Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

nit Mer» itMu'Btw 1968. OKTÓBER 18., PÉNTEK A páncélszekrény avagy a „kiszúrás“ magasiskolája? — Az istenfáját! — morog az elnök a szekrény előtt, markában millió kulccsal, amelyek közül az egyik, a Húsz centi hosszú, teljesen el­vadult formájú acéldarab, lyukakkal, hézagokkal, rézbe­tétekkel, csapokkal, herken­tyűkkel. A szekrény közepén, akár pocakos ember hasán az aranyóra, kerék fénylik, azt kell bal kézzel óvatosan for­dítani, míg a kerék melletti főlyukban, három gomb egy­idejű lenyomásával a főkul­csot illeszteni, csavarni, elfor­dítani. — „Csilingelnie is kell, másképpen nem nyílik!” — nyögi Pölöskei Kálmán, az L.-i Uj Élet Tsz elnöke, aki­nek arcán már jégszínű csep­pecskék gyöngyöznek és csik­landozva gurulnak le gyér kis szakállába. — Segítek! — mondom ci­garettámat elnyomva s már ketten babráljuk a zárat, hiá­ba, az ördögi szerkezet, amely mögött a riportomhoz szüksé­ges jövő évi tervek nyugsza­nak, nem nyitja fel titkát, akár Kempelen Farkas sakk­automatája. — „Rohadt dög!” — az elnök egyre jobban düh­be lo vall ja magát s látom, legszívesebben 10 tonna tri- kettőt dugna alá, vagy atom­bombát a közepébe. — így jár, aki avitt holmit vesz — panaszolja —, ezt a mackót megfúrták Pesten, ki­belezték az ajtaját és így ol­csón megkaptuk, a gépmű­hely vezetője pedig megbüty­költe, új zárat tett rá... tu­dom ... kiszúrásból... Múlt­kor a főagronómussal — mert az öreg alkatrészért mászkált a városban — két óra hosszat vesződtünk vele. Na, ... elő a rajzával! — íróasztalhoz ug­rik, pauszpapírra vésett mű­szaki ákom-bákommal tér vissza, ettől aligha okosodunk. — Hívja be, hívja be az át­kozottat! — kiált Erzsikének, a gömbölyű, kunarcú titkár­nőnek. — Megint nem bírunk vele! — a szoba belseje felé legyint, s ebben a mozdulat­ban tehetetlen méreg rejtőzik és a sors kifürkészhetetlen út­jaitól való félelem. — Én még ilyen embert nem láttam! — kesereg az el­nök, leül. — Jaj, a kávém meg... — idegesen rázza a KŐMŰVES, VB-SZERELÖ, BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, ViZ-FOTÉSSZERElö, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, j KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI ! RAKODÓKAT, TEHER­GÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉD­MUNKÁSOKAT, AUTÓ­SZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT í ! (1 <5 évet betöltött fiúkat is) ÉS KÄLYHAFOTÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Kis/ munkaügyi osztályán. kiskanalat a fekete, hideg löttyben, közben homloka sö­tétül, mert szégyenlősen újra és újra a kasszára pillant, elnézést kér, talán fejből is tudja az adatokat, bár az ezernyi művelési ággal győsz- ködő s egyébként nagyszerű­en gazdálkodó téesz számsza­ki mutatóit ki tudná elsorol­ni... Mondja az állattenyésztés, a segédüzemek, a kertészet adatait, de mint a fogfájós embernek a sajgó testrésze, neki is a kassza jár az eszé­ben, azt tapogatja riadt pil­lantásokkal, azzal a mély gya­nakvással, ahogyan az ember egy fel nem robbant kézigrá­nátra nézne ... „Mindig jár a szája, ennek semmi sem jó! — a jellemzést a nemsokára belépőnek adresszálja. — „De régi bútordarab, még az álla­mi gazdaságoknál kezdte negyvennyolcban” — ez bizo­nyos értetlen magyarázat, vé­delem, előlegezett fenntartás a jövőre, vajon megint miket fog a belépő mondani. És már az én kíváncsiságom is