Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. OKTOBER 6., VASÄRNAP KSI »fEt.vr* ^ílfep NÉZŐPONT BONYOLULT A kifejezéseknek is van di­vatja. Volt idő, amikor az „ezt majd eldöntik felsőbb szinten’’ dívott. Azután az „áttekintjük és felmérjük” lett a módi, hogy később átadja helyét a „lerendezzük”-nek. Mostanában új kifejezés jön divatba: a bonyolult. Univer­zális eszközzé lett e szócska. Fátyolt borít arra, ami kelle­metlen. Elhessegeti azokat, akik kíváncsiskodnak. El­riasztja a tájékozódni kívánót. Tekintélyt csiholhat vele az, aki szavai semmitmondóságát menti a bonyolult unos-unta- lan hangoztatásával. Mert manapság minden bonyolult. Még a legegyszerűbb dolog is. A tehetetlenkedés, a felelős­ség alól való kibúvás, a két- balkezesség, az oktalan huza­vona. A bonyolult ugyanis leg­többször és leginkább ment­ség, magyarázat, lehetőség ar­ra, hogy ne kelljen a dolgo­kat nevükön nevezni. Megír­tuk lapunkban, hogy a nagy- kátai járás néhány községé­ben nincs minden rendben a kenyérellátásnál. Igaz, igaz, kaptuk a választ az érintet­tektől, de hát a dolog bonyo­lult ... Szóvá tettük, hogy — mégpedig egy héten át, hat lapszámunkban részleteztük — rendkívül nehézkes az épí­tési engedélyek megszerzése, az anyag biztosítása, általában a családiház-építés. Igaz, igaz, de hát bonyolult dolog ez — hangzott a válasz. Ugyancsak a bonyolultat kaptuk válasz­ként arra, miért nem lehet egyeztetni az üzletek nyitva tartását a szabad szombatok előtti megnövekedett vásárlá­si igényekkel, miért nem le­het biztosítani a tejkezelési előírások betartását, miért nem lehet tisztességesen föl­építeni és fölszerelni egy új gimnáziumi épületet s így to­vább. Semmi nem olyan egy­szerű tehát. Vigasz ez azok­nak, akik saját bőrükön érzik a hátrányokat? Azután: a gazdaságirányítás rendszere jónéháriy változást hozott az üzemek munkájá­ban. Mégis, amikor termelési értekezleteken valaki megkér­di, meddig jutottak hát, azt kapja válaszként: bonyolult dolog ez, mentünk is, marad­tunk is, majd ha vége lesz az évnek... Amikor az esztendő első hónapjaiban azt firtatták az üzemekben az emberek, hogy a meglevő béremelési lehetőséget miért nem hasz­nálják ki, ugyancsak azt kap­ták válaszként: „nem olyan egyszerű” ez... És bebizo­nyosodott, hogy semmiféle bo­nyolultság nem rejlett benne, csak éppen a túlzott óvatos­kodás, a döntéstől való félsz fogta le a kezeket. Mi a ba­junk ezzel a bonyolulttal? Az, elsősorban az, hogy a magya­rázó szó helyett alkalmazzák. Amire kellemetlen lenne fe­lelni. az bonyolult. Ahol a döntésért felelősséget kellene vállalni, az bonyolult, tehát nosza, hívják össze az érte­kezletet. Ami hiba, az azért nem hiba, mert bonyolult do­log az élet, ki láthatta, gon­dolhatta, hogy így lesz, aho­gyan lett? Azaz: mindenre van magyarázat, mindig akad mentség. Mert ki is felelhet­ne azért, hogy bonyolult, ami — bonyolult... ? Tagadhatatlan, valóban van­nak bonyolult, szerteágazó teendők, dolgok, célok. Annak elérését például, hogy .minden helyen az odavaló ember ül­jön, csakis sokféle, tehát nem egyszerű módon lehet biztosí­tani. Ám az élet nagyon sok dolga csak attól bonyolult, hogy — bonyolítják. Mert mek­kora szentség volt még esz­tendeje is egyik-másik hatósá­gi igazolás! Most meg több tu­catot egyetlen tollvonással fö­löslegessé minősítettek — he­lyesen, jogosan —, s kiderült: nem állt meg a világ. Bonyo­lult s már-már áttekinthetet­len volt a különböző utazási kedvezmények sora: egy átfogó rendelkezés, ha nem is rendet, de áttekinthető helyzetet te­remtett, olyat, amiben az a Sokszor emlegetett kisember is kiismeri magát. Bonyolult és a fogyasztókra káros volt a különböző kereskedelmi válla­latok közötti területi elhatáro­lás; megszüntetése néhány hó­napja áldásosán érezteti hatá­sát, s kára senkinek, haszna annál több embernek lett belő­le. Azaz: lehet és kell is utat vágni a bonyolult burjánzó rengetegében, s persze, nem­csak rendeletekkel. Napjainkban igen sok szó esik általában a demokratiz­musról ,s ezen belül az üzemi demokrácia erősítéséről. A bo­nyolult keresztbe döntött fa­törzs az úton. Mert ki az, akit nem rettent vissza a hókusz­pókusz: nem olyan egyszerű ám ez szakikák, nem értik ma­guk ezt. A gyámoltalanabbja, a könnyen beletörődő ilyenkor visszafordul: tényleg, minek is ütném bele az orromat? Csak néhányan akadnak, akik mégis nekiveselkednek. Hágjunk csak át azon a fatörzsön, s nézzük meg, mi rejlik mögötte? Leg­többször éppen az, hogy sze­rettek volna elhallgatni vala­mit, szerették volna, ha a te­hetetlenkedés beigazolódása helyett az emberek megnyug­szanak abban, hogy — bonyo­lult. Egy-egy társadalmi hordere­jű kérdés valóban bonyolult. Nem kell bizonygatni senki­nek, hogy például a lakáskér­dés megoldása, a fiatalok falun tartása sok mindentől függ, hogy bonyolult. Ám amikor csupán ráakasztják valamire a bonyolultat, amikor kibogozás helyett éppen összekeverik, az­az bonyolítják, ott valami nem stimmel, ott valami nem tiszta. Márpedig okunk és jogunk van rá, hogy mindenről, ami ránk tartozik, tudjunk, s hogy min­denben, amiben érintettek va­gyunk, tisztán lássunk. Ez na­gyon is világos igazság, nin­csen benne semmi — bonyo­lult ... Felmentés — kinevezés A Minisztertanács dr. Dal- los Ferenc miniszterhelyettest, a Minisztertanács tanácsszer­vek osztályának vezetőjét —, nyugállományba vonulására tekintettel — érdemeinek elis­merése mellett tisztségéből fel­mentette. A kormány dr. Papp Lajost, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökét — mi­niszterhelyettesi rangban -r- a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetőjévé kine­vezte. BUDAPEST Avatóünnepség az Amerikai úton Szombaton felavatták a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség központi iskolájának új otthonát, amely mintegy 12 millió forintos költséggel épült fel Budapesten, az Amerikai úton. Tantermeiben 150-en gyarapíthatják egyidejűleg is- mereteiket: közülük százan az iskola ugyancsak most átadott új kollégiumában lakhatnak. Hordók A Pesti Színházban bemu­tatták Eörsi István „Hordók” című színművét. A darabot Horvai István rendezte, cse­lekménye a háború utolsó és a béke első évében játszódik: hőse hordókban bújkálva pró­bálja kikerülni a halált. A tapssal fogadott előadás főbb szerepeiben Benkő Gyula, Venczel Vera, Tomanek Nán­dor és Tahi Tóth László mu­tatkozott be. Meggyőződé s bői (EGY KISFILM VÁZLATA) ÖTLETESEN Szikszai Sándor budapesti (VI., Lovag u. 22.) üvegcsi­szoló az üzletekben vissza nem váltott, kölnis, hajola­jos, sörös üvegekből szebbnél szebb használati és dísztár­gyakat „alkot”. Találékony­sága szinte kifogyhatatlat. Már gyermekkorában megis­merkedett nevelőapja műhe­lyében az üvegcsiszolás mes­terségével. Mindig azon törte a fejét, hogy tudna valami újat, különöset készíteni. Üz­letében mindig a legmoder­nebb igényeknek megfelelő, íz­léses árut talál a vásárló. Meg­található a lengyel sörösüveg­ből készült matricás pohár­tól a díszgyertyatartóig szá­mos ötletes, egyedi tárgy. Nevét az ország határain túl is ismerik. Dolgozik a KETI-n keresztül amerikai, osztrák, csehszlovák, kubai és jugo­szláv megrendelésre is. HÄZ A NYÄRFÄK ALATT. Ritkás szőrű, sovány kisku­tya. Pár hónapos, vagy talán csak pár hetes. Pulikölyök. A hangja már egetverő. Or­kánkabátos férfi előtt hányj a- veti magát. Egy tapodtat se tovább! Apró asszonyka tűnik fel az udvar mélyén. Baromfiak hangja kíséri. Szoknyájába törli a kezét, úgy nyújtja a vendégnek. — A Sanyi? Nincs itthon. Ceglédre ment. Meghívót ka­pott az ifjúsági napokra. De lehet, hogy már visszaérke­zett. A kultúrházban kellene megnéznie. Toppant, csitítja a vakar­csot. De az nem tágít. — Az uram talán többet tudna mondani. Kisbíró a ta­nácsnál. Nála van a kultúr- ház kulcsa is. Pillantás a nagy kertre. Másfél hold. — Mi dolgozzuk. Én meg az uram. A Sanyi keresztbe szalmát nem tesz. Csak a KISZ a mindene.. De hát nem is bánjuk. Ha ahhoz van ked­ve ... A kutya ugatva kíséri a tá­volodó orkánkabátost. Addig, amíg a kerítés engedi. FÖLDSZINTES, KOPOTT ÉPÜLET. Tábla az oromza­tán: Csévharaszti Községi Ta­nács. Homályos irodahelyiség. Két tisztviselőnő. Fiatalasszo­nyok. Hellyel kínálják az or­kánkabátost. A szökés: — Bol bácsi kéz­besít, már nem jön vissza. A barna: — A Sanyi pedig valószínűleg még Cegléden van. A szökés: — Vagy talán már Monoron. Magának is oda kellene elmennie. Az ál­lomás körül érdeklődjön. Lesznek ott csévharasztiak. De a Sanyit is könnyen fel­ismeri. Alacsony, vékony, fe­kete fiú. Huszonhárom éves, de csak tizenhétnek látszik. A barna: — Azt mindenki bizonyítja, hogy mióta ő a KISZ-titkár és a község nép­művelési ügyintézője, itt sok minden megváltozott. A buszmegállóban. A szökés: — Az ott a kul- túrház. Bikaistállóból alakí­tották át. Itt, balra, nagy is­kola épül. Sajnos, elég lassan. A húsboltot is bővítik. Tűzol­tószertár volt valamikor. Befut a busz. A MONORI ÁLLOMÁS KÖRNYÉKE. Ácsorgók a Fa­latozó előtt. Cigarettacsikkek. Egy bóbiskoló részeg, a fal­hoz támaszkodik. Tökmago- lók. Aki lángost majszol: — Tényleg hasonlít rám, de Bői Sándor nem én vagyok. Még nem láttuk errefelé. Egy kékszemű, magas srác: — Én is a Kabalát keresem. Olajos száj, morzsa a szeg­letén: — Kabalának neveztük el, mert csak akkor sikerül, amit elterveztünk, ha ő is ott van. Játék, kirándulás, közös meló, minden. Orkánkabátos jegyet vált. Egyik lába már a vonatlép­csőn. Kiabáló hangok: — Ne menjen el, itt van a Kabala! Orkánkabátos, kézfogás közben: — A járási tanács művelődésügyi osztályán ja­vasolták, hogy írjak magáról. A megyei lap munkatársa va­gyok. ESZPRESSZÓ. Füstös lyuk, szűk odú. Zsivajgó asztaltár­saság, kiürült sörösüvegek. Agresszív, szemüveges arc: az idős gebinesnő arca. Ujj, amint a táblára mutat: Kér­jük, azonnal fizetni! Az 1967—70-es tanévben a ma­gyar ösztöndíjasok tanulhatnak a Szovjetunió, a Német Demokrati­kus Köztársaság, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország és Ro­mánia egyetemein, főiskoláin, va­lamint az NDK szakiskoláin. A Művelődésügyi Minisztérium nyil­vános pályázatot hirdet a külföldi ösztöndíjakra. A felvételekről, a jelentkezés rendjéről, a felvételi vizsgákkal és az ösztöndíjak oda­ítélésével kapcsolatos tudnivalók­ról a közép- és felsőfokú intézmé­nyekben, továbbá a fővárosban a kerületi, vidéken a megyei, illet­ve a megyei jogú városi tanácsok művelődési osztályain kaphatnak tájékoztatást az érdeklődők. A pályázók ugyanitt szerezhetik be a jelentkezéshez szükséges űrlapo­kat is. A középiskolai tanulók és a fel­sőoktatási intézmények elsőéves hallgatói oktatási intézményük, az 1967—68-ban érettségizett és je­lenleg dolgozó fiatalok volt kö­zépiskolájukban 1968. november 25-ig, az 1965—66-ban érettségizet­tek pedig a Művelődésügyi Minisz­térium nemzetközi kapcsolatok fő­osztályához ez év november 30-ig nyújthatják he jelentkezésüket. Sivár sarok. Orkánkabátos kávét kavargat, blokkot vesz elő. Bői belekóstol a narancs­szörpbe. Profilját erős orr uralja. Szemében, a sűrű szemöldök alatt, kisfiús mo­soly. A mozdulat, mellyel el­zárja táskarádióját, kissé fe­szélyezett. Ingnyaka begombo- latlan. Beszél: — A községben nem volt kultúrélet. A művelődési ott­hon elhanyagoltan árválko­dott. A KISZ-szervezet sem boldogult. Évről évre cserélőd­tek a titkárok, keveset produ­káltak, a tagság közömbösnek mutatkozott. Az volt a véle­mény, hogy Csévharaszton nem lehet és nem is érdemes semmit elkezdeni. Én meg azt mondtam, lehet és érdemes, és én nem tudom tétlenül nézni ezt a tespedtséget. Tavaly, no­vember 2-án választottak meg KISZ-titkárnak. Huszonné­gyen voltunk. Először az anya­gi alapot kellett megteremte­nünk ... Az utolsó szavak kalapács- ütések, füttyök, nevetések, kurta kiáltások hangzavará­ban vesznek, el. A KULTÜRHAZ. Mint egy zsongó méhkas. Lányok, fiúk. Egyesek a kerítést javítják,, mások ablakokat, ajtókat fes­tenek, megint mások a falat vakarják, kavarják a meszet. Arcok villannak fel. Leányfal­vi Máriáé, Nagyszegi Józsefé, Ország Jánosé, Tóth Erzsébeté, Keményfi Jánosé, Tóth Mag­dolnáé. És Bői Sándoré. Van­nak vagy tizenöten. Karóra. Tizenkettőt mutat. Az égen csillagok... Napok múltán. Már minden a helyén. Meszelt falak. Bői: — Holnap jönnek a fes­tők. Itt meg átütöttek a lako­dalom zsírfoltjai. Tüntessük el. Egy fiú, papírcsákóval a fe­jén: — Már egy óra. Korán kell kelnünk, Sanyi. Bői: — Mindegy, lekaparjuk, és újra meszeljük. Kettőre megleszünk... Báli sokadalom. Fizetik az öt-tíz forintos belépti díjakat. Tánc. Boldogságtól hízó anyák. Apák csoportja, összekoccanó poharak. Bői itt is, ott is, fel­tűnik. A rendezőgárda tagjai­val beszél, a büfét ellenőrzi, a pénztárossal tárgyal. Ujjongó fiatalok csomagokat bontanak. Magnó! Társasjáté­kok! Nagy papírdobozt hoznak. Tévét emelnek ki belőle. Taps. Nézik a műsort. Pingpongozok. Egy pár Bői Sándor előtt: — Én meg a Jancsi most csak a vendégeitek vagyunk. De sze­retnénk belépni. Felvennétek? AZ ESZPRESSZÓ. Orkánka­bátos jegyez. Bői elnyomja a cigarettáját. Beszél: — Ma már ötvenhatan va­gyunk. A november 7-i ünne­pélyt mi szerveztük, Korbács Magdolna szavalt. Május else­jén meghívtuk Nyáregyháza, Vasad, Gyömrő fiataljait. El­jöttek vagy háromszázan. Nagy ünnepség volt. Szónoklat, népi tánccsoportok bemutatója, tré­fás játékok, kispályás labdarú­gó- és kézilabdatorna, este bál. Nekünk is lesz tánccsoportunk, most szervezzük. Húszán je­lentkeztek. Négytagú citera- együttesünk az idei november 7-i ünnepélyen mutatkozik be. Átvesszük a tanácstól a mozi­gépet, én és egy másik társam megszerezzük a gépkezelői vizsgát. A községnek hiányzik a mozi. Ha kezdetben ráfizeté­ses is lesz, akkor is működtet­jük. November közepén meg­kezdjük a politikai oktatást. A tanácsköztársasági körre, me­lyet én vezetek, harmincán je­lentkeztek. Az a legnagyobb bajunk, hogy a községnek csak bejáró^ pedagógusai vannak, Senkitől nem kapunk segítsé­get. Anyagit is csak a tanács­tól, évi 1000 forintot. Magad, uram, ha nincs szolgád ... Baj az is, hogy a kultúrotthon ki­csi. Jelentősebb rendezvények­re nem alkalmas. A kocsmát a közelmúltban bővítették. Ta­lán egyszer a kultúrotthonra is sor kerül. Igaz, újat ígértek, de szerintem jobban járnánk, ha csak bővítenék. Előbb meg­lenne, és 250 ezer forintból olyanná alakíthatnák, hogy évtizedekig megfelelne. Május elseje óta vagyok népművelési ügyintéző havi 200 forint tisz­teletdíjjal. Szívesen csinálok mindent, politikai meggyőző­désből, de úgy érzem, nem so­káig bírom. Az iratai. Szakmunkás-igazol­vány. Az 1964-es keltezés ki­nagyítva. KISZ-tagsági könyv, 1961-es dátummal. Párttagsági könyv. Orkánkabátos hüvelyk­ujja az 1966-os szám alatt. Köz­ben Bői hangja: — Az apám, és a két bátyám is párttag. Most választottak be a járási KISZ-bizottságba... VEKKERCSÖRGÉS. Hajnali három. Bői, amint kiugrik az ágyból. Mosdik. Rázza a busz. Ringatja a vonat. A szeme le­csukódik. Az álma. Függetlenített klub­könyvtárvezető. Csévharaszton és Vasadon. Könyvek között. Kölcsönzők között. Több húst szedett magára, az arca tel- tebb. Gyermeknevelésről szóló művet kínál egy parasztasz- szonynak. Az hálásan fogadja... Tankönyveket lapoz. Gimná­ziumi tankönyveket. Az estire jár. Felel. A tanár példának állítja a többiek elé. Mosolyog. Kéz érinti a vállát: — Meg­érkeztünk ... Nagyon szépet álmodtál? Dörzsöli a szemét: — Január elsejére ígértek valamit. És álmomban már megvalósult. Az utolsó képsor. A Vörös Csillag Traktorgyár műhelye. Bői a horizontál-esztergapad előtt. A művezető melléje lép: — Sanyi, ezen a héten is túlórázunk. Este hatig. (polgár) A Gödöllői Agráregyetem új, modern éttermében október 12-től, szombaton 17-től 21 óráig, vasár- és ünnepnap 12-től 15 óráig a nagyközönség részére olcsó étkezési lehetőséget nyújtunk. Étlap szerinti bő választék, 12 Ft-ért menü. Esküvői és egyéb rendezvényeket vallatunk. PRESSZÓ KÁVÉ • ITALOK CUKRÁSZSÜTEMÉNYEK Kedves vendégeinket szeretettel varjuk. PESTVIDÉKI ÜZEMI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT AZONNAL FEL VESZÜNK 44 ÓRÁS MUNKAHÉTRE marós, köszörűs, helyzetfúrós, villanyszerelő, lakatos, betanított férfi és női munkaerőket, anyagmozgató segéd­munkásokat, valamint 6 órás munkakörbe 14 évtől fiúkat és leányokat. Kedvezményes étkezés, vidékieknek utazási hozzájárulás. Autóvillamossági Felszerelések Gyára Bp. XIII., Balzac u. 2—6. Pályázat külföldi ösztöndíjra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom