Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
9 1968. OKTOBER 13., VASÄRNAP rStm APOLLO A 60 méter hosszú Saturn—1-B rakéta — az Apollo 7. űrhajóval — óriási tűzmadárként, fülsiketítő dübörgés közepette emelkedett pénteken a magasba. E dübörgésből azonban az űrhajósok vajmi keveset hallottak. Walter Schirra parancsnok a földi vezérlőállomásra azt jelentette, hogy mindössze „csekély zajt” hallottak. 7. (Folytatás az 1. oldalról.) Nem megy azonban minden zökkenő nélkül. Szombaton hajnalban elromlott a melegítőradiátor és az űrhajósok dideregni kezdtek. A fűtés problémáját sikerült ugyan megoldaniuk a hűtőfolyadék-rendszer elzárásával, de Schirra közben megnáthásodott. Jelentette a földi megfigyelőállomásnak, hogy két aszpirint vett be és 8—9 papírzsebkendőt használt el. Az amerikai űrhajózási hivatal szóvivője kifejezte reményét, hogy Schirra megfázása nem fenyegeti a küldetés sikerét és ha nem támad komolyabb baj, akkor az Apolló 7. folytatja útját a föld körül. Az Apolló 7. űrkabin fedélzetéről szombaton 16 órára tervezett és rendkívül érdekesnek ígérkező első televíziós közvetítés elmarad — közölték Houstonban. Schirra, az űrkabin parancsnoka, aki a közvetítést lemondta, közölte, csak akkor kerülhet rá sor, ha már végrehajtották a tervezett „találkozási manővert”. Puccs Panamában PRÁGA 11 HALOTT A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság szombaton jelentést adott ki a péntek délutáni repülőszerencsétlenségről. A repülőgépen összesen 40 személy tartózkodott. A repülőgép háromfőnyi személyzete meghalt, a 37 utas közül nyolcán vesztették életüket, hatan igen súlyosan, a többiek súlyos vagy könnyebb sérülést szenvedtek. Az utasok túlnyomó többsége szlovákiai lakos. A repülőgépen külföldi utas nem tartózkodott. (Folytatás az 1. oldalról.) amerikai részébe menekült, felhívást adott ki, melyben bejelenti, hogy kormánya nem mond le, nem veszi tudomásul a katonai puccsot és mindent meg fog tenni „a közrend és a nyugalom helyreállítása érdekében”. A panamai főváros utcáin fiatalok, akik Arias híveinek vallják magukat, barikádokat építenek. A katonai junta egyelőre semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy meggondolná magát és esetleg tárgyalásokat kezdene az elnökkel. Az utcákon gépfegyvereket állítottak fel, a nemzeti gárda tagjai feltűzött szuronnyal teljesítenek őrszolgálatot, a stratégiailag fontos épületeknél. A csatornaövezetben állomásozó amerikai csapatokat készültségbe helyezték, noha az Egyesült Államok „nem szándékozik beavatkozni” a panamai eseményekbe. Vietnami jelentés (Folytatás az 1. oldalról.) erők katonáival. Hasonlóképpen hadműveletekről érkeztek jelentések a deltavidékröl és Saigon környékéről. A főváros katonai körzetében a kormánycsapatok és az amerikaiak helikopterekkel és B— 52-esekkel igyekeznek visz- szavonulásra kényszeríteni a partizánalakulatokat. Da Nangtól 80 kilométernyire délre — az amerikai verzió szerint — összeütközött és lezuhant két amerikai tengerészgyalogsági helikopter. Tizertkét katona életét vesztette. Szombaton Hanoiban helyi idő szerint 13 óra 45 perckor megszólaltak a légvédelmi szirénák. A légelhárító egységek tüzet nyitottak a város légterébe behatolt amerikai repülőgépre. SANTA ISABEL Bevonták a spanyol zászlót Péntek éjfélkor a Fernando Poo szigetén elterülő Santa Isabel fővárosban ünnepélyesen bevonták a 190 évig spanyol uralmat jelképező zászlót, s ezzel Egyenlítői Guinea önálló országgá vált. Ettől a naptól kezdve az egykori spanyol főbiztos rezidenciájában a kis állam első elnöke, Francisco Macios Nguema intézi népe ügyeit. I 29 Éva Bélára néz és ámuldozva összecsapja a kezét: — Nahát Béla, hogy maga ezt nem mondta nekem! — Mi? Mit kellett volna mondanom? — játszotta