Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

1968. OKTOBER 18., PÉNTEK meet tit VCírlfm rí Az első tárgyalás Gyálon, a községi tanácshá­zán a vb-elnök szobájában három nő, nyolc-tíz férfi író­asztalt, székeket rendezget, ünnepélyes, de visszafojtott iz­galommal. — Ez az első eset, hogy em­berek tetteit kell elbírálnom — szólal meg Kiscsák Róbert- né vb-titkár. — Még nehezebb, hogy olyanokét, akiket mind személyesen jól ismerek, hi­szen csupa községbeli kerül elénk. Az október elsején életbelé­pett új szabálysértési törvény rendelkezései alapján az első tárgyalásra készülődik a gyáli szabálysértési bizottság. Bíró­ság voltaképpen, hiszen ki­hallgat és ítél, bírságot szab ki. Olyan is, mint a rendes bíróság. A vb-titkár a szakbí­ró, mellette két bizottsági tag' — az ülnökök. Ezúttal az első alkalommal két férfi, Kecske­méti József nyugalmazott mű­vezető és Németh István nyu­galmazott szövetkezeti igazga­tó, gyáli lakosok, osztoznak a vb-titkárral az ítélkezés fele­lősségében. A többi jelenlevő a hallgatóság. Nem a kíváncsis- kodás hozta ide őket, maguk ss tagjai a tanács által megvá­lasztott szabálysértési bizott­ságnak. Dinnyeszedők Két nevet kiáltaiíak az ajtó­ból a folyosóra, de csak egy fiatalember lép be. Tékes Jó- zsefné dinnyekertész fényes nappal, délelőtt 11 órakor ész­revette, hogy két fiatal férfi dézsmálja a föld termését. Férjével együtt mindkettőjü­ket elfogta, zsákmányukat 120 forintra értékelte. Az egyik dinnyetolváj, a távolmaradó, 25, aki megjelent, 26 éves. Nős, gyermektelen, havi keresete 1300—1400 forint, abból tartja feleségét is. Mindketten ugyanazon a helyen dolgoz­nak, rakodómunkások. — Véletlenül találkoztunk a piacon. Dinnyét vettünk, meg­ettük. Aztán ittunk. Hazafelé menet a dinnyeföldön megáll­tunk, levettük a pulóverün­ket, abba szedtük a dinnyét. Ittasak voltunk... — De nem annyira, hogy ne tudták volna, mibe rakják a dinnyét —, mondja Németh István ülnök. — Kérem, az ittas ember is tud azért gondolkodni — fele­li a fiatalember és egy szelet gyűrött papírt nyújt át a bi­zottság elnökének. A panaszos írta ceruzával, keltezés nélkül. Igazolja, hogy 120 forint kárát megtérítették, visszavonja a feljelentést. — Még két tanú sem írta alá — állapítja meg az el­nöklő vb-titkár. — Elhisszük, hogy a kárt megtérítették, de a tiltott dologért, amit elkövet­tek, felelniük kell. — Mi indította a lopásra? — kérdezi Kecskeméti ülnök. — Nem is tudok mit vála­szolni. Nagyon sajnálom. A szoba kiürül, csak a bi­zottság tagjai maradnak benn. Kint pedig, akik a közeljövő­ben szintén hasonló eseteket bírálnak el, most szürkefedelű kis könyvben lapozgatnak. A Szabálysértések a községi tanács bizottsága előtt Szabálysértésekről szóló tör­vény — ez a címe a könyvnek. Ára 13,50 forint, saját pénzü­kért vették. Azt tanulmányoz­zák, hogyan szól a paragrafus ilyen ügyben és latolgatják, mit határoznak odabenn. — Hatnapi elzárásra átvál­toztatható 300 forint pénz­bírság ... Az írásba foglalt határozatot postán megküld­jük ... Fellebbezhet... — Nem! Csak azt kérem, ne küldjék el a határozatot, mondják meg, mikor jöhetek be érte, akkor nyomban kifi­zetem a háromszázat. Ne tud­ja meg a feleségem, ami tör­tént. — Rendben van, máskor tar­tózkodjék hasonló cseleke­dettől. Nem kellemes ne­künk községbeliek ilyen ügyeit tárgyalni — ezzel bo­csátja el az elnök. Meg nem jelent társát 50 forint rend­bírsággal sújtják és újra be­idézik. Önkiszolgálás A következő ügyben F. Gy.-né jelent meg férje he­lyett, a tárgyalást nem tart­hatják meg. Megint beidézik, hogy egy pesti önkiszolgáló KÖZÉRT-ben jogtalanul el­tulajdonított 16,40 forint ér­tékű csokoládé miatt feleljen. Szikár, magas öregember lép be, ül a bizottság elé. Három hónapja nyugalma­zott éjjeliőr. Egyszobás háza van. Havi jövedelme 580 fo­rint, abból tartja 72 éves kereset nélküli feleségét. Két forint 20 fillér értékű árut vásárolt és kifizetett, de négy darab csokoládét meg egy csomag kávét zsebre tett. El­ismeri. — Mi vitte rá? — Nagyon megkívántam a csokoládét és a kávét is na­gyon szeretem. — A fia, a saját üzletében csokoládét is árul, soha sem ajándékozza meg egy táblával? — Nem. Rövid tanácskozás után ki­hirdeti az elnök: — 150 forint bírság. Eny­hítő körülmény magas kora, büntetlen előélete. És most a bizottság elnöke meleg asszonyi hangon fordul az öreg emberhez: — Felhívom a figyelmét, hogy gyermekeitől szülőtar­tást kérhet. Kicsi nyugdíjá­ból nem! élhet meg feleségével. Ha szép szóra nem adnak sem­mit, pert is indíthat ellenük. Nem tudta, mit cselekszik Szintén önkiszolgálás miatt áll a bizottság elé a szobába lépő ősz hajú, sápadt asz- szony. Szakácsnő egy fővá­rosi bölcsődében, 46 éves, el­vált, jövedelme 1500 forint, és 400 forintot fizet az albér­lője. Saját kétszobás házá­ban lakik. Vásárolt 69 fo­November végén megindulhat a forgalom a Szentendrei úti felüljárón rint és 40 fillér értékű árut, aztán amikor fizetésrp ke­rült a sor és retiküljéből elővette pénztárcáját, abból egy darab vaj kandikált ki. öt forintot érő. — Nem tudom, hogyan ke­rült oda. Nem emlékszem. Nem akartam ellopni. A bizottság zárt ajtó mö­gött hosszan tanácskozik. Va­jon mérlegeli-e, hogy ez az asszony tizenkét éve dolgo­zik ugyanazon a munkahe­lyen? Gondol-e arra, hogy abban a korban van, amikor sok asszony a változás idő­szakában néha hosszabb-rö- videbb ideig azt sem tudja zavarodottságában, mit tesz? — A bizottság az eljárást megszünteti. Mindenki megnyugodva hall­gatja a határozatot. Kiscsák Róbertné az iratok rendez­getése közben: — Ügy érzem helyes, hogy a szabálysértők személyi körül­ményeit jól ismerő helybe­liek tárgyalják meg ügyei­ket, és az, hogy ismerősök előtt állnak, bizonyára vis­szatartó hatást gyakorol rá­juk. És nemcsak rájuk. Láthat­tuk, hogyan szégyenkeznek. Szokoly Endre A brit gyáriparosok szövetségének vezérigazgatója Budapesten A Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének meghívá­sára csütörtökön Budapestre érkezett John Davies, a brit gyáriparosok szövetségének vezérigazgatója és felesége, valamint E. S. Taylor, a szö­vetség kelet-európai szakér­tője. Érkezésekor John Davies el­mondotta: — Látogatásom célja, hogy kapcsolatot építsek ki a magyar partnerek, ipari körök és szövetségük között. Rövid itt tartózkodásom során megbeszéléseket folytatok majd a két ország közötti gaz­dasági, kereskedelmi együtt­működés lehetőségeiről. Az angol és a magyar ipar össze­fogásának módjait keressük — mind a magyar, mind a brit érdekek figyelembevéte­lével. Nem kereskedelmi de­legációként jöttünk Budapest­re, de olyan ipari, műszaki kap­csolatokat kívánunk ki­építeni, amelyek a világ­kereskedelem irányzatá­nak megfelelően elősegi- tik az árucsere növelését is. — Szövetségünk, amelynek 14 ezer brit vállalat tagja, képviseli a brit ipar teljes egészét, s valamennyi szekto­rát. Ennek megfelelően kívá­nok tárgyalásokat folytatni a magyar gazdasági élet képvi­selőivel. Balettjubileum Csodálatos mandarin Szerdán este érkezett el 250. operaházi előadásához a Csodálatos mandarin. Bartók színpadi művét 1945. decem­ber 9-én mutatta be a Dal­színház, Lakásépítés, vállalati támogatással A kölcsön feltételei — Kik kaphatnak ? JUBILEUM, KIÁLLÍTASSÁL 40 éves a „tengeri Negyvenesztendős a nemze­ti és a szabadkikötő. Negy­ven évvel ezelőtt, 1928. októ­ber 20-án nyitotta meg ka­puit a hazai és a külföldi forgalom előtt a budapesti kereskedelmi kikötő, a mai csepeli nemzeti és szabadki­kötő elődje. 1 A jubileum alkalmából Fekete Károly, a MAHART kikötői íizemág igazgatója sajtótájékoztatón ismertette „tengeri kikötőnk” történetét, fejlődését, forgalmát. A ju­bileum alkalmából a kikötő dolgozói ma ünnepséget tar­tanak, s ugyancsak ma nyílik meg a kikötő negyveneszten­dős történetét, fejlődését szemléltető kiállítás. 8 év — 81 ezer véradó Pest megyében nyolc évvel ezelőtt kezdték szervezni a véradómozgalmat. Azóta az or­szágban egyedülálló ered­ményt értek el. Itt térítés- mentes a véradás, ami a la­kosság áldozatkészségét és a Vöröskereszt felvilágosító munkáját dicséri. A nyolc év alatt összesen 81 ezren, 26 ezer literrel járultak hozzá az egész­ségügyi intézmények ellá­tásához. A Vöröskereszt mostani el­nökségi ülésén különösen nagy elismeréssel szóltak a fegyveres testületek r.egítő- készségéről, amit az önkéntes véradásban tanúsítottak. Ugyancsak köszönetét mond­tak a többszörös véradóknak. Pest megye itt is az élen jár. Míg országosan a vér­adók fele, itt háromnegye­de jelenik meg ismételten. Remélik, hogy a jövő évben is legalább 22 ezren jelent­keznek s mintegy nyolcezer liter vérrel nyújtanak segít­séget a rászorulóknak. Hogyan lehet évenként ki­lencezer lakással többet fel­építeni, erről tárgyalt és foga­dott el határozatot a Gazda­sági Bizottság. Megvitatták a lakásépítkezés vállalati támo­gatásának különböző módoza­tait. A korábbi években a válla­latoknak nem volt olyan pénz­ügyi alápjuk, amit lakásépítés céljaira használhattak volna fel. Ezután — a gazdaságirá­nyítási reform elveivel össz­hangban — a részesedési alapból kor­látozás nélkül biztosíthat­nak a vállalatok pénzt a lakásépítés támogatására. Természetesen annál a válla­latnál jut erre a célra több, ahol eredményesen gazdálkod­nak. Másik forrás a nyereség­ből képzett fejlesztési alap maximum tíz százaléka. Ezt az összeget azonban csak ak­kor használhatják fel, ha a vállalat korábbi hitelek miatt nem adósodott el, illetve nem kötik szerződésben vállalt kö­telezettségek. Ezenkívül segít­het az építkezőknek munka­eszközökkel, munkaerő és épí­tőanyag biztosításával is. A Gazdasági Bizottság hatá­rozata tartalmazza, hogy mind a pénzügyi hozzájárulás módjában, mennyiségében, mind az építkezések formái­ban a vállalatok önállóan dönthetnek. Célszerű azonban megtalálni azt a módot, amelyben leginkább megköze­líti egymást a vállalati és az egyéni érdek. Ilyennek ígérkezik a tár- sasház-konstrukció válla­lati változata. A dolgozó az indulásnál a tel­jes összeg mindössze 15 száza­lékát köteles kifizetni kész­pénzben. A vállalat azonban itt is segíthet: kifizetheti té­rítésmentesen a teljes össze­get vagy részét, tehát az in­dulást is hitelezheti. 25 száza­lékot az OTP ad, az összeg többi részét a vállalat köl­csönzi. Kedvezmények rejle­nek abban is, hogy a kölcsön nagyobbik hányadát, mind­össze 1 százalékos kamat ter­heli, sőt a vállalat ezt is el­engedheti, és a teljes kölcsön­ből is joga van a vállalat ve­zetőségének idővel bizonyos összeget elengedni. Lehetőséget kaptak a vál­lalatok, hogy ha anyagi­lag részt vállalnak a taná­csok bér- és szövetkezeti lakásépítkezéseiben, akkor bizonyos számú lakás fö­lött ők rendelkezhetnek. Ez annál is hasznosabb, mi­után az így befolyt összegeket a tanács további lakásépítke­zésre használhatja fel. A lakásépítés támogatásán nak harmadik formája az ön­álló házépítés, amelyet a vál­lalat szolgálati lakások formá­jában adhat dolgozóinak. Hogy e megnövekedett le­hetőségekkel demokratikusan, visszaélések nélkül segíthesse­nek a lakásgondok enyhítésén, a GB irányelveket fogadott el. Eszerint a vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottság, a KISZ bevonásával dönthet mind a támogatás módjáról, mind a lakások kiutalásáról. Figyelembe kell venni a vállalatnál eltöltött éve­ket, a szociális körülmé­nyeket, előnyben kell ré­szesíteni a többgyermekes családokat és a fiatal há­zasokat. A vállalat minden esetben szerződést köt a lakásépítési támogatásban részesített dol­gozójával, s ebben rögzítik a lakáshoz juttatott segítség mértékét és módját, valamint a dolgozó jogait és kötelezett­ségeit. Ha a nyereségesen termelő vállalatok kihasználják adott lehetőségeiket, ez évente akár 9 ezer terven felüli lakást jer lenthet. A Pest megyei Közúti Építő Vál­lalat szeptember 2-án kezdett hoz­zá a Szentendrei úti felüljáró épí­téséhez. A terve­zett határidő előtt két héttel hamarabb készül­tek el a felüljáró tartópilléreinek alapozásával. A két vasbeton híd­fő is határidő előtt elkészült. A Ganz-MAVAG rövidesen meg­kezdi a hídalkat- részek helyszínre szállítását, amely november köze­pére befejeződik. A felüljáró épí­tése miatt a pos­ta dolgozói kicse­rélik a távbeszc- lőkábeleket is. MORFONDÍROZOK Törődnek Régen gyanítom, hogy van­nak szervek, intézmények és hivatalok, melyek nem hajlan­dók engem felnőttszámba ven­ni. Olvasom a lapokban, hogy egyes filmek élvezetétől vagy nem élvezetétől azért tiltanak el, mert félő, hogy nem érte­ném, vagy rosszul érteném a mondanivalóját. Régi sérel­mem, hogy ,nem tartanak elég értelmesnek ahhoz, hogy egy lift gombjait nyomogassam, ezt csak a Rózsi néni teheti meg, aki az ágy alá bújik ha villámlik, de neki van fény­képes liftkezelői igazolványa. Persze lehet, hogy ebben az esetben nemcsak arról van szó, hogy nem ismerem meg a kezelőtáblára írott számokat, így a harmadik helyett az ötö­dikre vezénylem a liftet, ami különösen akkor lehet kínos, ha négyemeletes a ház. Való­színű attól is tartanak, hogy feketefuvarra is használnám a liftet, valamint kétszer oda- vissza kéjutaznék, ami egy magamfajta, éretlen alaktól nem is lenne csoda. Kedden este megint rádöb­bentem, hogy mennyire kell rám vigyázni. Néztem az olimpiai közvetítést. Néztem már délután is, a szemem előtt ötös karikák ugráltak és eszembe sem jutott Komlós János bölcs intelme, aki már vasárnap óvott attól, hogy olimpiai lázba essek. Szerinte sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, mint ez az ötpróbás Kispálné, itt van mindjárt a hétpróbás Johnson. De lehet nekem beszélni? Nem! Olyannyira nem, hogy amikor kedden Mexikóvárosból hogy közvetitsen-e tovább, gondolkozás nélkül, örömmel sikoltottam fel, hogy IGEN! Eszembe sem jutott, hogy más­nap emiatt álmos, fáradt és törődött leszek és nem tudom kellő logikával és éles elmével kifejteni a magyar csapat esé­lyeit. De ezúttal is szerencsém volt. Ott ült a képernyő előtt ez a kedves, szimpatikus és megfontolt Regős Sándor, akit lassan apám helyett atyámként tisztelek. Nos, e mindennapi vendégünk — bár láttam, hogy az ő arcán is felragyogott az öröm — okos tudott maradni és azt mondta: — Még öt percet engedélye­zek, de többet nem, mert a nézőcskéknek már, hajcsikázni kell. Ezek ugyanis éretlenek, felelőtlenek, és képesek len­nének éjfélig is ott ülni a képernyő előtt. Nekünk kell rájuk vigyázni... És kíméletlenül, határozot­tan, mint egy jó atyához illik, bejelentette, hogy itt a vége, fuss el véle. Mondott még né­hány vigasztaló szót és alud­ni küldött. Én nem lázongok, különösen azért nem, mert Regős bácsi mérges lesz és legközelebb már az esti mese után aludni küld, de tisztelettel megjegy­zem, hogy: 1. Az ország dol­gozó lakosságának egy része délutános műszakba jár. Ezek ugyebár nézhetnék. Nemkü­lönben a mezőgazdasági dol­gozók, ahol mostanában már túl vagyunk a munka nehe­zén. Nagyon sokan járnak nyolcra, fél kilencre dolgozni. Ezek is éjfélig nyugodtan fi- este Vitrai/ gyelhetik az olimpiát, mert megkérdezte, mint a rómaiak is mondták: Hat órát aludni elegendő. Persze, fennáll az a veszély, hogy esetleg mások is nézték volna. Olyanok, akiknek ötkor kell felkelni, olyanok, akik nem tudnak aludni és még sokan mások. Miattuk kelleti befejezni a közvetítést. Ezen egyféleképpen lehet segíteni, miután abban nem bízunk, hogy mindenki akkor fekszik le, amikor álmos lesz. Ki kell adni bizonyítványokat, hogy ki meddig nézheti a köz­vetítést. A lakóbizottság pedig köteles ellenőrizni, hogy a la­kótársak ne lépjék túl az en­gedélyezett határt. Most azon­nal bejelentem, hogy miután én délutános vagyok, igényt tartok, hogy legalább éjfélig a képernyő előtt ülhessek. En­nek fejében ígérem, hogy jó leszek, utána rögtön szaladok az ágyikómba, kezemet a pap­lan fölé teszem és lehunyom kis szememet. Ezen ígéretemet komolyan veszem, nem úgy mint kedden este, amikor — szégyen, de bevallom — Regös Sándor in­telmére sem mentem aludni, hanem megírtam ezt a cikket, sőt, még olvastam is egy ki­csit, .miközben éjjel egyig hallgattam a Kossuth rádiót, ahol a Szenest •'■’"i olyan szigorú, mint a tér-'- Mesik. Ősz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom