Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-29 / 254. szám

VIDÉKÉ A P ES T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA PÉTERIBEN JÁRTUNK Munka harminchét asszonynak X. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1968. OKTOBER 29., KEDD Monor az első helyen A második körzeti honismereti vetélkedőről jelentjük Vasárnap este rendezték Gyomron a járási honismereti vetélkedő második körzeti elő­döntőjét, amelyen Ecser, Gyömrő, Mende, Monor és Tá- piósüly szerepelt Megjelentek a járási megfigyelőcsoport tag­jai is. A zsűriben Gondos Ist­ván, a községi pártszervezet titkára, dr. Kiss József tanács- titkár és Somogyi Lajos, a ve- esési művelődési otthon igaz­gatója foglaltak helyet. Gondos István megnyitója után következett az első fel­adat. A versenyző csapatok egy-egy tagja a helyi KISZ- esek segítségével felkeresett egy-egy olyan gyömrői veteránt, aki részese volt az ötven évvel ezelőtti forradalmi események­nek, vagy akkor ismerkedett a mozgalommal. (A feladat elő­készítésében nagy segítséget nyújtottak a községi pártszer­vezet tagjai, ők gondoskodtak arról, hogy az idős elvtársak otthon legyenek a játék idején.) Miután a riportok készítői felhagyták a termet, egymás után peregtek a kérdések. A versidézetekkel és vetítéssel egybekötött feladatok megol­dása közben visszatértek a „riporterek”, akik írásaikat fel­olvasták. Ügyes ötlet volt az epidiasz­kóp, diavetítő használata, va­lamint a helyi versmondók és az énekkar bekapcsolása a ve­télkedő menetébe. A több mint kétórás ver­senyben Monor csapata végzett az első helyen. a vetélkedőt rendező gyömrői csapat előtt. Ecser harmadik lett. A három község a sza­bályok értelmében teljes csa­pattal vesz részt a járási ve­télkedőn november 7-én öt órakor a monori művelődési otthonban. A rendezvény kedves szín­foltja volt, hogy a részvevő ri­porterek a játék befejeztével virággal köszöntötték a velük érkező veteránokat. Színház Az üllői fogyasztási szövet­kezet hetven dolgozója vasár­nap közös színházlátogatáson volt Budapesten. A József At­tila Színházban megtekintet­ték a Lulu című zenés vígjá­tékot Vecsési gondok (1.) Kultúra, művelődés A vecsési tanácsülés nemrég megtárgyalta az 1967/68-as tanév vecsési eredményeit, ta­pasztalatait. Megtárgyalták továbbá az általános, illetve a középiskolát végzett tanulók továbbtanulásának és elhe­lyezkedésének alakulását. A Mit kell tudni a tűzrendészet! szabálysértésekről? Mint ismeretes, október el­sején hatályba lépett az új szabálysértési kódex, amely magában foglalja a tűzrendé- szeti szabálysértéseket is. A kormányrendelet a tűzrendé­szet! szabálysértéseket két nagy csoportba sorolja. Az egyikben kimondja, hogy aki a tűzrendészed előírásokat megszegi, ötezer forint pénz­bírsággal sújtható. A másik részében szabálysértésnek mi­nősíti a rendelet azt, ha va­laki tűzesetet vagy tűzveszélyt észlel és azt nem jelzi, ha fel­szólítás ellenére nem vesz részt a tűzoltásban, vagy a kapott utasítást nem hajtja 1 végre, vagy aki a kötelező tűz- j rendészet« oktatásban nem | vesz részt. Ezek háromezer fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. A bírság összegét azért emelték ilyen magasra, hogy csökkentsék a tűzesetek számát és kárértékét. Sajnos, a monori járásban is van sok olyan vezető és dol­gozó, aki nem törődik kellően a tűzrendészeti szabályok be­tartásával; veszélyeztetik a rájuk bízott társadalmi tulaj­dont. Nem egy esetben fordult elő nálunk is gondatlanságból keletkezett tűzeset. Reméljük, az új szabálysértési kódex ér­vénybelépésével nagyobb lesz a tűzrendészeti fegyelem és kevesebb lesz a tűzesetek szá­ma. Ffilöp József Nyúlcipő Az amerikai iro. Updike regenye A kentaur elolva­sása után napo­kig, hetekig szebbnek láttam a világot, az éle­tet, jobb kedvű voltam, könnyeb­ben ment a mun­ka, a mindenna­pok (függetlenül attól, hogy a re­gény cselekménye tragikus) — a ha­lász érezhet ha­sonlót tán. jó fo­gás után. A re­mek könyv szer zőjél emlékeze­temben nagyon megjegyeztem, fi­gyeltem a nagyon szerény. titkoló­zásában nagyon ügyes könyvpro- gandánkat. újabb könyvet mikor ad­nak ki az Írótól. S megjelent j második könyv, a Nyúlcipő Hiába voltam risen, mi­re eljutottam a fővárosi könyves­boltokba. cqy pél­dányt sem talál­tam belő« El­kapkodták a jó pestiek, mintha cukor lett volna Kissé csodálkoz­tam Updike hir­telen megnőtt népszerűségén, hi­szen legyen bár­milyen remekmű az első könyv. A kentaur. bárhol kapható. A Nyúlcipő azonban nyúlci- pöt húzott a lá­bára, s elinalt előlem. Meg mer­tem volna esküd­ni, hogy Updike mester füle mö­gött valami van. ezért lett a tága­sabb közönség körében is sláger (Ha fogadok, én nyerek.) Abban is biztos voltam, ha nincs a könyvből az egész fővárosban, lesz Monoron. így aztán bementem a monori köny­i esböltba és a négy vagy öl pél­dány közül meg­vettem az egyi­ket A napokban ha­sonlóképpen jár­tam a Konárs című irodalmi fo­lyóirattal. Hallom a gyors és csal­hatatlan pesti kontyadón, hogy az októberi szám­ban van valami csudi-érdekes Na mondom, most kivételesen en ti in'­-----cm, me­g yek a tő-áros­ban az egyik új- ságosbódétó! a másikig, nincs Jó elkapkodták a Belvárosban. les~- Csevelen, Lórin- cen. Újpesten Nincs S közben eltelt októberből két hét. Pontosan két hét. Valami azt súg­ta a fülembe, fel a fejjel, Monoron kapsz a folyóirat­ból, ne félj! S kaptam. Október 15-én! Miért mondtam el mindezt? Nyil­ván, valami kö- vetkeztetésfeleért. Valóban. Mono­ron el vág yunk maradva. El tudom kép­zelni a büszke atyafit, aki el­megy rokonláto­gatóba valahová a Nyírségbe, s ki­húzza mellén a dolmányt, ó. ott lakom a főváros szájában, Mono­ron. Monor? Hát az már szinte Pest. No-no. Azért nem egészen. Mint a fenti pél­da is mutatja, azért egy-két do­logban el va­gyunk maradva a fővárostól. Sztrip­tízünk sincs, ku­kánk sincs. Szel­lemi, irodalmi közéletünk nagy eseményeiről is lemaradunk, lásd Nyúlcipő, emlék­irat. Persze, mond­hatná valaki: ez legyen a leg- gyobb baj. Deregán Gábor községnek négy általános isko­lája van, melyben nyolcvanhat nevelő működik. Közülük hu­szonheten járnak be, illetve ki Budapestről Vecsésre. A tanulók pályaválasztási előkészítése, mint Bogár Fe­renc iskolaigazgató elmondot­ta, már az ötödik osztálytól kezdve folyik a gyakorlati fog­lalkozásokon, valamint az osz­tályfőnöki órákon. Mind a négy iskolában több ízben tar­tottak értekezletet, ezzel a té­mával a nyolcadikos tanulók szüleinek. Janovics Józsefné tanácstit­kár megkérdezte: — Ha a ne­velők huszonöt százaléka be­járó, hogyan kapcsolódnak be a község társadalmi munká­jába? Bogár Ferenc: — Iskolai munkájukban a helyi és vidé­ki nevelőknél nem látunk kü­lönbséget. Ugyanúgy végeznek családlátogatást, megtartják a szülői értekezleteket, bekap­csolódnak az úttörőmunkába. Továbbképzésük is biztosított. Minden alsó- és felsőtagozatos nevelő részt vett szakmai to­vábbképzésen. Négyen marxis­ta egyetemre jártak, öten mar­xista középiskolába, huszon­egyen pedig ideológiai oktatás­ban vettek részt. A többiek a munkásmozgalom története cí­mű ideológiai témát tanulták. Dallos Kornél iskolaigazgató hozzászólásában elmondotta, hogy a bejáró nevelők az is­kolán kívül aktívan bekapcso­lódnak Vecsés társadalmi éle­tébe. Céljuk azonban az, hogy minél több bejáró pedagó­gust telepítsenek le a köz­ségbe. Ezt lehetővé teszi az OTP-köl- csönnel épülő lakásépítkezés Elmondotta még, hogy tanu­lóik a fizikai pályák iránt ér­deklődnek. Sok gondot okoz azonban a veszélyeztetett és hátrányos helyzetben levő ta­nulók nevelése. Ezért az ifjúságvédelmi bizott­ságoknak nagyobb szere­pet kell vállalniuk. Nagy Istvánná, a Kun Béla téri iskola igazgatója elmon­dotta, hogy iskolájukban a legnagyobb gond: a szülök nem foglalkoznak eléggé gyer­mekeikkel. Tizenegy olyan ta­nulójuk van, aki veszélyezte­tett környezetben él. Huszon­két cigánytanulójuk lenne, ha járnának iskolába. A kifogások megszüntetése végett ruhát, ci­pőt vettek részükre, ám a csa­ládlátogatás után egyszer-két- szer eljöttek, s azután megint semmi. Beiskolázásuk is nehe­zen megy. Spenger Györgyné, a vecsési gimnázium munkáját ismertet­te, elmondotta, hogy az elmúlt évben a nappali tagozaton harmincnégyen, az estin pedig huszonhármán érettségiztek sikeresen. Közülük Bátonyi Tibor a moszkvai Lomonoszov egyetem ösz­töndíjas hallgatója lett. Az érettségi vizsgák elnökei igen eredményesnek találták a gimnázium munkáját. A taná­ri kar szakmai és ideológiai to­vábbképzése és önképzése rendszeres. Acél Ferenc, a Hazafias Népfront titkára a községi könyvtár gondjairól, eredmé­nyeiről beszélt. A beszámoló utáni vitában Kiss Lajos azt kérte, hogy a helyi Vöröskereszt tegye lehe­tővé a többi három iskolában is az egészségügyi ismeretter­jesztő filmek rendszeres vetí­tését. Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács titkára javasolta: a jö­vő évi költségvetési tervben sorolják fel azokat az égetően szükséges kérdéseket, melyek­kel, a negyedik ötéves tervben egy nagyobb összeg ráfordítá­sával, Vecsés művelődési gondjait is megoldják. Fekete Józsefné Purcsin, petrezselem, gacsaly... „Történelmi" szőlőfajták szürete Különleges szürettel készült el Bilkay Gábor, sárospataki szőlősgazda: leszedte az alig több mint 100 négyszögöles fajtagyűjteményének idei ter­mését A lelkes szőlész több mint másfél évtizede gyűjti azokat a fajtákat, amelyek egykor őshonosak voltak a tokajhegy- aljai dombokon: több mint 50 szőlőfajtát válogatott ki a régi szőlőskertekből. köztük a tükörszölöt, a fehér góhért, a purcsint, a petrezselem szőlőt, a gacsalyt, stb. Ezek a szőlő­fajták a XVII. századi feljegy­zések szerint a filoxéravész előtt általánosak voltak To- kajhegyalján, ma azonban már csak Bilkay Gábor gyűjtemé­nyében díszlenek. A különleges szőlőfajta­gyűjteményben jelenleg 110 különböző bor- és csemege­szőlő-fajta található. Érdeke­sek az egyes fajták nevei is: a Julius Caesar név például egé­szen korai csemegét, a Zrínyi Ilona ugyancsak ízletes cse­megeszőlőt, a Milton télálló ropogós fajtát, míg a Tompa Mihály középérésű borfajtát jelöl. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Forgódéi. Monor: Osz­kár. Vecsés: Isten és ember előtt Mindazoknak, akik felejthe­tetlen édesanyánk, özv. Lenqyel Józsefné szül. Róka Regina te metésén résztvettek, együttér­zésüket kifejezték, fogadják há­lás köszőnetünket. Lengyel csa­lád. A TAURIL Gumigyár Péte­ribe kihelyezett részlegében jártunk. Mintegy két hónapja indult itt a munka, harminc­hét asszony, leány kapott munkalehetőséget az új léte­sítményben. Nagy Piroska — egy a fiatalok közül. Tóth Erzsébet, a meglepően fiatal munkavezető, végigmu­tat az egyetlen termen, ahol a munkásnők dolgoznak: — Itt vagyunk. Gumiformákat ka­punk, ezekből szedjük ki a hulladékot, a feleslegeset. Erős a norma, egy hónap a betanu­lási idő — alig-alig keresünk. Hát... Nyolcvanszázalékos teljesítésre kapunk tíz százalé­kot már most is, s a gyakorlat is sokat számít. Az illetékesek tervezik a műhely megnagyob- bítását. Fiatal lányok dolgoznak a sarokban, kalapáccsal ütik ki a formát a gumiból. A nyolc osztály elvégzése után kerül­tek ide Monorról és Péteriből. Házy Ilona, Nagy Piroska, Ko­vács Julianna elégedettek a munkahellyel, csak a kereset... Gumikarikákat látunk az egyik asztalon — körömmel kell lekaparni róluk a felesle­ges darabokat. Nem könnyű. Ráadásul még nem is fűtenek... A lényeg azonban az: végre helyi munkaalkalmat találtak a péteri asszonyok, lányok. Nem is panaszkodnak, de azt hiszem, ők is várnak már egy kis változtatásra. (k. zs. — p. i.) Az asszonyok gumikarikákat „stancolnak”. ÜZEMI BALESET 100 vagonnal Csőke Árpádnak, az üllői A MÉK 100 vagon étkezési Kossuth Tsz traktorosának si- I burgonyájának tárolását végzi lózás közben összeroncsolta a az üllői Kossuth Tsz. A munka kezét a gép. | hamarosan befejeződik. ANGYALKÁK Mind ez ideig azt hittem, hogy karácsonyi angyalka­szükségletemet cskk az Ek­lézsia budapesti boltjában tudom beszerezni. Elég ko­moly gondot okozott ez ne­kem, s gondolom, még jó né- hányunknak. Most azonban a nagy kő leesett a szívemről. Borús arcom felderült, amint hétfő reggel a monori illatszerbolt kirakatát szem- lélgettem. Mint mondják, jól­eső bizsergés öntötte el lelke- met, mert a kirakatban fel­fedeztem, hogy íme, most már Monoron is lehet kapni ének­lő angyalkákat. Hosszasan gyönyörködtem bennük a kirakatban, így volt időm egy kissé jobban szemügyre venni őket. Heten vannak, fehér gipszből vagy az ördög tudja, micsodából, és olyan aranyos kis szárnyak díszítik a hátukat. Kezüket iazonban nem a mellük előtt kulcsolják össze, lám-lám, modern angyalkák, hanem kissé mélyebben. Őszintén és tárgyilagosan: az arcuk rend­kívül kifejezéstelen, műértő 'egyen a talpán, aki ki tudja fürkészni gondolataikat. Le­het, hogy nem is gondolnak semmire, csak fújják a ma­guk énekét, természetesen az ég felé. Azaz. álljunk mef egy pillanatra! Nincs telje» egyetértés köztük. Sőt egy nagyobb és egy kisebb an­gyalka egészen nyíltan kife­jezi véleményét saját s a töb­biek énekéről, ugyanis ez a két angyalka szabályosan be­fogja a fülét. Van kritikájuk tehát és önkritikájuk. Az angyalkákra ezek sze­rint — s főleg e kettőre — nem lehet egy rossz szót sem szólni. Vajmi keveset tehet­nek arról, hogy valami zse­niális művész megalkotta őket, sőt ha jól utánagondo­lunk, még a művészre sem neheztelhetünk. Már miért ne csinálja az angyalkákat akár sorozatban, ha megve­szik tőle? Márpedig megve­szik, méghozzá az állami ke­reskedelem. így tehát vég­eredményben a kereskede­lemnek köszönhetem, hogy megoldotta évek óta tartó nagy gondomat, a karácsony­fa alá az éneklő angyalkákat most már megvehetem hely­ben. Monoron is. Bár úgy vagyok vele, hogy ha lehet kapni ilyen könnye­dén, akkor minek vegyem meg — mi benne a pláne? (d. g.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom