Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

1968. OKTOBER 17., CSÜTÖRTÖK rast ff EG FBI KrKívltm 3 A szentendrei napok mérlege Lelkesedés és igényesség: siker Már tavasszal elkezdődött s végül a káoszból megszüle­tett a teljes műsor. Elérkezett szeptember 14., az ünnepé­lyes megnyitó napja. Gyere­keit, szinte katonás rendben, fegyelmezettséggel cipelték a székeket, gimnazisták vigyáz­tak a rendre, szedték a jegye­ket, irányították az idegene­ket. A kisváros a szeptemberi hűvöstől nem húzódott bor- zongva össze, hanem kinyílt % érdeklődők, kíváncsiak eiőtt, élni, mozogni kezdett, s két hét alatt megmutatta kin­cseit. Kéthetes szüret, igazi, nagyszabású, szellemi szüret volt Szentendrén. S ezúttal nemcsak a kirándulók, a tu­risták, az ínyencek csipeget­tek egy-egy fürtkuriózumot, hangulatot, érdekességet — hanem jól szervezetten és vi­dám hangulatban — hatal­mas puttonyokba gyűjtötték mindazt, amit ez a nagy múl­tú kisváros adhat, s egyfor­mán jutott belőle mindenki­nek, ízlése szerint: mit sze­leteit, szőlőt, mustot, vagy «őrt. Minden város vagy járás szeretne „napokat” rendezni, mert ez rangot ad. Ám ez nem kis dolog, hiszen feltéte­lezi, hogy van mit, és érde­mes megmutatni, közkinccsé tenni. S ha már úgy tartozik, olyan elengedhetetlenül, ha­gyományai közé, mint Szent­endrének, annak mélyebb okai is vannak. Idén már ti­zenegyedszerre rendezték meg ezt a programot. S a rendez­vények évről évre jobban megközelítették tulajdonkép­peni céljukat: valami olyas­mit nyújtani, adni a nagykö­zönségnek, amit másutt nem találhat meg, csak itt, s ami ugyanakkor része egy átfo­góbb kultúrának, műveltség­nek. KŐMŰVES, VB-SZERELÖ, BURKOLÓ, ASZTALOS, FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, VfZ-FOTÉSSZERELÖ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLET LAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI RAKODÓKAT, TEHER­GÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉD­MUNKÁSOKAT, AUTÓ­SZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT (lő évet betöltött fiúkat is) ÉS KALYHAFOTÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET» Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás ütsz munkaügyi osztályán. Szentendre, kicsisége, a fő­városhoz és Visegrádhoz való közelsége ellenére mindig központi helyet foglalt el a kereskedelemben és a kultú­rában egyaránt. Múltja, de jelene is az, ami Szentendrét szükségszerűen feljogosítja, sőt kötelezi a ki­tárulkozásra, a maga megmu­tatására. S ez a kötelezettség a hogyanra, a mitre egyaránt érvényes. Ezt talán most elő­ször vették figyelembe a szer­vezők, a programot összeállí­tó bizottságok, az eredmény minden várakozást felülmúlt. Nehéz feladatot vállaltak, amikor az egész programot a népművelés jegyében állítot­ták össze. Némi kockázatot is, hiszen az igényesebb dolgok már ezzei járnak, nem olyan biztos a siker. Egyszerűbb csak szórakoztatni, de ők töb­bet akartak. Sokfélét a sokféle rétegnek, a sokféle érdeklődésű ember­nek. Differenciáltan és meg- hittébb, kamara formában, így, a tartalom és a forma ilyen együttesével lehet — s ezt bizonyították az egyes rendezvényeken kialakult vi­ták, vélemények, s a jó han­gulat — elérni, hogy minden­ki érezze, közöm van a té­mához, s alkotó, aktív módon kapcsolódjon hozzá. S talán ez a lényeg, az aktivitás. A felrázott kedélyek és szellemi élet, amely korántsem nyugo­dott meg a szentendrei napok záróünnepsége után. S ez is volt a cél. Hogy ne valami izolált, elszigetelt kuriózum, két hétig tartó látványosság legyen mindössze ez az évről évre felelevenített hagyo­mány, hanem mozzanata egy egész éven át tartó folyamat­nak: népművelési, városfej­lesztési, idegenforgalmi folya­matnak. Indító mozzanata, lendülete, amelynek elsődle­ges feladata, hogy az alig fél óra alatt megközelíthető Szentendre a fővárosiak meg­hitt, ódon, nyugalmat árasztó „kerülete”, parkja legyen, kincseit egész éven át átad­hassa. Mind többeket tegyen történelmének részesévé, tu­dójává, szépségeit értékelők­ké. Az imént a „közöm van hozzá” érzésről beszéltünk. Talán ennek érdekében sike­rült legtöbbet tenniük a szer­vezőknek. Kérdőíveket osz­tottak ki a gyárakban, az is­kolákban, melyekre minden­ki ráírhatta, mit szeretne lát­ni, hallani. így került sor Sinkovits Imre és Gombos Kati nagy sikerű előadóestjé­re, melyet még meghittebbé tett az a véletlen, hogy Sin­kovits Imre aznap ünnepelte születésnapját. A sláger kok­télt szintén közkívánatra ren­dezték, akárcsak Szörényiék beat-estjét, vagy a nyugdíjas színészek és nyugdíjasok ta­lálkozását, és — ezen még a szervezők, a kérdőívet kibo­csátók közül is sokan megle­pődtek — a Színház és Film- művészeti Főiskola hallgatói­nak ankétjét is, vizsgafilmek vetítésével egybekötve. A fiatalok kívánságára jött el Komjáthy György, hogy majd egy egész délután „élő adásban” mutassa be a leg­újabb számokat, és az Ifjú­sági Magazin szerkesztői, akik a meglepően őszinte és nyílt kérdésekre hasonlóképp vá­laszoltak. Sem hely, sem mód nincs persze az egyes ren­dezvények elsorolására (24 volt) s főleg nem értéke­lésére. Elég annyi, hogy most elő­ször sikerült Szentendrének széles, majdnem teljes tab­MOST SZERENCSÉJE LESZ! AZONNAL BEKÖLTÖZHETŐ két és fél szobás bútorral berendezett összkomfortos öröklakást nyerhet a Budapest II., Ganz u. 5—7. sz. házban 4 FORINTÉRT Vegyen Szerencse-sorsjegyei az újságárusoknál, a levélkézbesítőknél, a trafikokban, a postahivatalokban, vagy a boltokban, áruházakban. lót nyújtania magáról. Ter­mészetesen rangos helyet ka­pott a művészet, amely elvá­laszthatatlanul összefonódott a kisvárossal, amely idén 40 éves művésztelepét ünnepli. Ennek a negyven évnek ál­lomásait, fejlődését mutatja be a Ferenczy Károly Mú­zeumban rendezett kiállítás, mely egymagában is hatal­mas vonzerőt képviselt. De helyet kapott a tudomány, a tudományos szimpozionok ke­retében, a helytörténeti ku­tatás, a város múltjának, je­lenének magas szintű bemu­tatása. S nem utolsósorban, éppen Szentendre jelenéhez kapcsolódóan, a szövetkezetek legszebb termékeinek bemu­tatója — itt hadd említsük meg, hogy festőművész, Ba­logh László rendezte, s ez­zel is jelezzük a mindenre kiterjedő figyelmet és igé­nyességet — az ipar és a kereskedelem problémái, az idegenforgalom kérdései. A sport, a szakköri, a társadal­mi rendezvények is egy-egy új, s élénk színt jelentet­tek, a látogatókat egész na­pos program várta, az elő­adások közti szünetekben tárlatvezetésen, idegenvezeté­sen, városnézésen vettek részt, mintegy megerősítéséül mindannak, amit hallottak. Sok mindent elmondtunk már, de még korántsem mindent. Nem lehet nem beszélni ar­ról a széles körű összefogás­ról, amely a siker záloga volt. S hogy mennyire moz­gósító erejű volt ez a két hét, és zajló eseményei, hogy milyen szellemi felpezsdü- lést és megható vállalkozó­kedvet váltott ki, bizonyít­ják a következők. Már a múlt héten megalakult a helytör­téneti klub. Ugyanígy, egy- egy rendezvény sikerén fel­buzdulva, a József Attila Művelődési Ház most alakult új kluboknak ad otthont, a magnósoknak és a filmmű­vészet iránt érdeklődőknek. A főiskolások bejelentették, hogy ezentúl vizsgafilmjeik és vizsgadarabjaik ősbemutató­ját Szentendrén, a Barlang Színházban tartják; Sinkovits Imre ígérete hasonló, Hubay Miklós monodrámáját az it­teni közönségnek mutatja be először. Mindez azért történhetett így, mert a művészek és előadók meleg fogadtatásra, igaz érdeklődésre, s vitázó kedvre találtak Szentendrén. A folyamat tehát megindult, egyre több és értékesebb prog­ramot vallhat magáénak Szentendre, melyek egyre több és több embert, egyre nagyobb^, közönséget vonza­nak. Ez volt a cél, s ma már egyre inkább nemcsak cél, ha­nem valóság. Varga Vera KISZ-aktíva értekezlet az agráron Mi ni szak az egyetemen Tegnap délután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik termében összegyűlt a fiatalság. Az előadás, melyet Fekete József, a KISZ KB pa­rasztifjúsági osztályának veze­tője tartott, nem szerepel a tananyagban. Az egyetem KlSZ-bizott- sága rendezett aktivaérte- kezletet. Az előadó ismertette az MSZMP KB agit.-prop. osztá­lyának állásfoglalását a felső­fokú tanintézetek oktató- és nevelőmunkájáról, valamint szóltak a nemzetközi diákmoz­galmakról és az aktuális poli­tikai kérdésekről is. A délutáni beszámolót megelőzően az egyetem kollégiumában beszélgetés folyt. A baráti eszmecserén dr. Kiss Albert, az egyetem rektora, dr. Bálint Andor professzor, az egyetemi KISZ-vb tagjai és a Pest megyei KISZ Bizottság képviseletében Haness László vett részt. A fiatal agrármér­nökök helyzetével foglalkoz­tak. Dr. Kiss Albert szólt a nők problémáiról, és elmond­ta, hogy a jövőben valószínű­leg miniszakot indítanak. Ez egy-két éves fakultatív tárgy lesz — például statisztika —, így a végzett hallgatók más .munkaköröket is betölthetnek. Szó volt még az állami tá­mogatásról. a lakásépítési lehetőségekről is. Megemlítették néhány terme lőszövetkezet helytelen állás­pontját az OTP-kölcsönökke: kapcsolatban. A kül- és belpo­litikai beszámoló és vita a dél­előtti beszélgetésen sem ms- radt el. Panaszok, megoldások A megyei kereskedelmi állandó bizottság vitája Vácott A lakosság kommunális, szolgáltatási és kereskedelmi ellátottságát vitatta meg Vá­cott tegnap a Pest megyei Ta­nács kereskedelmi állandó bi­zottsága a váci tanács jelen­tése alapján. Az egy lakosra jutó vásárlás a megyében nem éri el a hatezer forintot, Vá­cott meghaladja a tizenötez- ret; ez nagy terhet ró a keres­kedelemre. A város lakossága az utóbbi öt évben hatezer­rel nőtt, s ez szintén a hálózat fejlesztését indo­kolja. Az áruellátás élelmiszer- cikkekből, ruhafélékből meg­felelő, nem kielégítő azonban iparcikkekből. A résztvevők elmondották, hogy a fürdőszo­ba-berendezések, különösen a kád, hiánycikk. Annál is in­kább, mert a magánépítők anyagi helyzete nem mindig engedi meg, hogy egyszerre teljes fürdőszoba-berendezést vásároljanak. A fővárosból gyakran csak felárral lehet kádat sze­rezni, s azt is csak gyermekméret­ben. A hiánycikkek listájára ír­hatók a zománcozott kályha- és a horganyzott vízlevezető csövek. Aki vásárolni akar, az reggel hatkor odaáll az üzlet elé, hogy neki is jusson. Az említett esetekben azonban nem a kereskedelem, hanem a gyártó vállalatok a felelősek. Különböző kívánságok hangzottak el a lakosság ré­széről: létesítsenek például a na­gyobb üzemek előtt zöld­ség- és gyümölcsárusító­helyeket. Bemutató A Fővárosi Kézműipari Vállalat di­vatbemutatóval egybekötött víkend- háztelep-bemutatót rendezett Tahi- tótfalun. A korszerűen berendezett, minden igényt kielégítő ví- kendházak ízlés szerint variálhatók, bővíthetők. Nemrégiben francia szakemberek tekintették meg a telepet, és a látottak alapján ölven víkendházat vásároltak. Még ebben az évben megnyit­nak egy boltot a Hajógyár előtt, azután a Rádi utcában, a bélésárugyár és a kötöttáru- gyár között, s az Egyesült Izzó váci gyára előtt terveznek pa­vilont. A jelenlevők ismét felhívták a figyelmet az életveszélyes vasúti aluljáróra. A pályaud­var rekonstrukcióját 1970—75- re tervezik, ekkor építenék át az aluljárót is. A balesetveszély azonban indokolja, hogy előbbre hozzák a dátumot. Ugyancsak veszélyes a 2-es számú főútvonal is. A tanács kérte a minisztériumot, hogy az utakat, a ráfordítandó anyagi fedezettel együtt, adja a város kezelésébe. BUDAPEST Európai szocialista országok fővárosainak oktatásügyi konferenciája Szerda reggel a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottságának üléstermében megkezdte mun­káját az európai szocialista or­szágok fővárosainak oktatás­ügyi konferenciája. A három­napos tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió fővá­rosának oktatási osztályvezetői vesznek részt. A Vígszínház társulata Jugoszláviában A Vígszínház 47 tagú tár­sulata, Lenkei Lajos igazgató vezetésével, szerdán reggel Jugoszláviába utazott. A tár­sulat a következő napokban Belgrádban és Ljubljanában két-két, Mariborban pedig