Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
2 19CS. SZEPTEMBER 38., CSÜTÖRTÖK MOSZKVA A BT A közleménye Az Albán Népköztársaság nyilatkozatot adott ki arról, hogy a bolgár területen állítólag a Szovjetunió különböző fegyvernemű csapatainak jelentős erőit vonták össze agresszív célokból. Ez a közlemény tápot ad a kapitalista országokban folytatott kommunistaellenes rágalmazó kampányhoz. A Bolgár Távirati Irodát felhatalmazták annak határozott kijelentésére, hogy a Bolgár Népköztársaság kormánya teljességgel visszautasítja az albán félnek az igazságot nélkülöző állításait, amelyek teljes egészükben kiagyaltak, és semmi közük a valósághoz. A bolgár fél sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az Albán Népköztársaság a Bolgár Nép- köztársaság ellen irányuló olyan koholmányokhoz folyamodik, amelyeket a szocializmus és Bulgária legmegátalko- dottabb ellenségei használnak. A Bolgár Népköztársaság mint a stabilitás fontos tényezője a Balkánon, rendületlenül olyan politikát folytat, amely megfelel a bolgár nép és a szocializmus érdekeinek és óhajainak: a béke, a jószomszédság és az összes balkáni államokkal, köztük az Albániával is folytatott együttműködés politikáját. A Bolgár Népköztársaság politikája ilyen jelenleg és ilyen lesz a jövőben is. SzsvjeíeSSenes röplapok Kedden este hat órakor a moszkvai Puskin téren két nyugati fiatal: az angol A. Papworth és az amerikai W. Rover szovjetellenes röplapokat kezdett osztogatni. Már az akció kezdetekor a nyugati tudósítók fényképezőgépekkel a kézben készenlétben álltak, és a Puskin tér szemközti oldalán egy diplomáciai rendszámú gépkocsi bukkant fel. Figyelemre méltó az is, hogy a provokátorokat bekísérő rendőrök még meg sem érkeztek a rendőrségre, amikor már csengett a telefon és az angol konzulátus érdeklődött a brit állampolgár sorsa iránt. CSAK RÖVIDEN... Focfi Jen« beszéde tescKxi Pál látogatás Alsúgödöa és Duaekeszm BUENOS AIRESBEN a tűz martalékává vált az október 2-ra tervezett izraeli kereskedelmi kiállítás teljes anyaga. A tüzet robbanás okozta. A DÉL-VIETNAMI HAZAFIAK az utóbbi 24 órában összehangolt tüzérségi és gyalogsági támadásokat hajtottak végre az amerikaiak kiképzőtáborai, valamint fontos hídfőállások, katonai bázisok és repülőterek ellen. A BOLÍVIAI RENDŐRSÉG elfogta Gardát, a nemzeti felszabadító hadsereg egyik legszámottevőbb vezetőjét. ÚJABB PLASZTIKBOMBA robbant Belgrádiban, a pályaudvar csomagmegőrzőjében. Tizenhármán megsebesültek. A CSEHSZLOVÁK KORMÁNY felmentette funkciójából Zdenek Hejzlart, a csehszlovák rádió vezérigazgatóját és Jiri Pelikánt, a csehszlovák televízió vezér- igazgatóját. A NYERGESÚJFALUI MAGYAR VISCOSAGYAR felvesz FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT különböző munkakörökbe, valamint LAKATOSOKAT ÉS VILLANYSZERELŐKET. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállás van. Munkabér a kollektívszerződés és megállapodás szerint. ■ Napi egyszeri kedvezményes étkezés. Jelentkezés a Munkaerőgazdálkodási csoportnál, hétfőtől péntekig, 9-től 12 óráig. Budapesti állandó munkára KIEMELT TELJESÍTMÉNYBÉRREL azonnal felveszünk kőműveseket, kubikosokat, ácsokat és férfi segédmunkásokat. Szállás, hetenként szabad szombat, étkezés, utazási jegy van. JELENTKEZÉS: Április 4. Építő Ktsz Bpest Vili., Auróra u. 23. (Folytatás az 1. oldalról) ségének állandó növelése, a Varsói Szerződés katonai szervezetének fenntartása és erősítése. A továbbiakban arról beszélt, hogy a néphadsereg korszerűsítése jelentős terheket ró az országra. Az anyagi erőfor- j rásók felhasználásánál az il- j letékesek igyekeznek megtalálni a helyes arányt, hogy egyrészt a lehető legteljesebben kielégíthessék a honvédelem igényeit, másrészt, hogy ez ne hátráltassa a gazdasági építőmunkát, az életszínvonal előirányzott fejlesztését. A csehszlovákiai eseményekről szólva Fock Jenő rámutatott: a testvéri Csehszlovákia megsegítésére kirendelt csapataink, honvédeink és tisztjeink példamutató helytállást tanúsítottak az elmúlt hetekben és tanúsítanak ma is. Jól bírták és viselik el a bonyolult helyzetből adódó megterhelést és fáradalmakat, s feladataik teljesítése során nagy fokú fegyelmezettségről, politikai érettségről tettek és tesznek tanúbizonyságot. Javarészt ennek köszönhető, hogy sem Csehszlovákiában tartózkodó csapatainknak, sem az ottani lakosságnak harci cselekményből eredő személyi vesztesége nem volt, anyagi károk nem keletkeztek. Katonáink és tisztjeink egyéni magatartása példamutató, tiszteletben tartják a helybeli népesség nemzeti érzését, az ottani szokásokat, s a lakosságot osztálytestvéreiknek tekintik. Fock Jenő említést tett arról a messzemenő gondoskodásról, amelyben Csehszlovákiában levő katonáinknak része van. Naponta friss hazai élelmet, az évszaknak megfelelő ruházatot kapnak, s a lehetőségekhez képest biztosítják kulturált pihenésüket is. Hozzátartozóikkal rendszeresen leveleznek, sőt, a katonai szabályok keretein belül lehetőségük van arra is, hogy hazalátogatás céljából eltávozást kapjanak. Fock Jenő hangoztatta, hogy a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban szükség volt a szocialista országok katonai lépésére, ezt írták elő a proletár internacionalista kötelezettségeink. A szocialista országok párt- és kormányvezetői türelmesen keresték és szorgalmazták az előállott helyzet politikai megoldását. Mi a magunk részéről külön is mindent elkövettünk, hogy ne kerüljön sor arra, ami történt. Amikor azonban cselekedni kellett, egy pillanatig sem haboztunk, és a Szovjetunió és a többi testvéri ország oldalán megtettük azt a lépést, ami el-, veinkből, a proletár internacionalizmus szelleméből következett. — A helyzet reális megítélésében sokaknál zavart okoz, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalomhoz hasonló eseményeket keresnek Csehszlovákiában — tette hozzá. — Azonban a reakció, az imperializmus leszűrte a tapasztalatokat: Csehszlovákiában már sokkal kifinomultabb, „testhezállóbb” taktikát, magas színvonalon szervezett, jól irányzott ideológiai diverziót alkalmazott. Jellemző volt erre, hogy a szocialista rendszert szavakban nem támadták, ellenkezőleg, a szocializmus zászlaja mögé bújva, úgymond azt „védelmezve” — igyekeztek megvetni lábukat. Elég volt végigolvasni a csehszlovák lapok cikkeit, meghallgatni, megnézni a rádió és a televízió adásait, és meggyőződhettünk arról, hogy nem a munkásosztály érdekeinek védelme, hanem a proletárdiktatúra elleni támadás volt a céljuk. A csehszlovákiai konszolidáció kilátásairól szólva megállapította: gyors, látványos eredményekre nem számíthatunk; hosz- szú, szívós küzdelemre, lassú előrehaladásra kell felkészülnünk. Ez á helyzet egyrészt türelmet és következetes magatartást követel, másrészt azt, hogy adjunk meg minden segítséget és támogatást azoknak az erőknek, amelyek a proletárdiktatúra, a szocializmus megerősítéséért küzdenek Csehszlovákiában. Csapataink azért vannak ott, hogy segítsék féken- tartani és elriasztani az ellen- forradalom erőit. Az ország belső politikai és társadalmi problémáit a csehszlovák elvtársaknak maguknak kell megoldaniuk. A vendégek megtekintik a tsz kertészetét. (Folytatás az 1. oldalról) ről, majd elismerő sorokat írt a Dobó Katalin kétszeres szocialista brigád naplójába. A termelőszövetkezet vezetői a gazdaság híres virágkertészetébe is elvezették a vendégeket, ahol Mester Ernő brigádvezető vette át a házigazda szerepét s mutatta be kedvenc virágait, a szegfűket, rózsákat, kardvirágokat, amelyek szépségük mellett már eddig is jelentős jövedelmet biztosítottak a közös gazdaságnak. Délután Losonczi Pál és kísérete Dunakeszire látogatott, ahol a MÁV Járműjavító Üzemének vezetői: Bakó Károly igazgató, Zsigri Lajos, a párt- bizottság titkára, Kalmár János országgyűlési képviselő, főmérnök, Révai Sándor szak- szervezeti titkár, valamint Harmati Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese fogadta a vendégeket. A délutáni program üzemlátogatással kezdődött, amelynek sp^án Losgnc%i Pál találkozott az üzem dolgozóival, beszélgetett a szocialista brigádok — százhárom van belőle az üzemben! — tagjaival és természetesen neve, emléksorai több brigádnaplóba — így például a Tyereskovs, a Hámán Kató, az Ady Endre és a Mező Imre szocialista brigádok naplójába is bekerült. A gyárlátogatást követően rövid megbeszélésre került sor a vendégek és a gyár vezetői között. Bakó Károly igazgató rövid beszámolójában elmondotta, hogy az üzem ma már évente száznyolcvan négytengelyes, új vasúti kocsit ad át a forgalomnak s emellett természetesen az üzem feladata a már forgalomban levő négy- tengelyes vasúti kocsik karbantartása és javítása is. Az üzem jelentős fejlődés előtt áll: most kezdődnek a megbeszélések a mintegy háromszáznyolcvanmillió forintos rekonstrukció terveiről. Ami az üzem egyik nagy gondja a tervezett rekonstrukció mellett: az üzemi törzsgárda kibővítése, amelynek többek között alapfeltétele, hogy minél több lakást építhessenek az üzem dolgozói részére. A helyi erők és a járás támogatása mellett ehhez kérte az Elnöki Tanács elnökének, a MÁV vezérigazgatóságának támogatását. A baráti megbeszélést követően aktívaülést rendeztek a gyár kommunista vezetői részére. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke időszerű kül- és belpolitikai tájékoztatót tartott az aktívaülés résztvevői részére, majd válaszolt a kérdésekre. Prukner Pál Sybille Lemoine mégsem az ötvenmilliomodik... Egy évvel ezelőtt a francia statisztikai hivatal elektronikus számítógépeinek adatai alapján megállapították, hogy a Le Havre melletti Saint Romainben akkor született Sybille Lemoine az ötvenmilliomodik francia állampolgár. A statisztikai hivatal azonban most a minisztertanács ülésén kénytelen volt bevallani, hogy számítógépei tévedtek. Az áprilisban végrehajtott országos népszámlálás, amelynek eredményeit mostanra dolgozták fel, azt mutatta, hogy Franciaország lakosainak száma még ekkor sem érte el az ötvenmilliót, 49 700 000 volt. A tévedést azzal indokolják, hogy nem vették kellően figyelembe a lakosság fluktuálását. 14 Akkoriban nagyon összejött a munkája. A minisztériumtól állandóan megerősítést kértek a termelőszövetkezetek, s neki kellett gondoskodnia instruktorokról. pat- ronálókról, elnökjelöltekről. Tanfolyamokat szervezett, amelyeken előkészítették az elnökjelölteket a vezetésre. Előadóként is részt vett ezeken a tanfolyamokon, régi szervezői tapasztalatait mondta el, és a munkaegység kiszámítására tanított egy-egy csoportot. Bélát is lekötötte a munkája. Fél lábbal a minsztériumi vállalatnál, szívével pedig a szövetkezetnél volt. Júlia változó érdeklődéssel hallgatta beszámolóit, aszerint, hogy mennyi dolga volt aznap, mennyire kellett felkészülnie a következő napra. A júniusi vizsgaidőszakban felfedezte, hogy megint állapotos. Mivel azonban semmiféle rosszúllét nem fogta el, kételkedett az orvos megállapításában. Bélának nem szólt róla. Reggelenként néha émelygett a gyomra. Amikor rájött, hogy ilyenkor ennie kell valamit, este kekszet és aprósüteményt készített az éjjeliszekrényre, hogy reggel legyen kéznél rágcsálni való. Béla többet volt vidéken, mint itthon, így fel sem tűnt neki. Egyébként is későn feküdt le a vizsgák miatt, és reggel az utolsó pillanatokig kihasználta az ágyat. Ha a férje otthon volt, bekérette vele a reggelijét. Amikor már egészen biztos volt abban, hogy nem keli félnie komplikációktól, megmondta Bélának. — Igen? — kérdezte, minden különösebb öröm nékül. — Az orvos is azt mondta, most már nem lesz semmi baj. Hát nem örülsz...? — De. Csak nem hiszek benne, amíg meg nem lesz. — De örülnél? — Azt hiszem. Kétségbeesetten vizsgálgatta a férjét. Lehet, hogy már nem várja a gyereket? Lehet, minden elmúlt? — Már elterveztem, hova tegyük a kiságyat — és szinte könyörög a tekintetével, hogy örüljön már a másik is. — Mikorra várod? Várom? Hát nem várjuk? Hát már nem kettőnkről van szó a harmadikért Cikáznak agyában a kérdések és nem tudja kikényszeríteni azt a y’álaszt. amit hallani szeretne. Csendesen számolja az ujjain. — Június, július, augusztus, szeptember, október, november ... december... December eleién ... A másik bólint, mint akinek megfelel az időpont. — A ház? — Az elnöki lakás. Mert én kijelentettem: csak úgy vagyok hajlandó leköltözni, ha lakást biztosítanak. — Le akarsz költözni? — Miért nézel így rám? Mintha most hallanád először? Megmondtam, hogy lemegyek. ★ Berda még hátra van. Vele kell beszélni. Biztos, hogy mellette áll. Eltervezte, hogy reggel mindjárt hozzá megy. Bélának nem szólt a tervéről. Ügy képzelte: később sem árulja el, hogy ő hiúsította meg a leköltözést. A miniszterhelyettes szobája hasonlított az övéhez, csak jóval nagyobb volt. Egyébként a berendezés nagyjából megegyezett az övével, csak a tárgyalóasztal mérete és a székek száma jelezte, hogy több ember szokott ösz- sze jönni. Felettese máskor áradó szívélyességgel fogadta, most szokatlanul tartózkodó volt, és egészen másképp kínálta hellyel, mint bármikor korábban. A bőrfotel karfája majdnem a válláig ért, de ez eddig soha nem okozott kényelmetlenséget. Most a méret aránytalansága zavarta, mert beszéd közben kissé ágaskodnia kellett, de még így is nagyon kicsinek érezte magát az öblös karosszékben. Amikor elmondta, hogy miért jött, Berda megértőén bólogatott és azt mondta: — Bár sok olyan emberünk lenne, mint Szilágyi elvtárs... Hiszen az elvtársnő velem együtt nagyon jól tudja, milyen nehéz volt meggyőzni az egyébként nagyszerű elvtársakat is. A pártért, ahogy mondjuk, áldozatokat is kell hozni... — Tehát vállalja el Béla? Berda feláll, nézi az aszszonyt és széttárt karokkal jelzi, hogy ez a leghelyesebb. — De ragaszkodik hozzá, hogy én is vele menjek... A másik megismétli az előbbi rrjosolyt és mozdulatot. Az asszony még most sem hiszi, hogy kész tények előtt áll. — Az egyetemet még nem fejeztem be... Atyás mosoly a válasz. — Az nem lesz probléma az elvtársnőnek — mondja kissé felszabadultan és hadarva, mint aki túljutott a tárgyalás nehezén. — Konferenciára, vizsgákra felutazik... Hova is mennének? Tehát már eldöntötték, anélkül, hogy erről őt megkérdezték volna. — Túregyházára — válaszolja és csodálkozik, mert mintha nem is a saját hangját hallaná. — Túregyházára? Ó, hát az igazán nincs messze, nem a világ vége — lelkendezik, mintha éppen arról lenne szó, hogy ő is oda szeretne menni. de sajnos, neki nem sikerül. Júlia összeroskadva ül a fotelban. Vesztett. Tudja, de azért megkérdezi: (Folytatjuk)