róka­nyomon jár, az ajtóra figye­lek, amelyen csontos, de vé­kony alakú ember lép be, olajtól piszkos sapkája alatt fürgén, ravaszul, gúnyosan villogó vakondszemmel, bo- rotválatlan arcában nikotintól sárga szájszéllel, amely közül cigarettacsikk lóg hanyagul a padló felé, keze rongyos ka­bátzsebébe dugva... — Szervusz! — dallamosan köszön az elnöknek, s onnan fagyos-röviden egy viszont- szervusz, egy kelletlen szi­szégés. — A kassza! — mond­ja tömören a negyvenkilós bá­csi és karvaly ujjaival Pö­löskei Kálmánra bök: — Add a kulcsokat! — Siess öreg, mert egy új­ságíró elvtárs várja az ada­tokat — így az elnök, de a gépész nem hatódik meg, las­sú, tempós mozdulatokkal kö­zelít a kasszához, ráteszi egyik kezét a tetejére s látom szeretettel gusztálja. — No lássuk csak! — ez a mondat az elvégzendő mun­kának szól, belső töltésű no­szogatás; „Lássunk hozzá!” — ha már éppen újból erről van szó. Megpörgeti a kulcsokai és olyan figyelemmel, mint­ha babot "álogatna, egyet- egyet kifordít a többi közül, és a csikk ki sem esik a szá­jából, amikor elkezdi: — A fogatosok előbb mehettek vol­na a Kisgyál-patak mellé, mint a borzói dűlőbe... De hát itt a vezetőség mindent jobban tud... A répa egy ré­sze így a földben marad, hiába ... kell a pocoknak is valami... Kieresztették az 54-est a lerohadt pótkocsi­val, majd eltörik útköz­ben ... a gépállomás rossz csapágyakat küldött,.. ám ennek is... Eddig bírja az elnök, rácsap az íróasztalára: — Már me­gint kezdi?! — mérgében magázza az öreget. — Nem kezdem, de tudod néha rámjön a beszélgethet­nék ... Te mondtad másfél hónapja, hogy nem jössz töb­bé felém sem a gépműhely­be, nem állsz szóba velem ... A zár ügyében is Kucsaival üzentél... — Ez nem ide való dolog! Amit akarsz, elkárálhatod Ko­vácsnak, az a te brigádveze­tőd! Nézze meg az ember! Replikáznak. Az elnök arca lassan vörösre főtt rákhoz hasonlít, az öregé sunyi, mint a fába bújt bagolyé, amelyet nem tud kikotorni az er­dész. Szó szót követ, meg- pördül itt az összes traktor kereke, még a javításra váró kombájné is. Addigra kinyí­lik a zár is és az elnök há­pogva kiabál: „Ne csináld olyan gyorsan, te ördögfaj- zat, hadd lássam, hogyan is kell!” — belebújik a páncél­szekrénybe, a vastag zárdu­gókat, meg a kerék belső ki­képzését tapogatja. Az öreg újra becsukja, majd ismét ki­nyitja a titokzatos szerkeze­tet, s a húszcentis darabbal hadonászik: „Ezt először a jobb kézbe, kereket a ballal, kisujjaddal meg nyomd a gombot!” — újra elvégzi, amit kell és megszólal: „Na! Megyen már?” — azzal a saj­káját _sem billentve tart az ajtó félé. Majd hivass, ha megint kel­lek! Később, kint az udvaron összefutok vele, sublerrel mé­reget egy aprócska tengelyt. — A nevét! — mondom neki jegyzetfüzetemet babrál­va. — Pölöskei Nándor va­gyok — nevet, sárgás fogait mutogatva. — Az elnök uno­kaöcsém! — az iroda felé bök újjával. — Jó gyerek, de makacs, mint az öszvér és nem szereti, ha az ember odamon­dogat. — Tudja csinálhattam volna olyan zárat is, hogy be­tűre nyílik, mert én Csepe­len tanultam fiatal koromban. Csak féltem ... azt aztán vég­képpen elfelejti!... Szüts I. Dénes (Kertész László rajza.) Jégt oro Rövidesen elkészül a Magyar Hajó és Darugyár balatonfüredi gyár­egységében a jugoszláv jégtörő flotta első egysége. A negyven méter hosszú és kilenc méter széles jégtörő hajót még ebben az évben átad­ják a jügoszl áv megrendelőknek Magyar tolóhajók Níluson es a A Magyar Hajó- és Da­rugyár balatonfüredi gyár - egységében megkezdték a 20. tolóhajó építését. A gyár ko­rábban az Egyesült Arab Köztársaság részére szállított ilyen hajókat. Most az eddi­gieknél nagyobb, módosított kivitelű hajók sorozatán dol­goznak. Az üzem szakembe­rei az elmúlt napokban az Egyesült Arab Köztársaság­ban, a Níluson teherszállítás közben tekintették meg a korábban készült hajókat. A tapasztalatok kedvezőek: a Níluson jól beváltak a ma­gyar tolóhajók. Érik a füge A Balaton északi partján, Balatonfüred, Alsóörs és Cso­pak szőlősdombjainak szél­től védett, déli fekvésű lan­káin beérett a mediterrán tájak jellegzetes gyümölcse, a füge. Kedvencek kedvencei Az irodalmi presszó évad­nyitó előadását vasárnap es­te rendezik az építők mű­szaki klubjában. A „Kedven­cek kedvencei” című zenés irodalmi riportban Voith Ági, Kovács István, Huszti Péter nyilatkozik a művészi pá­lyáról és elmondja kedves költőinek, íróinak verseit, monológjait; elénekli legked­vesebb dalait. Űj könyvritkaságok Százhalombattai szerzemény II. Rákóczi Ferenc tolmácsának remeke Különleges ér­tékű Hungaricu- mokkal gazdago­dott az Országos Széchényi Könyv­tár gyűjteménye. Az egyik új szer­zemény a ma­gyarországi szár­mazású Ibrahim Müteferrikka isz­tambuli nyom­dász kiadványa­ként 1730-ban je­lent meg: Egyip­tom kétkötetes történetének má­sodik könyve. Ib­rahim Mütefer­rikka annak ide­jén Rodostóban II. Rákóczi Fe­renc tolmácsa volt. majd a tö­rök hatóságok en­gedélyét megsze­rezve, nyomdát alapított. Ismere­tes, hogy a törö­kök évszázado­kon keresztül a legmerevebben elzárkóztak a könyvnyomtatás elől. Ibrahim Mü- teferrikkát is köte­lezték arra, hogy nem nyomtathat sem Koránt, sem vallásos műveket. Már csak azért is becses darab a most megvásárolt Hungáriáim, mert korábban a Széchényi Könyv­tárnak egyetlen olyan kiadványa sem volt, amely a török könyv- nyomtatás meg­alapítójától szár­mazik. A Központi An­tikvárium útján került a könyv­tárba egy száz­halombattai pe­dagógustól az utóbbi évek talán legjelentősebb új szerzeményű ré­gi magyar köny­ve. Egy rongált fatáblás kötésű vastag kötetről van szó, amely három XVI. szá­zadi magyar nyel­vű nyomtatványt tartalmaz. A leg­érdekesebb közöt­tük Decsi Gáspár „Az utolsó üdő- ben egynéhány regnáló bűnökről való prédikációk, tudni illik, első az bűnről, máso­dik az részegség­ről, harmadik az paráznaságról, negyedik az tánc­ról” című munká­jának 1582-ben Debrecenben megjelent első ki­adása. ÓRIÁS HARCSA A szokatlanul magas vízál­lású Tisza ritka zsákmánnyal ajándékozta meg Rózsa Jó­zsefet, a Szegedi Kossuth Htsz tagját. Csütörtökön a folyó jugo­szláv határmenti szakaszán 80 kilós óriás harcsa került a tapasztalt, ügyes halász var­sájába. Hosszú ideig birkó­zott a 2 és fél méter hosszú óriás ragadozóval, míg varsá­val együtt a ladikjába emel­te. A Tisza déli szakaszán ez az idei legnagyobb fogás és Ró­zsa József csupán előlegként 1300 forintot kapott. A hatal­mas zsákmányt a szövetkezet csárdája előtt mutatták be az érdeklődőknek. Csókos — Joli — Lotti A baranyai tehenészetekben — a jelek szerint — most már sorozatban születnek a hármas rkerborjak. Rövid idő alatt három különböző gazda­ságban látott napvilágot hár­mas ikerborjú. A felsőszentmártoni Zrínyi Tsz Csókos nevű tehene egy üsző- és két bikaborjút (össz­súlyuk 83 kiló), a lippói Béke őre Tsz Joli tehene ugyan­csak egy üsző- és két bika­borjút (összsúlyuk 59 kiló), a szentlőrinci tangazdaság Lotti tehene pedig két üsző- és egy bikaborjút ellett (összsúlyuk 87 kiló). Mindhárom gazdaságban szépen fejlődnek a hármas ik­rek. KÖNYVESPOLC FÖLDES MIHÁLY: Hajnal Pá Földes Mihálynak új regé­nyével az volt a célja — a könyv alapján következtethe­tünk erre —, hogy segítsen tisztázni bizonyos romantikus illúziókat, s úgy mutasson be egy történelmileg rövid idő­szakot (1848. szeptemberét), hogy a felszín olykor színpa­diasán hatásos jelenetei mö­gött bemutassa azokat a való­ságos erőket, amelyek megha­tározták a kor politikai arcula­tát. Nem elsősorban a közvet­len valóság megragadására és visszaadására törekedett; a naturalizmus írói módszere megfosztotta volna legalapve­tőbb céljától, a történelem igazi hatóerejének eleven, ér­zékletes ábrázolásától. Már pe­dig az író nem elsősorban a neves történelmi személyisége­ket, nem is a „kitalált” hősö­ket állította a cselekmény kö­zéppontjába, hanem a népet. A szegényparasztságot, a váro­si — elsősorban a pesti — kis­embereket, a céhlegényeket, a plebejus tömegeket, s azt az egyetemi fiatalságot, amely egyik legkövetkezetesebb moz­gatója volt 48. forradalmi ta­vaszán a változásoknak. Nem dekoratív történelmi tablót fest egzotikus figurákkal, s nem is a jelen problémái elöl fordul a múlt felé, hanem el­lenkezőleg; a forradalom és szabadságharc jogosságát és történelmi szükségszerűségét igazolja a mának. S mert jó regényt írt, úgy „igazolja”, hogy hiteles érvei nyomán tisztábban látjuk az 1848. szeptemberi fordulat jelentő­ségét, súlyosságát — és igazát. Földes igen jól motiváltán mutatja be az egyes emberek, szervek magatartásában, cse­lekedeteiben a változást, azt a változást, amely nemcsak vé­lemények áthangolódásában jut kifejezésre, hanem jelle­mek, emberi sorsok átalakulá­sában és polarizálódásában is. Végigkísérhetjük a nemesi de­mokráciát óhajtó, a Kamaril- lával megegyezni kívánó Kos­suth növekvő balratolódását, egészen a legvégső lépésig, az udvarral való szakításig, a fegyveres harc vállalásáig. Vé­gig izgalmas folyamat nyomon követni ezt a fejlődést — s te­gyük hozzá: történelmileg is hiteles fejlődést — forradalmi kor neves képviselőinél. De nemcsak az ő harcaik, véleményeik, nemcsak „a” tör­ténelem a tárgya Földes regé­nyének, hanem egy különböző szálakon futó kalandos — és iz­galmas! — történet is, mely­nek szereplői hozzák igazán „emberközelbe”, teszik valójá­ban reálissá a könyvet. Első­sorban az ő tetteiken keresz­tül értjük meg igazán, hogy mit jelentett a nép spontán megmozdulása, sor alá állása akkor, amikor Jellasics már Pest felé közeledett mindent elpusztító, leromboló és meg­gyalázó csapataival. Az író pontosan megkomponált feje­zeteiben jól közelíti egymáshoz az események szálait, világos­sá téve a pákozd—sukorói üt­közet döntő jelentőségét. Az ütközet leírásának elem­zése a hadtörténészek dolga. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a csata, a székesfehérvári népfelkeléssel „kiegészítve”, mind eszmei, mind pedig tör­téneti és regényszerkezeti szempontból szerencsésen zár­ja a könyvet. A könyvet — Bükkösi Gá­bor fejezeteket összefogó, ér­dekesen, koncepciózusán meg­oldott grafikáival — a Zrínyi Katonai Kiadó a pákozdi csa­ta évfordulójára jelentette meg. Nagy Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom