Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-20 / 221. szám
19G8. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK r»i Kicni Horány búcsúzik a nyártól Kacérkodik, kacérkodik velem a gondolat, s le is írom, mert hogyan is maradhatna bennem... Igen, ha ez jutott az eszembe; hát... istenem...! Ki tehet róla? Nos; Horányba a minap beszökött az ősz... Kicsit párás, meleg délelőtt volt, bágyadt napfénnyel, kellemes csenddel, s most írjam le, hogy itt-ott ugyan sárgul a levél, de mégis a zöld él még többségben, s talán eszébe sem jutna az embernek az ősz, ha nem tudná, hogy... Amikor a komp átvitt bennünket Dunakesziről Horányba, távolabb két imbolygó pontot láttunk az összehú- zódszkodott Dunán ... — Csak nem fűrödnek ott? •— szakadt ki a szánkon. Mire a hajós: — Miért ne? Még nem elyan hideg a víz. Ízlés vagy edzettség dolga, hogy kinek mi a hideg... A lényeg annyi, hogy ez eddig ugyancsak nyárba illő kép volt, azonban bent a szigeten a Horány Gyöngyében — már visszavonhatatlanul ősz van... A székek egymás tetején magasodnak, rendben, mint valami raktárban, a söntés polcai üresek... Ez az ősz, a csalhatatlanul jellegzetes ősz...! A személyzet még itt van, pakolnak, csomagolnak, illetve így a délelőtti fényben —■ egy kicsit napoznak... Oh, jártam itt ennél hidegebb napokon is, amikor a mostanihoz hasonló csend volt, de mégis mennyivel má- sabb hangulat! Akkor ugyanis tavasz volt, a nyitás napjai; a vendégvárás...! Most meg? Nosztalgia. — Végül is, hogyan sikerült a szezon itt a szigeten? — A kérdés először Horváth Ist- vánnénak szól, aki az üdülő gondnoka. Mert van itt a ho- rányi fák sűrűjében néhány hosszú épület, apró szobács- kákkal, ahol egyesek a hétvégi pihenőjüket töltik, mások az egész szabadságukat. Olyan embereknek való Horány, akik szeretik a csendet, a nyugalmat. Nem valami modern üdülőtelep ez. Szóval: .eredeti minden, s van, aki ezt szereti éppen... — De hányán vannak ilyen emberek! — mondta a gondnokasszony, amikor így eltűnődtünk Horány szépségein. — Az idén, április elseje óta, mert akkor nyitottunk — magyarázta az asszony —, körülbelül ötezer vendégem volt... Ök télen is itt maradnak. A gondnokasz- szony férje hajós, a kompot vezeti. Ezután majd ritkulnak a járatok is: idestova várják a tavaszt. A Horány Gyöngye — az étterem — vezetője, Tóth István elhagyja a szigetet, mint ahogy nyolc esztendeje minden ősszel. Nem bú- csúzkodik nosztalgiával, ahogy a vendég teszi. Elmúlt a nyár, hát elmúlt... Igazi vendéglátó szakember. Papírt, ceruzát vesz elő, egy kis hozzávetőleges számítás: — Nyolc évvel ezelőtt — mondja végül —, amikor ide jöttem 150 ezer forint körül volt az üzlet vesztesége. Azóta minden nyáron jobban-jobban ment. Az idén a tiszta nyereség olyan 150—200 ezer forint körül lesz ... Végeredményben nem rossz ... — És most? Most mi lesz? A vendéglő bezárt, mit tesz a vendéglős? — Egy kis sétára indulok Nyugat-Európába. Vagyis; most megy nyaralni, mert amíg más nyaralt, addig dolgozott. Azután pedig, ha visszatér, s most Tóth István kedvenc témája következik; — Nyitjuk Vácon a Fehér Galambot — magyarázza. — Másfél esztendeje zárták be ezt az üzletet, s azóta tatarozzák, építik, újítják ... Valójában, régi, jóhírű vendéglő a Fehér Galamb, csak az utóbbi időkben már kissé lezüllött... Most aztán szebb lesz, mint valaha ... Hogy jobb is lesz, mint valaha — ez elhatározás. Tóth István elhatározása, aki ugyanis vezető lesz az új Fehér Galambban. Egyébként úgy hírlik, hogy ha elkészül a Fehér Galamb, párját ritkítja a megyében. A Váci Vendéglátóipari Vállalat kétmillió forintot fordít az építkezésre, berendezésre. Az étteremben 250 vendéget tudnak fogadni, mellette bisztró nyílik... A konyhát a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően rendezik be ... Mintegy 70—80 alkalmazottja lesz. A megnyitót november 7-re tervezik. — Esténként zene szól majd, énekesnőt szerződtetünk — magyarázza Tóth István, s mi hallgatjuk kissé még mindig búsongva azért a horá- nyi őszön. Aztán felszakad még egy sóhaj, s hátat fordítunk a szigetnek mondván: — Még szerencse azért, hogy megint nyílik egy vendéglő, s valahogy azért csak kihúzzuk tavaszig... Dékiss János EGY & TÖBB vizsgálat vélemény A levelet e sorok írójának címezték, s tartalma nem volt sem barátságtalan, sem barátságos. Korrekt tényköz- lésnek látszott, miszerint Dunakeszin, a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat II. gyárrész kárpitosműhelyében a heti 44 órás munkaidő bevezetése — január — óta havonta 60—80 forinttal kevesebbet keresnek az emberek. A levélben ez áll: „Csak akkor dolgozunk szívesen, ha valóban megmarad a kereset, amit a napi nyolcórás munka mellett kaptunk.” Egyetértek, egyetértek, bólogattam, hiszen ezt a kormányrendelet is kimondja. A levél végére érve azonban valami nem tetszett. Hiányzott a föladó, „szerényen” csak az állt a levél alján, hogy a „II. gyárrész kárpitos dolgozói”. Bevallom: soha nem szerettem, ha valaki valak i k nevében lép fel, de megnevezni nem akarja magát. Miféle képviselő az, aki névtelenné — tehát megta- lálhatatlanná — teszi magát? Azért persze kimentem Dunakeszire. A kettes gyárrészlegnél a kárpitosok felől érdeklődöm. A megszólított kérdéssel felel vissza: — Vizsgálni tetszett jönni? — Mit? — Hát bérügyben, nem? — De igen. Honnét gondolta? — Hát Divat A Győri Textilipari Vállalat új termékkel bővítette „repertoárját”. Megkezdte a batiszt fejkendők készítését. A gyár tervezői háromféle minőségben úgynevezett tar- kánszőtt batiszt- ból készítik a legújabb divatcikket. A győri textil új terméke minőségben azonos a svájci kendőkkel, nem fakulnak, mosásállóan készülnek. papír. Azért nyugodt arcot próbálok vágni és magamra erőszakolt fennköltséggel a következőket mondom a nagyfőnöknek: — Adj néhány nap gondolkodási időt. Teljesen le vagyok sújtva! Ráadásul kihagy a memóriám! De hidd el nem én vagyok ez a paskolós fickó... Látom a főnök arcán, hogy egy szavamat se hiszi, gúnyosan vigyorog. Elindulok az ajtó felé, mire kilépek kétezer is bokánrúgon magam. Másnap ismét hivatott a diri. A köszönésem nem fogadja, kezem lelőtt madárként visszahull, hellyel sem kínál. Egyenesen az arcomba mereszti a kérdést: — Mit mondtál te rólam tegnap, a szobádban? — Nem tudom kérlek, hogy mire gondolsz? Tegnap én nagyon sok mindent mondtam a szobámban — és amíg ezt mondom arra vigyázok, nehogy észrevegye az arcomon, hogy legszívesebben képen vágnám. Erőlködésemben érzem; arcom torz vigyorba torzul. — Tudod te nagyon jól, hogy én mire gondolok! De erre is adok haladékot. gondolkodj öre/'em! Ma dühös vagyok rád és félő, hogy dühömben igazságtalan lennék. Most elmegyek egy hét szabadságra. Kipihenem magam. Akkor mind a két ügyet tisztába rakjuk. Kijöttem és megúsztam, nem rúgtam önmagam bokán. De egy hétig kőrakás volt a gyomromban. Ha rámkö- Rzöntek összerezzentem, utáltam a világot, reggel fejfájósan, szédülve ébredtem. Az üzemorvos azt mondta, hogy egy ■ kissé magas a vérnyomásom. Nem akar megiieszteni. de ez a 180-as vérnyomás férfaiknál ebben a korban már hypertonia. Ieazán kedves ember. Nem nagyon ijedtem meg. csak egv fél órájg ültem még a székébe, aztán betámolyogtam a szobámba, ledőltem egv kicsit az íróasztalomra aludni. Telefoncsengésre ébredtem, hivat az igazgató. Az előszobában azt h'szem eev zseniális gondolatom támadt, mert Mancikától a nasv főnök első titkárnőjétől azt kérdeztem: — Mi van? — és az igazgató irodájának névnáTott aitajára böktem kifejező, férfias hüvelykujjammal. — Jó hangulat.. 1 főzöm a feketét maguknak... konyakot is hozatott az öreg. Menjen be, már várja. A titkárnőnek egy szavát sem hittem, a nyomorúságomon röhög, gondoltam magamban és gúnyolódik. Szóval ki vagyok rúgva. Helyes, únom már. Itt van ez a tökfej, ez a despota basa... Ezek a titkárnők többet tudnak a vállalatnál, mint bárki. A főnököt is lekörözik, mindenesetre azt mindig hamarább tudják, hogy a főnök bukik, mint maga a bukott, ártatlan jószág. Hát akkor pont az én bukásomat ne tudná Mancika, a titkárnők gyöngye? Nem azért, hogy dicsekedjek, de nagyon gyors észjárású fickó vagyok, mert ezt még az ajtó nyílása közben sikerült végig gondolnom. A főnök gyanúson hátba vereget, kezet ráz és tényleg jön a fekete, valamint a konyak. Én közben szórakozottan, mintegy megbabonázva Mancika lábikráit nézegetem; jé, milyen csinos ez a nő! Pedig már húsz éve együtt dolgozunk és pont most kell észre- vennem? — Rendben vannak az ügyek. Kivizsgáltattam mindent. Mátrafüreden, a Vörös Lobogóban nincs is pincérnő. Megtudtam, hogy ott Béla, a 60 éves lúdtalpú pincér szolgálja ki a vendégeket, azt minek paskolgatnád, hacsak... — kedélyeskedett a főnök. Aztán így folytatta: — És amit mondtál..., nos arról kiderült, hogy nem te mondtad, hanem neked mondták és az a pláne benne. hogy éppen te védtél meg a hátam mögött — most már teli szájjal röhögött, örült és még hozzátette szellemesen: — Szóval a többi stimmeL — Hát kérlek, azért szólhattál volna előbb is. Tudod az embernek azért nem olyan nyugodtak az éjszakái, ilyen helyzetben. Hiszen együtt voltunk inasok. együtt katonáskodtunk, egymás szájából szedtük ki a cigarettavéget a hadifogságban, és te így idegesíted az embert. a régi kenyeres cimborádat? — Ne légy érzékeny! Mindig ilyen voltál. Több férfiasságot! Keménység, határozottság, ez jellemzi a férfiembert. Az élet a gyávákat, puhákat kegyetle- rül eltapossa... — itt abbahagyta a szpicset, mert felbúgott az igazgatói telefon. — Igenis, miniszter elvtárs .■*.. — mondta az én egyetlen szeretett főnököm a kagylóba, és közben háromszor meghajolt. Amikor letette a kagylót sápadtan, saját magától félhangosan azt kérdezte: — Vajon mit akarhat az öreg? A jövő hétre hivat magához. Most egy hétig idegeskedhetem — azután felordított: — Tönkreteszik az embert! Nem lehet így dolgozni! Milyen vezetési rendszer ez? Miféle bánásmód az emberekkel? A káderekkel!? Nem akartam zavarni a magánszámot, kijöttem és fellelkesülve az imént hallott biztatástól, vettem magamnak a bátorságot és finoman, érzéssel, megcsíptem Mancika rózsás orcáját. Pas- kolni azért még nem paskoltam. Azt a jövő hétre halasztottam, addig gyűjtöm az erőt, mert „a gyávákat, puhákat kegyetlenül el tapossa az élet”! Mindenesetre az én gyomromban már kőzúzalék sincs. En most sírok! Az esküvőn a lányos mama nem sírt. Sem a beszéd alatt, sem a nászinduló hangjaira, semmire sem eredtek meg a könnyei. A fiús mama mintha pótolni akarná a dolgokat, zokogott, potyogtak a köny- nyei és közben sértődötten, de lehet, hogy csak némi malidéval megkérdezte: — Drágám, te nem sírsz? Neked nincs szíved? — Nem sírok, bár szívem, gondolom, azért van! — lakonikus, de lényegében teljesen kimerítő válasz volt. Egy év múlva a fiatal férj, ki tudja, hogy történhetett meg, hiszen nálunk Magyarországon ez elég ritka dolog, nos a fiatal férj berúgott, hazament és megverte a feleségét, mint szódás a lovát. Ekkor a lányos mama telefonon felhívta a fiús mamát és a következőket mondotta volt: — Látod drágám, én most sírok.; (suha) voltak már itt ebben a dologban. — Honnét? — Pestről, a szakszervezettől. — És? — Nem fontos... — mondja egyszerre bezárkózva, s amikor nevét kérdem, azt sem mondja meg. No és útbaigazítani is elfelejt... A középkorú férfi kárpitos, régi gyári dolgozó. Kéri, a nevét hallgassam el. — Miért? Kicsit restellkedve felel: — Van néhány olyan ember, aki piszkálni kezdene. Akiknek semmi nem jó. Nemrég jöttek ide, többet kapnak, mint nem egy igen régi ember, s mégis, elégedetlenek. Dehát nem szeretnék én leállni velük huzakodni. A kereset különben? Nekem száz forinttal átlagban nagyobb, mint tavaly volt. Volt emelés ebben az esztendőben, s egy- kettőt kihúztak odafönn, a nagyirodán, mert már túlzott lett volna a bérük... Talán ezért is az elégedetlenség ... A gyár szakszervezeti bizottságának irodáján, az egyik munkatárs: — Igen, volt a kárpitosok ügyében felsőbb szakszervezeti vizsgálat, s általában, az egész munkaidőcsökkentést elemezték a felsőbb szakszervezeti szervek... Én nem ismerem a részleteket, aki ismeri, éppen nincs itt. 1968. január elsején a járműjavító egyike volt annak a hat megyei üzemnek, ahol kísérleti jelleggel bevezették a heti 44 órás munkaidőt. Július elseje óta pedig már véglegesen rövidebb munkaidőben dolgoznak. A heti négyórás rövidítés az időalapot 9,1 százalékkal csökkentette. A bér esetében a fölszabaduló időre számított arányos rész 5,8 százaléka kerül az alapbérbe, a többi mozgóbérként év köbén fölhasználható tartalék maradt. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa — a munkaidő-csökkentés általános tapasztalatait vizsgálva — megállapította, hogy néhány szorzószámot nem jól alkalmaztak, s így akadtak, akiknél a kereset átmenetileg csökkent. E megállapítás alapján, valamint a gyárvezetés eredeti szándékainak megfelelően, január óta kétízben hajtottak végre személyi — tehát alap-----órabére melést. A korábban említett 5,8 százalék — átlagosan — ötven fillér emelést tett ki, majd márciusban 15 fillér, májusban ismét 15 fillér átlagos szemé- lyiórabér-emelésre került sor, s augusztusban ismét volt mód béremelésre. A számítások szerint — a gyárrészlegek ugyanis önállóan gazdálkodnak a bérkereteken belül — 1967-ben kevesebb ember kapott bér-' emelést, mint ebben az esztendőben. 1967-ben a tervezett éves átlagbér 21108 forint volt, a tényleges 22 ezer forint. 1968-ra a tervben 22 132 forint szerepel, s ezt — mint mondják — túlhaladják, több lesz a tervezettnél. A gyári átlagot tekintve a kettes gyárrész kárpitosműhelyének dolgozói — mintegy negyven szakmunkás — kere-. setükkel az élmezőnyben foglalnak helyet, s éppen ezért a gyárvezetés valóban felülbírálta a gyárrészleg javaslatát, néhány ember esetében nem találta indokoltnak a további emelést. Ezt azonban — mint nekem elmondották — az érin-, tetteknek nem magyarázták meg világosan és közérthetően a műhelyben. A személyzeti és munkaügyi osztály vezetőjének szobájában a kárpitosműhely dolgozóinak kartonjai közül találomra kiemelek négyet. A túlóra és jutalom nélkül számított átlag- kereset 1967 júliusában s 1963 júliusában a következő volt: Ignácz István 2150, illetve 2319 forint; Fekete András 1560, illetve 1734; Görbe József 1775, illetve 1908; Marik Gyula 2166, illetve 2339 forint. A véletlen kiválasztás tehát amellett tanúskodik, hogy emelkedtek s nem is kis mértékben a keresetek. Azt szokták mondani, hogy amikor pénzről van szó, any- nyi az igazság, ahány az ember. Nos, ebben az esetben nem így áll. A tények egyetlen igazság mellett szólnak. Ügy látszik, jó oka volt a levélírónak, hogy ne nevezze meg magát.. Mészáros Ottó A közélet hírei Dr. Kántor Istvánt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a péceli Felsőfokú Baromfitenyésztési Technikumnál betöltött igazgatói munkakörétől és tanszékvezetői megbízatásából felmentette, és egyidejűleg a budapesti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba tanári és tanszékvezetői beosztásba áthelyezte. Zsuppán Józsefet, a törökbálinti Ipari Szerelvény- és Gépgyár műszaki igazgató- helyettesét állásától felmentették, s egyidejűleg műszaki igazgatóhelyettessé nevezték ki Szolga Józsefet, a Vörös Csillag Traktorgyár volt műszaki igazgatóját. A váci és szobi járásban Kenyér este - blokkért A váci és szobi járásból naponta több tízezren járnak Budapestre dolgozni, s a későn hazajáróknak állandó gondot okoz a kenyér vásárlása, mert délutánra rendszerint kifogy a boltok készlete. A bejáró dolgozók ellátásának javítására a Váci Sütőipari Vállalat a vasútvonal menti községekben és a városban kenyér- bizományosokat szerződtetett. A munkába indulók a vasútállomáson elhelyezett számozott blokkról annyi szelvényt szakítanak le, ahány kiló ke» nyérre szükségük van, s a szelvények felmutatásával este kilenc óráig az állomás közelében lakó bizományostól megvehetik a kenyeret. A bizományosok ugyanis délben — az elfogyott blokkok alapján — megrendelik a szükséges mennyiséget, amit az üzemek csomagolva szállítanak. A sütőipari vállalat egyelőre a két járás húsz községében létesített kenyérbizományosi lerakatot. Ötéves az ÉVIG Előadássorozat a Technika Házában Az Egyesült Villamosgépgyár — melynek Cegléden is van gyáregysége — öt esztendővel ezelőtt alakult több vállalat összevonásából. A jubileum alkalmából szeptember 25-től 27-ig előadássorozatot rendeznek Budapesten a Technika Házában. Az előadások értékelik az ÉVIG helyét a magyar villamosiparban, foglalkoznak a villamosgépipar fejlesztésével és áttekintik a nagyvállalati szervezet és a gazdasági átalakulás hatását a forgógépipari ágazat gyártásszervezésére és a technológiák fejlesztésére. Az előadás- sorozattal egyidőben az ÉVIG Gyömrői úti művelődési házában kiállítás is nyílik.
