Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-17 / 244. szám
wmar JIECTtl 1968. OKTOBER 17., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás as 1. oldalról.) emelését feltétlenül szükségesnek véljük velük. Focfc Jenő a továbbiakban államigazgatásunk és társadalmi életünk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta: kormányzatunk arra törekszik, hogy minden lehetséges módon és minden területen fejlesszük rendszerünk demokratikus intézményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy erősítsük az állampolgári fegyelmet, harcoljunk a bürokrácia, a lélek- telenség, a rendszerünktől idegen jelenségek ellen. Jelentőségének megfelelően kissé részletesebben szóit miniszterelnökünk az ifjúságról. A mi ifjúságunk olyan országban él, tanul és dolgozik, amelyben rend van, társadalmunk a szocializmus felé tart. Hazánkban a fiatalok szárnyaló elképzelései testet ölt- hetnek, reális valósággá válhatnak. Ezután röviden érintette a nemzetközi helyzet és külpolitikánk -óbb kérdéseit. Kormányunk külpolitikájának alapvető iránya a nemzetközi feszültség növekedése ellenére sem változik. Tovább munkálkodunk a nemzetközi feszültség enyhítésén, a légkör javításán. Különösképpen részt kívánunk venni az európai béke és biztonság megszilárdításáért folyó munkában. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott beszéde után az elnöklő Kállai Gyula szünetet rendelt el. Az ülés szünetében a képviselők a Parlament folyosóján a beszámolóról, annak részleteiről beszélgettek. A beszélgetésbe bekapcsolódott Kádár János is és elmondta, hogy a napirenden levő fontos törvény- javaslatok és még inkább a kormányexpozé miatt nagy jelentőségűnek tartja az országgyűlés mostani ülésszakát. A kormány egyéves tevékenységéről számot adó beszámolóban érintett összes fő kérdés, a bel- és külpolitika, a gazdaságpolitika, a kultúrpolitika fejlődésünk szempontjából egyaránt fontos, s a beszámolóban összegezett eredmények biztató perspektívát is jelentenek. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a további munka is meghozza sikerét. A délután folyamán a kormánybeszámoló fölötti vitában felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. A gazdaságirányítási rendszer tapasztalataihoz és a csehszlovák események kapcsán kialakult nemzetközi helyzethez fűzött megjegyzést. Péter János külügyminiszter pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén szerzett tapasztalatairól beszélt. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Űrkarácsony a Hold körül? Félidejéhez közeledik az Apolló 7 amerikai űrhajó tizenegy napra tervezett kísérleti repülése a Föld körül. A meghűléssel küzdő űrrepülők egészségi állapotáról újabb jelentések nem érkeztek, de feltehető, hogy közérzetük javulóban van, mivel újabb feladatokra kaptak megbízatást. Rövid időre működésbe helyezték az Apollo 7 hajtóművét, hogy megállapítsák, annak révén miként módosíthatják szükség esetén az űrhajósok égi járművük röppályáját, majd újabb, mintegy tízperces helyszíni tv-közvetítést rendeztek és sugároztak a földi felvevőállomás számára, s így a tv- nézők milliói ismét egyenes adásban szemlélhették, miként töltik idejüket az űrhajósok. Az eddigi két tv-közve- títés olyan hatást gyakorolt a nézőkre, hogy az amerikai televízió- és rádiószínészek szövetsége a három űrhajóst tiszteletbeli tagjává választotta. Hetvenhatodik fordulóját tette meg a Föld körül az Apollo 7 űrhajó, amikor az újabb „helyszíni közvetítést” Vietnami hírek... Az. Egyesült Államok és a VDK megbízottai Párizsban szerda délelőtt megkezdték az előzetes tanácskozások 26. munkaülését. Az amerikai küldöttség vezetőjéhez, Harriman- hez — mielőtt a konferencia épültébe lépett volna — újságírók kérdést intéztek azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint a párizsi tárgyalások döntő szakaszukhoz érkeztek. Harriman elhárította a választ, s csak annyit mondott: „Amint azt önök is tudják, híresztelésekhez sohasem fűzök kommentárt.” A találgatások alapjának azt tekintik, hogy Dél-Vietnamban az utóbbi napokban alábbhagyott a harcok hevessége, valamint vannak, akik az Egyesült Államok részéről látványos gesztust várnak az elnök- választás előtt. Nyugati hírügynökségek sai- goni tudósításaikban jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete szerdán váratlanul két ízben is látogatást tett Thieu dél-vietnami elnöknél, aki az első találkozó után magához kérette a délvietnami politikai és katonai vzető személyiségeket. Amerikai hivatalos helyen megérő- I sítették a két találkozás hírét, de a megbeszélés tartalmáról részleteket nem közöltek. A vietnami—amerikai megbeszélések 26. ülése semmiben sem különbözött az előző 25-től. jelentette ki a szerdai tanácskozás után Xuan Thuy államminiszter, a VDK képviselője. Christian, a Fehér Ház sajtótitkára szerda délelőtt rövid írásos nyilatkozatot tett közzé. Ebben azt hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államok vietnami politikájában nincs változás, ez a politika olyan, ahogyan azt Johnson elnök és Rusk külügyminiszter korábban ismertette”. Rusk legutóbb október elején fejtette ki egy nyilatkozatában, hogy az Egyesült Államok „kész a bombázások megszüntetésére, előbb azonban tudnia kell, mi lenne a válasz egy ilyen lépésre.” Christian később bejelentette, hogy Johnson elnök egyidejű telefonbeszélgetést folytatott, délelőtt mind a három elnökjelölttel: Nixonnal, Humphrey-val és WaHace-szal. „Az elnök az elterjedt hírekkel kapcsolatban ismertetni kívánta velük a korábban kiadott fehér házi közlemény.” Az amerikai fővárosban ugyanis szerda reggel olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány a legrövidebb időn belül bejelenti a VDK egész területe elleni légiháború beszüntetését. BONM Kiesínger-expozé a Bundestagban Kiesinger kancellár szerdán beszédet mondott a Bundestagban, amelyben a parlamen- ;i frakciók kívánságára a legidőszerűbb kül- és belpolitikai «érdesekkel foglalkozott. Ki- lelentette, hogy az NSZK-nak szövetségeseivel együtt „jelül cell vizsgálnia” politikáját a Szovjetunió és a többi szocialista ország irányában, mert Moszkva most egy „új doktrínát” hirdetett meg. Ez az új loktrina — Kiesinger szerint — azt mondja ki, hogy egy ország, amely egyszer már szocialistává vált, mindig is az marad, és a Szovjetuniónak joga van beavatkozni, ha a szocializmust akár békés, akár nem békés úton veszély fenyegeti. A kancellár azt állította, hogy ezen az alapon Moszkva szabja meg azt is, hogy milyen kapcsolatokat tarthatnak a szocialista országok a Nyugattal. Mindez szükségessé teszi a nyugati politika felülvizsgálását, amibe természetesen beletartozik a NATO megerősítése is. Erőteljesen aláhúzta a kancellár az Egyesült Államok ígéreteit, hogy „megvédi Nyugat- Németországot”. továbbították