Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
MS T M ECti k'J&rlao 19GS. OKTOBER 2., SZERDA A jóslat valóra vált., HHH bombája Az amerikai elnökválasztási kampány során a híres Gallup, a Harris Poll és a többi közvélemény-kutató intézet mind gyakrabban számolt be Richard Nixon republikánus jelölt növekvő előnyéről Humbert Humph- reyval, a jelenlegi alelnökkel, a demokrata párt novemberi elnökjelöltjével szemben. A Newsweek című hetilap szerint a bostoni fogadóirodákban már 5:1 arányban jegyezték Nixon esélyeit. Szinte valamennyi tekintélyes megfigyelő azt várta: Humprey kényetelen lesz valamilyen drámai lépéssel magára hívni a figyelmet, hogy megpróbálja menteni, ami a választások napjáig hátralevő öt hét alatt még megtehető. Ez a jóslat most valóra vált: Hubert Horatio Humphrey, áz amerikai demokrata párt elnökjelöltje hétfőn este tv- beszédében kijelentette, megválasztása esetén kész abbahagyni a VDK elleni légi- háborút a vietnami rendezés érdekében. Az alelnök ugyanakkor leszögezte, nem hajlandó az egyoldalú visz- szavonulásra Vietnamból. Hubert Humphrey hétfői külpolitikai beszéde vegyes fogadtatásban részesült kedden az Egyesült Államokban. A sajtókommentárok általában azt hangoztatják, hogy Humphrey a látszat ellenére nem határolta el magát spontán Johnson elnök vietnami politikájától. Edward Kennedy szenátor, aki a demokrata párt „galambjai” közé tartozik, s korábban maga is egy vietnami béketervet ismertétett, táviratban gratulált az alel- nöknek. Képünkön a mozilátogatók régi ismerőse, a hetven éven felüli veterán komikus, Jimmy Durante valami nagyon mulatságosat mondhatott Hubert Horatio Humphreynak. KÖZLEMÉNY (Folytatás az 1. oldalról.) sének részvevői megállapodtak, hogy az előkészítő bizottság soron következő ülését ez év november 17-re hívják ösz- sze Budapesten. Ezen az ülésen megvizsgálják a tanácskozás összehívásának időpontját és további előkészítésének módját. A munkacsoport és az előkészítő bizottság ülései a nyílt, elvtársi véleménycsere légkörében folytak le, és azokon újból kifejezésre jutott a testvérpártok törekvése, hogy továbbfejlesztik az együttműködést a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján. Provokálták a szocialista diplomatákat (Folytatás az 1. oldalról.) a „kulturális forradalom” soron következő feladatait. Ezúttal sem maradtak el a szokásos szovjetellenes kijelentések. A honvédelmi miniszter „megjósolta” nemcsak az imperializmus, de a „szovjet re- vizionizmus közeli végét” és Mao Ce-tung eszméinek „világméretű győzelmét”. Végezetül pedig újabb szovjetelie- nes jelszavakat kiabált a mikrofonba. Hat ország — a Szovjetunió, hazánk, Bulgária, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Mongólia diplomáciai képviselői elhagyták a tribünt. Három napon belül harmadszor kényszerültek a nemzeti ünnep rendezvényeinek a bojkottálására, miután az ünnepségsorozatnak egyetlen olyan eseménye sem volt, amelyen a kínai vezetők ne szidalmazták volna a Varsói Szerződést és a Szovjetuniót. A kivonuló diplomatákat a közeli lelátón helyet foglaló közönség gúnyolta, öklét rázta, és Mao- könyvecskékkel hadonászott. Alig telt el néhány perc és a diplomatákat, akik már autóik felé tartottak, újabb súlyos provokáció érte. Először Mihail Gumnerov bolgár kereskedelmi tanácsost kezdték zaklatni azzal az ürüggyel, hogy fényképezett. (Napokkal előbb tudatták a külföldiekkel, hogy fényké- j pezhetnek a díszszemlén.) A biztonsági őrség háromszor is feltartóztatta útján a diplomatát. Durván lökdösték, kabátját ráncigálták és minden áron őrizetbe akarták venni. Csoportosulás támadt. A íel- hergelt tömeg végigkergette az idős embert a tribün alatt húzódó sétányon, majd gyűrűbe fogták — most már a többi szocialista diplomatával együtt. Fenyegetőző ellenséges csoportok fél órán át tartották elzárva az útjukat, miközben a rendőrök tétlenül szemlélődtek. A méltatlan helyzetnek egy parancsnok megjelenése vetett véget. A bolgár diplomata igazoltatása és fényképezőgépének elkobzása után oszlásra szólította fel a provokátorokat, akik azonnal utat is nyitottak. NEGYEDIK NAPJA dúl Dél-Vietnamban a harc a Da Nangtól mintegy 50 kilométerre fekvő Thuoc Duc-i tábor, az amerikai különleges erők egyik támaszpontja körül. A SZOVJETUNIÓBAN körúton levő iráni sah, felesége társaságában a távol-keleti Vlagyivosztokban tartózkodik. A CSEHSZLOVÁK KÜLKERESKEDELMI MINISZTER rövid látogatásra Bulgáriába és Jugoszláviába utazott. JONAS osztrák köztársasági elnök jugoszláviai látogatásának második napján, kedden megkezdődtek a hivatalos tárgyalások.-A JORDÁN FOLYÓ VÖLGYÉBEN egymást követik a fegyveres összecsapások. Hiszen látjuk a képen: HHH milyen jóízűen kacag! Meglehet, Durante épp arra vonatkozóan adott tippet a demokraták jelöltjének, hogy miként lehetne a legjobban borsot törni Nixon orra alá. De az is lehet, hogy Humphrey állandó „udvari nevettetőjéneK’ szerződtette az öreg filmkomikust. Utóvégre nevetve — még veszíteni is kellemesebb... Matuzsálem-tábornok halála Meghalt a világ legidősebb tábornoka. Carlos Fernandez argentin tábornok hétfőn 100 éves korában hunyt el Buenos Airesben. HYDERABAD Összedőlt egy templom Nyolc hívő vesztette életét hétfőn az indiai Hyderabad városában, amikor összeomlott egy babtista templom. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a napok óta tartó esőzések elmosták a templom alapzatát. Királynő — az ágyban II. Erzsébet angol királynő felkérte az ország fotóriportereit, hogy ne hozzanak nyilvánosságra a királyi család magánéletét bemutató fényképeket. A francia sajtóban ugyanis az utóbbi időben olyan színes képek jelentek meg, amelyek az angol királynőt ágyban mutatják, azt követően, hogy megszületett gyermeke, Edward herceg. Egy másik képen a csememő herceget tartja karjában, miközben a királyi család körben állva csodálja az anyát és gyermekét. // Banánország 44 „Afrika banánországa” — így nevezték azelőtt Guineát, amikor még francia gyarmat volt. Conakry kikötőjéből került a legtöbb banán Francia- országba, s csak kevesen tudták, hogy a mindössze hárommillió lakosú nyugat-afrikai országban tárták fel a földkerekség egyik leggazdagabb bauxitlelőhelyét. A párizsi bankokban azonban éppen e legalább 3 milliárd tonnára becsült bauxit feletti ellenőrzés elvesztésének lehetősége okozott riadalmat, amikor a tíz esztendővel ezelőtti népszavazáson a guineaiak 95 százaléka „nem”-et mondot a francia gyarmati közösségre. És néhány nappal később, 195«. október 2-án kikiáltották a független Guineái Köztársaságot. Párizs fenyegetőzött, sürgősen visszahívták a francia szakembereket, orvosokat, hivatalnokokat, akik utolsó ténykedésként még az üres távirati blankettákat is a tengerbe szórták ... Ez volt a bosszú, amiért Guinea kivált a francia gyarmatbirodalomból. A kis ..banánországnak” elölről kellett kezdenie mindent, s vezetői, Sekou Touré köztársasági elnökkel az élen, hamarosan rájöttek, hogy nem járhatják a régi utat — lia igazi függetlenséget akarnak. A gyarmattartó államok elfordultak Guineától — csak a szocialista országok siettek segítségére, s az első esztendőben nemcsak az iparcikkek és élelmiszerek, hanem még az ivóvíz egy részét is szovjet hajók szállították Európából. Az ország vezető pártja, a Guineái Demokrata Párt, a belső és külső nehézségek ellenére az elmúlt tíz esztendő alatt igyekezett Guineát törésmentesen, a nem kapitalista fejlődés útján kormányozni. Guineának ma nemcsak jó ivóvize van — ebben főként a magyar hidrológusok munkáját kell dicsérni — hanem fejlődő timföldgyártása, könnyűipari üzemei és konzervgyárai; Conakrynak korszerű nyomdaipari kombinátja és technikai főiskolája, az őserdők fáit évi 50 ezer köbméter kapacitású fafeldolgozó kombinát értékesíti, s több téglagyár termel az építőiparnak. A hároméves <1%0—m3) népgazdasági terv után jelenleg a hétéves tervet váltják valóra, s főként a bányászatot és a mezőgazdaságot fejlesztik. A nem kapitalista fejlődés útja Guinea számára ifi elválaszthatatlan az hnperialisonus és a neokolonializmus elleni küzdelemtől. Sekou Touré kormánya Afrikának azokkal az erőivel tart együtt, amelyek a haladásén küzdenek, a kontinens utolsó gyarmatainak felszabadításáért. PIRULA Az egyik cég, amely fogyasztó pirulákat árusít, a következő levelet leapt a: „A pirulák szinte bámulatosak. Feleségem az első két hét alatt hat kilót fogyott, néhány nappal ezelőtt pedig teljesen eltűnt. Hálás köszönettel: Michael Smith”. MAX REIMANN, a betiltott Német Kommunista Párt első titkára sok sikert kívánt és üdvözölte az új nyugatnémet kommunista pártot. Anglia „gazdasági csoda előtt áll” (Folytatás az 1. oldalról.) jelenlét felszámolását, ' valamint a 2 milliárd dolláros hitelegyezményt és a fontleértékelést nevezte Wilson a párt legfontosabb vívmányainak. A hétfői vitáról, amelynek végén a kongresszus csaknem négymilliós óriási többséggel vetette el a kormány ár- és bérpolitikáját, Wilson engesztelő hangon úgy nyilatkozott, hogy büszke erre a vitára és megérti a küldöttek kérdéseit, de több megértést kér, mert a. kormány folytatni kívánja eddigi politikáját, beleértve a „rövid lejáratú, kellemetlen, de elkerülhetetlen” bérkorlátozásokat. Beszéde külpolitikai részében Wilson sem a vietnami háborúra, sem a jelenleg folyó heves szovjetellen es kampányra nem tért ki. Anglia katonai politikájának Európára és a NATO- ra kell épülnit, s nem lehet szó a közel- és távolkeleti brit katonai jelenlét helyreállításáról — mondotta. Wilson élesen állást foglalt a fajgyűlölet ellen. A tőkés világban tapasztalható erőszakos módszerek „divatjáról” Wilson kijelentette, hogy Anglia nem importálja „sem a nihilista, sem a hatósági erőszakot”, s a szociális sérelmeket szociális eszközökkel kívánja orvosolni. Megismételte, hogy Anglia „gazdasági csoda előtt áll”, s hangoztatta, fennáll az a veszély, hogy a csoda gyümölcseit a konzervatív párt aratja le az 1971. évi választás után. „Gondoskodni akartunk arról, hogy ez a tervük -ne sikerüljön” — mondotta. A beszédeket a kongresszus másfél perces, lelkes tapssa’ fogadta, amelyhez Frank Cousins, Wilson ismert szak- szervezeti bírálója is csatlakozott. A miniszterelnöknek kétség kívül sikerült lelke öntenie saját pártjának kong resszusába. SZEMES PIROSKAI 1/1/ r •/ elfelejtett ctóózomj 19 A csoportból odaszól egy férfi: — Gyerünk a hatosba! Az összetartozó társaság lassan megindul az egyik előadóterem felé. ★ A konzultációk idejére beköltözött a régi lakásába. Hiába voltak zárva az ablakok, a por beszállt a réseken és vékonyan belepte az üres polcokat. Felhozta magával a kerámiakacsát, s a heverő fölötti vitrinbe tette. Azt hitte a faluban, hogy jó lesz visszajönni. azok között a bútorok között csak szép emlékei támadnak fel. Mennyire készült a régi, meghitt otthont újra látni, de már az előszobaajtóban idegennek érezte magát. A díszeitől levetkőztetett lakás többé nem sugározta ugyanazt az élményt, amit régen. Elszállt a hangulat, a kenyértartóan megszáradt zsömle látványa gyermekkori árvaságára emlékeztette. A konzultációk utolsó napján már rosszul érezte magát a régi falak között, alig várta, hogy bezárja az ajtót. Két kulcsra. Mielőtt elindult volna, alaposan kiszellőztetett és lenézett a Dunára, meg az útra, ahol reggelenként Imre bácsi szokott megállni a kocsival. Mielőtt kilépett volna az ajtón, ujiával csíkokat húzott a poros előszobatükörre. Béla fogattal várta az állomáson. A vizsgaidőszak alatt sokszor gondolt szorongva arra, hogy hátha nem jön visz- sza az asszony. Nagyon jól tudta, hogy áldozatot hozott, és érte hozta. Attól tartott, hogy a régi környezet ráébreszti, még az is megfordult a fejében, hogy a minsztérium visszahívja, ha elpanaszolja: állág nélkül van. Bízott benne, hogy Júlia soha nem fogja megtudni azt, amit ő már leköltözésük előtt tudott. Hogy is lehetett volna agronómus, amikor sohasem került szóba, senkivel nem tárgyalt erről. Akkoriban elgondolta az egészet, mint lehetőséget nem tartotta kivihetetlennek. Később beleélte magát abba, hogy csak ezzel érvelhet az asszony leköltözése mellett. A fontos az volt, hogy lejöjjön. A többit az időre akarta bízni. Amikor leköltöztek, még mindig mondhatta volna, hogy ne hozzanak idegenből agro- nómust, de amikor szóbake- rült, hogy kellene valaki, rábízta a helyettesére: keressen embert. Talán abban reménykedett, hogy a terhesség annyira leköti a feleségét, amennyire az ’,Hőc'’'i]rhí,r)t rnőikor ha”landó volt akár hónapokra is kórházba menni fi gyerek érdekében. Amikor a vonat megállt, végigpásztázta a szerelvényeket. Nem vette észre mindjárt, mert az utolsó kocsik messze voltak. Beleizzadt abba a pár percbe, amíg feltűnt előtte a kissé kacsázó járású asszony. Amíg Pesten volt, mindennap aggodalmasan várta a postást, nem hoz-e egy olyan táviratot, amelyben az áll, hogy meggondolta magát, nem jön vissza. Annyit foglalkozott ezekkel a gondolatokkal, hogy a mosolygós, nyugodt asszonyon sem tudta meglátni az őszinte örömet. Első kérdése az volt. hogy megnézte-e a lakást. Megnyugodott, amikor Júlia azt mondta: — Poros nagyon és barátságtalan. Itthon sokkal jobb. — Biztos? — Látnád csak te is. Nézd csak, mit hoztam? Előkotorja táskájából a kerámiakacsát. — De hiszen ez itthon volt. — Elvittem. Nagyon árván ücsörgött. Ez a része tehát rendben van. de vajon kikkel találkozott? Nem csigázták-e fel a hiúságát, hogy lemondott mindarról. amit eddig elért és semmit nem kapott cserébe. — A minisztériumban is voltál? Szinte fellélegzett, amikor azt hallotta: — Nem volt időm. Tehát nem tudják, hogy nincs állása és nem duruzsolnak a fülébe. — Ismerősökkel találkoztál? — Csak az évfolyamtársaimmal. Éva azt hitte, hogy leváltották. — Rólam nem kérdezett semmit? — Kérdeznie kellett volna? — Dehogy, miért? — tiltakozott. ★ Béla betartotta azt az ígéretét, hogy Júliának munkát ad a könyvelésben. A tétlen hetek után boldogan dolgozott. Hamar belejött a munkába. Először vette komolyan hasznát annak a könyvelői szaktanfolyamnak, amit még termelőszövetkezeti tag korában végzett. A tágas, sző- nyeges minisztériumi szoba után mgr nem vágyott. Otthonosabban érezte magát itt, pedig egymáshoz tolt íróasztalok körül szorongtak néha öten is, és sokszor idejöttek kaszinózni, és üldögélni azok a tagok, akiknek éppen nem volt munkájuk, vagy már végeztek. Ugratták egymást, vitatkoz ■ tak, eszükbe sem jutott volna, hogy jelenlétükkel zavarják a többiek munkáját. Családias volt a hangulat, s hr egyszer-másszor megfeledkez tek is magukról és hangcsal ban, vagy vaskosabb tréfák kai szórakoztak, mindig akar olyan, aki Júliára való tek!-- tettel csendre és tapintatosak szóhasználatra intette a tréíá kozókat. Jó évnek néztek elébe, úgy látszott, hogy megnyugc dott a tagság. Amit eltervez tek erre az évre ki is tudja fizetni, sőt először történi meg, hogy tartalékolnak 1 A nagy, ünnepélyes közgyt lést novemberre tervezték Erre azonban nem került sor. Október 24-én, amikor Ji - lia bement az irodára és sz: kása szerint letépte a falinpr tár tegnapi lapját, leült a lily éré és dolgozni kezde' Munkatársai nem jelente meg. Az előző napon nr mindenki bent volt, s a rád! hírei ellenére is nyugodta’ dolgozott. Az esti események amelyeket rádión hallgatta’ végig, és a reggeli híradások eredménye egyelőre csak abban mutatkozott, hogy tartózkodóak lettek az emberek. Júlia elhatározta, hogy végigdolgozza a napot, bármi történjék is. Bála már korán reggel elment, azt mondta, hogy az istábókban néz körül, aztán bejön az irodára. (Folytatjuk)
