Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
r*a» HfCfKI 1968. NOVEMBER 17., VASÄRNAP Brigád a szövetkezetben Valahol el kell kezdeni Nincs „egyedül” Kőmíves Kelemenné Több mint tíz évvel ezelőtt a komlói „Kossuth” akna hatos szintjének hetedik keresztvágatában Hudák József vájár feljebb tolta bányászkobakját szénportól mocskos, izzadó Homlokán és ezt mondta: — Minden évben, hónapban, héten a bánya ... a fejtés ... hétfőn éppen úgy, mint szerdán vagy szombaton, meg a többi istenverte napon. Olyan ez, mint otthon az ágybontás... csak azért, hogy reggel bevessék ... aztán újra megbontsák egy életen át... Kell már valami más! Nyolcán ültek az avitt talpfákon, a vágány melletti „partra” vonszolt csillén és erős baltacsapásokkal akartak finom szobrot faragni:... „A mérnök fent elszórakozik a térképen, tudja előre, mennyi szén lesz, hová hajtunk... a kőműves is, milyen ház készül... mi meg csak a munkát, a munkát ismerjük”... Beszéltek, kiabáltak, vitatkoztak és én megértettem: az alkotás ízét szeretnék érezni, az őrjítően egyhangú napi robotban a fáradság értelmét érezni. Nemcsak otthoni pénzben, bútorban, új tévében, sörben, fröccsben mérni a gyarapodást, hanem tartalmat kapni, adni, tudást, barátságot mélyíteni. Hudák József komlói vájár brigádja az elsők között indult harcba az országban a szocialista címért. Tíz éve, vagy még több ennek és most egy másik bölcső ringását is végignézhetem. A ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet gépjavító telepén a ködös, levél égette szagú őszben, a hétezer holdas gazdaság kombájnjai, ekéi, traktorai várják a gyógyító kezeket. A műhely bejárati részén lánctalpas traktorral vesződnek, a szerelő feje, a keze a huzalok, Szelepek között, a motor jár, hátul kék gázt buffog kifelé szörnyű zajjal, arrébb gumikerekű szelíd traktorocskát operálnak... zajok, kulcsok pengése, egy- egy elfojtott káromkodás, de a munkazsolozsmából ez alig aallható. — Kétszáztizennyolc munkagépünk van — hadarja Horváth József szaktechnikus büszkén — valóságos kis gép- hadsereg. Ehhez képest nem is nagy ez a telep — akarom mondani, de aztán mégsem nyilvánítok véleményt —, üzemeink nem termelő részlegei amúgy is jobban nőnek, mint a gomba. Itt legalább a műhely nagyobb az irodánál. Közben nallom még a csábító számokat: az egy főre jutó termelési érték 65-ben még 40 ezer forint volt, 67-ben már 80, 68- ban 90 ezer lesz. Nem kétséges, eredményesen dolgozó kollektívába kerültem. — Évről évre csökkentjük a gépjavítás költségeit — mondja Hajdú Lajos üzemvezető és a feje felett függő számten- gertáblákra mutat. A műhelyek egyikében kisebb esztergapad áll, szemben vele szerszámos szekrények. Bádogajtajukon belül nőbálványok: Sophia Loren, Claudia Cardinale, egy ismeretlen, de annál teltebb keblű ifjú hölgy, amint vidáman mosolyog a szerelőkre. Kemény húsú, rózsaszín, fedetlen combok, kacsintó szemek: akár egy pesti gyárban lennék... ez már otthonos kép. — És az emberek? — kérdezem Hajdú Lajostól. Felnevet. — Elszipkáztuk őket az üzemekből — nagyon tetszik neki, hogy kimondhatta. Az emberek! összesen tizenegy, motorszerelők, villanyszerelők, géplakatosok, esztergályosok. Reggel motorra, biciklire kapnak, kijönnek ide a szelíd földtenger közepén létesült oázisba, átlagosan tízforintos órabérért letölteni a napi munkakvantumot. — Hatvanötben a gépállomás eladta nekünk a szerszámgépeket és azóta együtt vagyunk — mondja Horváth József. — Tulajdonképpen itt két szocialista brigád dolgozik — s már nyúl is a napló felé, hogy mutassa, milyen szép, kalligrafikus betűkkel vezetett naplók is ezek. Az erőgépszerelő brigádot Szilágyi József, a munkagépszerelőket Oláh Pál vezeti. Itt dolgozik még Darányi György szerelő is, aki az országos szántóverseny első helyezettje. Nézem a vállalásokat, a szocialista címért küzdő brigádok szép felajánlásait: idén öt százalékkal csökkentik a munkagépek javítási idejét, kettővel az önköltséget, négyórai munka bérét felajánlották Vietnamnak, s elültettek 20 facsemetét társadalmi munkában. Hát itt, hát még itt is — mondom magamban — megszületik a vágy valami job- j bért és tartalmasabbért, akár Hudák József éknél, Kom- j lón ? ... De mennyi belőle a hivatalos, a „vezetőkért” való, a cifra „naplóért” való, a „formalizmusért” való és mennyi a belülről jövő? — Még a kezdetnél vagyunk — mosolyog befelé Szilágyi József és a városba vezető útra néz az ablakon át —, és a szerződésünk egy évre szól. Megkapjuk-e a címet, vagy sem, ki tudja ... ? — Egy cseppet hivatalosnak érzem a vállalásukat — mondom, hogy aprót szúrjak is a szavaimmal. — És nem találok, vagy alig találok olyan vállalást, amely tulajdonképpen a szocialista jelleget hangsúlyozná ... a tanulást, egymás segítését... — Eddig még mindenki... meglepődik és nem folytatja. — Egy lépéssel még a gyárak mögött vagyunk — magyarázza a szaktechnikus. — Például itt nincs fürdő, rendes öltöző,! a gépek is öregek. — Nocsak! Hogyan kerül a csizma az asztalra? — kérdezem tréfásan, de Újvári István, Szilágyi, meg a többiek útba igazítanak: Az üzem fele még tető alatt sem áll. Jövőre pedig már öntödéjük is lesz. Nem mondják ki, de nyilvánvaló a következtetésük: a szocialista brigádok sem lehetnek mások, mint kezdetleges szabályzatnak, ezért irányulnak vállalásaik még csak jórészt a munkára. — Kit szeret legjobban a brigádjából? — nézek Szilágyira. — Mindenkit egyformán szeretek. — Mégis, ki a legjobb barátja? Megvonja a vállát. Később arról magyaráz, ő nem keresett eddig társaságot, otthonülő ember. De ha már itt ilyen szépen összejöttek, szeretnének valamit a napi munkán felül is csinálni... Egy nem is nagyon régi újsághír jut eszembe: ...„Hudák József komlói vájár, aranyjelvényes szocialista brigádvezető, a komlói Zobák-aknán tűzesetből kifolyólag életét vesztette. Három társát mentette meg, s amikor a negyedikért ment, a füstből már képtelen volt kitalálni”... — Valahol el kell kezdeni — mondja éles hangon Szilágyi és rábólintok, igen ... mindig valahol el kell kezdeni melegíteni a belső hőmérőt, hogy az felforrjon a másokért cselekedni tudásig — legyen az társadalom és jó barát — és semmi sem megy olyan könnyedén ... Szűts I. Dénes Dr. Müniiicli Ferenc utca Az egy évvel ezelőtt elhunyt dr. Münnich Ferencről, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő harcosáról, utcát nevezett el, s emlékére márványtáblát helyezett el a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az emléktáblát, amely a névadóról elnevezett utca — volt Nádor utca — 2. számú épület falát díszíti, szombaton ünnepélyes külsőségek között avatták fel. BRONZLAP A HŐSÖK TERÉN Zsigmondy Vilmos, a nagy magyar bányamérnök emléktábláját Budapesten, a Hősök terén ünnepélyes keretek között avatták fel. A bronzlap annak állít emléket, hogy ezen a helyen — az Ismeretlen katona sírja és az Árpádszobor között — kezdte meg száz éve a 970 méteres artézi kút fúrását Zsigmondy Vilmos, a magyarországi hévizek feltárásának és hasznosításának