Pest Megyei Hírlap, 1968. szeptember (12. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-10 / 212. szám

VÁC I HAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 212. SZÄM 1968. SZEPTEMBER 10.. KEDD Szobornézőben: A hármas számú pályamű vezet Hol állítják fel a felszabadulási emlékművet? A városi tanács emeleti klubszobája máskor vidám beszélgetés zajától hangos. Az elmúlt napokban csend ural­kodott e falak között. A be­lépőket is szokatlan látvány fogada. Kisasztalokon miniatűr szobrok, szobor- csoportok, mellettük sor­számok. A falakon tervrajzok. Mindez különös komolyságot kölcsön­zött a népszerű klubszobá­nak. Hamar fény derült a titok­ra. A városi tanács zártkörű pályázatára beérkeztek a pá­lyaművek. Ezekből kell majd kiválasztani, hogy melyik legyen a város felszabadulási emlékmű­ve. A tanács vezetői — igen helyesen — népes zsűrit kér­tek fel, hogy segítsenek a keztesse a város lakosságát a felszabadulás nagy történelmi eseményére. A hétfő esti kapuzárásig a 3-as számú pályamunka vezetett. Pál Mihály megkapó alkotá­sa. Tojásdad alakú modern alappal — az alapon szép domborművel — s ég felé nyúló, monumentális figurá­val. Több vendégnek tetszett Kucs Béla lépcsős talapzatra helyezett, három méter ma­gas, háromalakos kompozí­ciója is. Erőt sugároz Vigh Bálint zászlós harcosa. A többi pályázók is a bé­két, a jövőbe vetett hitet álmodták gipszfiguráikba. A pályázat meghirdetésekor már az is eldőlt, hogy az El­hurcoltak terére kerül a fel- szabadulási emlékmű. Háttér­zászlórudakat, a díszemel­vényt s gondoltak a felvonu­lási területre. A pályázat sorsa novem­ber hetedikén dől el. Utána műterembe kerül a ki­választott mű, hogy végső formájában elfoglalja helyét azon a napon, amikor a város ünnepli majd felszabadulásá­nak huszonötödik évforduló­ját. (papp) Magányosok Szezonnyitás A magányosok klubja ma, kedd délután hat órakor tartja a nyári szünet utáni első ösz- szejovetelét az építők főtéri he­lyiségében. A rendezőség szí­nes műsorról gondoskodott, és szívesen látja — korhatár nél­kül — az újabb tagokat. UJ FOTOKLUB Bővült a szervezett fotósok tábora. A Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalatnál a KISZ-bizottság kezdeményezé­sére üzemi fotoklub alakult. Vezetője Bartos Eszter. Bűnügyi szimpözion vád előadóval Október elején Budapesten tartják a nemzetközi bűnügyi védői szimpoziont. A tanácsko­zást dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter nyitja meg. Az első napon tart előadást a váci dr. Kenéz Tibor, a Pest megyei Ügyvédi Kamara el­nöke A védői magatartás cím­mel. Vacsora a Moliiáriegénynél A Dunakeszi Konzervgyár KISZ-szervezete a Dunántúl legszebb tájaira vitte szom­baton szeptemberi társasuta­zásának részvevőit. A társas gépkocsi délben indult a gyár kapujától s a vidám csoport két és fél napig jár­ta az ország nyugati részét. Tata volt az első állomás. Megtekintették az öreg tavat; este viszont már Győr vil­lanyfényes útvonalaiban gyö­nyörködtek. Szellemi totó zárta az első napot. Vasárnap Pannonhalma volt az irány, majd Zirc. Jártak az apátsági templom­ban, megnézték a híres ar­borétumot. Az utazás a veszprémi és a nagyvázsonyi várak „bevételével” folytató­dott. A Molnárlegényhez cím­zett fogadóban érte őket az este, ahol tánccal fejezték be a napot. Tegnap Tapolcára látogat­ták. A tavasbarlang minden­kinek tetszett. Badacsonyban fogyasztottak el egy jóízű ebédet a Kisfaludy-házban. Veszprémben vacsoráztak és egy 60 órás utazás szép él­ményével tértek haza az éjje­li órákban. (P.) Mindennapos látvány az emeletes kotrógép a Dunán, talán már csikorgó, álomza­varó zaját is megszokjuk las­san. A vágtató cementes „te­véknek” ámokfutó társai is akadtak a sóderszállító TE- FU-kocsikban. Rohanásukat látva, keresztet vet magára a rémült gyalogjáró. A hegymászónak alpinista vágya támad a hatalmas só­derhegyek látványára, de gondolatban sem foglalkozik azzal, hogy mennyi energia emeli és mi fogyasztja el ál­landóan ezeket a megújuló sóder süvegeket. A beton és a vas korszakát éljük. Sokmlllió köbméter sóder és cement alakul át gyárrá, házzá, híddá és úttá. Dunánk pedig Vácnál, Vác alatt is bőkezűen adja a be­tonnak ezt a nélkülözhetetlen tartozékát. A kotróhajó vég­telen puttonysora örökmozgó­ként marja a Duna medrét és a munka nyomán lassan fel­töltődik az új korzó. De a gép nemcsak ide termel. A váci Duna-kavics megyénk hatá­rain túlra is eljut. Kurucz Imre sóderfelügye­lőt nem kisebb gond foglal­koztatja, mint az a félelem, hogy vajon kiadják-e a sóder­hegyek azt a mennyiséget, amennyiben azt a kotróhajó átadja. — Ez a sóderhegy, amiből most rakodnak, mintegy két­ezer köbmétert tesz ki. A má­sik két domb összesen kilenc­ezer köbméter: a kotróhajó 24 órás munkája. Bámulatosan Tanulnak az építők Művezetők az iskolapadban Szeptember 14-én kezdődik az Építők Művelődési Otthoná­ban az 1968—69-es új „iskola­év”. Szombat reggel nyolc óra­kor tartják az építőipari mű­vezetők tanfolyamának első óráját. A szakmai tanfolyamo­kon kívül nyelvi kurzusokat is indítanak. Dr. Török István, az angol A háttér a kilenc emeletes toronyház döntésben. Tanácstagok, pe­dagógusok, intézmények veze­tői kaptak külön meghívást, hogy tekintsék meg a kiállí­tott műveket és írják be vé­leményüket a vendégkönyvbe, s rangsorolják, hogy szerin­tük melyik lenne leginkább méltó arra, hogy ércbe önt­ve, vagy kőbe faragva emlé­torony­mentén ben a kilencemeletes házzal, a főútvonal és a város szívében — mind­ez méltóvá teszi a könyeze- tet. Valamennyi pályázó segí­tett a berendezésben is. Felvázolták, hogy a terület melyik részébe képzelik saját alkotásukat. Betervezték a 3ta egész nap: szeiitiviesparádé A nyulak és a halak után az éhes diákokra is gondolt a Váci Sütőipari Vállalat. Meg­hívó tudatja, hogy szeptember 10-én délelőtt 11-töl este 18 óráig bemutatják a Lenin úti művelődési házban az iskolás- szendvicsek különböző fajtáit. Kerékpáron Szófiába VI. A kivilágított fővárosban lelkes tömeg zsongott min­denfelé. A téren, az ünnepség első mozzanataként, azok az országok adtak műsort, ahol az eddigi VIT-eket rendezték. A magyarok, Pécsi Ildikóval az élen, a kinn levő KISZ- néptánccsoporttal „szálltak be” a műsorba. A siket meg volt alapozva. Még a finnek és a románok léptek fel né­pi tánccal. Sétáltunk egyet az éjszakai városban. Több turista és kül­dött a város területén gyors tüntetéseket szervezett Viet­nam mellett. Hangos kiáltá­sok és éneklés közepette, spontán felháborodásból vo­nultak az 50—100-as csopor­tok. Megnéztük a felszabadulás­emlékművet, Vaszilevszkij lo­vasszobrát és a város kis fo­lyójának a hídját. Az egyre hűvösebbre forduló éjszakán a kupolák aranybevonata, a szinte egekből világító Vítosa lámpái impozánsak voltak. Mivel 8 ó- után már nem járt autóbus. gyalog vágtunk neki az útnak. Fél egyre ér­tünk' haza. Útközben egy nagy fehér fesztiválérmes zászlót szereztem. Értékeim tehát gyarapodnak: 1 vörös Dimit- rov-zászló (kis méretű), 2 kék és fehér fesztiválzászló, szin­tén kicsiben, továbbá az em­lített nagy zászlóm. A holna­pi terv jelvénycsere lesz, hogy a VIT-csecsebecsék megle­gyenek. ★ Megtekintettük az egyik dzsámit. A férfiak mezítláb ültek benn az oldalsó helyi­ségben, fehér valami volt a fejükön. Az egész épület egy­szerű volt, szőnyeggel borított és mogorva. A dzsámi mellett a téren egy templom kupolái látszanak ki a talajból. A bol­gárok szerint az állandó fel- töltődés miatt került ilyen mélyre. Különben ez is egy­szerű kápolna volt. Következő lépésként meg­néztem a Történeti Múzeu­mot. Ez volt eddigi legna­gyobb élményem. Valóban történeti volt minden, mert a X. századnál későbbi korból származó tárgyak alig voltak. A római birodalom emlékei, a bizánci császárság megma­radt értékei nagyon meglep­tek. Nálunk ez a kor alig je­lentkezik. Nem is csoda, hi­szen a pannon/ terület nem vetekedhetett a Balkánon le­vő régi kultúrával. A kiállí­tás egy nagy, átalakított dzsámiban volt. A bejárattal szemben áll Hunyadi szobra. Körben kő­faragások, szobrok, kőből ké­szült szarkofágok, mind-mind a római kultúra eleven emlé­keként tárultak elém. Perik­lész szobra, meg a történe­lemkönyvből ismert régi domborművek sora olyan szorongó érzést váltottak ki, amelyet igen ritkán érezhe- tek: itt vagyok az időszámí­tás kezdete körüli időkben. Istenek sora, félig állat, fé­lig ember formájú alakok. Üjra feleleveníthetem tehát a gimnáziumban tanultakat. A háborúkat viselő légiók győ­zelmi oszlopait, a hadvezérek szarkofágjait, a felső emele­ten a pénzeket, ékszereket, edényeket, fegyvereket, egyre csak csodáltam, nem tudtam betelni velük. Ennek a múzeumnak a má­sik fele a bolgár nemzeti ha­gyományokat, a népviselet, földművelés fejlődését, a kü­lönböző szerszámokat, pénze­ket, ékszereket őrzi. Ez gaz­dagnak mondható. Megemlí­teném a fura alakú favillát, amely három ágú, és amelyet még most is használnak. Ezt láttam Szófiába jövet is. Széphalmi Pál (Folytatjuk) A főbb szendvicsfajták: lek­város, szalámis, felvágottas, sajtos, zsíros, vajas, májas és burgonyás. Az összeállításnál figyelembe vették a tudomá­nyos kutatások legújabb ered­ményeit: az ifjúság részére ké­szített gyártmányoknak ma­gas a vitamin- és a kalóriatar­talmuk. Reméljük, hogy árban is igazodnak a diákzsebpénzek­hez. (- ő) nyelvi kurzus tanára 16-án, hétfő délután öt órakor tartja az első angolórát — kezdők számára. A haladók órája ugyancsak hétfő délután fél hét órakor kezdődik. Az eszperantó kurzus veze­tője Nádudvari Katalin, hétfő délután öt órakor tartja az el­ső foglalkozást. Az érdeklődők mindennap déltől este hat óráig jelentkez­hetnek a nyelvtanfolyamokra az Építők Művelődési Otthoná­nak pénztárában. Aranydiplomás pedagógus Alsógödön az iskola évnyitó ünnepségén nyújtották át idős Petrovich Ede pedagógusnak, a község népfrontelnökének az arany oklevelet. A község nép­szerű Ede bácsija nemcsak a közéletből veszi ki tevékenyen részét, hanem mint helyettesí­tő pedagógus ma is ott ül a ka tedrán, és neveli az új generá­ciót. ,Foxit ütik kint. Notórius verekedő a bíróság előtt Mit érdemel az az ember, aki egy másik embert úgy megrugdos, hogy annak eltö­rik az orrcsontja és agyrázkó­dást kap? Ezt kellett eldönte­nie a bíróság büntető tanácsá­nak a minap, amikor László József huszonhárom éves fóti fiatalember és két fiatalkorú társa, B. János és Sz. Mihály ügyében ítéletet hozott. Április 14-én Jaros János fóti fiatalember elment László Józsefhez és táncolni hívta a fóti 1 Mozdony vendéglőbe László azt mondta, csak men­jen egyedül, majd később ő is utánamegy. Este nyolc óra kö­rül elindult otthonról ő is. A MÁV-állomáson összetalálko­zott B. Jánossal. Együtt men­tek a Mozdonyba. Ott Jaros János asztalához ültek. Itt volt Sz. Mihály is. Tíz óra dehetett, amikor Ja­ros kiment a vendéglőből. Kint az ittas embert ismeretlenek úgy megverték, hogy vérezni kezdett az arca. Észrevette ezt a vendéglő egy másik vendége és besza­ladt, elkiáltva magát: „Foxit ütik kint.” László és B. Já­nos azonnal kisiettek barát­juk után. Összecsődült a kör­nyék. Ott volt a tömegben Tóth János is, aki le akarta csillapítani az ismeretlen ve­rekedőket. Jaros nem tudta megmondani, hogy ki bántot­ta. B. János úgy vélte, csak Tóth lehetett az, ezért álion vágta. Kitört a verekedés. Tóth hamarosan a földre esett, ahol László és a két fiatalkorú alaposan összerugdosták. László egy ízben már bíró­ság elé került verekedés miatt. Akkor felfüggesztették börtön- büntetését, most tehát vissza­eső bűnösnek minősült. A bíróság visszaesőként el­követett súlyos testi sértésért tízhónapi szabadságvesztésre ítélte, amit szigorított börtön­ben kell letöltenie. B. Jánost és Sz. Mihályt hat-hat hónapi szabadságvesztésre ítélték, amelynek végrehajtását há­romévi próbaidőre felfüggesz­tette a bíróság. (i.) szaporán dolgozik. Teher­autók sora hosszú napokon át i hordja azt a mennyiséget, amit a kotró egy nap alatt felhalmoz a partra. Most pe­dig ugyancsak sietős az el­szállítás, mert ha megnő a Duna vize, hullámaival visz- szaviszi „tulajdonát” a régi vízágyba. — Hova szállítanak a von­tatók, merre viszik terhüket a gépkocsik? — Meg fog lepődni, hogy innen Vácról milyen messzire jut el a kavics. A két pótko­csis vontató Rétságra igyek­szik. Az Ipoly menti Vízgaz­dálkodási és Talajvédő Tár­sulásnak dolgoznak. Oda- vissza 54 kilométer, napi há­rom—négy forduló, két-két pótkocsira 4 köbméter. Tíz ilyen vontató szállít. Az YB 82—28 rendszámú markoló dübörgő motorral, mint dühös szöcske ugrik ne- ki-neki a sóderóriásnak és puttonyával fél köbméter ka­viccsal 8—9 mázsás terhet tesz a platóra olyan ügyesen, hogy az autó meg sem moz­dul. Egy TEFU-kocsi teljes megrakása két és fél percet vesz igénybe. Az 1. számú AKÖV 18 ha­talmas, billenő platós kocsija még nagyobb útra indul. Bujákra viszik rakományukat. Oda-vissza 140 kilométer. Olyan gyors ütemben ra­kodnak, hogy mire Kurucz Imre a szavait befejezi, már több kocsi elvágtatott. — Hány ember kellene ide, ha nem lenne a markoló- rakodó gép? — faggatom to­vább. — Egy teherautó megraká­sa két, két és fél óráig tarta­na, egy embernek. De ezek az autók olyan magasak, hogy karjuk szakadna a feldobás­ban. Egyszerre 3—4 kocsi is rakodik most, gyors egymás­utánban, ami összesen 9—10 percet vesz igénybe, egy em­ber segédletével. Látja, mind­össze egy lapátunk van, az is inkább tisztogatásra. A mar­koló maga körül el is simítja a talajt. Hármas hajókürt szól, a Jégtörő II. két uszályával megrakodva sebesen úszik Kisvác felől. Ezt a korzó fo­gadja. Ember alig a környé­ken. Néhány perces csend, az autók elmentek, már valahol a katalinpusztai szerpentinen kapaszkodnak, vagy a rádi betonon robognak. Harmos Jenő Mosolyok Reggel hat óra. Belépek a cukrászdába, reggelizni. Ké­rek egy pohár kakaót, két kif­livel. A pulton tegnapi száraz péksütemény. A kiszolgáló hölgy fiatal, csinos. Mosoly­gok, hol rá (szépen), hol az öreg kiflikre (csúnyán). A pult mellett levő nagy papír­zsákból, felém nyújt két mo­solygós, friss kiflit — moso­lyogva. ★ Szombat délután. Sietek a totóiroda felé. Belenyúlok a zsebembe, s bedobom a cédu­lát a ládába. Rohanok tovább a gyógyszertárba, a gyerek­nek kell kiváltani a kanalas orvosságot. Nyújtom a cédu­lát és várok. A hölgy fiatal, csinos. Mosolyog. — Ezzel tessék a totózóba menni, ott talán több szeren­cséje lesz. Zavartan mosoly­gok: a totószelvény helyett a receptet dobtam be. ★ Kapaszkodik a busz Deák­vár felé, az emelkedőn. Ke­vesen vagyunk. Mellettem csinos fiatal kislány, magasra nyúlt, hosszúhajú fiatalem­berrel. Ráz a busz, ők kapasz­kodnak. Kezük között lehet vagy egy tenyérnyi távolság. Figyelem: alig észrevehetően csúszik a két kéz közelebb egymáshoz. Tétova ujjmozdu­latok, még egy pillanat és összeér a kezük. Aztán hir­telen, mintha a kanyar hatá­sára történt volna, összekoc­cantják a homlokukat, és egymás kezét fogva — moso­lyognak. (oláh) Sóderhegyek aljában — a váci Duna parton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom