Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

1 1968. OKTOBER 20., VASÁRNAP Nyilvánosságra hozták a szovjet-csehszlovák szerződés teljes szövegét TOKIÓ Slines tv-dömping Az év első kilenc hónapjá­ban 1 779 131 színes televízió- készüléket állított elő a japán ipar. KÖLN FÖLDALATTI Átadták a forgalomnak a kölni földalatti vasút első, 1400 méter hosszú szakaszát. A üzembe helyezett létesítmény építése 56 millió nyugatnémet márkába került. A kölni föld­alatti vasúthálózatot 1974-ig 10 kilométer hosszúságban szán­dékoznak kiépíteni. Jevgenyij Primakov, a moszkvai Pravda tudósítója Irakban járt, és beszámol ol­yasóinak tapasztalatairól. A tudósító találkozott az ira­ki kurd mozgalom vezetőjével, Musztafa Barzanival. Az im­perialista propaganda állítá­saival ellentétben Barzani ki­jelentette, hogy sem ő, sem parancsnokai nem szolgáltak a szovjet hadseregben. Primakov szerint az sem igaz, hogy Barzani kommunista. A kurd vezér viszont közismert antiimperialista meggyőződé­séről és nacionalista érzelmei­ről. Barzani és a kurd demokra­ta párt egy vezetője határozot­tan cáfolta azt az állítást, hogy a kurdok szeparatisták lenné­nek. Céljuk az, hogy az iraki államon belül biztosítsák nem­zetiségi jogaikat. A jelen hely­zet kialakulásáért, azért, hogy Irak északi vidékén valóságos állam él az államban, minde­nekelőtt a bagdadi kormány a felelős, a kormánynak ki kellene fejeznie készségét a kurd nemzetiség jogainak bizto­sítására. CSAK RÖVIDEN... Nagy fontosságú nemzetközi okmányt iktatott törvénybe a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége, valamint a Csehszlovák Nemzetgyűlés. A prágai szerződés értelmében a szovjet alakulatok többségét, valamint a bolgár, magyar, NDK-beli és lengyel csapato­kat két hánap alatt, szakaszo­san és fokozatosan kivonják Csehszlovákia területéről. A kétoldalú szó v j et—csehszl o­Barzani megbékélési készségét bizonyítja az a körülmény is, hogy a kurd vezető elhatárolja magát a mozgalmában jelent­kező baloldali szélsőségektől. vák megállapodás alapján a szovjet csapatok egy része ideiglenesen továbbra is Cseh­szlovákiában állomásozik majd. A két ország egyezmé­nye részletesen szabályozza ennek gyakorlati vonatkozá­sait, technikai részleteit, s ki­mondja: „A szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai je­lenléte nem sérti az ország Szuverenitását. A szovjet csa­patok nem avatkoznak be a Csehszlovák Szocia'ista Köz­társaság belügyeibe”. A hatályba lépett szerződés tehát új módon rendezte a Szovjetunió és Csehszlovákia, illetve a hat szocialista ország kapcsolatait és megveti s to­vábbi kibontakozás alapjait. Szombaton egyébként Moszkvában és Prágában nyil­vánosságra hozták a szerződés teljes szövegét. A demográfiai robbanásról Az ENSZ New York-i székhelyén közzétették a vi­lágszervezet de­mográfiai év­könyvét. Az év­könyv érdekes adatokat tartal­maz, amelyek be­tekintést nyújta­nak a Föld túl­népesedésének folyamatába. 1967 közepén földün­kön 3 milliárd 420 000 ember élt, 65 millióval több, mint 1966 köze­pén. Eszerint a földkerekség la­kossága naponta átlag 180 000-rel gyarapodik. Ha a jelenlegi növeke­dési ütemet vesz- szük alapul, ak­kor 2006-ra a Föld lakóinak száma megkétsze­reződik. A lakos­ság háromnegyed része a fejlődés­ben levő orszá­gokban él; az összlakosság több mint a fele Ázsiában találha­tó. Az ENSZ-év- könyv statisztikai adatai arról is beszámolnak, hogy 1963 és 1967 között a lakosság évi növekedése Afrikában 2,5 százalék, Ázsiá­ban 2 százalék, Európában 0,8 százalék, Latin- Amerikában 2,9 százalék, Észak- Amerikában 1,3 százalék, a Szov­jetunióban pedig 1,2 százalék volt. A Föld lakos­ságának 19 száza­léka százezernél több főt számláló városban lakik. A hárommilliónál nagyobb lakosú városok száma 14, köztük is ve­zet Tokió, New York, Sanghaj, Moszkva és Sao Paulo. Az évkönyv adataiból kiderül, hogy a házasság­ban élő férfiak és nők magasabb kort érnek meg, mint az egyedül­állók. Ezen belül a nők tovább él­nek. A halálokok között a világ minden részén, kivéve a trópuso­kat, első helyen szerepelnek a szív- és érrend­szerbeli megbete­gedések és a rosszindulatú da­ganatok. Interjú — Barzanival ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN Szovjet romboló a Dardanellákban Útban a Földközi tenger felé, szovjet romboló halad át a Dardanellákon. LONDON Lennon és Ono kalandja Mint már jelentettük, a Scotland Yard emberei pén­teken „titkos kábítószerélve­zet miatt” őrizetbe vették John Lennont, a világhírű Beatles-együttes egyik tag­ját és barátnőjét, a nálá­nál hat évvel idősebb Joko Ono japán filmrendezőnőt. A westendi lakásukon végrehaj­tott házkutatás során nagy mennyiségű hasist találtak náluk. Övadék ellenében sza­badlábra helyezték őket, de szombaton bíróság elé kellett állmok. Lennon és Ono kisasszony kalandja tavasszal kezdődött. A japán rendezőnő nevét azonban már a Beatles-sztár- ral való viszonya előtt szárny­ra kapta a hírnév „365” cí­mű pörnográf filmalkotásá­nak meglehetősen kétes ér­tékű sikere nyomán. Együtt is filmeztek, de filmjüket még nem mutatták be nyil­vánosan. A szórakoztató ipar reklámmagazinjai nem voltak hajlandók hirdetni a film slágereit, mert a hanglemez borítóján Lennon és Ono anyaszült meztelenül látható. Cynthia, Lennon felesége augusztusban válóperi kere­setet indított férje ellen. CAMBRIDGE EXELNÖK A KATEDRÁN Fernando Belaunde Terry, Peru elmozdított elnöke közöl­te, hogy a Massachusetts ál­lambeli Cambridge-ben egye­temi előadói állást vállal. Az építészdiplomával rendelkező államférfi felhagy a politikai tevékenységgel. ÁLTEÓRIA A moszkvai Pravdában George Morris amerikai publi­cista leleplezi egy Nyugaton di­vatossá vált álteória tartha­tatlanságát. Eszerint az „elmé­let” szerint a munkásosztály „elvesztette forradalmi szere­pét”. A cikkíró emlékeztet arra, hogy az utóbbi időkben olyan elgondolások láttak napvilágot, amelyek szerint a szakszerve­zeti mozgalom már nem hala­dó erő, hanem a kapitalizmus politikai és társadalmi rend­szerébe (establishment) illesz­kedett be. Morris fejtegetéseihez hozzá­fűzi, hogy a diákok, az értel­miség, a művészeik bizonyos áramlatainak képviselői is ha­sonló elgondolásokat, terjeszte­nek, ferde megvilágításba he­lyezve a munkásosztály szere­pét. A fenti összefüggésben a cikkíró felhívja a figyelmet ar­ra, ho<gy az AFL—CIO ameri­kai szakszervezeti szövetség vezetőségével szemben hosszú idő óta érlelődő elégedetlenség végső soron arra vezetett, hogy az Egyesült Államokban új szervezet alakult: a szakszer­vezeti akciók szövetsége. Ez az esemény nagy jelentőségű le­het az amerikai dolgozók mo­nopolista ehe nes harcának ki­bontakozása szempontjából. Az Egyesült Államok mun­kásmozgalmában fontos fejle­mények tapasztalhatók. Ezek az újabb jelenségek szolgáltat­ják a legjobb érvet az álteore­tikusok ellen, akik kételyeket próbálnak támasztani az ame­rikai munkásosztály szerepe iránt, — írja befejezésül Mor­ris. I 9 pohár gilláni RENDKÍVÜL MAGAS a gyermekhalandóság Argentí­nában. Átlagban minden ezer újszülött közül 58 hal meg. A JÖVÖ ÉV január 26-ára összehívták az Olasz Kommu­nista Párt XII. kongresszu­sát Bolognába. A SZOVJETUNIÓBAN föld Körüli pályára bocsátották a Kozmosz 248. jelzésű mester­séges holdat. A SELEPIN VEZETÉSÉVEL Japánban tartózkodott szovjet szakszervezeti küldöttség ha­zautazott Tokióból. KATZENBACH amerikai külügyminiszterhelyettes ju­goszláviai látogatását befejez­ve hazaindult. LE DUC THO, a Párizsban tárgyaló észak-vietnami ta­nács különtanácsadója haza­érkezett Hanoiba. Dallas-history A Kennedy-elnök meggyil­kolásáról szóló „Dallasi törté­net” című filmben az elnök özvegyen maradt nejének, Jacqueline Kennedynek kulcs- fontosságú szerepet szántak az alkotók, de sokáig nem talál­tak színésznőt, aki alkalmas lett volna a szerep eljátszásá­ra. A választás végül is Maria Cuadra spanyol filmszínész- nőre esett. A filmet Madrid­ban és Olaszországban forgat­ják. NYARALÓ R*B0K A svéd jogszolgáltatás re­formja alapjan a legtöbb élet- fogytiglanra ítélt rab az idei nyáron majdnem szabad em­ber módjára nyaralhatott az ország nyugati partvidékén. A rabok egy része ezt az időt családjával együtt tölthette. A fehér házak között érett szőlöszag kúszott. A présház falán egyre kisebb lett az em­bercsoport árnyéka. Franz Kostek a hátán érezte a pince­mester vastag kezét, elindult a betonlépcsőn lefelé. ★ — 1962-es évjárat — Wéber pincemester mohó közlékeny- séggel beszélt. Otthon nem szopogathatnak ilyet a kedves vendégek. — Kitűnő... van búké ja ... — a nyirkos téglák alatt, a magasra emelt poharak fölött visszhangoztak a szavak. Kos­tek Wéberre nézett; Bajoror­szágban látott ennyire kemény húsú, rózsaarcú embereket. Stuttgert és Blohm, a küldött­ség másik két tagja a tolmács segítségével a Guyot-müvelés előnyeiről beszélgetett. ★ — Proszit, proszit — kiáltot­tak a borharapók nemzetközi I nyelvén. A másik pohárban zöld fátyolú rizlingszilváni csillogott. Körülvezették őket a föld alatti labirintusban, a pocakos fa, beton, üveg hordók között, majd a szálkás lécekkel elzárt '.szentélyben, a bormúzeumban törték fel a gilláni bazalt tit­kát. „Kilenc itt a bűvös szám: kedv, dallam, szeretet, törté­net, bátorság, akarat, csoda, hit, erő”! Minden pohárban más érzések. A tizedikben?... Talán a szerelem. „Kimaradt”. — Nevettek. Reggel a Hazafias Népfront­tól telefonáltak Kresz Károly agronómusnak: kedvesen fo- I gadják a németeket. — Bátorság, kedv, akarat — Kostek nagy, sárga fogát mu­tatta. „Nem jó a sorrend”! — szólt rá Wéber. — Kacagtak, a vörös burgundi égette nyelő­csövüket. — Ha leteszem az orrom elé — Kresz arrébb tolta az asz­talon poharát — akkor is érez­tem a szagát. Pardon, az illa­tát. — Kresz bocsánatkérően nézett Wéberre, aki felrántot­ta szemöldökét. — Felséges császár, kérem tisztelettel a bornak illata van, csak a szarnak van szaga. — Wéberből kipukkant a röhej. Stuttgertnek kétszer kellett lefordítani, mire rtegértette a különbséget. Nevettek, aztán énekeltek. Kostek hallgatta a sötét, mély tónusú magyar da­lokat. ★ Wéber porlepte palackot bontott, „aranyrög” mondta, majd németre váltott: „Wenn die Elisabeth, nicht so schöne Beine hat”... „Ha nem lenné­nek Elizabethnek olyan szép combjai”... Stuttgert és Blohm arcán öröm gyúlt. — Sváb falu — mondta Kresz magyarázatul és töltött. Egymás szavába vágtak, homlokuk fénylett, testük ösz- szeért a síkos pádon, meleget eresztettek magukból. ★ Az ötödik pohár előtt a pin­ceajtóban ifjú Wéber Antal jelent meg, karján tál, stifol- derrel, sonkával, púpos, fehér kenyérrel. — Guten Tag! — hibátlan németséggel köszönt. Kostek a vékony, kellemes arcát nézte, napégette magas homlokát, vö­röses szőke haját. — A fiam — Wéber Kos- tekhez cipelte a fiút. — Néz­ze a fiamat! — Erősen szorí­totta fehér nyloninge alatt a karját. — Fajtiszta! Koslat­nak is érte a menyecskék. — A fiú elpirult, a földet bámul­ta. Kostek száraz, széles kezé­vel a pohara után nyúlt. — Igyunk — mondta a többiek­nek. — A bátorságnál tar­tunk. * Ettek. Antal Kostek mellé telepedett. — Szorgalmas, dolgos nép lakik itt — Kresz a falut ma­gyarázta. — Köves a talaj, de verejtékkel... szőlőkultúrát... Kosteket büszkeség töltötte el. A századokon át megőr­zött germán hagyományokra gondolt. „Erős nép!” — Wé- bernek a többieket túlharso­gó hangját hallotta. „A mc- gyarok, csángók, tótok megfu­tamodtak volna. Háborúban az asszonyok, gyerekek mun­kálták a földeket”. — Az egészet egy hajtásra! — Kostek máshová figyelt, Antinak egy egész üveggel kellett beérnie a társaságot. „Nyert, rendes fiú". Stuttgert már a hangulatiéira közepén állt. Kostek kihagyta a hato­dikat. ★ — A csoda, a csoda — Kresz az ujjain számolta, me­lyik pohár jön. Most már mindegyik mondat és szó kü­lön életet élt, elszakadt az Összefüggő történetektől. Kü­lön-külön párás, ködös bu­rokban ültek. — A hindu csak bámult — csuklóit Wéber — a cigányok egy nagy üres hordóban... intettem a csodapohárnál... vonítottak a húrok, a hindu azt hitte, nirvánába került... a marha... négyen tettük a Csajkába ... De most más ... testvérek között vagyunk! A csoda a miénk! Nem, nem akarom! — Kos­tek kisiklatta tudatosan gon­dolkodó agyának liftjét, amely logikus asszociációk irányába vitte... Apja és Verdun... megfázás a lövészárokban, tüdővész... Ez a fiú teljesen öccsére, Henrikre emlékeztet­te. Plakátok az utcán ... ilyen vöröses szőke fiúk meneteltek rajtuk, ásókkal a vállukon s énekeltek: ... Die Fahne hoch!”... Bumholc tanár fiát megverték, anyja prakkerral akart Henriken elégtételt ven­ni. „Ne bántsd, Mutti” — még ő mondta. Anyja sírt, könnyei a fehér plasztronra csorogtak. Tisztára mosott, keményített ruhájában olyan volt, mint egy grófi szakácsnő. „Értsd meg, Franz, nem akarom, hogy olyan legyen, mint a többiek!” — Röslein, Röslein, Röslein rőt — Stuttger éppen feléje fordította remegő, a bor fá- tyolától övezett arcát. Hatal­mas, erőszakos orra, táguló orreimpái együtt zengték a dalt szájával. — Maga, maga miért nem énekel? — Wéber szeme sér­tődötten rándult össze. Rátöl- tött Kostek poharára. ★ — Sokat kitelepítettek, de azért elegen maradtunk — Wéber körben járt a palack­kal. — Csak sajnos nem a régiek. Nincs lendület, nem ismerik a célt. — iái a cél? — Blohm agyában az alkohol ütemesen dobolt. Ha lenne itt egy jó nőcske... Kostek nevetve kapaszko* dott Blohm nyújtotta ágba. „Nők, nők!” — kiabált erőt­lenül, de Wébert nem tudta túlharsogni. Az összefogás szükségességéről, a hitről be­szélt, a többiek felkapták a szót, görgették, dobszót hal­lottak, meneteltek. Blohm és Stuttgert ki-kilépett a sorból, de Wéber visszataszította őket. Egy faj, egy nép, egy vezéf Henrik is erről beszélt, ami­kor az SS-be kérte felvételét — gondolta Kostek — a bo­rok és sörök mérhetetlen pa- roxizmusában gőzölögtek és a bőrgyári haverok ugratni kezdték Henriket:„Téged fel sem vesznek. Nézz csak ma­gadra! Nem vagy tiszta árja! Kajlák a füleid és vastag a szád ... Te, Kostek, bennetek nincs valami...?” Tudta, hogy tréfa, de Henrik elro­hant, s mire ő hazaért, ott ta­lálta anyját a földön... tisz­teletre méltó, magas homloká­ba hulló, csomókban kitépett sárgásán ősz hajával, ájulton, kékre-zöldre verve. És akkor megvárta Henriket... Kostek testét kiverte a ve­ríték. „Hit, hit, hit!” — kiabál­ták összefogózva a többiek és ütemesen vonultak az asztal körül. Wéber megállt, felemel­te poharát. — Brúderek, húsz évig hall­gattam, de most!... Kresz csak annyit látott, Kostek a pincemester torká­hoz kap és a vörös téglákhoz szorítja. „Elég, elég — ordí­tottak Kostek — elég, mert szétvágom a pofádat!” Stuttgert és Blohm megkö­vültén nézték, Wéber nyelve mint löki nyálát a mellére. A tolmács kapott előbb észbe, S odaugrott. „Micsoda blamázs” — motyogta Kresz és eltakar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom