Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

1968. OKTOBER 4., PÉNTEK HEGYE» Vivian 3 A mezőgazdaság helyzetéről tárgyalt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese be­számolt a KGST Végrehajtó Bizottságának 36. ülésszakáról. A Minisztertanács a beszámo­lót jóváhagyólag tudomásul vette és a megállapodások megvalósítására határozatokat hozott. Ezek sorában megbíz­za a belkereskedelmi és mun­kaügyi minisztert, hogy a végrehajtó bizottság ülésén el­fogadott magyar javaslatnak megfelelően tegyék meg a kez­deményező lépéseket a KGST- országok belkereskedelmi, il­letve munkaügyi miniszterei­nek részvételével tartandó ta­nácskozás előkészítésére. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter jelentést tett a mezőgazdasági termelés és felvásárlás ez évi eredményei­ről és az őszi munkákról. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és elfogadta. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnökének elő­terjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a sportléte­sítmények tulajdonjogáról és használatáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ★ Az aszályos tavasz és nyár ellenére kenyérgabonából ka- fasztrális holdanként 14,5 má­zsa a termésátlag. A vetéste­rület is nagyobb volt, mint tavaly, így a kenyérgabona össztermése több mint 4 szá­zalékkal meghaladja a múlt évit. A felvásárlást általában zökkenőmentesen lebonyolí­tották. Az ország kenyerét tehát az idén is saját termésből lehet fedezni. Ä jó eredmény köszönhető a mezőgazdasági dolgozók lelki- ismeretes, szorgalmas munká­jának és annak, hogy az utób­bi években nagy mértékben tovább javult a szocialista nagyüzemek ellátása gépekkel, műtrágyával és a korszerű gazdálkodáshoz elengedhetet­len egyéb eszközökkel. A szálas takarmány keve­sebb, mint amennyire szükség van. Ismeretes, hogy a takar­mányozási gondok megoldásá­ra a kormány már júliusban intézkedett. Megfelelő meny- nyiségű abraktakarmány im­portjára hozott határozatot, és az ennek alapján meghirdetett takarmányakciók megerősítet­ték a termelési biztonságot a nagyüzemekben, a háztáji gaz­daságokban, valamint az egyé­ni állattartóknál. A mezőgazdaság dolgozói na­gyon sokat tettek, értékes munkát végeztek az aszály­károk enyhítésére, a takar­mánybázis növelésére, 650 ezer holdra növelték az öntözött te­rület nagyságát, mintegy 430 ezer holdon másodnövényeket vetettek, s nagy gondot fordí­tanak a melléktermékek (ku­koricaszár, cukorrépafej stb.) tárolására, hasznosítására. Az erőfeszítések eredményeként és a legutóbbi esőzések hatására kedvezőbbé vált a helyzet a szálas takarmányok tekinteté­ben. A hosszan tartó aszály csök­kentette a korai zöldségek és a nyári érésű gyümölcsök ter­méshozamát. Ezt ellensúlyozta a zöldségek másodtermesztése. s a zöldségkínálat lényegesen javult. A csemegeszőlő, a nyá­ri alma, körte és az őszibarack a tavalyihoz hasonló jó ter­mést adott. Az üzemek jól felkészültek a legnagyobb munkacsúcsot jelentő őszi munkák elvégzé­sére. A fejlesztés ellenére sem elegendő még az ősziek beta­karítását segítő gép, emiatt a munkák nagy részét (a kuko­rica törését, a cukorrépa, a burgonya szedését, a szőlő és a gyümölcs szüretelését) java­részt kézi erővel kell elvégez­ni. A termelőszövetkezetek túl­nyomó részében sikerrel von­ják be a munkába a családta­gokat, A több hete tartó esős idő­járás nehezíti az amúgy is összetorlódott őszi mun­kákat. A kormány felkéri a mezőgaz­dasági üzemek dolgozóit, hogy körültekintő, szervezett mun­kával takarítsák be a termést, jó minőségű talajmunkával és szakszerű műtrágyázással idő­ben vessék el a kenyérgabo­nát, jövőre is biztosítsák a la­kosság kenyerét. A kormány felhívta az illetékes miniszté­riumokat és országos hatáskö­rű szerveket: tegyék meg az őszi munkák elvégzéséhez szükséges intézkedéseket. Fel­kéri a társadalmi szervek, az ellátó és felvásárló vállalatok, feldolgozó üzemek dolgozóit: hatékonyan segítsék elő a ka­pásnövények, a szőlő és a gyü­mölcs betakarítását, felvásár­lását, feldolgozását és a jövő évi jó terméshez szükséges munkálatok elvégzését. Hol az igazság' Szónoki kérdés, legyint az olvasó. Az igazság ott van, ahol a társadalom írott és íratlan törvényei, szabályai találkoznak a személyi magatartással s a kollektív cselekvéssel; annak van tehát igaza, aki a köz érdekeit képviseli és védi, aki a többség érdekét szolgálja. A felelet szabatos, pontos és igaz. Az iskolá­ban. Az életben azonban...? Nos, ott néha másként áll a dolog. adminisztráció, majd a raktár „kiadásba helyezte”; kiadták a rekonstrukcióban közreműkö­dő egyik szerelővállalatnak. Hosszú ideig tartó levele­zés, devizakeret utáni futkosás, telefonok és személyes közben­járások nyomán a Forte Foto­kémiai Ipar megvásárolt egy CEPI elnevezésű, mágneses vízkezelő készüléket. Az im­portberendezés forintra átszá­mítva tizennégyezer forintba került, s ha az összeg nem is túl nagy, a készülék rendkívül fontos alkalmatosság, hason­lattal élve, mint a képcső a tv- készülékben, olyan szerepe van a vízkezelőnek egy nagy ter­melőegységen belül. A készü­lék megérkezett, megtörtént az gyár mellett folydogáló patak partján... © A gazdasági hajlékonyság haszna AZ UJ MECHANIZMUS­BAN megnövekedett a piaci kapcsolatok szerepe, s az árak változása nem kizárólagosan központi elhatározásoktól, ha­nem a kereslet-kínálat alaku­lásától, a vevő és az eladó megállapodásától is függ. Ez a szocialista tervgazdaságban korábban szokatlan gazdasági hajlékonyság eleinte sok vi­tára és félreértésre adott okot. íme az egykori aggályok: „Túl nagy és felesleges kockázatot; vállalunk, amikor bizonyos keretek között elő­segítjük a piaci játékszabá­lyok, az értéktörvény hatéko­nyabb érvényesülését. Fel­idézzük az árszínvonal-emel­kedés, az infláció, a véletlen- szerű ösztönös folyamatok fel­erősödésének reális veszélyét. Amikor a vállalatok egymás közt manipulálnak az árak­kal, a pénz az állam egyik zsebéből a másikba kerül, de ha fogyasztási cikkről van szó, az ostor a lakosság pénz­tárcáján csattan.” ÉS ÍME A TÉNYEK: Egyet­len konkrét példa a kötetle­nebb piaci kapcsolatok, a ru­galmasabb árformák gyakor­latából. A Villamos Berende­zés és Készülék Művek kap­csolókra és más szerelési egy­ségekre nyújt a vásárolt da­rabszámtól függően 2—10 szá­zalékos árengedményt. Ugyanez a vállalat viszont a padlókefélő villanymotorját kapja 10 százalékkal olcsób­ban az Ipari Műszergyártól, ha 30 000 darabnál többet ren­del belőle. A VÄLLALAT a követke- kezőképpen kalkulál. Eddig 6—8 ezer padlókefélőt gyár­tottak Pápán gazdaságtalanul. Ha 30—40 ezer darabot gyárt­hatnak, nemcsak a motor lesz olcsóbb, a padlókefélőgép is gazdaságosabban készülhet, így a padlókefélőgépeket né­hány száz forinttal olcsóbban hozhatják forgalomba. A lényegesen olcsóbb padlóke­félő masinákból viszont lé­nyegesen több el is kell itt­hon és külföldön. Végül is mindenki jól jár. A termelé­kenység emeléséből hasznot húz a villanymotorgyár, a padlókefélőgyár, a nagyobb forgalom növeli a kereskede­lem nyereségét is. A termelő, az értékesítő vállalatok na­gyobb nyereségük után több adót fizetnek az államkasz- szába, tehát a népgazdaság szintén több bevételhez jut. És végül, de nem utolsósor­ban, a lakosság is olcsóbb háztartási gépet vásárolhat. A RÉGI MECHANIZMUS­BAN az anyagtakarékosság­nak igen korlátozott lehetősé­gei voltak, hiszen a szállító vállalatot éppen úgy, mint a [ kooperációs termék árát, köz­pontilag határozták meg. Most viszont a felhasználók szabadon választhatnak a kü­lönböző termelő, értékesítő és importáló vállalatok között.'- Ez a választási szabadság és különösen a gazdaságos im­port lehetősége járult hozzá néhány területen máris a ma­gas hazai árak leszorításához. Elég, ha megemlítjük, hogy a mezőgazdasági üzemek a csehszlovák Zetor és a szov­jet MTZ konkurenciájának hatására ma már 10 000 fo­rinttal olcsóbban vásárolhat­nak meg egy-egy magyar U— 28-as traktort, mint az év ele­jén. Egyáltalán nem formálisak tehát a piaci kapcsolatok fej­lesztésével együttjáró árvál­tozások, hanem azok a mun­katermelékenység emelésére serkentenek. Nem gyengítik a tervszerűséget és nem erősí­tik a spontán folyamatokat, hanem a népgazdaság fej­lesztésének fő irányaihoz iga­zodva segítik a nagy soroza­tú szakosított gyártás — s a gazdaságos export és import serkentésével — a nemzetközi munkamegosztás elmélyíté­sét. A bővülő áruválaszték, s az év eleji induló áraknál máris olcsóbb porszívó, kávé­őrlő, különféle mosószer és a 130—820 forinttal olcsóbb mosógép jelzi, hogy e folya­matnak a lakosság is haszon- élvezőjévé válhat. V. László, a Forte egyik üzemgépésze, ellenőrizte a reá bízott berendezéseket, majd — az esti műszak mindig csendes — átment a kollégához, M. Já­noshoz. A kolléga igen nagy buzgalommal fűrészelt vala­mit, s amikor V. László köze­lebb ment, akkor látta, hogy csillogó, új műszerféle az a valami. — Mit csinálsz? — kérdezte, némi aggodalmas fel­hanggal, mert sejtette, hogy nem egészen tiszta a dolog. M. János azonban leintette: — Szétszedem, állati erős mágnes van benne ... különben is, a kutya sem fogja keresni... Most már ketten aprították volna, de nem boldogultak ve­le. Átmentek egy másik hely­re, ahol azután sikerrel járt a műtét: a szétfűrészelt mágne­ses vízkezelő készülékből ki­emelték a mágneseket, egyet- egyet zsebre vágtak, a készü­lék többi darabját pedig — műszak után — eldobták a GUMIPARKETT A Palma Gumigyár váci üzemegységében a gépkocsik se­lejtes gumiabroncsainak őrleményéből lapokat gyártanak, amikre mozaikszerűen parkettaléceket ragasztanak. A Banol néven forgalomba kerülő termék kiváló hő- és hangszige­telő. Alkalmazásával jelentősen csökkentik az új házak fö­démjeinek építési költségeit. A váci üzemben az idén 80 ezer négyzetméter Banol készül, de 1970-re ezt a mennyi­séget ötszörösére növelik. SZÍNHÁZ: Spanyolul tudni kell Tabi László komédiáj’a a Vígszínházban Éjjel nappal préselik Szüret — esőben is Zivatarokkal búcsúzott az évszázad legcsapadékosabb szeptembere, s ugyancsak eső­vel köszöntött be október is. A hetek óta tartó nedves, hű­vös időjárás alaposan meg­dézsmálta a szőlőt: most már a keményebb héjú fürtöket is támadja a rothadás. Szü­retelnek is a Duna—Tisza közén, mentik a termést esőben is. Vasárnap a ház­táji szőlőskertekben dol­goztak a legtöbben Cegléd, Nyársapát, Monor, Dabas és Nagykáta környékén. A pré­sek ezreiből csurgott a „ho­mok leve”. Még szerencse, hogy a rothadás miatti meny- nyiségi veszteséget valame­lyest kárpótolja a tavalyinál általában jobb minőség. A mustok cukorfoka az utóbbi két hét alatt tovább növeke­dett. Egyébként megerősített szüreti műszakot tartanak a nagyüzemi ültetvényeken, a pincegazdaságok telephelyein pedig éjjel-nappal préselik a szőlőt, töltik a hordókat. Van ebben a darabban, az első felvonás elején tíz perc, amikor a Tabi-darabokon fa- nyalgó kritikus is kénytelen előredőlni a székén. Igen! Most igazi komédia követke­zik majd! özv. Pálossy Attilá- né bakonyterebesi villájába dél-amerikai IBUSZ-vendégek érkeznek, kiknek számos ki­kötésük között a legfontosabb: a házban senki se tudjon spa­nyolul. De Viola néni tud spa­nyolul. Próbának vetik alá, s a legválogatottabb cifraságo­kat mondják neki, természete­sen magyarul, amit Viola néni nem ért, mert ők tulajdonkép­pen spanyolul beszélnek, és hasonló cifraságokat válaszol nekik magyarul, amit a spa­nyolok nem értenek. Fergete­ges nevetés hullámzik végig a nézőtéren, s izgatottan várjuk, hogyan lesz képes továbbfej­leszteni a szerző ezt az igazi komédiái alapszituációt, ami­kor legnagyobb sajnálatunkra váratlan és melodramatikus fordulat következik; Viola né­ni magyarul bevallja, hogy ő tud spanyolul, s az inkognitó­ban utazó dél-amerikai diktá­tor magyarul (spanyolul) men- tegetődzik. A léggömb mielőtt igazi magasságokba emelke­dett volna, szétpukkadt. A ne­vetés elül, hátradőlünk bár­sonyszékünkön, s végignéz­zük a háromfelvonásos komé­diát. Ezennel nem a Madách- ban, ahol Tabi háziszerzőnek számít, hanem a Vígszínház­ban. A történet a társalgási-tár­sasági drámák íratlan törvé­nyei szerint egy villa nappali­jában játszódik. Egy idős hölgy (Sulyok Mária) megtanít egy fiatal lányt (Halász Judit) hogyan kell férjet fogni. És Margó, a fiatal lány, megta­nítja az idős hölgyet, Viola nénit, hogyan kell férjet fog­ni. Mindkettőjüknek sikerül. Viola néni meghódítja Diego Esparterót, Calatrava elűzött elnökét a tyúkhúslevessel, Margó pedig meghódítja az el­nök fiát egyszerű bájaival. A néző boldogan áll fel a puha bársonyszékből. Nem csak a fiatal és az öreg szerelmesek kapták meg amire vágytak: az elnök a tyúkhúslevest, az elnök fia a bájos hölgyet, de az ele­ven néző is megkapta a ma­gáét, s ha van némi képzelő­ereje, negyedik felvonásként azt is oda tudja képzelni, amit Tabi már nem írt meg: a bol­dog nászt. Tabi László kitűnő érzékkel tud bennünket kiragadni a vi­lágból, amely körülvesz ben­nünket vaskos tragédiáival, vaskos boldogságaival és vas­kos komédiáival, még a felvo­násközi szünetekben sem té­rünk magunkhoz, örömmel süppedünk vissza az ő nyelvi­leg finom, elegáns humorral tűzdelt, szerkezetileg kiegyen­súlyozott világába. S ez a Vi­lág bizonyára sok embert elé­gedetté tesz — legalább há­rom órára. N. P. A szerelővállalat embere ér­tetlenkedve jelentette, hogy a szereléshez kikészített műszer eltűnt. Először csak rendetlen­ségre gyanakodtak, de azután a rendészet keresni kezdte, ho­va is lehetett? A gyár, persze, hamar tudomást szerzett a do­logról, s amikor M. meg V. lát­ta, hogy fele sem tréfa, jelent­keztek a rendészetnél, s meg­mondták, mit cselekedtek. A hazavitt mágneseket visszahoz­ták, a patak partján eldobált alkatrészeket — nagy keserve­sen — megkeresték. A gyár igazgatója, mivel fiatal embe­rekről volt szó, eltekintett a bűnvádi feljelentéstől, bár a társadalmi tulajdon tuda­tos rongálása volt cselekede­tük, hiszen technikumi vég­zettséggel, üzemgépészi beosz­tással nem lehetett nem tudni, mit is tesznek. A fegyelmi ha­tározat azonban nem lehetett más, mint azonnali hatállyal történő elbocsátás. M. János a határozatot tudomásul vette, s örült, hogy ennyivel megúszta a dolgot. V. László azonban fellebbezett a vállalati egyez­tető bizottsághoz, s ott — úgy­mond — megértő humanitást kért. Meg is kapta ... A vállalati egyeztető bizott­ság, tekintettel V. László fiatal korára — 24 éves! — a fegyel­mi határozatot megmásította, s büntetésként az üzemgépészt alacsonyabb munkakörbe he­lyezte. A vállalat igazgatója, tekintettel V. László gépipari technikumi végzettségére, fel­lebbezést nyújtott be a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, az eredeti fegyelmi határozat helyben hagyását kérve. A végső verdikt úgy hangzott: V. László maradjon a vállalatnál, alacsonyabb munkakörben. V. László végül is — de most már önszántából! — kilépett a For­téból, mert az alacsonyabb munkakörbe helyezést igazság­talannak tartotta, ő — minden bizonnyal — több megértést remélt.. • Eddig a történet. Azt kérdez­tük: hol az igazság? Toldjuk meg: ,mi az igazság? Bővítsük újabb kérdésekkel: meddig terjed a humánum? Lehet-e úgy jót tenni valakivel, hogy ez a jó tízek és százak szemé­ben degradálja az igazságot, te­szi kétségessé a fegyelmet és fegyelmezést, esetlegessé a vétket és következményét? Szabad-e úgy védeni a dolgo­zót, hogy a dolgozók arra a következtetésre jussanak: nem is olyan nagy ügy szétbarmol- ni egy rendkívül fontos készü­léket? Lám, V.-nek is mi baja lett? Nehogy félreértés essék: so­ha nem védtük a túlkapásokat, a_ vezetői hatalmaskodásokat, sőt lapunk hasábjain is szóvá tettünk nem egy ilyen esetet. Ám az élet nem ismer sémákat, nem ismeri azt a felosztást, hogy csakis a dolgozót kell vé­deni, szemben — kivel is? — a gyárral. Mert mi a gyár? Nem az igazgató! A többi dolgozó közössége! Az igazságot kell tehát védeni, s a valódi humá­num mellett voksolni. Mert ugye, azért néha annak is iga­za lehet, aki azt védi, ami — mindannyiunké?! Mészáros Ottó eíós bét Budapesten Hazánkban — sokan talán nem is tudják — évente négy- milliárd forint kárt okoz a fé­mek korróziója. A kutatók Európa-szerte keresik a véde­kezés legcélravezetőbb mód­szereit. E törekvés jegyében tartja 41. tanácskozását Buda­pesten a Technika Házában, okóber 7. és 12. között az Európai Korróziós Szövetség. A magyar kutatókon kívül 19 ország neves szakemberei számolnak be öt szekcióban a fémkorrózió elleni küzdelem­ről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom