Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
1988. SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK mi ne erei Wirlm* „Katalizáíorság“ Vékony, indulatos. Keskeny keretű szemüveget és ritkán felvillanó mosolyokat visel. Beszéd közben tárgyilagosságra törekszik. Megfontolt és okos. De nem tehet róla, a szemében kitartóan ott ül a szenvedély. Rendkívüli szervezőegyéniség — mondták róla, bárhol megfordultam a Duna hegyes oldalán. „A Fábián Zoltánt ne ismernénk?" A kérdésre, hol találom, legalább egy tucat helyet sorolnak fel, mert: „ha nincs a Népfrontban Szentendrén, akkor az Ifjúsági Magazin szerkesztőségében, de ha ott sem, akkor az írószövetségben, vagy Visegrádon". Szerkesztette: Fábián Zoltán író, olvashatóm a Visegrádiéi Szentendréig című antológia első lapján, a könyv az első betűtől az utolsóig társadalmi munkában készült. De hát ki, és milyen ez az ember, aki mindenütt jelen van, a Dunakanyarban, ahol van valami mozgás, esemény, ahol készül valami? — Megszállott? Nem. Ez túlságosan patetikus. — Nem én találtam ki. így tisztelték, akiket magáról kérdeztem. — Enyhe túlzás. Jólesik, de nem igaz. Kisebbek vagyunk, s annál kisebbek leszünk, minél jobban nőnek a kezünk alól kikerülő dolgok. Egy ember ma már egész korok tudását felhalmozhatja, de cselekvési köre leszűkült. Megszólítják az utcán. Két lépés közt is elmondják a sérelmeket, és az „ügyet, amit el kellene intézni”. Végighallgatja és dühös lesz. A panaszos igazáért, ha igaza van. S legközelebb nem kell átmennie az utca túlsó oldalára. Csendben, sok más teendőjével együtt elintézte ezt is. — Az embert legfeljebb a színfalak mögött találjuk, amint sörözik, veri a blattot, televíziót néz és elvitatkozgat. Az.^áyrközhelypel5: számít, a mí Korunkban élő emberek tudata, a technika, a tudomány rohanó léptei mögött — jócskán lemaradt. Bezárul a mindennapok szabályos ismétlődésébe. De az már nem igaz, hogy részvevő sóhaj és vállrándítás kíséretében napirendre kell efölött térni. Hiszen rengeteg energia halmozódik fel közben, csak lent, a mélyben, ritkán jut felszínre. Mert nem mindig van jelen minden tényező, ami együttesen felszínre hozhatná. De keresni kell a lehetőséget, a legmegfelelőbb formát. Nem formális formát! — félre ne értsen. Hanem olyan formát, amelyben az ember érezheti cselekvésének hasznosságát. Olyan cselekvésformát, amelynél érzi: Közöm van hozzá! — Itt van a Dunakanyar. Édes és örökbefogadott gyerekeivel, akiknek fél életét a vele való gondoskodás tölti ki. Vallomásra késztetik, hogy meséljen legendákat, s igaz históriákat. Én is örökbefogadott gyerek vagyok, egy a sok közül. Azzal a különbséggel, hogy jobbára nem a köveket, a műemlékeket, hanem az embereket vallatom, és teszem őket vallatóvá. A kis presszó péntek esténként zsúfolásig megtelik. Akik a fal mentén húzódó üléseken szoronganak, már jó ismerősként üdvözlik egymást. Bach-szólószonáta hangjait pörgeti a lemezjátszó, egyik neves előadóművészünk verset mond. Nem pódium magasából: kartávolságnyira a figyelő arcoktól, ne- kik. — 1963-ban kezdtük. Négy év tapasztalatait, négy év eredményeit tudhatjuk magunk •mögött. Nehezen indult a motor, bizalmatlanul fogadták az „újszerű” kezdeményezést. „Irodalmi presszó, olcsón adják, egy kávé mellett a művészeteket” — hallhattuk a sznoboktól. Versek meg zene, fáradtak vagyunk mi ahhoz este, mondták mások. De ma már törzsközönségünk van dömösi parasztokból, dunabog- dányi fiatalokból, nagymarosi művészekből, kisoroszi tanárokból, szentendrei festőkből, szobrászokból. Ezért az idei „iévadnyitásunkkor” könnyebb dolgunk van. Ismernek és elfogadtak bennünket, ha nem lennénk, hiányoznánk. Sikerült elérnünk, hogy a képzőművészeteket; a zenét és az irodalmat egymással párhuzamosan, egy-egy témán belül egyszerre tudjuk meghitt közelségbe hozni közönségünkhöz. S a másik, nem kisebb dolog, a Dunakanyar történeti jellegét és nemzetiségi ösz- szetételét szem előtt tartva, már négy évvel ezelőtt elkezdtük a szomszédos népek irodalmának feltérképezését. Volt cseh és szlovák költői estünk, összeállításunk a balkáni népballadákból. Az idén folytatjuk ezt a sorozatot lengyel és osztrák költői estekkel. — Annyi szellemi energia halmozódott fel itt a Dunakanyarban, hogy bűn lenne nem kihasználni. Az itt élő művészek szinte vadásznak az alkalomra, hogy csinálhassanak valamit. Én is így voltam, mikor ideköltöztünk a családommal Leányfalura. Hiányzott a konkrét cselekvés, az íráson kívül a mindennapos eredmények, kis sikerek. Enélkül nem tudnék meglenni. Sokan mondják, felaprózom magam. De az ember nem bújhat ki a bőréből, én ilyen vagyok. Mondhatnám, ilyennek születtem. Az agilisság családi betegség. Nagyapám egy kis, részben románok lakta faluban, az ország másik végén volt tanító. Sose felejtem el az ott töltött nyarakat. Gézt csomagoltam a kis konyhában, könyveket és orvosságokat rendszereztem, aztán széthordtam a faluban, vittem a házakhoz, ahogy nagyapám meghagyta. Ö volt egy személyben a falu értelmisége. Hozzá fordultak mindenért, s ő intézett el mindent. Születésüktől halálukig végigkísérte az embereket. Azt mondta egyszer nekem, mikor nagyon elegem volt már a segítésből, játszani akartam: „Fiam, egyet tanulj meg, az életben csak az ér valamit, amit másokért teszel. Tanulj meg örülni a mások örömének, s legyél rajta, hogy te okozd ezt az örömöt.” — Hát, csak ennyi. A szervezés meg ... A véletlen hozta így. Pénzt kellett keresni, és az állásom, amiért a pénzt kaptam, szervezői munkát, szervezői gyakorlatot követelt. De ez csak a „formám”. A „mit” és a „hogyan” a lényeg. — De talán belőlem sem jött volna ki mindez, ha nem keres fel váratlanul Korsós László, a Szentendrei Járási Tanács elnöke, és azt nem mondja, csináljam. Mert előzőleg jártam Csehszlovákiában, ott láttam ilyen jellegű irodalmi presszót. Nálunk is bevált. Talán nem hat nagyképűsködésnek, ha azt mondom, az előadóművészek, különösen a művészházaspárok, mint Csernuss Marianne, Somlyó György, Szentpál Mónika, Rákos Sándor és mások, nagyon szeretnek Visegrádra, hozzánk jönni. Ma már bizonyos rangot jelent az itteni bemutatkozás, különösen, ha fiatal, tehetséges művészekről van szó. Hosszú kortyokban issza a kávét, elgondolkozva szólal meg újra. — Az, hogy meg lehetett csinálni, bennünket igazolt. Csak katalizátor kellett, hogy elindítsa a folyamatot. És ez nagyon sokszor van így: csak a katalizátor hiányzik, hogy valami új szülessék. Egyik dologból aztán fakad a másik. Láncreakcióötlet ötlet után. A presszó, aztán a dunakanyari nyár programtervezete, a visegrádi napok, most nemrég az antológia. S még sorolhatnám a most készülőket, de inkább ne kiabáljuk el! A vékony, csontos kéz lei- fejező mozdulatokkal kísérte a beszédet. Most megpihen az asztalon. — Azt mondták nekem Szentendrén a fiatalok: a Fábián jó fej. Neki el lehet mondani ... Hátradől a széken és nevet. — Hisz ezt is akartam mindig ... Az élet egyik legfontosabb szükségletének érzem, megadni az alkalmat, a lehetőséget a kitárulkozásra ... Szeretném ismerni őket... Ismerni kell őket. Mondom, az ember beszűkült világából képtelenség részvevő sóhajokkal, vállrándítással, vagy szólamokkal ablakot nyitni. Nem fejezi be a mondatot, én befejezem. Katalizátor kell, amely az emberekben adott energiákat segít az értelmes cselekvés forrásává tenni. Olyan „katalizátoremberekre” van szükség, mint Fábián Zoltán. Sokra. És ahogy ő fejezi be a beszélgetést: — Igaz, csak örökbefogadott gyerek vagyok, emlékeim, a múlt máshová köt. De, úgy vagyok ezzel: a barátait maga választhatja meg mindenki, rokonai vannak. Varga Vera Szentendrei napok A szentendrei szövetkezetek kiállítását 22-én vasárnap a szövetkezeti ülés után nyitották meg az Alkotmány utcai általános iskolában. Tegnap a szentendrei tanács és a Pest megyei KISZÖV megjutalmazta a legszebb termékeket. Az első díjat a Szentendrei Htsz horgolt női és gyermekruhái és a szentendrei Vas- és Kazánipari Ktsz export visszapillantó tükre nyerte. A vasárnapi esőzés megzavarta a szövetkezeti nap legvidámabb szórakozását: elmaradt a nősök—nőtlenek hagyományos labdarúgó-mérkőzés. Pénteken, ha az időjárás engedi, lejátsszák a meccset. Tegnap befejeződött a papíripari ülésszak és ma újabb ülés: a népművelők ülése, kezdődik. CSÖMÖR 1980 Víkendtelep, strand, vízmű Egy új kertváros képe tárul föl előttünk, ha Csömör rendezési tervét nézegetjük. A település észak felé fog terjeszkedni, lakóinak száma pedig 1980-ra eléri a hatezret. A belterületen beépítik a foghíjas telkeket és a kerteket: földszintes, egy- és kétemeletes házak sorakoznak majd egymás mellett, ahogy a városkép megköveteli. A csömöriek számos új létesítménnyel gazdagodnak, megépül a strand, amelyet a Forrás-patak táplál. Két medence, kabinok, zuhanyozók, büfé várja majd a hűsölőket. Az akácos dombvonulat mentén, a Kálvária-hegy leendő vikend- házaiban pedig a pestiek pihenhetik ki heti fáradalmaikat. A lakosság igényeihez mérik a kommunális beruházásokat: két új iskolát, óvodát, bölcsődét létesítenek. Az egyik általános iskolát szakközépiskolává alakítják át. A modern ABC áruház megkönnyíti majd a csömöriek vásárlási gondjait. A tervekben egy új gyógyszertár is szerepel, szolgálati lakással. Jelenleg ugyanis a gyógyszerész Pestről jár ki, így éjjel, ha gyógyszerre van szükség, Cin- kotára kell menni. A kertváros jellegű települést a jövőben víz- és csatornavezeték hálózza be. Főt, Mogyoród és Csömör közösen épít törpe vízmüvet. Célszerű ez a megoldás, mert a geodéziai mérések a vízforrást egy irányba mutatták. Csömörre a költségekből 18 millió hárul. 1974-ig elviszik a jó vizet minden család udvarába, és 150—200 méterenként közkifolyókat létesítenek. Egymilliókétszázezret költenek a belvizek levezetésére, mert Csömör dombos fekvése miatt az erózió rongálja az utakat. A terveket a legközelebbi tanácsülésen vitatják meg hagyják jóvá. és ÚJ GAZ Október 1-én' 0 órakor a megállapított menetrend szerint Budapesten megkezdődik az 5000 kalóriás gáz gyártása, szolgáltatása. Megállapították a magasabb kalóriájú gáz árát is. A háztartási gáz az eddigi 73 fillér helyett 84 fillér lesz, míg a fűtési gáz köbmétere 58 fillér helyett 67 fillérbe kerül. A rádió gyermekkórusa ismét Japánba utazott Csányi László és Botka Valéria karnagyok vezetésével szerdán reggel, a Ferihegyi repülőtérről a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusának 25 tagú együttese Japánba utazott. SZILVAPUDING A Dunakeszi Konzervgyár veresegyházi telepén mintegy négy-öt vagon szilvát magoznak a helybéli asszonyok az angol exportra készülő szilvapudinghoz. Foto: Gárdos. 50 EVE Pest megye a háború ellen Fél évszázaddal ezelőtt, 1918. szeptemberében és október első felében már erősen érezhető volt a forradalom közeledése. A néptömegek egyre kevésbé tűrték a régi elnyomást és megelégelték a már négy éve tartó háborút. A hatalmon levők viszont már legyengültek; államuk a harctéri vereségek következtében súlyos válságba került. Az 1918, szeptembere és október közepe közötti hat hét küzdelmeiben jelentős szerepet játszott Pest megye dolgozó lakossága is. Szeptember folyamán a mozgalmi élet jelentős megélénkülése figyelhető meg Pest megyében. Szeptember 1-én Üllőn, 14-én pedig Gyomron tartott a helyi pártkor összejöveteleket. A pilisi pártszervezet szeptember 8-i gyűlésén élesen támadták a háborút és a kormány népellenes politikáját. Ugyanilyen jellegű volt, a vecsési szocialisták aznapi összejövetele. Monoron és Ceglédber- celen szeptember 15-én követelték az összegyűlt munkások a háború azonnali beszüntetését. Szentendrén szeptember 20-án szakszervezeti értekezlet zajlott le, melyen a kormány azonnali távozásáról és a békéről szólt a legtöbb felszólalás. A kistar- csai munkások szeptember 29-én gyűltek össze, hogy hangot adjanak politikai követeléseiknek. Ugyanezt tették előző nap az isaszegi dolgozók is. Pest megye dolgozóinak hangja országos fórumokon is megszólalt ekkor. Szeptember 24—25-én zajlott le a Bányamunkás Szövetség kongresszusa. Ezen felszólalt Kaiser Antal pilisvörösvári küldött is. A bányászok nyomorúságos helyzetét ismertette, majd kitért a bajok okára: a véres imperialista háborúra. Néhány nappal előbb pedig az építőmunkás-szakszervezet kongresszusán hasonló érdelemben mondott beszédet Lat- kovszky gödöllői küldött is. A munkásmozgalom megélénkülése mozgásba hozta a polgári demokratikus ellenzéket. Ennek legjelentősebb csoportját Károlyi Mihály „Függetlenségi és 48-as Párt”-ja képezte. Szeptember 8-án jelent meg a haladó sajtóban Károlyi levele a ceglédi választókhoz. Kifejtette, hogy Németország és a Monarchia vezető köreiben ma is elvakult szellem uralkodik; ezek áz uralkodó csoportok minden áron folytatják a háborút, mely eddig óriási véráldozatokkal járt. „Ki adja mindezt visz- sza az emberiségnek? Ki kárpótolja ezért a magyar nemzetet?” — tette fel jog1 a kérdést. Követelte, hogy állítsák félre az útból azokat a politikusokat, akik most háborúra uszítanak. (Emiatt a levélből húsz sort törölt a cenzúra.) A német szövetséggel való szakítást és a békét követelte. Károlyi levele nagy figyelmet keltett az egész országban. „Érdekes és figyelemre méltó írás” — állapította meg róla másnap a munkásság központi lapja, a Népszava. A fővárosban megjelenő Magyarország napilap azt írta Károlyi nyílt leveléről, hogy az nemcsak Cegléden, hanem mindenütt hazánkban „a legnagyobb megértéssel és a legmesszebbmenő megbecsüléssel találkozott”. A kormánypárti sajtó gyalázkodó támadásokat intézett emiatt a nagy hazafi ellen. Szeptember 19-én Károlyi Mihályt fővárosi lakásán mintegy kétszáz főnyi ceglédi küldöttség kereste fel. Dr. Gombos Lajos, a delegáció vezetője kifejtette: „Cegléd mindhalálig kitart Károlyi Mihály és eszméi mellett”. A nagy hazafi fontos megállapításokat tartalmazó beszéddel válaszolt az üdvözlésre. „Lássák be végre az intéző körök — mondotta —, hogy háborús politikájukkal megbuktak... Minden ténykedésük a háború hiábavaló meghosszabbítását eredményezte. Adják át tehát helyüket másoknak. Nem más embereknek, hanem egy más rendszernek ..Kijelentette, hogy komoly békekezdeményezésre van szükség. A háború befejezése és a demokratikus átalakulás, elválaszthatatlanul összefügg egymással. Károlyi beszéde nagy sikert aratott. Másnap a baloldali sajtó ezt helyeslő kommentárokkal tette közzé. „Komoly és bátor békekezdeményezés kell” — állapította meg Károlyi. Október elején meg is született ez. A kezdeményezés a magyar munkásosztálytól eredt. A tömegek akaratának eleget téve, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt október 8-án kiáltványt intézett hazánk népéhez. Ebben követelte az azonnali békét, az önálló Magyarországot, az általános választójogot, a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését és más demokratikus reformokat. Olyan program volt ez, mely reális kivezető utat mutatott az akkori nehéz helyzetből. Október 8-án nagyarányú munkabeszüntetésre került sor a főváros összes üzemében. Sok, itt dolgozó Pest környéki munkás is becsülettel részt vett ebben a mozgalomban. Pest megyében nagy lelkesedéssel fogadták a szociáldemokrata párt kiáltványát. Nagyarányú várakozás fogadta a szociáldemokrata párt október 13-ra összehívott rendkívüli kongresszusát... v Érdemes még kiemelni, hogy ezekbén a hetekben Pest megyében a szocialisták háborúellenes agitációját bonyolította az a körülmény, hogy az itteni proletárság nem kizárólag magyar anyanyelvű volt. A nemzetiségi kérdést azonban az itteni elvtársak a proletár .nemzetköziség szellemében kezelték. Szeptember 30-án külön értekezletre hívták össze a Pest környéki németajkú munkásokat. Jelentős szerb- horvát és szlovák nyelvű agitáció is folyt a megyében (Szentendrén, Pilisvörösváron és másutt). Az 1918 szeptembere és október közepe közötti hat hét izgalmakban és eseményekben gazdag időszak volt hazánk életében. Az ekkor uralkodó feszültség azonban még csak előzménye volt az október végi napok nagy összecsapásának. Pest megye népének harcos magatartása 1918. szeptember —október folyamán szép haladó hagyományt képez. Méltó arra, hogy most — fél évszázaddal a történtek után — megbecsüléssel emlékezzünk rá vissza. Dr. Merényi László, a történelemtudorr ínyek kandidátusa
