Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

wmar JIECTtl 1968. OKTOBER 17., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás as 1. oldalról.) emelését feltétlenül szükséges­nek véljük velük. Focfc Jenő a továbbiakban államigazgatásunk és társadal­mi életünk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta: kormányzatunk arra törekszik, hogy minden lehetséges mó­don és minden területen fej­lesszük rendszerünk demokra­tikus intézményeit. Szükséges­nek tartjuk, hogy erősítsük az állampolgári fegyelmet, har­coljunk a bürokrácia, a lélek- telenség, a rendszerünktől ide­gen jelenségek ellen. Jelentőségének megfelelően kissé részletesebben szóit mi­niszterelnökünk az ifjúságról. A mi ifjúságunk olyan or­szágban él, tanul és dolgozik, amelyben rend van, társadal­munk a szocializmus felé tart. Hazánkban a fiatalok szár­nyaló elképzelései testet ölt- hetnek, reális valósággá vál­hatnak. Ezután röviden érintette a nemzetközi helyzet és külpoli­tikánk -óbb kérdéseit. Kormányunk külpolitikájá­nak alapvető iránya a nemzet­közi feszültség növekedése el­lenére sem változik. Tovább munkálkodunk a nemzetközi feszültség enyhítésén, a légkör javításán. Különösképpen részt kívánunk venni az euró­pai béke és biztonság megszi­lárdításáért folyó munkában. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott beszéde után az elnöklő Kállai Gyula szünetet rendelt el. Az ülés szünetében a képvi­selők a Parlament folyosóján a beszámolóról, annak részletei­ről beszélgettek. A beszélge­tésbe bekapcsolódott Kádár Já­nos is és elmondta, hogy a na­pirenden levő fontos törvény- javaslatok és még inkább a kormányexpozé miatt nagy jelentőségűnek tartja az or­szággyűlés mostani ülésszakát. A kormány egyéves tevékeny­ségéről számot adó beszámoló­ban érintett összes fő kérdés, a bel- és külpolitika, a gazda­ságpolitika, a kultúrpolitika fejlődésünk szempontjából egyaránt fontos, s a beszámo­lóban összegezett eredmények biztató perspektívát is jelente­nek. Kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a további munka is meghozza sikerét. A délután folyamán a kor­mánybeszámoló fölötti vitában felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. A gazdaságirányítási rend­szer tapasztalataihoz és a csehszlovák események kap­csán kialakult nemzetközi helyzethez fűzött megjegyzést. Péter János külügyminiszter pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén szerzett tapasztalatairól be­szélt. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. Űrkarácsony a Hold körül? Félidejéhez közeledik az Apolló 7 amerikai űrhajó ti­zenegy napra tervezett kísér­leti repülése a Föld körül. A meghűléssel küzdő űrre­pülők egészségi állapotáról újabb jelentések nem érkez­tek, de feltehető, hogy közér­zetük javulóban van, mivel újabb feladatokra kaptak megbízatást. Rövid időre mű­ködésbe helyezték az Apollo 7 hajtóművét, hogy megálla­pítsák, annak révén miként módosíthatják szükség esetén az űrhajósok égi járművük röppályáját, majd újabb, mintegy tízperces helyszíni tv-közvetítést rendeztek és sugároztak a földi felvevő­állomás számára, s így a tv- nézők milliói ismét egyenes adásban szemlélhették, mi­ként töltik idejüket az űrha­jósok. Az eddigi két tv-közve- títés olyan hatást gyakorolt a nézőkre, hogy az amerikai televízió- és rádiószínészek szövetsége a három űrhajóst tiszteletbeli tagjává választot­ta. Hetvenhatodik fordulóját tette meg a Föld körül az Apollo 7 űrhajó, amikor az újabb „helyszíni közvetítést” Vietnami hírek... Az. Egyesült Államok és a VDK megbízottai Párizsban szerda délelőtt megkezdték az előzetes tanácskozások 26. munkaülését. Az amerikai kül­döttség vezetőjéhez, Harriman- hez — mielőtt a konferencia épültébe lépett volna — új­ságírók kérdést intéztek azok­kal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint a párizsi tárgyalások dön­tő szakaszukhoz érkeztek. Harriman elhárította a választ, s csak annyit mondott: „Amint azt önök is tudják, híresztelé­sekhez sohasem fűzök kom­mentárt.” A találgatások alapjának azt tekintik, hogy Dél-Vietnamban az utóbbi napokban alábbha­gyott a harcok hevessége, va­lamint vannak, akik az Egye­sült Államok részéről látvá­nyos gesztust várnak az elnök- választás előtt. Nyugati hírügynökségek sai- goni tudósításaikban jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete szerdán váratlanul két ízben is látoga­tást tett Thieu dél-vietnami el­nöknél, aki az első találkozó után magához kérette a dél­vietnami politikai és katonai vzető személyiségeket. Ameri­kai hivatalos helyen megérő- I sítették a két találkozás hírét, de a megbeszélés tartalmá­ról részleteket nem közöltek. A vietnami—amerikai megbeszélések 26. ülése semmiben sem különbözött az előző 25-től. jelentette ki a szerdai tanács­kozás után Xuan Thuy ál­lamminiszter, a VDK képvise­lője. Christian, a Fehér Ház saj­tótitkára szerda délelőtt rövid írásos nyilatkozatot tett közzé. Ebben azt hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államok vietnami politikájában nincs változás, ez a politika olyan, ahogyan azt Johnson elnök és Rusk kül­ügyminiszter korábban ismer­tette”. Rusk legutóbb október elején fejtette ki egy nyilatko­zatában, hogy az Egyesült Államok „kész a bombázások meg­szüntetésére, előbb azon­ban tudnia kell, mi lenne a válasz egy ilyen lépésre.” Christian később bejelentet­te, hogy Johnson elnök egyide­jű telefonbeszélgetést folyta­tott, délelőtt mind a három el­nökjelölttel: Nixonnal, Hum­phrey-val és WaHace-szal. „Az elnök az elterjedt hírekkel kapcsolatban ismertetni kíván­ta velük a korábban kiadott fehér házi közlemény.” Az amerikai fővárosban ugyanis szerda reggel olyan hí­rek terjedtek el, hogy a kor­mány a legrövidebb időn belül bejelenti a VDK egész területe elleni légiháború beszüntetését. BONM Kiesínger-expozé a Bundestagban Kiesinger kancellár szerdán beszédet mondott a Bundes­tagban, amelyben a parlamen- ;i frakciók kívánságára a leg­időszerűbb kül- és belpolitikai «érdesekkel foglalkozott. Ki- lelentette, hogy az NSZK-nak szövetségeseivel együtt „jelül cell vizsgálnia” politikáját a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország irányában, mert Moszkva most egy „új doktrí­nát” hirdetett meg. Ez az új loktrina — Kiesinger szerint — azt mondja ki, hogy egy ország, amely egyszer már szocialistává vált, mindig is az marad, és a Szovjetuniónak joga van beavatkozni, ha a szo­cializmust akár békés, akár nem békés úton veszély fenye­geti. A kancellár azt állította, hogy ezen az alapon Moszkva szabja meg azt is, hogy milyen kapcsolatokat tarthatnak a szocialista országok a Nyugat­tal. Mindez szükségessé teszi a nyugati politika felülvizsgálá­sát, amibe természetesen bele­tartozik a NATO megerősítése is. Erőteljesen aláhúzta a kan­cellár az Egyesült Államok ígé­reteit, hogy „megvédi Nyugat- Németországot”. továbbították a Földre az űr­hajó fedélzetéről. A tv-nézők- nek a három űrhajós bemu­tatta, hogyan készítik el táp­lálékukat, valamint azt is, hogyan „takarítanak” a ka­bin belsejében. Az űrhajósok közérzete jó, náthájuk mólóban van és csupán az ivóvíz klórtartaf mára panaszkodtak. Az amerikai űrhajózás ve­zetői annyira elégedettek az Apollo 7 eddigi teljesítményé­vel, hogy ez év december 2I-e körül Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders űrhajósokkal útjára kí­vánják bocsátani az Apol­lo 8-at, amely — ha minden rendben megy — Karácsonykor né­hány száz kilométerre megkö­zelíti a Holdat és annak meg­kerülése után tér vissza a Földre. Mi történt? Gondolatok a csehszlovákiai eseményekről IV. Miért kellene tisztára mosni a náci megszállókat? Jártak-e már kedves olva­sóim egy falu helyén? Én jártam. Kísérteties, nem egy­szerűen temetői hangulatot idéz ez. Mert a temetőben járva tudjuk, hogy ott fek­szik a sírkő által jelölt he­lyen az olykor élő, valaha hús-vér ember, aki végig­járva a számára rendelt utat, itt befejezte. Lidice nem ilyen. Itt semrpi sincs a később emelt műemlék múzeum ki­vételével, ami az egykor volt falura emlékeztetne. Frank, a cseh nép hitlerista hóhéra 1942 júniusában földig rom­boltatta a falut, valamennyi férfilakosát, tizenöt éves ko­rig legyilkoltatta, a nőket koncentrációs táborba vitet­te, a kisgyermekeket pedig különböző országokba széjjel szóratta. Frank a számonké­rés eljövetelekor maga mond- . ta el, hogy fenyegetés volt ez, nehogy másutt is akadjon el­lenálló, aki szembe mer for­dulni a megszállókkal. ★ Ide hívom vitára Lidicébe azokat a szerzőket, akik a prágai Host du Domu című folyóirat májusi számában — a felszabadulás 23. év­fordulója alkalmából! — ar­ról cikkeznek, hogy „az 1945- ös év megértését illetően még mindig kritikátlan in­formációk, túlzott értékelé­sek,■ mítoszok rabja a köz­vélemény”. Vitánk döntőbí­rói legyenek azok az egykor gyermekként elhurcoltak — ké­pük ott van a múzeumban —, akik később visszatértek, s családot alapítva felépítet­ték az új Lidicét. Velük együtt vallom, hogy Lidice tényleg egy csodálatos mítosz, olyan, amelynek látása óta magam is rabja vagyok; Nézzük csak, miket írtak. Szerintük Csehszlovákiában nem is volt semmilyen ellen­CSAK RÖVIDEN... A NEW JERSEY amerikai hadihajó kedden óriási ágyúi­val lőtte az észak-vietnami partoktól 28 kilométer távol­ságban levő Hon Matt szige­tet. A NATO MINISZTE­RI TANÁCSA november 14., 15. és 16-án tart ülést Brüsszelben. HÁROM AMERIKAI TU­DOMÁNYOS KUTATÓ kapta az idei orvostudományi Nobel- díjat — megosztva. EMILIO Arenales Catalan guatemalai külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés jelen üléssza­kának elnöke, kedden kivizs­gálás céljából bevonult az egyik New York-i kórházba, miután állandó súlyos fejfájás gyötörte. állás. „A megszállás idején a cseh nemzet túlnyomó több­sége a hitlerista államot szol­gálta”. Mi több: ezért a „szol­gáltatásért meg is jutalmaz­ták a nemzetet”. Nagy letar­tóztatások, a hazafiak töme­ges üldözése — „legenda”, mert „megtudtam — írja az egyik szerző —, hogy a náci biztonsági szolgálat szigorú parancsot kapott, hogy a pro­tektorátus területén csak olyan embereket tartóztas­son le, akik valóban veszélyt jelentenek”. S a partizánhar­cok? „Kocsmák, boltok, föld­birtokok ellen intézett rabló- támadások” voltak. ★ A felszabadulásnak 20. év­fordulóját ünneplő Prága egyik érdekes színfoltja volt az a sok minikiállítás, amit a város minden pontján lát­tam. Az üzletek kirakatai­ban helyezték el a környező házak ellenálló hőseinek fény­képeit, fegyvereit, a kerék­párt, amin a hírvivő járt, az aktatáskát, amelyben a grá­nátokat hordták. Ezt látva ki mert kételkedni abban, hogy a cseh nép ellenállása tömeges volt? Csak az emlí­tett cikkírók és a hasonsző­rűek. Nekik viszont hadd idéz­zem az annak idején feljegy­zett adatokat. (Bár azt hi­szem jobban tudják, mint én.) 1941-ben a protektorátus te­rületén rendfenntartás cél­jából tartott német hadosz­tályok száma 6—11 között váltakozott, 1944 végére a né­met katonai-rendőri erők szá­ma elérte a kétszázezret, meg­közelítően a 15 hadosztályt. 1945 januárjában több mint 60 partizáncsoport és osz­tag tevékenykedett az ország területén. A fasiszták börtö­neiben, koncentrációs tábo­raiban és a hitleristák elleni katonai hadműveletek során 375 ezer csehszlovák állam­polgár vesztette életét. 1 300 000 esehet és szlovákot — az ország lakosságának tizedrészét! — vetették a ná­cik koncentrációs táborba, vagy börtönbe. Ezeknek a hő­söknek és áldozatoknak az emlékét tapossák sárba, akik most ily módon próbálják a csehszlovák történelem e di­cső lapjait átírni. ★ De miért? Mert nagyon ve­szélyes játék ez, hisz egy ilyen „új" történelemszemlélet tük­rében a hazafiakra vadászó Jagd Kommandók és Sonder Kommandók szolid közigazga­tási intézménnyé szépülnek. S bárhogy is nézzük, nagyon sö­tét elképzelésekhez készítenek elő egy közvélemény-változást. Most fejeződött be a Bundes­wehr Fekete Oroszlán elneve­zésű hadgyakorlata, amelyen 45 ezer katona vett részt. Azok a csapatok, amelyek eredeti rendeltetésük szerint a bajor— cseh határon állomásoznak. A gyakorlatot Thilo altábornagy, az egykori náci vezérkar tag­ja, a partizánok elleni harc második világháborús specia­listája vezette. Mit gyakorol­tak? A hivatalos közlés szerint cél volt a szárazföldi haderő korszerűsítése, eredményeinek leimérése, elsősorban a megnö­velt tűzerő, a mozgékonyság « a rugalmasabbá tett csapatve­zetés szempontjából. Ismere­tes, hogy a Fekete Oroszlán eredeti célja a Csehszlovákia irányába való előrenyomulás, majd az ottani manőverek gya­korlása volt, s ezen mit sem változtat, hogy a legújabb ese­mények hatására Csehszlová­kia határától odébb, Stuttgart, München térségébe helyezték át. ★ A Fekete Oroszlán hadgya­korlat csak egyik árulkodó je­le a sok közül annak a nyugat­német revansista szándéknak, amely Csehszlovákia ellen irá­nyul. Nagyon kérdéses, hogy e szándékokat ne ismernék azok, akik ilyenfajta történelmi sze- recsenmosdatásba kezdtek a náci megszállás után álig ne­gyed századdal. Ugyanis eze­ket a szándékokat nem is na­gyon titkolták bonni körökben. Július 14-én a Keresztényszo­cialista Unió kongresszusán Walter Becher, a szudétanéme- tek vezére kijelentette: „Cseh­szlovákiában a társadalmi és az állami élet legkülönbözőbb területein ütött az igazság órá­ja. Ez lényegesen új feltétele­ket teremt Európa integrálásá­hoz.” A Münchener Merkur továbbmegy. Július 27-én egyik cikkében már így ír: „Ha az, ami Csehszlovákiában történik, az egész keleti térségben vég­bemegy, akkor ez véget vethet az egész kommunizmusnak. Ha minden sikeresen halad, ak- kcr a csehszlovákiai fejlődés elvezet a szocialista tábor vé­géhez.” Mindezeket végiggondolva, mind világosabb, milyen cé­lok, szándékok megvalósítását húzta keresztül az öt szocialis­ta ország internacionalista por litikája. Varga József (Folytatjuk) 32 Az asztaltársaság már éne­kel. Béla is velük tart. Mind­egyik igvekszik a maga egyé­niségét kibontakoztatni. Éva szeme is keresztbe áll és sürgeti a társaságot. — Menjünk már, elég disz- nóságot csináltunk itt. Az agronómus bármilyen sokat ivott is. nem látszik meg rajta túlságosan. Leinti a lányt, és hangosan énekli: — Nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el... Amikor a végére ér, újra kezdi. Márcsak a hecc kedvé­ért is. A többiek időnként be­lekontráznak, de a sok ismét­lés miatt előbb elunják. Egy ideig még mondogatja, de amikor látja, hogv mindenki túlságosan unja, feláll és in­dít. Éva megöleli Júliát és a fü­lébe súgja: — Ne haragudj rám. Aztán Bélának nyújt kezet és elsőnek hindui kifelé. Mindnyájan bocsánatot kér­nek a háziasszonytól, aki el­nézően és kedvesen igyekszik megnyugtatni őket, hogy na­gyon jól érezte magát a tár­saságukban. Egészen a kocsiig kísérik őket. Amikor az agronómus begyújt, és rángatózva indul el a kocsi, Júlia hirtelen meg­rémül, felelősnek érzi magát, ha baj lesz, hiszen valameny- nyien részegek. Még ha a ve­zet "n nem látszik is. Mond­hatta volna, hogy maradjanak itt, hiszen van elég fekhely. Az indulás után a kocsi si­mán, egyenletesen tér az út­ra. Ekkor döbben rá. hogy most egyedül maradt Bélával. — Itt kellett volna tartani őket... — Most mondod? — nézett rá kihívóan Béla. — Miért nem mondtad akkor, amikor itt voltak? Miért? Mert örülsz, hogv végre elmentek ... Meg­öl az irigység... — Gyere, feküdj le, alig állsz a lábadon. Bele akar karolni, de a fér­fi ellenségesen elhúzza a kar­ját és a részegek következetes makacs módján hajtogatja, hogy nincs szüksége segítség­re. A kis Júlika nem ébredt fel, pedig Béla meglehetősen han­gosan ment el az ágya mel­lett. Minél előbb megágyazni, el­oltani a villanyt és aludni, aludni, gondolta az asszony. Nem látni semmit, nem tudni se: imiről. főként Béláról, az égé--: estéről, az egész életről. Reggel majd lesz valami. Gyorsan hozzáfogott az ágyazáshoz, de nem készült el addigra, mire Béla bejött. Észrevette, hogy a hátamögött áll. Ránézett. Megmosdott, nedves haján még látszott a fésű foga. — Nevetséges vagy — kö­zölte az asszonnyal. Júlia hallgatott. — Nem bírtad ki, hogy ne rakd fel azt a papírt. Júlia elhatározta, hogy nem szól vissza. — Kiröhögted az embert! Ezt már fogcsikorgatva mondta, és amikor az asszony erre sem válaszolt, odarohant a falhoz, hogy levegye az ok­mányt. — Hozzá ne merj nyúlni! — sziszegte és odarohant ő is, de már későn. Béla szögestől rántotta ki a falból és a lendülettől egyen­súlyát veszítve elvágódott a megvetett heverőn. Amikor feltápászkodott, két marokkal fogta a képet és az ablakpár­kányhoz verte. Már a máso­dik ütésnél szétment a keret is. Az üvegszilánkok szanaszét hullottak. — Nem vagy normális! őrült! — Igen, őrült vagyok! Hát nem volt elég, hogy Pesten is örökké rajtam röhögtek? A Kossuth-díjas férjén. Kell az. hogy itt is ez legyen? Ebből nem eszel! — Add ide! — nyújtotta ki kezét az összeszakadt oklevél után. — Ezzel elmehetsz! Mire vitted vele? Egyszer volt Bu­dán kutyavásár, most már produkálni kell! Ilyet már nem adnak ingyen! Ezzel odavágta a lába elé az összegyűrt oklevelet. — Azt mondod, hogy in- gven? Te mered kiejteni a szádon? Te, aki nélkülem semmire sem mentél? Meg­mondják mások is, hogy a há­tamon kapaszkodtál föl! Hal­lod! Hallod, mit mondok? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom