Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-22 / 248. szám

1968. OKTOBER 22., KEDD rt.3i UECVtt K/tu-iaP Decemberben újabb akció a vietnami hazafiak támogatására Hétfőn országszerte lezárult a vietnami hét eseménysoroza­ta. A magyar békemozgalom és a társadalmi, illetve tömeg­szervezetek együttes akcióján október 15 és 21. között hazánk szinte valamennyi városában és községében a vietnami nép iránti szolidaritás és az Egye­sült Államok agressziója elleni tiltakozás újabb meggyőző erejű demonstrációira került sor. A vietnami hét után is folytatódik hazánkban a szoli­daritási demonstrációk soroza­ta. Békemozgalmunk a követ­kező hetekben is fórumot te­remt népünk követeléseinek, a harcoló Vietnam melletti ál­lásfoglalásnak. Ezzel egyidejű­leg tervbe vették, hogy decem­berben a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front meg­alakulásának évfordulója al­kalmából újabb kiemelkedő akcióval zárják az esztendőt. KÉT ESZTEJYOO MEREEGE Első mindig az ember A pártirodában vágni lehet a füstöt. Pedig Papp József, a titkár nem dohányzik. Annál inkább a többiek. Közülük is a legtöbb cigarettát Kelemen György szívja, az igazgató s egyben a pártvezetőség tagja. Készül a vezetőségválasztó taggyűlésre a beszámoló: két esztendő mérlege. Mit tett a pártszervezet az emberek tudatformálása, a gazdasági vezetés segítése, a gazdaságirányítási rendszer valóra váltása érdekében ? Mit tehetett itt, a Dánszent - miklósi Állami Gazdaságban? — Tennivaló akadt bősége­sen — mondja Papp József, a titkár. — Mi volt közülük is a legfontosabb? Azt hiszem, annak a törekvésünknek a megvalósítása, hogy minden üzemegységünkben, minden nagyobb gazdasági egységben John Davies sajtókonferenciája A Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének vendége­ként Budapesten tartózkodó John Davies, a brit gyáripa­rosok szövetségének vezér- igazgatója hétfőn a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta az újságírókat magyarországi tár­gyalásairól. Feladatom nem közvetle­nül az export—import, hanem a kereskedelmi és gazdasági együttműködés egészének elő­mozdítása; a szövetségünk­höz tartozó 14 000 brit válla­latot képviselem — mon­dotta tájékoztatójában. A nemzetközi gazdasági kap­csolatok egyre bonyolultab­bakká válnak; figyelembe kell venni a pénzügyi kérdé­seket, a műszaki-tudomá­nyos, valamint gyártási kooperáció-lehetőségeket, a kö­zös kutatásokat, licgnc-cseré- ket, közös' fellépést harma­dik piacon. Látogatásom cél­ja az volt, hogy tájékozódjam: mindezekhez milyen alapok, feltételek állnak rendelkezés­re Magyarországon, Látoga­tásom eredménye: olyan fel­tételeket, olyan légkört ta­láltam, amelyben a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködésre kedvező lehetőségek nyílnak. Bál-milyen együtt­működés mind műszakilag, mind pénzügyileg lehetséges. A külkereskedelmi minisz­terrel, az ipari tárcák veze­tőivel, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöké­vel folytatott megbeszélése­ken egyaránt azt tapasztal­tam, hogy helyesen mérlege­lik a lehetőségeket és ru­galmasak. Eddig még csak egy üzemet volt alkalmunk megtekinteni, a MOM-ot s ott meggyőződ­tünk, hogy együttműködhet­nének a brit cégekkel szá­mítógépek egyes alkatrészei­nek gyártásában. Az angol üzletemberektől úgy érte­sültem, további ilyen terület kínálkozik néhány szerszám­géptípus, útépítőgép és jármű gyártása. A lehetőségek ki­aknázása természetesen az érdekelt vállalatokon mú­lik. Szervezetünk a Magyar Kereskedelmi Kamarával együttműködve arra törekszik, hogy megmutassuk az együtt­működés útjait és segítsük a gazdasági kapcsolatok szé­lesítését. Elutazott az uruguayi parlamenti küldöttség Hétfőn elutazott Budapest­ről az uruguayi parlamenti küldöttség, amelyet Luis Rinon Perret, a képviselőház elnöke vezetett. A küldöttség búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke. mivel elvégezni a mezőgazda- sági munkákat. Kevés mun­kásmozgalmi tapasztalatokkal vértezett ember volt a vá­rosban, ezért gyakran ugyan­azok a legkülönbözőbb, hal­mozott funkciókat viselték.