a Földre az űrhajó fedélzetéről. A tv-nézők- nek a három űrhajós bemutatta, hogyan készítik el táplálékukat, valamint azt is, hogyan „takarítanak” a kabin belsejében. Az űrhajósok közérzete jó, náthájuk mólóban van és csupán az ivóvíz klórtartaf mára panaszkodtak. Az amerikai űrhajózás vezetői annyira elégedettek az Apollo 7 eddigi teljesítményével, hogy ez év december 2I-e körül Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders űrhajósokkal útjára kívánják bocsátani az Apollo 8-at, amely — ha minden rendben megy — Karácsonykor néhány száz kilométerre megközelíti a Holdat és annak megkerülése után tér vissza a Földre. Mi történt? Gondolatok a csehszlovákiai eseményekről IV. Miért kellene tisztára mosni a náci megszállókat? Jártak-e már kedves olvasóim egy falu helyén? Én jártam. Kísérteties, nem egyszerűen temetői hangulatot idéz ez. Mert a temetőben járva tudjuk, hogy ott fekszik a sírkő által jelölt helyen az olykor élő, valaha hús-vér ember, aki végigjárva a számára rendelt utat, itt befejezte. Lidice nem ilyen. Itt semrpi sincs a később emelt műemlék múzeum kivételével, ami az egykor volt falura emlékeztetne. Frank, a cseh nép hitlerista hóhéra 1942 júniusában földig romboltatta a falut, valamennyi férfilakosát, tizenöt éves korig legyilkoltatta, a nőket koncentrációs táborba vitette, a kisgyermekeket pedig különböző országokba széjjel szóratta. Frank a számonkérés eljövetelekor maga mond- . ta el, hogy fenyegetés volt ez, nehogy másutt is akadjon ellenálló, aki szembe mer fordulni a megszállókkal. ★ Ide hívom vitára Lidicébe azokat a szerzőket, akik a prágai Host du Domu című folyóirat májusi számában — a felszabadulás 23. évfordulója alkalmából! — arról cikkeznek, hogy „az 1945- ös év megértését illetően még mindig kritikátlan információk, túlzott értékelések,■ mítoszok rabja a közvélemény”. Vitánk döntőbírói legyenek azok az egykor gyermekként elhurcoltak — képük ott van a múzeumban —, akik később visszatértek, s családot alapítva felépítették az új Lidicét. Velük együtt vallom, hogy Lidice tényleg egy csodálatos mítosz, olyan, amelynek látása óta magam is rabja vagyok; Nézzük csak, miket írtak. Szerintük Csehszlovákiában nem is volt semmilyen ellenCSAK RÖVIDEN... A NEW JERSEY amerikai hadihajó kedden óriási ágyúival lőtte az észak-vietnami partoktól 28 kilométer távolságban levő Hon Matt szigetet. A NATO MINISZTERI TANÁCSA november 14., 15. és 16-án tart ülést Brüsszelben. HÁROM AMERIKAI TUDOMÁNYOS KUTATÓ kapta az idei orvostudományi Nobel- díjat — megosztva. EMILIO Arenales Catalan guatemalai külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés jelen ülésszakának elnöke, kedden kivizsgálás céljából bevonult az egyik New York-i kórházba, miután állandó súlyos fejfájás gyötörte. állás. „A megszállás idején a cseh nemzet túlnyomó többsége a hitlerista államot szolgálta”. Mi több: ezért a „szolgáltatásért meg is jutalmazták a nemzetet”. Nagy letartóztatások, a hazafiak tömeges üldözése — „legenda”, mert „megtudtam — írja az egyik szerző —, hogy a náci biztonsági szolgálat szigorú parancsot kapott, hogy a protektorátus területén csak olyan embereket tartóztasson le, akik valóban veszélyt jelentenek”. S a partizánharcok? „Kocsmák, boltok, földbirtokok ellen intézett rabló- támadások” voltak. ★ A felszabadulásnak 20. évfordulóját ünneplő Prága egyik érdekes színfoltja volt az a sok minikiállítás, amit a város minden pontján láttam. Az üzletek kirakataiban helyezték el a környező házak ellenálló hőseinek fényképeit, fegyvereit, a kerékpárt, amin a hírvivő járt, az aktatáskát, amelyben a gránátokat hordták. Ezt látva ki mert kételkedni abban, hogy a cseh nép ellenállása tömeges volt? Csak az említett cikkírók és a hasonszőrűek. Nekik viszont hadd idézzem az annak idején feljegyzett adatokat. (Bár azt hiszem jobban tudják, mint én.) 1941-ben a protektorátus területén rendfenntartás céljából tartott német hadosztályok száma 6—11 között váltakozott, 1944 végére a német katonai-rendőri erők száma elérte a kétszázezret, megközelítően a 15 hadosztályt. 1945 januárjában több mint 60 partizáncsoport és osztag tevékenykedett az ország területén. A fasiszták börtöneiben, koncentrációs táboraiban és a hitleristák elleni katonai hadműveletek során 375 ezer csehszlovák állampolgár vesztette életét. 1 300 000 esehet és szlovákot — az ország lakosságának tizedrészét! — vetették a nácik koncentrációs táborba, vagy börtönbe. Ezeknek a hősöknek és áldozatoknak az emlékét tapossák sárba, akik most ily módon próbálják a csehszlovák történelem e dicső lapjait átírni. ★ De miért? Mert nagyon veszélyes játék ez, hisz egy ilyen „új" történelemszemlélet tükrében a hazafiakra vadászó Jagd Kommandók és Sonder Kommandók szolid közigazgatási intézménnyé szépülnek. S bárhogy is nézzük, nagyon sötét elképzelésekhez készítenek elő egy közvélemény-változást. Most fejeződött be a Bundeswehr Fekete Oroszlán elnevezésű hadgyakorlata, amelyen 45 ezer katona vett részt. Azok a csapatok, amelyek eredeti rendeltetésük szerint a bajor— cseh határon állomásoznak. A gyakorlatot Thilo altábornagy, az egykori náci vezérkar tagja, a partizánok elleni harc második világháborús specialistája vezette. Mit gyakoroltak? A hivatalos közlés szerint cél volt a szárazföldi haderő korszerűsítése, eredményeinek leimérése, elsősorban a megnövelt tűzerő, a mozgékonyság « a rugalmasabbá tett csapatvezetés szempontjából. Ismeretes, hogy a Fekete Oroszlán eredeti célja a Csehszlovákia irányába való előrenyomulás, majd az ottani manőverek gyakorlása volt, s ezen mit sem változtat, hogy a legújabb események hatására Csehszlovákia határától odébb, Stuttgart, München térségébe helyezték át. ★ A Fekete Oroszlán hadgyakorlat csak egyik árulkodó jele a sok közül annak a nyugatnémet revansista szándéknak, amely Csehszlovákia ellen irányul. Nagyon kérdéses, hogy e szándékokat ne ismernék azok, akik ilyenfajta történelmi sze- recsenmosdatásba kezdtek a náci megszállás után álig negyed századdal. Ugyanis ezeket a szándékokat nem is nagyon titkolták bonni körökben. Július 14-én a Keresztényszocialista Unió kongresszusán Walter Becher, a szudétanéme- tek vezére kijelentette: „Csehszlovákiában a társadalmi és az állami élet legkülönbözőbb területein ütött az igazság órája. Ez lényegesen új feltételeket teremt Európa integrálásához.” A Münchener Merkur továbbmegy. Július 27-én egyik cikkében már így ír: „Ha az, ami Csehszlovákiában történik, az egész keleti térségben végbemegy, akkor ez véget vethet az egész kommunizmusnak. Ha minden sikeresen halad, ak- kcr a csehszlovákiai fejlődés elvezet a szocialista tábor végéhez.” Mindezeket végiggondolva, mind világosabb, milyen célok, szándékok megvalósítását húzta keresztül az öt szocialista ország internacionalista por litikája. Varga József (Folytatjuk) 32 Az asztaltársaság már énekel. Béla is velük tart. Mindegyik igvekszik a maga egyéniségét kibontakoztatni. Éva szeme is keresztbe áll és sürgeti a társaságot. — Menjünk már, elég disz- nóságot csináltunk itt. Az agronómus bármilyen sokat ivott is. nem látszik meg rajta túlságosan. Leinti a lányt, és hangosan énekli: — Nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el... Amikor a végére ér, újra kezdi. Márcsak a hecc kedvéért is. A többiek időnként belekontráznak, de a sok ismétlés miatt előbb elunják. Egy ideig még mondogatja, de amikor látja, hogv mindenki túlságosan unja, feláll és indít. Éva megöleli Júliát és a fülébe súgja: — Ne haragudj rám. Aztán Bélának nyújt kezet és elsőnek hindui kifelé. Mindnyájan bocsánatot kérnek a háziasszonytól, aki elnézően és kedvesen igyekszik megnyugtatni őket, hogy nagyon jól érezte magát a társaságukban. Egészen a kocsiig kísérik őket. Amikor az agronómus begyújt, és rángatózva indul el a kocsi, Júlia hirtelen megrémül, felelősnek érzi magát, ha baj lesz, hiszen valameny- nyien részegek. Még ha a vezet "n nem látszik is. Mondhatta volna, hogy maradjanak itt, hiszen van elég fekhely. Az indulás után a kocsi simán, egyenletesen tér az útra. Ekkor döbben rá. hogy most egyedül maradt Bélával. — Itt kellett volna tartani őket... — Most mondod? — nézett rá kihívóan Béla. — Miért nem mondtad akkor, amikor itt voltak? Miért? Mert örülsz, hogv végre elmentek ... Megöl az irigység... — Gyere, feküdj le, alig állsz a lábadon. Bele akar karolni, de a férfi ellenségesen elhúzza a karját és a részegek következetes makacs módján hajtogatja, hogy nincs szüksége segítségre. A kis Júlika nem ébredt fel, pedig Béla meglehetősen hangosan ment el az ágya mellett. Minél előbb megágyazni, eloltani a villanyt és aludni, aludni, gondolta az asszony. Nem látni semmit, nem tudni se: imiről. főként Béláról, az égé--: estéről, az egész életről. Reggel majd lesz valami. Gyorsan hozzáfogott az ágyazáshoz, de nem készült el addigra, mire Béla bejött. Észrevette, hogy a hátamögött áll. Ránézett. Megmosdott, nedves haján még látszott a fésű foga. — Nevetséges vagy — közölte az asszonnyal. Júlia hallgatott. — Nem bírtad ki, hogy ne rakd fel azt a papírt. Júlia elhatározta, hogy nem szól vissza. — Kiröhögted az embert! Ezt már fogcsikorgatva mondta, és amikor az asszony erre sem válaszolt, odarohant a falhoz, hogy levegye az okmányt. — Hozzá ne merj nyúlni! — sziszegte és odarohant ő is, de már későn. Béla szögestől rántotta ki a falból és a lendülettől egyensúlyát veszítve elvágódott a megvetett heverőn. Amikor feltápászkodott, két marokkal fogta a képet és az ablakpárkányhoz verte. Már a második ütésnél szétment a keret is. Az üvegszilánkok szanaszét hullottak. — Nem vagy normális! őrült! — Igen, őrült vagyok! Hát nem volt elég, hogy Pesten is örökké rajtam röhögtek? A Kossuth-díjas férjén. Kell az. hogy itt is ez legyen? Ebből nem eszel! — Add ide! — nyújtotta ki kezét az összeszakadt oklevél után. — Ezzel elmehetsz! Mire vitted vele? Egyszer volt Budán kutyavásár, most már produkálni kell! Ilyet már nem adnak ingyen! Ezzel odavágta a lába elé az összegyűrt oklevelet. — Azt mondod, hogy in- gven? Te mered kiejteni a szádon? Te, aki nélkülem semmire sem mentél? Megmondják mások is, hogy a hátamon kapaszkodtál föl! Hallod! Hallod, mit mondok? (Folytatjuk)