meg a tájékozatlant. — Hát hogy ez tulajdonképpen a felesége találmánya. — Nanana! Azért nem egészen, mert a kettő egymásmelleit olyan, mint a vadkörte és a császárkörte. Júlia most nem volt egyedül és nem hagyta magát. — Csak az egyik nem olyan savanyú, a másik meg nem olyan édes. Béla megtöltötte a poharakat. — Hát sose iszunk? Már sokszor mondtak egymásnak gorombaságokat, vitáztak, sértéseket vágtak egymás fejéhez és azt hitték, hogy soha. nem fogják elfelejteni. de ilyen' csendes, kívülről láthatatlan, de belülről mélyen élő gyűlölettől fűtve még nem hadakoztak. Mindketten tudták, hogy szerepet játszanak. És elhatározták, hogy nem hagyják abba. Béla felvette a házigazda szerepét és ivásra noszogatta vendégeit, elő-elő hozott egy témát, vicceket ontott, de a társalgás mindig visszakanyarodott Júliához. — Tudják, hogy milyen úr volt Júlia? — nevetett a lány. Talán egyedül ő sejtett meg valamit a két ember közötti elkeseredett harcból. Ügy nézett Bélára, mintha szánt szándékkal akarná ugratni. Júlia kihallotta belőle a bizalmaskodást is, de nem törődött vele. A lányt még vetélytár- saként is szövetségesének tekintette. Mindnyájan várták, mivel folytatja a lány, s amikor kellőképpen felcsigázta a társaság figyelmét, közölte: — Főosztályvezető volt. A minisztériumban. Ha nem citálta le a férje, azóta tán miniszter is lenne. A lány élvezte, hogy Béla dühöng, de nem törődött vele, tovább mondta: — Kocsija is volt, bizony! Én is ültem benne. Saját külön kocsija. Miniszterekkel járt fogadásokra. Bizony! Szilvágyi Béla nem csinált rossz partit! — Ugyan — intette le Júlia, de Évába nem lehetett belefojtani a szót. — Miért? Nincs igazam? — És mi történt? — kérdezte ügyetlenül az elnök. Az állatorvos is megérezte, hogy nem a legjobb vágányra siklott a beszélgetés, de közbeszólásával csak olajat tett a tűzre: — No igen, már ne haragudjon meg, asszonyom, ha az ember magasra kerül, akkor mindig megvan az a veszély hogy leesik... — Téved! — vágott oda a lány. — Ballagó Júlia egyáltalán nem esett le, csak férjhez ment. Igaz, Béla? A főkönyvelő fontoskodva kérdezte: — Szóval önként lépett ki a paradicsomkertből? — Ha hiszi, ha nem, önként. Igaz, Béla? — kérdezte kissé pimaszul a lány. Júliát máskor talán bőszMI TÖRTÉNT? Gondolatok a csehszlovákiai eseményekről I. A GYÖKEREK Nemcsak a Magas-Tátra csodálatos erdői, a prágai sörcsarnokok, vagy kassai barátom pompás gombasalátája vonzott az elmúlt két évtizedben oly sokszor Csehszlovákiába. Inkább az emberek, akiket mindjobban megismertem és megszerettem. Érthető, hogy az elmúlt hónapokban oly nagy aggodalommal figyeltem a csehszlovákiai eseményeket. Megvallom, sok mindent nem értettem. Most, hogy a kibontakozás jelei mindjobban látszanak, sok kételyemre kapok választ, s mind világosabbak a korábban oly érthetetlennek tűnő események mozgató rugói is. ★ Személyes élménnyel kezdem. Néhány évvel ezelőtt Csehszlovákia nemzeti ünnepén részt vettem Prágában a köztársasági elnök fogadásán. Kezet fogtam Novotnyval és igyekeztem jól megfigyelni őt egész este. Igaz volt, amit mondtak róla. Ez az ember nem tudott mosolyogni. Kemény, egy tömbből faragott arcán a vonások nem valami markáns, erőteljes — ezért szimpatikus — egyéniségről, hanem inkább a száraz meg- keseredettségről vallottak. A megelőző napokban sok ismeretséget kötöttem vezetőkkel, régi harcosokkal, újságírókkal, közgazdászokkal, tsz-tagokkal, funkcionáriusokkal. Most már könnyű megadni az okát, miért terelődtek beszélgetéseink oly sokszor az elnök személyére. Régi, önmagát túlélt, de mégis makacsul fennmaradni akaró uralkodó csoport megszemélyesítője volt. A nevéhez kötöttek mindent, ami... ami ellen az elmúlt év végén a szocializmus megújhodási folyamata címén harc indult. ★ Személyes élményem és hazánk elmúlt másfél évtizedének történelmi tapasztalatai egyaránt diktálják annak megértését, hogy mindaz, ami Csehszlovákiában történik, innét ered. Az alapvető ok a szektás, dogmatikus hibák, a személyi hatalom — és ennek következményei. Ez ellen kellett a csehszlovák kommunistáknak fellépniük. Ha megkésve is, de képes volt erre csehszlovák testvérpártunk. És mindjárt erről a késésről. (Mert számomra ez a tény is sok mindent megmagyaráz). Mindaz, ami az SZKP XX. kongresszusa után — ilyen, vagy olyan módon — a múlttal következetesen szembenézve, leszantotta volna az ilyen bizalmaskodó hang, ezúttal azonban örült neki. Gonoszkodó érzéssel méregette, mi mehet végbe most Bélában, örült, hogy mindezt nem neki ’-all egyszer kimondani, hanem tanúk előtt, más olvassa a férfi fejére. Ha nem gyűlt volna fel benne annyi jogos sérelem, bizonyosan megakadályozza Évát, és Béla segítségére siet. Elnök kollégája vállon veregette Bélát: — És te egy ilyen asszonyt véka alatt rejtegetsz? Lenne csak nálam, olyan brigádvezetőt csinálnék belőle! — Az már volt — húzta el száját a férj. Júlia mosolygott. — Bizony, az már voltam. És úgy gondoltam, hogy mivel csak a sasok tudnak magasan repülni, a kacsák alacsonyan szállnak, hát szárnyaljanak a sasok. — Ez költői volt! — csóválta meg fejét elismerően az állatorvos. Az agronómus, aki eddig csak hallgatott, most Júliához ment. — Gratulálok ... Nem gondoltam volna, hogy ez a kitűnő ösztönző módszer époen egv asszonytól ered ... Már mint az eredményességi munkaegység ... — Sok minden asszonytól ered még — sütötte el naív tréfáját a zömök elnök. Amikor végre asztal mellé ültek és Béla megint körülkínálta a társaságot, Éva Júliához fordult: (Folytatjuk) zajlott több testvérpártunkban, Csehszlovákiában sokáig váratott magára. Ez a késedelem kettős hatású volt Egyrészt jobban elmélyült a tömegek elkeseredettsége, tovább lappangott, fertőzött a gyógyításra régen megérett kór, másrészt — éppen ez a tény — megkönnyítette a mindig ugrásra kész ellenséges elemek dolgát. Ennek érzékeltetésére idéztem személyes tapasztalatomat is. Milyen nagy lehetett az elégedetlenség, a változás óhaja, ha rövid ismeretség után szinte mindenki nyíltan erről vallott a testvérország fiának. (Annak az országnak és pártnak a fiát éri ez a bizalom, amely hasonló problémáinak megoldásával ekkor már példaképe volt a megújhodást kívánó csehszlovák kommunistáknak.) Ez a helyzet szülte a későbbi eseményeket. De milyen jellegűek voltak az események? Csehszlovákiában sokan nem látják még ezt ma sem tisztán — de azért sem tenném a tűzbe a kisujjam, hogy nálunk mindenki egyértelműen és helyesen fogja fel. ★ A nyugati világ hamar elárulta magát, s ezúttal hihetünk is nekik. Strauss még óva intett egy beszédében: Minél kevesebbet fogunk a csehszlovákiai eseményekről beszélni és írni, annál jobb lesz ez a fejleményekre nézve... Az intés hasztalan. A Die Zeit már májusban így ír: „A történelem áramlatában” című cikkében: „A perem kezd leválni a szovjet hatalmi központról, a politikai térképen új elrendeződés körvonalai mutatkoznak...” Az európai erőviszonyok új elrendeződését értik ez alatt. Egy olyan új helyzetet, amelyben Csehszlovákia már máshol, más ■ zászlók alatt menetel. Világosabban fogalmaz ugyanebben az időben a Neue Züricher Zeitung: „Valójában már jól előrehaladott az a folyamat, amelynek során Kö- zép-Európa igyekszik megszabadulni a szovjet uralomtól — majd hozzáteszi —, jó lenne, ha az összes illető kormány felismerné az új helyzetet és siettetné a fejleményeket.” Ez világos beszéd. Csak azt nem értem, hogy Csehszlovákiában oly sokan nem ismerték fel idejében az ilyen hangokat — amelyek még csak elszólásnak sem mondhatók. Nem tudom miért nem értették meg azok a világosfejű politikusok, újságírók sem, akiket úgy ismertem meg, mint józan, megfontolt, reálisan látó kommunistákat. Mert tény, hogy nem vették észre nagyon sokan, hogy az imperializmus fellazítási politikájához asszisztálnak. Ennek célja ismert: szakadást előidézni az ország népe és szocialista vezetése, majd az ország és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország között, hogy szabad legyen az út a kapitalizmus valamilyen formában való visszaállításához. Hogy ezt ilyen nyíltan nem mondta ki senki? Milyen naivitásra vall ez a kérdés. Az imperialisták Budapest óta, 1956 óta azt is megtanulták, hogy egy Mindszenthy-féle őszinteségi roham minden reményüket szétzilálhatja. A taktika tehát: a szocializmus féltésének, demokratikussá, humánussá tételének jelszava alatt rombolni szét a proletárhatalom hadállásait. A taktika egy ideig bevált. Csehszlovák elvtársaink — akik valóban a szocializmus megújhodásának ügyével voltak elfoglalva — sokáig nem figyeltek fel arra, hogy a háttérben — olykor nem is a háttérben! — milyen mesterkedések folynak. Varga József (Folytatjuk) Kínai világtérkép A pekingi képesboltokban megjelent Európa és a világ politikai térképének új kiadása. A világ térképén a Kínai Népköztársaság a központi helyet foglalja el. Az Európa országait ábrázoló térképen egyetlen országot jelöltek meg vörös nyomtatásban — Albániát. Az Albán Népköztársaság térképét nagyítva is kivetítették a lap szélére egy Mao Ce-tungtól származó idézettel: pei „ha ideig-óráig támogatják- is a revizionizmust, végül is el fogják vetni azt”. MANILA KOMPTRAGÉDIA Súlyos szerencsétlenség történt a Fülöp-szigetektől délre: elsüllyedt egy 500—600 személyt szállító komp. A szeren_____f _________________ csétlenség után azonnal megA hős népi Albánia — nagy Indult a mentés, mintegy kétszocialista fáklya”. Európa térképén egy másik Mao Ce-tung-idézet is olvasható, amely kilátásba helyezi, hogy a különböző országok nészáz személyt sikerült a ~á- páklói hemzsegő tengerből kimenteni. Legalább kétszázan hiányoznak még, s majdnem ugyanennyi utas holttestét megtalálták. CSAK RÖVIDEN... MEGNYÍLT a DNFF tájékoztató irodája Párizsban. BRANDT nyugatnémet külügyminiszter kéthetes latinamerikai útjának első állomására, Chilébe érkezett. PÁRIZSBAN bemutatták Örkény István: „Tóthék” című színdarabját. BLACKPOOLBAN véget ért a brit konzervatív párt 86. kongresszusa. CLIFFORD amerikai hadügyminiszter Nyugat-Berlin- be érkezett. ARGENTÍNA ÉS MEXIKO elismerte az új perui kormányt. A BENGALI AI ÁRADÁS halálos áldozatainak száma meghaladja a kétezret. PIPASZIVASI VERSENY Az évente megtartott olasz pipaszívási versenyt egy tre- viosi egyetemi hallgató, Giuseppe Mancini nyerte meg: pipája egy óra 43 perc és 6 másodpercen át nem aludt ki. A nők versenyében egy bresciai trafikosnö lett az első: Rosa Baigvera. Az ő eredménye 1 óra 32 perc 58 másodperc. Nixon—Eisenhower jegyespár „Amerika jegyespárjának” nevezték el a 19 éves Julie Ni- xont és a 20 éves David Eisen- howert, Nixon lányát és Eisenhower unokáját, akik néhány hónap múlva tartják esküvőjüket. 1967. decembere óta jegyesek. David ügyvéd lesz, tehát leendő apósa pályáját választja, Julié televíziós dokumentumjátékok rendezőjének készül. Félmillió dolláros autó A Ford autógyár új kocsit készített Johnson elnök és utódja számára. Az autó 'élmillió dollárba kerül. Két „Lincoln” típusú kocsiból szerelték össze, s ennek révén jóval nagyobb teret nyertek Az autó páncélzata két tonnát nyom. Kerekeit különleges gumiabroncsokkal látták el. amelyek defekt esetén is lehetővé teszik, hogy az autó még 80 kilométert fusson változatlan sebességgel. A kocsiba három tv-készüléket szerelték.
