Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-05 / 234. szám

1968. OKTÓBER 5., SZOMBAT mi mer,tel Csömöri tervek Vízmű, víkendtelep Elkészült Csömör község rendezési terve. A főváros kö­zelében levő település lakói­nak száma az elmúlt évek­ben csaknem megkétszerező­dött A tervezők ennek meg­felelő városias külső kialakí­tására törekedtek. A falu belterületén levő üres telkekre egy és kéteme­letes lakóházak építését java­solták. Kijelölték két új isko­la, óvoda, bölcsőde, ABC-áru- ház, gyógyszertár, továbbá strand és víkendtelep helyét is. A vízellátást a terv szerint a Fóttal és Mogyoróddal kö­zösen megépítendő törpe víz­mű oldja majd meg. A bel­vízkárok megszüntetésére 1,2 millió forint értékű munká­val alakítanak ki csatornahá­lózatot. Két tanfolyam A Pest megyei KlSZ-bizott- ság október 27-től november 2-ig tanfolyamot szervez az ifjúgárdisták parancsnokainak Királyréten. Ugyancsak itt rendezik a sportvezetők tan­folyamát december 15. és 21. között. December 15-én Oszolytetőn a KIMSZ megalakulásának öt­venedik évfordulója tiszteleté­re nagygyűlést és emléktúrát rendeznek. Ez a rendezvény lesz az egyik része annak a hatfordulós megmozdulásnak, amelyet a középfokú taninté­zetek fiataljainak rendeznek. A megyei képviselőcsoport ülése Tegnap a Pest megyei Ta­nácsnál ülést tartott a megyei képviselőcsoport. Meghallgat­ták dr. Früstöck Györgynét, a megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetőjét a csökkent munkaerejűek és rehabilitál­tak helyzetéről. Az említett napirendi pont körül élénk vita kerekedett; javasolták a részt vevő képviselők, hogy a helyzet javítása érdekében különböző szervek, intézmé­össze, hogy ily módon erőtel­jesebb és gyorsabb legyen a segítség. Meghallgatták a Közlekedés- és Postaijgyi Minisztérium képviselőjét, Bajusz Rezsőt, a vasúti törvényjavaslatról és a közlekedéspolitikai élképzelé- sekről. Ezt követően dr. Wild Fri­gyes, a megyei képviselőcso­port titkára tartott előzetes tá­jékoztatót a következő ország­nyék tevékenységét hangolják I gyűlés várható programjáról. A150. évforduló tiszteletére Angol király katonája — az első kimenőig Hosszú út: Budapesttől Nagybörzsönyig Az ipolydamásdi krónikás Ezekben a napokban gyak­ran keresik fel a szobi járás úttörői Laszab Ferencet nagy­börzsönyi házában. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, a KMP megalakulásának évfordulója megünneplésére készülő iskolások a munkás- mozgalom veteránjának élet- történetét írják meg csapat­krónikájukban. A 81 éves Feri bácsi — idős korát meghazudtoló frissességgel — állja a gyerekek „rohamait”. Elmeséli, miként kapcsolódott be még az 1900-as évek elején, Budapesten a munkásmozga­lomba, hogyan harcolt Léva, Aranyosmarót környékén a Tanácsköztársaság ellenségei­vel, s miként kapta meg párt­tagsági könyvét 1919-ben. A legtöbb kérdés akkor hangzik el, amikor Laszab Fe­Múzeumok Gyermekkorom óta vonzó­dom a múzeumok meghitt csendjébe, a letűnt korok ér­dekes, furcsa, sokszor szá­momra már érthetetlennek tű­nő tárgyai, a művészeti alkotá­sok legremekebb darabjai kö­zé. A napokban Vértesszőlő­sön, az előember félmillió éves lábnyoma és koponyacsontja