Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

2 19CS. SZEPTEMBER 38., CSÜTÖRTÖK MOSZKVA A BT A közleménye Az Albán Népköztársaság nyilatkozatot adott ki arról, hogy a bolgár területen állító­lag a Szovjetunió különböző fegyvernemű csapatainak je­lentős erőit vonták össze ag­resszív célokból. Ez a közle­mény tápot ad a kapitalista or­szágokban folytatott kommu­nistaellenes rágalmazó kam­pányhoz. A Bolgár Távirati Irodát fel­hatalmazták annak határozott kijelentésére, hogy a Bolgár Népköztársaság kormánya tel­jességgel visszautasítja az al­bán félnek az igazságot nélkü­löző állításait, amelyek teljes egészükben kiagyaltak, és sem­mi közük a valósághoz. A bolgár fél sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az Albán Népköztársaság a Bolgár Nép- köztársaság ellen irányuló olyan koholmányokhoz folya­modik, amelyeket a szocializ­mus és Bulgária legmegátalko- dottabb ellenségei használnak. A Bolgár Népköztársaság mint a stabilitás fontos ténye­zője a Balkánon, rendületlenül olyan politikát folytat, amely megfelel a bolgár nép és a szocializmus érdekeinek és óhajainak: a béke, a jószom­szédság és az összes balkáni államokkal, köztük az Albá­niával is folytatott együttmű­ködés politikáját. A Bolgár Népköztársaság politikája ilyen jelenleg és ilyen lesz a jövőben is. SzsvjeíeSSenes röplapok Kedden este hat órakor a moszkvai Puskin téren két nyugati fiatal: az angol A. Papworth és az amerikai W. Rover szovjetellenes röplapo­kat kezdett osztogatni. Már az akció kezdetekor a nyugati tudósítók fényképezőgépek­kel a kézben készenlétben áll­tak, és a Puskin tér szemköz­ti oldalán egy diplomáciai rendszámú gépkocsi bukkant fel. Figyelemre méltó az is, hogy a provokátorokat bekí­sérő rendőrök még meg sem érkeztek a rendőrségre, ami­kor már csengett a telefon és az angol konzulátus érdeklő­dött a brit állampolgár sorsa iránt. CSAK RÖVIDEN... Focfi Jen« beszéde tescKxi Pál látogatás Alsúgödöa és Duaekeszm BUENOS AIRESBEN a tűz martalékává vált az október 2-ra tervezett izraeli kereske­delmi kiállítás teljes anyaga. A tüzet robbanás okozta. A DÉL-VIETNAMI HAZA­FIAK az utóbbi 24 órában összehangolt tüzérségi és gya­logsági támadásokat hajtottak végre az amerikaiak kiképző­táborai, valamint fontos híd­főállások, katonai bázisok és repülőterek ellen. A BOLÍVIAI RENDŐR­SÉG elfogta Gardát, a nem­zeti felszabadító hadsereg egyik legszámottevőbb veze­tőjét. ÚJABB PLASZTIKBOMBA robbant Belgrádiban, a pá­lyaudvar csomagmegőrzőjé­ben. Tizenhármán megsebe­sültek. A CSEHSZLOVÁK KOR­MÁNY felmentette funk­ciójából Zdenek Hejzlart, a csehszlovák rádió vezérigaz­gatóját és Jiri Pelikánt, a csehszlovák televízió vezér- igazgatóját. A NYERGESÚJFALUI MAGYAR VISCOSAGYAR felvesz FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT különböző munka­körökbe, valamint LAKATOSOKAT ÉS VILLANYSZERELŐKET. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállás van. Munkabér a kollektív­szerződés és megállapodás szerint. ■ Napi egyszeri kedvezményes étkezés. Jelentkezés a Munkaerőgazdálkodási csoportnál, hétfőtől péntekig, 9-től 12 óráig. Budapesti állandó munkára KIEMELT TELJESÍTMÉNYBÉRREL azonnal felveszünk kőműveseket, kubikosokat, ácsokat és férfi segédmunkásokat. Szállás, hetenként szabad szombat, étkezés, utazási jegy van. JELENTKEZÉS: Április 4. Építő Ktsz Bpest Vili., Auróra u. 23. (Folytatás az 1. oldalról) ségének állandó növelése, a Varsói Szerződés kato­nai szervezetének fenn­tartása és erősítése. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a néphadsereg kor­szerűsítése jelentős terheket ró az országra. Az anyagi erőfor- j rásók felhasználásánál az il- j letékesek igyekeznek megta­lálni a helyes arányt, hogy egyrészt a lehető legteljeseb­ben kielégíthessék a honvéde­lem igényeit, másrészt, hogy ez ne hátráltassa a gazdasági építőmunkát, az életszínvonal előirányzott fejlesztését. A csehszlovákiai események­ről szólva Fock Jenő rámuta­tott: a testvéri Csehszlovákia megsegítésére kirendelt csapa­taink, honvédeink és tisztje­ink példamutató helytállást tanúsítottak az elmúlt hetek­ben és tanúsítanak ma is. Jól bírták és viselik el a bonyo­lult helyzetből adódó megter­helést és fáradalmakat, s fel­adataik teljesítése során nagy fokú fegyelmezettségről, poli­tikai érettségről tettek és tesz­nek tanúbizonyságot. Java­részt ennek köszönhető, hogy sem Csehszlovákiában tartózkodó csapatainknak, sem az ottani lakosságnak harci cselekményből ere­dő személyi vesztesége nem volt, anyagi károk nem keletkeztek. Katonáink és tisztjeink egyé­ni magatartása példamutató, tiszteletben tartják a helybeli népesség nemzeti érzését, az ottani szokásokat, s a lakossá­got osztálytestvéreiknek te­kintik. Fock Jenő említést tett ar­ról a messzemenő gondosko­dásról, amelyben Csehszlová­kiában levő katonáinknak ré­sze van. Naponta friss hazai élelmet, az évszaknak megfe­lelő ruházatot kapnak, s a le­hetőségekhez képest biztosít­ják kulturált pihenésüket is. Hozzátartozóikkal rendszere­sen leveleznek, sőt, a katonai szabályok keretein belül lehe­tőségük van arra is, hogy ha­zalátogatás céljából eltávozást kapjanak. Fock Jenő hangoztatta, hogy a csehszlovákiai események­kel kapcsolatban szükség volt a szocialista országok katonai lépésére, ezt írták elő a prole­tár internacionalista kötele­zettségeink. A szocialista or­szágok párt- és kormányveze­tői türelmesen keresték és szorgalmazták az előállott helyzet politikai megoldását. Mi a magunk részéről kü­lön is mindent elkövet­tünk, hogy ne kerüljön sor arra, ami történt. Amikor azonban cselekedni kellett, egy pillanatig sem ha­boztunk, és a Szovjetunió és a többi testvéri ország oldalán megtettük azt a lépést, ami el-, veinkből, a proletár interna­cionalizmus szelleméből követ­kezett. — A helyzet reális megítélé­sében sokaknál zavart okoz, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalomhoz hasonló eseményeket keresnek Cseh­szlovákiában — tette hozzá. — Azonban a reakció, az imperia­lizmus leszűrte a tapasztalato­kat: Csehszlovákiában már sokkal kifinomultabb, „testhez­állóbb” taktikát, magas szín­vonalon szervezett, jól irány­zott ideológiai diverziót alkal­mazott. Jellemző volt erre, hogy a szocialista rendszert szavakban nem támadták, el­lenkezőleg, a szocializmus zászlaja mögé bújva, úgymond azt „védelmezve” — igyekeztek megvetni lábukat. Elég volt vé­gigolvasni a csehszlovák lapok cikkeit, meghallgatni, megnéz­ni a rádió és a televízió adá­sait, és meggyőződhettünk ar­ról, hogy nem a munkásosztály érdekeinek védelme, hanem a proletárdiktatúra elleni táma­dás volt a céljuk. A csehszlovákiai konszo­lidáció kilátásairól szól­va megállapította: gyors, látványos eredményekre nem számíthatunk; hosz- szú, szívós küzdelemre, lassú előrehaladásra kell felkészülnünk. Ez á helyzet egyrészt türelmet és következetes magatartást követel, másrészt azt, hogy adjunk meg minden segítséget és támogatást azoknak az erők­nek, amelyek a proletárdikta­túra, a szocializmus megerősí­téséért küzdenek Csehszlová­kiában. Csapataink azért van­nak ott, hogy segítsék féken- tartani és elriasztani az ellen- forradalom erőit. Az ország belső politikai és társadalmi problémáit a csehszlovák elv­társaknak maguknak kell meg­oldaniuk. A vendégek megtekintik a tsz kertészetét. (Folytatás az 1. oldalról) ről, majd elismerő sorokat írt a Dobó Katalin kétszeres szo­cialista brigád naplójába. A termelőszövetkezet veze­tői a gazdaság híres virágker­tészetébe is elvezették a ven­dégeket, ahol Mester Ernő bri­gádvezető vette át a házigazda szerepét s mutatta be kedvenc virágait, a szegfűket, rózsákat, kardvirágokat, amelyek szép­ségük mellett már eddig is je­lentős jövedelmet biztosítottak a közös gazdaságnak. Délután Losonczi Pál és kí­sérete Dunakeszire látogatott, ahol a MÁV Járműjavító Üze­mének vezetői: Bakó Károly igazgató, Zsigri Lajos, a párt- bizottság titkára, Kalmár Já­nos országgyűlési képviselő, főmérnök, Révai Sándor szak- szervezeti titkár, valamint Harmati Sándor, a MÁV ve­zérigazgató-helyettese fogadta a vendégeket. A délutáni prog­ram üzemlátogatással kezdő­dött, amelynek sp^án Losgnc%i Pál találkozott az üzem dolgo­zóival, beszélgetett a szocialis­ta brigádok — százhárom van belőle az üzemben! — tagjai­val és természetesen neve, em­léksorai több brigádnaplóba — így például a Tyereskovs, a Hámán Kató, az Ady Endre és a Mező Imre szocialista bri­gádok naplójába is bekerült. A gyárlátogatást követően rövid megbeszélésre került sor a vendégek és a gyár vezetői között. Bakó Károly igazgató rövid beszámolójában elmon­dotta, hogy az üzem ma már évente száznyolcvan négyten­gelyes, új vasúti kocsit ad át a forgalomnak s emellett termé­szetesen az üzem feladata a már forgalomban levő négy- tengelyes vasúti kocsik kar­bantartása és javítása is. Az üzem jelentős fejlődés előtt áll: most kezdődnek a megbe­szélések a mintegy háromszáz­nyolcvanmillió forintos re­konstrukció terveiről. Ami az üzem egyik nagy gondja a ter­vezett rekonstrukció mellett: az üzemi törzsgárda kibővíté­se, amelynek többek között alapfeltétele, hogy minél több lakást építhessenek az üzem dolgozói részére. A helyi erők és a járás támogatása mellett ehhez kérte az Elnöki Tanács elnökének, a MÁV vezérigaz­gatóságának támogatását. A baráti megbeszélést köve­tően aktívaülést rendeztek a gyár kommunista vezetői ré­szére. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke időszerű kül- és belpolitikai tájékoztatót tartott az aktívaülés résztve­vői részére, majd válaszolt a kérdésekre. Prukner Pál Sybille Lemoine mégsem az ötvenmilliomodik... Egy évvel ezelőtt a francia statisztikai hivatal elektronikus számítógépeinek adatai alapján megállapították, hogy a Le Havre melletti Saint Romainben akkor született Sybille Le­moine az ötvenmilliomodik francia állampolgár. A statisztikai hivatal azonban most a minisztertanács ülésén kénytelen volt bevallani, hogy számítógépei tévedtek. Az áprilisban végre­hajtott országos népszámlálás, amelynek eredményeit mostan­ra dolgozták fel, azt mutatta, hogy Franciaország lakosainak száma még ekkor sem érte el az ötvenmilliót, 49 700 000 volt. A tévedést azzal indokolják, hogy nem vették kellően figye­lembe a lakosság fluktuálását. 14 Akkoriban nagyon össze­jött a munkája. A miniszté­riumtól állandóan megerősí­tést kértek a termelőszövet­kezetek, s neki kellett gondos­kodnia instruktorokról. pat- ronálókról, elnökjelöltekről. Tanfolyamokat szervezett, amelyeken előkészítették az elnökjelölteket a vezetésre. Előadóként is részt vett eze­ken a tanfolyamokon, régi szervezői tapasztalatait mond­ta el, és a munkaegység ki­számítására tanított egy-egy csoportot. Bélát is lekötötte a munká­ja. Fél lábbal a minsztériumi vállalatnál, szívével pedig a szövetkezetnél volt. Júlia vál­tozó érdeklődéssel hallgatta beszámolóit, aszerint, hogy mennyi dolga volt aznap, mennyire kellett felkészülnie a következő napra. A júniusi vizsgaidőszakban felfedezte, hogy megint ál­lapotos. Mivel azonban sem­miféle rosszúllét nem fogta el, kételkedett az orvos meg­állapításában. Bélának nem szólt róla. Reggelenként né­ha émelygett a gyomra. Ami­kor rájött, hogy ilyenkor en­nie kell valamit, este kekszet és aprósüteményt készített az éjjeliszekrényre, hogy reggel legyen kéznél rágcsálni való. Béla többet volt vidéken, mint itthon, így fel sem tűnt neki. Egyébként is későn fe­küdt le a vizsgák miatt, és reggel az utolsó pillanatokig kihasználta az ágyat. Ha a férje otthon volt, bekérette vele a reggelijét. Amikor már egészen biztos volt abban, hogy nem keli félnie kompli­kációktól, megmondta Bélá­nak. — Igen? — kérdezte, min­den különösebb öröm nékül. — Az orvos is azt mondta, most már nem lesz semmi baj. Hát nem örülsz...? — De. Csak nem hiszek benne, amíg meg nem lesz. — De örülnél? — Azt hiszem. Kétségbeesetten vizsgálgatta a férjét. Lehet, hogy már nem várja a gyereket? Lehet, minden elmúlt? — Már elterveztem, hova tegyük a kiságyat — és szinte könyörög a tekintetével, hogy örüljön már a másik is. — Mikorra várod? Várom? Hát nem várjuk? Hát már nem kettőnkről van szó a harmadikért Cikáznak agyában a kérdések és nem tudja kikényszeríteni azt a y’álaszt. amit hallani szeret­ne. Csendesen számolja az ujjain. — Június, július, augusztus, szeptember, október, novem­ber ... december... December eleién ... A másik bólint, mint akinek megfelel az időpont. — A ház? — Az elnöki lakás. Mert én kijelentettem: csak úgy va­gyok hajlandó leköltözni, ha lakást biztosítanak. — Le akarsz költözni? — Miért nézel így rám? Mintha most hallanád elő­ször? Megmondtam, hogy le­megyek. ★ Berda még hátra van. Vele kell beszélni. Biztos, hogy mellette áll. Eltervezte, hogy reggel mindjárt hozzá megy. Bélának nem szólt a tervéről. Ügy képzelte: később sem árulja el, hogy ő hiúsította meg a leköltözést. A miniszterhelyettes szo­bája hasonlított az övéhez, csak jóval nagyobb volt. Egyébként a berendezés nagy­jából megegyezett az övével, csak a tárgyalóasztal mérete és a székek száma jelezte, hogy több ember szokott ösz- sze jönni. Felettese máskor áradó szí­vélyességgel fogadta, most szokatlanul tartózkodó volt, és egészen másképp kínálta hellyel, mint bármikor koráb­ban. A bőrfotel karfája majd­nem a válláig ért, de ez ed­dig soha nem okozott kényel­metlenséget. Most a méret aránytalansága zavarta, mert beszéd közben kissé ágaskod­nia kellett, de még így is na­gyon kicsinek érezte magát az öblös karosszékben. Amikor elmondta, hogy mi­ért jött, Berda megértőén bó­logatott és azt mondta: — Bár sok olyan emberünk lenne, mint Szilágyi elvtárs... Hiszen az elvtársnő velem együtt nagyon jól tudja, mi­lyen nehéz volt meggyőzni az egyébként nagyszerű elvtár­sakat is. A pártért, ahogy mondjuk, áldozatokat is kell hozni... — Tehát vállalja el Béla? Berda feláll, nézi az asz­szonyt és széttárt karokkal jelzi, hogy ez a leghelye­sebb. — De ragaszkodik hozzá, hogy én is vele menjek... A másik megismétli az előb­bi rrjosolyt és mozdulatot. Az asszony még most sem hiszi, hogy kész tények előtt áll. — Az egyetemet még nem fejeztem be... Atyás mosoly a válasz. — Az nem lesz probléma az elvtársnőnek — mondja kissé felszabadultan és hadarva, mint aki túljutott a tárgyalás nehezén. — Konferenciára, vizsgákra felutazik... Hova is mennének? Tehát már eldöntötték, anélkül, hogy erről őt meg­kérdezték volna. — Túregyházára — vála­szolja és csodálkozik, mert mintha nem is a saját hangját hallaná. — Túregyházára? Ó, hát az igazán nincs messze, nem a világ vége — lelkendezik, mintha éppen arról lenne szó, hogy ő is oda szeretne men­ni. de sajnos, neki nem sike­rül. Júlia összeroskadva ül a fo­telban. Vesztett. Tudja, de azért megkérdezi: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom