Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Mfúr«I 1968. NOVEMBER 3., VASÁRNAP Gép a tehertaxin A véletlen játéka, persze, de mintha több is rejlene benne. Alig kezdünk el beszélgetni ugyanis a műszaki fejlesztésről, s ami ezzel szorosan összefügg, a minőségjavításról, te- hertaxi áll meg a gyárkapu előtt, hátán a géppark egy újabb tagjával, a talpvarróval. Néhány esztendeje még különleges ünnepnek számított volna a pillanat: gép érkezett. Ma megszokott, teljesen köznapi esemény a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál. Másfél-két esztendő alatt ugyanis alaposan megváltozott a termelőüzemek képe. Ahol korábban nehéz robotnak számító kézi munkával végeztek el egy-egy műveletet, most gép búg, szállítószalag mozdul, s a valamikori suszterinasok most korszerűen fölszerelt tanulószalag mellett sajátítják el a cipőgyártás tudnivalóit. Ötven modell Évente félmillió pár gyógy- betétes gyermekcipő készül itt, s ahhoz, hogy ez a félmillió ötvenféle modell lehessen, sokféle erőfeszítés kellett. Megvalósult a szalagszerű termelés: tüzödéjében, az aljaüzemben a kézzel tologatott anyagszállító kocsikat alsóláncpá- lyás, mechanikus meghajtású szállítószalag váltotta fel, mely hétszázezer pár közötti napi sebességre állítható, ún. ütemidőre mozdul tovább, s mindezzel a termelés jobb megszervezésére serkentett, erősítette a munkafegyelmet — a szalag diktálja a tempót —, áttekinthetőbbé tette a gyártást. És ami a legfontosabb: a minőség lényeges javulását eredményezte. Mert sok kifogás volt a gyermekcipők minőségére, s akadt Cegléden is tennivaló. A futószalagrendszer megvalósítása mellett — s nehogy sima ügynek tűnjék: elég kemény ellenállás volt a szalaggal szemben a dolgozóknál — maguk ügyeskedtek ösz- sze egy szurkozógépet, az addig kooperációban s hosszú határidővel készülő mintakéseket ugyancsak helyben állítják elő, a kézzel végzett díszítést megint csak gépekkel váltották föl... Miskolczi Ferencné technikus többek között azt mondja minderről: — A futószalagok alapvető szerkezeti változások elindítói voltak. Lényegében a manufakturális módszereket most váltják fel a nagyüzemi körülmények. Igaz, ebben igen sok helyi erőfeszítés sűrűsödik. Például a mintakések. Darabja háromszáz forint volt, s egy-egy nagyságszámhoz 10— 15 féle kés kell, mi pedig 19— 30 között minden számot gyártunk. Ha új modellel akartunk piacra menni, hónapokba telt a késgarnitúra elkészíttetése a gyártó vállalatnál... Káré Ferenc és Nagy Lajos kollégák megteremtették a helyi késgyártás feltételeit, napok alatt a szabászok gépén lehet az új szerszám, sőt most már mi vállalhatunk mások számára késgyártást. A negyedévenként megrendezett börzén negyven-ötven modellel vesz részt a ceglédi vállalat, s belőlük három-négy mindig új. Ám az újdonságok nehezen törnek utat... Bronzérem és...? A vállalat a szegedi helyiipari kiállításon bronzérmet nyert kollekciójával. Ebben az esztendőben tizenkét új cipö- modellt készítettek el, de — a kereskedelem csak a hagyományosat rendeli, mondván, nem kell „divatozni” ... A vásárló pedig hiába keresi a mutatós, több színű, érdekes megoldású gyermekcipőket. Azaz van kivétel: az Úttörő Áruház háromezer darabot rendelt az egyik újdonságból. A cipőnagykereskedelmi vállalatok azonban egyet sem! Nem küzdenek rendelés- hiánnyal, sőt, ha többet tudnának gyártani, arra is lenne vevő. Ám ők szeretnének szebbet, mutatósabbat adni, nemcsak a megúnt, szokványos szürke-fehér cipőket, de mit tegyenek, ha az kell a kereskedelemnek? Bizonyos értelemben tehát korszerűsítési törekvéseik ma még légüres térben mozognak. Ennek ellenére következetesen folytatják a munkát. 1975-ig évi egymillió párra kívánják fejleszteni j a termelést, áttérnek a ragasztott technológiára is — varrott és ragasztott cipőt egyaránt készítenek majd —, már ma gépeken végeznek olyan munkákat — például a bukkolást —, melyeket eddig csak kézzel csináltak. A tanulószalagot! negyvenhét fiatal ismerkedik a szakmával, rövidesen a kö- rülvágást is gépi útra terelik; ahogy Miskolcziné mondta, valóban most teremtődnek meg a nagyüzemi körülmények, a korszerű gyártás feltételei. Lépést tartott-e mindezzel a vevő számára legfontosabb, a minőség? Jobbak-e a cipők? Ami nem rajtuk múlik Hosszú esztendők óta kíséri figyelemmel a minőség alakulását Budavári Lajos MEO- vezető. Ö is azzal kezdi, hogy alapvetően megváltozott a gyárban a műszaki szemlélet, szigorúbb lett a gyártási fegyelem — a selejt készítője személy szerint kimutatható — megnőtt a szakmunkások aránya — ma már 45 százalék körül van! —, s ezek, valamint a műszaki fejlesztés eredményeként a korábbi 65— 70 százalékos elsőosztályú arány 85—90 százalékára emelkedett, s ebben az esztendőben egyetlen napon sem süllyedt nyolcvan százalék alá, de volt olyan nap, amikor az elkészült cipők 94 százaléka első osztályú volt. — A hozzánk hasonló vállalatoknak — mondja sok dolgot maguknak kell összehozni, mert máskülönben egész egyszerűen nem juthatnánk hozza. Olcsóbbá tettük például a taip finomcsiszolását; sok ezer forintos présszerszámot magunK készítünk el, s így tovább. Csökken a kézzel végzett munka aránya, növekszik az igényesebb termékek mennyisége, s mivel gyógybetétes gyermekcipő csak itt készül az országban, a minőségért érzett felelősség sem idegen tőlünk. Van azonban néhány dolog, ami már nem rajtunk múlik... A bőrraktárban a bőrgyáraktól érkezett anyagot nézegetjük. Hát... Ami ott harmadosztályúnak számít, itt csak ötödosztályú lesz; a bőrgyári meg a cipőgyári szabvány között hatalmas a különbség. Kinek jó ez? Az elkészült cipőket a 'gyári meo s a helyben levő kereskedelmi átvevő darabonként vizsgálja. A bőrt, amiből a cipő készül, eszi, nem eszi alapon kénytelenek átvenni a bőrgyáraktól, mert ha nem veszik át, akkor — akkor leállhatna az üzem. Nem egy esetben olyan bőrt kapnak, amelyből csak szabványon kívüli cipőt lehet gyártani... Mi lenne a megoldás? A helyi átvétel, azaz hogy a gyár megbízottja a bőrgyárban vehetné át az anyagot, ott vitatkozhatna, kérhetne mást, mert míg ez nem valósul meg, a minőség nem csak, s nem elsősorban rajta múlik. A másodosztályú cipők nagy többségét ugyanis anyaghiba miatt minősítették le, s nem azért, mert a munkások sértették meg a technológiai fegyelmet! A bőrátvétel megoldása, a szabványok régóta húzódó egyeztetésének elérése mellett még valamit ajánlani lehet a vállalatnak: élve a gazdaság- irányítás rendszerének új lehetőségeivel, nyisson saját üzletet! Árusítsa ott azokat a modelleket, melyek — a kereskedelem szerint — nem kellenek ... Döntsön a fővárosi fogyasztó. Vagy akár a ceglédi is. Ugyanis a városban a ceglédi cipőkből nem lehet egy darabot sem kapni... Mészáros Ottó A „három testőr” és a többiek A kétszeresen kiváló század — Sántha, Fodor, Páva — mi voltunk a „három testőr” a században. Ha a laktanyában valami csínyt követtek el, rögtön minket kerestek. Persze ártatlan csínyek voltak ezek, amolyan katonamókák. Amikor éppen nem tanultunk, mi hárman mindig jól elszórakoztattuk magunkat, meg a többiekét is ... A Néphadsereg Központi Klubjában rendezett sajtótájékoztatón találkoztam a jókedély ű fiatal katonával, Fodor Tiborral. Itt voltak társai is, raj- és szakaszparancsnokok, mindegyikük zubbonyát hosszú sorban díszítették a kitüntetések. Mert ahogy a humorban, úgy a tanulásban, munkában sem ismert tréfát a „három testőr”, de a többiek sem. Nem mindennapi eredményt értek el ezek a fiúk. Annak a századnak tagjai, amely a néphadseregben először érte el a kétszeresen kiváló címet. — Mint sportolóink az aranyérmeknek, úgy örülünk mi, parancsnokok, katonáink kitüntetésének — mondta az alakulat politikai tisztje. — A példás eredményt elért híradó század már tavaly megszerezte a kiváló címet, s ekkor elhatározták; még egyszer elnyerik. Betartották ígéretüket ... A sikerben természetesen nem kis része volt az alakulat vezetőjének is. A század parancsnoka, Simon Béla főhadnagy, most már a kétszeres kiváló parancsnok cím jogosan büszke viselője. Szép emlékekkel búcsúzott most katonáitól, ök ugyanis szombaton leszereltek. Reflektorfények gyúltak a teremben, berregni kezdtek a televízió és a filmhíradó kamerái. A fotósok, filmesek között még egyszer összefutottam Fodor Tibivel, aki különben a Révai Nyomdában szedő. — El is felejtettem mondani, nemcsak a kitüntetés és a leszerelés esik egy napra, hanem a születésnapom is. Ma, szombaton vagyok éppen 20 éves. Ezt már civilben ünnepelem ... — Szitnyai — „Egérgyár” verebek is csiripelik.' 5 KG HÁZTARTÁSI RONGYÉRT az ellenértéken felül kapott ajándéksorsjeggyel SKODA autót és sok mást is NYERHET! Rongygyűjtő hetek október 1-től november 9-ig. Az érdi „ősember*' a budai Várban Az ásatási évad az idén is gazdag termést hozott a fővárosi régészek számára. Nagyon szép római épületmaradványokat tártak fel a III. kerületi Zápor utca környékén. Folytatták a Benedek Elek utcai római kori temető ásatását, nagyszámú sírt találtak sok tárgyi emlékkel, sírmellékletekkel. Folytatódott a Békásmegyer, Vörös Hadsereg útja környékén a vaskori temető feltárása. Itt nyolc évszázaddal ezelőtt készült edények, vázák kerültek felszínre. Még karácsony előtt a budavári palota második emeletén kiállítást rendeznek. Ezen a látogatók elé tárják a Budapest belterületén az utóbbi két évtizedben végzett ásatások legjelentősebb leleteit. Minden korszakból a legérdekesebbet, a legszebbet, a leggazdagabb leletegyüttest mutatják be. Láthatja majd a közönség a neandervölgyi korú érdi ősemberi telep csaknem 50 000 éves leleteit, az ősember korának végéről, körülbelül időszámítás előtti 10 000-ből származó legújabb csillaghegyi emlékeket. A főváros területe a legnagyobb bőséggel bronzkori leleteket szolgáltatott. Számos helyen föld alatti, szunnyadó bronzkori lakótelepeket, sir- mezőket tártak fel. Kiállítják a békásmegyer—pünkösdfürdői strand környékén feltárt vaskori temető nemzetközi viszonylatban is páratlan leleteit: csizma és emberi láb alakú edényeket, hold-idolokat (kultikus eszközöket) és bemutatnak egy varázsló sírjából felszínre hozott, mind ez ideig a régészek számára is ismeretlen rendeltetésű tárgyakat. Ezeket agyagból formálták, s leginkább az órásműhelyek különböző nagyságú kerekeire emlékeztetnek. A budai villák sírjaiból előkerült római kori arany ékszerek, s a Jab- lonka úti múmiamaradványokat, tárgyi emlékek gazdagítják majd a bemutatót. Ezek között van a falapra festett, színes múmiaportré, amely Magyarországon ez ideig páratlan, s ez az első hiteles ábrázolásnak tekinthető e korból. Gödöllőn építik fel a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet telepét. Az ország egyetlen ilyen rendeltetésű intézetében évente 135 000 állatot — egeret, patkányt, hörcsögöt, tengerimalacot — tenyésztenek laboratóriumi kísérletek céljára. Az 54 millió forint beruházással épülő intézetben különleges sterilitásó laboratóriumokban és állatházban tenyésztik majd a kísérleti állatokat. Az intézet egyes részlegeit — az irodaházat, laboratóriumokat, z könyvtárat és takarmánykeverőt már átadták rendeltetésének. Az intézet építését a j"- vő év első felében fejezik b.. EGYÜTTMŰKÖDÉS Elkészült a Pest megyei Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködését szabályozó szocialista szerződés, amit a napokban ír alá a két intézmény vezetője. A szerződés megszövegezését gondos kutatómunka előzte meg. Mindkét intézmény megkereste azokat a lehetőségeket, amelyek keretében a leghasznosabban tudnak majd a jövőben együttműködni. A könyvtár például vállalta, hogy a központon kívül a fiókhálózatban helyt ad a múzeum munkáját ismertető és népszerűsítő plakátok elhelyezésére, ugyanakkor a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítás formájában a könyvtár fiókjaiban mutatja be egy-egy érdekesebb gyűjteményét. Ugyancsak a múzeum vállalta, hogy az 1918—19-es forradalmak emlékére az általuk ösz- szeállított, „Hiszek az emberben” című zenés irodalmi műsort Nagy Mariann és Balázs Péter előadóművészek közreműködésével a megye számos helyén bemutatják. November 5-én Tinnyén 18 órakor lesz a következő előadás a művelődési házban, majd 6-án Tápióbicskén, 7-én Pátyon, 9-én Törteién és 10-én Perbálon és Budajenön mutatja be a Petőfi Irodalmi Múzeum a műsort. A 6. hadosztály története A Hadtörtéin éti Intézetben megkezdődött az 1945 tavaszán. Debrecenben alakult 6. gyaloghadosztály történetének feltárása. Az Intézet parancsnoksága a magyar néphadsereg előtörténetének mind hitelesebb feldolgozása és közkinccsététele érdekében kéri a 6. hadosztály egyes alakulatainak volt parancsnokait és nevelőtisztjeit, hogy küldjék meg (mondják el) magasabb egységük 1948 tavaszáig terjedő életével és tevékenységével kapcsolatos visszaemlékezéseiket, és további megőrzésre ajánlják fel, illetve a munka befejezéséig bocsássák az intézet rendelkezésére a birtokukban levő hadosztály-újságok (Honvéd Híradó, Néphadsereg) egj^es számait, az egységek és más, a 6. hadosztály felállításával és elhelyezésével, a személyi állomány katonai kiképzésével, politikai oktatásával és nevelésével, fegyverzetével, felszerelésével és élelmezésével, anyagi és egészségügyi ellátásával, a hadműveleti területen folytatott tevékenységével és az ország újjáépítésében való részvételével, valamint tőmeg.kapcsőiatá- val foglalkozó dokumentumokat. A magasabb egység volt parancsnokai és nevelőtisztjei visz- szaemlékezéseiket és a fentiekkel kapcsolatos dokumentumokat „A 6. hadosztály történetéhez** jelzéssel 1968. december 15-ig az alábbi címre küldjék meg: Hadtörténelmi Intézet és Múzeum, Budápest, I., Kapisztrán tér 2>—4. Telefon: 360-764. Füstnyelő virágok Október—november a krizantémok hava. Régebben a krizantémot csaknem kizárólag temetővirágnak ismerték. Újabban azonban — felismerve jó tulajdonságait — a legváltozatosabb színű és formájú krizantém nemcsak kedves színfoltja a lakásnak, hanem hasznos is, tisztítja a levegőt, többek között magába szívja a dohányfüstöt. 4 4