* Az éhínség miatt újból meg­jelentek a városháza előtt a tüntető asszonyok, és fel­ütötte fejét az antiszemitiz­mus. A tüntető asszonyok ellen nem jártak el, de önmaguk­kal szemben nagyon szigo­rúak voltak: aki a legcseké­lyebb mértékben is vissza­élt a proletárhatalomtól ka­pott megbízatásával, azt ke­ményen megbüntették. így például forradalmi törvény­székük egy vöröskatonát jog­talan rekvirálásért háromévi börtönre, a városi közmun­kaügyi megbízottat pár eltu­lajdonított malacért és a szesztilalom áthágásáért egy­évi szabadságvesztésre, és természetesen hivatalának el­vesztésére ítélt. Pes­ten már fölbomlott, és az ellenséges csapatok Monor felé jártak, vöröskatonaság sem volt a városban, amikor a ceglédi direktórium még mindig ülé­sezett. Pedig tisztában vol­tak helyzetükkel, azt is tud­ták, mi vár rájuk, de nem akarták, hogy a városban fel­boruljon a rend: méltósággal várták az eseményeket. A nagygazdák jóvoltából a bevonuló román és „nemzeti” csapatoknak rögtön akadt A proletárkormány élelem az éhínségtől szen­vedő városban. Zsadony Miklósékat elfog­ták. Ö még szerencsés volt, mert nem kellett részt vennie a kanosszajárásban, amelyre öt ceglédi forradalmárt ítél­tek: végigvezették őket az utcákon, minden sarkon ki- doboltatták, íme, nekik kö­szönhetitek az éhínséget, min­den bajt. S bizony, voltak, akik leköpdösték, megrugdos­ták őket. Zsadony Miklós éveket töl­tött börtönben, nyolc hóna­pot magánzárkában. A család közben rettenetesen nyomor­góit otthon. Talán ennek az időszaknak tanulságaként nem politizáltak soha a fiai — az egyik kereskedő, a másik pék­mester lett. ő azonban élete végéig megmaradt politizáló embernek. I mesél el I Meg két epizódot | az éie­“———^téből. Az egyik, hogy 1942-ben ő mon­dott beszédet Urbán Pál ko­porsója mellett. A másik, hogy amikor a város felszabadult, s ő elolvasta az első, orosz katonák által kiragasztott pla­kátot, melyen a szovjet csa­patok garantálták a vallás- szabadságot, s a becsületes úton szerzett magántulajdon tiszteletbentartását, arra gon­dolt: ezután majd jobb együttműködést kell terem­teni a más helyzetűekkel, a más véleményen állókkal is... — És ne nagyon színezze ki — kéri tőlem búcsúzóul. Megtartottam ígéretemet. Padányi Anna ott legyenek a kommunisták is. — ötezer hold, két falu ha­tárában, hozzá háromszáz ál­landó munkás, ez a gazdasá­gunk — kapcsolódik a beszél­getésbe Kelemen György. — S voltunk kommunisták har- mincketten. Ha csupán a gaz­daságirányítási rendszer elő­készítését és bevezetését em­lítem a két esztendő feladatai közül, máris világossá válik a pártszervezet célkitűzése. — Magyarázni új dolgokat, tájékoztatni és válaszolni mindjárt helyben a gyakori kérdésekre, lelkesíteni és köz­ben végezni a napi feladato­kat is, kevés ehhez harminc­két párttag ekkora területen. Ebből indultunk ki — ad ma­gyarázatot a titkár. Kelemen György példákkal bizonyít. — Éveken át azon kesereg­tünk: mire kazlakba kerül a lucerna, lehullik levele, kár- bavész legértékesebb része. Sok mindent megpróbáltunk, kevés eredménnyel. Akkor gondoltunk egy merészet és vásároltunk egy toronydarut. Igen ám, de hallott már arról, hogy toronydaruval dolgozza­nak egy mezőgazdasági üzem­ben? Meghökkentek az em­berek: ugyan micsoda hóbort már megint? Pedig nem az. A vontatóról majdnem egy szekérnyi kazlat markol fel egyszerre. Hogy mi a gyakor­lati haszna? Amit addig hu­szonkét ember végzett, most megcsinálja kettő. Méghozzá úgy, hogy marad a levél. Ez mit jelent? Az addig kétezer- nyolcszáz literes tehenészet ma már négyezer litert ad, Olcsóbban, hiszen húsz ember munkája feleslegessé vált. Ez így logikusnak és egyszerű­nek hangzik. De mit mond az a húsz ember, akire ott, a megszokott munkahelyen nincs szükség többé? Még éle­sebben vetődött fel ez a kér­dés, amikor korszerűsítettük ttz építőbrigád munkáját. Ma már nincs nálunk malterhor­dó ember. Ezt a nehéz és ve­szélyes munkát elvégzi he­lyettük a habarcskeverő gép és habarcsszivattyú. Hogy mi lett a malterhordókkal? Fa­lazok lettek, nőtt a keresetük. Ez így megint csak egyszerű­nek hangzik. Csakhogy az emberek előtt, akiknek a gép üzembe állításával megszűnik addigi munkakörük, nem lesz egyik pillanatról a másikra ilyen világos a dolog. Ki ma­gyarázza meg nekik a válto­zások értelmét és lényegét? — A kommunisták — mond­ja ki a választ Papp József. — Ezért törekedtünk arra, gondos mérlegelések alapján, hogy bővítsük sorainkat. Az elmúlt két esztendő alatt tizennégy új párttagot vettünk fel. És folyik tovább az előkészítő munka: újabb tizenkét taggal szeret­nénk erősebbek lenni. Hogy miért? Az állattenyésztésben például még ma is csak három párttag dolgozik. Egy itt, a dánszentmiklósi üzemegység­ben, kettő pedig Pusztavacson. Kelemen György rábálint: — Nagyon találó a példa, mivel állattenyésztésünkben alapvető változások várhatók az elkövetkező időben. Sok embert érintő változások. Itt, Dánszentmiklóson, negatív a tehénállományunk. Pusztava­cson azonban pozitív. A feladat: felszámolni Pusztavacson a te­henészetet. A jövő esztendő­ben ez megtörténik. De mi lesz az ott lakó tehenészekkel? Át­járnak majd ide? Ez volt az első kérdésük és joggal. A válasz: nem. Pusztavacson fej­lesztjük a sertéstelepet, ke­verőtelepet létesítünk: a kettő együtt biztos munkaalkalom a pusztavacsi tehenészek számá­ra. Ki magyarázza ezt meg ne­kik? Az igazgató? Az is. Az igazgató azonban nem él ve­lük, közöttük. A kommunisták azonban igen. És a kérdés megértetése korántsem ilyen egyszerű. Mert ha ott sertés­telepet fejlesztünk, akkor tan­folyamot is kell rendeznünk számukra a dél folyamán. Az­után: a sertéshízlaláshoz ku­korica kell. Vigyük innen oda a megtermelt kukoricát? Kifi­zetődőbb, ha ott termeljük meg. De a kukoricát biztonsá­gosan kell megtermelni. A fel­tétele: háromszázhetven hold­dal bővíteni kell az öntözőtele­pet. Itt viszont, Dánszentmik­lóson az öntözött legelőterü­letet kell ötven holddal növel­ni. A változás tehát ennyire komplexfeladat. Gyakran ma­gyarázni kell, mit, miért. S kik tehetik ezt jobban, mint éppen az ott dolgozó kommunisták. Űjabb cigaretta, ablakot kell nyitni, még csak a munka kez­detén tartanak a Dánszent­miklósi Állami Gazdaság párt­irodájában. Készül a vezető- ségválasztó taggyűlésre a be­számoló: két esztendő mérle­ge. Hogy miként sikerült ez a mérleg, azt majd a tagság dönti el. Prukner Pál Krúdy- emléktábla Krúdy Gyula születésének 90. évfordulóíjára emléktáblát helyeztetett el a Majakovszkij utca 47. számú épületen, az író egykori lakóházán, a fővárosi VII. kerületi Tanács végrehajtó bizottsága. Hétfőn avatták fel az emléktáblát, s az ünnepsé­gen Devecseri Gábor Kossuth- díjás költő idézte Krúdy alak­ját, szólt nagyszerű életművé­ről Gyakorlati bemutató a gödöllői erdőgazdaságban Nemzetközi erdészeti gépesí­tési tanácskozás kezdődött hét­főn Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karának rendezésében, szovjet, NDK-beli, lengyel, jugoszláv, csehszlovák, osztrák és finn szakemberek részvételével. Az október 25-ig tartó tanácskozá­son mintegy 25 előadás hang­zik el. Gyakorlati bemutatókra a szombathelyi, a keszthelyi és a gödöllői erdőgazdaságokban kerül sor. Nyúl­szezon Október 15-től a vadnyulak vadá­szata is felszaba­dult a tilalom alól. A fácán, fo­goly és a többi apróvad mellett most már a tap­sifülesek is pus­kavégre kerültek. A napsütéses va­sárnapon a Pető­fi vadásztársaság puskáinak hang­jától volt hangos a maglódi határ, ennek eredmé­nyeképpen több mint félszáz nyúl és ugyanennyi fácán került terí­tékre. gán a tanácskozáson ismerhet­ték csak meg a tervezetet as. emberek, mégpedig felolvasás formájában! —, biztosítani an­nak lehetőségét, hogy minden­ki, aki akarja, el is mondhas­sa a véleményét. A kidolgozásra kerülő szer ződésekhez már gazdag tapasz tálatokat adnak a gyakorin, végrehajtás tényei. így pé. dául az idei esztendő bérezé. ellentmondásai — a törzsgáru. erőteljesebb anyagi elismert sének elhanyagolása —, a mur. ka verseny háttérbe szorulás — nem egy kollektív szerző­désben szó sem esett róla! — a kiegészítő szabályzatok kö­rül támadt viták. Különösen ez utóbbiak esetében kell na­gyobb figyelemmel eljárni, mert tavaly „majd csak lesz valahogy” alapon dolgozták ki ezeket, s kiderült, nem töltik be szerepüket (Különösen a nyereségrészesedési szabály­zat, a törzsgárdaszabályzat és az újítási szabályzat áll majd’ mindenütt gyönge lábon.) Azért is fontos mindez, mert a gazdaságirányítási rendszer egyre erőteljesebb hatása eredményeként sokat változott a vállalatok helyzete, új utak­ra kényszerültek, s ennek a kollektív szerződésben tükrö­ződnie kell. Azaz: összhangot kell teremteni a törvények és rendelkezések, valamint a kol­lektív szerződések és kiegészí­tő szabályzataik között, mert ez az összhang ebben az esz­tendőben sok helyen hiány­zott. (Elég itt utalni a Munka Törvénykönyve és nem egy vállalat kollektív szerződése közötti ellentmondásról a fe­gyelmi felelősség kérdésében.) Elkerülhetetlen tehát, hogy a két esztendőre szóló szerző­dések kidolgozásának első teendője a meglevő kollektív elemzése, értékelése legyen. Ne váljék megint a jogászok dol­gává kizárólagosan a tervezet elkészítése — mint a legtöbb helyen a múlt esztendőben —, hanem már a kezdet legyen kollektív. A szakszervezeti bi­zottság, de az üzemi, vállalati szakszervezeti tanács is, tűzze napirendre a kollektív szerző­dés végrehajtásának tapaszta­latait, beszéljenek erről ter­melési tanácskozásokon, azaz: a kollektíva értékeljen és ele­mezzen. Az első teendőt követnie kell néhány alapvető kérdés tisztá­zásának: miben és hogyan vál­tozott a vállalat helyzete. Kü­lönösen a gyáregységek ese­tében fontos teendő ez — .már­pedig a megyében szép szám­mal működnek nagyvállalati gyáregységek —, mert a múlt évben kényszerű-keserűen tu­domásul vehették, hogy még kiegészítő függeléket sem mel­lékelhettek a nagyvállalati kollektív szerződéshez, hanem sematikusan teljesíteniük kel­lett azt is, ami sajátos helyze­tüknek és adottságaiknak nem felelt meg, sőt nem is ritkán ellentmondott annak. Sokat ár­tott ez a lélektelenség, mecha- nikusság a kollektív szerződé­sek ügyének, s éppen ezért most legyenek sokkal határo- zottabbak és következeteseb­bek a szakszervezeti tanácsok, ne járuljanak hozzá ahhoz, hogy „odafönn” mindent job­ban tudnak, mint ők helyben. Az alapvető kérdések tisztá­zása s a tapasztalatok összege­zése után kezdhetik meg fele­lősséggel munkájukat a külön­böző szakbizottságok, s ezek összeállításánál, a tagok kivá­lasztásánál jobban kell érvé­nyesíteni azt az elvet, hogy lehetőleg minden fő terület képviselve legyen. Nem vala­mi statisztikai szemlélet ked­véért, hanem azért, hogy a munkabizottságok anyagai az adott területet — anyagi ösz­tönzés, bérezés, illetve szociá­lis juttatások stb. — valóban átfogóan és sokoldalúan tár­gyalják. így elkerülhető a sok­szoros átdolgozás, a határidők többszöri túllépése, mindaz az idegeskedés és bosszankodás, mely tavaly nem volt ritka vendég az üzemekben. A kollektív szerződéseket jól elkészíteni csakis kollektív munkával lehet, fórumot adva minden véleménynek, s elfo­gadva, fölhasználva a helyes véleményeket. Ezért is idősze­rű a naptárra nézni, s a .most megkezdett munkával meg­előzni a kapkodást, az elsietést — márciusban. Mészáros Ottó Október második felében já­runk, a március tehát messze /an, öt hónap. Ügy tűnik azon­sán, mintha túl messze lenne március 31-e, az 1969—1970-re szóló kollektív szerződések megkötésének végső határide­je. Az üzemekben „sokkal fontosabb dolgaink is vannak’’ alapon még a meglevő kollek- :ív szerződés végrehajtásának tapasztalatait sem elemezték, értékelték — tisztelet a kivé­telnek, mint például a váci képcsőgyár, a Csepel Autó­gyár —, nemhogy megkezdték volna az előkészületeket a kö­vetkező, s már két évre szóló szerződés kidolgozására. A múlt év végén, ez év elején mintegy háromezer vállalatnál — 1500 minisztériumi, 700 ta­nácsi, 800 szövetkezeti — kö­tötték meg a kollektív szerző- lést, némi sietséggel, elna­gyoltsággal, s az országos ta­pasztalatok Pest megyére is érvényesek; a feladatok ugyan­úgy. A most érvényes szerződé­sek megkötésének egyik lé­nyeges tapasztalata az volt, hogy a legtöbb helyen nem állt elegendő idő rendelkezés­re az alapos és sokoldalú meg­vitatáshoz. A szerződés terve­setének kidolgozása annyiban kollektív volt, hogy a külön- oöző munkabizottságok igye­keztek szélesebb körben ta­pasztalatokat gyűjteni, de sok nelyen éppen akkor szorult háttérbe a kollektivitás, ami­kor a legfontosabb lett volna: i teljes tervezet vitájánál. Ez i tapasztalat int arra, hogy a már két évre szóló szerződé­seknél gondosabban kell el­járni, nem lehet azokat az idő- niányra való hivatkozással jsszecsapni. Mert ma még van elegendő idő. Ma még. Ha rgyanis februárban kezdenek :1 dolgozni a munkabizottsá­gok, ha március közepére ké­szül el az első nyersfogalmaz­vány, akkor ismétlődik a ta­valyi hiba, s éppen azok vi­tatkozhatnak a legkevésbé, akik máskülönben nem szól­hatnak bele a szerződés elké­szítésébe, az egyszerű munká­sok, alkalmazottak, kisebb beosztású műszakiak. Az ugyanis, hogy van és lesz mit megvitatni, tény. Kezdjük talán ott: érde­mes-e egyáltalán megvitatni a tervezetet, avagy a demokrá­cia formális betartása csupán a megvitatás? A most érvé­nyes szerződésekben sok olyan megállapítás szerepel, melyek a dolgozók észrevételei, kíván­ságai alapján kaptak helyet a végleges szövegben. A Csepel Autógyárban a dolgozók ész­revételeinek mintegy felét föl­használták a kollektív szerző­dés végleges megszövegezése­kor, a váci képcsőgyárban a munkások kritikája alapján változtattak a szerződésterve­zetben levő munkaruha-elosz­tási elgondoláson, a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál a része­sedési kategóriák jobb kiala­kítását segítette a vita s így tovább. Azaz: tudtak és adtak is új elgondolásokat a mun­kások, s éppen ez teszi — töb­bek között — kollektív mun­kává a nevében is ezt hang­súlyozó szerződést. A tartalmi slmélyültség indokolja tehát, nogy mindenütt nagy gonddal kell előkészíteni a vitákat — mert sajnos, sok helyen ma­Valóban kollektív legyen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom