Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

1968. OKTOBER 12., SZOMBAT MIL*. <yurmp Tortaevő, kávékóstoló A padló csupa piszok. A vas öltözőszekrények félig nyi­tott ajtaján cipőkre, haris­nyákra látni, a felszolgálók „civil ruhái”. A sarokban mo­sogató, alatta vödör, elrongyo- lódott felmosóruhával. Előtér­ben a hűtőszekrény. Nem va- j lami szívderítő látvány. Még egy ajtó, a raktárba nyílik, de jó, hogy előre megmondták, a bent kötélen száradó fehér­neműk láttán minden más eszünkbe jutott volna, csak ez nem. A váci Duna-eszpresszó vezetőnője zavartan topog, bár a félelősség ezért a rendetlen­ségért nemcsak őt terheli. Ki­csi a hely, nehéz gazdálkodni vele. Nemsokára kiderül, nem is emiatt van zavarban. Négy vendég tilt le öt perccel ezelőtt az egyik sarokasztalhoz. Négy gint, egy jaffát, és két kávét kértek. Alighogy kihozták, a felszolgálót megkérték, hívja ide az üzletvezetőt. Az ő segít­ségével aztán az egész „ren­delést” bevitték a fent leírt helyiségbe, ami még irodául is szolgál. A Vegyészeti és Élel­miszervizsgáló Intézet dolgo­zóinak táskáiból előkerülnek az ellenőrző mérlegek, eszkö­zök, s különböző üvegek is, amelyekben hazaviszik a min­tákat, hogy laboratóriumukban alaposabb vizsgálatnak is alá­vessék. Persze, ha valami nincs rendben, többé-kevésbé már a helyszínen kiderül. A négy gin, mint azt a beje­lölt üveg mutatja, jóval keve­sebb az előírtnál, a kóstolóba megivott kávéban több a zacc, mint az őrlemény. Az utólag rendelt süteményekről már be­szélni sem érdemes. Csaknem szárított dohány ízűek. A meg­rendelőszámla egynapos fris- seségűnek mutatja őket, hon­nan hát ez az elképesztően száraz, rossz íz? — Ez külön nyomozás té­mája már — mondja Csanád Imréné, a tortafelelös. Egyéb­ként egész úton — az intézet egyik Szokásos ellénőrzőkörút- ját járjuk, ezúttal Vácott — neki van talán legtöbb dolga, s az előző körutakról a legtöbb rossz tapasztalata is. Rengeteg a visszaélés. „torrá drót“: ellenőrök — A vevőnek minden jó Váci ellenőrzés, élelmiszervegyészekkel Ha két napig, akkor két na­pig, ha tovább, akkor tovább. Megteheti, bíznak benne. Eszébe sem jutna senkinek, hogy őt, a rendszeres vevőt becsaphatnák. És különben is, olyan jó ízű ez a krémes. Ész­re sem venni, hogy vízzel ké­szült. Azért mégis tartogat ez a nap meglepetéseket, a süte­ményes ellenőrnek. A következő állomás ugyanis a pályaudvar Utasel­látó bisztrója. Általában ez a süteménymúzeum,' két-három hetes darabokkal, tortamú­miákkal. Ennek megfelelő várakozással rendeljük az Utasbombát, s csomagoljuk a pesti útra. A vegyelemzésnél azonban kiderül, mindenben megfelelő, édessége, súlya, tésztájának frissesége is. Eb­ből a szempontból tehát nem lehet oka panaszra az ide be­térőknek. Annál inkább a borra, töményre szomjasak­nak. Hogy mennyiségileg a négy barackpálinka majd eggyel kevesebb, mint az elő­írt, hát istenem, ezzel szá­moljon az, aki röviditalt ren­del. Súlyosabb, hogy a bor hatásfoka három százalékkal kisebb a minőségében jelzett­nél. A demizsonból vett min­ta alapján világos a képlet, titokzatos kezek nem sajnál­ták a bortól a vizet. Nehogy megártson a vendégnek! Emellett már igazán említés­re sem érdemes az a tíz-tizen­öt muslica és egyéb kis élő­lény, amelyek a kétdecis el­lenőrző üvegben úszkálnak. Sajnos, a feketekávéval sem jártunk jobban. Mint a vizsgá­lat kiderítette, még másfél szimplának sem felel meg, sem erőssége, sem a mennyiség. Vegyes érzelmeinket csak a váci 1. számú Cukrász Sütő­üzemben tett villámlátogatá­sunk hozzá helyre kicsit. Az itt készülő, több mint százféle süteményből megkóstoltak és lemértek mindegyike jó minő­ségűnek és megfelelő súlyúnak bizonyult. Sőt, legnagyobb, ámulatunkra, a sajtosrúd, a lúdláb, a gesztenyeszív, még több is. A jószagú helyiségek­ben fehér köpenyes cukrászok sürögnek, a kemencék kelle­mes melege friss, finom piskó­tákat, tortákat süt. Csanád Imréné itt tehát elé­gedetten nézhet szét, s gratu­lálhat az üzem vezetőjének. Ez azonban nem vigasztalja Var­ga Károíynét, a szeszes italok és üdítő italok fiatalasszony el­lenőrét, sem Józsa Attilát, akit nem irigyelek a sok megkós­tolt vízízű kávé miatti rossz szájízért. Mindannyian szere­tik a munkájukat, bár tudják, hogy értük nem rajonganak. Mi több, nem egyszer előfor­dul, hogy szabályos összeeskü­vést szőnek kijátszásukra, az első üzletből már «.leadják a drótot“: vigyázat, ellenőrök, s akárcsak a bűnözőkét, itt is közlik a személyleírást. így aztán könnyen előfordul, hogy me­sés kiszolgálásban részesülnek. Nekik azonban, miután már jól ismerik ezeket a módszere­ket, az lenne az igazi öröm, úgy is mint egyszerű vásár­lóknak, éheseknek és szomja­saknak, ha „drót” nélkül is mindenben elfogadható étele­ket és italokat szolgálnának fel nekik. És nemcsak nekik. Egyszerű, rövid villámkörút volt a váci. S mégis mennyi visszaélésre derült fény. Az ő feladatuk csak a minták.vizs­gálata volt, de a meglátogatott üzletek vezetői ezután joggal tarthatnak egyéb ellenőrzések­től és kellemetlenségektől is. S talán ez majd használ, s tanul­ságul is szolgál; mégsem olyan jó üzlet a vendégek megrövi­dítése. Varga Vera Fortuna katsaszánmkkal i «/ zé SG i- ..J -.1 - 7»TT’^ — ~ 1 r. ^ T^.T-,^4. A frrr', KM imp qw’W ám Q ■ Minden elképzelhetőt rásóz­nak a gyanútlan édesszájúnk­ra. S az érdekes az, hogy leg­többen nem is figyelnek arra, mit esznek. A vevők a legrit­kább esetben tesznek panaszt. Ez is mutat valamit. Az álta­lános színvonalat. Nincs mi­hez viszonyítaniuk. Mert tu­lajdonképpen sehol nem kap­nak az előírásoknak megfelelő összetételű süteményt. Ezt szokták meg. A finnyásabbak maszekhoz mennek. Mondván, annak nem üzlet őket becsapni, el­lenkezőleg, vevőkörét a minél jobb minőséggel, és a mind nagyobb választékkal szélesít­heti, törzsvendégekre csak így tehet szert. Ami az utób­bit illeti, valóban elégedettek lehetnek az ide betérők. Krupp Ferenc váci cukrász- mester sokféle süteményt ké­szít, pultján kívánatosán so­rakoznak az ízeket kínáló tor­ták. A saját maga által kalku­lált árak sem magasak. Ren­tábilis, kifizetődő- neki még így is az üzlet, hiszen egy se­géddel mindent maga készít, a hátsó műhelyben. S még egy; szónoki képességért is kétszer állhatott sorba, meg­lepő készséget árul el saját árujának dicséretében. A be­nyitó vendégeket bizalmasan nevén szólítja, elbeszélget ve­lük. Csak egy valamit felejt el megemlíteni, hogy az oly szívélyesen becsomagolt áru­ból hiányzik az előírt zsírnak, vajnak a fele, s hogy bizony nem készít addig új tortát, míg el nem fogy az első sütés. Balatonfenyvesen 1970 nyarára beköltözhető, újonnan épülő üdülőtelepen TÁRSASODOLŐ-LAKRÉSZEK ELÖJEGYEZHETÖK. Cím: 2. sz. ügyvédi Munka- közösség, Pécs Kossuth u. 22. Tel.: 23—13. Attól tartok, hogy felröp­pent megint egy kacsa. Bár­mennyire rosszul esik az em­bernek, hogy nem valami gyors röptű madár ívelő, ege­ket hasogató útjáról kell itt számot adni, amely csak­ugyan repült; itt sajna, csak egy kacsa szárnyalásáról van szó — s mit lehet tenni, ha így van? Mondom, szívesen jelente­né e sorok írója Vizer Fe­rencnek — Örkény, Kossuth Lajos utca 11. szám alatti la­kosnak —, hogy mehet a gépkocsijáért; mindez nem következhet be. Merthogy kacsa volt az egész gépkocsi­ügy. © Kezdjük mindjárt az ele­jén, hogy tudniillik miféle gépkocsi ügyről van itt szó. Elterjedt a köztudatban — mert erről semmi kétség: elterjedt! —, hogy egyes fil­teres cigaretták csomagjában VOLÁN jelzésű cigarettákat helyeznek el, s hogy aki ilyet talál, ab ovo gépkocsi-tulaj­donos lesz. Ügy értem; mint­egy nyeremény folytán. Kgdves olvasónk, Vizer Ferenc is erről értesítette la­punkat, hogy neki sikerült kifognia egy ilyen VOLÁN-t, s most szeretné megfogni az igazi volánt. Csakhogy — amint írja — a nyereményt ígérő közleményt a magyar rádió tette közzé, s most ugyancsak ez a magyar rá­dió aggályoskodik, mondván: nem érvényes a játék, mert a VOLÁN jelzésű cigarettára rágyújtottak, s csikkre nem érvényes a játék. A levél végszava szerint; lehet, hogy teljes VOLÁN cigarettáért járt volna egy Ford Taunus, de miután csak egy csikk maradt —, amelyen különben jól látszik a VOLÁN jelzés, s még valami embléma is — minket is megilletne egy Trabant. Ezzel az érvvel nem lehet vitatkozni. Az újságíró, aki vette ezeket az ellentmon­dást nem tűrő sorokat, legelő­ször is megtekintette az inkri­minált csikket, s miután a sa­ját szemével is látta, semmi kétsége sincs, hogy valóban van ilyen. Az első kérdés te­hát; Hol találták ezt? Vá­lasz; egy SAVÁRIÁ-ban! És hogyan szólt az az állítóla­gos hirdetés: milyen ciga­rettákban helyeztek el ilyen kocsit érő VOLÁNT? Űjabb válasz; a FECSKE és a SA­VÁRIA cigaretták csomag­jában ... © Gyanús, ez már mindenkép­pen gyanús! Mert mi lehet ez, ha nem reklám? Ám miért kell azt reklámozni, ami vég­eredményben nincs is. Mert FECSKE és SAVÁRIA nincs, illetve van, de ahhoz ro­konságba, vagy legalábbis „kezétcsókolom nagys’asszony” — viszonyban kell lenni a trafikossal. Egyáltalán — tettem fel a kérdést Vizer Ferencnek, aki egy finom selyempapírba cso­magolva, gondosan elzárva tartja a csikket, amelyből ugyan kihullott a dohány, a VOLÁN felírás azonban ol­vasható rajta, s az embléma is látszik —, egyáltalán ki hallotta a rádióban ezt a bi­zonyos közleményt? A fia­talember erre azt válaszolta, hogy 6 is hallotta, illetve úgy emlékszik, mintha hal­latta volna, mindenesetre so­kan hallották a faluban, akik szívesen megerősítik, hogy valóban elhangzott ez a köz­lemény. Ezenkívül tudni vél­te, hogy a csikken a VOLÁN jelzés fölötti embléma a nyert gépkocsi márkája; csakhát ezt nem lehet jól felismerni, mert gyűrött is már a csikk, s ugyanakkor a nyomás sem a legtökéletesebb. Legelő, szemes takarmány 3íegkvadótíött « TBT A termelőszövetkezetek segít A kedvezőbb időjárás hatá­sára, meg a kormány gyors intézkedése nyomán — min» a napokban hírül adtuk — Pest megyében is enyhüli az állattenyésztő gazdaságok gondja: csökkent a takar­mányhiány. Azonban tovább­ra is nehézséget okoz még az állomány szálas- és lédús eleséggel való ellátása. Fő­képpen a háztájiban szűkösek a készletek. örvendetes ugyanakkor, hogy a termelő- szövetkezetek, ahol csak lehe­tőség kínálkozik rá, támo­gatják állattartó tagjaikat. sége a háztáji állattartóknak lehet, legeltetik az állatokat. Erre a több mint 1000 holdas legelő és az 550 hold rét áll rendelkezésükre. A háztáji gazdaságok részére családon­ként egy hold rétet, három mázsa árpát, öt mázsa szalmát és tagonként egy mázsa kuko­ricát biztosítanak. Tápiógyörgyén a Zöld Me­ző Termelőszövetkezet vezetősége is megtárgyalta, hogyan segíthet a háztájinak. Többek között 24 vagon lu­cernaszénát, 14 vagon árpát osztottak szét a tagoknak. V. országos küldőiIgysHóso A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat V. országos küldöttgyűlése péntek délelőtt megkezdte munkáját a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében. A TIT huszonkétez- res tagságának több mint 200 képviselőjével együtt részt vesznek a tanácskozáson vala­mennyi társadalmi és tömeg­szervezet delegátusai, ott van­nak a külföldi testvértársula­toktól érkezett vendégek. Dr. Ortutay Gyula, a TIT el­nöké tartott beszámolót. Abonyban, a József At­tila Tsz vezetősége még a nyáron, az aratás után összeszámláltatta a háztáji állatokat és felmér­te, mekkora segítségre szorul­nak a szövetkezet gazdái. En­nek alapján húsz holdon ve­tettek silókukoricát másodnö­vényként. Tehenenként 800 négyszögölet kaptak ebből a háztáji tehéntartók. Egy ré­szét már fel is etették, a töb­bit odahaza silózzák. Kaptak a tagok 20 négyszögöl lucer­nát is a rét- és legelőterület­ből, a rászorulók igénye sze­rint — 200—400 négyszögöles parcellákat mértek ki. Az anyaállat-tulajdonosoknak 8— 15 mázsa alomszalmát utaltak ki. Az abonyi Kossuth Ter­melőszövetkezetben 200 holdon termelnek cukor­répát. Most, a betakarítás ide­jén az ebből származó mel­léktermék, az úgynevezett le­veles répafej egy részét a háztáji gazdaságoknak adják. Varga András állattenyésztési brigádvezető télire is tárol egy tekintélyes kazalra valót, az itt kialakított házi tartó­sítási módszerrel. Cegléden a Kossuth Ter­melőszövetkezetben már gondoskodtak a közös ál­latállomány téli abrakszük­ségletéről. A lédús és szálas takarmányhiány miatt, amíg >1 , I r A 100 éves Budapesti Csoko­Mar karácsonyra “p*™ yslSí Most napi 160—180 mázsa édességet gyártanak, december elejére már a teljes mennyiséget a kereskedelem rendelkezé­sére bocsátják. ... A kis szárnyas embléma — közepén valamilyen elmosó­dott nagybetűkkel, felül pe­dig valami még olvashatatla­nabb kisbetűs írással — isme­rősnek tűnt, de mégsem em­lékeztetett semmilyen kocsi­márkára. Mi lehet ez? Miköz­ben tűnődve vizsgálgattuk a csikket, a fiatalember elmond­ta, hogy amikor szívta a ci­garettát, s egyszercsak felfe­dezte rajta a VOLÁN jelzést, azonnal elnyomta a parazsat, s nyomban elindult szerencsé­je nyomába. Felhívták először Budapestet, a különleges tu­dakozót, itt — amint állítja — azt válaszolták, hogy a ma­gyar rádió különleges rovatá­nál próbáljanak tájékozódni. Majd a magyar rádió különle­ges rovatát hívták, de nem volt bent a vezető. Később — még ugyanezen a napon: 1968. július 29-én — jelentkezett Örkényben a különleges rovat, s meghagyták Vizer Ferencnek a helyi szövetkezet telefonján, hogy nem érvényes a játék, elfüstölte a szerencséjét. Hogy mindez így történt — ketten is esküsznek rá. Első­nek Vizer Ferenc, másodiknak Schulcz Katalin, aki ez időben gyakornok adminisztrátor volt az Örkényi szövetkezetben, s a VOLÁN-ügyben telefonálga­tott. Arra azonban nem emlé­kezik egyikőjük sem, hogy ki­vel beszéltek a magyar rádió különleges rovatától. Ez pedig az adott esetben végzetes nagy hiba: a magyar rádiónak ugyanis egyáltalán nincs különleges rovata. Ezzel az eredménnyel kezdődött a nyomozásom, amint Örkényből visszatértem Budapestre. Majd a trafikokban próbálkoztam: sehol sem hallottak VOLÁN cigarettáról. Ilyen nincs a for­galomban, ahogy tájékoztattak. És hogy a SAVÁRIA-, vagy a FECSKE-dobozokban lehet ilyen cigaretta? Egynémelyik trafikos mintha maga is hal­lott volna valami ilyesmit. Egy belvárosi trafikos pedig azt mondta, hogy jó, majd ezután figyelni fogja a VOLÁN jel­zésű cigarettát, elvégre neki sem ártana egy kocsi. © Végül, nyomozgatásaim so­rán, megpillantottam egy ha­talmas sárga gépkocsit: az ol­dalán a jól ismert VOLÁN fel­írás, s az embléma. Persze, hogy ismerős ez az embléma; a közepén a három nagybetű: AKÖ, s ez egy nagy szárnyas V-ben helyezkedik el... Te­hát: AKÖV. Felül az írás: Tröszt... Vagyis ez az Autó- közlekedési Tröszt emblémája. A VOLÁN pedig a tröszt szál­lítási és kereskedelmi irodá­jának a neve. Üjra a magyar rádióhoz for­dultam — végtére nem kis ügy ez; az egész Örkény tud er­ről a csikkről, s várja a falu, hogy mi lesz! —, megkérdez­tem hát: nem volt-e valami­lyen hirdetése a VOLÁN-iro- dának, amely erről a gépkocsi­nyerési lehetőségről szólt; vagy ilyenfajta félreértésre adha­tott esetleg okot, A kereske­delmi adások szerkesztőségé­hez kapcsolt a rádió központ­ja, ahol miután elmondtam, hogy milyen ügyben érdeklő­döm, s hogy újságíró vagyok — kissé ironikusan neveztek kollégának. Mert dehogy hang­zott el ilyen hirdetés és miért is adna a VOLÁN autót, és hogyan lehet egyáltalán beug­rani ilyesminek, kedves kol­léga? Hát igen ... Miért is adna a VOLÁN gépkocsinyereményt? Amikor éppen veszi az autó­kat, hogy szállítson, fuvaroz­zon velük... Amikor tehát már a VOLÁN-irodát — he­lyesebben az AKÖV Trösztöt — megkerestem, óvatosabban fogalmaztam. Már nem is kér­deztem, hogy lehetságes-e ilyen cigaretta-rejtegetés, s hogy van-e ilyen nyeremény- gépkocsi-akciójuk? Arról ér­deklődtem Juhász Józseftől, a személy, s teher menetirányí­tási szakosztály vezetőjétől, hogy mi lehetett ennek a nyil­vánvaló kacsának a felröppen­tője. © Megtudtam: VOLÁN ciga­retta létezik. A tröszt csinálta­tott — reprezentációs, illetve reklám céllal — 100 ezer cso­maggal. Egy ilyen cigarettának a csikkjét láttam Örkényben. Különben trafikban ezt nem árulják, nem is keverték soha semmilyen cigaretta közé, s még csak az sem fordulhat elő, hogy a gyárban keveredett a VOLÁN a SAV ARIA közé, mert a cigaretta gyártása köz­tudottan automatákon törté­nik ... A VOLÁN cigarettát ajándékozzák. Most miért ne lehetne, hogy valaki kapott belőle, s megtréfálta Vizer Fe­rencet? Talán még az a bizo­nyos telefon a rádió különle­ges rovatától; az is ehhez a tréfához tartozott... Elég az hozzá, hogy Vizer Ferenc akkor sem kapott vol­na gépkocsit, ha nem gyújt rá arra a VOLÁNRA. Ez elégté­tel lehet annyiból, hogy nem ■maga ütötte el magát a sze­rencséjétől. Persze az lehetsé­ges, hogy így is marad hátra egy kis kesernyés szájíz ... No, vigasztalásul hadd mondjak még ennyit: Körülbelül 16 esz­tendeje dohányzom. Hat esz­tendeig Kossuthot szívtam; naponta egy dobozzal, tehát napi három forint értékben. Négy évig ezután Symphóniát szívtam; ez napi négy forint ötven fillér kiadást jelentett. Az utóbbi hat esztendőben Fecskét fogyasztok, nem egé­szen két dobozzal naponta: te­hát mintegy nyolc forintot köl­tők naponta cigarettára. A do­hányzásom tizenhat esztende­je alatt — ahogy kiszámítot­tam —, több mint harminc és félezer forintot adtam ki a zsebemből cigarettára. Ha pe­dig én történetesen nem dohá­nyoztam volna, hanem mindig leteszem a pénzt, mondjuk va­lami perselybe, ahelyett, hogy a trafikba vittem volna; hát, idestova nyernék egy gépko­csit ... Ha nem is egy Ford Taunust, de legalább egy Tra­bantot ... Ami a cigarettát il­leti, így lehet nyerni rajta leg­biztosabban ... Dckiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom