Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

1968. OKTOBER 13., VASÁRNAP k/CíHod----------------------------------------------------------------------------------^ H ETI KOMMENTAR Egyenes út A hét elején, az Agrokoop nevet viselő vállalkozás létrehozásával nem kisebb dolgot vett a nyakába hu­szonkét főváros környéki termelőszövetkezet, mint a termelőtől a fogyasztóhoz vezető, kitérők és zsákutcák nélkUli egyenes út megteremtését. Az áru útja, tagad­hatatlan, hosszú évek óta sok s csitulni nem akaró vi­tára adott okot. A termelő és a fogyasztó egyaránt ki­fogások és panaszok özönével kényszerült szembenézni, s ezen nem segített az évről évre visszatérő ráolvasás sem, miszerint friss és elegendő zöldség, gyümölcs kel­lene a főváros és a városok, de a falvak piacaira, stand­jaira is. A ráolvasás helyett most sokkal hatásosabb módszert választottak az Agrokoop alapítói. Nem „imádkoznak'’ többé, hanem saját értékesítő szerveze­tük segítségével — cselekednek! Igaz, a cselekvés elvi alapját a gazdaságirányítás rendszere teremtette meg, de az is igaz, hogy az elvi le­hetőség még nem kihasznált alkalom. A közös gazdasá­gok s területi szövetségük friss szemléletét, az újjal járó gondok bátor vállalását tehát csakis dicsérni lehet, s azt is, hogy a verseny megteremtésével — a közvetítő kereskedelem és az Agrokoop között — valóban vá­laszthat a fogyasztó, kinek az áruját akarja megvenni s mennyiért. A tervek szerint a huszonkét szövetkezetét átfogó — bizományosi alapon működő — vállalkozás évente mintegy százmillió forint értékű árut juttat el a fogyasztókhoz. Mégpedig egyenes úton, tehát úgy, hogy a megrakott gépkocsik elindulnak a táblák széléről — a csirkefarmról stb. —, s megállnak a fővárosi piaco­kon, a szövetkezeti standok mellett, hogy néhány perc múlva már a vevő szeme előtt legyen az áru. Rövidebb út ez? Természetesen rövidebb, kevesebb benne a buk­tató is, egyszerűbb az adminisztráció, s így tovább. A fogyasztó tehát — végre — elérkezhet oda, hogy való­ban friss árut kap, hogy úgy érezheti: kiszolgálják. A közös vállalkozásnak kezdetben biztos hogy sok­féle gonddal kell majd megküzdenie, de hiba lenne, ha a nehézségek kedvét szegnék bárkinek is. Sőt éppen a nehézségek kell hogy összekovácsolják még inkább a szövetkezeteket, megértessék az összefogás — közös ha­szon elvét. A főyáros ellátásában természetesen szerény mennyiség lesz az Agrokoop által piacra vitt zöldség és gyümölcs, de — ahogy mondani szokták — valahol el kell kezdeni. Nincs ugyanis kétségünk afelől, hogy az Agrokoop létrehozása egy folyamat része, hogy lé­nyegében e folyamat igen kezdeti időszakát éljük nap­jainkban, s hogy egyre természetesebb lesz az ilyen és hasonló üzleti vállalkozás. Vannak és lesznek is, akik nem jó szemmel nézik az egészet, akik szeretnék a szö­vetkezeteket lebeszélni a kereskedésről. Tény azonban, hogy egyre kevesebben hallgatják meg ezeket a taná- i csókát, s egyre többen vágnak neki az újnak. Az Agro­koop első fecske, s biztos, hogy több is követni fogja, ha nem is pontosan ilyen formában. Jó és hasznos vállalkozás ez, s ha arra is lesz ereje, hogy a fővárosi szállítások mellett a helyi igények kielégítését is biztosítsa — mért erre is kell hogy jusson figyelem —, akkor az Agrokoop valóban példát mutat, hogyan is kell kijelölni a termelőtől a fogyasztóhoz vezető egye­nes utat. Krónikás vv 11 1 / C r 1 Negyven éve készíti szebb­I /niKKOlOIäiV né! szebb hímzéseit a túrái Tóth G. Mihályné, a nép­művészet mestere. A 72 éves Ilon néni (balra) maga gyártja az úgynevezett drukkolófákat, a nyomómintákat. Kézimunkái a világ csaknem valamennyi tájára eljutnak. A négy évtized gazdag tapasztalataival szívesen ismerteti meg nemcsak a köz­ség, hanem más vidékek himzőasszonyait is. OKTÓBER 15: Kezdődik a nyúlvadászat Két nap múlva kezdünk—Mindenki tanuljon?—Szervezeti tanfolyam vezetőknek — Az oktatók több megbecsülést érdemelnek — Emlékplakett a legjobbaknak Beszélgetés Göndics Zoltánnal, az MSZMP Pest megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának vezetőjével Egy hete vették birtokukba Pest megye vadászai is a fog­lyot és a fácánokat rejtő me­zőket, október 15-én kezdődik az őszi idény leghangulato­sabb zsákmányszerző szaka­sza: a nyúlászat. Január vé­géig a 70 megyei apróvadas társaság tagjai 28 ezer mezei tapsifülest szándékoznak elej­teni. Ennek a legnagyobb ré­szét puskával lövik, míg 4700 nyulat élve fognak majd be. Hasonlóan más évek gyakor­latához, most is sok ezer ma­gyar nyúl kerül majd vérfel- írissítésre a nyugati országok­ba. Korecz András, a Vadász­szövetség főelőadója tájékoz­tatása szerint igen hangula­tosnak ígérkezik a nyúlsze- zon: az állomány jól telelt, az állatsűrűség kielégítő, most már csak a vadászok ügyessé­gén múlik a zsákmányszerzés mértéke. Közel kétezer vadász hódolhat szenvedélyének, s a nyulakon kívül a vadszárnya­sokra is ráfoghatja a puska csövét. Fácánból 22 ezret, fo­golyból, a „mezőgazdaság in­gyen napszámosaiból” 11 ezer darabot lőhetnek ki. Két nap múlva, október 15- én kezdődik az 1968/69-es párt­ós tömegszervezeti oktatás. Ebből az alkalomból kerestük fel Göndics Zoltánt. Kértük, tájékoztassa olvasóinkat a me­gye mintegy harmincezer párt­tagjának és a marxizmus iránt érdeklődő párton kívüli dol­gozóinak tanulási lehetőségei­ről. Elsősorban a tavalyi tan­év tapasztalatairól szeretnénk tájékozódni. — Először azt említeném meg — mondotta Göndics Zol­tán —, hogy megyénk 860 000 lakosa közül több mint száz­ezren tanulnak valamilyen po­litikai tanfolyamon. Ehhez kellene hozzászámolnunk a be­járó dolgozók közül azokat, akik fővárosi munkahelyükön tanulnak. Sajnos azonban ezeknek a száma ismeretlen. Párttagságunknak 67,5 száza­léka vett részt a pártoktatás­ban. Érdemes szólni a tömeg- szervezetek politikai oktatásá­ról. A KISZ-oktatás keretében 31 ezer fiatal ismerkedett meg a politikai alapfogalmakkal, köztük olyanok, akik az ifjú­sági szövetségnek nem is tag­jai. A szakszervezetek „Idő­szerű kérdései” tanfolyamán több mint tizennyolcezren vet­tek részt az előző évi 6 ezer­rel szemben. A Hazafias Nép­front falusi téli tanfolyamain, a nőtanácsok által szer­vezett nők akadémiáin, szülők akadémiám szin­tén több ezren tanultak. A politikai oktatásban részt vevők számának növekedése szorosan összefügg azzal az érdeklődéssel, amit a gazda­ságirányítás új rendszerének bevezetése kiváltott a dolgo­zókban. Az is megnyerte a hallgatók tetszését, hogy pp- litikai oktatásunk az élet ál­tal felvetett kérdésekre igye­kezett választ adni és nem el­vont tételeket magyarázott. Az előzetes számítások alapján az idei oktatási évben még több részvevővel számolunk. A számokból mindig pontosan következtethetünk az oktatás népszerűségére. Mégis megkér­dezném, a számokon túl, mi­lyen tapasztalatot tart említés­re méltónak? — Érdemes megjegyezni, hogy a pártba jelentkezők ki­vétel nélkül előzőleg a politi­kai oktatás valamilyen formá­ján tanultak. Ez azt is mu­tatja, hogy amit tanultak, meg­győző volt számukra. Tapasz­taltuk, hogy mennyire érde­kelte a hallgatókat a nemzet­közi helyzet alakulása. Szinte egyetlen foglalkozás sem múlt el anélkül, hogy ne vitatkoz­tak volna időszerű kérdések­ről. Az itthoni gondok közül leg­inkább az új gazdasági me­chanizmus bevezetése keltett nagy érdeklődést. „Az áruvi­szonyok a szocializmusban,” „A szocialista elosztás elvei és formái” különösen élénk vitá­kat váltottak ki. A társada­lompolitikai témák közül o szocialista országok kapcsola­tainak alakulása, a testvéri országok egysége, a meglevő ellentétek okainak elemzése, értelmezése adott sok vitára alkalmat. A megyei pártbizottság milyen új feladatokat határoz meg az idei tanévre? — Az idei oktatási év fel- adatait is a párt IX. kong­resszusának határozatai jelö­lik meg. Propagandamunkánk középpontjában továbbra is a gazdasági építőmunkánk prob­lémái állnak, de jobban előtér­be kerülnek a társadalompo­litikai, világnézeti, erkölcsi kérdések. Jobban meg kell mutatni azt az összefüggést, és kölcsönhatást, ami a gazdasági munka és a társadalmi élet között fennáll. A most kezdő­dő pártoktatási évben törté­nelmi évfordulók lesznek. Né­hány hét múlva ünnepeljük az 1918-as polgári demokratikus forradalom, novemberben a KMP -megalakulása, majd márciusban a Tanácsköztársa­ság létrejöttének 50. évfordu­lóját. Pártoktatásunknak hoz­zá kell járulni nemzeti törté­nelmünk legdicsőbb esemé­nyeinek megismertetéséhez. A szocialista hazafiság érzését i mélyíti el a múlt és jelen forradalmi harcai közötti ösz- szefüggések megértése. Alap­vető feladatunk az oktatás színvonalának emelése, célsze­rűbbé tétele. Mit ért célszerűség alatt? — Azt, hogy az oktatás nem öncélú. Nem csupán az a cél, hogv a tanulók többet tudja­nak, hanem az is, hogy képe­sek legyenek többet adni a társadalomnak. Egyszerűbben kifejezve: jobban dolgozzanak, tudatosabban végezzék mun­kájukat. Ma talán még job­ban figyelembe kell venni Le­nin állásfoglalását: „Minél mélyebb átalakulást akarunk végrehajtani, annál inkább fel kell keltenünk iránta az érdeklődést, annál inkább tö­rekednünk kell arra, hogy tu­datosabban foglaljanak állást mellette, annál inkább kell újabb milliókat és tízmilliókat meggyőznünk ennek szüksé­gességéről.” A felületes szemlélő csak a szürke hétköznapokat látja: el kell végezni a napi munkát, termeljünk többet, és nincs is más kívánság. Képzettséget, felkészülést, elméleti kérdé­sekben való biztonságos eliga­zodást kíván annak megérté­se, hogy mai munkánk is osz­tályharc, ha éles összeütközé­sek nincsenek is. - \ Ma is kísért az a torz szem­lélet, hogy a szocializmus épí­tésének problémamentesen kell alakulnia. Bármilyen konflik­tus adódik, váratlanul éri őket, sokan nem értik, megza­varodnak, kétségbeesnek. Az is elméleti tudást igényel, hogy valaki tisztán lássa: törvény­szerű a társadalmi haladás, de ez nem jelenti, hogy oly­kor, egy-egy rövid időre ne akassza meg a fejlődést va­lamilyen átmeneti visszahúzó jelenség. Szeretnénk megértet­ni hallgatóinkkal, hogy a szo­cializmus építése során min­den apróbb eredményért ke­servesen kell küzdenünk. Sze­retnénk megértetni az elmé­leti, gyakorlati összefüggése­ket. Unos-untalan hangoztatjuk azt is, hogy bonyolult, össze­tett, éles a nemzetközi hely­zet. Ez igaz, de ahhoz, hogy valaki megértse, mi miért bo­nyolult, eligazodjon a gyakor­latban — miért éleződik a két rendszer közötti harc, mi a jelentősége a békés egymás mellett élésnek, vagy mi az oka a szocialista országok kö­zötti ellentmondásoknak —, ahhoz már tanulásra, képzett­ségre, bizonyos fokú marxista műveltségre van szükség. Ez azt Jelentené, hogy új ala­pokra helyezzük idén az okta­tást? — Félreértett. A politikai ok­tatás alapjait régen megterem­tettük. Az 1957 óta folyó poli­tikai oktatásnak alapvető sze­repe van abban, hogy a jelen­legi nemzetközi eseményeket, a csehszlovákiai politikai, gaz­dasági viszonyokat higgadtan, nyugodtan fogadták párttag­jaink, és a megye lakossága — érettségről tettek tanúbizony­ságot. Példaként említhetném az új | gazdasági mechanizmus beve­zetését is. Ha csupán a gazda­sági feltétel érett volna meg annak idején az új mechaniz­musra való áttéréshez — ez még a kezdeti sikerekhez is kevés lett volna. A párt és a kormány azonban számolhatott a dolgozók politikai ismereté­vel — tudatukban, gondolko­dásukban végbement változás­sal is. Beszélgetésünk kezdetén több számot említett, amelyek azt bizonyítják: minden évben többen és többen tanulnak. Ez, és az a jogos igény,/hogy nagyobb gondot fordítsunk a : színvonalemelésre, — nem áll | egymással ellentétben? — Véleményem szerint nem. Oktatási rendszerünk olyan sokrétű, hogy lehetőséget nyújt mindenki érdeklődése kielégí­tésére. Aktuális politikai elő­adás-sorozatoktól a magas szintű elméleti konferenciáig sokféle fokozat és forma lesz. Vigyázunk arra, hogy minden­ki abban -az oktatási formában tanuljon, amely számára a leg­megfelelőbb. Többször hallottam, hogy já­rási, városi vezetők, gazdasági funkcionáriusok, sőt még a pártapparátusban dolgozók sem vesznek részt szervezett politi­kai oktatásban. Évekkel ezelőtt elvégeztek valamilyen pártisko­lát, és azóta politikailag nem képezik magukat. — Részben jogos ez az ész­revétel, de általánosítani nem, szabad. Az említettek jelentős része munka mellett szerzett vagy szerez munkaköre jobb ellátásához magasabb képesí­tést, diplomát. Másrészt az is igaz, hogy a mindennapi szo­ros munka, gond mellett gyak­ran elhanyagolják rendszeres politikai továbbképzésüket. Er­re pedig mindenképpen kell időt szakítani, mert ellenkező esetben ez a munka színvona­lának rovására megy. Éppen ezért a megyei párt-végrehaj­tóbizottság konkrét intézkedési tervet is fogadott már el ezzel kapcsolatban. Mit tudhatnánk meg erről részletesebben? — Ez évben először indítunk olyan tanfolyamot, amely já­rási szintű vezetők, függetlení­tett politikai munkások, gazda­sági vezetők rendszeres politi­kai továbbképzését szolgálja. Elméleti konferenciákat szer­vezünk, amelyekre rendszere­sen eljárnak. Először előadá­sokat hallgatnak, majd egyszer egy hónapban konferenciákon vitatják ,meg az anyagot. Az előadások társadalmunk, poli­tikai életünk lényeges, idősze­rű kérdéseit ölelik fel. A többi között „Az állam és szocialista demokrácia fejlődésének idő­szerű kérdései és továbbfej­lesztésének lehetőségei”. Érde­kes téma például az „Egyén és társadalom. Egyéni, csoport- és társadalmi érdek". A többi hat téma is fontos, sok vitalehető­séget rejt magában. Valóban. Valamennyi össze­függ a gyakorlati politikai munkával is. A témák érde­kessége mellett azonban az a véleményem, hogy az előadók felkészültségén is múlik, meg­nyeri-e a már képzett vezetők tetszését ez az előadássorozat. — Erre is gondoltunk. Az előadásokat hozzáértő, felké­szült előadók tartják. Közöt­tük pártfőiskolai tanárok, a pártközpontban vagy más köz­ponti szervnél dolgozó szak­emberek, ideológusok. Bízunk abban, hogy a tanfolyam be­váltja a hozzá fűzött remé­nyeinket, előrelépést jelent a politikai továbbképzésben. En­nek tapasztalatai alapján a jö­vő oktatási évben szeretnénk ezt tovább szélesíteni. Lesz idén más szervezeti vál­tozás? — Régi adósságot törlesz­tőnk azzal, hogy hazánk párt­történeti múltjával is megis­mertetjük a párttagságot. Negyven Magyar Párttörténet tanfolyamot szervezünk. Ennek előkészítését már az 1967— 68-as tanévben megkezdtük. Két tanfolyamon negyven pro­pagandistát képeztünk ki, akiknek pagy része már előző­leg befejezte a hároméves esti egyetemet. Mind a negyvenen jól felkészült, kiváló oktatók, eredményes munkát várhatunk tőlük. Ezt a tanfolyamot nem szándékozunk tömegoktatási formává tenni. Az oktatás színfoltjai voltak tavaly az új gazdasági mecha­nizmust előkészítő különböző szintű tanfolyamok. Idén lesz­nek-e Uyen két-háromhetes iskolák? — Tavaly mintegy 1200 alapszervezeti funkcionáriust oktattunk kéthetes tanfolya­mokon. Idén is indítunk ha­sonló tanfolyamokat. Előrelát­hatólag márciusban a balaton- földvári üdülőben taníthatunk és természetesen az aszódi pártiskolán is 2—3 hetes tan­folyamok továbbra is lesznek. Ez azt jelenti, hogy minden alapszervezeti párttitkárunk részt vesz továbbképzésen. Ha az esti egyetemet, valamim a függetlenített pártíunkcioná- riusoK részére indított előadás- sorozatot nem számítom, ak­kor is több mint tízféle okta­tási formán tanulhatnak párt­tagjaink. Ez több, mint kétezei tanfolyamot jelent. Rendelke­zik-e a megye ennyi felké­szült propagandistával? — Az oktatókról, tanárokról csak elismeréssel szólhatunk. Elméletileg, módszertanilag is felkészült, tapasztalt emberek. Több mint háromszáz olyan oktatónk van, akik már tíz esztendeje tanítanak, de so­kan vannak, akik legalább négy-öt éve propagandisták. Az. oktatás színvonalát befo­lyásolja, hogy propagandis­táink zöme egyetemet, vagy főiskolát végzett ember, a mozgalomban nagy tapaszta­lattal rendelkezik, szívügyé­nek tekinti ezt a munkát, Mindjobban érezzük az esti egyetem hatását is. Az egye­temről sok oktató kerül ki és kiváló propagandistáknak bi­zonyulnak. Eddig hatszázan végezték el jó eredménnyel az esti egyetemet. Többször tapasztaltam már, másoktól is hallottam, hogy nem becsülik meg eléggé az oktatókat. Esetleg még más pártmunkával is megbízzák őket azon a címen, hogy „csak oktatnak**. — Sajnos igaz. Pedig aki már próbálta, az tudja, mi­lyen nehéz, fárasztó a tanítás. Szürke, hétköznapi munka. Annál inkább meg kell be­csülni. A propagandisták nem anyagi, csupán erkölcsi elis­merést várnak. Nem titok, megírhatja, éppen a mi ja­vaslatunkra az MSZMP Köz­ponti Bizottság agitációs és propaganda bizottsága emlék­plakettet készített. Szép lesz: művész tervezte és a Pénzver­dében öntik formába. * Első alkalommal szeretnénk a KMP megalakulásának 50. évfordulóján átadni ezeket az emlékérmeket a megye ré­gi, legjobb oktatóinak. Ezt kö­vetően minden esztendőben Lenin születésének évforduló­ján adjuk át az arra érdeme­seknek. Ez természetesen kevés í szemináriumvezetők megbe­csüléséhez. Teljessé akkor vá­lik, ha a járási, a városi párt- bizottságok, de az alapszer-i vezetek is megadják az okta­tóknak a munkájuk után jog­gal megérdemelt tiszteletet. Ezrek és ezrek tanulnak megyénkben. Az idei pontos létszámról november elején tudok majd beszámolni. Bár fontosnak tartom a tanulók számát is, nem közömbös, há­nyán kívánnak közelebb ke­rülni a marxizmushoz, de en­nél is lényegesebb, hogy akik tanulni akarnak, megkapják, amit ettől az oktatási évtől várnak. A tananyagok zsúfol­tak. Emellett időt kell szakí­tani az időszerű politikai kér­dések megvitatására, a mun­kásmozgalmi évfordulókra való megemlékezésekre. Azt is szómba kell venni, hogy a dolgozók fárasztó munka után ülnek tankönyvük mellé. Fel­nőtt emberekről, gyakran csa­ládanyákról van szó, akiket otthoni gondjuk is foglalkoz­tat. Tehát sok mindenre kel­lett tekintettel lennünk az ok­tatás megszervezésekor. Úgy érzem, a feladat nagyságának megfelelően készültünk és a hibákat sem takargatva fogal­maztuk meg legfontosabb ten­nivalóinkat. Sági Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom