Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

1968. OKTOBER 20., VASÄRNAP FEST HEGYEI shfCidm 3 Tanácskozás a Károlyi-paIotában DR. HARRER FERENC VISSZAEMLÉKEZÉSE Dr. Harrer Ferenc 1918 őszére emlékezik. Képviselőhá- zunk korelnöke kilencvenöt évesen szellemi erejének teljében idézi a kort, amelyben, mint a főváros alpolgármestere, később a Károlyi-kormány bécsi követe, majd mint a külügyminisz­térium adminisztratív vezetője jelentős szerepet játszott. — 1918. OKTOBER 20-ÁN kerültem a nagy politika for­gatagába. Az emlékezetes nap délutánján telefonhívást kap­tam, hogy este fél hét órakor jelenjek meg fontos megbeszé­lésre gróf Károlyi Mihály Egyetem utcai palotájában. A polgári szervezkedés körül ki­fejtett működésemtől eltekint­ve alig vettem részt politikai megmozdulásokon. Hogy az akkori megbeszélésbe bevon­tak, azt közéleti, egyéni műkö­désemnek tulajdoníthattam, melyre nyilván régi barátom Jászi Oszkár hívta fel a poli­tikusok figyelmét. Harrer Ferenc elmondja, hogy a Károlyi-palotában csak három politikust talált, a töb­biek a képviselőházban voltak, ahol a fiumei horvát ezred fel­lázadása és a debreceni Got- terhalte-botrány miatt, olyan zűrzavar támadt, hogy Weker- le miniszterelnök kénytelen volt lemondani. — Rövid várakozás után Károlyi titkára értesített min­ket, hogy a képviselőházban folyó pártközi tárgyad ások miatt a tervezett megbeszélést csak este fél tízkor tudjuk megtartani. A jelzett időben visszatértem a Károlyi palo­tába, ahol a Vörös-szalonban elég népes társaság gyűlt ösz- sze: gróf Károlyi Mihály, Hock János, gróf Batthyány Tivadar, Lovászy Márton, Já­szi Oszkár, Szende Pál, Pur- jesz Lajos, Rácz Gyula, Fényes László, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond és még többen. Ká­rolyival akkor ismerkedtem meg. A BESZÉLGETÉS a kor­mány várható bukását és en­nek következményeit latolgat­ta. A jelenlevők az egyedüli kiutat a Károlyi vezetése alatt álló baloldali kormányban látták, majd rátértek az érte­kezlet tulajdonképpeni tárgyá­ra: a Nemzeti Tanács megala­kítására. Egyöntetű volt a vé­lemény, hogy a tanács megala­kítása elkerülhetetlen. Csak abban nem tudtak megegyez­ni, hogy proklamációja azon­nal megtörténjék-e, vagy be­várják a kormány megalakí­tását. S hogy az alakítandó Nemzeti Tanács a forradalmi akció terére lép jen-e. Károlyi Mihály és pártjának képviselői megfontolandónak tartották a korynányalakítás bevárását. Károlyi ugyan meg­rendültén jelentette ki, hogy nem fél semmiféle személyi következménytől, de mivel a viszonyok az ő fejére zúdítot­ták a jövőért való felelősséget, szükségesnek tartja a megfon­tolást. EBBEN A HANGULATBAN fogott neki Jászi a Nemzeti Tanácsról szóló proklamáció felolvasásához. De alighogy a felolvasást megkezdte, Káro­lyit telefonhoz hívták. — Megtudtuk —, idézi Har­rer Ferenc a történelmi pilla­natot —, hogy a király kine­vezte gróf Andrássy Gyulát közös külügyminiszterré. Ezt özölte Károlyival, telefonon rgróf Pallavicini György. A ír bombaként hatott. András- y kinevezését mindenki a Ká- olyi-kormányalakítása el< melt gátnak tekintette. Karó­id viszont Andrássy külügy- íinisztersége mellett is lehet- égesnek tartotta a maga kor- lányalakítását olyképpen ogy Andrássy néhány nap íúlva a közös külügyminisz- 2rséget magyar külügyminisz- srséggel cseréli fel. A SZOCIALISTÁK azonban ijelentették, hogy ők András­ival, annák belpolitikái múlt- a miatt, nem vesznek részi özös kormányban. Alakítson íárolyi polgári kormányt, és k, amíg aktuális programjuk sszhangban van. készséggel ámogatják. Károlyi azt vála- zolta, hogy ő csak a szociális­ak részvételével hajlandó ormányt alakítani, s a radi­ta kezével arcát. Kostek azon­ban elengedte Wébert és az asztalhoz roskadt, egyszeriben kijózanodott, s felfogta, mit csinált. Mintha borzalmas ál­mainak kíncseppjeit akarta volna letörölni, begörbített uj­jaival végigszántotta homlo­kát, aztán hirtelen felugrott és a kijárat felé rohant. — Bocsánat, elvtársak! — Wéber Stuttgertől Blohmig szaladgált, ruhájukat markol­va magyarázta, tréfa volt, fél­reértés, de közben riadtan vert fészket benne a gondolat: szörnyűség, manapság már a németekben sem lehet meg­bízni ... úristen, hová lesz a világ?! Stuttgert, Blohm, Kresz és a tolmács elindult a kijárat felé. Kicsit tántorogtak és lábuk nehéz ólomként tapadt össze, a világosban hunyorogtak, egymásnak ütődtek. Kosteket nem tudták utol­érni, nem szállt a kocsiba, gyalog ment a szőlőtőkék kö­zött a falu irányába. Szűts I. Dénes kálisoknak is ugyanez volt a véleményük. A tanácskozás polgári beállítottságú részvevői az Andrássyval való együtt­működésre próbálták rávenni a szocialistákat, de azok hajt­hatatlanok maradtak. Károlyi már majdnem kétségbeesve kérdezte a szocialistákat, hogy ha másnap hivatja a király, most már mit feleljen neki. Kunfi Zsigmond azt válaszol­ta, hogy délig, a pártvezető­séggel való megbeszélés után végleges választ adnak, s ad­dig tekintse a megoldást le­hetségesnek. — Ezután — folytatta Har­rer Ferenc — megindult a ka­binet-alakítási „játék”, míg végül a polgári forradalom Károlyit miniszteri székbe ül­tette. Elmondhatom, hogy mozgalmas, élményekkel tele­zsúfolt idők voltak. Kilencven­öt esztendős életem legna­gyobb élménye mégis az, hogy annyi hányattatás után a ma harcaiban, a szocialista haza felépítésében is részt vehetek. K. Gy. Elhunyt dr. Tóth Aladár Az Állami Operaház és a Magyar Zeneművészek Szövet­sége mély fájdalommal közli, hogy dr. Tóth Aladár Kossuth- díjas zeneesztéta, zenekritikus, az Operaház volt igazga­tója 1968. október 18-án, het­venéves korában elhunyt. Ze­nei életünk nagy halottját kedden 12 órakor búcsúztatják az Operaház előcsarnokában, majd a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. Az elhunytat a Magyar Állami Operaház és a Magyar Zene­művészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Ai első magyar játékfilm nyomában A „Nővérek” valóban nővérek voltak Az első magyar játékfilm 1912-ben készült Budapesten Uher Ödön „cs. és kir. udvari fényképész” Kossuth Lajos ut­cai műtermében. A film címe „Nővérek” volt, Garvay Andor, az akkori idők kitűnő novellis­tája írta, aki az első világhá­ború után kivándorolt Ameri­kába, s ott halt meg. Nem volt még magyar pél­da, hogyan kell játékfilmet ké­a fényképész, mint inkább a fia, ifj. Uher Ödön volt, aki egész fiatalon nagy érdeklődést mutatott az akkor kibontako­zóban levő film iránt. A Kos­suth Lajos utcai műtermet be­díszletezték, vászonkulisszákat festettek, s a technikai rende­zést ifj. Uher Ödön, a színé­szek rendezését pedig Mátrai- Betegh Béla, a kolozsvári, majd a Vígszínház, ekkor pe­szíteni, így a „Nővérek” kéz- I dig a Nemzeti Színház rende­detleges körülmények között született meg. Kezdeményező­je nem is annyira Uher Ödön, John Davies megbeszélései a magyar gazdasági élet képviselőivel Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökénél, Kovács Istvánnál, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesénél, Szekér Gyulánál, a nehézipari miniszter első helyettesénél, Hont Jánosnál, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesé­nél és jdr. Salusinszky István- Látogatást tett nál, a Magyar Külkereskedel­Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter szombaton fogadta John Daviest, a brit gyáriparosok szövetségének vezérigazgatóját. John Davies eddigi budapes­ti tartózkodása során megbe­széléseket folytatott a magyar gazdasági élet több más veze­tőjével is. Kiss Árpád miniszternél, az mi Bank vezérigazgatójánál. A fiatalodás titka Néhány héttel ezelőtt, ami­kor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ellátogatott az Alsógöd-Dunakeszi Egyesült Dunamenti Termelőszövetke­zetbe, többek között azt mondta Albert Mihály, a gaz­daság elnöke: „termelőszövet­kezetünkben százhetven, har­minc év alatti fiatal dolgo­zik ...” Akkor, a zsúfolt prog­ram következtében nem jutott idő arra, hogy részletesen be­szélgessünk arról: mi az, ami vonzza ebbe a gazdaságba a fiatalokat? (Kertész László rajza) Hárman ülnek az asztal túlfelén: Albert Mihály elnök, dr. László Domokos elnökhe- lyettes-főagronómus és dr. Gyenes Levente jogtanácsos. A kérdés ugyanaz, mint volt néhány héttel ezelőtt: mi az, ami vonzza ebbe a gaz­daságba a fiatalokat? — Azt hiszem, sok összete­vője van — kezdi a beszélge­tést az elnök. — A jó kereseti lehetőség éppen úgy vonz, mint a kulturált munkakörül­mények biztosítása, a jó mun­ka anyagi ösztönzése, az, hogy sportolhatnak, szórakozhat­nak a klubban... — A legtöbb termelőszövet­kezet vezetői ott tévednek — veszi át a szót a főagronómus —, hogy a jó kereseti lehetőség biztosításában látják az egye­düli vonzerőt. Például a Gal- ga-menti termelőszövetkezetek A legtöbben a tagság évi át­lagjövedelme huszonöt-har- mincezer forint. Nálunk még nem érte el egészen a húsz­ezret. Mégis, sokkal több fia­tal dolgozik itt mint a Galga menti gazdaságokban. Pedig közelebb ^ vagyunk Pesthez, jobb a közlekedés is... — Domi bácsinak nagyon igaza van — helyesel a jog­tanácsos, aki hármójuk közül a legfiatalabb. — A fiatalokat csupán több pénzzel megnyer­ni ma már nehéz. Negyven év felett — (s ez a megye ter­melőszövetkezeti tagságának nyolcvan százaléka!) — már a nagyobb kereseti lehetőség a legdöntőbb tényező. Harminc év alatt még nem. A legtöbb­je inkább vállalja a kevesebb keresetet, az utazással járó fáradságot (ha ugyan fárad­ságnak számít ebben a kor­ban!), de nem mond le arról az igényéről, hogy kulturált körülmények között dolgoz­hasson. Miért is mondana le, amikor éppen a mi társadal­munk keltette fel benne ezt az igényt? Erről tanult nyolc vagy tizenkét esztendeig az is­kolában, erről olvashat na­ponta az újságokban, ezt hall­ja a rádióban és a televízió is leginkább azokba a gazdasá­gokba kalauzolja el őket, ame­lyek előbbre tartanak az át­lagnál s amelyekben már va­lóban korszerűen, nagyüzemi módm dolgoznak az emberek. — Amíg másutt emeletes irodaházat építettek vagy épí­tenek, mi szociális létesítmé­nyekre költöttük ezt az össze­get — mondja ki az elnök. — Pedig mi is szűkiben vagyunk az irodáknak, csakhogy az ész­szerű sorrendiség mást diktált nekünk. Az irodaház majd csak ezután következik. N — Az elmúlt esztendőben közel egymillió forintot fordí­tottunk különböző szociális lé­tesítményekre — így a főagro­nómus és szavainak bizonyítá­sára példákat sorol. — Ne­gyedmillió forintba került a konyha és az ebédlő. Száz- százhúsz ember étkezik benne. Minden ebédhez a gazdaság két forintot ad. Vannak kor­szerű öltözőink és mosdóink nemcsak itt, a központban, ha­nem kint, a hajtatótelepen is. Minden olyan munkaterületen, ahol ez szükséges, védő- és munkaruhát biztosítunk a dol­gozóknak. A klubban zongora van és televízió... — Minden termelőszövetke­zeti tagnak száz forint üdülési hozzájárulást biztosít a gazda­ság — vált témát a jogtaná­csos. — Ez az összeg azonban nem fizetés-kiegészítés. A pénzt együttesen a brigádok kapják meg, s a brigádok tag­sága, illetve vezetője dönti el, hogy a jó munka eredménye­képpen kik részesüljenek eb­ből az összegből. — Ami szintén hozzájárul a vonzerőhöz — mondja az el­nök —, minden termelőszövet­kezeti tag, aki házat épít, öt­venszázalékos fuvarkedvez­ményt kap a termelőszövetke­zettől. Ez általában öt-tízezer forint megtakarítást tehet ki személyenként. A kedvezmény feltétele: aki igénybe veszi, köteles három esztendeig a termelőszövetkezetben dolgoz­ni. Már volt példa rá, nem is egy: Nagy Ferenc, Holló Jó­zsef, hogy visszafizettettük az eltávozókkal a kapott kedvez­ményt. — Néhány hónappal ezelőtt KISZ lakásépítési szövet­kezet alakult termelőszövetke­zetünkben — mond újabb pél­dát a főagronómus. — Négy darab, egyenként hatlakásos (kétszintes lakásokkal!) épület felépítése a terv. Az építke­zéshez a termelőszövetkezet jutányos áron telket és ötven­százalékos fuvarkedvezményt biztosít. Ez lakásonként mint­egy tizenötezer forint megta­karítás. A házakat a termelő- szövetkezet építőbrigádja ké­szíti majd, ennek is több elő­nye van, többek között az, hogy a szervezés és az építő­anyagbeszerzés nem egyéni gond, hanem a gazdaság zője vállalta. A szerepekre fia­talokat, színésznövendékeket szerződtettek. A film címében szereplő Nővéreket-et valóban két nővér játszotta: Mátrai Ida és Erzsi — az utóbbi később a Nemzeti Színház nagy mű­vésznője, örökös tagja lett, s nemrégiben hunyt el —, s az az érdekes, hogy a két nővér partnerét pedig két fivér ala­kította: Fenyő Aladár, ma a Thália Színház és Fenyő Emil, ma a Nemzeti Színház tagja. ügye. Az alapozási munkák még az idén megkezdődnek, s a jövő esztendő végére átad­juk a huszonnégy lakást. Hogy mi a feltétele? Aki részt vesz az akcióban, öt esztendeig kö­teles a gazdaságban dolgozni. — A fiatalításnak még egy jó módszere van — kér szót ismét az elnök —, az ipari- tanuló-képzés. Jelenleg tizen­négy tanulója van a gazda­ságnak: kertészek, növényter­mesztők, állattenyésztők, me­zőgazdasági gépszerelők. Jö­vőre pedig saját mezőgazdasá­gi iparitanuló-iskolát szeret­nénk nyitni. Rövidesen meg­kapjuk a bócsai kastélyt, azt szeretnénk átalakítani erre a célra. Jövőre egy huszonöt— harmincfős osztályt szeret­nénk megnyitni, aztán évről évre ugyanennyit. — Ha már a tanulásra ke­rült a szó — szól közbe a jog­tanácsos —, novembertől feb­ruár végéig kötelező tanfo­lyamot rendezünk a traktoro­sok és munkagépkezelők ré­szére. A heti öt délutáni fog­lalkozás idejére is megkapják az átlagbérüket, ezért kötele­ző ez a tanfolyam. Aki sikere­sen elvégzi, annak jogos a tíz- százalékos munkabéremelés. Mi az, ami vonzza ebbe a gazdaságba a fiatalokat? A termelőszövetkezet három ve­zetője sok példával bizonyí­tott választ adott a kér­désre. S amikor egy délelőt- tön át járjuk a gazdaságot, a kertészetet és a műhelyeket, a fiatalok ugyanezekkel a pél­dákkal válaszolnak arra, miért maradtak odahaza, miért esett a választásuk a gazdaságra. Ma még csak százhetven a harminc éven aluli fiatalok száma, de néhány esztendő­vel ezelőtt még hetven sem volt, a megalakuláskor pedig talán egy sem. Prukner Pál Város a toronyban Jelentősen szaporodik a Föld lakóinak száma, ezért még kétezerben is problé­mát okoz majd a lakáskér­dés. Egy német mérnök vé­leménye szerint a magas­építkezés jelentene megol­dást. Furcsa ötlete a „to­ronyház”, 1250 méter ma­gas, 356 emeletes és egy- egy szinten 24 komfortos lakás találna gazdára. Express sebességű személy- felvonók szállítanák az em­bereket az emeletekre. Elő­fordulhatna. hogy a felhők fölött levő felső emeleteken élveznék a lakók a napsü­tést, míg a „földszintieket” zuhogó eső szomorítaná. Vegyen Szerencse-sorsjegyet! Isméi kapható a hírlapárusoknál, a levélkézbesítőknél, a postahivatalokban, a trafikokban, az áruházakban és más boltokban. 4 FORINTÉRT BERENDEZETT ÖRÖKLAKÁST, BALATONI NYARALÓT, SZEMÉLYGÉPKOCSIT, KÜLFÖLDI UTAZÁST NYERHET. SZERENCSE-SORSJEGGYEL - SZERENCSÉJE LESZ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom