Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

XU. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM ÁRA 70 FILLÉR 1968. OKTOBER 12., SZOMBAT Olimpiai láng (V. J.) A mai lüktető tempójú, izgalmas fordulatok­ban bővelkedő életben most két hétre derűs, kedves, s rendkívül fontos esemény felé fordul az emberek figyel­me, a világ minden sarkából, mindenhonnan, ahol csak ismerik és szeretik a sportot. A hajdani azték főváros, Tenohtitlan helyén épült, csodálatosan szép Mexikóváros­ban lobban fel az olimpiai láng, s itt vonulhatnak fel száz ország legkiválóbb versenyzői, hirdetve nemcsak a sport, a tesnevelés, az ifjúság dicsőségét, hanem a béke, a jö­vőbe vetett hit diadalát is. Mexikóváros, a XIX. nyári olimpia minden bizonnyal — ugyanúgy, ahogyan már ezt megszoktuk — felülmúlja az előző játékok méreteit, vonzerejét, jelentőségét. Pedig az előjelek nem voltak rózsásak. Sok oldalról már az olimpia színhelyének kiválasztását is kifogásolták (Mexi­kóváros 2240 méter magasan fekszik a tenger színe fe­lett), legújabban pedig a tragikus tömegmegmozdulások keltettek aggodalmat az olimpia szervezőiben. De az olimpia most is győz. A híradások óriási nekirugaszkodás­ról, áldozatkész építőmunkáról számoltak be. Tekintetbe véve azt is, hogy a sportolók táboraiból már-már hihetet­lennek, fantasztikusnak tűnő eredményeket jelentettek, mindez monumentális olimpiát ígér. Az olimpiát persze sohasem lehet pusztán sportléte­sítmények, vagy számok, fáradságos edzésekkel lefara­gott tizedmásodpercek, bármilyen szép gólok alapján megítélni. Más, rendkívül lényeges vonásuk is van, ami­ről nem lehet eleget szólni. Az újkori olimpiák már ré­gen elhalványultak volna, ha egyedül a sport érdekében állnának, egyedül a sport népszerűsítését szolgálnák. Az olimpiai öt karika minden korban a béke és barátság, a megértés és az összefogás jelképe volt. Az antik olimpiá­kon az olimpiák idején elhallgattak a fegyverek, az ün­nepi játékok békében egyesítették a görögöket. Pierre de Coubertin, a modern olimpiák életrehívója is, amikor minél több nép képviselőit, legjobb sportolóit hívta ösz- sze, azt hirdette, hogy ezzel „a vén Európa vérkeringé­sébe belevisszük a béke gondolatát”. Ma az az óhaj, a cél, hogy az egész „vén világ” gondolkodásában erősöd­jön a békesség eszméje. Ez az elismerés hatja át a ma­gyar sporttábort, a magyar színek mexikói küldöttségét is. Sajnos, a mexikói olimpia is, mint már annyi a legutóbbi évtizedekben, olyan időben zajlik le, amikor a békeszerető emberek minden erőfeszítésére szükség van, amikor fel­mérhetetlenül értékes tényező, ha az országok sz.-ie-virága, sportoló ifjúsága harmóniában, a stadionok küzdőterein, minden nacionalizmustól óvott baráti versengésben talál­kozik. Hazánkban nagy hagyományai vannak az olimpiai gondolatnak. A magyar színek képviselői az antwerpeni antantolimpia (1920) kivételével valamennyi nyári játé­kokon részt vettek, s jogos a büszkeség, hogy minden al­kalommal magyar versenyző fejét is övezte győzelmi ba­bér. S még inkább jogos a büszkeség, ha azt nézzük, hogy míg 1945 előtt összesen 34 aranyérmet szereztek verseny­zőink, addig a felszabadulás utáni öt olimpiáról, ezt messze felülmúlva, 51 győzelemmel tértek haza. A 85 arany mellett 65 ezüstöt és 72 bronzérmet őriznek a ma­gyar sportolók legbecsesebb trófeáik között. Testneve­lői és sportmozgalmunk jól felhasználta azokat a lehe­tőségeket, amelyeket az ország nyújtott számukra. Meg­nyilvánul ez a sport iránti szeretetben és megbecsülésben, de abban is, hogy ha kell, mindig hathatós anyagi támo­gatásra számíthat a magyar sport. íme, ennek bizonyítéka az, hogy most is nagy a magyar küldöttség, minden spor­tolónk, akit ez megillet, ott van a távoli Mexikóban. Mit várhatunk a magyaroktól? Tudunk alapos, becsü­letes felkészülésükről, de ez vérmes reményekre nem ad jogot és alapot. Az utóbbi négy esztendőben mindenütt a világon hatalmas léptekkel fejlődött a sport, a színvonal csaknem minden sportágban szakadatalanul emelkedik. Minden eddiginél nagyobb, élesebb lesz tehát a verseny. Mexikóban már nem csupán az érem, a győzelmi emelvény fémjelzi majd a versenyző tudását, hanem a szerényebb helyezés is. A tapasztalat megtanított arra, hogy olimpiával kapcsolatban jósolgatni nem lehet, a ver­senyek izgalmas légköréről, idegeket igénybe vevő meg­próbáltatásairól sokat tudnának mesélni a játékokat meg­járt sportolók. Sokszor a papírforma is csak előzetes tájé­koztatásra alkalmas. S ha bízunk is a mieinkben, a ha­gyományos magyar és olimpiai akaraterőben, a reális la­tolgatások után be kell látni, hogy — csodák a sportban sem lehetségesek. Lehetetlent, minden áron való győzel­met nem is vár senki sem versenyzőinktől, de azt igenis, mindenki elvárja tőlük, hogy teljes odaadással és sport­szerűséggel küzdjenek s magatartásukkal igazi sptfHÄb» berhez méltó viselkedésükkel vívják ki a pagy sereg­szemle résztvevőinek és nem utolsósorban a mexikói kö­zönségnek a rokonszenvét. Szívünkből szóltak az olimpiai küldöttség ferihegyi búcsúztatásán a szavak, hogy a következő két héten, csa­ládtagok és barátok, ismerősök és ismeretlen sportra­jongók milliói éreznek majd együtt sportolóinkkal, gon­dolatban ott lesznek az olimpiai küzdőtereken, buzdíta­nak a sikerre. Járuljanak hozzá hát a magyar ifjak és lányok, hogy a XIX. nyári olimpia is segítse az emberi­ség reményét: sohase aludjon ki a barátság fényes lángja. YltÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Fellőtték az Apolló 7-et PEST MEGYEI Hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a Cape Ken­nedy kísérleti telepről pénte­ken amerikai időszámítás sze­rint 11.03 órakor (15.03 gmt) fellőtték az Apollo 7. amerikai űrhajót. Fedélzetén három űr­hajós foglal helyet: Walter Schirra, Donn Eisele és Wal­ter Cunningham. A Saturnus óriás rakéta segítségével felbo­csátott Apollo 7. a tervek sze­rint 11 napig kering a föld körül: október 22-én a reggeli órákban száll le az Atlanti- óceánra. Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlésén Péter János magyar külügy­miniszter pénteken beszédet mondott az ENSZ 23. közgyű­lésén. Korunk nemzedéke két út között választhat. Békés egy­más mellett élés vagy atom­háború. Élet vagy halál. A je­lenlegi általános vitában el­hangzott sok felszólalás arra mutat, hogy az itt képviselt kormányok tisztában vannak azzal a növekvő veszéllyel, hogy elszalasztjuk a döntő al­kalmat, amelyben a választás még szabad. Ma úgyszólván keresztúton járunk, ahol döntő elhatározásokra kell jutni, hogy a nukleáris katasztrófát elkerüljük. Ezután a külügyminiszter a nemzetközi helyzet bonyolult­ságát elemezte s hangsúlyoz­ta: A jelenlegi világhelyzet szembenálló tényezőinek mér­legelésénél kormányom úgy véli, hogy a biztosabb jövő előkészítésének legjobb útja az, ha úgy küzdjük le a ve­szélyeket, hogy számításba vesszük az eddig elért jó ered­ményeket és a legbiztosabb eredmények alapján lépésről lépésre kell keresnünk a je­lenkor döntő kérdéseinek leg­reálisabb megoldását, a leg­jobb kompromisszumos meg­egyezések lehetőségeinek ki­használásával. Kompromisszu­mos megegyezések nélkül nem lehet igazán előrelépni, hogy a világméretű katasztrófát el­kerüljük. Az európai helyzet az el­múlt években nyugalmasnak tűnt. Több ülésszak általá­nos vitáiban, többen is rá­mutattak az Európában ta­pasztalt stabilitásra és a biz­tonság megnyugtató jeleire. Jelentések láttak napvilágot két- és többoldalú megbe­szélésekről, egy össz-európai biztonsági konferencia elő­készítése tárgyában. A közgyűlés megfelelő ülés­szakainak jegyzőkönyvei ta­núsítják, hogy a magyar de­legáció szüntelenül óva in­tett a hiú reményektől és il­lúzióktól. Hangsúlyoztuk, hogy a nyugalom Európában csu­pán felszíni jelenség, hogy a felszín alatt a lényeges kér­dések nem változtak, hogy az európai problémák, ame­lyek gyakran okoztak súlyos feszültséget a világ e részén, két világháború bölcsőjében, még nincsenek megoldva, hogy a legnagyobb katonai erők az úgynevezett óvilág­ban vannak összpontosítva, és hogy egy termonukleá­ris pusztítás legfenyegetőbb veszélyei éppen onnan in­dulhatnak ki. Ez volt a hely­zet Európában akkor is, ami­kor mi itt optimista beszé­deket hallgattunk. Anélkül, hogy leegyszerű­sítenénk az európai helyze­tet, amelynek bonyolultsá­gával teljesen tisztában va­gyok, tulajdonképpen azt le­hetne mondani — ahogy már számtalanszor elmondottuk —, hogy az európai bizton­ság alapvető kérdését meg lehetne oldani olyan valóságos tények kifejezett nemzetközi elismerésével, melyeket az ösz- szes érdekelt felek elismer­nek de facto, de amelyeket nem mind fogadnak el de jure. Nagyok a veszélyek Euró­pában és nagyok a veszélyek, amelyek Európa és az egész Világ békéjét és biztonságát fenyegetik. Ezért kellett meg­erősítenünk frontjainkat, ha­tárainkat. Ezért voltunk kénytelenek megerősíteni Csehszlovákiát, amely föld­rajzilag a leginkább veszé­lyeztetett helyzetben van. Senki sem örül — senki sem I örülhet —, 'hogy ilyen ak­ció szükségessé vált. De kiha­tásaiban hasznos lesz Európa és a világ békéjének ügyére. Az Apollo 7. űrhajó rajtja kitűnően sikerült. A korábbi szakaszban a meteorológusok attól tartottak, hogy az időn­kénti erős széllökések megne­hezítik vagy lehetetlenné te­szik a rajtot. Az előkészületek során nem volt jelentősebb fennakadás és a három űrha­(Folytatás a 2. oldalon) Az Apollo 7 három űrhajósa közül kettő: Walter Cunninghan és Walter Sehirra (jobbra.) MEGYEI TANÁCSTAGOK NÉPFRONT VEZETŐK EGYÜTTES Napirenden: a tanácsdeniokrácia ÜLÉSE Pénteken délelőtt a megyei tanács dísztermében ország- gyűlési képviselők, megyei ta­nácstagok és a Hazafias Nép­front vezetői együttes ülést tartottak. Tizenhárom nap A legfontosabb folyóiratokat és amerikai kiadó cégeket hív­ták meg arra az árlejtésre, amelyen egy kiadatlan kézira­Importáram A főváros áram­ellátásának ja­vítására 400 ezer voltos villamos energiát impor­tálunk a Szovjet­uniótól. A távve­zetéken érkező nagyfeszültségű áramot a Göd térségében épülő fogadóállomás to­vábbítja majd Budapestre. Az ország legna­gyobb transzfor­mátorállomásán még az Idén be- f-jezik a szerelé­si munkálatokat. tot adtak eL Az árlejtés for­máját azért választottuk, fej­tegette Teodore Sorenzen, hogy a maximális bevételt biztosít­suk 11 kiskorú gyermeknek. A szóbanforgó kézirat címe: „Tizenhárom nap”. Huszonöt- ezer szóból áll s ismeretlen részleteket közöl az 1962. ok­tóberi kubai nukleáris válság­ról. Szerzője Robert Kennedy. A 11 kiskorú gyermek az ő ti­zenegy árvája. Robert Kennedy egy évvel ezelőtt mondta a könyv szöve­gét magnetofonszalagra, de úgy vélte, hogy a könyv ki­adása egyelőre nem volna he­lyes. Azt a határozatot, hogy a könyvet most ki kell adni, a meggyilkolt szenátor végren­deletének három végrehajtója döntötte el, mégpedig: Ethel Kennedy,. Edward Kennedy és Patricia Kennedy-Lawson. A szerzői jog: egymillió dollár. A kiadás jogát a McColl- vállalat szerezte .meg. A könyvhöz előszót írtak Robert McNamara, volt amerikai had­ügyminiszter és Harold Mac­millan, volt angol miniszter­elnök. Az elnökség soraiban láttuk Cservenka Ferencnét, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Erdei Feren­cet, a Hazafias Népfront el­nöksége titkárát, Szabó Ká­rolyt, az Elnöki Tanács titkár­sága osztályvezetőjét, valamint Csala Károlyt, a Hazafias Népfront megyei elnökét. Dr. Mondok Pál megyei ta­nácselnök beszámolt a lejárt idejű határozatok végrehajtá­sáról és a tanács két ülése kö­zött tett fontosabb intézkedé­sekről. Dr. Monori Balázsné üdvözlő szavai után dr. Ádám Mihály megyei tanácstitkár arról beszélt, hogy a tanácsi demokrácia ilyen széles körű tárgyalása nem véletlen. Ré­sze és tükörképe az országban végbemenő fejlődésnek. A ta­nácstagok a tavalyi választá­sok után élénk, politikailag kedvező légkörben kezdtek dolgozni. Az új gazdasági rendszer hatására lehetőség nyílt a tanácsok jogkörének, önál­lóságának kiszélesítésére. sekkel, például urbanizációs problémákkal, házhely és ví- kendtelek-juttatással, a be­dolgozóhálózat szélesítésével. Ezután a tanácsi üzemek munkásságát, eredményeit is­mertette, majd a megoldásra váró igényekről és hiányos­ságokról szólt. Elmondta: a tanácstörvény egyes határo­zatai már idejétmúltak. El kellene dönteni, kizárólagos joggal milyen kérdésekben hozhat határozatot a tanács. Üdvös lenne, ha a füg­getlenített vb-vezetők és a tanácstagok még szo­rosabb kapcsolatot tar­tanának. Megyeszerte jelentős válto­zás, hogy csökkent az ál­landó bizottságok száma. Any- nyi és olyan bizottságot hoz­tak létre, amennyit az élet megkíván. Ezenkívül ritkáb­ban, de jobban előkészített napirend alapján üléseznek. Helyes lenne, ha megvizs­gálnák, szükség van-e még arra a megyei tanác-fr.aiáro- zatra, hogy egyes ügyekben .... a döntés előtt kötelező az Decentralizáltak ^ adóhatósági j állandó bizottságok vélcnic- ^ ~ nyét kikérni. Sok hasznos­sága mellett ez a módszer lassítja az intézkedést. Ehe­lyett szükséges íenne, hegy munkát. Október 1-től a sza­bálysértési ügyek 70 százaié- I kát a szabálysértési bizottsá- j gok intézik. Huszonhét közsé- ! get ruháztak fel első fokú építéshatósági és több közsé­get első fokú kereskedelmi ha­tósági jogkörrel. Megszűnt a havonkénti kötelező tanács­ülés, egyszerűbbé vált a ható­sági igazolások kiadása. Egy­re több tanácsülés foglalkozik j új, eddig tőlük idegen kérdé- 1 az állandó bizottságok sokkal nagyobb részt vállaljanak az ellenőrzésből. Javasolta mér1, hogy a tanácstagok útján továbbított bejelentésekre csak a vb-vezetők, illetve o' tályvezetők adhassanak ví (Fo'.yíatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom