Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

1968. NOVEMBER 17., VASÁRNAP hírlap 5 Képcsőgyári tapasztalatok PERBEN AZ IDŐVEL Magyar-szovjet kulturális és tudományos együttműködési Lapunk november 2-i számában már találkozott az olvasó a „Képcsőgyári tapasztalatok” feleimmel. A közeledő szak- szervezeti választások indokolták, hogy munkatársunk föl­mérje a szakszervezeti tevékenység egyik fontos területén, a kollektív szerződés végrehajtásában milyen eredményeket értek el, milyen tapasztalatokra tettek szert a váci gyárban. A mostani riport a szakszervezeti munka olyan területéről számol be, amiről kevés szó esik, bár fontosságát aligha lehet túlbecsülni. Az íróasztal mindkét olda­lán középkorú asszony ül. Minden tapasztalat, mond­hatni rutin ellenére is nehe­zen indul a beszélgetés, hi­szen valakivel azt kell kö­zölni, hogy ... Mit is? Meg­öregedett? Nem, nem! Ha­nem hogy eléri a nyugdíjjo­gosultságot. Fél esztendő múlva, ha akarja, megkezd­heti a megérdemelt pihenést. — ..........küldenek? — Nem. Csak mindenkivel közölni kell, hát te is így ke­rültél sorra. A te jogod, hogy döntsék Mi már beszéltünk a főnököddel, ő szeretné, ha maradnál__ A z asszony szeme fölcsil­lan, arcán — csak most, a mosolytól megfiatalodva lát­szik, mennyi nyomot hagyott rajta az öt és fél évtized — öröm, hiszen a munka elis­merése, hogy ragaszkodnak hozzá, s tartani akarják. Öröm az is, hogy szándéka szerint valóban maradhat. A legkisebb gyereknek az utolsó éve van vissza a technikum­ban. jó lenne még teljes fize­téssel kivárni, míg helye lesz, keresete. Az asztalra kikészí­tett űrlap — a formanyom­tatvány, hivatalos nevén — ott is marad, az asztalon, s az asszony szélesen mosolygó arccal indul vissza a mű­helybe. Mintha nem is öt­venöt éves lenne, hanem most kezdő fiatal, mintha nem telt volna el . munkában harmincöt vesztendő, nem »ne­velt volna fel három gyere­ket; a múló idővel perbeszáll az akarat. Nehéz kézzel írt sorok a kockás füzetlapon „... tekin­tettel a föntebb leírtakra, nehéz családi helyzete»mre, arra kérem a tisztelt vezető­séget, hogy nyugdíjasként is szíveskedjenek munkát adni, a havi ötszáz forint igen so­kat lendítene rajtam és csa­ládomon is.” A papír sarkán apróbetűs följegyzés: „meg- besz.”. Ami annyit jelent, hogy az érintett gazdasági vezetővel megbeszélték, s a nyugdíjast foglalkoztatni fog­ják. Kimutatások, nyomtatott ívek, igazolások. Az ember élete elválaszthatatlan a pa­píroktól. A papírok az idővel való perlekedés dokumentu­mai; a múlt és a jelen idővel folytatott per iratai. Ami szo­morú: a papírok között jó néhány fiatal emberé. Rok­kantsági nyugdíj megállapí­tását kérik. Szív ... szív ... érrendszeri megbetegedések, megint szívbetegség... Har­minckét éves, harminckilenc... Ők ha nem is akarták, de pervesztesek lettek: szerveze­tük alul maradt az idővel ví­vott csatában ..: Piros arcú, csattanó egész­ségű öregúr robban be az aj­tón, kedélyesen közli, hogy: „az obsit miatt jött”. Alapos ember, számontartotta a dá­tumot, mikor kell jelentkez­nie a — mint mondja — „folyamatba tétel” miatt, pontosan tudja, hogy fél esz­tendővel előbb, mint a kor­határ elérése. Egy nagyúr mozdulatával intézi el a köz­lést; hogy »esafe a'»» tíz' -feseten- deje van meg, tehát a jogo­sultság, ám nem a törzsnyug- I díjra, hanem arányosan csök- J kent részére. — Nem baj, I kedveském — mondja —, | majd odahaza pótolgatok | hozzá. — Két lányát régen I férjhez adta, háza van, két tehene, két hízó, a felesége a szövetkezetben; szóval, jöjjön az a tíz év után járó pén­zecske, hozza csak minden hónapban a postás, s még csak a vonatra sem kell föl­ülni érte. Az asszony, akinek munká­ját figyeltem, aki szíves en- gedelmével az iratokat bön­gészgettem: Katona Miklós­áé, az — fohászkodjunk neki, hogy végigmondhassam — Egyesült Izzó Tv-képcső- és Alkatrészgyára szakszervezeti bizottsága társadalombiztosí­tási tanácsa nyugdíjelőkészítő albizottságának a vezetője. Amióta létezik ez az albi­zottság, azóta ő a vezetője. Az öregségi, és rokkantsági nyugdíjasok dolgát igyekez­nek megkönnyíteni: szép, értő szóval s az adminisztratív terhek átvállalásával. A szék, mely az íróasztal előtt áll, adott már helyet olyannak, aki sírt, aki örült, aki megpró­bált ügyeskedni, s akadt egy- kettő, aki agresszív volt, ve­szekedett, de a csöndes, bölcs mosolyú asszony rendíthetet­len nyugalma láttán ők is alábbhagytak a melldönge- téssel. Nincs más • kifejezés: finomságokból áll a munká­juk nagy része. Katonáné szavaival: fájdalommentessé tenni a sokak számára fáj­dalmasat, az Idő múlását, a kopogtató öregséget, a tagad­hatatlan félelmet attól, ho­gyan is lesz azután? Renge­teg emberi gond, nemegyszer tragédia meztelenedik le az „elérte a korhatárt” kiejté­seikor. Nehéz családi körül­mények, késői, tehát kiskorú gyermekek, félben levő ház, a minimális tíz esztendő hiá­nya, a reménytelenül piűltbaj vesző munkaviszonyok — ma­gánkőművesnél, kocsmárosnál, fakitermelő munkásként pél­dául —, az aggodalom, hogy teljesen magára marad, nincs senkije, eddig a gyárba járt haza, ott volt a család ... Katonáné és segítői ezerféle dolgot kell, hogy tegyenek. Megkezdik a levelezést, a címnyomozást a harminc és negyven évvel ezelőtti mun­kaviszonyok után; beszélnek az érintett terület, gazdasági vezetőjével, s javasolják, hív­ják be az .illetőt ötszáz forin­tos munkára; nyugdíjastalál­kozót szerveznek; a váci SZTK-alközponttal tárgyal­nak; megkeresik a lakóhely tanácsát, s kérik, ha lehet, időnként nézzék meg. hogyan él az egyedülálló, idős em­ber; hivatalos előterjesztést készítenek, s a nyugdíj mini­mális határra való felkerekí­tését kérik, mert a kereset s az évek alapján még azt sem éri el. Ezerféle dolog az idő­vel való perben, ezerféle do­log egy-egy emberért. Mert legtöbbjük nehezen törődik bele, hogy itt az idő. Különö­sen az asszonyok. A férfiak könnyebben ,veszik. A nők azonban úgy érzik, hogy — Katonáné mondja nagyon csendesen — most öregedtek meg igazán. A nyugdíjasnak csak annyi a dolga, hogy kitölti a forma- nyomtatványt, aláíratja, lepe- csételteti a lakóhelye szerint illetékes tanácsnál, a többi már a nyugdíjelőkészítő al­bizottság feladata. Szerencsé­sen együtt dolgoznak a váci SZTK-alközponttal, néhány más alközponttal viszont — ahonnét a kereső adatlapokat várják vissza — már nem ilyen harmonikus az együtt­működés. Addig azonban, míg teljesen nem tisztázódott va­laki ügye, nem megy nyug­díjba, dolgozik tovább. Talál­koznak-e munkájuk során ér­tetlenséggel, ridegséggel, el­lenállással? — Nem — feleli. Mindenkinek eszébe jut ilyen­kor, hogy egyszer majd ő is sorra kerül... Mészáros Ottó Érdemrendes szennyesüket mosni és ez is jó munka. Persze nem egyedül, ti­zenegyed magával mos, a két fűtőt nem is számítva. Ennyien dolgoznak a moso­dában, mert valóságos nagy­üzem. Kétszázöt apróságra sok a mosnivaló, két nagy mosógép és óriási centrifuga reggeltől, estig, két műszakban dolgozik. — Csak pelenka 2000—-2500 kerül hozzánk naponta, hétfőn pedig legalább 4000. Most is éppen pelenkákat helyez tucatszámra a szá­rítógépbe. — Tíz perc alatt csontszá­raz lesz mind. „S a ruhák fényesen suhogva, Keringtek, szálltak a magosba ... (József Attila) Galambősz haja kivillan a fej kendő alój. Mozgása nem éppen gyors, de azért inkább friss, mint lassú. — Elfáradtam én már na­gyon — mondja mégis és . egy percre eltűnik arcáról a mosoly. — Hat van három esz­tendős vagyok. A nyáron nagy beteg voltam. — Ha nem lett volna, nem is menne év végén nyug­díjba Jilg mama — szólal meg a mosodában egy másik asz­. szony, fiatalabb nála. _ Tizenötödik éve dolgozom itt. Akkor egy pártülés után odamentem a párttitkárhoz, Emődy László­hoz, a csecsemőotthon gaz­dasági vezetőjéhez. „Na elv­társ, megnőttek a gyerekek, most már én is elmehetek munkába, szerezzen valami állást.” És mindjárt be is szer­zett a csecsemőotthonba. Éppen jókor. Mert Jilg Ede, a férje hamarosan meg­betegedett. Hiába, aki kora fiatalságától fogva a más föld­jét túrta, elköszvényesedik idővel, még akkor is, ha utóbb néhány esztendőre író­asztal mellé kerül. Köszvé- nyesen aztán már csupán el- portáskodhatott néhány évig a zsámbéki felsőfokú technikumban, onnan is vo­nult nyugalomba. Most már többnyire csak pipázgat ott­hon, noha azért még vissza­jár a portára ma is. — Először rövid ideig bent az otthonban takarítottam. Jaj, az szép volt, az a sok kedves kisgyerek. Idekerül­tem aztán a mosodába a Évente, számolok fennhan­gon, legalább egymillió pe­lenka, abból ugyan mennyi ment át évek során Jilg ma­ma kezén? Legkevesebb két-háromniillió, még másfél évtized során is sok az két asszonyi kéznek. — No, én a pelenkamosást még abban az időben meg­szoktam, amikor csak ott­hon voltam és még „nem dolgoztam”. Szültem tizenkét gyereket, kilencet felnevel­tem. Sorolja a fiúkat, lányokat, ki mit csinál, hová került, amióta kinőtt a gyereksor­ból. A legidősebb fiú őr­nagy, a legfiatalabb pedig most szolgálja katonaidejét. Mindet taníttatta, leginkább szakmára, de egyiket-másikat gimnáziumba is járatta. Ami­kor még csak otthon volt, rájuk varrt, főzött és mosott Ki­lenc gyerekre is éppen elég a mosnivaló. — Hetenként két mázsa olyan szennyes kerül a mo­sodába, színes gyerekruha, az orvosok meg a nővérek fe­hér köpenyege, ami nem megy a gépbe. Kézzel keli mosni. Nekem a legkedve­sebb az, ha rám kerül a sor a te»knő mellett. — Aztán miért, amikor géppel könnyebb? Kicsit szégyenlős a neve­tése; de átszeílemülten mond­ja: — Én a mosást mindig na­gyon szerettem. Mondják a munkatársai, hogy köztük a legszorgalma­sabb. De nemcsak a háztar­tásában és a mosodában, a pártban, a pártért is sokat dolgozott. Faggat­juk, mit tett valami rend­kívülit, kötelességén messze túlmenőt. Eltöpreng hosszan, látszik a szeméből, végiggon­dolja az egész életét. Végül nagyon halkan megszólal: — Nem csináltam én soha semmi különöset, csak elvé­geztem a munkámat. Semmelweis Ignác 150. szü­letésnapja alkalmából szom­baton délben a higiéniát kü­lönösen szolgáló orvosoknak és néhány más egészségügyi dolgozónak jó munkájukért kitüntetést adott át dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi mi­niszter. Dr. Székelyhídi György a budai járásban működő közegészségügyi felügyelő a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát kapta. Jilg Edéné zsámbéki lakos, csecsemőott­honi mosónő pedig a mun­kában való helytállásért a bronz fokozatot. Évek során annyi sokezer gyerek ruhá­ját tisztára mosó kezét meg­szorította a miniszter. Szokoly Endre egyezményt írtak ala A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, szom­baton a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában meg­beszélést folytatott llku Pál művelődésügyi miniszterrel és Péter János külügyminiszter­rel. A tárgyalást követően a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kor­mánya közötti kulturális és tu­dományos együttműködési egyezményt írtak alá. Az egyezmény a két ország kultu­rális és tudományos együttmű­ködési formáinak további szé­lesítését, elmélyítését és töké­letesítését irányozza elő. Az egyezményt a Magyar Népköztársaság kormánya ne­vében llku Pál művelődésügyi miniszter, a Szovjetunió kor­mánya nevében A. A. Gromiko külügyminiszter írta alá. AZONNAL FELVESZÜNK KÖZPONTI TELEPHELYÜNKRE; eszterqályos. mare*s. lakatos. ív* és lánqheqesztö, motorszerelő, villanyszerelő, elektroműszerész és kőműves szakmunkásokat. mérő* és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat. továbbá férfi segédmunkásokat. KÜLSZOLGALATOS MUNKAKÖRBE: műszer- és technoloqial szerelési munkahelyeinkre (Orosháza. Szeqed környéke. Százhalombatta, Szőny) csőszerelő, központi fütesszerelő. lakatos, heqesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás a munkahét és minden második szombat szabad. A vidéki munkahelyeken 44 Órás a munkahét és minden szombat szabad. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: meqeqyezés szerint. Segédmunkások részére heqesztőképzés. JELENTKEZÉS A Budapesti Kőolajipari úépgyár Munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrőf út 79 — 83. Vásároljon termelőtől! A Szikra Állami Gazdaság Borbási Faiskolája ÚJBÓL MEGNYITOTTA LERAKATAIT Kecskeméten, a Vacsi közön Kecskeméten, Borbáson Kiskunfélegyházán, Beloiannisz u. 14. sz. alatt Dunavecsén, József Attila u. 34. sz. alatt Lajosmízsén, Vörösmarty u. 20. sz. alatt Kiskőrösön, az Akasztói úton (Toldi Szakszövetkezet) Kalocsán, Foktői u. 1. sz. alatt Hódmezővásárhelyen, Tanácsköztársaság tér 49. sz. alatt. GYÜMÖLCSFAOLTVÁNYOK NAGY VÁLASZTÉKBAN. Díszfák, díszcserjék, bokor- és futórózsák különböző színekben. Alma-, kajszi- és őszibarackoltványokból újdonságok, új fajták. KERESSE FEL LERAK AT AINKAT ! KÉSZÜLJÖN FEL AZ ÜNNEPEKRE! Vásárolja és fogyassza az Állami Gazdaságok kitűnő minőségű, palackozott fajborait Nagy választékból beszerezheti a kiskereskedelmi, a szövetkezeti boltokban és a vendéglátóipari egységekben. A BOLTOK RÉSZÉRE SZÁLLÍTJA A PEST-KOMÁROM-NÓGRÁD MEGYEI ÉLELMISZER NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Budavidéki, Monori, Váci és Ceglédi fiókja. > * 4 k f

Next

/
Oldalképek
Tartalom