Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
PEST MEGYEI HÍPUP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 25., SZERDA Az olajat „Villám“ hordja A minikatar mimn sokan érdeklődnek Néhány héttel szezonkezdet előtt Feltartóztathatatlanul közeleg a tél, és vele együtt a fűtési szezon. A házak „vakációzó” kéményei közül egy- kettő már eregeti a próbafűtés füstjét. Akik szabadulni akarnak a szénhordástól, a salak kiszedésétől, olajkályha ügyben keresik fel a vasboltot. A leendő olajkályha-/ tulajdonosok számára kértünk mi is tájékoztatót az üzlet vezetőjétől. — Egyre jobban elterjed ez a korszerű fűtési eszköz városunkban. S míg az olajkályha beszerzése tavaly problémát jelentett, ma már örömmel elmondhatom, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni. Nagy az érdeklődés az idén először megjelent minikalor olajikályha iránt, ami olcsósága mellett igen egyszerű kezelést igényel. Ezenkívül még három más típusú kályhával tudunk szolgálni. UJ ZENEISKOLA — Tároló edény? — Jelenleg csak 5 literes fémtartály kapható, de a napokban kapunk nagyobb űrtartalmú, műanyagból és fémből készült edényeket. És még egy jó hír: olajpumpa is van raktáron. A kedvező hírt hadd toldjuk meg eggyel: az ÁFOR-ál- lomás is felkészült a télre, nem lesz hiány olajból sem. Az olaj házhozszállításáról a tehertaxi és a kölcsönző- boltban megrendelhető „Villám” motoros kis kocsi gondoskodik. A Kossuth Művelődési Ház szomszédságában tető alá kerül a zeneiskola új épülete. Műszaki átadása még az idén megtörténik, és a tanév második felében már új, emeletes iskolában, megfelelő körülmények közt tanulhatnak, gyakorolhatnak és hangversenyezhetnek a növendékek. Zsákbamacska ? Zsákba’ hagyma! Valamikor — a vurstlis, fakanalas, bazáros vásárok idejében, hej, de nagy izgalommal bontogattuk a vásári portékák csemegéjét, a zsákbamacskát. A végén aztán alábbhagyott a nagy izgalom, mert a sok-sok nagy papírba csomagolt kis papírban, annak is a legeslegmélyén csak egy szem cukorkát, a szerencsésebbek filléres rézgyűrűt talál- háttak. Hogy aztán ennek örültek-e vagy bosszankodtak, az már a vérmérséklet dolga volt. Napjainkban — a ceglédi fűszer- és zöldségboltok kirakatában is — megjelent a zsák- bahagyma, a zsákbaburgonya. Ennek felbontása azonban nem okoz különösebb izgalmat, mert o kereskedelem nem árul zsákbamacskát: a piros kötésű kis zsákocska tartalmába bárki beletekinthet, lévén az lyukacsos. Belőle mindig szép, egyforma, válogatott hagymát, burgonyát önthetünk szemétmentesen az asztalra. Ez az a zsák, ami senkinek sem okoz bosszúságot... Esik, esik... A strand nagy medencéje felett köd úszik. Az idény végét jelzi a kádfürdő ajtaján levő kis táblácska is: tatarozás miatt zárva. Ha pedig az időjárás elfelejt „betáplálni” egy kis meleget szeptember végére, vasárnap már a strand bejáratánál is kifüggesztik a táblát: „Zárva". SPORT KÉZILABDA NB ll-BEN Enervált játék — vereség Szombaton a Ceglédi Építők férfi kézilabdacsapata a Férfiruha ellen lépett pályára. Szoros első félidő..után.,.a..hazaiak biztosan nyertek! * ' Férfiruha—Ceglédi Építők 21:14 Cegléd: Szalisznyó — Juhász, Pánczél, Bálint, Tukacs, Szabó, Tóth. Csere: Ivanics — Malics. Cóllövők: Bálint 5, Pánczél 3, Tóth, Szabó 2—2, Juhász, Tukacs 1—1. Az első félidőben az Építők egész jól tartotta magát, bár már ekkor is kiütköztek a hiányosságok, amelyek a második játékrészben a vereséget jelentették. 9:7-es hazai vezetéssel fordult a két együttes. Ezután a vendégek már nem tudták kétessé tenni a mérkőzés végső kimenetelét. Sok eladott, ellőtt labda, enervált, .gólratörés nélküli játék jellemezte ’ úljesítméfiyét. Kondícióbeli hiányosságok is voltak. A mérkőzés végére teljesen „kipukkadt” a gárda. A hazaiak győzelme teljesen megérdemelt. Keményen, helyenként durván játszottak, de nem ez döntötte el végeredményben a találkozót. Szerdán az együttes a Bo- tond SE ellen szerepel MNK- mérkőzésen, ezen már Rossi is játszhat. Jók: Ivanics (a befejezés előtti percekben ragyogóan védett, több tiszta helyzetben tisztázott), Bálint, Tóth. (—reán) Közügyünk: az RENDEZETTEBBEK A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK A KÖZNAPI ÉLET velejárója, hogy időnként gondjainkról, sikereinkről és terveinkről beszélgetünk munkatársainkkal, barátainkkal, szomszédainkkal, vagy baráti körben. Természetesen ilyen alkalmakkor szóba kerül saját, személyes boldogulásunk, nem egyszer munkahelyi téma, vagy éppen városunk gyarapodása, előbbrelépésének módja. A beszélgetők tisztában vannak azzal, hogy az egykori elmaradt mezőváros ma már az iparosodás útján jár, nyilvánvaló, hogy a város fejlődését is ezen a nyomon kell keresnünk. Iparunk fejlődésének perspektívája közügy, ezért A CEGLÉD ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET képesítéssel és legalább 2 éves szakmai gyakorlattal könyvelőt elkslmcz Jelentkezés: Cegléd, Alkofmár.y u. 9. szám alatti központi irodánk személyzeti osztályán foglalkozunk most mi is ezzel lapunkban. A nyár elején a városi tanács ülése a városban történő iparfejlesztéssel, az ipartelepítés helyzetével és irányával foglalkozott. Az ott elhangzott jelentés célja a pillanatnyi helyzet felmérése és a lehetőségek feltárása volt. Bevezetőben néhány adát az olvasó tájékoztatására. A városnak 17 322 fő keresőképes lakója van, A helyi iparban dolgoznak 7965-en, a mezőgazdaságban 5178-an, egyéb munkaterületen 2456-an. A vidékre járó dolgozók száma 1723. A városba a környező településekről ezerkétszázan járnak be dolgozni. 1949-től 1960-ig nőtt Cegléd lakosainak száma. Ezután a statisztika lassú ütemű csökkenést mutat. Ez két okkal magyarázható: egyrészt a munkaalkalom hiányával, másrészt a lakáshelyzettel. (Tudvalevő, hogy pillanatnyilag is ezernél több jogos lakásigényt tart számon a tanács.) AZ EMLÍTETT JELENTÉS szerint városunk iparára a több szektorúság jellemző. Az állami ipar mellett jelentős szövetkezeti ipar fejlődött ki. Amíg régen Cegléden a lakosság 80—85 százaléka a mezőgazdaságból élt meg, ma már a keresőképesek fele az iparban dolgozik, és csupán harminc százalékot foglalkoztat a mezőgazdaság. Ha az ipari termelés valamennyi szektorának évi bruttó termelési értékét összegezzük, ez megközelíti az évi másfél milliárd forintot Az állami ipar 4430 embert foglalkoztat. Legnagyobb üzemeink ide tartoznak, mint az Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalat, az Egyesült Villamosipari Gépgyár, a Pest-Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat, valamint a Május l. Ruhagyár ceglédi telepe. Ezek a vállalatok jelentős termelési értéket képviselnek és figyelemre méltó exportot bonyolítanak le. EZEKEN A HELYEKEN a dolgozók munkakörülményei rendezettek, a szociális és kommunális ellátottság az üzemekben egyre színvonalasabb. Mindezek mellett fontos a jövőre nézve, hogy hathatós intézkedések történjenek a munkások lakáshelyzetének javítására és üzemi bölcsődék, óvodák létesítésére, hiszen a megfelelő munkaerő-ellátottság ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg. Emlékére örökmécs lángja lobbant 120 ÉVE TÖRTÉNT Az 1848. év őszénél szebb ősz nem volt Cegléden. Azon az őszön, szeptember 24-én hangzott el Kossuth Lajos ceglédi beszéde. A felszabadult magyar nép és Cegléd város akkor találkozott először. „Kossuth mindig velünk lesz! Ennek a mondásnak soha el nem múló aranyfedezete Kossuth ceglédi riadója.’’ Amikor elterjedt a hír Kossuth érkezéséről, a város minden részéről tódult a nép az úgynevezett indóház, a vasútállomás felé. Óriási éljenzéssel fogadták az érkezőt. „Ezután Kossuth a társasággal bement Czegléd városába, amelynek nagyterén már ott várta őt egész Czegléd városának öregje és ifja.” A városház előtt tartotta meg Kossuth nagy jelentőségű beszédét. Tüzes beszédével jellobbantotta a nép lelkében a hazaszeretet lángját, hívó szavára ezrek siettek kapával, kaszával felfegyverkezve — a szabadság szent zászlaja alá. Kossuth beszédét városunkban a Kossuth-emlékmécses örökíti meg. (— fonyó —) Ceglédi ifjúsági napok, 1968 A LELKESEDÉST AZ ESŐ SEM OLTJA! Az egy hétig tartó nagyszabású ünnepségsorozat szombaton délelőtt kezdődött meg Cegléden. A várost egyenruhás ifjúgárdisták járták. Délelőtt a parancsnokok találkozóját rendezték meg, majd délután két órakor kezdődött az emlék járőrverseny, az 1919-es bedei csata útvonalán. Az ifjúsági napokat a KISZ városi bizottságával közösen rendezte a KISZ KB és a KISZ Pest megyei Bizottsága, a fegyveres erők napja, az 1919-es magyar Vörös Hadsereg dicső emléke és Kossuth Lajos 120 évvel ezelőtt Cegléden elhangzott toborzó beszéde évfordulója tiszteletére, a falusi és a katonafiatalok részére. A megnyitó ünnepség szombaton este volt a Kossuth Művelődési Házban. Az ifjúságot Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottsága első titkára köszöntötte, majd a KISZ központi művészegyüttese és rajkózenekara adott ünnepi műsort. Vasárnap :több! ezer fiatal érkeZfetí — a szakadó eső ellenére — Ceglédre, hogy meghallgassa az ifjúsági nagygyűlésen Ribánszki Róbert, a KISZ KB titkára beszédét. Vonaton, teherautókon és különbuszokon Pest, Bács, Heves, Komárom, Nógrád és Szolnok megyéből sok küldött érkezett. Sajnos, a művelődési ház nagytermébe csak kevesen fértek. Az idő alaposan felborította a sok élményt, látványosságot ígérő nap egész műsortervét. Sportpályán szurkoló, várost járó fiatalok helyett a nap folyamán ponyvás gépko-: csík belsejében éneklő, olvasó, gitározó társaságokat lehetett látni: az eső nem szegte a vendégek kedvét. Hétfőn a Szabadság Filmszínházban népünk honvédő harcait bemutató filmösszeállítást nézett meg az ifjú közönség. Kedden a fegyveres erők klubjában a pedagógusok, ifivezetök, tisztek és írók tanácskoztak az ifjúság hazafias és internacionalista nevelésének időszerű kérdéseiről. Este a Kossuth emléktáblánál gyúlt meg az örökmécses. A toborzó beszéd 120. évfordulója alkalmából dr. Ikvai Nándor, a Kossuth Múzeum igazgatója tartott ünnepi beszédet. Ma a falusi KlSZ-veze- tők és a leszerelő katonafiatalok tanácskoznak, holnap a KISZ-vezetők részére vitaindító előadást tart dr. Fekete József, a KISZ KB parasztifjúsági osztályának vezetője a -falusi ifjúság szerepéről az ifjúság szocialista nevelésében. CSAK MÉG EGYET! A szelídgesztenyésekben lassan munkához látnak a gyűjtők —, a fagyit felváltja a tejszínes gesztenyepüré. Már kevesebb a vásárlója a fagyis bácsinak Is. Hiába, a szeptember az szeptember. Most épp csörren a forint. Kislány búcsúzik a guruló fagylaltos pulttól. — Csak még egyet —, aztán csak kibírja az új szezonig, tavaszig. Nem megyünk mi innen el... De nem ám, mert ez házibuli a javából! Fiuk, lányok, tucatnyi virgonc, za- jongó vendég. Terített asztal, rajta minden, ami szemnek, szájnak ingere és az asztal alatt, a terítő le- omló széleitől elbújtatva, „kincsek”, palackban. — Hűha, srácok! Ez pia! — ujjong az egyik kíváncsi vendég. Már vagy tíz perce les az asztal alá. Ku- tatni-matatni nem mer, mert ugye, ö vendég és a kezdeti kínálás a háziak dolga. A buliból nem hiányozhat persze a rádió, a lemezjátszó, no, és az agyonszekálható magnó. A házigazda, hogy a szokványosságot elkerülje, „énekórával” kezdte a vendégek lelkesítését. Poros-öreg slágerekkel, táritoppos magyar nótákkal mérkőztette a társaság hangszálait, majd a „tizenkét gonosz” dalai következtek, falrengető előadásban. Aztán csend lett és köd előttem, köd utánam, eltűnt az asztal valamennyi ehető dísze. Mondani sem kell, a védett helyen várakozó kincses üvegek is egyre üresebb hangon csilingeltek. A dalokat vita váltotta, majd táncolok lépésétől észleltek földrengést a szomszéd lakók és az utcai járókelők. Ejfél körül a „nem megyünk mi innen el” dallamára körtáncot ropott a társaság. A szomszédok, védőszentjeikhez fohászkodva épp a második kispárnát szorították a fülükhöz, hogy aludni tudjanak. Tudtak is: pillanatokon belül néma csend lett. A dal ugyanis a társaság búcsúszignálja volt. L ábújjhe- gyen, néma csendben hagyták el a házat. (U.) (Folytatjuk)
