Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
nit Mer» itMu'Btw 1968. OKTÓBER 18., PÉNTEK A páncélszekrény avagy a „kiszúrás“ magasiskolája? — Az istenfáját! — morog az elnök a szekrény előtt, markában millió kulccsal, amelyek közül az egyik, a Húsz centi hosszú, teljesen elvadult formájú acéldarab, lyukakkal, hézagokkal, rézbetétekkel, csapokkal, herkentyűkkel. A szekrény közepén, akár pocakos ember hasán az aranyóra, kerék fénylik, azt kell bal kézzel óvatosan fordítani, míg a kerék melletti főlyukban, három gomb egyidejű lenyomásával a főkulcsot illeszteni, csavarni, elfordítani. — „Csilingelnie is kell, másképpen nem nyílik!” — nyögi Pölöskei Kálmán, az L.-i Uj Élet Tsz elnöke, akinek arcán már jégszínű cseppecskék gyöngyöznek és csiklandozva gurulnak le gyér kis szakállába. — Segítek! — mondom cigarettámat elnyomva s már ketten babráljuk a zárat, hiába, az ördögi szerkezet, amely mögött a riportomhoz szükséges jövő évi tervek nyugszanak, nem nyitja fel titkát, akár Kempelen Farkas sakkautomatája. — „Rohadt dög!” — az elnök egyre jobban dühbe lo vall ja magát s látom, legszívesebben 10 tonna tri- kettőt dugna alá, vagy atombombát a közepébe. — így jár, aki avitt holmit vesz — panaszolja —, ezt a mackót megfúrták Pesten, kibelezték az ajtaját és így olcsón megkaptuk, a gépműhely vezetője pedig megbütykölte, új zárat tett rá... tudom ... kiszúrásból... Múltkor a főagronómussal — mert az öreg alkatrészért mászkált a városban — két óra hosszat vesződtünk vele. Na, ... elő a rajzával! — íróasztalhoz ugrik, pauszpapírra vésett műszaki ákom-bákommal tér vissza, ettől aligha okosodunk. — Hívja be, hívja be az átkozottat! — kiált Erzsikének, a gömbölyű, kunarcú titkárnőnek. — Megint nem bírunk vele! — a szoba belseje felé legyint, s ebben a mozdulatban tehetetlen méreg rejtőzik és a sors kifürkészhetetlen útjaitól való félelem. — Én még ilyen embert nem láttam! — kesereg az elnök, leül. — Jaj, a kávém meg... — idegesen rázza a KŐMŰVES, VB-SZERELÖ, BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, ViZ-FOTÉSSZERElö, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, j KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI ! RAKODÓKAT, TEHERGÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT, AUTÓSZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT í ! (1 <5 évet betöltött fiúkat is) ÉS KÄLYHAFOTÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Kis/ munkaügyi osztályán. kiskanalat a fekete, hideg löttyben, közben homloka sötétül, mert szégyenlősen újra és újra a kasszára pillant, elnézést kér, talán fejből is tudja az adatokat, bár az ezernyi művelési ággal győsz- ködő s egyébként nagyszerűen gazdálkodó téesz számszaki mutatóit ki tudná elsorolni... Mondja az állattenyésztés, a segédüzemek, a kertészet adatait, de mint a fogfájós embernek a sajgó testrésze, neki is a kassza jár az eszében, azt tapogatja riadt pillantásokkal, azzal a mély gyanakvással, ahogyan az ember egy fel nem robbant kézigránátra nézne ... „Mindig jár a szája, ennek semmi sem jó! — a jellemzést a nemsokára belépőnek adresszálja. — „De régi bútordarab, még az állami gazdaságoknál kezdte negyvennyolcban” — ez bizonyos értetlen magyarázat, védelem, előlegezett fenntartás a jövőre, vajon megint miket fog a belépő mondani. És már az én kíváncsiságom