Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

1968. OKTOBER 2., SZERDA ™>&f.írtnD 3 Vezetőségválasztás előtt Elveink szilárdsága Tábori élet Magyar katonák között Csehszlovákiában FURCSÁN HANGZIK első hallásra, de nagyon igaz. Azt mondta a Váci Kötöttárugyár csúcsvezetőségének titkára, hogy az eltelt két esztendő legjelentősebb eredményének a kommunisták vitaszellemé­nek erősödését, érvelésük eszmei tartalmának elmélyü­lését tartja. Helyben, va­gyunk: az ideológiai mun­kánál, a pártszervezetek több­ségében. még ma is „fehér folt”-nak számító területnél. Nehéz, mert igen sok ténye­zőtől befolyásolt tevékeny­ség ez, hiszen az általános kérdéseken túl, ahány hely, annyiféle kérdésre kémek s várnak választ az emberek. Érdekes tapasztalatra hívta fel a figyelmet az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár párt­végrehajtóbizottságának tit­kára, amikor azt mondotta, hogy az ideológiai munkában is vannak divatos — hirte­len aktuálissá lett — té­mák, s a pártszervezeteknek, a kommunistáknak nem min­déh esetben sikerült ezzel lépést tartaniok. Hiba lenne, s a dolgok fél­reértésén alapulna a párt- alapszervezeteknél úgy szá- monkérni az ideológiai mun­kát, hogy elszakítanánk a napi gyakorlattól, s mint va­lami tisztán elméleti tevé­kenységet szemlélnénk. Ugyan­olyan hiba lenne azonban el­tekinteni az ideológiai mun­ka fontosságától, s attól, hogy pártunk politikája, elveink szilárdsága rendkívül kedve­ző feltételeket biztosit hozzá. A fehér folt azonban fehér folt valóban a pártszerveze­tek többségében, s bár a párt IX. kongresszusa után érez­hetően változott a helyzet, még ma sem ad okot az elé­gedettségre. Próbáljuk bo­gozni a gondok csomóját, el­jutva a szálak végéig, az Az Országos Bányagépgyártó Vállalat felvesz budapesti munkára, vidéki szerelési munkára és külföldi szerelési munkára géplakatosokat, szerkezeti lakatosokat, csőszerelőket, villanyszerelőket és betanított munkásokat. Jelentkezés az OBV. Munkaügyi Osztályán, Bp. IV., Baross u. 91—95. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK • villanyszerelő, • hegesztő, • hőszigetelő, • épület-asztalos szakmunkásokat, • kubikosoka!, • kubikos brigádokat, • betonozókat, • útépítőké!, • csatornaépitőket, • betanított munkásokat és • férfi segéd­munkásokat. FIZETÉS : teljesítménybérben, kiemelt munkahelyi pótlék. Napi háromszori étkezés, szállás, szabad szombat. Jelentkezés személyesen, vagy levélben: DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár út 1. 26. sz. Építőipari V. okokig. Az első, s a pártszer­vezetek többségében ismert tapasztalat, hogy kevés a va­lóban képzett marxista, aki képes a gyors fölismerések­re, a gyakorlat adta tapasz­talatok elvi értékelésére, s a szükséges eszmei következ­tetések levonására. A má­sik tapasztalat: a pártokta­tás, annak ellenére, hogy for­máiban és tartalmában sokat változott, még ma sem tudja biztosítani a párttagság át­fogó képzését, s elsősorban azok körében nem, akikre az elméleti tudás gyarapítása a leginkább ráférne. A har­madik: ritkán foglalkoznak maguk a pártvezetőségek is az ideológiai munka kérdései­vel — napirenden gyakorla­tilag csak az oktatási évre való felkészülés szerepel —, esetlegesek és nem eléggé mé­lyek a politikai viták vezető­ségi üléseken, taggyűléseken. a kötöttárugyári PÉLDA, a kommunisták vitat­kozókedvének növekedése, minden pozitívumával is csak példa, s nem általános. A Szerszám- és Gépelemgyárak porkohászati gyárában azt ta­pasztalták, hogy elvi kérdé­sek vitáinál csupán néhány kommunista nyilvánít véle­ményt a taggyűlésen, s min­dig — ugyanazok. A többiek hallgatnak, főként azért — és érdemes erre fölfigyelni, bár­mennyire is szubjektív oknak tűnik —, mert attól tartanak, hogy megmosolyogják őket, mivel valami — úgymond — naivat mondanak. A bizonyta­lanság érzése érhető tetten e magatartásban, s ez éppen az elméleti képzettség hiányaira, hézagosságára, a szelektáló ké­pesség bátortalanságára mu­tat. Nem ritka magatartás ez. A Mechanikai Művek egyik pártalapszervezetének taggyű­lésén hangzott el az a véle­mény, miszerint a „nagy poli­tika” azok dolga, akik .csinál­ják ,a politikát. A vélemény — helyesen — vitát váltott ki, hiszen kik csinálják a politi­kát? Másutt azonban nem fo­galmazzák meg ilyen őszintén vél-., lényüket azok a pártta­gok, akik úgy érzik, hogy nem nekik való a politika tudomá­nya, ők „csak” — hol tudato­san, hol ösztönösen — e po­litika megvalósítói. A dolgok természetéből fa­kad, hogy egészen mások a feladatok egy tudományos ku­tatóintézet pártszervezetében, mint egy műhely kommunis­táinak közösségében, ám e különbség nem érinti magát az alapokat. Mindkét helyen a párt szilárd elveken nyugvó politikája az alap, s attól ki- j indulva kell meghatározni, az adott helyen, melyek az j ideológiai munka feladatai? ! Erre nincs semmiféle, recept, j séma, a járási, városi pártbi- i zottság csak segíteni tud ab­ban, hogy egy-egy pártalap- szervezetben ne szüneteljen az ideológiai munka, de azt, hogy e tevékenység mit emel­jen ki, csakis helyben, maga a pártvezetőség határozhatja j meg. Azok az elvi útmutatá­sok, melyeket a párt IX. kong­resszusa fogalmazott meg, a marxizmus—leninizmus világ­nézetének uralkodóvá tételét célozták abból a lenini megál­lapításból kiindulva, hogy az elmélet anyagi erővé válik. És ( éppen ez indokolja, hogy a pártalapszervezeteknek az ed­diginél nagyobb figyelemmel kell foglalkozniuk az elméleti j munka kérdéseivel, a pártok­tatás tartalmi fejlesztésével I — mert eddig elsősorban a j formai s létszámi kérdések domináltak —, a párttagság általános képzettségével. Az ' elméleti munka ugyanis mész- 1 sze esik az elvont, s a gyakor­lati haszonnal járó ténykedés­től ; nagyon is mérhetővé válik egy-egy közösség egész légkö- | rében, magatartásában, mun­kájában, hogy a kommunisták eszmei szilárdsága és aktivitá­sa milyen fokon áll? NAPJAINKBAN kétségtele­nül a közgazdasági kérdések alkotják az ideológiai munka gerincét, s érthetően nagy az érdeklődés e kérdések iránt. A gazdasági irányítás rend­szere biztosítja az elméleti kérdések aktualitását, de itt megintcsak érvényes az az alapelv, hogy ahány pártszer­vezet, annyiféle módon lehet és érdemes a teendőket meg­határozni. Egészen más rész­letek iránt érdeklődnek a ter­melőágazatban dolgozók, mint a szolgáltatásban, közigazga­tásban s így tovább. Ezt a mást azonban nem tudják „odafönn” meghatározni: itt jut rendkívül nagy szerep a pártszervezetek önállóságá­nak, alkotó bátorságának. Né­hány helyen ugyanis azt gon­dolták, hogy a gazdasági re­form megkezdésével már hát­térbe szorulnak az elméleti kérdések. A gyakorlat igazol­ta: most kerülnek igazán napirendre. Ezért, hogy a pártszervezetek egy részénél fölújítják azokat a tanfolya­mokat, melyek az előkészítés időszakában oly sokat segítet­tek, s melyek egy-egy vezetői szint — művezetők, üzemve­zetők, osztályvezetők, gyár­részlegvezetők, s az érintett társadalmi szervezetek tiszt­ségviselői — sajátos igényei­hez igazodnak. kollektívájának levele, ame­lyet a napokban kaptak. Eb­ben a munkatársaikat tájé­koztatták az otthon történtek­ről. Megírták, hogy már eddig is minden távol levő katona­fiú családját felkeresték és bármilyen problémájuk adó­dott, annak megoldásában a legmesszebbmenőkig segítsé­get nyújtottak. Természetesen a levélben' sió volt a gyárban történtekről is. Végül arra kérték a kint levőket, hogy a szolgálatot továbbra is a haza hű fiaihoz méltóan, a parancs­nak megfelelően teljesítsék. — Nincs könnyű dolgunk. Látjuk, tapasztaljuk, hosszú kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy az itteniek meg­értsék a jelenlegi helyzet lé­nyegét. Sok becsületes ember gondolkodását megzavarták a felbújtók, s itt-ott még most is agitálnak a szocialista rend ellen — mondja Fodor József és Mákos Ágoston tiszt. Kü­lönösen néhány újság agitál durva hangon ellenünk. A mi katonáink azonban nem en­gedik magukat befolyásolni. Szorosan együttműködnek a becsületes, haladó gondolko­dású szlovákokkal a szocialis­ta rend megszilárdításában. — Történt-e baleset itt-tar- tózkodásuk alatt? — Fegyveres összecsapásra nem került sor — válaszol­nak, majd dr. Czinege Mátyás orvos arról tájékoztat ben­nünket, hogy üres a gyengél­kedő, csupán egy katonát kel­lett kezelésben részesítenie, aki a minap a sötétben rosszu. lépett, és meghúzódott a lá­ba. Napirend Magyarországon elsőként a Feri­hegyi repülőtér meteorológiai szolgálatánál használnak időjá­rásjelző radarké­szüléket. A meteorológu­sok a műszer kép­ernyőjén kilomé­teres pontosság­gal meghatároz­zák az ország lég­terében kialakuló csapadékzónák helyét és nagysá­gát, mérik az át­helyeződés irá­nyát és sebessé­gét. A kapott ada­tokról tájékoztat­ják a légijáratok pilótáit. — Mivel töltik az idejüket? — Fegyvernemenként vál­tozik a program. Mi például járőrszolgálatot teljesítünk. Szabad időnkben karbantart ­juk fegyvereinket, politikai foglalkozáson, kiképzésen ve­szünk részt, de jut idő a le­vélírásra, újságolvasásra is — sorolja a hadnagy. A körüí- állók hozzáteszik: — ha ked­vünk tartja tekézünk, röplab- dázunk, sakkozunk, barkácso­lunk és pihenünk. Általában, mint odahaza, reggel 6 nlrakor van az ébresztő, este 10 órakor pedig a takarodó. — Éjszaka nem fáznak? — Nem fázunk. Vagy két napja azonban kezd hajnal­ban hűvösödni, de mi megta­láltuk ennek is az ellenszerét. Mindenesetre nem olyan ké­nyelmes, mint odahaza a pap- lanos ágyban. F. — K. Augusztus 21-én az öt szocialista ország hadseregeivel kö­zösen a magyar néphadsereg alakulatai is Csehszlovákia föld­jére érkeztek. Azóta már több hét telt el. Vajon hogyan élnek ott katonáink, hogyan telnek hétköznapjaik, miként teljesítik dolgozó népünk, pártunk és kormányunk parancsát, a szocia­lizmus védelméből rájuk háruló feladatokat? Erre voltunk kí­váncsiak, amikor a napokban a Csehszlovákiában állomásozó magyar katonai alakulatainkat meglátogattuk. tes, bő és tápláló. Érzem, hogy legalább egy kilót híztam. — Mi volt a mai menü? — Borsógulyás, túrós csusza, alma, csokoládé — válaszol a főszakács, Szilágyvári István főtörzsőrmester. — S repeta is volt. Az otthoniak üzenete Jön a posta MÁSUTT a csoportos be­szélgetések, a pártnapok adta lehetőségeket használják fel az elméleti kérdések tisztázá­sához, a párt politikájának eszmei tartalmát megértető vitákhoz, s egyre inkább föl­fedezik azt a lehetőséget is, melyet a tömegszervezeti poli­tikai oktatás teremt. Elsősor­ban a szakszervezetek kereté­ben végzett politikai oktatás, de a KISZ is sokféle lehetősé­get nyújt a valóban tömeg­méretű ideológiai munka erő­sítésére, s a pártszervezetek jól képzett propagandisták biztosításával, a propagandis­ta konferenciák anyagának alapos kidolgozásával segíthe­tik, hogy valóban eredményes, s ne pusztán formális legyen a tömegszervezeti oktatás. A vezetőségválasztó taggyűlése­ken az ezernyi teendő között szó esik majd az ideológiai, munkáról is. Hiba lenne azon­ban, ha a következő két esz­tendőben az ideológiai munka erősítése, a fehér folt fölszá­molása az ezernyi teendő kö­zött csupán egy lenne. A leg­fontosabb feladatok között van helye! Mészáros Ottó A távolban, a város alatt hosszú sötétzöld színű erdő tűnik elő. A földúton őrök és fasorompó állja utunkat, hogy később elvezessenek bennünket a parancsnokságra. — Nézzenek széjjel, beszél­gessenek, ismerkedjenek meg az életünkkel — mondja a pa­rancsnok. Fejünk fölött éppen helikopter húz át, majd le­száll a rétre. A napi postát és az újságokat hozta meg Ma­gyarországról. — Mindennap kapunk leve­let és újságot. így tájékozód­va vagyunk az otthon történ­tekről. A rádiót is hallgatjuk — magyarázza Poncz Barna­bás, majd társaival együtt be­letemetkezik az újságokba. (A képen.) A sátrak felől Tóth Sándor, tiszt siet felénk. Előbb ő kér­dezősködik, majd elmondja, hogy a katonák példamuta­tóan látják el feladatukat, maradéktalanul végrehajtják a parancsokat. Harckocsik, kétéltűek, sát­rak, ágyúk, rádióskocsik, jár­művek között sétál unit, ahol szolgálatot teljesítenek, vagy1 Elsőnek Pest megyében Csökkentett munkaidő a tegnap átadott dabasi sütőüzemben 35 ezer ember kenyerét, péksüteményét készítik na­ponta a Dunaharaszti Sütő­ipari Vállalat új dabasi üze­mében. Nyolc községet látnak el kenyérrel és pékáruval, azonkívül innen kapja a mintegy 28 féle süteményt Hernád, Táborfalva és Inárcs. A négymillió forinttal re­konstruált üzemben 100 mázsa kenyeret sütnek naponta és minőségi bérezéssel érik el, hogy a kenyér mindig kifo­gástalan legyen. A modern berendezésekkel ellátott üzem lehetővé teszi, hogy november 1-től a megyében és a szak­mában elsőnek vezessék be a heti 44 órás munkaidőt. A gyár mellett novemberben tejivót és tésztaboltot nyitnak egy üzletben. Az üzem süte­ményét a dabasi iskolákba mozgóárusok viszik ki majd a gyerekeknek. az ösvényeken, a sátrak ten­gerében. Az egyik egységnél, ahol hosszabban időzünk, Szabó Géza és Kádár Sándor tisztek mondják el, hogy be­osztottjaik fegyelmezett em­berek. .Értik és ismerik fel­adataikat, készek a további parancsok teljesítésére. Tábori menü — Nagyon jólesett és esik, hogy a lakosság is felkeres bennünket, virágokat hoznak — veszi át a beszélgetés fo­nalát Kozma László. A kato­nák egyhangú véleménye: ad­dig maradunk itt, míg a párt és kormány ezt kívánja tő­lünk. — Pedig sok dolgunkat hagytuk félbe odahaza — folytatja Takács , Miklós — van, aki házat épít, szüretel­ne, én például nősülnék. Már minden elő volt készítve a lagzira, amikor elszólított ott­honról a kötelesség... Ezen aztán valamennyien akaratlanul is jót derülünk, s amikor leszáll az est, ma­gasra csap a tábortűz lángja, az előbbi beszélgetésre céloz­va, jegyzi meg tréfásan Káló István: — Egyszer talán még hálás is leszel érte. Lehet, hogy egy elhamarkodott lépéstől men­tettek meg téged ... S a kis közösség nagyot ka­cag a piruló vőlegényjelöltön. — A „kajára” igazán sem­mi panaszunk nem lehet — mondja Forgó István. — Izle­Radar A szokásos formaságok el­intézése után Volga gépko­csink fürgén vág neki a kilo­métereknek. Csehszlovákia földjén járunk. — Rend, nyugalom van. Az emberek dolgoznak — állapít­juk meg és átadjuk magun­kat a csendes nézelődésnek. Ahogy egyre jobban az or­szág belseje felé közeledünk,, feltűnik, hogy a házakon, ab­lakokon, kerítéseken egyre több szlovák, magyar, szovjet felírás akad — igaz nagy ré­szét már lefestették —, vala­mint sok útjelző tábla muto­gatja rossz szándékú emberek okozta sérüléseinek nyomát. karbantartást végeznek a ka­tonák. Gyorsan telik az idő és szinte mi is táborlakókká vá­lunk. Már otthonosan moz­gunk az erdőben, eligazodunk Komolyabb dolgokra tere­lődik a beszélgetés. Simkó Géza, Verebélyi Géza tisztek és Ferenczy Károly szakasz­vezető újságolják, hogy jól­esett a katonáknak a gyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom