Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

MS T M ECti k'J&rlao 19GS. OKTOBER 2., SZERDA A jóslat valóra vált., HHH bombája Az amerikai elnökválasz­tási kampány során a híres Gallup, a Harris Poll és a többi közvélemény-kutató in­tézet mind gyakrabban szá­molt be Richard Nixon re­publikánus jelölt növekvő előnyéről Humbert Humph- reyval, a jelenlegi alelnökkel, a demokrata párt novembe­ri elnökjelöltjével szemben. A Newsweek című hetilap szerint a bostoni fogadóiro­dákban már 5:1 arányban jegyezték Nixon esélyeit. Szin­te valamennyi tekintélyes megfigyelő azt várta: Humprey kényetelen lesz valamilyen drámai lépéssel magára hív­ni a figyelmet, hogy meg­próbálja menteni, ami a vá­lasztások napjáig hátralevő öt hét alatt még megtehető. Ez a jóslat most valóra vált: Hubert Horatio Humphrey, áz amerikai demokrata párt elnökjelöltje hétfőn este tv- beszédében kijelentette, meg­választása esetén kész abba­hagyni a VDK elleni légi- háborút a vietnami rende­zés érdekében. Az alelnök ugyanakkor leszögezte, nem hajlandó az egyoldalú visz- szavonulásra Vietnamból. Hubert Humphrey hétfői külpolitikai beszéde vegyes fogadtatásban részesült ked­den az Egyesült Államok­ban. A sajtókommentárok ál­talában azt hangoztatják, hogy Humphrey a látszat ellenére nem határolta el magát spontán Johnson el­nök vietnami politikájától. Edward Kennedy szenátor, aki a demokrata párt „ga­lambjai” közé tartozik, s ko­rábban maga is egy viet­nami béketervet ismertétett, táviratban gratulált az alel- nöknek. Képünkön a mozilátogatók régi ismerőse, a hetven éven felüli veterán komikus, Jim­my Durante valami nagyon mulatságosat mondhatott Hu­bert Horatio Humphreynak. KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról.) sének részvevői megállapod­tak, hogy az előkészítő bizott­ság soron következő ülését ez év november 17-re hívják ösz- sze Budapesten. Ezen az ülé­sen megvizsgálják a tanács­kozás összehívásának időpont­ját és további előkészítésének módját. A munkacsoport és az elő­készítő bizottság ülései a nyílt, elvtársi véleménycsere légkö­rében folytak le, és azokon új­ból kifejezésre jutott a test­vérpártok törekvése, hogy to­vábbfejlesztik az együttműkö­dést a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján. Provokálták a szocialista diplomatákat (Folytatás az 1. oldalról.) a „kulturális forradalom” so­ron következő feladatait. Ezúttal sem maradtak el a szokásos szovjetellenes kijelentések. A honvédelmi miniszter „megjósolta” nemcsak az im­perializmus, de a „szovjet re- vizionizmus közeli végét” és Mao Ce-tung eszméinek „vi­lágméretű győzelmét”. Vége­zetül pedig újabb szovjetelie- nes jelszavakat kiabált a mik­rofonba. Hat ország — a Szovjetunió, hazánk, Bulgária, Lengyelország, a Német De­mokratikus Köztársaság és Mongólia diplomáciai képvise­lői elhagyták a tribünt. Há­rom napon belül harmadszor kényszerültek a nemzeti ün­nep rendezvényeinek a boj­kottálására, miután az ünnep­ségsorozatnak egyetlen olyan eseménye sem volt, amelyen a kínai vezetők ne szidalmazták volna a Varsói Szerződést és a Szovjetuniót. A kivonuló diplomatákat a közeli lelá­tón helyet foglaló közönség gúnyolta, öklét rázta, és Mao- könyvecskékkel hadonászott. Alig telt el néhány perc és a diplomatákat, akik már autóik felé tartottak, újabb súlyos provokáció érte. Először Mihail Gumnerov bol­gár kereskedelmi tanácsost kezdték zaklatni azzal az ürüggyel, hogy fényképezett. (Napokkal előbb tudatták a külföldiekkel, hogy fényké- j pezhetnek a díszszemlén.) A biztonsági őrség háromszor is feltartóztatta útján a diplo­matát. Durván lökdösték, ka­bátját ráncigálták és minden áron őrizetbe akarták venni. Csoportosulás támadt. A íel- hergelt tömeg végigkergette az idős embert a tribün alatt húzódó sétányon, majd gyűrű­be fogták — most már a töb­bi szocialista diplomatával együtt. Fenyegetőző ellenséges csoportok fél órán át tartották elzárva az útjukat, miközben a rendőrök tétlenül szemlé­lődtek. A méltatlan helyzet­nek egy parancsnok megjele­nése vetett véget. A bolgár diplomata igazoltatása és fényképezőgépének elkobzása után oszlásra szólította fel a provokátorokat, akik azonnal utat is nyitottak. NEGYEDIK NAPJA dúl Dél-Vietnamban a harc a Da Nangtól mintegy 50 kilomé­terre fekvő Thuoc Duc-i tá­bor, az amerikai különleges erők egyik támaszpontja kö­rül. A SZOVJETUNIÓBAN kör­úton levő iráni sah, felesége társaságában a távol-keleti Vlagyivosztokban tartózkodik. A CSEHSZLOVÁK KÜL­KERESKEDELMI MINISZ­TER rövid látogatásra Bulgá­riába és Jugoszláviába uta­zott. JONAS osztrák köztársasá­gi elnök jugoszláviai látoga­tásának második napján, ked­den megkezdődtek a hivata­los tárgyalások.-A JORDÁN FOLYÓ VÖL­GYÉBEN egymást követik a fegyveres összecsapások. Hiszen látjuk a képen: HHH milyen jóízűen kacag! Meglehet, Durante épp arra vonatkozóan adott tippet a demokraták jelöltjének, hogy miként lehetne a legjobban borsot törni Nixon orra alá. De az is lehet, hogy Humphrey állandó „udvari nevettetőjéneK’ szerződtette az öreg filmkomikust. Utóvégre nevetve — még veszíteni is kellemesebb... Matuzsálem-tábornok halála Meghalt a világ legidősebb tábornoka. Carlos Fernandez argentin tábornok hétfőn 100 éves korában hunyt el Bue­nos Airesben. HYDERABAD Összedőlt egy templom Nyolc hívő vesztette életét hétfőn az indiai Hyderabad városában, amikor összeom­lott egy babtista templom. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a napok óta tartó eső­zések elmosták a templom alapzatát. Királynő — az ágyban II. Erzsébet angol királynő felkérte az ország fotóripor­tereit, hogy ne hozzanak nyilvánosságra a királyi csa­lád magánéletét bemutató fényképeket. A francia saj­tóban ugyanis az utóbbi idő­ben olyan színes képek je­lentek meg, amelyek az an­gol királynőt ágyban mutat­ják, azt követően, hogy meg­született gyermeke, Edward herceg. Egy másik képen a csememő herceget tartja kar­jában, miközben a királyi család körben állva csodálja az anyát és gyermekét. // Banánország 44 „Afrika banánországa” — így nevezték azelőtt Guineát, amikor még francia gyarmat volt. Conakry kikötőjéből ke­rült a legtöbb banán Francia- országba, s csak kevesen tud­ták, hogy a mindössze három­millió lakosú nyugat-afrikai országban tárták fel a földke­rekség egyik leggazdagabb bauxitlelőhelyét. A párizsi ban­kokban azonban éppen e leg­alább 3 milliárd tonnára be­csült bauxit feletti ellenőrzés elvesztésének lehetősége oko­zott riadalmat, amikor a tíz esztendővel ezelőtti népszava­záson a guineaiak 95 százaléka „nem”-et mondot a francia gyarmati közösségre. És né­hány nappal később, 195«. ok­tóber 2-án kikiáltották a füg­getlen Guineái Köztársaságot. Párizs fenyegetőzött, sürgő­sen visszahívták a francia szakembereket, orvosokat, hi­vatalnokokat, akik utolsó tény­kedésként még az üres távirati blankettákat is a tengerbe szórták ... Ez volt a bosszú, amiért Guinea kivált a fran­cia gyarmatbirodalomból. A kis ..banánországnak” elöl­ről kellett kezdenie mindent, s vezetői, Sekou Touré köztár­sasági elnökkel az élen, hama­rosan rájöttek, hogy nem jár­hatják a régi utat — lia igazi függetlenséget akarnak. A gyarmattartó államok elfordul­tak Guineától — csak a szocia­lista országok siettek segítsé­gére, s az első esztendőben nemcsak az iparcikkek és élel­miszerek, hanem még az ivó­víz egy részét is szovjet hajók szállították Európából. Az or­szág vezető pártja, a Guineái Demokrata Párt, a belső és külső nehézségek ellenére az elmúlt tíz esztendő alatt igye­kezett Guineát törésmentesen, a nem kapitalista fejlődés út­ján kormányozni. Guineának ma nemcsak jó ivóvize van — ebben főként a magyar hidrológusok munká­ját kell dicsérni — hanem fej­lődő timföldgyártása, könnyű­ipari üzemei és konzervgyárai; Conakrynak korszerű nyomda­ipari kombinátja és technikai főiskolája, az őserdők fáit évi 50 ezer köbméter kapacitású fafeldolgozó kombinát értéke­síti, s több téglagyár termel az építőiparnak. A hároméves <1%0—m3) népgazdasági terv után jelenleg a hétéves tervet váltják valóra, s főként a bá­nyászatot és a mezőgazdaságot fejlesztik. A nem kapitalista fejlődés útja Guinea számára ifi elvá­laszthatatlan az hnperialisonus és a neokolonializmus elleni küzdelemtől. Sekou Touré kor­mánya Afrikának azokkal az erőivel tart együtt, amelyek a haladásén küzdenek, a konti­nens utolsó gyarmatainak fel­szabadításáért. PIRULA Az egyik cég, amely fo­gyasztó pirulákat árusít, a következő levelet leapt a: „A pirulák szinte bámula­tosak. Feleségem az első két hét alatt hat kilót fogyott, néhány nappal ezelőtt pedig teljesen eltűnt. Hálás kö­szönettel: Michael Smith”. MAX REIMANN, a betiltott Német Kommunista Párt első titkára sok sikert kívánt és üdvözölte az új nyugatnémet kommunista pártot. Anglia „gazdasági csoda előtt áll” (Folytatás az 1. oldalról.) jelenlét felszámolását, ' vala­mint a 2 milliárd dolláros hi­telegyezményt és a fontleérté­kelést nevezte Wilson a párt legfontosabb vívmányainak. A hétfői vitáról, amelynek végén a kongresszus csaknem négymilliós óriási többséggel vetette el a kormány ár- és bér­politikáját, Wilson engesz­telő hangon úgy nyilatkozott, hogy büszke erre a vitára és megérti a küldöttek kérdé­seit, de több megértést kér, mert a. kormány folytatni kívánja eddigi politikáját, beleértve a „rövid lejáratú, kellemetlen, de elkerülhetet­len” bérkorlátozásokat. Beszéde külpolitikai részé­ben Wilson sem a viet­nami háborúra, sem a je­lenleg folyó heves szov­jetellen es kampányra nem tért ki. Anglia katonai politikájá­nak Európára és a NATO- ra kell épülnit, s nem lehet szó a közel- és távol­keleti brit katonai jelenlét helyreállításáról — mondot­ta. Wilson élesen állást fog­lalt a fajgyűlölet ellen. A tőkés világban tapasztal­ható erőszakos módszerek „divatjáról” Wilson kijelen­tette, hogy Anglia nem im­portálja „sem a nihilista, sem a hatósági erőszakot”, s a szociális sérelmeket szociá­lis eszközökkel kívánja orvo­solni. Megismételte, hogy Anglia „gazdasági csoda előtt áll”, s hangoztatta, fennáll az a veszély, hogy a csoda gyü­mölcseit a konzervatív párt aratja le az 1971. évi vá­lasztás után. „Gondoskodni akartunk arról, hogy ez a tervük -ne sikerüljön” — mondotta. A beszédeket a kongresszus másfél perces, lelkes tapssa’ fogadta, amelyhez Frank Cousins, Wilson ismert szak- szervezeti bírálója is csatla­kozott. A miniszterelnöknek kétség kívül sikerült lelke öntenie saját pártjának kong resszusába. SZEMES PIROSKAI 1/1/ r •/ elfelejtett ctóózomj 19 A csoportból odaszól egy férfi: — Gyerünk a hatosba! Az összetartozó társaság lassan megindul az egyik elő­adóterem felé. ★ A konzultációk idejére be­költözött a régi lakásába. Hiá­ba voltak zárva az ablakok, a por beszállt a réseken és vé­konyan belepte az üres polco­kat. Felhozta magával a kerá­miakacsát, s a heverő fölötti vitrinbe tette. Azt hitte a fa­luban, hogy jó lesz visszajön­ni. azok között a bútorok kö­zött csak szép emlékei támad­nak fel. Mennyire készült a régi, meghitt otthont újra lát­ni, de már az előszobaajtó­ban idegennek érezte magát. A díszeitől levetkőztetett la­kás többé nem sugározta ugyanazt az élményt, amit ré­gen. Elszállt a hangulat, a kenyértartóan megszáradt zsömle látványa gyermekkori árvaságára emlékeztette. A konzultációk utolsó napján már rosszul érezte magát a régi falak között, alig várta, hogy bezárja az ajtót. Két kulcsra. Mielőtt elindult vol­na, alaposan kiszellőztetett és lenézett a Dunára, meg az útra, ahol reggelenként Imre bácsi szokott megállni a ko­csival. Mielőtt kilépett volna az aj­tón, ujiával csíkokat húzott a poros előszobatükörre. Béla fogattal várta az állo­máson. A vizsgaidőszak alatt sokszor gondolt szorongva ar­ra, hogy hátha nem jön visz- sza az asszony. Nagyon jól tudta, hogy áldozatot hozott, és érte hozta. Attól tartott, hogy a régi környezet ráéb­reszti, még az is megfordult a fejében, hogy a minsztérium visszahívja, ha elpanaszolja: állág nélkül van. Bízott ben­ne, hogy Júlia soha nem fog­ja megtudni azt, amit ő már leköltözésük előtt tudott. Hogy is lehetett volna agronómus, amikor sohasem került szóba, senkivel nem tárgyalt erről. Akkoriban elgondolta az egé­szet, mint lehetőséget nem tartotta kivihetetlennek. Ké­sőbb beleélte magát abba, hogy csak ezzel érvelhet az asszony leköltözése mellett. A fontos az volt, hogy lejöj­jön. A többit az időre akarta bízni. Amikor leköltöztek, még mindig mondhatta volna, hogy ne hozzanak idegenből agro- nómust, de amikor szóbake- rült, hogy kellene valaki, rá­bízta a helyettesére: keressen embert. Talán abban reménykedett, hogy a terhesség annyira le­köti a feleségét, amennyire az ’,Hőc'’'i]rhí,r)t rnőikor ha”­landó volt akár hónapokra is kórházba menni fi gyerek ér­dekében. Amikor a vonat megállt, végigpásztázta a szerelvénye­ket. Nem vette észre mind­járt, mert az utolsó kocsik messze voltak. Beleizzadt ab­ba a pár percbe, amíg feltűnt előtte a kissé kacsázó járású asszony. Amíg Pesten volt, mindennap aggodalmasan vár­ta a postást, nem hoz-e egy olyan táviratot, amelyben az áll, hogy meggondolta magát, nem jön vissza. Annyit fog­lalkozott ezekkel a gondola­tokkal, hogy a mosolygós, nyugodt asszonyon sem tudta meglátni az őszinte örömet. Első kérdése az volt. hogy megnézte-e a lakást. Megnyu­godott, amikor Júlia azt mondta: — Poros nagyon és barát­ságtalan. Itthon sokkal jobb. — Biztos? — Látnád csak te is. Nézd csak, mit hoztam? Előkotorja táskájából a ke­rámiakacsát. — De hiszen ez itthon volt. — Elvittem. Nagyon árván ücsörgött. Ez a része tehát rendben van. de vajon kikkel találko­zott? Nem csigázták-e fel a hiúságát, hogy lemondott mind­arról. amit eddig elért és semmit nem kapott cserébe. — A minisztériumban is voltál? Szinte fellélegzett, amikor azt hallotta: — Nem volt időm. Tehát nem tudják, hogy nincs állása és nem duruzsol­nak a fülébe. — Ismerősökkel találkoztál? — Csak az évfolyamtár­saimmal. Éva azt hitte, hogy leváltották. — Rólam nem kérdezett semmit? — Kérdeznie kellett volna? — Dehogy, miért? — tilta­kozott. ★ Béla betartotta azt az ígé­retét, hogy Júliának munkát ad a könyvelésben. A tétlen hetek után boldogan dolgo­zott. Hamar belejött a mun­kába. Először vette komolyan hasznát annak a könyvelői szaktanfolyamnak, amit még termelőszövetkezeti tag korá­ban végzett. A tágas, sző- nyeges minisztériumi szoba után mgr nem vágyott. Ottho­nosabban érezte magát itt, pe­dig egymáshoz tolt íróasztalok körül szorongtak néha öten is, és sokszor idejöttek kaszinóz­ni, és üldögélni azok a tagok, akiknek éppen nem volt mun­kájuk, vagy már végeztek. Ugratták egymást, vitatkoz ■ tak, eszükbe sem jutott vol­na, hogy jelenlétükkel zavar­ják a többiek munkáját. Csa­ládias volt a hangulat, s hr egyszer-másszor megfeledkez tek is magukról és hangcsal ban, vagy vaskosabb tréfák kai szórakoztak, mindig akar olyan, aki Júliára való tek!-- tettel csendre és tapintatosak szóhasználatra intette a tréíá kozókat. Jó évnek néztek elébe, úgy látszott, hogy megnyugc dott a tagság. Amit eltervez tek erre az évre ki is tudja fizetni, sőt először történi meg, hogy tartalékolnak 1 A nagy, ünnepélyes közgyt lést novemberre tervezték Erre azonban nem került sor. Október 24-én, amikor Ji - lia bement az irodára és sz: kása szerint letépte a falinpr tár tegnapi lapját, leült a li­ly éré és dolgozni kezde' Munkatársai nem jelente meg. Az előző napon nr mindenki bent volt, s a rád! hírei ellenére is nyugodta’ dolgozott. Az esti események amelyeket rádión hallgatta’ végig, és a reggeli híradások eredménye egyelőre csak ab­ban mutatkozott, hogy tartóz­kodóak lettek az emberek. Jú­lia elhatározta, hogy végig­dolgozza a napot, bármi tör­ténjék is. Bála már korán reg­gel elment, azt mondta, hogy az istábókban néz körül, az­tán bejön az irodára. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom