Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-22 / 248. szám

WI Mietet kúriait 1968. OKTÓBER 22., KEDD „.A láncoktó! a “ Közlekedéspolitika Uitz Béla Budapesten Uitz Béla, ez a — saját ki­fejezése szerint — „két ha- zájú” művész sok mindent összefoglalhatna eddigi éle­téből. Hiszen nemcsak a ma­gyar, hanem a szovjet szocia­lista művészetnek is a böl­csőjénél volt. A kiállítással járó izgal­mak, gondok közepette talál­Információs statisztika A világon ma naponta 300 millió példányban jelennek meg újságok. A föld országaiban 400 millió rádiókészülék, 130 millió tv-készülék és több mint kétszázezer filmszínház működik. Az UNESCO adatai szerint a minimális információ biztosításához száz lakosra számítva tíz példány újságra, öt rádiókészülékre és két moziférőhelyre van szükség. Azonban a világ lakosságá­nak 70 százaléka (2 milliárd ember), különösen a fejlődő orszá­gokban még nem jut hozzá ehhez sem Afrikában például száz lakosra csak két rádiókészülék jut (Európában 23, az Egyesült Államokban 72). A gyümölcsfák között a legma­gasabb kort a dió­fa éri el. Gyakran előfordul, hogy 800 éves diófák­ról adnak hírt, de az Alpokon talál­hatók olyan pél­dányok is, ame­lyek túlhaladják ezt az időt. A dió után a körtefa ko­rát számítják a legmagasabbnak a gyümölcsfák vi­lágában; Német­alföldön 180 éves körtefákat tartot­tak számon. A természet rit­kaságszámba me­nő „produktumai” között említik a bükkfát, amelyek között nem egy éri el a 900 évet, nyírfából 570 éves példányt is is­mernek, a mezei juhar 500 évet el­ér. A fenyőfa Európában a 300 —400 évet meg­FÁK éri, szilből 350 éves . fákat tarta­nak nyilván. A rózsa egyes helye­ken 400 évig is életképes és kivé­teles esetekben a borostyán is el­éri ezt a ritka kort. Várhegy déli lejtőjén meglepő látványt nyújt egy hatalmas ja­pán akác. Korát 300 évre becsülik, ez a legismertebb példány hazánk­ban. Budápesten elő­ször 1789-ben ül­tettek fákat ut­cán. A Roosevelt téren a kellemes illatú akácfák 179 éve bontogatják szirmaikat. A Margitszigeten, Arany János ked­ves pihenőhelyén a híres-nevezetes tölgyek 28—30 méter magasra nőve állnak több mint 200 éve. Ti­zenegy ilyen tölgy található itt és köztük nem egy törzse megköze­líti a 350 centi­métert. Földrészünkön 1000 éves életko­rukkal a hárs és platán a „rang­idős” a fák között, a leghosszabb ideig ezek élnek. Budapesten a leg­ismertebb platá­nok a Városliget­ben vannak. A margitszigeti pla­tánok között a legszebb formájú a szabadtéri szín­pad közelében áll, 130 éves és hatalmas koroná­jával a legszebb példánynak tart­ják országszerte. A Pest menyei Állami Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FELVESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központi fűtésszerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Útiköltséget térítünk. öt napos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21. MOST RÉSZLETRE VÁSÁROLHAT LEHEL HŰTŐGÉPÉT Családjának létszáma szerint válassza ki a legmegfelelőbbet, 50, 125, 150 vagy 175 literes változatban. MINDEGYIK KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ I koztunk estefelé. Fáradt volt, előrehajolt a fotelban, két kar­jára támaszkodott. Aluirqtlanul is az egészségi felől érdeklődtem. „A természetnek megvan­nak a maga törvényei. Az em­ber anyaga elhasználódik. Ez a rendje. Egyébként úgy ér­zem magam, ahogy egy 81 éves emberhez illik.” Ezek után nem is a múltat bolygatjuk. Vajon dolgozik-e még a mester? „A láncoktól a csillagokig" témájú freskón