Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
fiai HEGYEI 1968. OKTOBER 12., SZOMBAT Fock Jenő fogadta Wolfgang Rauciifusst Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke pénteken délután a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst, az NDK miniszterelnök-helyettesét. A beszélgetés során a két ország gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének kérdéseiről folytattak eszmecserét. GÁSPÁR SÁNDOR VAS MEGYÉBEN Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára pénteken látogatást tett Vas megyében, Szombathelyen felkereste a megyei pártbizottságot, délután részt vett a megyei párt- aktívagyűlésen, ahol időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, gazdasági életünk mai helyzetéről tájékoztatta a megjelenteket. MARGITSZIGETI ŐSZ Foto: Szigetfű. Öreg törvény, megfiatalodó vasút A gyermeknek vígan pöfögő mozdony, az utasnak cammogó vagy gyorsan suhanó szerelvény, a gazdasági szakembernek teherrel rakott kocsik sora — vasút. A gazdaság érrendszere, mondják, s így igaz. A most százesztendős, s 1868-ban, az I. törvénycikkel, s ugyanabban az esztendőben törvénycikkek további sorával létrehozott államvasutak fontosságáról és fejlődéséről csaknem mindent elmond néhány számsor. 1868- ban 2631 kilométer volt, ma több mint tizenötezer kilométer a vasútvonalak hossza. Az érrendszeren 1887-ben 13,4 millió utas s 16 millió tonna áru mozgott, ötven esztendő múlva, 1937-ben 74,7 millió utast, s^t^jnillió tonna átüt szállította..v^sút..harminc év. elteltével, , p$ig, 1967-bén 562.4 millió utast éá 117,6 millió tonna árut! Expressz-sebcsséggel Legyünk stílusosak: a vasút expressz-sebességgel fejlődött, s ma aligha hasonlítható nem a száz, nem is a harminc, hanem a tizennyolc évvel ezelőttihez. 1950-ben még „csak” 41,7 millió tonna áru, s 256,8 millió utas volt a teljesítménye. Elég összevetni a néhány sorral föntebb levő 1967-es adatokkal ezt, s aligha kell tovább indokolni az expressz-sebes- séget. Szerepéről, fontosságáról pedig mindent elmond, hogy a közúti szállítás erőteljes fejlődése ellenére is 1967- ben a teherfuvarozásból 74,6, a személyszállításból pedig 73.4 százalékkal részesedett a vasút, a tonna, illetve az utaskilométerek alapján. Vasút, vasút, vasút. Pontosabban: gépészek, forgalmisták, távirászok, szerelők, pályafelvigyázók, jegyvizsgálók ... több mint százharminckétezer emberből álló sereg, amely vontatógépek, személy- és teherkocsik sok ezres légiója fölött dirigál. Okos nyugalommal, s mégis, nagy gyorsasággal. Ésszerű szervezettséggel s nagy óvatossággal, de a szállítási határidők pontos betartásával, a kocsifordulók gyorsításával, az üresen megtett kilométerek csökkentésével. Közhelynek számít, de mint általában a közhelyek, ez is igazság: a vasút nélkül megbénulna az élet. A budapest— miskolci vonal villamosítása, az automatikus térközbiztosító berendezések — a többi között Budapest—Hatvan, Budapest—Tatabánya között —, a tehervonatok légfékezésének bevezetése, a korszerű, nagy raksúlyú teherkocsik forgalomba állítása, a 4 tengelyes, 8 ajtós személykocsik tömege, a hegesztett pályatestek, az előfeszített vasbetonaljak, a vasúti távközlés modernizálása egyértelműen bizonyít e rohamos fejlődés mellett. Trónörökös: a Diesel A növekvő szállítási igények, a személy-, és árutovábbítás gyorsítása nyugdíjba kényszeríti a vasút évszázados jelképét, a gőzmozdonyt, s ezzel alapvető szerkezeti változásokat hoz. 1960-ban az ösz- szes vontatásból még 88,4 százalékkal részesedtek a gőzmozdonyok, ez év elején ez az arány 49,9 százalékra csökkent, ám ugyanakkor a villanyvontatás az 1900. évi 7,7 százalékról 19,7 százalékra, a Diesel-vontatás 3,9 százalékról 30,4 százalékra emelkedett, összehasonlíthatatlanul korszerűbb vasút ez, mint a nyolc évvel ezelőtti, a távolabbi esztendőkről nem is szólva. A korszerűsítés értelmét, célját nemcsak a továbbított áruk és a szállított utasok mennyiségének, számának rohamos emelkedése igazolja, hanem — töhbeíe kpzöt). —. a*, is, hjjgy a tehervonatok átlagos bruttó súlya 151 tonnával növekedett — az 1960. évi 843 tonnáról 994 tonnára —, s átlagos utazási sebességük is nagyobb lett. Több utast és árut juttat el gyorsabban rendeltetési helyére napjaink vasútja tehát, s még inkább így lesz ez az elkövetkezendő években, amikor teljes egészében átveszi a szolgálatot a villamos és Diesel-vontatás. Az eszközök fejlődése törvényszerűen magával hozta a vasútnál dolgozó, több mint 132 ezer ember „lépésváltását”. Az automatikát figyelő, a fűtőházak forró poklából a Diesel-szerelőcsarnokokba átkerült, a gőzmozdonyokról a villamos mozdonyok vezetőállásába föllépő vasutas, a pályaépítő gépeket kezelő munkás aligha hasonlítható a fékezőfülkében didergő, a pályán krampácsoló, a kazánnál verejtékező vasutashoz. A végső pecsét A gazdaságirányítási rendszer a vasútnál is növeli a gazdaságosabb és gyorsabb szállításban való érdekeltséget, s kétségtelen, az elért eredmények ellenére is van javítani való. A személyszállításnál a zsúfoltság megszüntetése, a kényelem biztosítása, a piszkos és elhanyagolt állomások és várótermek felszámolása, általában a kulturált utazási lehetőségek és körülmények megteremtése. A vasúti teherkocsik átlagos fordulója még mindig sok, 3,54 nap; csökkenteni lehet az üresen futó kocsik arányát — 1967-ben 32,4 százalék volt —, ésszerűbben csoportosítani a vontatási eszközöket, tökéletesíteni a személyszállítást. A vasút, a maga, s az egész ország érdekeiből kiindulva, eddig is sokat tett a forgalom jobb lebonyolításáért. Az irányvonalok, a rakodás növekvő gépesítése, a rendezőpályaudvari munka automatizálása, a személyszállításban a gyorsított vonatok rendszerének bevezetése,' hogy ismét csak kiragadott példákat említsünk, jól igazolják ezt. Ide sorolhatunk mást is, a nem gazdaságos — rövidtávú — szállítások közútra való átterelését, a hazánkon átmenő, ún. tranzitszállítások emelkedését, — az export- és importforgalomban való nagyobb részesedést. Napjainkban, az őszi csúcs- forgalom lebonyolításával, ismét vizsgázik a matuzsálemi korú, százesztendős, mégis, egyre fiatalabb vasút. S hogy ez a fiatalodás, a korral való lépéstartás eredménnyel járt, arra rövidesen az országgyűlés üti rá a végső pecsétet. A törvényhozó honatyák száz esztendeje foglalkoztak utoljára átfogóan a vasúti közlekedéssel. Amit elmondtunk cikkünkben, bizonyíthatja: az új vasúttörvénnyel van mit átadni a múltnak, s lesz mit megfogalmazni a — jövendőnek. Mészáros Ottó MAGYAR SZÁZADOK A Magyar Állami Népi Együttes „Magyar századok” című egész estét betöltő új műsorának nyilvános, kosztümös próbáját pénteken tartották az együttes székházában. A magyar ének, zene és tánc történetének legszebb és stílusban legtisztább Szakaszait mutatja be a produkció, amelynek ősbemutatóját vasárnap rendezik a Tolna megyei Tamási község művelődési házában. AKKOR MEG. sírtam, ha felpofoztak. Egyszer a kertünkben a kávédarálón homokot daráltam. Elcsentem az olajfestéket és bekentem vele a kutyát. Beleestem a meszesgödörbe. Szétszórtam a verebeknek a papagájeledelt. Három herendi porcelánt és egy ólomkristály-vázát térítővel együtt lerántottam az asztalról, mert a rövid-nadrágom pántja a csipkébe akadt. Rugdostam a macskákat és konzervdobozt kötöttem a farkukra. Legyet nyeltem. Hazaszaladtam és pontosan az ajtónk előtt lett tele a vadonatúj fehér nadrágom. Hintalovakon ültem órákhosszat és fakarddal eltörtem egy barátom karját. Robin Hood is voltam: a sherwoodi erdő lovagja két akkora frászt kapott szüleitől, hogy csengtek a nyílvesszői. Egyszer egy néninek meg akartam mutatni, a gumitölté- nyes játékpisztolyomat, s véletlenül a fülébe lőttem. Letépkedtem a színes képeslapokról a bélyegeket. A spenótot dugulásig öntöttem a mosdóba. Elvittem egy bronzszobrot a MÉH-be, a pénzért mogyorós csokit vettem. Sötétben, az ágyban akartam megenni, de elaludtam. Reggelre az egész lepedőm mogyorós volt. Akkor még hosszúszárú zokniban jártam, melyen kis, fehér bojt fityegett. Rövid nadrágjaim voltak, hosszú kantárral, és fekete-fehér lakkcipőm. Ingjeim, színes, anyám- kötötte pulcsijaim. Sok játék: lendkerekes autó, csiga-biga, ólomkatona, és hozzá roncsolási kedv. Mindenhova leültem, letérdeltem, lefeküdtem. Mindig piszkos voltam. BabaOperák hete A budapesti művészeti hetek eseménysorozatának keretében ma este az Operaházban három Bartók-művel kezdődik a magyar operák hete. Mint Lukács Miklós, az Operaház igazgatója tegnap a Fészek Klubban tartott sajtótáj jékoztatóján elmondta, a ha- j gyományos és a legújabb, modern művekkel hazai opera- i kultúránkat kívánják reprezentálni az előadások. Erkel-, Bartók-, Kodály- és Szokolay- operák szerepelnek a programban, bizonyára nemcsak a fővárosból, hanem vidékről is vonz majd közönséget. A legnagyobb érdeklődés természetesen Szokolay Sándor Hamletiének október 19-: bemutatóját előzi meg. A fiatal zeneszerző alkotásától szakemberek és operarajongók egyaránt azt várják, hogy — beváltva a hozzáfűzött reményeket — a Vérnászhoz hasonlóan, a Hamlet is elinduljon világhódító útjára az Operaház színpadáról. (Kertész László rajza.) Csak egypár krajcár... Cegléden, a Szabadság téren élvezem a vénasszonyok nyarát. Élvezem, pedig sem korom, sem nemem szerint nincs hozzá jogom. Sétálgatok a padok között, megfordulok a csinos lányok után. Szeretnék velük sétálni, beszélgetni. Ehelyett egy öreg, ősz szakállas bácsi szólít meg: — Fiam, tessék már engem megszánni. Nem ettem ma még semmit, na meg egy kis pálinka is jól jönne. Csak néhány krajcárt tessék adni. Tessék elhinni, ezerszer visz- szakapja... Fénylik a zsír a kalapján, vigyorog a repedés a kopott zakón. Nem vagyok irigy, nem vagyok rosszindulatú, de nem szeretem a koldusokat. Aztán még egy: én sem vagyok milliomos. — Ne haragudjon bátyám, de nem adok. — Csak egypár krajcárt. Nem ettem egész nap ... Hajthatatlan vagyok. Egy vak virágárus, ha két forintért adja a virágot — tőlem hármat kap. De így, csak egyszerűen kérni... Ezt nem szeretem. — Jól van, fiam. Nem csalódtam bennetek. Ti fiatalok rongyabb emberek vagytok a rongynál... Hetvenkilenc éves vagyok, tíz évig voltam katona. Tíz évig, fiam. Nekem még van becsületem, de nektek nincs. Én, annak idején, ha szegény emberrel találkoztam, kérés nélkül ebédre hívtam. Én nem sajnáltam a szegényektől semmit, de ti rongyok vagytok. Rongyok vagyunk, mert nem adunk enni neki, na meg a pálinka sem jönne rosszul... Megkérdeztem, hogy az előző napokon miből evett? — Vannak még becsületes emberek is. Tegnap is kaptam, tegnapelőtt is és húsz éve mindennap kaptam. — Maga sohasem dolgozott? — Nem fiam, nem! De tíz évig voltam katona. Értetek harcoltam 14-ben is. És a köszönet... Köszönet? Tőletek? Mit tudtok ti csinálni? Semmit! Csak szeretkezni. Látom, tizennégy-tizenhét éves lányok ölelkeznek. Az én időmben? Nem így volt. Akkor a lányok nem mentek el a mama nélkül sehova. Rongyok vagytok. Nagyapám 48-ban Kossuth mellett harcolt, apám is katona volt, én tíz évig. ők meghaltak, engem elfelejtettek. Mégegyszer kérőén rámnézett, én nemet intettem. Felállt, felémfordult és köpött. Aztán elment... Sunyó Meghalt a lapáncsai aggastyán A Baranya megyei Lapán- csdn 105. életévében elhunyt Kelbert Gáspár, a megye legidősebb embere. Kelbert Gáspár hosszú élete során alig volt beteg, mindvégig megőrizte szellemi frisseségét Százéves koráig gyalogosan járt el a Lapáncsától kilenc kilométerre fekvő szőlőjükig. nak neveztem a gázlámpákat, Zezának a macskát. Mindenkit megrúgtam. Egyetlen jóindulatú fegyverem a mosolygás volt. Állítólag olyankor „meg kellett zabálni”. Mikor vendégek jöttek, anyukám mindig felöltöztetett, apukám pedig meghagyta, viselkedjek rendesen. Egyszer születésnapi zsúromon feldöntöttem az asztallapot és a marcipánkacsák úsztak a kalcaóban. Ha mi mentünk vendégségbe, azt mondták, nem szabad sokat ennem. Nem fogadtam el semmit, bármivel kínáltak, csak nyáron a görögdisNfét és télen mindenfajta édesse\t. A többinek bírtam ellenállni. Akkor még féltem az angyaloktól és a Mikulástól, és a krampuszoktól. Nem mertem egész karácsony estén meg se mozdulni, csak mikor bevezettek a nagyszobába és a fényes karácsonyfa alatt ott sorakoztak az ajánáélcaim. Egyszer jött hozzám a Mikulás, úgy sírtam, hogy rögtön kiment, aztán bejött apukám és megvigasztalt. Még nem jártam iskolába, de tudtam az ujjai- mon tízig számolni, s helyesen leírni a nevemet. Kaptam egy töltőtollat és ahányszor rajzolni kezdtem, összetintáztam a térítőt. Hazudtam, ha megfenyegettek a krampusszal, mindent megígértem, hogy ne vigyen el. Akkor még sírtam, ha felpofoztak ... — B. Tamás — KŐMŰVES, VB-SZERaő, BURKOLÓ, ASZTALOS. FESTŐ, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, VIZ-FOTÉSSZERELÖ, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSI RAKODÓKAT, TEHERGÉPKOCSI VEZETŐKET, DÖMPER VEZETŐKET, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT, AUTÓSZERELŐKET, KŐMŰVESEK MELLÉ SEGÉDMUNKÁSOKAT (lő évet betöltött fiúkat is) ÉS KALYHAFOTÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET. Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt o Prosperitás Ktsi munkaügyi osztályán. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES KÖZPONTI TELEPHELYÉRE esztergályos, marós, lakatos, ív- es lánghegesztő, motorszerelő, villanyszerelő, elektroműszerész, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét van, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ műszer és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeded környéke, Százhalombatta, Szőny) külszolgalatos munkakörbe csőszerelő, központi fűtésszerelő, hegesztő, lakatos, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyeken 44 órás munkahét van, MINDEN SZOMBAT SZABAD Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83. i