is rókanyomon jár, az ajtóra figyelek, amelyen csontos, de vékony alakú ember lép be, olajtól piszkos sapkája alatt fürgén, ravaszul, gúnyosan villogó vakondszemmel, bo- rotválatlan arcában nikotintól sárga szájszéllel, amely közül cigarettacsikk lóg hanyagul a padló felé, keze rongyos kabátzsebébe dugva... — Szervusz! — dallamosan köszön az elnöknek, s onnan fagyos-röviden egy viszont- szervusz, egy kelletlen sziszégés. — A kassza! — mondja tömören a negyvenkilós bácsi és karvaly ujjaival Pölöskei Kálmánra bök: — Add a kulcsokat! — Siess öreg, mert egy újságíró elvtárs várja az adatokat — így az elnök, de a gépész nem hatódik meg, lassú, tempós mozdulatokkal közelít a kasszához, ráteszi egyik kezét a tetejére s látom szeretettel gusztálja. — No lássuk csak! — ez a mondat az elvégzendő munkának szól, belső töltésű noszogatás; „Lássunk hozzá!” — ha már éppen újból erről van szó. Megpörgeti a kulcsokai és olyan figyelemmel, mintha babot "álogatna, egyet- egyet kifordít a többi közül, és a csikk ki sem esik a szájából, amikor elkezdi: — A fogatosok előbb mehettek volna a Kisgyál-patak mellé, mint a borzói dűlőbe... De hát itt a vezetőség mindent jobban tud... A répa egy része így a földben marad, hiába ... kell a pocoknak is valami... Kieresztették az 54-est a lerohadt pótkocsival, majd eltörik útközben ... a gépállomás rossz csapágyakat küldött,.. ám ennek is... Eddig bírja az elnök, rácsap az íróasztalára: — Már megint kezdi?! — mérgében magázza az öreget. — Nem kezdem, de tudod néha rámjön a beszélgethetnék ... Te mondtad másfél hónapja, hogy nem jössz többé felém sem a gépműhelybe, nem állsz szóba velem ... A zár ügyében is Kucsaival üzentél... — Ez nem ide való dolog! Amit akarsz, elkárálhatod Kovácsnak, az a te brigádvezetőd! Nézze meg az ember! Replikáznak. Az elnök arca lassan vörösre főtt rákhoz hasonlít, az öregé sunyi, mint a fába bújt bagolyé, amelyet nem tud kikotorni az erdész. Szó szót követ, meg- pördül itt az összes traktor kereke, még a javításra váró kombájné is. Addigra kinyílik a zár is és az elnök hápogva kiabál: „Ne csináld olyan gyorsan, te ördögfaj- zat, hadd lássam, hogyan is kell!” — belebújik a páncélszekrénybe, a vastag zárdugókat, meg a kerék belső kiképzését tapogatja. Az öreg újra becsukja, majd ismét kinyitja a titokzatos szerkezetet, s a húszcentis darabbal hadonászik: „Ezt először a jobb kézbe, kereket a ballal, kisujjaddal meg nyomd a gombot!” — újra elvégzi, amit kell és megszólal: „Na! Megyen már?” — azzal a sajkáját _sem billentve tart az ajtó félé. Majd hivass, ha megint kellek! Később, kint az udvaron összefutok vele, sublerrel méreget egy aprócska tengelyt. — A nevét! — mondom neki jegyzetfüzetemet babrálva. — Pölöskei Nándor vagyok — nevet, sárgás fogait mutogatva. — Az elnök unokaöcsém! — az iroda felé bök újjával. — Jó gyerek, de makacs, mint az öszvér és nem szereti, ha az ember odamondogat. — Tudja csinálhattam volna olyan zárat is, hogy betűre nyílik, mert én Csepelen tanultam fiatal koromban. Csak féltem ... azt aztán végképpen elfelejti!... Szüts I. Dénes (Kertész László rajza.) Jégt oro Rövidesen elkészül a Magyar Hajó és Darugyár balatonfüredi gyáregységében a jugoszláv jégtörő flotta első egysége. A negyven méter hosszú és kilenc méter széles jégtörő hajót még ebben az évben átadják a jügoszl áv megrendelőknek Magyar tolóhajók Níluson es a A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyár - egységében megkezdték a 20. tolóhajó építését. A gyár korábban az Egyesült Arab Köztársaság részére szállított ilyen hajókat. Most az eddigieknél nagyobb, módosított kivitelű hajók sorozatán dolgoznak. Az üzem szakemberei az elmúlt napokban az Egyesült Arab Köztársaságban, a Níluson teherszállítás közben tekintették meg a korábban készült hajókat. A tapasztalatok kedvezőek: a Níluson jól beváltak a magyar tolóhajók. Érik a füge A Balaton északi partján, Balatonfüred, Alsóörs és Csopak szőlősdombjainak széltől védett, déli fekvésű lankáin beérett a mediterrán tájak jellegzetes gyümölcse, a füge. Kedvencek kedvencei Az irodalmi presszó évadnyitó előadását vasárnap este rendezik az építők műszaki klubjában. A „Kedvencek kedvencei” című zenés irodalmi riportban Voith Ági, Kovács István, Huszti Péter nyilatkozik a művészi pályáról és elmondja kedves költőinek, íróinak verseit, monológjait; elénekli legkedvesebb dalait. Űj könyvritkaságok Százhalombattai szerzemény II. Rákóczi Ferenc tolmácsának remeke Különleges értékű Hungaricu- mokkal gazdagodott az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteménye. Az egyik új szerzemény a magyarországi származású Ibrahim Müteferrikka isztambuli nyomdász kiadványaként 1730-ban jelent meg: Egyiptom kétkötetes történetének második könyve. Ibrahim Müteferrikka annak idején Rodostóban II. Rákóczi Ferenc tolmácsa volt. majd a török hatóságok engedélyét megszerezve, nyomdát alapított. Ismeretes, hogy a törökök évszázadokon keresztül a legmerevebben elzárkóztak a könyvnyomtatás elől. Ibrahim Mü- teferrikkát is kötelezték arra, hogy nem nyomtathat sem Koránt, sem vallásos műveket. Már csak azért is becses darab a most megvásárolt Hungáriáim, mert korábban a Széchényi Könyvtárnak egyetlen olyan kiadványa sem volt, amely a török könyv- nyomtatás megalapítójától származik. A Központi Antikvárium útján került a könyvtárba egy százhalombattai pedagógustól az utóbbi évek talán legjelentősebb új szerzeményű régi magyar könyve. Egy rongált fatáblás kötésű vastag kötetről van szó, amely három XVI. századi magyar nyelvű nyomtatványt tartalmaz. A legérdekesebb közöttük Decsi Gáspár „Az utolsó üdő- ben egynéhány regnáló bűnökről való prédikációk, tudni illik, első az bűnről, második az részegségről, harmadik az paráznaságról, negyedik az táncról” című munkájának 1582-ben Debrecenben megjelent első kiadása. ÓRIÁS HARCSA A szokatlanul magas vízállású Tisza ritka zsákmánnyal ajándékozta meg Rózsa Józsefet, a Szegedi Kossuth Htsz tagját. Csütörtökön a folyó jugoszláv határmenti szakaszán 80 kilós óriás harcsa került a tapasztalt, ügyes halász varsájába. Hosszú ideig birkózott a 2 és fél méter hosszú óriás ragadozóval, míg varsával együtt a ladikjába emelte. A Tisza déli szakaszán ez az idei legnagyobb fogás és Rózsa József csupán előlegként 1300 forintot kapott. A hatalmas zsákmányt a szövetkezet csárdája előtt mutatták be az érdeklődőknek. Csókos — Joli — Lotti A baranyai tehenészetekben — a jelek szerint — most már sorozatban születnek a hármas rkerborjak. Rövid idő alatt három különböző gazdaságban látott napvilágot hármas ikerborjú. A felsőszentmártoni Zrínyi Tsz Csókos nevű tehene egy üsző- és két bikaborjút (összsúlyuk 83 kiló), a lippói Béke őre Tsz Joli tehene ugyancsak egy üsző- és két bikaborjút (összsúlyuk 59 kiló), a szentlőrinci tangazdaság Lotti tehene pedig két üsző- és egy bikaborjút ellett (összsúlyuk 87 kiló). Mindhárom gazdaságban szépen fejlődnek a hármas ikrek. KÖNYVESPOLC FÖLDES MIHÁLY: Hajnal Pá Földes Mihálynak új regényével az volt a célja — a könyv alapján következtethetünk erre —, hogy segítsen tisztázni bizonyos romantikus illúziókat, s úgy mutasson be egy történelmileg rövid időszakot (1848. szeptemberét), hogy a felszín olykor színpadiasán hatásos jelenetei mögött bemutassa azokat a valóságos erőket, amelyek meghatározták a kor politikai arculatát. Nem elsősorban a közvetlen valóság megragadására és visszaadására törekedett; a naturalizmus írói módszere megfosztotta volna legalapvetőbb céljától, a történelem igazi hatóerejének eleven, érzékletes ábrázolásától. Már pedig az író nem elsősorban a neves történelmi személyiségeket, nem is a „kitalált” hősöket állította a cselekmény középpontjába, hanem a népet. A szegényparasztságot, a városi — elsősorban a pesti — kisembereket, a céhlegényeket, a plebejus tömegeket, s azt az egyetemi fiatalságot, amely egyik legkövetkezetesebb mozgatója volt 48. forradalmi tavaszán a változásoknak. Nem dekoratív történelmi tablót fest egzotikus figurákkal, s nem is a jelen problémái elöl fordul a múlt felé, hanem ellenkezőleg; a forradalom és szabadságharc jogosságát és történelmi szükségszerűségét igazolja a mának. S mert jó regényt írt, úgy „igazolja”, hogy hiteles érvei nyomán tisztábban látjuk az 1848. szeptemberi fordulat jelentőségét, súlyosságát — és igazát. Földes igen jól motiváltán mutatja be az egyes emberek, szervek magatartásában, cselekedeteiben a változást, azt a változást, amely nemcsak vélemények áthangolódásában jut kifejezésre, hanem jellemek, emberi sorsok átalakulásában és polarizálódásában is. Végigkísérhetjük a nemesi demokráciát óhajtó, a Kamaril- lával megegyezni kívánó Kossuth növekvő balratolódását, egészen a legvégső lépésig, az udvarral való szakításig, a fegyveres harc vállalásáig. Végig izgalmas folyamat nyomon követni ezt a fejlődést — s tegyük hozzá: történelmileg is hiteles fejlődést — forradalmi kor neves képviselőinél. De nemcsak az ő harcaik, véleményeik, nemcsak „a” történelem a tárgya Földes regényének, hanem egy különböző szálakon futó kalandos — és izgalmas! — történet is, melynek szereplői hozzák igazán „emberközelbe”, teszik valójában reálissá a könyvet. Elsősorban az ő tetteiken keresztül értjük meg igazán, hogy mit jelentett a nép spontán megmozdulása, sor alá állása akkor, amikor Jellasics már Pest felé közeledett mindent elpusztító, leromboló és meggyalázó csapataival. Az író pontosan megkomponált fejezeteiben jól közelíti egymáshoz az események szálait, világossá téve a pákozd—sukorói ütközet döntő jelentőségét. Az ütközet leírásának elemzése a hadtörténészek dolga. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a csata, a székesfehérvári népfelkeléssel „kiegészítve”, mind eszmei, mind pedig történeti és regényszerkezeti szempontból szerencsésen zárja a könyvet. A könyvet — Bükkösi Gábor fejezeteket összefogó, érdekesen, koncepciózusán megoldott grafikáival — a Zrínyi Katonai Kiadó a pákozdi csata évfordulójára jelentette meg. Nagy Zoltán