Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

Az alkohol és a betegségek A szakmaközi bizottság elő­adássorozatának keretében ma, este hét órai kezdettel az üllői művelődési otthonban előadást tartanak az alkohol okozta betegségekről. FOGADOORAK Holnap, szeptember 26-án, 18 órakor Vecsésen, a felsőte­lepi iskolában Lenkey Gyula, 9—12 óráig a nyáregyházi ta­nácsházán Űjfalusi Józsefné járási tanácstagok fogadóórát tartanak. H0H0E°vnm X. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 25., SZERDA Vb-ülések Vb-ülés lesz ma, kilenc óra­kor Gombán, ahol tájékoztató jelentés hangzik el a lakosság tüzelő- és építőanyaggal való ellátottságáról. Mend én 13 órakor ke zdődik a vb-ülés, itt az intézmények harmadik negyedévi gazdálko­dásáról, a TÜZÉP-telep áruellá­tásáról és a lakosság téli tüze­lőellátásáról tárgyalnak. Tápiósápon 14 órakor ülése­zik a vb, melynek napirendjén szerepel az elmúlt tanév ered­ményeinek és az új tanév fel­adatainak megbeszélése. Cseh porcelánok, magyar tv-k Bútorkiállí tás és vásár Monoron Mi hiányzik, mi kevés? — Dicséretes kezdeményezés A megnyitásra érkeztem, el­ső nap, a reggeli órákban — de máris találtam vendégeket a kiállításon. Valaki azt mondta: ilyen se volt még Mo­noron, és minden olyan szép, hogy legszívesebben felmar­kolná és hazavinné az egész üzletet. Hát, ha nem is éppen ezzel a szándékkal, de mindeneset­re gyönyörködve néztem vé­gig én is a kiállítást. Nem nagy, hiszen kjcsik a bútorüz­let méretei is — itt kaptak he­lyet a kiállított tárgyak — bú­torok, porcelán- és üvegáruk, tv-k, kávéfőzők, magnók. De érdemes részletesebben is be­szélni a látottakról. OTP-hitellevélre kapható A törökdúlás utáni újratelepü- lésének 250. év­fordulóját ünnep­li a kalocsai já­rásbeli Miske község. A jubi­leum alkalmából idősek és fiatalok történelmi játékot adtak elő vasár­nap este a közsé­gi művelődési ott­honban. Élőképekben, korhű öltözékek­ben és díszletek között, filmvetí­téssel, vers, pró­za, ének és tánc előadásával mu­tatták be a tele­pülés történetének fontosabb esemé­nyeit. Felidézték 1718 szeptembe­rét, amikor 28 jobbágy család költözött Nyitra Miske és Trencsén me­gyéből a törökök­től földig rombolt hajdani falu he­lyére, hogy új éle­tet kezdjen. Meg­jelent a színen a „főpap” s felol­vasta a község máig megőrzött alapítólevelét; a dézsma, a robot és a büntetések mér­tékét. Felelevenítették az 1848-as szabad­ságharc helyi em­lékeit, így a kato­natoborzást is. Még ma is meg­van az a kő, amelybe a zászló- rudat verték Kos­suth Lajos tobor­zói. Színre vitték az 1919. május el­sejei miskei fel­vonulást, amely­nek egyik részve­vője emlékezett a forradalmi idők­re, s közben fel­hangzott a „Kun Bélának nincsen katonája” kezde­tű dal, amelyet akkor is énekel­tek a faluban. Ez­után a Horthy- korszak cseléd- és summássorsát idézték; részlete­ket olvastak fel egy-hajdani cse­lédkönyvből. Az előadás a felszabadulást, a földosztást és a fejlődő község új életét szemléltető jelenetsorral ért véget. SPORT Június 23 óta az első győzelem Üllőn ÜLLŐ-BUDAKALÁSZ 3:0 Az üllői labdarúgók a mér­kőzés előtt nagyon fogadkoz- tak, hogy mindent elkövetnek a győzelem kivívása érdeké­ben. Ök indították el a labdát, de az első akció a vendégeké volt, mivel a 2. percben indí­tott támadásukat kapu mellé fejelték. Az 5. percben a ha­zaiak szabadrúgáshoz jutottak, de azt elkapkodták. A 12. perc­ben ismét szép hazai akciót láthattunk a pályán, Langó, Hang, Holló volt a labda útja, de a vendégek kapusa bravúr­ral hárítani tudott. Nem sok­kal később Hang fejesét há­rította ismét a kapus. A 16. percben nagy lesről in­dított ellentámadás során a hazaiak nehéz helyzetben tisz­táztak, majd Langó beadását rontotta el Hang. Tovább tar­tott a hazaiak fölénye, jófor­mán egykapura ment a játék. A 21. percben Burza éles lö­vését a kapus kiejti, de nincs elöl csatár, aki a labdát a há­lóba küldené. Percenként ala­kult ki helyzet a vendégek ka­puja előtt, de a védelem meg­akadályozta a gólt. A 32. perc­ben budakalászi ellentámadás végén a balösszekötő élesen a kapu mellé lőtt. A 40. percben Burza kígyózik át a vendégek védelmén, már csaknem a ka­puban van, amikor hátulról szögletre mentettek. Ezután még két hazai szögletet értek el, de az eredmény nem válto­zott. A második félidő 2. percé­ben a vendégek veszélyes tá­madása futott végig a pályán, majd az 5. percben már Szűcs előtt nyílik gólszerzési alka­lom, de a vizes talajon elcsú­szott. A 13. perc meghozta a hazaiak rég várt, első gólját. Hang, Burza volt a labda útja, tőlük a cserejátékosként beállt Vitkóhoz került .a labda, aki élesen a jobb alsó sarokba lőtt (1:0). A gól fellelkesítette a hazaiakat, s egyre-másra ve­zették a veszélyes támadáso­kat. A 16. percben hazai szög­let a kapu fölé szállt, 17. perc­ben óriási helyzet Holló előtt, aki centiméterekkel lőtt mel­lé. Ezután tűzijáték alakult ki a vendégek kapuja előtt. Már az egész védelem verve volt, de a labda a vizes fiivön a ka­pu mellé csúszott. A 26. perc­ben Holló, Burza, Hang volt a labda útja, aki ezúttal nem hibázott és nagy gólt lőtt. (2:0). Nem sokkal később ismét Hang, majd Burza előtt nyílt gólszerzési alkalom, de elhi­bázták. A 39. percben Holló beállította a végeredményt. (3:0). A játékidő befejezéséig még több gólhelyzetet dolgoztak ki a hazaiak, de már gólt elérni nem sikerült. Ezen a mérkőzé­sen minden játékos tudása leg­javát nyújtotta, de kiemelke­dően jól játszott a Zubor— Szűcs fedezetpár, Szabó, Mel- lis, Buda hátvédhármas, de a csatársor valamennyi tagja dicséretet érdemel. Még nincs minden veszve, ilyen lelkese­déssel és játékkal további pon­tokat lehet gyűjteni, ami még megmentheti a csapatot a ki­eséstől. (fülöp) a Mirella lakószoba — 14 300 forintért. Mélyzöld kárpitozású székek , állnak az asztal körül, ahol cseh porcelánnal terített a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat dekorációs részlege — szépen, ízlésesen. Csupán a virág hiányzik az asztalközépről — az üzletve­zető azonban megnyugtat: az is lesz, nem feledkeztek el ró­la. Ebben a lakószobában ka­pott helyet a Favorit tv is, 5100 forintért megvásárolható, szintén OTP-hitelre. Nem, nem tévedés: valóban megvá­sárolható minden itt helyben. Egy hétig tart nyitva a ki­állítás, utána kerülhet új gazdájához a vásárolt bú­tor, s a többi tárgy is. S hogy a magánvélemény se maradjon ki a beszámoló­ból: nekem a biharkeresztesi fotel tetszett a legjobban, ára 665 forint. Bútorból bizony nem nagy a választék, ezt a megállapításomat az üzletve­zető is megerősítette: módosítani kellene a je­lenlegi helyzetet, valóban gyöngén vannak ellátva bútorokkal. Rossz a raktározási lehetőség, a négy-ötszáz ezer forintos bútorkészlet nagyon kevés 10—12 község igényeinek ki­elégítésére. Természetes, hogy az ember nem vesz meg akár­mit, főleg ha nem is kis ösz- szegű vásárlásról van szó! Hiányzik a vendégkönyv. Hasznos lett volna ezt is a látogatók rendelkezésére bocsátani, az észrevételek, a javaslatok egy követke­ző kiállítás megrendezését hasznosan befolyásolhat­ták volna. De ne legyünk ünneprontók: a kiállítás mindezek ellenére szép, sőt a példa követésre méltó! A rendezés Hartai Imrét, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áru­forgalmi előadóját dicséri. Ha lett volna vendégkönyv, azt jegyeztük volna be: találjon visszhangra ez a kezdeménye­zés mielőbb máshol is! (koblencz) Tánctanfolyam Monoron A monori művelődési otthon október elején hathetes tánc­tanfolyamot indít külön fel­nőtteknek, általános iskolások és gimnazisták részére. Jelent­kezni lehet a művelődési ott­hon irodájában (Dobó utca felől) hétköznap délelőtt S—11 óráig és délután 6—7-ig. Tandíj felnőtteknek, 120, diákoknak 90 forint. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Bolondos vakáció. Monor: Horgász a pácban. Tápiósüly: Bohóc a falon. Úri: Néma szerelem. Yecsés: Találkozás a minaretben. Lenke „nyugdíjba“ vonult Eltűnt Monorról egy kedves, régi színfolt, a község kis ut­cáin naponta csendes méltósággal végigkocogó, kopottas posta­kocsi. Ahogy időnként feltűnt, egy kicsit mindig visszaidézte a múltat, a posta hőskorát, a század eleji falusi hétköznapok ma már romantikusnak tűnő hangulatát. Együtt öregedett meg nagyapáinkkal — mi, mai fiatalok, legfeljebb csak szabadtéri, mozgó múzeumi tárgyat láttunk benne. S most kiragadta, elsodorta végleg a fejlődés vihara, át­vette helyét a gépkocsi. Tegyük még hozzá, hogy éppen ideje volt. Monoron kívül egyedül Aszódon döcögött még egy társa. Ha a kocsi nyugalomba is vonult, Lenke, az „obsitos” postaló, másutt „alacsonyabb beosztásban” folytatja tovább hat éve megkezdett szolgálatát. A posta vezérigazgatóságának Tarján- ban; Tatabánya mellett van egy erdőgazdasága, ide helyezték véglegesen. A fogatosnak, sajnos, másutt kell munkát vállalnia, a kézbesítő azonban továbbra is a posta alkalmazottja marad. Szöveg: (baky) . ■ -; Lenke a régi postakocsivá Ez már az új szállítókocsi Foto: p. i. Négyszemközt Tóth Palival Ismerős arcot fedeztek fel a vecsési labdarúgórajongók a Honvéd elleni pályaava­KONTYADÓ Sok ilyen ház van Monoron. Sok ilyen, ahol többen laknak együtt, annyira szorosan, hogy beleláthatnak egymás fazekába, életébe — még talán a gondolataiba is. Nem ritka a perpatvar, különösen az asszonyok között, mert hát a fér­finép ritkán ártja magát a veszekedésbe, esetleg csak a ve­rekedésbe avatkozik bele. Mert alkalmanként idáig is fajul­hatnak az ártatlannak induló pletykák — ilyenkor jön aztán a kontyadó. Hat család — két párt Mindezt eléggé ismertem már ahhoz, hogy félig-med- dig kedélyesen vágjak neki a hozzám érkező panasz tisztá­zásának, kibogozásának. Csak­hogy ez a hangulat egycsapás- ra eloszlott mindenki meghall­gatása után. Miről is van szó tulajdonképpen? Van Mono­ron egy bérház. Hat család lakik benne — és két párt. Két pártra szakadtak a lakók, folyik az ádáz harc minden­nap, minden eldobott alma­csutka, gyereklárma, rossz helyre öntött víz miatt. A vi­ta trágár káromkodásba ful­lad, s évenként legalább egy­szer — de néha többször is — a rendőrség vagy a szabály­sértési hatóság kénytelen idő­leges rendet teremteni. K.-né és T.-né az udvaron ülnek. Elmondom, hogy miért jöttem: a panasz fő motívu­ma ugyanis az volt: T.-né nem tűri a gyerekeket, üldözi őket, szegényeket nem lehet bezár­va tartani, játékra, vihánco- lásra van szükségük. T.-né el­csodálkozik. ö? Hiszen neki is van egy fia, aki az udvaron játszik, az sem kimondott an­gyal, dehogyis szól Ő bele ilyesmibe. K.-né arcán az izgalomtól pi­ros foltok ütköznek, és lassan- lassan megtudok mindent, olyasmit is, ami jóval innen van a családi titkokon és túl az emberi ízlés magunkszab­tettel”. „Legszívesebben elköl­töznék” — mondják. Aztán valakinek — T.-nének — mégiscsak eszébe jut egy megoldás. Már vártam, s el­képedve hallgattam, hogy ezt senki meg sem említi. „Házi­rend kellene. írásban közösen összeállítva. És egy kis ember­ség, megértés! Ha már eny- nyien együtt lakunk, alkal­mazkodnunk is kellene egy­máshoz!” — mondja T.-né. de valaki keserűen rögtön rávág­ja: Itt, megértés?! Soha az életben! És újra feltör a pa­naszáradat, melyben gyökere­zik a már-már gyűlöletbe csa­pó intrika. Bosszú vagy megértés ? Megtudom, hogy K.-nénak a küszöbére dobálják a papír­darabokat (persze bosszúból), a folyosórészére köpködnek (szintén bosszúból, ugye), a szomszédok bömböltetik a rá­diót, „hogy a kisgyerek ne al- hasson”, kiabálnak a folyo­són, ha valaki alig várja, állít­ja a csendet, leverik a laka­tot — és így tovább, hosszan, vég nélkül. — Beszéljék meg a dolgo­kat! Ha valakinek panasza van valakivel, menjen őda hozzá, s csendben intézzék el, de ne az ablakból kiáltozva, az egész ház előtt! — próbá­lok győzködni. Hallgatás a vá­lasz. A tekintetekből azt olva­som, hogy marad minden a régiben. Hát tényleg csak a hatóság képes itt rendet teremteni? (S tegyük hozzá: az is csak rövid időre!) Pedig milyen vég­telenül egyszerű lenne a megoldás ... Csak megértés és csepp­nyi emberség kellene a zivatarok felszámolásához. Utóvégre emberek vagyunk. S kis közösségek erősebb békét kovácsol­hatnának — ha akarnák. Mennyivel értelmesebben, szebben élhetnének — idegnyugtatók és feljelentések nélkül. Vajon min múlik, hogy így legyen? (koblencz) ta határain. A lényeg azonban marad. Az egyik család virá­goskertet épített végig, föld­szinti lakásának fala mellé. Gonddal és hozzáértéssel is, hiszen az udvar olyan köves, hogy fűszál is alig él rajta. A falat és a földsávot szige­telőpapír és téglasor választ­ja el. Szépek a dáliák, a zöld gyepszél — mégis feljelentés lett belőle, miszerint „nedves lesz a fal”. A feljelentést az emeleti lakók tették. Panaszáradat Az udvar sarkában dróttal kerített tyúkudvar van. De az egyik lakó kisfia rácsimpasz­kodott a kerítésre, s az jócs­kán lehajlott — újabb patá- lia, zengett az udvar, a kör­nyék. A kisfiúval más baj is van. K.-né panaszkodik: ha lemegy az udvarra, a gyerek krumplival dobálja és „atom- fej”-nek nevezi mindenki fü­le hallatára. Sorolják a pana­szokat, lassan az egész ház' összegyűlik az udvaron, szin­te fröcsköl körülöttem a kese­rűség. „Itt nem lehet élni, senki nincs a másikra tekin­tón. A nézőtéren szerényen meghúzódva ott állt és fi­gyelte volt csapata játékát Tóth Pál, a VIZÉP volt ki­tűnő labdarúgója. Tóth Pál két évet játszott Vecsésen és az MTK-ban, majd a KISTEXT csapatá­ban szerzett nagy technikai, taktikai képzettségét ered­ményesen kamatoztatta. Nagy érdemei voltak abban, hogy a Vecsési VIZÉP a megye egyik legszebben, legstíluso­sabban játszó csapata lett. — Hogy tetszik az új pá­lya? — kézenfekvő volt a riporter első kérdése.' — Nagyon szép. És ezt leg­jobban azok tudják értékel­ni, akik kint játszottak a „topogón” (Kun Béla téri pálya). Egészen más érzés ilyen pályán játszani, és azt hiszem, itt jobban meg lehet valósítani az elképzeléseket. — A csapat idei szereplése? — Az újságból és a bará­tok révén mindenről tudok, mindent ismerek. Eddig, úgy érzem, nagyon jól helytálltak a fiúk. Bár azt hiszem, eb­ben a csapatban ennél is több van. Nincs különbség az NB III éllovasai és az NB II-esek között. — A játékosok? — Nógrádi még mindig na­gyon jó labdárúgó. Ezt ma is bizonyította a Honvéd ellen. Varga Miki nagyon nagy te­hetség és éppen ezért na­gyon féltem őt. Ha nem ka- patja el magát, a sikerek nem szédítik meg, akkor úgy ér­zem, róla még nagyon so­kat fogunk hallani. Ők a csapat vezéregyéniségei — legalábbis így látom én. — Mikor látunk legköze­lebb Vecsésen? — Keveset járok labdarugó- mérkőzésre. Amióta befejez­tem az aktív sportolást, csak a családnak élek. Elég so­kat nélkülöztek engem, amíg fociztam. Mindenesetre azt megígérhetem: október 6-án, az Ikarus elleni rangadón is­mét itt leszek. És nagyon fo­gok szurkolni a fiúknak! Szalontai Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom