Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
1968. NOVEMBER 3., VASÄRNAP MSI HECVEI A tervezettnél több OTP-bébi Az Országos Takarékpénztár a világtakarékossági nap alkalmából az idén is megjutalmazta Budapest és a 19 megye október 31-i első újszülöttjét. A vidéki OTP- bébik az idén „a tervezettnél” többen lettek. Vas megyében pedig azonos időpontban jött a világra Molnár Edit és Gombár Tibor s mindketten megkapták az ezerforintos takarékbetétkönyvet. Arany-ház a Tisza-kastély udvarán A Hazafias Népront községi bizottságának javaslatára Geszten felépítik az Arany János múzeumot. Az egykori Tisza-kastély udvarában az eredeti fundamentum helyén építik fel azt a fehér falú, nádtetős kis házat, amely pontos mása lesz annak az épületnek, ahol a költő, mint a grófi udvar házi .tanítója lakott. Nincs többé „bocsánatos bőn” Növekszik a pártcsoportok szerepe a dobosi Fehér Akácban Gombár Sándor vaskos papírcsomót nyújt felém: — Ebből minden kiderül, jobban, mintha én mondanám el. — Beszámoló? De hiszen azt is ön írta! — Az igaz. De legalább tizen gyűjtöttük hozzá az adatokat, javaslatokat. Nyolcvan kommunista és hatvan párton kívüli aktivista véleményét tükrözi ez a beszámoló. — Ügy értsem: az egész községből? — Az egész termelőszövetkezetből! Nem szeretek dicsekedni, de erre mindannyian büszkék vagyunk: négy év alatt nyolcvanra nőtt nálunk a kommunisták száma. — Mondja meg őszintén, titkár elvtárs: nem engedték kissé alacsonyra a mércét a tagfelvételnél? Gombár Sándor nem sértődik meg: Ítélje meg a beszámoló maga. Amikor 1964 novemberében tizenhatan megalakítot- I tűk a Fehér Akác Tsz önálló pártszervezetét, olyan közös gazdaságban vállaltuk magunkra azt a pluszt, amit kommunistának lenni jelent, gamely két tszcs egyesüléséből, Jegy évvel korábban született, s rengeteg gazdasági, emberi problémával küszködött. A Dabas környéki földet bizonyára ismeri: nem éppen tele- vény. Gyenge minőségű talaj, alacsony terméshozamok, bajok a munkafegyelemmel, a közös vagyon, a társadalmi tulajdon védelmével — így summázhatnám az akkori viszonyokat. Sokat törtük a fejünket, hogy az utólagos fe- lelősségrevonás helyett mit tehetnénk? Ügy döntöttünk, hogy megpróbálunk a kommunistáktól szigorúan megkövetelt jó példával hatni a többiekre. Példamutatást kértünk tőlük, nemcsak a munkában, hanem emberi magatartásban, önképzésben, magánéletben egyaránt. Aztán tervet dolgoztunk ki a pártépítésre. Ennek köszönhetjük, hogy négy év alatt negyvenkilenc kommunistával gyarapodott pártszervezetünk, azokon kívül, akik átigazolással kerültek hozzánk. — Ezt a tervet... ki állítja össze? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gazdaságunk minden szakterületén, minden üzemegységében vannak kommunista vezetők. Elnökünk, Márczis Antal például nemcsak a tsz pártvezetőségének, hanem a járási párt-végrehajtóbizottságnak is tagja; kommunista a növény- termesztési agronómus, a főállattenyésztő, az állattenyésztési üzemegység-vezető, a juhászati, a traktoros- és a két növénytermesztési brigádvezető, valamint a gépműhely vezetője. Ebből következik, hogy amikor a pártépítés problémáját tárgyáljuk — pártvézetőségi üléseken negyedévenként, taggyűlésekéit félévenként — az említett kommunista vezetők elmond-1 ják, hogy munkaterületükön kik azok, akikből párttagot lehetne nevelni. A javaslatokat alaposan megvitatjuk, majd megbízzuk a szakvezetőt, hogy foglalkozzon jelöltjével. Erről a pártmégbízatásról negyedévenként beszámoltatjuk. Ha aztán úgy találjuk, hogy megértek a feltételek, taggyűlés elé visszük a tagfelvételt. Az első pártépítési tervünkben huszonhét név szerepelt; huszonöt elvtárs azóta már alapszervezetünk tagja lett. Ketten — nem feleltek meg a bizalomnak. A jelenlegi tervünkben negyvennyolc tsz-ta- got, illetve alkalmazottat tartunk számon, ök alkotják annak a hatvan főnyi párton kívüli aktivistahálózatnak a zömét, amelyre szinte ugyanúgy számíthatunk mint a kommunistákra. Már az első pillanatokban megragad a beszámoló őszinte, önkritkus hangja. Különösen sokat foglalkozik a kommunisták körében előfordult fegyelmezetlenségekkel. Míg tavaly egyetlep eset sem akadt, idén annál több: italozás, tettlegesség, a tsz gépkocsijával ittas állapotban elkövetett karambol, anyagi ellenszolgáltatásért végzett „feketemunka” a tsz erőgépével. — Minden fegyelemsértőt felelősségre vonunk, a kommunistákat még szigorúbban, mint másokat — mondja Gombár Sándor. — Meg kell azonban mondanom, hogy ma már az ilyen esetekt,kirívóak, s egyhangú elítélést váltanak ki a tagság körében. Nagy dolog ez ott, ahol néhány éve még a lopás is „bocsánatos bűnnek”, élelmességnek számított. Őszintén tárja fel a beszámoló a munka verseny, a szocialista brigádmozgalom fogyatékosságait is. Pedig az ember azt hinné, e téren minden rendben van, hiszen a Fehér Akác egymás után háromszor nyerte el a IX. pártkongresszus tiszteletére indított járási termelési verseny vándorserlegét, amely többé nem is „vándorol”. A múlt évi kiváló termelési eredményeivel elnyerte a Pest megyei Tanács VB elismerő oklevelét is. Megérdemelten: tiszta vagyona megközelítette a 19 milliót, s az egy dolgozó tagra jutó évi átlagjövedelem 24,5 ezer forint volt! A kommunisták mégis elégedetlenek. — Kétéves nálunk a szocialista brigádmozgalom. Tavaly négy brigád érdemelte ki a megtisztelő címet, idén hat versenyez érte. A versenybizottság azonban nem töltötte be hivatását: hiába tűzte napirendre többször is a pártvezetőség, hiába hozott megfelelő határozatokat, a verseny akadozott, az értékelés rend- szertelen volt. Októberben más került a versenybizottság élére, de magamat, s a pártvezetőséget is felelősnek érzem a történtekért: nem kértük számon saját határozatainkat. Ezt is elmondjuk a beszámolóban. „Kényes kérdés" következik: a termelést szervező és tömegpolitikad munka. — Ami a termelés pártellenőrzését illeti, mi ebben is szerencsésnek vallhatjuk magunkat — kezdi a párttitkár. — Mivel minddá üzemágban kommunista vezetőink vannak, nálunk ismeretlen a gazdasági és pártvezetés közötti súrlódás, presztízsvita, meg nem értés. Ellenkezőleg: gazdasági vezetőink igénylik a segítségünket és bírálatunkat. A munkamódszerünkön, természetesen, még sokat lehet javítani, de a mostani gyakorlat — úgy érzem — bevált: előbb pártvezetőségi ülésen — amelyre meghívjuk azokat a kommunista üzem- egységvezetőket is, akik nem pártvezetőségi tagok —, majd taggyűlésen vitatjuk meg a soron levő termelési feladatokat s az ezekkel kapcsolatos tömegpolitikai tennivalókat. Ezután az adott üzemegységek vezetői brigádértekezleteket, csoportos megbeszéléseket tartanak, ahol nemcsak a feladatokról szerezhet időben tudomást minden dolgozó, de véleményét is elmondhatja. E megbeszélésekről a pártvezetőség minden esetben beszámoltatja a kommunista gazdasági vezetőket. — Ha most azt kérdezem: mit tart a pártszervezet legfontosabb további feladatainak, mit válaszol? — Többet kell foglalkoznunk az emberek egyéni problémáival, hiszen ma már erre is van erőnk, s jobban, alaposabban kell előkészítenünk a taggyűléseket. Mindkettőnek előfeltétele, hogy újból felülvizsgáljuk a pártcsoportokat, s úgy alakítsuk át ezeket, hogy az egy-egy üzemegységben dolgozók egy pártcsoportba tartozzanak; jobban ismerik egymást, többet foglalkozhatnak emberi problémákkal, a pártmegbízatásokat s a munkaverseny-válla- lásokat is jobban számonkér- hetik. ★ Beszélgetésünk óta a dabasi Fehér Akác Tsz kommunistái már megtartották vezetőségválasztó taggyűlésüket. A beszámoló hasznos, tartalmas útravalót adott az újjáválasztott vezetőségnek. Nyíri Éva A lakásdíszítő kavics Osza Hajnalka budapesti óvónő érdekes szórakozásnak hódol. A különleges formájú Duna-kavicsokból állatfigurákat készít. A kedves tárgyak mutatós lakásdíszek. Minden segítséget megkapnak a százhalombattai áldozatok hozzátartozói BE SE VILMOS NYILATKOZATA Mint ismeretes, a Százhalombattán október 16-án bekövetkezett szerencsétlenség után azonnal megtörténtek azok az intézkedések, amelyek alkalmasnak látszottak arra, hogy a lehetőségek határain belül orvosolják a tűzeset következményeit. A szerencsétlenül jártakról való gondoskodáson kívül a. hazai szakemberek — a hívásukra késedelem nélkül megérkezett szovjet kollégáikkal együtt — azonnal megkezdték a kétmillió tonnás kőolajdesztilláló ismételt üzembe helyezésének előkészítését, s a közös erőfeszítések eredményeként a termelés október 27-én meg is kezdődött. A tűzeset okainak vizsgálatára hivatott szakértői bizottság még folytatja munkáját. Jelentése november közepére készül el. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt által a szerencsétlenséggel kapcsolatosan már megtett és a továbbiakban teendő intézkedésekről Bese Vilmos, a tröszt vezérigazgatója a következőket mondotta: — A tragikus tűzeset következtében életüket vesztett munkatársainkat saját halot- tainknak tekintettük, és a munka hőseit megillető tisztelettel és kegyelettel kísértük utolsó útjukra. Gondoskodunk arról is, hogy mindegyikük hamvai felett hősi helytállásukhoz méltó sírkő fejezze ki az egész kőolaj- és gázipar dőlNE ÜLJÖN mmntmüBusmk UTASBIZTOSÍTÁS NÉLKÜL gozóinak fájdalmát és megbecsülését. — Minden segítséget megadtunk és megadunk életben maradt dolgozótársaink ápolásához és gyógykezeléséhez. Minden reményünk megvan arra, hogy rövidesen újból egészségesen üdvözölhetjük őket munkahelyükön. — Ugyancsak minden lehetséges eszközzel igyekszünk a szerencsétlenség áldozatául esett munkatársaink hátramaradt családtagjait segíteni —- mondta Bese Vilmos. — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a Dunai Kőolajipari Vállalattal együtt rendkívüli segélyt utalt ki számukra, és szociális helyzetük figyelembevételével magára vállalta azokat a kötelezettségeket, amelyeket különben munkabéréből teljesített volna a családfő, ha életben marad. Segítséget kapnak a tűzeset áldozatainak hozzátartozói azoknak az — elsősorban anyagi természetű kötelezettségeiknek — a rendezéséhez is, amelyek csak a jövőben válnak majd esedékessé. Arra törekszünk ugyanis, hogy a legtöbbet veszített családok mentesüljenek azoktól a terhektől, amelyeket még a család együttes erejére számítva vállaltak magukra. — így például a jövőben a Dunai Kőolajipari Vállalat gondoskodik az árvákról, elsősorban az iskoláztatásukkal kapcsolatban felmerülő mindennemű költség fedezéséről. A tragikusan elhunyt Pozsonyi János és Mészáros Sándor félbemaradt lakásépítkezését az iparág dolgozói fejezik be. Folyamatban van a munka hősi halottainak hozzátartozói számára a baleseti nyugdíjak megállapítása és folyósításuk előkészítése. A törvényes lehetőségek keretein belül ezen a téren is igyekszünk a legteljesebb segítséget megadni az elárvult családoknak. — A kőolaj- és gázipar dolgozói és vezetői — fejezte be szavait Bese Vilmos — soha nem fognak megfeledkezni hősi halált halt munkatársaikról. Ha özvegyeiknek, árváiknak bármikor, bármilyen további támogatásra lesz szükségük, készen állunk segítségükre. NÉZŐPONT Rang e munkásnak lenni? berezes ostoba es dühítő torzulásai — harminc fillér órabérkülönbség az univerzális forgácsoló szakmunkás és a betanított esztergályos között —, a törzsgárda legbiztosabb magvát adó szakmunkásokkal szembeni közömbösség, sok más mellett, végül is törvényszerűen a már említett közfelfogás kialakulásához vezetett Oda, hogy csak munkás valaki. Mintha egy jó munkás nem lenne akkora rang, mint egy tisztviselő, mintha egy munkás nem adhatna a társadalomnak olyan értéket, amilyet ad a rutin- mürikat végző mérnölj! A végzett munka Különbözősége nem társadalmi minősítés! A társadalomnak minden munkára szüksége van, s az adott területen minden munka pótolhatatlan, mással nem helyettesíthető. Ahhoz azonban, hogy változzék a közfelfogás, hogy ne csupán újságcikkekben legyen becsülete a fizikai munkának, hanem a valóságban, a mindennapi gyakorlatban is, sokat és sokfélét kell tenni. Ne csak akkor fedezzék fel egy- egy közismerten nagy tehetsé-r gű munkás értékét, amikor rendkívül kényes exportszállítás gyors teljesítéséről van szó; ne csak akkor kérjék a több évtizedes tapasztalatok segítségét, amikor eltoltak valamit, s mihamarabb helyre kell ütni; ne csak akkor bízzanak a munkásokban, amikor hó végi hajrával kell teljesíteni a készáru kiszállítást, hanem akkor is, amikor szétosztják a béremelést, amikor exportprémium van, amikor egy-egy műszaki fejlesztési tervet összeállítanak. Például. Például, mert minden területen mód és lehetőség van arra, hogy az érdemesek hangjukat hallassák. Nem szégyen új gépek beszerzése előtt kikérni a legjobb szakmunkások véleményét, nem szégyen többet fizetni a „nyolcelemis” munkásnak, aki negyven esztendő alatt mindent megtanult, mint annak, aki ugyan zsebrevágta a technikumi bizonyítványt, de annál többje azután még nincsep. Jó néhány olyan üzem van, mint például á Ganz Műszer Művek árammérőgyára, ahol munkásdinasztiák sora dolgozik; jó néhány olyan üzem van, ahol — mint például az Utépítőgép Javító és Gyártó Vállalatnál — a vezetők nagyobb része munkásként kezdte a gyárban; de jó néhány olyan üzem is van, ahonnét a legjobb, a legrégibb szakmunkások is elmennek. A közvélekedés megváltoztatását, a csak munkás ítélkezés megmászását az üzemekben kell kezdeni. Nem kinyilatkoztatásokkal, hanem tettekkel. Átgondolt, nagyon következetes tettekkel. Mert igenis: rang munkásnak lon.n.r! A kérdőmondat így, leírva, -urcsán hat, az életben, a valóságban azonban, kimondva, aligha. Sűrűn elhangzó kérdőmondat, s nem minden ok nélkül. Mert igaz, általában igen sok szó esik a munkásosztály szerepéről és jelentőségéről, a fizikai munka becsületéről, sok konkrét esetben mégis a fordítottja érvényesül. Nem szá* mit ritkaságnak a vélemény: nem vitte semmire, ma is csak munkás. Senki nem kapja föl a fejét, amikor a gyerek a kérdésre, édesapja .mit csinál, azt feleli: csak munkás. Egyszerű és ugyanakkor nagyon bonyolult kérdés ez. Egyszerű, mert ki is vitatná, hogy a munkás- osztály vezető szerepe nem. függvénye semmiféle statisztikának, számarányszámításnak, hogy a hatalom — a munkás- osztály hatalma — nem azon múlik, hol s milyen tisztségekben vannak olyanok, akik ma is fizikai munkát végeznek. Ugyanakkor: bonyolult kérdés, mert az, amit általában közvéleménynek szokás nevezni, korántsem ítélkezik kedvezően a fizikai munkáról, s sajnálkozó felhangokat társít a megjelöléshez, munkás. Ma nem. azzal ijesztgetik a gyereket, hogy mehetsz suszternak, de azzal igen, hogy ha nem tanulsz, mehetsz majd a gyárba. Mintha a gyárakban a semmire nem jó embereket gyűjtenék össze, mintha ott semmiféle képzettség nem kellene, mintha a társadalmi ranghierarchia — tagadjuk-e, hogy van ilyen? — legvégén következnének azok, akik két kezükkel keresik meg kenyerüket. Véletlen-e vagy nagyon is uralkodó szemlélet jelzője az az apróság, hogy még a házassági hirdetésekben is „irányító munkakört betöltő szakmunkás” keres .magának feleséget? Véletlen-e, hogy egy-egy irodaszobában nagyobb becsülete van egy tejfölösszájú kezdő gyakornoknak, mint a harminc esztendő hatalmas tapasztalatával fölvértezett szakmunkásnak? Véletlen-e, hogy „maguk ehhez nem értenek” stílusban intenek le tapasztalt szakmunkásokat, s csak akkor hallgatnak el, amikor kiderül, ezek a munkások nagyon is jól látták a rajzokon a szamárságokat, a képtelenségeket, azt, amit „megálmodott” valaki, csak éppen megcsinálni nem lehet?! Nem véletlen. Amíg rengeteget tettünk azért, hogy társadalmi értelemben és méretekben a munkásosztály hatalma valóság legyen, addig jobbára elsikkadtak azok az elvi és gyakorlati teendők, melyek biztosították volna minden arra érdemes munkás rangját, tekintélyét a kis közösségekben, s ezáltal a köz- vélekedés egészséges irányát is. A diplomaimádat, a szaktudás rossz értelmezése — mintha az csak bizonyos beosztásokon felül létezne —, a