egy előadással vendégszerepei. A jugoszláv fővárosban ezúttal első ízben szerepel magyar prózai színházi együttes. Nincs különbség? Ülök a pártirodán, ahogyan a köznyelv jelöli ezeket a szobá­kat, a mostai esetben Vácott, a képcsögyár párt-végrehajtó­bizottságának helyiségében, s szemügyre veszem a bútoro­kat, Űj bútorok, esztendeje sem szolgálnak még, s no lám, valamennyi kárpitozott szé­ken, fotelon megereszkedett a bútorszövet, tokát eresztett, mint a falánk menyecske, po­cakot, mint a gyomrát szerető öregúr. Igen, ronda szegény­ke, valamennyi, csak az a baj, hogy — régi ismerős. Innét is, ináshonnét is. Mert másutt ugyanezeket a tokás, pocakos huzatú bútorokat látom, s lát­ják azok, akik naponta rájuk ülnek. Látják és bosszankod­nak, ám mást nem tehetnek. Ez van — ahogy azt a pesti aszfalton mondják. Miért ez van, pontosabban: miért csak ez van? Miért kényszerülnek arra közintéz­mények, hogy jó pénzért sima szobabútorokat vásároljanak meg, azokat helyezzék el az irodákban, ahol — érthetően, a nagy igénybevétel miatt — néhány hónap alatt tönkre­mennek, legalábbis a szó esz­tétikai, ha nem is fizikai ér­telmében. Azért, mert alig, vagy egyáltalán nem gyárta­nak speciális irodabútorokat a különböző bútoripari válla­latok, s különösen nem ülőal­kalmatosságokat. így azután a lakásba megfelelő, sokkal ki­sebb igénybevétel mellett jól szolgáló bútorok'az irodákban hamar megkopottá, gyűrötté lesznek, a rendetlenség, a sze­gényesség benyomását keltik. Igaz, a baj ott kezdődik, hogy maga a bútorszövet sem re­mekmű, mondhatni, egyirá­nyú gumi, mert csak nyúlik, de soha nem ugrik össze. Nem válik dicsőségére az előállító vállalatoknak, s a felhasználó bútoriparnak sem. Am mit te­gyen a bútoripar, ha ezt kap­ja? Mit tegyen a vásárló cég, ha csak ilyen szövettel behú­zott bútort vásárolhat? És — visszaugorva az elejére — mit tegyen a textilgyár, ha csak ilyet képes előállítani? (Ilyen nyersanyagokat kapunk, ilyen a gépészeti adottságunk stb., stb.) Magyarázat tehát van, csak éppen a sajátos követel­ményeknek megfelelő bútorok alig akadnak. Nincs különbségtevés, s ez már nemcsak a bútoriparra, hanem életünk sokféle dolgá­ra jellemző. Ugyanazt erőltet­jük ide is, meg oda is, holott — az általános iskolában már az első osztályban tanítják — egy alma meg egy körte ugyan két gyümölcs, de nem két al­ma vagy két körte. Azaz: aki­nek körte kell, annak nem smakkol az alma ... Márpedig igen sűrűn ezt „eteti” ipar és kereskedelem az almára áhi- tozókkal is. Drága mulatság ez. Mert ahelyett — a példá­nál maradva —, hogy tíz vagy harminc százalékkal többet fi­zetnék a körtéért, az aimát kell megvennem, s mivel több fogy belőle, az ár is az ere­deti kiadás többszöröse lesz. Az üzemeknek, intézmények­nek ritkán van pénzük bútor­ra. Amikor kerül ilyesmire, s forintjaik fejében az említett minőséget kapják, lényegében azt is biztosítják, hogy néhány esztendő múlva új bútor kel­lene, csakhogy akkor nem lesz éppen pénz, marad tehát a le­rongyolódott berendezés... Megint csak hasonlattal él­ve: a csuklós autóbuszok he­lyett nem bízhatnák Traban­tokra a Budapest—Vác közötti forgalom lebonyolítását. Nem is bízzák, mert égbekiáltó len­ne a melléfogás. Amikor azon­ban nem ennyire égbekiáltó, akkor lehet? Lehet olyan női csizmákat gyártani, melyekben tilos vízbe lépni? Lehet olyan inűbőrkabátokat gyártani, me­lyek a legkisebb rántásra is elszakadnak? Lehet olyan bú­torokat eladni irodákba, me­lyek csak lakásokba lennének jók? szándékosan éles fogal­mazó sú a kérdés. Mert így vi­láguk ki, hogy — persze, ezer­féle sok más és nagyobb ok mellett — milyen szükség volt azoknak a változásoknak az elindítására, melyek eredő­pontja a gazdaságirányítás mostani rendszere. A kis dol­gok, szokták mondani, mindig nagy dolgokhoz vezetnek el. Ebben az esetben is igaz. És mivel a nagy dologban meg­kezdődtek a változások, egy­szer majd csak sorra kerülnek a kicsik is. Ideje lesz. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom