Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
wjr «Ecrsf *4Civhm 1968. OKTÓBER 18., PÉNTEK Folytatta munkáját az o rszággyölés (Folytatás az 1. oldalról.) szocialista országgal együtt segítséget nyújtunk a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek szocialista vívmányai védelméhez. Az országgyűlés bízza meg a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat és tegyen intézkedéseket a Varsói Szerződés megerősítéséről, a KGST-ben tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésének további fejlesztéséről. Az országgyűlés egyhangúan elfogadta az elnök javaslatát. Ezután Kállai Gyula bejelentette, hogy napirend szerint következik a vas utakról szóló törvényjavaslat és a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepciójának vitája. Indítványára az országgyűlés úgy határozott, hogy mivel a két téma szorosan összefügg, azokat együtt tárgyalja. Közlekedéspolitikai expozé Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter emelkedett szólásra, aki expozéjában beterjesztette a törvényjavaslatot és a közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját. Elmondotta, hogy noha a magyar törvényhozás és jogalkotás sokszor foglalkozott a közlekedés problémáival, átfogó közlekedéspolitikai koncepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Az 1848-ban alkotott 30. törvénycikk közlekedésügyünk fejlődésében hosszú ideig meghatározó szerepet játszott. — Az eltelt több mint egy évszázad folyamán nemcsak a társadalmi forma, a nemzetközi erőviszonyok, az ország politikai és gazdasági környezete változott meg. hanem a közlekedés eszközei és módjai is lényegesen módosultak. Mérlegre kell tehát tennünk a múlt örökségét és olyan új közlekedéspolitikai koncepciót kell kialakítanunk, amely megfelel a mai modem követelményeknek, és viszonylag hosszabb időre megszabja a fejlődés útját. A miniszter utalt arra, hogy a közúti járművek elterjedésével új lehetőségek nyíltak a közlekedés korszerűsítésére, gyorsítására. Ehhez modern úthálózatot kell építeni, s új alapokra kell helyezni a vasúti és a közúti közlekedés együttműködését. A vasúti helyett ma már sok mindent kifizetődőbb közúton szállítanak. Az átállás azonban sok nehézséggel jár. A szocialista tervgazdaság keretei között nekünk módunk van arra, hogy kellő előrelátással, az ország szükségleteinek és teherbíró képességének figyelembevételével, a lakosság érdekeit messzemenően szem előtt tartva jussunk el az új, Dr. Csanádi György korszerű közlekedési rendszerhez. — A közlekedéspolitikai koncepció kidolgozásakor abból indultunk ki, hogy a személy-, de főleg az áruszállításban belátható ideig továbbra is a vasút viseli a legnagyobb terhelést földrajzi adottságainknál fogva és gazdasági megfontolások alapján is a belföldi utas- és áru- szállítást döntően a vasúttal, illetve a vasút és a közúti közlekedés kooperációjával elégítik ki. A hajózást, a repülést és a csővezetékes szállítást sajátos, illetve kiegészítő jellegű rendeltetésüknek megfelelően kívánjuk fejleszteni. — A közlekedéspolitikai koncepció külön fejezetet szentel a kisforgalmú vonalak és állomások forgalmának átterelésére, a körzeti állomási rendszer kialakítására. Koncepcióinknak ez a része a legforradalmibb módon változtatja meg a közlekedés mai szerkezetét, befolyásolja a közlekedési ágak közt a forgalommegoszlást és kihat az érintett területek lakosságára, gazdasági életére. Csanádi György nagy tapssal fogadott beszédét követő vita során felszólalt dr. Di- nxény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Kalmár János Pest megyei képviselő, vállalati főmérnök is. Kalmár János Pest megyei képviselő felszólalása Kalmár János az utasforgalom helyzetével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy sürgős feladat a személyvonatok zsúfoltságának enyhítése, a kulturált utazás feltételeinek megteremtése. 'Különösen vonatkozik ez azokra a vonatokra, amelyek munkába járó utasokat szállítanak. Pest megyébe mintegy 220 000 ember jár dolgozni más megyékből, közülük mintegy százSzovjet tiltakozás KÉT HALÁSZHAJÓT FOGSÁGBA EJTETTEK GHÁNÁBAN Az vétség accrai szovjet nagykő- élesen tiltakozott amiatt, hogy a ghanai hatóságok feltartóztattak két szovjet halászhajót. A nagykövetség nyilatkozata megállapítja, hogy a hajókat, amelyek hajtóműve megrongálódott, a tengeráram és a szél sodorta Ghana felségvizeire. Eközben a hajók nem foglalkoztak halfogással. Tehát nem sértették meg az idevonatkozó nemzetközi egyezményeket. A ghanai hatóságok azonban hat napja, minden hivatalos magyarázat nélkül és a nemzetközi jogszabályok megsértésével, fogva tartják a hajókat és nem engedik meg a szovjet nagykövetség munkatársainak. hogy találkozzanak a legénység letartóztatott tagjaival. A nyilatkozat követeli, hogy a ghanai hatóságok haladéktalanul bocsássák szabadon a szovjet halászhajókat. Félidő az űrben (Folytatás az 1. oldalról.) roztak az Apollo 7. fedélzetéről földünkre. Rövid adás keretében az űrhajósok bemutatták a kabin belső berendezéseit és Schirra a földi nézők millióinak röviden elmagyarázta, hogyan irányítják az űrhajót. A képek minősége ezúttal gyengébb volt, mint az előző három adás alkalmával. Szakértők ezért a földi vevő- berendezéseket hibáztatták. A csütörtöki televíziós közvetítésben az Apollo 7. űrhajó személyzete azt is demonstrálta, hogyan lebegnek egyes tárgyak súlytalanul á kabinban. Az űrutasok nem mutatnak különösebb fáradtságot, kedélyállapotuk igen jó, viszont a több mint ötnapos út során alaposan kinőtt a szakálluk. A Gladys hurrikán egyébként a NASA, az amerikai űrhajózási hivatal számára pillanatnyilag külön komoly gondot is okoz, mivel a hurrikán a jelek szerint a tervezett vízre szállás helyétől nem messze halad át. A tudósok megítélése szerint azonban a hurrikán a leszállás időpontjára már nem veszélyezteti majd a szükséges manővereket. Ugyanakkor sor kerülhet arra, hogy az indítóhelyről a szerelőcsarnokba kell visszavontatni az Apollo 8. hordozó- rakétáját, nehogy a hurrikán kárt okozzon benne. _i'~. jelentős késést okozhat a decemberre tervezett fellövésben. ezren naponta teszik meg a hosszú utat lakásuk és munkahelyük között. Országosan az utasok 60—70 százaléka munkába vagy iskolába járáshoz veszi igénybe a vasutat. Helyes tehát a koncepciónak az az irányzata, hogy a muAkás- és tanulóvonatok sebességét növeljék és zsúfoltságát csökkentsék. Szóvátette- még, hogy viszonylag lassan növekszik a MÁV kocsiparkja. A képviselő a koncepcióval egyetértett, a törvényjavaslatot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Az országgyűlés pénteken 10 órakor folytatja munkáját, először a vasútról szóló törvényjavaslat és a közlekedéspolitikai koncepció vitáját fejezik be, utána megtárgyalják a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot, majd interpellációkra kerül sor. Mi történt? Gondolatok a csehszlovákiai eseményekről V. Újabb légvár dőlt össze: a burzsoá restauráció békés útja A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos jegyzeteimet legutóbb azzal a mondattal fejeztem be, hogy sok mindent végiggondolva — és ez alatt értem a párt elleni támadásokat, a munkásosztály vezető szerepének elvitatását, az „ideológiai” támadást a falu szocialista átalakulása ellen, az egykori náci megszállók szerecsenmosdatását — egyre világosabb, milyen célok, szándékok megvalósítását húzta keresztül az öt szocialista ország internacionalista politikája. ★ Meg kell ismerkednünk egy fogalommal, amit a nemzetközi erőviszonyok jelentős változása, a szocializmus világ- rendszerének megszilárdítása — mint új tényező — vonultat be az imperializmus taktikájának elemzésekor a szótárunkba. Ez a burzsoá restauráció békés útja. A csehszlovákiai események menete — amelynek elemzése még hátra van, de feltétlenül elvégzendő feladat — bizonyítja, hogy az imperializmus lemondani kényszerült Európában a nyílt fegyveres fellépésről. A taktikai átértékelésre 1956 után kényszerültek. Ennek már nagy irodalma is van nyugati politikai körökben. Kennedy volt tanácsadója, Henry A. Kiesinger tábornok így ír: „Minket elrettentettek attól, hogy 1956-ban Magyar- országon beavatkozzunk, bár katonailag akkor még mindig nagy fölényben voltunk, mert a Szovjetunió meggyőzött minket — és valószínűleg nem blöffölt —, hogy bármilyen kockázatot kész vállalni...” (Henry A. Kiesinger: Választanunk kell című könyvéből. 1960.) Ezek a szavak a maguk módján azt ismerik be, amit mi is mondunk: a szocialista országok képesek és készek arra, hogy megvédjék egymást minden imperialista ellenforradalmi próbálkozástól. Thomas K. Finletter „A külpolitika következő időszaka, a 60-as évek” című tanulmányában továbbfejleszti Kiesinger gondolatait: „Mi azt akarjuk, hogy mindenhol szabad emberek éljenek: Az Egyesült Államok vagy a Nyugat politikája azonban nem óhajtja ezeket a törekvéseket háború útján, esetleg a háború nagy fokú kockáztatásával valóra váltani. Ha hajlandók lettünk volna az elnyomott népek felszabadítása érdekében háborút kezdeni, vagy kockáztatni azt, az 1956-os magyar felkelés alkalmával meglett volna rá a lehetőségünk, és még csak meg sem próbáltuk. A tény tehát az, hogy bármekkora keserűséggel tölt is el bennünket Kelet-Európa egykor szabad népeinek helyzete, az Egyesült Államok és a többi nyugati ország nem fog olyan felszabadító politikát folytatni, amely a háború kitörésének veszélyét idézheti elő. Mindez nem azt jelenti, hogy a felszabadítást nem tekintjük közvetlen nemzeti célunknak, hanem valami hosszú, távlati törekvésnek. A felszabadítást végre kell hajtanunk, de háború nélkül.. Csehszlovákiában a burzsoá restauráció békés útjának menetrendje a következő volt. Első időszakban a közvélemény meggyúrása, amely elvezet a teljes belső fellazuláshoz, eszmei zűrzavarhoz. Utána a párt szétzúzása. E „művet” a kongresszussal kívánták betetőzni. A Kétezer Szó — amely az ellenforradalmi erők politikai programja, ezt meg is fogalmazza. így szól többek között: „Mivel a jelenlegi központi politikai szervektől most nem lehet többet várni, a járásokban és a községekben kell többet elérni ... Az olyan problémákat illetően, amelyeket senki sem akar észrevenni, alakítsunk saját polgári bizottságokat. Egyszerű az egész, összejön néhány ember, elnököt választ, rendszeresen jegyzőkönyvet vezet, közzéteszi határozatait, megoldást követel, nem hagyja lehurrogni magát. Minden ilyen gyűléshez szervezzünk saját rendfenntartó szolgálatot.” íme a felhívás egy új hatalmi szerv csiráinak kialakítására. Emlékezünk az 1956-os „bizottmányokra” ? Mennyire alkalmasnak bizonyultak arra, hogy néhány nap alatt — igaz, csak átmenetileg — helyileg megvalósítsák az ellenforradalmi követeléseket. A teljes eszmei zűrzavar közepette megtartandó párt- kongresszus után választások kerültek volna sorra Csehszlovákiában. Ki tudja, milyen eredménnyel — noha a történtek után nem nehéz arra következtetni, hogy egy ilyen körülmények között tartott „választás” után a munkásosztály kénytelen lett volna más erőkkel osztozni (a legjobb esetben!) a hatalmon, íme — a burzsoá restauráció békés útja! ★ Ma már nemcsak előttünk világosak a csehszlovákiai események okai, akik az ellenforradalmi erők elleni harcban, majd a konszolidá- 'ció megteremtésében, a marxista—leninista politika védelmében folytatott kétfron- tos harcban oly sok tapasztalattal rendelkezünk. Biztató dolog, hogy mind többen ismerik fel ezt csehszlovák barátaink közül is. Ez a jó, mert a tennivalók oroszlánrésze még hátravan, s az rájuk vár. Szeretném, ha Csehszlovákiáról szóló riportsorozatomat mihamarabb folytathatnám, s megírhatnám benne, hogyan ér el újabb és újabb sikereket ez a számomra oly kedves ország és derék, művelt, szorgalmas, a szocializmus mellett hűen kitartó népe. Varga József (Vége) n Szélcsend" Vietnamban A saigoni amerikai parancsnokság csütörtök reggeli közleménye semmiféle szárazföldi harci cselekményről nem tesz említést, amire több hónapja nem volt példa. A közlemény csak az amerikai B—52-es bombázók tevékenységéről számol be, amelyek fő célpontja Saigon környéke volt. Az amerikai légierő végrehajtott támadásokat a VDK területe ellen is, ezeket azonban korlátozta a rossz időjárás. Áldozat? A Sao Paulo-i városi kórház főbejárata előtt, ahol már két szívátültetést hajtottak végre, egy 27 éves férfi főbe lőtte magát. Búcsúlevelében megírta: tettének azért választotta ezt a helyet, hogy szívét , felhasználhassák átültetésre. A kórház szóvivője szerint az ilyen „áldozat” mind erkölcsi, mind orvosetikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan. KATZENBACH amerikai külügyminiszter-helyettes Bei- grádba érkezett. 33 — Beszélj csair, beszélj... — nézte fenyegető tekintettel. — Ki tud már rólad? Még akkor sem emlékeznek rád, ha megmagyarázod, hogy ki voltál. Elfelejtettek. Hallottad, mit mondott az évfolyamtársad. Még a kertitörpe sem emlékezett rád ... — Aljas yagv! Az fáj neked, hog” nem tudtál eltitkolni. Megtudták, hogy voltam én is valaki. Azt is, hogy az én ötleteimet használod fel... Csak tudományos alapom... Nem én kellettem neked, hanem a beosztásom, akárhogy utáltad ist De kihasználtad. Nélkülem semmire nem mentél volna! Hogy viselkedtél ötvenhatban, te nagy hős? — Hallgass, mert nem állok jót magamért! — Most már kérső. Eleget hallgattam. Vedd tudomásul, hogy ennek vége. Elmegyek akár a minisztér;u:Jg is! — Meddig? — Mindenhova elmegyek. — Elég legyen! — Szeretnéd,.ha megnémul- nék. Szeretnéd, ugye? — Hallgass! — ’Nem! Nem! Nem hallgatok! — Ne üvölts! — Nem érdekel. Most már semmi sem érdekel. — Nem? Az asszony némán a fejét • rázza.’ Már nem tud hangot kiadni. A haja lebomlik. A férfi sem tud uralkodni magán. Elkapja a csapkodó hajfonatot és ellenállhatatlan kényszer indítja arra, hogy teljes erejéből tépje, rázza, aztán egy pofont is odavágjon, majd elégedetten közölje: — Most már mehetsz a minisztériumba. ★ A portás, aki reggelenként előre szokott köszönni, most megkérdezi: — Kihez? Bemondja Berda nevét. — Nincs már itt. — Akkor a személyzeti osztályra. — Kihez? Találomra kimondja volt titkárnője nevét. A portás keresgélni kezdi a házi telefonkönyvben. — Az sincs. Tessék megmondani, hogy milyen ügyben? ■ — Nézze meg akkor... — gondolkodik, kit mondjon, de netn jutnak eszébe a nevek. — Különben mindegy,, privát ügvben jöttem. A szobaszámot tudom, csak a nevet nem. Az öreg széttárja a kezét. — Tessék. A páternoszterből az első emeleten kilép. Megáll a miniszteri szoba előtt, de lépteket hall maga mögött és továbbsiet. Megismeri azt, aki elmegy mellette, rá is mosolyog, de az illető nem viszonozza. Egyik-másik ajtó előtt lelassít, ha nincs a'közelben senki, el is olvassa a névjegytáblát, de ha lépteket hall, továbbmegy. Egy kék köpenyes, takarítónő áll meg mellette. — Kit tetszik keresni? Látásból jól emlékszik rá. Az ő idejében is takarítónő volt. — Köszönöm, megtalálom magam is... Ettől kezdve nem áll meg. Körbemegy a folyosón, cél nélkül, aztán mint akinek sürgős ügyeket kell még elintéznie, határozottan megindul a másik lépcsőházi lejáraton. Látja a portás csodálkozó arcát — Nem sikerült megtalálni? — De igen — mosolyog rá. Ahogy kilép, hunyorog az erős napsütéstől. Először balra indul, aztán meggondolja inasát és jobbra, a park felé siet. Mintha attól félne, hogv elfoglalják előle a helyet a fehér pádon. A nappal szemben ül le. Még három óra múlva indul a vonat. Táskájából nagy csipkehorgolást vesz elő. megkeresi a félbeszakadt sort és új csillaghoz készít láncszemet. Amikor elkészül esgyei. összeköti a nagy terítő utolsó csillagával. Ilvenko- felemeli az egészet és a sv-~ csinkék egészen eltakarják előle a világot. (Vége)