mellett álltam meghökkenve és elmerengve a távoli évmil­liók, elporladt emberek törté­netén. Ezek voltunk, ezek let­tünk. Az eligazodásban min­dig segít nekem a múzeum. A honnan és hová kérdésére ad megközelítő feleletet. Miért jutott mindez eszem­be? Holnap kezdődik me­gyénkben az immár hagyomá­nyos, hetedszer megrendezésre kerülő múzeumi hónap. A mű­velődéstörténet bőséges anya­gát, a régészeti, történeti, mű­vészeti tudományos kutatások új eredményeit és egyéb érde­kes látnivalók sokaságát tár­ják a közönség elé a múzeumok, a kiállítási termek és a képtá­rak. Tavaly októberben, egyet­len hónap alatt több, mint hatszázezer ember kereste fel a múzeumokat, volt kíváncsi a múlt értékes és féltve őrzött kincseire, dokumentumaira. Ez jó dolog. Szélesíti látókörün­ket, segít a tudatformálásban. Lapozgatom a megye mú­zeumainak, emlékházainak, helytörténeti gyűjteményeinek októberi programját. Ezek kö­zé tartozik például az aszódi Petőfi Múzeum tízéves jubi­leuma alkalmából rendezett kiállítás, a penci múzeum új állandó kiállításának megnyi­tása, Nagytarcsán a helyi föld­művelő nép életét, szokásait bemutató új kiállítás és a ze- begényi Szőnyi Emlékmúzeum újszerű rendezvénysorozata. Tavaly kétségkívül változato­sabb, gazdagabb volt a megye múzeumainak programja októ­ber hónapban. Több, országo­san is jelentős eseményre in­vitálták az embereket. Az idén kevesebb az új, a nagy eseményt ígérő múzeumi rendezvény. Mégsem marasz­talom el érte a megye múzeu­mait. Mert ismerem nemcsak az elmúlt, hanem az elkövet­kező hónapok múzeumi prog­ramját is. Nagykőrös például az idén ünnepelte fennállásának hat­századik esztendejét. Múzeu­mai kitettek magukért, gazdag rendezvény-sorozattal, új kiál­lításúkkal várták az ország különböző részéből érkező vendégeket. Érthető, ha alig két hónappal a nagy esemény után, újabb, jelcntős,<rer.dez- vénnyel nem tudnak előállni a múzeumi hónap keretében. Vagy lássuk Szentendre példá­ját. Csak a napokban fejeződ­tek be a szentendrei kulturális napok, amelyek egyik kiemel­kedő rendezvénye éppen a szentendrei festők reprezenta­tív kiállítása volt. Szinte tech­nikailag is lehetetlen, hogy alig néhány nap alatt, a vá­ros rangjához méltó újabb ki­állítást produkáljon a mú­zeum. Másutt — szinte kivétel nél­kül a megye minden múzeu­mában — a hármas évforduló — az őszirózsás forradalom, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása, és a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltása — méltó megünneplé­sére készülnek, a miízeumok feladatköréhez illően: kiállí­tások megrendezésével. Ez me­gint csak azt a problémát ve­ti fel, hogy egy időben több ki­állításra is készülni az adett anyagi körülmények és lehető­ségek között szinte lehetetlen. Jelentősét alkotni legalábbis nem lehet. Ezért helyesen járt el a múzeumok megyei igaz­gatósága, amikor nem erőlte­tett a múzeumokra nagyobb rendezvényeket a hagyomá­nyos múzeumi hónap idejére. De az említett okoktól függet­lenül is az a helyesebb út, ha a múzeumok évente nemcsak egy hónapban tesznek ki ma­gukért és vonzzák látnivalóik­kal az érdeklődőket, hanem fo­lyamatosan, az esztendő min­den hónapjában tárt kapukkal és változatos, gazdag kiállítá­si anyagokkal hívják, vonzzák a látogatókat. Csak így tudják maradéktalanul betölteni hi­vatásukat: segítenek tudásban, ismeretekben gazdagabbá ten­ni mindazokat, akik szívesen lépnek ble az elmúlt korok tár­házába, vagy a ma eredmé­nyeit bemutató kiállítóíermek- be. Prukner Pál renc a spanyol szabadságharc eseményeiről beszél. Az izgal­mas ütközetek leírása mellett a jegyzetekbe kerülnek visz- szaemlékezései a harcostársak­ról, a parancsnokokról, Mün- nich Ferencről, Sziklai Sán­dorról és a többiekről, meg ki­szabadulásukról az algíri ha­difogolytáborból. Feri bácsi, több társával együtt — hogy kikerüljön a szögesdrót mögül — be­állt az angol hadseregbe. A királyi uniformist azonban csak néhány napig viselte, el­ső kimenőjén jelentkezett az algíri szovjet képviseleten, amelynek segítségével azután a Szovjetunióba került. Itt néhány évi munka után ismét katona lett és Hitler csapatai ellen harcolt. Az akkor már hatvanhoz kö­zeledő ember a 2. Ukrán Had­sereg tolmácsaként érkezett vissza hazájába. Nagybör­zsönyben telepedett le, s ké­sőbb belépett a termelőszö­vetkezetbe. A jó egészségnek örvendő Laszab Ferenc még most is sokat dolgozik a háza tóján. Nyolc kitüntetést kapott, az utolsót — a Dabrowski- emlékérmet — az idén tűz­ték mellére. A fiatal krónikaírókon kívül gyakori vendége a veteránnak Korcsmáros László, az ipoly­damásdi iskola igazgatója, aki a szobi járás munkásmozgal­mának anyagát gyűjti. A há­rom kötetre tervezett mű szer­zője tudományos alapossággal tanulmányozza az egykori ese­ményeket. Ezekben a napokban állít­ja össze Laszab Ferenc élettörténetét és veszi magnószalagra visszaem­lékezéseit. A szobi járás munkásmozgal­mának története már csaknem elkészült és azt a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára jelentetik meg. Örkényi cigányokrói Két kísérlet I. Amelyik sikerült Hárman ülünk a községi ta­nácsházán Örkényben Galla Éva tanítónővel, a III. C, a túl­koros osztály vezetőjével és Szabó Ferenc községi tanács­elnökkel. A cigánykérdésről esik szó. Nagy problémája ez Örkénynek, noha ma mégis már kisebb, mint tegnap volt. A cigánytelep mindenütt, ahol csak van, a múltból itt­feledkezett égető szégyenfolt. Nem az ország politikai veze­tésén múlt, hogy nem sikerült eddig felszámolni ezeket a te­lepeket. Mélyreható okaival, számos és sokféle jó szándékú próbálkozás sikerével, félsike­rével, vagy sikertelenségével most nem foglalkozunk. Csu­pán egy, a cigányoknak saját ház építéséhez nyújtott ked­vezményeket biztosító, néhány éve kelt rendelkezés helyi ha­tásával. Láttam három éve az első két cigányház építését bent a faluban. A felsőbb szervek ta­nácsát, hogy ne a falu szélén, hanem lehetőleg a házsorok között adjanak házhelyet a ci­gányoknak, Szabó tanácselnök nemcsak megfogadta, de úgy hajtotta végre, hogy az új ott­honok egymástól távol esse­nek, ne alakulhasson ki még egy telep. Kicserélődött emberek A község többi lakója ellen­érzéssel fogadta a cigányok be­telepítését Ilona-majorból. Szabó tanácselnök azonban hajthatatlan maradt és ebben a helyi pártszervezet vezetősé­ge, meg a tanács támogatta. Ma már a községben csak el­vétve hangzik szó a betelepí­tés ellen. — Más emberek lettek! — mondja róluk a tanácselnök, és egy rövid körséta az új há­zakban engem is erről győz meg. Majdnem mindegyik ház­ban új konyhabútor, a szobák is berendezettek. Gondozott, tiszta lakásokban fordulunk meg. Az emberek öltözéke is tiszta, általában nem különbö­zik a falu többi lakója ruház­kodásától. Némely ház udva­rát körülfogja, másutt most készül a kerítés. Három ház­ban televízió van, itt-ott mo­sógép. Baromfit minden ud­varban tartanak, több helyen disznót is hizlalnak. — Megbecsülik az otthonu­kat és ragaszkodnak hozzá — mondja az elnök. Itt nincs csavargó. Még az a két-három ember, aki nyaranta vályogot vetni jár, az sem viszi magá­val a családját, közben időn­ként inkább hazajön. Tisztes­ségesen dolgoznak, pontosan fizetik a házépítés részleteit. Beilleszkedtek a faluba és a falu befogadta őket. Tizenhárom cigónyház áll Örkény különböző pontjain. Valamennyi egyszoba-konyhás. Nyolcvanegy ember, tehát egy- egy szobában hatan, heten él­nek, és ezt sokallom. — Sok is — válaszol a ta­nácselnök. — Csakhogy nem földre szórt szalmán, vala­mennyien ágyban alusznak, még ha nem is mindegyik egyedül. És az ablak kilincsre jár és az ajtó zárra. Elindítot­tunk jó néhányat az emberi élet útján. Három putrit rövidesen le­rombolnak Ilona-majorban, a faluban három új ház épül. Odakint további négy-öt fia­tal pár pedig építkezésre ké­szül. — Előbb-utóbb az utolsó putrit is ledöntjük — így a tanácselnök. — Persze, addig eltelhetnek még hosszú évek. A cigányok faluba telepítése tulajdonképpen kísérlet volt, hogy beválik, abban eleinte magam is kételkedtem. Most három esztendő múltán azon­ban azt mondhatjuk, sikerült a kísérlet. II. Még mielőtt megindult volna. t t • , *| A Fővárosi Autótaxi Vállalat a gépkocsi­U 1 XctX.lK. állomány minőségi feljavítása céljából J ^ az év végéig háromszáz új autót helyez­nek forgalomba. A Volga és Warszava gépkocsik napokban ér­kezett első szériáját most ellenőrzi ma jd a közlekedés rendészet. Gállá Éva, a tanítónő má­sik kísérletről beszél. — A túlkoros osztályok nö­vendékei valamennyien Ilona- majoriak. Kilenc-tizenhárom évesek. Otthon nincs lehető­ségük a tanulásra, szűkösen élnek, lakásukban többnyire még világítás sincsen. Segítsé­get a tanuláshoz senkitől sem kaphatnak. Hogy valamit mégis tanuljanak, egész na­pos iskolába kell járniuk. Eh­hez pedig hely kell! Hely már van A hely máris megvan, a községi tanács nagy megér­téssel a kultúrházban levő kétszoba-konyhás-fürdőszo- bás lakást enged át a II. és III. túlkoros évfolyam két osztályának. Galla Éva és társa, a II/C vezetője, Léhner Klára vállalták, hogy reggel­től késő délutánig minden anyagi ellenszolgáltatás nél­kül, társadalmi munkában foglalkoznak növendékeikkel. Igenám, de ilyen hosszú időn át nem maradhatnak a gye­rekek étlen-szomjan. Az isko­la napközi otthonában viszont nincs hely számukra, és ha volna; szüleik nem fizetnének értük. Galla Éva pesti lány, a nyá­ri vakációt otthon töltötte, de nem tétlenkedett. Leveleket írt, vállalatokat keresett fel, elmondta, milyen lehetőség lenne Örkényben a 43 túlko­ros cigánygyerek tanulásának