Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
4 1968. OKTOBER 6., VASÄRNAP „A tegnapnak Hangszóró a várószobában Megszokott kép az orvosi várószobáról. De azért valami elütő mégis van: a bejárat fölé akasztott kis hangszóró. Na, meg a szöveg, I amit sugároz. A várakozó betegek figyel- ! nek a hangszóróból áradó hangra, amely orvosi intelmeket mond. őszi hűlés, téli bőrápolás, vérszegénység, magas vérnyomás, családtervezés, ilyen, és még sok más orvosi előadás hangzik el naponta dr. Beke Dénes albertirsai orvos várószobájában. Könnyebb így a várakozás, s nem telik fölöslegesen az idő. Amíg a rendelőben vizsgálnak, addig a ház harmadik szobájában forog a magnó. Beke dr. a rendelőből, a maga készítette kapcsolószekrénnyel irányítja az adást. — A falusi orvosnak többek között az is a feladata — mesél az ötlet születéséről •—, hogy havonta egyszer a körzetében egészségügyi felvilágosító előadást tartson. Én pedig született rossz előadó vagyok... Az albertirsai Beke Dénes dr. repertoárja mintegy kétszáz előadásban öleli fel a leggyakoribb betegségekről és azok megelőzéséről szóló .tudnivalókat. Először a rádióban elhangzott népszerű orvosi tanácsokat vette szalagra, majd maga is írt és mondott a magnó mikrofonjába orvosi tanácsokat. — Ha csak két-három fontos dolgot jegyeznek meg a várakozók — mondja az orvos —, akkor mór akaratlanul is sokat tettek önmagukért a betegek. — karácsonyi — SÁRGUL A TENGERI Miért a nászút? Mindig szerettem labdázni. Különösen hármasban, mikor egy áll a középen, a másik kettő dobál, s kapja el, ha tudja a harmadik, akkor ő is dobálhat, nem kell ugrálnia, mint most. Ez a jó játék nem is olyan jó, ha az életben játsszák. Gondolom így vélekednek erről azok az újdonsült feleségek is, akik pechük- re vidéken, kis községekben laknak. Annál is inkább, mert nem játékosok, hanem labdák lesznek rögtön a házasságkötés után, ezt a szerepet osztják ki rájuk a jelenleg érvényben levő rendelkezések. Ott kezdődik, hogy megszeretik egymást egy fiú meg lány, aztán kéz a kézben az anyakönywezető elé járulnak. Az becsülettel össze is adja őket, megállapítja, s a személyi igazolványukban rögzíti is a házasságkötés „tényét”. Ezekután jelentést küld a személyi igazolvány alosztálynak, pontosan közölve az adatokat, hogy ott is értesüljenek róla, hogy ez a két fiatal mától fogva egy pár. Egyetlen rubrika marad üresen a feleség igazolványában. A fénykép alatti családi neve — című. Ezt az anyakönyvvezetőnek nincs jogában kitölteni a személyi igazolványban. Ellenben köteles figyelmeztetni á fiatalasszonyt, hogy nyolc napon belül be kell íratnia ezt, vagyis asszonynevét a rendőrségen. Ha elmulasztja, következményei lehetnek. Íme az első veszekedések szülőanyja. A nászút egy nappal, vagy két nappal későbbre tolódik, mert a községből be kell utazni a járási székhelyre, hogy ezt az apróságot elintézzék, maguk mögött tudják, s érvényes személyi igazolvánnyal vághassanak neki a házasságnak és a nászúinak, a fiatalasszony el is intézi, az utazással együtt csak egy délelőttöt vesz igénybe ez a formalitás, hisz a személyi igazolvány alosztálynál akármelyik hivatalnok beírhatja. Apróság, de mégis furdal a kérdés, miért nem intézheti el éppen ezt, s csak ezt, egyúttal, és ott helyben az anyakönyvvezető? Hisz jelentéséből amúgyis értesülnek a nagy eseményről a hatóságok! V. V. Utoljára télen jártam a faluban, amikor még foga volt az időnek, és a hó éppen csak megroskadt, elnehezedett. Most lépteim feltúrják a sarat a ház körül, a mély lyukakat színültig megtölti rögtön az iszapos, gyűrött föld. A levelek pörögnek a fákról, a szél játszadozik velük, aztán elmerülnek a süppedés mocsárban. o A házban jóindulatú kályha melegít, párásítja az ablakokat. Alacsony, epedás ágy, nem valami tágas szekrény, egy-két támlásszék, rozoga asztal, nehéz csipketerítővei letakarva, mellette, a földön néhány különböző nagyságú üres üveg. A falról még lelóg a nyárról ottmaradt enyvcsík, feketéllik a legyektől. A meszelés megsárgult, az ágy fölött a keresztre feszített Krisztus méreget, a tízparancsolatból kilenc, különböző táblákra vájva. Patinaszag. — A bilinccsel ütöttük le a csendőrt! össze voltunk bilincselve, olyan egyszerre mozdult a karunk, mintha terveztük volna. Pedig csak úgy jött magától. A helyzetünk kívánta. Mindketten tudtuk, ha mint a birkák megyünk, lelőnek. A csendőr összeesett, mi meg futottunk négy kilométerre a kovácshoz, az verte le rólunk a nehéz vasláncot... — És ha nem sikerül? — Akkor rajtavesztünk. De ezzel mi csak nyerhetünk. — Az ütés halálos volt? Percnyi csend. — Sokszor szöktem én meg. Egyszer templompadlásról — 1920-ban. Ha jól emlékszem, télen. — Honnan ez a jó memólria? — Az ember szívesen emlékszik, mikor már újra nem telik. Azzal van elfoglalva, hogy emlékezik. Ha majd maga is 80 éves lesz, talán pont erre a napra fog visszagondolni. Engem a ma nem foglalkoztat. A tegnapnak élek. Pedig tudom, hogy most jobb, hogy most más, de a sír szélén az ember kivon és nem ad össze. — Csak kivon? — Aki mást mond, az hazudik. — A háború után mi volt? — Vöröskatona. Akkorra már nem volt fogam. Harmincegy éves koromban szinte már csak ínyem volt. Fogaimat kiverték a csendőrök. ® — Utána? — Már nem volt mit kiverni. A szó csak az asszonyokból hull, nem igaz? Akkor is megszöktem. Meguntam a pofonokat, a zuhogó ütéseket, elmentem haza. __ ?? — Otthon voltam egy óra alatt. Másfél óra múlva már ők is kopogtattak. Megpofozták anyámat. Erre előugrot- tam, fejbe vertem az egyiket. Apám magába roskadva ült a kemence mellett. Engem megláncolva vittek vissza. — Megszokta a veréseket? — A fájdalmat. A verést nem. Az megalázó. — Mindig itt élt? — Kóboroltam, de mindig visszajöttem. © Csikorogva nyílik az ajtó. A fehér vászonfüggönyön fényrepedés. Fekete főkötő, fekete, fodros szoknya, fekete, vállas ruha. Szálanként fehérük a haj. Töpörödött, ráncokkal barázdált mosolygás. — Meglesz még az aranylakodalom, ugye anyjuk? — megcsókolja. Foghíjas nevetés. Az ajtó mögött még három fiatal lány. Világos színek, kardigán, tűsarkú cipő, nylon- harisnya. Egyikük sem tanul, kettő Pesten dolgozik, egy Vácott. Betanított munkásként. Letelepednek a heveróre, maguk alá húzzák lábukat. — Az én egész életem szökés volt. A csendőrök, ha nem csináltam semmit, akkor is elfogtak. Sok borsot törtem az orruk alá. A második háborúban sem harcoltam, gyűlöltem a németeket. Sokszor már a falnál álltam, feltartott kezekkel, aztán mindig megmentett valami. A jóég tudja... szerencsém volt... — a Krisztusra néz. Észreveszi a pillantásom. — Ha az ember hinni kezd és így sikerül életben maradnia, higgyen. Kettőben is lehet hinni. Igaz, keresztezi egymást a két dolog, de az öregebbek, mint mi, vallásosak is, meg bíznak is a mai rendszerben. Nem papokban, nem a történelem keresztesháborúiban, a jóban hiszünk. A kereszten a Krisztus erős, sokan támaszkodnak rá és áldják a nevét. A fiatalokban még nem ga- balyodott annyi sok emlékfonal, nem kászálódtak össze a hinnivalók. © A lányok összenevetnek. Sokszor hallhatták a történeteket, nekik elég volt. Az öregasszony csendesen ül. Meleg a szeme. Süteménnyel kínál. Az öregembernek árkokká A napokban múlt egy éve, hogy Pomáz alatt egy négyholdas tábla közepén néhá- nyan megálltak. Nagy árkusokat vettek elő, méricskéltek jobbra-balra, aztán egyikük kapával a földbe vágott. Ez volt a jeladás. Szinte hetek alatt nyolc hosszú épület nőtt ki a földből, széles betonút, 600 nyárfacsemetével szegetten. Az emberek, ha arra néztek, elégedetten megállapították: építkeznek már a „tollasok". A várakozás — amivel a po- máziak az Írószer Ktsz odate- lepülését kísérték — nem volt hiábavaló. A környékről 280 állandó és 110 bedolgozó — főleg nő — ismerkedik a golyóstoll készítéssel. A fröccsöntőautomaták, a csiszológépek zaja még összeolvad az építkezés hangjával. Néhol még nincs ajtó, másutt csak a vasbetonváz öleli a műhelyt, de a formázógépről tucatjával szedik le a színes kupakokat. Naponta 18 ezer Scripto-toll írhatná az életrajzába: születtem Po- mázon. Piros Tibor üzemvezető irodájában, ahogy egy tollüzem- hez illik, mindenütt írószerszá- mok. Kartonlapra tűzve, dobozkákban, kötegekben, saját tervezésű modern kerámiatartókban és vitrinekben. Némi büszkeséggel mondja, hogy az ügyes nevű toll egy kicsit „kakukkfiókája" az ügyetlen nevű ktsz-nek. Egyébként: mélyültek ráncai. Fehér kis bajusza begyűrődik arcába. Sámlin ül, mindenkire felnéz. — Az én életem, csak most rendeződött, a feleségem mindig félt, mert soha nem lehetett tudni mikor visznek el, mikor vernek össze, hogy dolgozni se tudjak. Most jó, amikor már öreg vagyok, mikor már öregek vagyunk. A fiatalságom szökésekkel telt el... — sírni kezd. Könnycseppek gurulnak lefelé az arcán. Le kell írnom. Így igaz, bármilyen közhely is: „könnycseppek gurulnak”. Csak a szipo- gást lehet hallani. — Mi lesz ma a televízióban ? — kérdezi a copfos lány. Az öregnek újra megcsillan a szeme; fejből sorolja végig a mai tévéműsort. Kattan a gomb. Kifehéredik a képernyő. — Várom a híradót. Azt nagyon szeretem. — Tetszik látni: össze Is ad a bácsi, nemcsak kivon. — Lehet... — de már rám se figyeL Utoljára tavaly télen jártam örszentmiklóson, Budavári Béla bácsinál. Akkor még foga volt az időnek, és a hó éppen csak megroskadt... B. Tamás Ervin szép jutalom vár egy jó fantázianév kitalálójára!) A toll Angliában látta meg a napvilágot, de már jól érzi magát minálunk. Évente kétszer repülőgépen nagy ládák érkeznek Londonból. A kooperáló angol cégtől kilencven napra kölcsönkapják a speciális szerszámokat, amivél a toll kellékeit gyártják. Utána a küldemény újra légi útra tér. Ez sem olcsó mulatság, de még mindig sokkal kedvezőbb, mintha el kellene készíteni a megfelelő gépparkot és az esetenkénti szerszámozást. Mert Az orvosi rendelő várószobája első pillanatra olyan, mint a többi: egyszerű, fehér, festett bútorok, egészségügyi plakátok és a vizsgálatra várók népes tábora. Fejkendős nénikék, botra görnyedt öregemberek, elvétve fiatalok. újabb sorozatot is indítanak Scriptip néven. Ez a rostirón lesz a sláger, Japánból jön a belevaló. A Scriptót és a Scriptipet főleg exportálják. A Szovjeiunió, Jugoszlávia és Törökország a legnagyobb fogyasztójuk. Tolláik kiemelkednek a középeurópai átlagból. Az üzemvezető egy kis történettel bizonyítja, hogy a jó tollak hazájában, Amerikában is rangosak. Egyik dolgozójuk csomagot kapott kanadai ismerősüktől. Küldött benne egy golyóstollat, azzal a szöveggel, hogy ez egy „igazán jó márka”. És mi volt az? A Stella 61 nevű toll, ugyanaz, amit az illető idehaza naponta ezrével gyártott a futószalagon. A ktsz évi 150 milliós termeléséből még nem tudni, mekkora része lesz a pomázi üzemnek, hiszen a próbaév sok zökkenővel járt. De jóval kevesebbel, mint ahogy számították. Része van ebben a régi törzsgárdának, akik Schimmer József főművezetővel nap mint nap tanítanak, jó példát mutatnak. Segítettek a szülők gondján, amikor 15 ipari tanuló fiút alkalmaztak, esztergályos, gyalús és más szakmákra. A vállalat öt szocialista brigádjából pomázi a József Attila brigád, a másik most van alakulóban. Karácsonyra a pomázi föld új „termékei" a Scriptó és a Scriptip rostirón gazdagítják majd a dús választékot határainkon innen és túl. k. m. (Folytatás az 1. oldalról.) Fővárosi Kertészeti Vállalat telepén szombaton „leszüretelték” az utolsó szálakat. Mintegy háromezer rózsát szállítottak a virágüzletekbe. Az őszi idő nem kedvez a virágoknak, de annál jobban a turistáknak: előkerültek a bakancsok, a gö- csörtös botok. Dobogókő és Lajosforrás telt házat jelent a hétvégén. Ugyan még nincs itt az év vége, de a Középdunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóság már a jövő évre tervez, az alacsony vízállás kedvező, ezért egy hajójuk állandóan járja a Dunát: felméri a rongálódásokat, amelyeket majd a jövő év elején javítanak ki. Nem úgy a Pest megyei Kishajózási Vállalatnál, mert nekik mind a 23 járatuk üzemel, ma is. Vasárnap is munkanap a kukoricaszedőknek. öregek- fiatalok törik az érett csöveket, szállítják be a tárolóhelyekre. A falánk madarak is várják, hogy megteljenek a górék — akkor majd ők is jóllakhatnak. Reméljük, a kellemes hétvégi programot az időjárás sem fogja elrontani. Szövetkezeti rátár lesz a Gizella-malomból A nagy múltú Gizella-mal- mot a kormány intézkedésére, néhány éve üzemen kívül helyezték. Azóta a gabonatröszt, a malomnak csak egy részét használta raktárnak, nagyobb része azonban üresen állt. Nemrégen a SZÖ- VOSZ Szövetkezeti Iparcikk Nagykereskedelmi Vállalata, a SZÖVÁRU részére az egész épületkomplexumot 17,5 millió forintért megvásárolta. Az épületből a SZÖVÁRU tetemes anyagi befektetéssel korszerű nagykereskedelmi raktárt létesít a főváros szívében. ENGEDMÉNYES IX. 30—X. 19-IG 30-40%-kal olcsóbban vásárolhat Bel- és külföldi kozmetikai cikkeket, PED lábápolószereket, borotvaecseteket, körőmkeféket, csúszásgátló gumi kádszőnyeget, bevásárló szatyrot, PVC fólia asztalterítőt, valamint természetes szivacsot. Budapesten, Pest—Komárom—Nógrád megyében, az Illatszer-, Háztartási boltokban, Szövetkezeti Boltokban és a Centrum Áruházakban. Scriptó Vissza a feladóhoz