úttörője. KRISZTIM ES A MAMA A debreceni Csokonai Színházban új magyar zenés vígjátékot mutattak be. Kövesdi Nagy Lajos—Szenes Iván— Dobos Attila: „Krisztina és a mama” című kétrészes zenés vígjátékéban fellépett az egyik szerző — dr. Dobos Attila — és Mary Zsuzsa tánc- dalénékes is. A sárospataki várnegyedben levő gótikus templom tövében valóságos romkert alakult ki az ásatások során. Kibontottak a föld alól egy XI. századból való körtemplomot, a régi temető kerítése, egy XVI. század elejéről származó harangtorony és a legrégibb pataki iskola falmaradványait. A helybeli múzeum fiatal régésze, Gömöri János most újabb érdekességekre bukkant: a körtemplom mellett egy XVII. századi mészégető kemencére és egy másikra is a négyszögletes torony alatti mélyebb földrétegben, amely viszont a XIII. századból való. A mészégető boksák a vár, illetve a templomok építését szolgálták. A boksa szájánál egy csontvázat is találtak. Mivel szokatlan elhelyezkedésben és fej nélkül feküdt, erőszakos halálra lehet gondolni. Gömöri János Kőmíves Kelemenné- hez hasonló építési áldozatot feltételez Patak középkori történetében. A képen: A fiatalabb kemence és a körtemplom maradványai a templom- toronyból nézve. ÖN IS MAGÁNYOS? ♦ Egyedülállók klubja Meghívó került a kezembe, ilyenformán hangzott: „A magányosan élő váciak klubot alakítanak, a minden kedd este sorra kerülő összejöveteleket az Építők Művelődési Házának helyiségében tartjuk...” Nos, kedd este van. Tekintettel családi állapotomra meg arra, hogy ez témának sem látszik utolsónak, jómagam is elballagtam. Kis terem. Meglepően sok ember. Főleg nők, fiatalok és idősebbek vegyesen. A társaság csoportokra oszolva vidám trécselésbe merült. A házigazda Prihoda Ferenc. A háziasszony, aki egyben a klub titkárának tisztét is betölti, Bállá Józsefné. Balláné ötlete volt a klub megalakítása. — Mondja, hogyan jutott eszébe? — Hallottam, hogy Csepelen alakult egy, s hallottam a sikeréről is. Elmentem, nem sajnáltam a fáradságot, s valóban nagyon kellemes estéket töltöttem ott. Magyarázó hangsúllyal folytatja: — Mert nézze, még egy ilyen kis városban is, mint ez, mint Vác, nehezen találnak egymásra az azonos érdeklődésű emberek. Sokan akadnak, akiknek nincs érzékük, tehetségük társaság kialakítására. És még ráadásul otthon is egyedül vannak, mert elváltak vagy özvegyek ... Vagy meg sem házasodtak ... ♦ Megosztott bánat — fél bánat ♦ Megosztott öröm — dupla öröm Nem faggatom Csendre intenek. A házigazda kis, néhány szóig tartó türelmet kér: a novemberi és a decemberi programot ismerteti. A klubtagok részére ugyanis műsorokat rendeznek: filmvetítések, közös színházlátogatások, színészek felléptével kellemes esték ígérkeznek. Aztán. A program következő pontja. Üj tagok felvétele. Két nő: idősebb özvegy s fiatal lány. Váciak. Ugyancsak helyből egy nyugdíjas férfi s egy másik férfi, aki felsőgödi. Bemutatkozás. Az új tagokat tapssal köszöntik a régiek. Balláné csendesen kérdi tőlem. — Maga is egyedülálló? — Még a szeretőm is elhagyott. Szavaimat fanyar humorként méltányolja, s néhány pillanaton belül a váci magányosok klubja tiszteletbeli taggal gyarapodik. Velem. — Újságíró még úgy sincs — mondja kedvesen Prihoda Ferenc. — Milyen foglalkozásúak vannak? — Építész, munkás, OTP- tisztviselő, gyógytornász, nyugtovább. díjas, háziasszony, zenész, jogász ... Amit csak akar. Rövid idő alatt kialakult a mi kis családunk, s a klubtagok jó testvér módjára segítenek egymásnak. Ki miben tud. Ballánét kérdem: — Két magányos lélek egymásra talál á klubban, s a szerelemből házasság lesz, akkor kizárják őket? — Látja, ezen nem gondolkodtunk. — Mert végül is elveszítik a klubtagságra való jogaikat?! Nevet a társaság. — Nem vagyunk olyan szigorúak — mondják többen is. — Mi a jelmondatuk? Amit az ajtó fölé írnának? Például: „Rossz egyedül”? — Inkább ezt — mondja az egyik új klubtag, idősebb hölgy. — „Megosztott bánat -v fél bánat”. Közbeszól az egyik alapító tag: — Jobb ez: „Megosztott öröm — dupla öröm.” Nézem a megvidámodott arcokat. Aztán, persze, bólogatok, mert látva ezt a kedves együttest, én is az utóbbit tartom helytállóbbnak. Nos, ezért is: Viszontlátásra minden kedd este ... (szántó) HAVAZÁS - HAVAS ES« November 14-én letette névjegyét a hó. Az újságok első oldalára kerültek a centiméterek: milyen magas a Mátrában, a Bükkben. Ámde érdeklődtünk a meteorológia távelőrejelző szolgálatánál, a válasz azoknak kedvező, akik a száraz hideget viselik könnyebben. — Egy-két napig tart még az erősen borult, havas esős idő. Ezt követően felszakadozik a felhőzet, és emelkedik a nappali hőmérséklet. Az éjszakai lehűlés eléri majd a mínusz 5 fokot, míg napközben 0 fok fölé emelkedik a hőmérséklet. A LEGSZEBB VIRÁGOK A hegyekben pár centiméteres hó, a városokban latyak, a nagykátai vidéken nemrég még illatozott 'az ibolya. Az Állatkert pálmaházában most nyílnak a legszebb virágok: a halványlila Laeliák, továbbá a Phapiopedilumolc is most kezdenek virágzani. A tél közeledte nem zavarja a négy oroszlánkölyök fejlődését, amelyek játékukkal nagy élénkséget visznek az oroszlánbarlang téli csendjébe. LEGELŐN - KIFUTÓBAN Zuhog is, fúj is a szél, az ember legszívesebben fedél alá fut ilyenkor. A juhokat nem zavarja, ázhat a gyapjúk, nyárig úgysem nyírják. A százhalombattai tsz apró jószágai is kint járnak a legelőn. Az érdi Búzakalász borjú- és marha- istállóinak ajtaja még nyitva, ez a hideg nem zavarja az állományt. A bocik gyakran kint járnak a kifutóban, de a várható erősebb éjszakai lehűlések már nagyobb óvatosságra intenek. HIDEG A VAS - NAGY A SÁR Már pattog a tűz a fémkosa-: rakban, időnként melegedni jönnek az emberek Százhalombattán az olajváros legújabb, épülő üzemébe. A nagyobja hajtóerőt, magasabb oktánszá- mot biztosító részleget az esztendő végéig kell elkészíteni, s üzembe helyezését megkezdeni. Aki lelép a betonutakról, bokáig süllyed a sárban. Hideg már a vas, az acélcső a hegesztők és szerelők keze alatt, nemsokára csak kesztyűben lehet dolgozni, mert hoz- záfagy a kézhez. KÉSZÜLTSÉGBEN Péntek óta készültségben van a KPM hóügyelete. Különösen a főközlekedési utakra s azokra fordítanak fokozott gondot, amelyeken az AKÖV nagyarányú személyszállítást bonyolít le. Ha az időjárás megkívánja, őrjáratos utakat jelölnek ki, amelyeken sószóró, illetőleg homokozó, salakozó gépkocsik járnak. Háromezer tonna sót hintenek el a legfontosabb utakon, amelyeknek hossza a megyében 526 kilométer, a másik 260 kilométeres útszakaszra pedig — ha az időjárás úgy kívánja — 32 ezer tonna előkészített homok és salak kerül majd. Az útmesteri állomásokra gépeket állítottak már ki, ezekkel és a 42 darab nagy teljesítményű hóekével még a legrosszabb időben is biztonságossá teszik majd a közlekedést. Budapesten, a Köztisztasági Hivatal Budafoki úti telepén gondosan előkészítve várják az igazi havazást az úttisztító gépek. A telepen több száz, hóekével felszerelt tehergépkocsi áll készenlétben. A homokszóró gépek már elindultak. k » t