dolgozom. Lenin születésének 100. év­fordulójára készítem. A ki­lenc részből álló történelmi tárgyú kompozíció bemutatja az orosz proletariátus harcát a hatalomért, a forradalom győzelmét, a szocializmus épí­tését és napjaink csillag­ostrománál fejeződik be. Most, hogy első magyar- országi kiállítását rendezik, hogyan látja festészetét, té­máit? Az ember élete örökös harc az újért, a jobb életért. Mű­vészetemmel, tudásommal mindig a nép harcát igye­keztem támogatni. Témái­mat mindig ebből merítet­tem. Felléptem a háborúk borzalmai, embertelensége, kínjai ellen. Természetesen témáim közé tartozik a harc eredményének, a békés mun­kának ábrázolása is. Ma az emberek arckifejezésén nem a bizonytalanság, a bánat, a kilátástalanság pecsétje vi­rít, hanem nyugodt bizalom a holnapban — mondja befe- íezésül. A. F. Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter nyitja meg „A magyar közle­kedéspolitika” című kiállítást ma a Közlekedési Múzeum­ban. Az elmúlt héten az ország- gyűlés elfogadta az új közleke­déspolitikai koncepciót. Ennék a tervezetnek illusztrációja a most megnyíló ikiállítás, me­lyet a megyék képviselőcso­portjainak vezetői még a múlt hét folyamán megtekintettek. A múzeum a nagyközönség számára ezen az igen érdekes kiállításon meglepetéssel is szolgál, hazai viszonylatban először gombnyomásra működő automata tárlatvezetőkkel ka­lauzolja látogatóit. (Az új ta­lálmány a Mechanikai Labor terméke). Foto: Gárdos Mi hír a „Tö;syes"-ben? Gyorsan szárnyára vette a hír a Nagykátai Fogyasztási Szövetkezet Tölgyes-csárdáját. Most írták alá a szerződést az IBUSZ-szal és az Express Ifjúsági Utazási Irodával, amelynek értelmében népes kirándulócsoportok rendszeres látogatására lehet számítani az őszi-téli évadban is. A lovaglóiskola megnyitásá­hoz is befejezik az előkészüle­teket. Decemberben megnyí­lik a Lőrinckátai Állami Gaz­daság százszemélyes szállo­dája az ifjúsági tábor terüle­tén. Tavasztól már a vendég­lő környékén is állnak a fa­házak, amelyeket a nyaralok és kirándulók vehetnek igény- be. Olajvezeték A belga kormány jóváhagy­ta azt a tervet, amelynek ér­telmében a Shell, a British Petróleum és a Petrofina nevű belga olajtársaság egymilliárd belga frank költséggel 100 ki­lométeres olajvezetéket épít Antwerpen és Rotterdam kö­zött. Periszkóp az Egyetemi Színpadon Riport és kritika TÚRA A drukkolófás Ilon néni Régi hagyománya van Tú­rán a hímzésnek. A szebbnél szebb motívumokkal kivarrt asztalterítőket, szalvétákat, blúzokat, zsebkendőket, dísz­párnákat és fejkendőket ha­tárainkon túl is szívesen vá­sárolják. Túrán jelenleg har­minc asszony dolgozik szövet­kezetbe tömörülve. A csoport legidősebb tagja a 72 éves Tóth. L. Mihályné, akit néhány évvel ezelőtt tüntet­tek ki a „népművészet meste­re” címmel. Ilon néni 12 éves korában kötött barátságot a hímzőtűvel, s még most is na­ponta 4—5 órát dolgozik. Nem­csak a tűvel, fonallal bánik mesteri módon, hanem a jel­legzetes túrái motívumokat, az őszirózsás, csillagos, tulipános, szív, galamb alakú és virág­koszorús mintákat is maga ter­vezi. A mintákat rézszálakból formálja meg, s ezt rögzíti az úgynevezett drukkolófába. Ilon néninek csaknem ötszáz ma­ga tervezte nyomófája van, amelyeket nemcsak a turaiak, hanem a szomszéd községbe­liek is használnak. Az idős népművész szívesen adja át tudását; jelenleg is több asszonyt tanít a hímzés mesterségére. A sötétbordó függönyön hol erősödik, hol egészen el­halványodik a reflektorok fé­nye. Elhangzanak az utolsó utasítások, mikor, ki jöjjön be, percek múlva kezdődik az Egyetemi Színpad aktuális ri­portműsora, a Periszkóp. Las­sú surrogással nyílik szét a függöny, a színpadon nincs díszlet. Fehér vetítővásznon színes fények, a vászon mel­lett kisasztal, körötte székek. A két műsorszerkesztő: Leho- tay-Horváth György és Vágó Péter idegesen járkálnak a nézőtér széksorai között, igaz­gatják magukon a nyakken­dő csomóját. Kintről már be­hallatszik a várakozók zsiva­ja. Vágó Pétertől az Egyetemi Színpad céljairól érdeklődöm: — A színpad célja, a műso­rok célja. Újat és merészet produkálni, hogy a néző ma­ga is a játék részévé váljon, hogy a közönséggel ki tud­junk alakítani egy kontaktust, melyben érezze — a műsor­ban ő is érdekelt, rá is szá­mítunk. Legyen az film, szín­darab, koncert vagy riport, MORFONDÍROZOK Óvjuk a művészetei a dolgozóktól Eddig voltak hivatalok, me­lyeknek az a rendeltetése, hogy a művészetek iránt nem kellőképpen érdeklődő ember­társainkat rávezessék a kul­túra kincseinek élvezetére. E szervek hatalmas költségveté­sekkel dolgoztak, szubvencio­nálták a művészeteket, propa­gandát fejtettek ki a tárlatok, múzeumok és színházak érde­kében, sőt, minden színház­jegyre rá is fizettek néhány forintot. A dolog nem nagyon mehe­tett, mert a lapokban egyre azt olvasom, hogy csökken a szín­házlátogatók száma, alig akad látogatója a tárlatoknak és a könyvvásárlók is leginkább Rejtő Jenőt keresik. A múzeu­mokkal hasonló a helyzet, ezért is forgattak mostanában több filmet is múzeumban, mert ott úgyis üresen tátong­tak a termek. Most aztán született egy nagy újítás, melynek eredmé­nyéről sietve és örömmel szá­molok be olvasóinknak. Az újítás szerzői abból indultak ki, hogy az emberből sosem vész ki egészen a gyerek, s amit tiltanak tőle, az iránt sokkal jobban érdeklődik. E felismerés adhatta az ötletet a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságának, mely úgy rendel­kezett, hogy a szentendrei Parkmúzeumot október elsején be kell zárni és csak jövő má­jus elsején szabad kinyitni. A gondnok tiltakozott, mondván, hogy ez a legjobb idő a mú­zeum üzemeltetésére, mivel — mint a klasszikus vers is mondja: Télen nagyon hideg van, Nyáron nagyon meleg van. Most jó a hőmérséklet, nincsen szebb, mint ilyenkor sétálni az őszi pompába öltö­zött kertben a gyönyörű szob­rok között. A gondnok persze nem ért a pszichológiához. Az elmúlt vasárnap azonban meggyőződhetett róla, hogy a feletteseinek volt igaza. Mint­egy ezren zarándokoltak el a Parkmúzeumhoz. Eddig csupa unottan besétáló embert látott. Most, hogy észlelték: a kert zárva van, rendkívül izgatot­tak lettek, verték a kaput és követelték, hogy engedjék be őket. A látvány nyilván jó­kedvre hangolta a művészetek sáfárát, mert ugyan ki látott még több száz embert, mond­juk a Műcsarnok előtt, ilyen felhevülten. Utoljára ilyen je­lenet 1848. március 15-én zaj­lott le a Nemzeti Múzeum előtt, de mint a korabeli tudó­sításokból kitűnik, az itteni csoportosulás nem a múzeum­ba akart bejutni, hanem a tör­ténelembe, mely teljes mér­tékben sikerült is nekik. A gondnok közölte a leg­hangosabbakkal, hogy a me­gyei múzeumok igazgatósága rendelete értelmében a Park­múzeum zárva van. Es íme a művészet iránti olthatatlan ra­jongás, melyet e csodálatosan bölcs intézkedés váltott ki, azt eredményezte, hogy a látoga­tók hada betörte a kaput és csak azért is végignézte a kert valamennyi szobrát. Mondják, hogy ennyi látogatója még nem volt a múzeumnak. Ezek persze jegy nélkül mentek be, mivel a gondnoknak már nem volt jegytömbje. A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője az intézkedést azzal indokolta, hogy az őrök szerződése szep­tember 31-én lejárt. Hivatkoz­tam rá, hogy a gondnok egye­dül is vállalná, de azt mondta, hogy a gondnoktól ezt nem le­het ingyen kívánni. Vasárnap hatszáz ember nézte meg in­gyen a múzeumot, az így el­vesztett összeg egy jegyszedő egész havi fizetése. Ezek persze csak érvek, lé­nyeg a kincstári logika: A ré­gi hadseregben kimondták, hogy mikortól meddig lehet köpenyt viselni és a baka kö- penyben járt akkor is, ha ká- ' nikula volt, és levette a kiírt napon, ha térdig járt a hóban. Persze, én örülök a dolog­nak, mert csak így számolhat­tam be a nagy eseményről: az érdeklődők ostrommal vették be a művészetek hajlékát. Per­sze, annak is örülök, hogy Ik- vai Nándor, a Múzeumok Igaz­gatóságának vezetője megígér­te: a jövőben, amennyiben az idő engedi, minden szombaton és vasárnap nyitva lesz a Parkmúzeum. Végül is semmi nem tör­tént. Ilyen tanulságok árán lesz egyre bölcsebb az ember. Ősz Ferenc itt helye van a vitának, az észrevételeknek, ezt húzza alá a háromhetenként „megjele­nő” hangos folyóirat, a Pe­riszkóp is. Témákat vetünk fel, vázlatokat, melyeket meg­hívott vendégeink és a közön­ség tölt ki tartalommal. Ez a műsor két évvel ezelőtt indult Horizont címmel, de az ak­tualitás annyira összefolyt a téma köré kialakított kérdés­tömeggel, hogy szakítottunk a hagyománnyal, és mostantól különválasztjuk az időszerű anyagot a kerekasztal-beszél- getéstől, a széles körű vitától. Három témát dolgoztunk fel: a nő és férfi, a patriotizmus és nacionalizmus, az igazi művészet és a dilettantizmus problémáit. A meghívottak ér­dekeltek a témában, vendé­geink között van építészmér­nök, író, színművész, pszicho­lógus, orvos, filozófus. Ezek együttes értékelése indítja tu­lajdonképpen meg a vitát. Az első Periszkóp a „szexuális forradalom” problémakörére épít. Utópiák hangzanak el, az emancipáció kérdése kerül reflektorfénybe, szó lesz a szabadszerelemről, a házasság intézményéről, a prostitúcióról — egyszóval kényes témákról. A Periszkóp első adásának főtémája tehát a nő és férfi viszonyát tárgyalta. Hasznos volt az időszerű kérdések kü­lönválasztása (a műsor elején fél órát foglalkoztak ezekkel). A néző egy vitasort láthatott, melyet aztán saját észrevéte­leivel fűszerezhetett. A vendé­gek (Sütő Irén, színművész- nő, dr. Benczúr Gyula rende­lőintézeti főorvos, Hermann István adjunktus) és a műsor­vezető (Lehotay-Horváth György) problémafelvetéseit azonban megelőzte egy kis történelem — az ókortól nap­jainkig, irodalmi és művészeti szemelvényekkel kiegészítve az elmondottakat. „A múlt nélkül nem érthetjük a je­lent.” — hangzott az érvelés, csakhogy, aki egy ilyen mű­sorra jegyet vesz, az tisztában van a múlttal, például feltét­lenül ismeri Tolsztoj Kreutzer szonátáját. A szünet után kez­dődő elég magas színvonalú vita nem terjedhetett ki sok mindenre, így a problémák futószalagon követték egy­mást, sokszor a kérdés meg­válaszolására sem jutott elég idő. A játék csápokként kap­kodott ide-oda, mondanivaló­ja szétfolyt. Talán más témá­ban elengedhetetlen a vissza­pillantás és az áttekintés, de ebben az esetben erre nem volt szükség. A műsor felszí­nes maradt, pontosabban nem átfogó, hanem hiányos össz­képet adott. A háromhetenként jelent­kező „hangos folyóirat” követ­kező adásának címe: „Haza­fiak és Hazaffyak”. B. Tamás Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom