Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-11 / 213. szám
1««S. SZEPTEMBER 11„ SZERDA Ahnasziiret Aimafavirágzás EGYSZERRE A verőfényes szeptemberi nyárutón áz ország délnyugati tájain szinte megújhó- dott a természet. A zalai községekben számos ház körüli kertben a tavaszihoz hasonló orgonavirágzást figyeltek meg. Legszembetűnőbb azonban a tömeges szeptemberi aimafavirágzás. A Zalaszent- gróti Állami Gazdaság központi üzemegységében javában szedik a korán érő fehér télialmát, s ugyanezek a fák tele vannak virággal is. A menyasszonyi csokrokhoz hasonló virágzó almafákat tömegesen lepték el a mézre, virágporra éhes méhrajok. Kevesebb a vita Munkaügyi döntőbizottságok tanácskozása Tegnap tartották meg a munkaügyi döntőbizottságok elnökeinek II. megyei tanácskozását a Pest megyei Tanács nagytermében. A munkaügyi döntőbizottságok tevékenységét dr. Kinicsek József, a megyei területi munkaügyi döntőbizottság elnöke értékelte. Pest megyében 327 munkaügyi döntőbizottság dolgozik, amely a munkaadók és a munkavállalók közötti vitás ügyekben a társadalmi bíráskodást gyakorolj á. Az elmúlt évben 4826 panasszal foglalkoztak. Különösen sok munkaügyi vita van a megyei Állami Építőipari Vállalatnál, az 1-es Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége kedden Kállai Gyula elnökletével ülést tartott. Meghallgatta Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront elnökének beszámolóját az időszerű hazai és nemzetközi kérdésekről. Az elnökség kifejezésre juttatta egyetértését a beszámolóban elhangzottakkal, s megállapította: belpolitikai, gazdasági életünk egészségesen fejlődik. A nemzetközi kérdéseket áttekintve az elnökség megállapította, hogy a Hazafias Népfront eredményes felvilágosító tevékenységet végzett a vietnami testvéreink hősi harca iránti szolidaritás kibontakoztatásáért. A beszámolóval kapcsolatban az elnökség egyetértett azzal, hogy a moszkvai szovjet—csehszlovák megállapodás jó alapot nyújt Csehszlovákiának a politikai konszolidációhoz, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének, testvéri barátságának szorosabbra fűzéséhez, ÁLLATKÓRHÁZ AKÜV üzemegységénél, a Csepel Autógyárban, a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáregységében és a járási közös munkaügyi döntbizottságok- nál. A vállalati döntőbizottságok nem fordítanak elég gondot a dolgozók ügyeinek intézésére, gyakori, hogy több hét telik el a panasz benyújtásától a tárgyalásig. Az is előfordul, hogy hiányosan szerzik be a legfontosabb iratokat, bizonyítékokat, vagy különbséget tesznek az ellenérdekű felek között, pedig azonos jog illeti meg a I dolgozót és a vállalat képviselőjét. Mindez nem jelenti azt, hogy nem történt javulás az előző három évhez viszonyítva, hevesebb például a munkaviszony megszüntetéséből származó viták száma. A munkaügyi döntőbizottságoknak a fegyelmi eljárások során gondot kell fordítaniuk a törvényesség betartására. A vétséget közölni kell a dolgozóval, védekezését meghallgatni és figyelembe venni a javára és terhére szóló körülményeket, általában differenciáltan ítélkezni. Hegyvári Ferenc SZMT-tit- kár a nélkülözhetetlen szakirodalomra hívta fel a figyelmet. Különösen a járásoknál nehezíti a munkát, hogy a SZOT-határozatokat, a Munka című folyóiratot és egyéb rendelkezéseket nem, vagy csak későn kapják meg. Az előadásokat vita követte, majd ismertették a II. országos tanácskozásra delegált megyei küldöttek névsorát. Végezetül, munkájuk elismeréseképpen a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Bácskai Péter, Fabó István és Kotlár Károly, az ezüst fokozatot pedig Akantsu MargelL.E.cspdi Angj-ág, Jónás Gyula és dr. Körösi' László. Nyolcán tárgyjutalomban részesültek. Cegléd. Új lakótelep. Négyemeletes korszerű lakóházak, egészségesek, szépek, öröm lesz bennük az élet. És árnyékukban az állatkór- ! ház. Távolról sem a legideálisabb szomszédság. Persze amikor az állatkórház itt kezdett működni, a környék szabad térség volt. A lakótelep épülésével egy időben kellett volna gondoskodni a kórház új helyéről. A KÖJÁL ezért tagadta meg a beköltözési engedélyek kiadását. Ám lakáshiányban meddig lehetséges a rendelkezéállandó munkára KIEMELT TELJESÍTMÉNYBÉRREL azonnal felveszünk kőművesekéi, kubikosokai, ácsokai és férfi segédmunkásokat. Szállás, hetenként szabad szombat, étkezés, utazási jegy van. JELENTKEZÉS : Április 4. Építő Ktsz Bpest Vili., Auróra u. 23. sek betartásához ragaszkodni? Az állatkórház igazgatója, dr. Kómár Gyula volt szíves megmutatni az intézményt. Szűkén vannak. A jelenlegi helyzetük a munka alapvető feltételeit is alig- alig biztosítja. , — Igazgató úr, mikorra várható a költözés? — Itt, ahol jelenleg a kórház működik, bölcsőde létesül majd. De, hogy mikor? Véglegesen és hivatalosan a kórház új épületeinek a helykijelölése sem történt meg. A tervek készítésére még senki sem kapott megbízást. Kómár Gyula professzor a kórház forgalmáról készült statisztikából idéz néhány adatot. Eszerint 1957-ben 411 állatot kezeltek, gyógyítottak, míg 1967-ben már 17 600 beteg állatot! Nem tévedés, nem elírás még ha hihetetlennek is tűnik a nagy különbség. Több száz kilométerről hozzák a beteg állatokat, hiszen itt minden műtétet elvégeznek. Méghozzá sikerrel. A kórház híre-neve tehát országosan ismertté vált. Várható, hogy a forgalom tovább növekszik. Ugyanekkor például a laboratórium céljait szolgáló szoba egyben az iroda is. És itt kénytelenek végezni a sterilizálást, ez a műszerraktár, s ide helyezték a kórház gyógyszertárát is. Az istálló kicsi, a „pácienseket” olykor a garázsban kénytelenek elhelyezni. Most már mindenképpen megoldást kell találni az állatkórház igényeinek kielégítésére. Újhartyánban - szőlőügyben Tapasztalatcsere a legjobb borászoknál Itt a szüret. A lapok első oldalain megjelentek a mosolygó lányok, kezükben nagy fürtű szőlőkkel. A kirakatokban kelletik magukat a legszebb csemegék—saszlák. A borgazdaságokban nagyüzem. A tsz-ekben is. A da- basi járás termelőszövetkezetei közös tapasztalatcserére gyűltek össze Ujhartyán- ban az Uj Élet Tsz-ben. Az agronómusok és brigádvezetők megvitatták. a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás időszerű kérdéseit. A tszcs-ben a borkészítés a nemrég vásárolt gépsorokon történik. A 40 ezer mázsa szőlőből azonban csak négyezer mázsát tudnak tárolni, illetve tároltatni. Ujhartyán- ban sok az új telepítésű szőiő; 106 katasztrális holdon bor-, 15 holdon csemegeszőlő terem. A közel 40 résztvevő a helyszínen nézte végig a művelési módokat, a feldolgozást — a 220 ezer forintért vásárolt gépeken — a tárolást. A bemutató vezetője az Uj Élet elnöke, Sásai Antal volt, a szakmai összefoglalót Laczi Károly főmezőgazdász tartotta. Az ország egyik legjobb szőlőtermelő tszcs-jótő1 volt mit tanulni... Aszály után Építkezik — az építőipar Vácott már évekkel ezelőtt közös építőipari vállalkozást hoztak létre a járás és a város termelőszövetkezetei. A műhelyek, irodák, raktárak s különböző melléképületek más-más utcában voltak. Most a gödöllői kövesút déli oldalán, a Kossuth Tsz másfél holdas gyenge _ homo- kosáh ’ a''tsz’rípí faipari * Vállalat kialakítja központi telephelyét. Jónéhány hete már, hogy az országban hol itt, hol ott, vagy mindenütt esik az eső. A talaj komolyan beázott, az ekék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kukorica mélyebbre nyúló gyökereihez is, a rétek, legelők kizöldültek. Minden jel arra mutat tehát, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperiódusop. Elérkezett tehát a tanulságok levonásának ideje. A tanulságok pedig igen meglepőek. A tényekkel szemben nemcsak a városi közvélemény áll kicsit értetlenül, de a parasztok, sőt a szakemberek is. Egy ilyen, hónapokig tartó vízhiány és ennek a végén érkező perzselő hőség korábban bármikor esztendőkre tette volna tönkre a parasztokat és megrázta volna az egész országot is. Most pedig? Igaz, vannak gondjaink. A kertészeti termékek árai általában magasak és az állattenyésztők többé vagy kevésbé súlyos takarmánygondokkal küzdenek. De mégis tény. hogy a népgazdaságot az aszály nem rázta meg, koplalást nem okozott. Minden előzetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk a 13 mázsa felett van, tehát messze meghaladja a korábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kukoricatermésünk rekordokat nem ígér, de a Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei erősen bíznak abban, hogy a tavalyi átlagot meghaladja. Sertés- és szarvasmarha-állományunk egyaránt magasabb a tavalyinál. Hol van tehát a magyarázata annak, hogy viszony lag csekély károkkal vészeltük át a természet kegyetlenkedéseit? Furcsán hangzik, de igaz, hogy semmi külön, vagy különleges magyarázat nincs, a siker titka az elmúlt esztendő következetes mezőgazdaságépítő munkájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az Ötven hegedű Készülődés az első magyar hegedűkiállításra A budapesti művészeti hetek egyik érdekes eseménye lesz az Iparművészeti Múzeumban. szeptember 28-án megnyíló hegedűkiállítás. Rendezői két fiatal zenetörténész, Erdélyi Sándor zenetanár és Gábry György, a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa. Még a kiállításra kerülő vonóshangszerek válogatásánál tartanak. Nem könnyű a munkájuk, több száz hegedű, lényegesen kevesebb cselló és kisszámú nagybőgő közül kell kikeresniök a legszebb és hangszertörténeti szempontból legjellegzetesebb darabokat a Magyarországon először megrendezett hegedűkiállításra. A kiállítás jelentőségét növeli, hogy kizárólag magyar mesterek készítményét mutatják be. Mégsem lesz teljes a hegedűkészítőknek, a magyar művészeti ipar jeles kézműveseinek ez a seregszemléje. Noha századunk első harmadában készült vonóshangszerek is kerülnek a tárolókba, a ma élők művei nem szerepelnek közöttük. — Legközelebb, persze csak két-három év múlva, az élő mesterek műveiből is rendezünk kiállítást — közli Erdélyi Sándor. — Az is, ahogy a most megnyíló, bizonyíték lesz arra, hogy a magyar hegedűkészítők minden tekintetben felvették a múltban ér felveszik ma is a versenyt a legjobb külföldi mesterekkel. Arról beszél ezután, hogy a hegedűművészek többnyire külföldi mesterhegedűt igyekeznek szerezni és azzal hangversenyeznek. Sőt, aki csak éppen hegedül valamit, az sem adja alább, mindjárt cremonai hegedűről álmodozik. Más ipari területen már eloszlott a magyar gyártmánnyal szemben táplált előítélet, de a hegedűknél sajnos még mindig sokakban él. — Teljesen indokolatlanul — jegyzi meg Gábry György. — Szinte a hegedűkészítés kezdeti korszakában, már a XVII. század legelején számos hegedűkészítő élt Magyarországon, úgyhogy külön magyar iskoláról beszélhetünk. Az olasz mesterek •. zengő hangú ■ modelljeit választották mintául, de jellemző stílusjegyeket alakítottak ki hegedűiken. Ezenkívül magyaros jellegű faragással díszítették a hangszert. Nemcsak külső hagyományai vannak azonban a magyar hegedűkészítésnek, a régi mesterek minőségi munkát végeztek, és végeznek most is. A XVII. század eleje óta 450—500 magyar hegedűkészítő, ki tudja, hány hegedűt csinált. Ma, egy tucatnyi önálló magyar kisiparoson, a szakma csupa kitűnő mesterén kívül náluk nem sokkal több, velük egyenlőrangú hegedűkészítő dolgozik a hangszergyárban, ktsz-ekben is, néhányan pedig más munkaterületen keresik a kenyerüket. Pedig sok jó magyar hegedűre lenne szükség. — Hadat kell üzenni annak a felfogásnak, hogy tanulni akármilyen hegedűn lehet. Jó hangszer kell a tanuláshoz is és a magyar mesterek tudnak jó hegedűt készíteni — mondja Erdélyi, a tanár. A most megnyíló kiállításon egyébként ötven régi magyar hegedű, néhány cselló és talán egy nagybőgő lesz látható. Volna még ennél is több mestermű, de a kiállítás részére egyetlen terem áll rendelkezésre, több nem fér el abban. A Nemzeti Múzeum hangszertárában őrzött régi magyar hegedűk közül 12—14 kerül a kiállításra. A többit magángyűjtők adják kölcsön. A magángyűjteményekből viszont nyolc, vagy tíz egyetlen helyről került ki, az egyik rendező, Erdélyi Sándor gyűjteményéből. Közel negyven, . különböző időben készült, és különböző mesterek kezéből származó hegedűt őriz. Csaknem bizonyos, hogy az övé az ország legnagyobb hegedűgyűjteménye. Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy a hegedűkészítés történetének elismert szakértője, Erdélyi Sándor, a Váci Járási Állami Körzeti Zeneiskola hegedűtanára. Központi iskolája Foton van, de Vácott és a járás csaknem valamennyi Duna menti községében, sőt még a szomszédos járásban, a nagymarosi iskolában is tanít. Gábry György, a hegedűkiállítás másik rendezője pedig Pest megyei „bejáró”, Albertirsán lakik. Onnan utazik naponta a Nemzeti Múzeumba. Ketten együtt azon fáradoznak, hogy a magyar hegedűkészítő ipart érdeme szerint becsülje mindenki. Sz. E. országos agrárpolitika és a parasztság nem az aszály leküzdésére, hanem a korszerű mezőgazdaság megteremtésére készült. Ennek jegyében esztendők óta tisztességesen, gondosan műveljük talajainkat, a földeket képessé tettük arra, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőrizzenek. Korábban a gyomok voltak azok, amelyek a nedvesség jó részét elpárologtatták, a táp- erö jelentős hányadát elpazarolták a talajból. A korszerű vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelentkezett. A talajerő visszapótlásával világszínvonalon még korántsem állunk, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves- és műtrágyát kapnak talajaink, tehát a jól táplált növények könnyebben vészelik át a viszontagságokat. És végül mások lettek maguk a növények is. A nálunk használt legfontosabb intenzív búzafajta, a Bezosztája, az idén bebizonyíthatta, hogy különleges viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött reményt. Szépen állta a sarat másik intenzív búzafajtánk, a hazai Fertődi is. Kukoricát már általában a hibrid fajtákból termelünk, az idén azonban közel egyhatodnyi arányban megjelentek a legújabb fajták: az igényes, de sokra képes egyszeres keresztezésű hibridek is. Ha az idén is lesznek helyenként kiemelkedő rekord- termések, abban már a terjeszkedő öntözésnek van oroszlán- része. Az öntözéses gazdaságok vezetői, persze, az idén tele voltak panasszal. Nem tudták bővíteni a területet, sőt sokszor a meglevőt sem voltak képesek kihasználni, szivattyúk, csövek, szórófejek és főleg pót- alkatrészek hiányában. Valóban az AGROKER az ipartól először csak annyit rendelt, amennyit a gazdaságok tavaly ősszel igényeltek. Akkor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER, de a hirtelen igényt az ipar kapacitás, nyersanyagok és számos esetben rugalmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. A mellékfolyásokban alig csörgedezett valami, de nem tudott elég vizet adni az Alföld fő folyója, a Tisza sem. Vessünk még egy pillantást az állattenyésztésünkre, a la- karmányhelyzetre is. Itt egy tanulság a szembeötlő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállalja a kockázatot, a vetőmag- és traktorköltséget, és a másodvetéseket a porba is belerakja. Az idén ugyanis az a majd félmillió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására mostanra szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni fogja a gondokat. Azt viszont nem tanácsolhatjuk, hogy jövőre most már mindenki emelje fel a szálas takarmányt termő területeket, mert akkor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos, a mezőgazdaság területe korlátozott, szántóföldünk kevés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetésszerkezetét és várható bevételeinek alakulását csak azért, hogy egy különleges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kell tennie minden gazdaságnak, hogy a lehető leggondosabban számoljon minden fő- és mellék- takarmánnyal, mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. Végezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgazdaságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, ami reményt nyújt a jövőre, ígéret arra, hogy fokozódó felelősségérzettel és gondossággal, az időjárás szeszélyei ellenére is még nagyobb eredményeket érhetünk el. Földeáki Béla