előmozdítására. Legtöbb he­lyen megértették, segítségére siettek. A Május 1 Ruhagyár és a Csavarárugyár például 1000—1000 forintot adott, ami szűkösen elég csaknem két hónapra a gyermekek napi egyszeri étkeztetésére. — És kisdobosok lesznek! — mondja meghatott mosoly- lyal a szinte még gyermek- lány tanítónő. — A Május 1 Ruhagyár harminc szoknyát és harminc nadrágot, a Di­vatáru Nagykereskedelmi Vállalat 60 blúzt, a RÖVIKÖT harisnyákat adott, az Úttörő Áruház a kék nyakkendőket. Mások is sokan adakoztak, a pesti Labda utcai iskola nö­vendékei például használt ru­hát, cipőt, könyvet és játékot — Jövőre a gyerekek vörös nyakkendővel cserélhetik fel a kéket — ábrándozik a taní­tónő és elmondja, hogy nem­rég kint járt Ilona-majorban, felkereste növedékei szüleit. Beszélt az egész napos iskola előnyeiről, kérte, ki, amennyi­vel tud, járuljon hozzá gyer­meke étkeztetéséhez. Két kifogás Elkomorul a kis tanítónő arca, összeszorítja keskeny száját. Most panaszos a hang­ja: — Tegnap az igazgatóm kö­zölte, hogy felsőbb helyen ki­fogásolják a gyűjtést. Azt mondják, nem egyeztethető össze a szocialista szemlélet­tel. És nem maradhatunk a gyerekekkel estig, mert a szocialista társadalom nem fo­gadhat el ingyen munkát, márpedig túlórákra nincs ke­ret. Mindkét kifogás bizonyos mértékig helytáll. (Később ér­deklődtem, egyik sem a já­rási tanácstól származik.) Az államnak mindenre nem lehet pénze. Ezen mégsem múlhat azonban az Örkényi túlkoros iskolásgyerekek emberré ne­velése. Hiszen sok más eset­ben is, amire az államnak nem telik, elfogadjuk a társa­dalom segítségét. Esetről eset­re a társadalom anyagi áldo­zattal járó összefogása pedig — talán nem tévedek — na­gyon is összeegyeztethető a szocialista szemlélettel. Ami pedig a társadalmi munkát il­leti, az sem szorítkozhat csu­pán a járda- és vízvezeték­építésre. Örülnünk kell, hogy akad két lelkes, fiatal lány, aki önként magára vállalja a nehéz életkörülményeik miatt tanulótársaiktól elmaradt ci­gánygyerekek egész napos ok­tatását külön díjazás nélkül. — Most tehát meg sem kezdik az egész napos isko­lát? — De megkezdjük, amint a helyiségeket rendbehozták. — És ha kereken megtilt­ják? — Akkor elmegyek Örkény­ből! Szótlanul ülünk percekig. Szabó Ferenc töri meg a csendet: — Mindent meg kell pró­bálni, valamit mindenkinek tenni kell. Segíteni kell! Igaza van. Gyermekek em­berré neveléséről van szó. Hátha ez a kísérlet is bevá­lik, nem merülhet kátyúba megindulása előtt Szokoly Endre A Váci V endéglátóipari Vállalat 1969. JANUÁR 1-1 BELÉPÉSSEL FELVESZ egy közgazdasági érettségivel rendelkező kontírozó könyvelőt, egy értékkönyvelőt, hat üzemkönyvelőt, három üzemelszámoltatót és egy pénzügyi előadót. JELENTKEZÉS: A VÁLLALAT SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Vác, Lenin út 35. UL: Meizner J. IÖSZERETŐ 8 általánost végzett 14—17 éves, 36—40 kg testsúlyú fiúkat FELVESZÜNK versenyló ápolási és lovaglási munkákra Napi munkaidő 8 óra. Havi fizetés 900 Ft. Jelentkezés munkakönyvvel és szülői engedéllyel a LÓSPORT VÁLLALAT Munkaügyi csoportjánál, Bpest Vili., Kerepesi út 9. telefon: 342—958

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom