Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
4 1968. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP IP Kisiparosok a lakosság szolgálatában „Az apró munka hozza a nagyot!“ — Vessenek gátat a kontárkodásnak - Harc az elöregedés ellen, az utánpótlásért # Néhány esztendeje még gyakran foglalkoztunk — bíráló cikkekben — a megye szolgáltató-javító hálózatának problémáival, a fehér foltokkal az utánpótlás nehézségeivel. Azóta a kormány és az illetékes minisztériumok rendeletekkel, intézkedésekkel próbáltak enyhíteni a gondokon. Most arra kértünk választ Szász Györgytől, a Kisiparosok Országos Szervezete Pest megyei titkárától, mi a helyzet ma. Ifjúsági napok Cegléden Tanyai gondok __ Vita az értelmiségiekről Lovasbemutató — Az ipartörvény módosítása, amely több szakmában megkönnyítette az ipar jogosítványok kiváltását, indokolttá tette, hogy megyénkben' is időről-időre felmérjük, milyen szakmában és hol van még szükség újabb iparengedélyek kiadására. E felmérések azt bizonyították, hogy nagyon sok az olyan szakma és község — sőt, város is —, ahol továbbra is szükség van a lakosság javító-szolgáltató- és egyedi újtermék-igényének fokozott kielégítésére. Indokolja ezt nemcsak az egyes helyeken hiányzó vagy kis- létezámú kisiparosság, hanem az a körülmény is, hogy a mesteremberek több mint 55 százaléka elöregedett, ötven éven felüli. Különösen így van a szolgáltató szakmákban, elsősorban a cipészek, szabók, fodrászok körében. Meg kell mondanom, hogy az utánpótlást nagyon megköny- nyítette az a rendelkezés, amelynek alapján egyes szakmákban — újabban már az építőiparban is! — a munka- viszony fenntartása mellett, ivar jogosítványokat válthatnak a szakemberek. • — Ezek szerint volt létjogosultsága ennek a rendeletnek? — Hogy mennyire, azt több tényező bizonyítja. Mindenekelőtt az a nagyméretű fluktuáció, amely a kisiparosok körében tapasztalható. Hadd említsek erre egy példát: ebben az évben csaknem 900 új iparengedélyt adtak ki a megyében. Ennek ellenére, a kisiparosok létszáma alig kétszázzal emelkedett! Az okok között az elöregedést kell első helyen említenem; de közrejátszott itt az állami iparban vagy a termelőszövetkezetek segédüzemeiben való elhelyezkedés, s az elhalálozás vagy egyéb okok miatt visszaadott iparengedélyek viszonylag nagy száma is. • — Tulajdonképpen most hány kisiparos dolgozik Pest megyében? — Számúk jelenleg megközelíti a 6500 főt, s ez a megye lakosságához viszonyítva az országos átlag alatt van! Ennek ellenére, átmenetileg sikerült megoldani néhány alapvető szolgáltatási problémát, például a női fodrászatban, a cipész-, villanyszerelő-, szobafestő- és lakatosszakmákban. Még mindig hiány van azonbann a kőműves- szakmában — noha Pest megyében több mint 600 kőműves kisiparos dolgozik — pedig a családi házak építése és javítása jórészt rájuk hárul. Sok gondot okoz az ács-, a kályhás- és az üveges-utánpótlás, s hiány van órásokban, asztalosokban és vízvezetékszerelőkben. • Általában hogy állunk az utánpótlással? — Évek óta küszködünk a kisiparos-utánpótlás biztosításával. A KIOSZ maga is széles körű agitációt fejtett ki a fiatalok között. Erőfeszítés seink — ha nem is teljes mértékben — eredményesek voltak. Augusztus 15-ével bezáróan, ez évben csaknem 700 új ipari tanulót szerződtettek a megyei kisiparosok. + Mit jelent ez a szám: sok, kevés vagy elég? — Sajnos, nem elég. Még mindig jó néhány kisiparos maradt tanuló nélkül, mert a tanulók jelentkezési aránya is jócskán alatta maradt megyénkben az országos átlagnak. A fiúk közül legtöbben — s ez örvendetes! — az építőipari szakmákra jelentkeztek, a lányok körében viszont még mindig a fodrászszakma a legvonzóbb. Más bajok is vannak. Tapasztalataink tanúsítják, hogy a kisiparbai képesítést nyert tanulók a szakmunkásvizsga után az állami vagy szövetkezeti iparban helyezkednek el. Márpedig a kisiparos-ellátás és az utánpótlás biztosítása azért is fontos, hogy e területen is minél inkább érvényesüljön a konkurrencia elve. Csakis így lehet biztosítani, hogy ne csupán a nagyobb jövedelmet biztosító nagy munkákra akadjon vállalkozó, hanem legyenek olyanok, akik az apróbb munkákat — biztosítékok cseréjét, vízcsapok bőrö- zését, konyhameszelést stb. — is elvégzik. A KIOSZ ennek szellemében végzi munkáját a kisiparosok körében; jelszavunk az, hogy az apró munka hozza a nagyot. Évekkel ezelőtt kezdeményezett mozgalmunk — kisiparosok a lakosság szolgálatában — is azt célozza, hogy a lakosságban megszilárduljon a bizalom a kisiparosok iránt, akiknek zöme arra törekszik a szolgáltatásokban, javításokban és egyedi megrendelésekben, hogy a törvények betartása mellett, pontos, gyors, árban és minőségben megfelelő munkát végezzen. m Vannak-e ennek a törekvésnek objektív akadályai? — Sajnos, nem is egy. A mesteremberek munkája a sok lehetőség és az államilag nyújtott kedvezmények ellenére sem zavartalan. Sok bosszúságot okoz a megyében A 21-ES BUSSZAL, a külváros lompos házai között hintáztam a Béke-akna felé. Az utasok többsége bányász volt, fejük támaszt keresve koccant mellükre, vagy az ülés műbőr fogantyújára. Álmot kerestek, de én nem, bennem a vállalkozás merészebbnek tűnt, semhogy aludni tudjak. Délelőtt beugrottam még Szigetvárihoz, a főszerkesz- tőmhöz. — Tényleg elmész tőlünk? — kérdezte Sziget udvariasan, s teljesen érthetetlen módon egy üveg vodkát halászott elő a titkos iratoknak szánt páncélszekrényből. — El — mondtam szomorúság nélkül —, de búcsúzóul éjszaka leszállók még a bányába, valami jó kis story- ért. Jó? ... — Oké — így Sziget és melegen nézett rám. Nem így Richter Ádám üzemvezető, a csipás szemű. Nehéz kezét unottan dugta markomba és az aknászt hívta: — Kobakot, lámpát adjatok, aztán rakd a kilences szintre, Somákhoz. — Kösz — adtam a lelkeset, de Richter nem válaszolt, vastag, kipattant bőrű ujjai között sodorgatta a Kossuthot. Ellöktem magam a koszos asztaltól, s amikor a gumicsizmába gyömöszöltem a lábam, eszembe jutott a vállalkozás marhasága: mi a fenének jötmértéktelenül elszaporodott jogosulatlan iparűzés, magyarán a kontárkodás. Igaz, hogy az utóbbi években iparjogosítványt elnyertek zöme azokból került ki, akik korábban maguk is kontárkodtak, de még így is sokezerre tehető azoknak a száma, akik továbbra is jogtalanul dolgoznak. Ezúton is szeretnénk kérni az illetékeseket, hogy szabjanak gátat az ilyen tevékenységnek, mert ezek az emberek részint kárt okoznak a népgazdaságnak — hiszen nem fizetnek adót —, részint gyakran becsapják a megrendelőket, s ráadásul demoralizálják a jogos iparűzök táborát is. — A másik nagy problémánk az anyagellátás. A legtöbb szakmában ez szerencsére megoldódott. így például nincs már zavar a bőr-, fa-, vegyianyag-és más nyersanyag-ellátásban. Továbbra is megoldatlan viszont a vasanyagellátás, közte a cső- és szerelvényáru-, a rádió- és tv-alkatrészpótlás. De nagyon nehéz beszerezni ’ bizonyos mellékanyagokat is, például szöget, szegecset, facsavart. Bizonytalan az ellátás a különféle épületvasalásokból. A segéd- és nyersanyagok hiánya vagy nehézkes beszerzése sok vitára ad ökot a kisiparosok és a megrendelők között. m — Apropó, vita! Mit tesznek ilyen esetben? — Legtöbbször a KIOSZ békéltető bizottságainak keLl közbelépniük. Ezek a bizottságok azt a célt szolgálják, hogy a megrendelő és a kisiparos közötti vitás kérdéseket tisztázzák, elkerülve az esetleges bírósági ügyeket. Az esetek 95 százalékában ez sikerül is, de mi nem azt szeretnénk, ha száz százalékig sikerülne, hanem, ha egyáltalán megszűnnének a viták, amelyek többnyire az anyaghiányból, s az ebből következő határidő-túllépésekből hattam meg, a gyulladt szemű biztosan kiröhögött volna. FÉL ÓRA MÜLVA úgy éreztem magam, mint a tengerész, amikor az eloldott ha- j ókötélre tekint, aztán a vadul hullámzó tengerre. A liftkezelő csengetett, titokzatos távolságból visszacsengettek, zuhantunk a kasban, azaz a nyitott oldalú liftben lefelé. Somnak, a csapatvezető vájárnak vékony madárfeje néha a ponyvatartó vasának ütközött. Som még a tengerszint felett végigmért és kéznyújtás nélkül ezt kérdezte tőlem: — Lauf olt már maga? — Igen — válaszoltam derűsen. — Persze. — A vájár bólintott. • A kasban Som mellett a pórom, Pici II. Kristóf állt és egy zongorahangolószerű valamivel játszott, mint később megtudtam, ezzel csavarják meg a robbantókészüléket. A mecseki bányák mélyén, nyolcszáz méterre a Cerberusz birodalmában szálltunk ki s indultunk el a szállítóvágatban s én már a reggel megírandó élményeimet fogalmaz- gattam: „Betonkockás meny- nyezet, síneken futó, rohanó mozdonyok, szénnel rakott csillék stb.” A mennyezet betonját rövidesen vas-, majd faácsolat váltotta fel, s az óriási fekete makarónicső egyre keskenyebb lett. Bokáig érő vízben Öreg hídból / •- U| Ráckevét a Dunán átívelő Árpád-híd köti össze a járás nagyobb részével. Régen építették, még az első világháború előtt. A községi tanács terveiben évek óta ott szerepel, de csak most nyílik rá anyagi lehetőség. A KPM Közúti Igazgatósága közölte, hogy a hidat átépítik, kiszélesítik és műszakilag korszerűsítik. Értesülésünk szerint már készül a tervdokumentáció és az átépítést 1969-ben kezdik meg. A forgalom ezalatt természetesen szünetel. A Pest megyei Kishajózási Vállalat kompjáratot indít a két part között. Az eredményesen gazdálkodó töki Egyetértés Termelőszövetkezet ismét kirukkolt. Az új telepítésű, 72 holdas szőlészetből húsz hold most fordult termőre. A kitűnően kezelt szőlő a várt hat vagon termés helyett tizenhárom vagonnyit ad a közös gazdaságnak. • A HUNGAROFRUCT öt másztam előre, lámpám patkányszemekbe világított. Le kellett hajolnom, majd négykézláb másznom, szám telement mocsokkal. Káromkodtam. Végre elértük a vakaknát, amely egy lefelé mélyített gyárkémény, kút a kút- ban. Ezzel még negyven métert zuhantunk, majd két kilométert gyalogoltunk olyan helyen, amelyhez képest a lövészárok kedves sétánynak tűnhet. — Hát itt volnánk — húzta ki magát Som elégedetten egy szobányi térségben, majd lámpájának fénykévéjét az ácsolatra irányította. Rövid ideig tartó nézelődés után kiadta parancsait, ki kérjen le fát, hol erősítsék meg az ácso- latot. Kárásznak, a segédvájárnak a meddő kiszállítását kellett intéznie, mindenki lapátot fogott és az első csillék gyorsan megteltek. Pici II. Kristóf lámpáját az első csille szélére akasztotta, aztán a csille hátuljánál letérdelt, mintha imádkozna. Megragadta a vasdoboz peremét, lábával rugdalózott és elindult. Pici II. lába úgy lötyögött a csizmaszárban, mint harangban a nyelv, de azért tolta a csillét szorgalmasan. — Induljon az új ember — mondta Som s ez a felszólítás nekem szólt. Húsz méter után úgy éreztem, kiköpöm a tödő- met, s vérnyomásom szétpukSzeptember 21-én kezdődnek a ceglédi ifjúsági napok. Csaknem tízezer fiatal, köztük háromezer a szomszédos megyék küldötte, vesz részt az egyhetes ünnepségsorozaton. A művészeti és kuRurális események mellett Kossuthra emlékeznek, aki éppen 120 évvel ezelőtt mondta el híres tobor- zó beszédét. Szeptember 29-én pedig, a találkozó utolsó napján, a fegyveres erők napját ünnepük. A ceglédi ifjúsági napok programja rendkívül változatos. A sok, ilyenkor már havagon csemegeszőlőt vesz át. Budapestre, a Nagyvásárt'e- lepre szintén öt vagonnal szállítanak a csemegéből. A szövetkezet igen nagy hasznot vár a most létesített saját borászatától is. Ugyanis három vagonra tehető szőlőből készítenek bort, amelyet kimérésükben hoznak majd forgalomba. kantja a fejemet. Lábam reszketett, szemem előtt vörös gömbök ugráltak. — Katt! — nem is hangos csattanást hallottam, csillém megdőlt, kerekei elhagyták a pályát. Vissza akartam tenni, meg sem mozdult. Kiegyenesedtem, a levegőcső kupánvágott. „Hülye állat!” — mondtam magamnak — „kellett neked bányászt játszani”? Tíz percig kínlódtam, amikor Pici II. Kristóf segítségemre sietett. Mire a csillét visszahelyeztük, szakadt rólam a víz, hasamban olyan meleget éreztem, mintha puncsot főztek volna benne. A MÁSODIK SZERELVÉNYEM kétszer, a harmadik egyszer, de négy kerékre ült a vágányok mellé. Addigra nyelvem hegyén taplót éreztem, beszélni nem tudtam s agyamban gondolatok helyett tompa köd úszkált. Harminckét csillét toltunk ki, hogy a meddő elfogyjon, közben Somék előrefúrtak a kőzetben. A lőmester megnézte és engedélyt adott a robbantásra. Félrehúzódtunk, a lőmester csavart egyet a zon- gorahangolóval, elszabadult a pokol. Füst, pernye, por szállt a levegőben. Som a robbanás helyére sietett, lámpájával a felhő mögé világított. — Nem ment el mind — mondta egyszerű, kemény hangon. — Kettő nem ment el. — Kezével hátrafelé intett. — Tűnjetek el! Senki sem mozdult. — Nedves lehetett a patron gyományos rendezvény mellett — mint az írók, művészek ankétja, amatőregyüttesek fellépése — speciális műsorokat is szerveztek. Első ízben foglalkoznak a tanyán élő fiatalok problémáival, az ő jelenlétükben, baráti körben. Ugyancsak úttörő kezdeményezés a falusi KlSZ-ve- zetők és a most leszerelt fiatalok találkozója, és a vita, melyet a fiatal értelmiség szerepéről rendeznek. Ezekhez kapcsolódik az a kiállítás, ami a Kossuth Művelődési Házban nyílik, s bemutatja a falusi fiatalság életének napos és árnyékos oldalát, mai arculatát. Természetesen — fiatalokról lévén szó — nem maradhat el a sport és a zene sem. Utóbbit a tánczenekarok vetélkedője képviseli. Látnivalóval is szolgálnak a rendezők bőven: a Szabadság mozi ünnepi filmhetén vetítik a kuruc katonákról, a 48-as honvédekről, a magyar Vörös Hadseregről és a partizánokról szóló filmeket. Az utolsó nap pedig különlegességgel, a Kiskunsági Állami Gazdaság lovasbemutatójával szolgál. — mondta Varga János, a csapat veteránja és szemével,' mint a stopplámpa hunyorgott. —f Vagy a fojtás lazult meg ... — Ne jártássá öreg a száját — mordult rá Som —, hanem iszkoljon kifelé. — Som! — lépett előre az öreg. — Akinek két családja van... — Elég a szövegből. Mire a lőmester idejön, lejár a siht, akkor meg szén nem lesz. Na öreg, miből fog pipálni?... Inkább valaki tartsa a fúrószárat, mert óvatosan kell haladnom. Ráfúrok... — Én , — kiáltottam hangosan és olyan gyorsan, mintha lekéshetnék a szeretet- csomag osztásáról. — Majd én tartom magának! — Rendben van — mondta Som. — Jöjjön! A többiek kifelé! Egyáltalán nem hatódott meg, de azért lámpáját egy pillanatig arcomon felejtette. Szívem gyorsabban dobogott, tekintetembe ijedt, de dacos düh villámlott. Som óvatosan dolgozott s miközben homlokomon egyre több vízcsepp jelent meg, kivette a nedves patronokat. Aztán maga mellé vett a fejtésbe és helyettem ,Fol- bachert küldte laufolni. Felváltva dolgoztunk a ré- selővel, omlott a szén. Az ácsolat nyögött, reszketett, a derék vastagságú dorongokról szilánkok vágódtak le. Igyekeztem félelmemet nem mutatni és szorgalmasan dolgozni, bár egyre jobban elfáradtam. Kis idő múlva fiatalok nem jelentkeztek vagy továbbtanulnak. A leány- tem én ide? De nem hátráleredneik. Ny. É. Épülő házak összesen hét négyemeletes lakóház épül a szigetszent- miklósi József Attila lakótelepen, ötbe a Csepel Autógyár KISZ-fiataljai már tavasszal beköltöznek. A fiatalok együttesen 150 lakást vesznek birtokukba. A story elmaradt Borászat — szőlészet
