Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

Kétnapos ünnepségsorozat a néphadsereg napján A népfrontbizottság elnökségi ülése Kedden délután a városhá­za épületének klubszobájában ülést tartott a Hazafias Nép­front váci városi bizottságá­nak elnöksége. Borbély János elnök kö­szöntötte a megjelenteket, majd a távollevő titkár he­lyett Angyal József adott tá­jékoztatást a népfront előtt álló feladatokról. A városi ünnepségek sorában legköze­lebb a néphadsereg napját ünnepeljük. Szeptember 28- án, szombaton a Madách Im­re Művelődési Házban nagy­gyűlés lesz. A népfrontbizott­ság Bíró Béla gimnázium­igazgatót kéri fel ünnepi szó­noknak. Másnap a ligeti sta­dionban folytatják a progra­mot. Honvédek és civilek mé­rik össze ügyességüket, tudá­sukat labdarúgásban, atléti­kában, tréfás versenyekben. Aznap este nagyszabású tánc­zenekari vetélkedő színhelye lesz a Lfnin úti művelődési ház. Az elnökségi ülésen felszó­lalt Arany István, a városi ta­nács vb-titkára is. Örömmel számolt be arról, hogy a ta­nács és a népfront kapcsola­ta tartalmas, egyre eredmé­nyesebb. Előzetes tájékozta­tást adott a szerdai tanács­ülésről, s kérte a népfront vezetőit, hogy szólaljanak fel, interpelláljanak a város kis parlamentjében. (P. r.) VÁCHARTYANI TERVEK Híd, járda, parkosítás A közelmúltban a művelő­dési otthonban gyűltek össze a '"áchartyániak, hogy meg­beszéljék, idén hol építenek járdát? Ügy döntöttek, hogy a járda építése a Tószerben kezdődik, ahol a lakosság a legtöbb társadalmi munkát ajánlotta fel, és jelentős anya­gi hozzájárulással is segíti a munkát. Hétfőn kezdték meg a Tó­szer járdásítását, amelyet a Fő utca, majd a MÁV állo­máshoz vezető útszakasz jár- dásítása követ, összesen két és fél kilométer hosszúságban építenek idén járdát Váchar- tyánban. Emellett 160 000 forint hi­telből megkezdik a termelő- szövetkezet tanyája melletti híd építését is. De gondolnak a község szépítésére is: rövi­desen parkosítják a művelő­dési ház és a gyógyszertár előtti területet. Az Alkotmány Termelőszö­vetkezet jövő évi terveiben növendékistálló, gépszín, huszonöt hold meggy telepí­tése, valamint ötven hold ön­tözésre alkalmas öntözőberen­dezés létrehozása szerepel. u. i. Mikrofonok és kamerák a Szőnyi Emlékmúzeumban A múlt szombatra tervezett zebegényi program egy hét­tel eltolódott. A magyar rádió és a magyar televízió munka­társai augusztus 31-én láto­gatnak el a zebegényi Szőnyi Emlékmúzeumba. Hang- és képszalagon megörökítik a nagy látogatottságnak örvendő gyűjtemény környezetét. Dél­után négykor nyilvános hang­versenyre kerül sor. A Buda­pesti Madrigál Kórus Szekeres Ferenc vezetésével bemutatja a XIV. századtól napjainkig a világi zene szabad kibontako­zásának eme reprezentáns mű­vészi formáját. Közben Sinko- vits Imre szavai Szőnyi István legkedvesebb költeményeiből. A megörökített műsort egy későbbi időpontban láthatjuk majd a televízióban és hall­hatjuk a rádióban. Véradók dicsérete A Dunamenti Víz- és Csa­tornamű Vállalat alkalmazot­tainak 18 százaléka összesen nyolc liter vért adott, a múlt hét pénteken megtartott vál­lalati véradó napon. Külön el­ismerést érdemel dr. Bartos Antal brigádja, melynek tag­jai teljes létszámban felsora­koztak a véradásra. Képün­kön Kovács Lászlót láthatják olvasóink — véradás közben. (Kép—szöveg: Juhász L.) FOGADOORAK A Váci Járási Tanács végre­hajtó bizottságának válasz­tott vezetői szeptemberben a következő időpontokban tart­ják fogadóóráikat a Váci Já­rási Tanács új székházában, az Április 4. téren: szeptem­ber 3-án dr. Vida Gyula vb- elnök, 10-én Józsa Kálmán elnökhelyettes, 17-én dr. Bu- benka László titkár és 24-én Sivó Antal elnökhelyettes fo­gadja a választókat, délelőtt nyolctól 12 óráig. Megnyílt a kisalagi bolt Hétfőn Kisalagon megnyílt az átalakított népbolt, a kör­nyékbeliek nagy örömére. VAC I NAPL0 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK elkészültek mar a tervek Betonláhon Grillsütő a támfalon — Öltözők háromezer strandolnak — Nádfedelet kap a Pokol-csárda Szinte októberi az időjárás, szakad az eső, fúj a szél és a hőmérő higanyszála épphogy csak eléri a húszast. A kert­helyiséges vendéglők vezetői ilyenkor kétségbe esve nézik az eget, hogy mikor jön már egy kis derülés. így van ez mindenütt, de különösen a folyók, tavak mellett. Mégis a Pokol-csárda előtt a felázott földön egymás mellett sora­koznak a belföldi és külföldi rendszámú gépkocsik, autóbu­szok. A csárda hite, a rossz idő ellenére is, vonzza a ma­gyar konyha híveit. Mennyi­vel inkább így lesz ez, ha már a felújított Pokol-csár­dába jöhetnek a gasztronómia kedvelői. És be fognak térni ide a korszerűsített dunai strand fürdővendégei is. Mindkettőnek elkészültek már a tervei. A tervbíráló jegyzőkönyv­ből írtuk ki a következő so­rokat. A csárda „... kicsi, és a minimális egészségügyi kö­vetelményeknek sem felel meg. Nincs gépkocsiparkoló...” Nem kell hozzá szárnyaló fan­tázia, hogy lássuk a majdani éttermet. A csárda jelenlegi épületé­ből megmarad az étterem és a jó állapotban levő részek. Nyúlbemutató Alsógödön Az alsógödi „Hermán Ottó” Kisállattenyésztő Szakszövet­kezet törzskönyvezési bizott­sága szeptember elsején reggel kilenc órától házinyúl-törzs- könyvezési bemutatót tart. A bemutató célja az, hogy a házinyúlteny észtőknek se­gítséget adjanak a tenyésztés­hez. Ezért a bemutatóval együtt kiállítást is tartanak, ahol fel­vonultatják a legszebb magyar házinyulakat, apa- és anyaál­latokat, elődeikkel, utódaikkal együtt. Szakemberek mutatják be a nyúltenyésztőknek a törzs­könyvezési nyomtatványok ve­zetését. A bemutatott nyulak küllemét és értékmérő tulaj­donságait is elbírálják. Lebontják a toldalék épü­leteket és hátrafelé T alakban épül fel a SOO adagos konyha, a hozzá való zöldségtároló helyiségek, raktárral, - előké­szítőkkel és mosogatókkal, va­lamint a személyzet öltözőivel és mosdóival. A Duna felőli részen külön terem épül. Nagy gonddal alakítják ki a teraszt is, amely lépcsőzetesen fut a Duna felé. A támfalon grillsütőt helyeznek el és a hatalmas fák alatt kívánságra a vendég sze­me előtt készítik el a va­csorát. Az alsó partra betonlábakon álló üvegpavilon kerül, ame­lyet a felső teremmel híd köt össze. A pavilon már köze­pes vízállás idején is vízből emelkedik ki és a benneülő- ben azt az érzést kelti, hogy hajóban van. A romantikát még csak növeli, hogy a csárda, stílusosan, nád­tetőt kap. A terv külön előnye, hogy mindenütt figyelembe vette a sziget növényzetét, a hatal­mas fákat. A környék roman­tikáját összeötvözte a korsze­rű berendezésekkel. Az étter­met központi fűtéssel melegí­tik, a konyhába olajtüzelésű tűzhelyek kerülnek. Az új csárda vonzását csak növeli a megszépülő dunai strand. A jövőben három, egyenként ezer személyes öltöző, zuha­nyozó és mosdó épül itt, kielégítve minden igényt. Az öltözőket betonlábakra építik, az emeleten helyezik el két sorban a férfi és női úgyneve­zett „váltókabinokat”. Ezek­ben a kabinokban vetik le a ruhájukat a strandolok, ahon­nan kis ablakon keresztül nyújtják be ruhájukat a két kabinsor között elhelyezkedő, fogasos ruhamegőrzőbe. A fe­dett bejárattól, ahol két pénz­tárfülke lesz, lépcsőn jutnak fel a strandolok az emeleti öltözőkbe. Az épületet tartó betonoszlopok között pedig nyári zápor idején meghúzód­hatnak a strandolok, evező-? sók. S mindez nem utópia. Hi-? szén a tervek szerint az első ezer férőhelyes öltözőt már­cius végéig adják át, és a Po­kol-csárda bővítését is meg­kezdik a jövő év elején. (b) Tizet fizet - tizenkettőt kap A Művelt Nép Könyviére jesztő Vállalat Széchenyi utcai üzletének kirakatában rejté- lyes csomagok jelentek meg, Sok vevőt vonzott a boltba a „Tizet fizet — tizenkettőt kap* felirat. Az Olcsó Könyvtár ré- gebbi köteteit hozták forga­lomba. Évek óta keresett sár­ga fedelű könyvek lelnek gaz­dára e napokban és sok diák beszerezheti így a kötelező ol­vasmányt. A szecesszió Vácon Városunk történetében szá­zadunkhoz érkezve nem mel­lőzhetjük a szecesszió váci megjelenését, legalább főbb vonásaiban felvázolni — csak az épületekre korlátozva —, mert enélkíil hiányos lenne visszapillantásunk a város múltjára. A szecesszió a múlt század végén Franciaországból és Né­metországból indult el (ez utóbbiban Jugend-stílusnak nevezték), és gyorsan terjedt el Ausztriában és Magyaror­szágon is. A művészi teljesség igényével lépett fel, és való­ban úgy látszott, hogy építé­szeti szerkezetben is hozott újat, a vasszerkezeteket, üveg­gel is kombinálva, sőt a beton és vasbeton használatát is. A probléma esztétikai szempontból nem is itt volt. A szecessziós épület ma az egészséges for­maérzékű emberben rossz ér­zést kelt, és valóban a stílus a kapitalista társadalom bom­lásának kifejezője volt, érzel­mi-művészi síkon. Nem véletlen hát, hogy vá­rosunkban is először a szecesz- sziós épületek homlokzatait építették át. Aki nem emlék­szik a Duna-parti volt járási tanácsi épület eredeti, szecesz- sziós frontjára, az nézzen meg egy régi váci képeslapot, leg­később az 1940-es évekből, és megállapíthatja, hogy helyes volt eltüntetni az épületről ezt az ízlésbeli eltévelyedést. Mert akármilyen szétfolyónak lát­szik is a művészettörténet és esztétika, azért itt is vannak normák! Hasonlóképpen átépítették a közelmúltban a Március 15. tér 25-ös számú ház ugyancsak szecessziós homlokzatát, a stí­lusra annyira jellemző máso­dik emeleti félköríves műte­remablak megszüntetésével. Sajnos, a városi tanács épüle­tének Bartók Béla utcai olda­lán a legutolsó épületrész ha­sonló szecessziós homlokzata még „teljes pompájában ékes­kedik”. A szecessziónak volt egy magyarosodó változata is, en­nek legismertebb példája a budapesti Iparművészeti Múzeum épülete, az Üllői úton. Vácon, a magyaroskodó szecesszióinak gyengébb lecsa­pódásai például a Siketek In­tézete Eötvös utcai épülete, vagy az egykori huszárlakta­nya, ma az Egyesült Izzó fő­épülete. Ezúttal azonban nem aka­runk művészettörténeti átte­kintést adni, de váci vonatko­zásban annyit meg kell emlí­tenünk, hogy a város szecesz­sziós stílusú épületei már eb­ben a században épültek, és a későszecesszióhoz tartoznak —, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről —, de mindenesetre a nyugati, nem utolsósorban a szerencsétlen esztétikai hatá­sú francia szecesszió utánérzé­sei. Ha századunk első harmadában — ha nem is haladó —, de egyáltalán csak a történelem és művészettörté­net törvényszerűségeit látó építészeti és városépítési irá­nyítás lett volna, akkor a sze­cessziós épületek helyett, a már meglevő új építészeti technológiai módszerekkel, az éppen kialakulóban levő mo­dern stílusban építkeztek vol­na. Ha lett volna ilyen irányítás, a váci postapalota épülete sem épült volna ebben a német „utószecessziós” stílusban, amely építészet-esztétikai szempontból olyan szerencsét­len. Persze a szecessziós stílus­sal vigyázzunk más vonatko­zásban is. Kezdetei nyolcvan évre nyúlnak vissza, és így ré­gi szecessziós épületekre ki lehet téve a „műemlék” tábla, de ettől csak régiségek leszr nek, szépek nem. A váciak sem. Stcfaits István múzeumigazgató Újságíró? Ügyvéd? Négyszemközt az „úri zsivánnyal“ — Kristóf Attila újságíró vagyok. — Így mutatkozott be az autójavító kisiparosnál egy jóképű, biztos fellépésű fiatal­ember. — Erdélyi József panaszára jöttem önhöz. Karambolozott gépkocsiját hozta kijavítani, tízezer forintot már régebben ki is fizetett önnek, az autó mégsincs készen ... Újságcik­ket írok erről — fordult a ma­szek autójavítóhoz — számol­hat a következményeivel. — Miután lefestette a cikk vár­ható következményeit, ajánla­tot tett: — Ha ad ötezer forintot, el­tekintek az ügy megírásától. Háromezer forintot kapott. De nemcsak „újságíró”, ha­nem „ügyvéd” is volt. Akkor dr. Kristóf Attila néven mu­tatkozott be. Napilapok rendőrségi hírei­ből szerzett értesülések alap­ján több alkalommal bekopo­gott elítélt, börtönbüntetésüket töltő emberek hozzátartozói­hoz, ahol elmondta, hogy hiva­talos szerv felülvizsgálati osz­tályának munkatársa, s félre­érthetetlenül tudomásukra hozta, hogy bizonyos pénzösz- szeg fejében intézkedik a bün­tetések enyhítése vagy elenge­dése érdekében. „Kristóf Attila újságíró”, il­letve „dr. Kristóf Attila ügy­véd” valódi neve: Török Im­re. Eddig közel tizenhárom évet töltött börtönben, csalás és közokirat-hamisítás, zsaro­lás, hamis vád és államtitok megsértése miatt. Utolsó, öt­éves börtönbüntetéséből idén márciusban szabadult: Utána a VII. kerületi Házkezelési Igazgatóságnál helyezkedett el, segédmunkásként, itt hamar felfigyeltek képzettségét meg­haladó műveltségére, behízelgő modorára, biztos fellépésére és olyan munkát is rábíztak, ahol az állami házak lakóival érint­kezhetett. A lakók ügyes-bajos dolgainak intézését, kérvényei­nek megfogalmazását is elvál­lalta — kisebb összegek fejé­ben. Az ügyészség tizennyolc bűncselekménnyel vádolja: ki­lenc esetbeni befolyással való üzérkedéssel, négy csalással, négy zugírászattal, egy sik­kasztással. ★ A bűnügyi osztály dolgozó- szobájába egy kissé elhízott, de határozottan jóképű fiatal­embert vezet be egy rendőr, Török Imre őrizetest. A be­szélgetést én kértem, mert kí­váncsi voltam arra az ember­re, aki száz szabadlábon eltöl­tött nap alatt ennyi mindent tudott végigcsinálni. Leül. Az, ügyész néhány mondatban elmondja jövete­lünk célját, hogy ki vagyok és mit akarok. — Beszélek — mondja Tö­rök —, de csak az ügyész úrra való tekintettel. Mert olyan emberséges hozzám. Azt kérdeztem tőle, miért került száz nap után ismét „ilyen kellemetlen szituáció­ba”. Hosszú és értelmes mon­dókába kezd, melynek nagy része most igaznak tűnik. — Kérem, tisztelettel, mi nyolcán vagyunk testvérek, s csak én vagyok közülük bün­tetve. Mit mondhatnék ma­gamról? Talán úgy jellemez­hetném legjobban magam, hogy nyílt szívű, adakozó, se- gítenikész ember vagyok. Önök talán úgy mondanák: úri zsi- vány. — Én nem akartam bűnözni. Amikor kijöttem azonnal fel­kerestem az Országos Bünte- tésvégrehajtó Intézet egyik munkatársát, aki már koráb­ban segítséget ígért. Két hónap múlva lett volna a Hirdetőnél egy instruktori állás, de én nem tudtam arra várni, azon­nal el kellett helyezkednem. Hát így kerültem a VII. kerü­letbe a HKI-hez. Hamis újságíró és ügyvédi igazolványán munkahelyének pecsétje található. — Mondja, miért kellettek magának ezek az „igazolvá­nyok”? — A nők miatt. Mondja, van olyan nő, akinek, ha azt mondom, hogy most jöttem ki öt év után a börtönből —, szó­ba áll velem? De egy újság­író vagy ügyvéd, az más ... Valóban más. Mert lehet, hogy Török Imre túloz, de be­vallása szerint szabadon töl­tött száz napja alatt kétszázöt­ven (!) hölggyel volt „dolga”. — Kérem, bennem minden­ki látta azt a sok pszicholó­giai energiát... A magyaron kívül három nyelven beszél. Annyi rendes dolgot csinálhatott volna az életében, de könnyen szeretne — jól élni, s az csak ideig- óráig megy. Legutóbb csupán 100 napig. Búcsúzáskor annyit mond: — Szerelmet csak koldus fo­gad el ingyen ... Irgalmas, ke­gyelmes ítéletet várok. Magá­tól pedig — fordul hozzám — rövidebb ceruzát és hosszabb jóindulatot. Amikor az ügyész figyelmez­teti, hogy egyetlen cselekmé­nyének büntetési tétele két év­től nyolc évig terjedhető bör­tön, elképedve néz ránk. Most sem érti, most sem hiszi el, hogy milyen veszélyes — a társadalomra. Bányász Hédi I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom