Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-24 / 250. szám
1968. OKTÓBER 24., CSÜTÖRTÖK UEGVEI 3 Pártvezetőség-választás után Bizalomból, „mesterhármas" Minap a rádi Űj Élet Termelőszövetkezetben megválasztották az új pártvezetőséget és Kocsis Imre párttitkárra harmadszor is leadta „voksát” a tagság. A jó pártmunkát nem a szervezetben levők kijelentéseiből, határozataikból, hanem tetteikből, sőt még inkább környezetükre tett hatásaikból mérhetjük le. Mégis, ez a megfogalmazás így túl általános. Mitől jó valahol a pártszervezet munkája? Mit kell tenni a feltétlen bizalom megszerzéséért? Erre voltam kíváncsi Rádon is. Lacskovics Miklós tsz-elnök szerint az egyenletesen fejlődő gazdaság az emberekben elégedettséget kelt. A csaknem tíz esztendős tsz termelési értéke 1967-ben az 1966-osnak mintegy 140 százaléka volt. Értékben ez 14 milliót tett ki, lp68-baE pedig elérik a 29 milliót... Az egy tagra jutó éves átlagkereset 10 600 forintról ez évben 12—13 ezerre emelkedik. Nőtt a mezőgazdaság, az állattenyésztés hozama, s csupán a 124 hold málnásuk termésének feldolgozásából 2 millió forint bruttó jövedelmet nyernek. A tsz-be egyre több ember kéri felvételét, s az utóbbi esztendőben tértek vissza az iparból Tupi Sándor, Lieszkovszki Mihály gépkocsirakodók, Pintér Sándor takar- mányos, Leányvári László, Keresztesi József növénytermesztési dolgozók, valamennyien fiatal emberek. Herczeg András községi vb- elnök, aki maga is tagja az új pártvezetőségnek, büszkén említi a község fejlődését. Tíz év alatt nagy változások történtek, fiatalok is vásárolnak telket, házat építenek, vagy tatarozzák otthonukat. A tsz fennállása óta több ház épült a faluban, mint azelőtt 25 éven át. Most épül a gázcseretelep, az új orvöslakás, 1970-re vízvezetéket fektetnek le és vezetnek a házakba. Pápai György főagronómus, az új pártvezetőség tagja pedig így vélekedik: — Ha valaki most megjelenne, hogy kiosztják a tsz földjeit, vigye mindenki, kinek menny} volt, hát bizony kevés jelentkező akadna. Nem kell itt már „maszekba” senkinek a föld! Rákóczi János brigádvezetőt útközben csípem el. Piros bukósisakját leveszi, s megtörli poros, izzadó homlokát. Fáradt, de azért jókedvűen mutat a völgyben húzódó házsorokra: — Most már könnyű nekünk ... Bezzeg a kezdéskor!... Én voltam a falu első párttitkára s azóta is folyton vezetőségi tag ... Végigcsináltam minden nehéz munkát... az iskola államosítása... tsz- szervezés ... néha öt ember előtt beszéltem ... most pedig, ha szabad pártnapot tartunk, nem férnek be a kultúrház- ba... Eljutottunk az emberekig, akikről a főagronómus így beszél: ...Kezdetben, ha valakinek elakadt a sárban a fogata, a másik hozzá sem nyúlt. (Nem az enyém, mit bánom.) Ma már, ha a traktoros gyorsabban megy, mint kellene, szóvá teszik. Valamikor a „hangosba” mondtuk reggel, jöjjenek dolgozni, ma ha valaki másnap nem tud jönni, előre bejelenti. Gubica Lőrinc sertésgondozót minap felelősségre vontam, méregbe jött. Akkor ő elmegy. „Menjen” — válaszoltam. Motorral jöttem az irodáig, mégis ő ért ide előbb. „Vicceltem csak!” — nevetgélt zavarában. — „Maradok ám!” Az emberek változásának csak anyagi alapjai lennének? — ... Nem! Közrejátszik többek között ebben a párt- szervezet oktatási munkája is. Évek óta nagy létszámú csoportok hallgatják az időszerű tanfolyamokat, a TIT előadásait, a pártoktatás mezőgazda- sági tagozatának szónokait, ahol a gépek karbantartásától kezdve a társadalmi tulajdon védelméig témák sokaságát dolgozzák fel. Laczkovics Mikl.ós tsz-el- nökkel a gazdaságot járom. Az elnök megfontolt, nagyon mérsékelt indulatú ember. Figyelem hangjának kellemes tónusát, ahogyan megszólít valakit, ahogyan beszél vagy utasítást ad. — Ön mindig ilyen nyugodt? — kérdezem sétánk végén, és száz forint körüli pénzt kaptam volna, abból hogyan tartanám el a családot? A feleségem nem mehet munkába, itt a két kis gyerek, napközi nincs, sem az óvodában, sem az iskolában. Ott gubbaszt egy zsámolyon a szép fiatalasszonyka. Nincs egy hangja sem, csak szomorúan nézdegél egész idő alatt. — Legénykoromban én sokat kiálltam. Itt, Alsópakony- ban még csak táncoltak velem a lányok, de már ha a faluba bementem, kikosaraztak, amint meglátták a csonka kezemet. A feleségem szülei hallani sem akartak róla, hogy a csonka postás legyen a vejük, inkább elköltöztek. Csakhogy a lányuk ittmaradt a nagybácsijánál, nem ment velük, össze is esküdtünk. Később aztán a szülei is megbékéltek. Megint felemeli a két kezét. Megdöbbentő hangsúllyal mondja: — Kisebbrendűnek érzem magamat. 1955-ben kerületi levélkézbesítőt keresett a posta az r.l- sópakonyi tanyavilágba. Ott lakott, hát “ felvették. Azóta minden reggel bemegy az anyaközségbe, a hat kilométerre fekvő Ócsára a postahivatalba, azután biciklin, de hóban, fagyban gyalog harminc kilométert is megtesz, amíg széthordja a leveleket. Segítség — A postás sokat hall, sokat lát. Én tudom, mennyi probléma van máshol is, de nekem is sok van. Sorolja, hogy az épkezűek, mindenki más, postai kollégái például, vállalhatnak kukoricát harmadában, aztán disznói hizlalnak. Maguk javítják a házukat is, ha kell, nem szükséges kisebb hibákért mesteremberekhez fordulniuk. Segíteni tudnak magukon, kisebb gonddal élnek. Ha két-három- száz forintot kaphatna havonta ... — Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, és az enyémek nőnek, több kell mindenből nekik. Itt járt vagy két hónapja a községi tanácselnök, aki nekünk megyei tanácstagunk. Fogadónapot tartott. Elpanaszoltam neki az én dolgomat. Kérvényt íratott velem. Két teljes éjszakába beletelt, amíg négy oldalon elmondtam a bajaimat, mert nehezen megy nálam az írás. Boros András, járási tanácselnök : — Fentor István kérését méltányosnak tartom, továbbítottam a megyei tanács panaszirodájához, ahol most azt keresik, hol és hogyan lehetne rajta segíteni. Nem kony- nyű dolog. Nincs külön paragrafus azok megsegítésére, akik békében estek a háború áldozatául. Fentoron kívül sokan lehetnek, és évről évre még mindig szaporodik a számuk. Gyerekek pusztulnak el, megrokkannak, aztán csonkán élnek tovább. Generális intézkedést kellene hozni támogatásukra, amíg aknák, lövedékek rejtőzködhetnek a földben. Szokoly Endre igenlő válaszára még hozzáteszem. — És a titkár? — Kocsis elvtárs? — az elnök arca komollyá és elgon- dolkodóvá válik. — Nem tudom, megfigyelte-e már, vannak emberek, akiknek a közelében magabiztosakká, nyugod- takká válunk, és minden gátlás feloldódik. Nos, a titkár ilyen ember. — Állandóan kint jár a földeken — ezt már Pápai mondja. — Amikor aztán megtartjuk a vezetőségi ülést, a titkár sok meglepő dolgot tud. Mindig érzi, mi kell az embereknek. A málnaüzemben töltőgépek, címkézésre váró palackok, méhek és rajzó darazsak között dolgozik Lieszovszki Dánielné, Petrás Istvánná, Tányéros Dánielné és társaik. Az asszonyok szemrehányóan mondják: Még ma nem láttuk „Kocsis bácsit”, pedig mindennap lejön közénk. — Szabadságon van — mondom —, azért nem jöhet. Aztán hamar egymás szavába vágó, friss beszélgetést folytatunk. Megtudom, hogy nagyon jól keresnek, három műszakban dolgoznak, hogy nyolcuk közül hatnak tv-je van, Tányé- rosné a futballmeccsek rajongója, míg L ieszovszkiné inkább a zenés filmeket szereti. Elmesélik „Kocsis bácsi” dolgait is, panaszintézéseit, „hírét” a faluban, amelyet a társadalmi és családi ünnepek kitűnő megszervezésével is öregbített. — A titkárt késő este Vácott, az Egyesült Izzó gyártelepébe ékelt kis házacskában találom meg. — Megfigyeltem — mondja, és töprengő arcát simítja kezével —, hogy minél több embernek adunk megbízást, annál jobban sikerül, amit akarunk. Megtiszteltetésnek veszik, ha bizalommal vagyunk irántuk ... Évekig a járási tanács párttitkára voltam Vácott, s '1964 óta vagyok a tsz-ben ... Oh... nagy a különbség... Mit is érzek, hogy harmadszor megválasztottak?... örülök neki, de magának megmondom őszintén, jobban is dolgozhattunk volna, tudja, az ember ebben a korban ... hatvan felé járok, éjszaka is studíroz ... a növénytermelés szocialista brigádjait meg kell szervezni... minőségi nevelést... rendszeresen megtartani a brigádgyűléseket ... rájöttem arra is, hogy a pártcsoport-értekezle- tek nagyon fontosak... Kisebb osztagban jobban feltalálják magukat az emberek... A tsz- akadémián is gondolkodtam ... jobb, mint a másik oktatási forma... Az élet — teszi még hozzá — új és új kívánságokkal áll elő. Milyen szerencse, ha az ember még olyan erőben, egészségben van, hogy teljesítheti ezeket a kívánságokat. Bölcsen, nyugodtan beszél, tisztán gondolkodik, jól irányítja a rádi pártszervezet munkáját Kocsis Imre. Nem csodálom „mesterilármását”. Szüts I. Dénes Liofilizált vér Vietnamnak A Magyar Vöröskereszt több mint egymillió forint értékű segélyszállítmányt küldött a Vietnami Demokratikus Köztársaság Vöröskeresztjének és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak. A sokoldalú segítség egyik legértékesebb része az az 1000 liter liofilizált vér, amelyet a véradók a vietnami népnek ajánlottak fel. Ezenkívül sok rádió, írógép, kerékpár, tanszer és egyéb hasznos használati tárgy foglal helyet a szállítmányban. Filmankét - Tápiósápon Vasárnap délután kedves vendégeket, filmszínészeket várnak Tápiósápra. Szirtes Ádám — aki ebben a faluban született — két kollégájával, Molnár Tiborral és öze Lajossal látogat el a községbe, ahol délután díszelőadás keretében mutatják be A holtak visszajárnak című magyar filmet, amelyben mind a három említett színész jelentős szerepet kapott. A film vetítésé után ankétot rendeznek, amelyen részt vesznek a falu színész vendégei is. Tető alatt — tető fölött Ha egy épület készen áll, azt mondják, tető alá került. Nem is olyan sokára hasonlót jelezhetnek a szentendrei Mathias Tsz-ből is. Gyorsan emelkedik új istállójuk, amelynél azonban egyelőre még csak arról beszélhetünk, mi történik a tető fölött. Mint látható, szerelők munkálkodnak, készítik a beüvegezendő vasszerkezetet. Nincs ok az aggodalomra A korábbi években, még tavaly is, vízhiány miatt zúgolódtak az érdiek. Panaszaikkal lapunk is több ízben foglalkozott. Az azóta végrehajtott intézkedések a helyzetet kedvezően megváltoztatták. Sajnos, csak kedvezően, de nem megnyugtatóan,. Ma már általában elegendő vizet kapnak a városiasodó község lakói, ezt mindnyájan elismerik. Régebbi panaszaikat azonban most újabbak váltották fel. Az ég tudja, milyen — Egykori jó vizünk minősége — halljuk tőlük —, előttünk ismeretlen okok folytán, napról napra romlik. A csapból sárgás lé folyik. Ha megmosdunk, szinte túrós lesz a szappan a víz tetején. S hozzáteszik: igen sok kisember súlyos ezreseket fizetett, hozzájárulásként, a víz- társulatnak, lakásaikat vízvezetékkel szereltették fel, bízva e sűrűn hangoztatott állításban: „Príma, kiapadhatatlan- nak látszó forrásunk van, nehézségektől nem kell tartanunk.” A hiszékenyebbek, akiknek a száma elég nagy, a biztatásra beszögezték udvari kútjukat, leszerelték a motorokat. — Most pedig úgy fest a dolog, hogy nem forrásvizet, hanem az ég tudja, milyen vizet kapunk — méltatlankodnak. — Félünk, hogy talán ivásra és főzésre is alkalmatlan, esetleg betegségek előidézője lehet. Tömegfertőzéstől tartunk, nyugtalankodunk. Jó lenne, ha megvizsgálná valaki ezt a kérdést, és tájékoztatást adna nekünk. Elvállaltuk, hogy kérésüknek eleget teszünk. Két kút — és a harmadik Első utunk a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz vezetett. Miért változott meg az érdi viz? TARCAL MÚMIÁK A XV. századból származó tarcali templom szentélye alatt érdekes kriptát fedeztek fel a régészek. A vizsgálatok szerint 1706-tól az 1800-as évek végéig mintegy 80 koporsót helyeztek el itt, köztük olyat is, amely csupa rézlemezből készült. A feltárás során a régészek meglepetéssel tapasztalták, hogy a koporsókban múmiává aszalódva megmaradtak a tetemek, és az öltözékük is szinte teljesen ép. A különös jelenség oka valószínűleg az, hogy a kripta levegője rendkívül száraz, és így szinte konzerválta a testeket és a ruházatot. A tervek szerint jövőre újabb feltárási munkákhoz kezdenek, hogy a XVIII. század viselettörténeti emlékeivel gyarapítsák a múzeumokat. Az alábbiakban Bendes Gyula, a szolgáltatási osztály vezetőhelyettese nyilatkozik: — Kezdetben, Érdliget ellátására a Keserűfű utcai források vizét használta az ivóviztársulat, illetve vállalatunk. A hálózat meghosszabbítása és az annak következtében megnőtt lakossági igények több víz előteremtését tették szükségessé: A Mátyás király úton tehát mélyfúrású kút létesült. A két beszerzési forrás körülbelül 5 nkf. (német keménységű fokú) vizet adott. A tovább növekédő igényeket azonban a már napi 800 köbméteres kapacitás sem tudta kielégíteni, a nyári időszakban krónikussá vált a vízhiány. Fő oka az volt. hogy a lakosság megszegte a locsolási tilalmat. A helyzet megjavítása érdekében, a KÖJÁL és a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság együttes állásfoglalása alapján, egy régebbi Duna-parti próbafúrást kúttá fejlesztettünk. S 1967 nyarán már, robbanómotor segítségével, további napi 1700 köbméter vizet tudtunk a hálózatba juttatni, napi 2500 köbmétert tehát összesen. Tavaly pedig, miután az áramellátás is biztosítva volt, megépült a gépház, véglegessé vált a kút, s júliusban már a magasabb részeken lakók sem észleltek vízhiányt. A különböző szervekhez intézett panaszlevelek áradata, mely júniusban tetőzött, egycsapásra megszűnt. Jobb, mint Pesten Csak e tán kissé hosszasnak tetsző bevezetés után érthetjük meg az újabb jelenségek tulajdonképpeni magyarázatát, melyhez most kezd hozzá az osztályvezető-helyettes: — Igaz ugyan, hogy a kavicsteraszra telepített Dura- parti csőkút vizének vasassá- ga és keménysége nagyobb, mint a régebben üzemelő két létesítményé, de a vezetékekben jelenleg áramló kevert víz minősége még mindig megfelel az előírt követelményeknek. A laikus fogyasztó aggodalma, persze, érthető, hisz rejtélyként ható változást észlelt E változás azonban egészségét nem veszélyezteti A keményebb vizet a kereskedelem által forgalomba hozott mosószerekkel könnyen meglágyíthatja, mosakodáshoz pedig esetleg több szappant kell használnia. Elmosolyodik: — Egyébként pár napja már csak a Keserűfű utcai és a Mátyás király úti kutakat kell üzemeltetnünk, ami ékesen bizonyítja, hogy ivásra, főzésre, mosásra a napi 800 köbméter víz is elegendő, a többit a lakosság „belterjes mezőgazda- sági tevékenységének gyakorlása során” használja fel. Mellesleg a ráckeveiek is ugyanazt tapasztalhatták, amit az érdiek. A nyári vízhiány megszüntetése érdekében vállalatunk, saját beruházási alapjából. ott is létesített felszínközeli vízből táplálkozó kutat, melyet most, a mezőgazdasági művelés időszakának elmúltával, jövő tavaszig üzemen kívül helyeztünk. — Sajnos, a vasassággal kapcsolatos panaszok megszűnése Érden csak körülbelül öt év múlva várható. Ugyanis a község vízellátásának megjavítására készült, 66 millió forintot igénylő beruházási program a Duna-parton kútsor létesítését tervezi, és e programban már vastalanító berendezés is szerepel. Talán még annyit, hogy a tapasztalt „minőségromlás” ellenére Érden is és Ráckevén is, a víz vegvi összetétele jóval kedvezőbb, mint Budapesten. A két- rnilió fővárosi embernek tehát rosszabb vize van, mint a két község lakóinak. Az OKI is bizonyítja Az érdi ivóvíz rendszeres közegészségügyi ellenőrzését a Budai Járási Tanács egészség- ügyi csoportja, illetve az Országos Közegészségügyi Intézet, az OKI végzi. — Negyedévenként elküldjük az utcai kifolyók mindig más és más végcsapjaiból vett mintákat az OKI vízlaboratóriumának — mondja a járási tanácson dr. Székelyhídi György állami közegészségügyi felügyelő. — A legutóbbiakat július 31-én küldtük el A vizsgálatok eredménye szerint az érdi ivóvíz kifogástalan, az előírt szabványnak megfelel, fogyasztható. Esetleg előfordulhat, hogy egyes lakásokban, a vízvezeték hibája folytán, a víz szennyezetté válik. Akinek ilyesféle gyanúja támad, ne-, vének és címének feltüntetésével, közvetlenül a Budai Járási Tanács egészségügyi csoportjának írjon. Kimegyünk, megnézzük a csapot, megvizsgáltatjuk a vizet. Polgár István
