Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

Hogyan szélesíthetjük a népművelés tartalmi munkáját? A fenti címben szereplő gondolatot Ősz Ferenc elmúlt heti cikksorozata adta. Nem vitába szállni, nem e tekin­tetben újat mondani kívánok néhány pénteken megjelenő írással, egyszerűen azt sze­retném érzékeltetni, hogy a népművelés mint olyan, rend­kívül összetett valami. Egy járás, vagy megye népművelő munkájából csupán a műked­velést kiragadni és életképes­ségét bizonyítani, vagy létét tagadni csak akkor lehet, ha a szerves egészben tárgyalom a kérdést. Ugyanígy nem különíthető el a népművelés mai szerve­zeti és tartalmi követelmé­nyeit figyelembe véve egy- másik részterület sem (isme­retterjesztés, klubmunka, szórakoztató rendezvények, stb.). Ismételten le kell szö­gezni: a népművelő tevékeny­ség egységét egy-egy megye, járás, község feladatait ille­tően, mely részben országos irányelvekből adódik, rész­ben magában foglalja a jel­zett területeken sajátosan je­lentkező feladatokat, melyek végrehajtásában a formák, módszerek együttesen nélkü­lözhetetlenek, különösen a fő­város környéki peremj árások tekintetében. Milyen tartalmi feladatok megvalósításánál kell ügyesen, színesen és felkészülten hasz­nálnunk a népművelési for­mákat és eszközöket; meny­nyire szükséges a magunk területén az új formák és módszerek próbakő alá véte­le. Bizoyos mértékig, fokmérő­je a m£ munkánknak: tu­dunk-e saját eszközeinkkel és lehetőségeinkkel úgy hatni az emberi érdeklődésre, hogy lépést tartva a század szintjé­vel', megalapozottan újat is tudjunk teremteni. Ez a mi feladatunk és ha ezt végiggondoljuk, el kell mondanunk, ez nem kevés. De hozzá kell tegyük, hogy az emberek tudatformálása csak valamennyi társadalmi és tö­megszervezet együttes tevé­kenységével valósítható meg. A népművelés napjainkban kulcskérdés. Használható ha­gyományos és új formákat és eszközöket kell ennek szolgá­latába állítani. Mit követel mindannyiunk­tól ez a feladat? Gondolkoz­zunk az eszközökről, népmű­velési formákról, lássuk ma­gunk előtt a távlatra és jelen tevékenységünkre vonatkozó kimunkált célt, ehhez szabjuk a feladatainkat, s csak azután kezdjünk el a megvalósítás­sal foglalkozni. Engedtessék meg egyetlen, a közeljövőben aktuális téma, mint példa megemlítése. Országosan előtérbe lépett a hazafias nevelés kérdése. A hazaszeretet, a szocialista ha- zafiság gondolata meghatáro­zott. A népfront közelmúlt­ban lezajlott kongresszusa e tekintetben szabott feladato­kat. Ismeretes a járás honisme­reti vonatkozásban jelentkező alulról induló, eredmények­ben gazdag munkája. Ismere­tes az ezzel kapcsolatban ho­zott járási vb-határozat, mely nagyon kis mértékben reali­zálódott. A falukrónika veze­tésre gondolok. Az országos és járási tartal­mi célkitűzések találkoztak, ez így lenne természetes min­den vonatkozásban. A Hazafias Népfront járási elnöksége határozatot hozott, hogy október 15-én összehív­ja községenként azokat az ér­deklődőket, akik e munkát ott vállalták, hogy a tartalom megvalósításának formájához, a „falukrónika” vezetéséhez ezen a megbeszélésen mód­szerbeli segítséget adjon. Tar­talmi feladat a hazafias ne­velés, része a szülőföld meg­szerettetésére serkentő honis­mereti munka. Egyik nálunk is alkalmazható forma a sok közül a falukrónika vezetése. Módszerbeli segítséget adni feladat a munkában szívesen segítő, de megfelelő ismeretek híján bizonyos mértékig tehe­tetlenül álló embereknek. íme egy példán keresztül az általános feladat előttünk álló modellje, melyben mint a hon­ismereti munka része, színesí- tője részt kaphat a vetélkedő, a műkedvelés és más formák is. Furuglyás Géza Eger SZAKMAI BEMUTATÓ A megyei tanács a megye gyümölcs- és zöldségkertészeti szakemberei részére rendsze­resen szervez szakmai bemu­tatókat. Az_első ilyenre a nyár folyamán Nagykőrösön került sor, a másodikra kedden, Egerben. Az országos cseme­geszőlő-termesztési bemuta­tón járásunkból hat szakem­ber vett részt a gombai Üj Életből, a nyáregyházi Béké­ből és a tápiósülyi Virágzó Termelőszövetkezetből. Ez a bemutató bizonyára nem lett volna érdektelen a tápiósülyi Petőfi, a monori Kossuth és az üllői Kossuth Tsz szakem­berei, yezetői számára sem. ők azonban — ki tudja miért — nem értek el Egerbe. Vb-ülés Úriban vb-ülést tartanak ma 15 órakor, ahol az adóterv teljesítését értékelik. vitán P E S TfMEGVEI HÍRLAP K Ö l Ö N K I A D Ä SA. X. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1968. SZEPTEMBER 20., PÉNTEK A fogyasztási szövetkezetek nyújtsanak több segítséget a háziasszonyoknak Tanácskozás a járási nőtanácsnál A járási tanács szerdai ér­tekezletén a fogyasztási szö­vetkezetek alapszabályairól volt szó. A SZÖVOSZ VI. kongresszusa határozatának megfelelően, az új gazda­A HÁLÁL OKA: ELVÉKZÉS Mi történt a monori Délibáb-csárdában ? Mint ismeretes, halállal végződő verekedés volt Monoron, a Délibáb csárdában. Horváth Pál 37 éves segédmunkás, al- bertirsai lakos szóváltás, majd verekedés közben zsebkésével megszúrta Rendek Kálmán 24 éves monori lakost. A fiatal­ember belehalt sérüléseibe. A rendőrség Horváthot előzetes letartóztatásba helyezte, és az ügyben vizsgálatot folytat. A Monor és Vidéke két munkatársa ebben az időben a Délibáb csárdában tartózkodott. Alább közöljük beszámoló­jukat. Ártatlan közjáték Magas, szőke, harminc év körüli, szemüveges pincér ren­delésünkre két háromcentes Hubertust és fél deci konyakot tesz az asztalunkra. Könnyel­műen egymás mellé helyezi a három poharat, és ha nem akarnánk is, észrevennénk így, hogy a három cent és az öt cent (fél deci) között jóformán semmi különbség sincs. — Uram, lenne olyan ked­ves, hozna nekünk egy hiteles ötcentes mérőt. — Igen, azonnal — feleli, s elinog. Negyed óra elteltével érkezik vissza: — Uram; a féldecis mérő el­törött. — Valóban? Mielőtt komo­lyabb intézkedést kérnénk, hozzon egy ötcentes mérőt! Ismét ellibeg, s csodák cso­dája, az alumínium mérce mégsem törött el, mert hozza, óvatosan, a kezében. — Adja ide, hadd töltsem bele — mondja nem éppen me­leg hangon. — Engedje meg, hogy én 9- mondom neki. Mosolyogva szólok az asz­taltársasághoz: — Figyeljetek! — A hamu­tartó fölé tartom a mérőt, s megrökönyödünk: jó két cent­re való csordul belőle a ha­mutartóba. Nem vitás, a mé­hen hozott nekünk egy kis „pótlást”. — Mi ez? — kérdem. Kaján vigyorral vállat von. — Kérem, küldje ide a veze­tőt! — Jól van — mondja, és im­bolygó léptekkel eltávozik. Zuhaníís a betonpadlóra Már ismét nyolc-tíz perce várakozunk, s kémleljük, jön-e a vezető. Közben egy sötét ru­hás férfit látok megkapaszkod­ni az egyik oszlopnál. Részeg, gondolom magamban. Egyszer csak anélkül, hogy a lába megrogyna, mereven hanyatt­esik, s feje nagyot koppan a betonpadlózaton. Fölpattanok, de az asztaltár­saság lefog: — Ne menj oda, mert meg­vernek. Indulatos mozdulattal szakí­tom ki magam, mivel látom, hogy senki sem mozdul, s oda­sietek. Vértócsában fekszik a férfi. .4 móléit hölgy Egy fehér köpenyes, kissé molett, feketére festett hajú, negyvenöt év körüli hölgyhöz Kút a zöldségeskertben A tápiósülyi általános isko­la tanulói nagyot lépnek előre a politechnikai oktatás terén. Mint Kováts Géza iskolaigaz­gató elmondotta, a gyermekek mezőgazdasági ismereteinek alaposabb elsajátítása céljá­ból még ebben az évben fej­lesztik az iskola mögött húzó­dó gyümölcsös és zöldséges kertet, vízvezetékes fúrott ku­tat szándékoznak ott létesíte­ni. TÁNCEST MONORON A monori művelődési ott­honban szombat este 7 óirai kezdettel éjfélig tartó tánces­tét rendeznek. A rendezőség kéri a fiatalokat, hogy az al­kalomhoz illő, komoly öltö­zékben jelenjenek meg. A táncestén az Ezüst Csillag együttes játszik. futok, gondolom, ő a vezető­helyettes. — Kié az a kocsi? — s ki­mutatok egy Moszkvics 407-es- re. — A vezető kartársé. — Álljon azonal a sérült mellé, hadd vigyük orvoshoz. — A vezető kartárs nem ér rá. — Akkor telefonáljon men­tőkért. — Nincs telefon. — Hozzon egy egészségügyi ládát — emelem fel a hangom, látva azt, hogy közben kényel­mesen törplgeti a pultot. — Ne ordítson — rivall rám. — Van itt másnak is kocsija, menjen az. — Majd hozzáteszi: — Egyébként is hagyjon en­gem békében! — S tovább tö- rölgeti a pultot. A vezető A közben előbukkant veze­tőhöz futok: — Üljön a kocsiba, és men­jünk. — Én nem megyek — vála­szol hidegen. — Miért? — Mert nem megyek! — önnek mindegy, ha egy ember esetleg meghal ön miatt? — Nem én szúrtam meg — s közömbös „hagyjon békén- nel” tovább mosogatja a po­harakat. Ezen a kocsin kívül még kettő áll az udvaron. Az egyik vezető arra hivatkozik, hogy ivott egy kicsit, s nem mer kocsiba ülni. A másik arra, hogy nincs benzin a kocsiban. Dühöngök, s velem együtt még jó néhány ember. Türelmetle­nül újra a fekete hajú, mo­lett hölgyhöz megyek: — Kérem, szóljon az üzlet­vezetőnek, álljon elő a kocsi­val! — Ne szekáljon engem — mondja hidegen és mérgesen, majd hátat fordít. Közben előáll a fekete, régi típusú Tátra, amelyre azt mondták, hogy nincs benne benzin, bekerül a sérült, s a kocsi elrobog. Mielőtt távoznánk, még egy­szer megkérdem a vezetőt: — Miért nem vitte el a sé­rültet a kocsijával? — Tudja miért? Készakarva nem — s otthagy minket. Vil­lan a foíoriporter vakuja. Ki a felelős? A sajtóban eddig megjelent közleménnyel ellentétben te­hát nem mentő vitte a sérültet, hanem a fekete Tátra. Mire Monorra értek az egészségház elé, a földre már egy halottat tettek le. A halál oka elvérzés. A szúrás után mintegy húsz perc telt el, míg végül is az autóba került az ember. Ki a felelős a 24 éves, életerős fia­talember haláláért? Elsődlege­sen a késelő... De egyedül csak ő? Magának a késelésnek tehát nem voltunk szemtanúi. Any- nyit azonban megtudtunk, hogy előzőleg egy három-négy személyből álló csoport össze­szólalkozott — tehát nem volt tömegverekedés! —, a félkarú albertirsai Horváth Pál szét akarta választani őket. Később újabb dulakodás kezdődött, ez­úttal már Rendek Kálmán és Horváth Pál' között. Horváth Pál részéről alaposan fennáll a jogos védelem ténye. Estében szúrta meg késével Rendek Kálmánt, a szúrás a lágyék tá­ján ütőeret ért. — Megszúrtam, segítsenek rajta, hozzanak vizet — mond­ta Horváth. Aztán később el­tűnt. Albertirsai lakásáról ál­lította elő a rendőrség. — Berla — — Tudja miért? ... s a vezető otthagy minket S. I. feltétele sági mechanizmus feladatai megoldásának érdekében az általános fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezetekben új alapszabályokra van sszükség. Az alapszabály előkészítését az alapszabályminta segíti ugyan — de kell, hogy a különböző választott testü­letek, s valamennyi szövet­kezeti tag javaslatokkal él­jen, s így nyújtson segít­séget a szövetkezeteknek alap­szabályuk elkészítéséhez. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetlaeze- tek tagságának csaknem 40 százaléka nő, s a szö­vetkezeti dolgozók között a nők aránya meghaladja az 50 százalékot. A nőket valóban, a szó szo­ros értelmében mindennapos érdekeltség fűzi a szövetke­zethez, hiszen naponta vá­sárolnak a szövetkezeti bol­tokban, s elsősorban ők ve­szik igénybe a szövetkezet különböző szolgáltatásait is. Ezért volt szükség a járási nőtanácsnak erre az értekez­letére, ahol az asszonyok elmondhatták tapasztalatai­kat, • gondolataikat a szövet­kezetek jelenlevő képviselő­jének. A résztvevők éltek is a lehetőséggel: az üllői asz- szonyok képviselője elmondta, hogy csárdából, italboltból több van, mint kellene — de zöldségesbolt az egész kör­nyéken csupán egyetlen­egy, s sokszor az sincs kellően ellátva áruval. Égetően szükséges, hogy a szövetkezet ezen a téren bő­vítse elsősorban hálózatát. A mendei nőtanács vezetője arról beszélt, hogy zöldség­boltjuk kicsi, korszerűtlen, az áru fonnyadt, kevés — ők is itt számítanak segítségre. Szó volt a szolgáltatások­ról, az iskolai reggelizteté­sek sürgős beindításáról, eset­leg mosodák létrehozásáról. Ez az értekezlet csupán el­ső lépés volt a szövetkezet alapszabályának nyilvános, szélesebb körű megvitatásá­ban. Ahhoz, hogy a nők, a szö­vetkezeti nőtanács ér­dekeit érvényesítsék az új alapszabályban, még több javaslatra, elkép­zelésre — sőt, vitára van szükség. A szövetkezetek igazgatósága azzal a céllal bocsátotta köz­re az ezzel kapcsolatos irány­elveket, hogy minél több .tag mondhassa el véleményét, javaslatát — hiszen ez nem­csak a fogyasztási szövet­kezet, de elsősorban a la­kosság érdeke. (koblencz) Tanácstagi fogadóóra Holnap, szeptember 21-én, 9—11 óráig a vecsési tanács­házán Neumann Mihály, 8—12 óráig a maglódi tanácsházán Baczoni István, 16—18 óráig a mendei tanácsházán Pór Ist­vánná és Jakab Sándor, 10— 12 óráig a vecsési művelődési otthonban Somogyi Lajos já­rási tanácstagok fogadóórát tartanak. MAI MŰSOR MOZIK Monor: A ,,P—2” nem jelentke­zik. Vecsés: Boldog Alexander. SPORT Váratlan eredmény Monor—-Nagykőrös 1:1 (0:1) Meglepően nagyszámú néző látogatott ki a szerdai találko­zóra. Sok körösi szurkoló is elkísérte kedvenceit. A mér­kőzés utolsó tíz percét kivéve végig esett az eső, a pálya csúszóssá, a labda nehézzé vált, mégis végig nagy küzde­lem folyt a játéktéren. A lab­darúgás szépségeiből sokat nem láthattunk, csapkodás, közelharc, beszéd, kiabálás, reklamálás volt a kilencven perc jellemzője. Nehéz volt a mérkőzés já­tékvezetői szempontból és sajnos, a Dombai—Halász— Koltai bíróhármas nem is tu­dott kellőképpen felnőni a feladat nagyságához. Téves ítéleteik kevés híján botrány­ba fullasztották a találkozót. Nagykőrös az 5. percben lesgyanús helyzetből gólt lőtt, a partjelző jelezte a lest, Dombai játékvezető érvénye­sítette a gólt, 0:1. Az első fél­időben még Monor lőtt ér­vénytelen gólt. A kiegyenlítés a második félidő 6. percében született meg Kürtösi révén, 1:1. A 20. percben jobb oldali támadás végén György lőtt Rétfalvi kapujára. A csúszós, nehéz labdát a kapuvédő nem tudta biztosan fogni, kezéből a gól­vonal mögé perdült, s csak onnan tudták a védők tisztáz­ni. Les címén ezt a gólt nem adta meg a játékvezető. Ügy látszott, a biztos győ­zelem reményében érkezett Monorra a körösi gárda, mert ahogy múltak a percek, úgy lettek egyre idegesebbek és durvábbak. A játékvezető so­rozatban állította még a küz­delmet, valósággal, „szétfü­tyülte” a perceket, komolyabb fegyelmezés eszközéhez azon­ban nem nyúlt. A körösieknek ezt az ideges hangulatát hasz­nálta ki Monor, s egymás után vezette támadásait. Kürtösi, Petries, Tóth Csaba ostro­molta a kaput, a vendégvéde­lem azonban ha másként nem, hát úgy védekezett, hogy fel­vágta a monori csatárokat. Az egyik akció végén Kürtösit úgy vágták, fel az alapvonal mentén, hogy a kerítésig re­pült ki. Bírói sípszó nem volt. Pár perc múlva egy beívelt labdát Tóth Cs. ritkán látható megoldással, hátraollózva kül­dött kapura, de az pontosan a kapus kezébe esett. A mérkőzés végén a nagy­kőrösiek jobbösszekötője dur­ván megsértette a játékveze­tőt, ezért, bár a találkozónak vége volt, a játékost kiállított- nak nyilvánította. Végül is, váratlan eredmény született, mind Nagykőrös, mind Monor szempontjából. Természetesen mindkettőnek más szemszögből váratlan. A játék képe alapján igazságos a döntetlen. Jók: Hajdú, Simonovicsi Szolnoki, Petries, Kürtösi. —d. a.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom