Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

1968. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT 3 JEisósöfi Bő a forrás — kevés a víz A Művelődésügyi Miniszté­riumban elkészült az idei ed­digi középiskolai felvételekről összeállított statisztika, amely­nek adatai szerint a különbö­ző típusú középiskolák első osztályaiba júniusban 66 884 fiatal iratkozott be. Az új elsősök 54,2 százaléka gimnáziumban, 38,1 százaléka szakközépiskolában, 7,7 száza­léka pedig technikumban kez­di meg szeptemberben tanul­mányait nappali tagozaton. Az elsős diákok 58,6 százaléka lány. Margitsziget ifiket keres Vásárlási utalvány munkavállaló diákoknak Bárhogy keressük, az első látásra nincs logika abban, hogy ahol bőségesen ontja a friss, üdítő kincsét a for­rás, ott mégis kevés legyen a víz. Márpedig a Mar­gitszigeten, a Fővárosi Ás­ványvíz Vállalatnál ez a helyzet. Mi a magyarázata? Európa egyik leghíresebb gyógyvize, a Magda-forrás JEGYZETLAP Három burgonyabogár ...ahol semmi sem változik Faluvég vagy lakótelep? belül is. — Két éve költöztünk Mészöly Miklós tavaly meg­jelent novelláskötetét (Je­lentés öt egérről) már mél­tattuk lapunk hasábjain, de most elő kell vennem és felül kell vizsgálnom akkor írb kritikámat, mert furcsa módon, a kötet remek no­vellái közt válogatva, a „Há­rom burgonyabogár” című akkor elkerülte a figyelme­met. Pedig már novella- ailapotában is figyelemre méltó volt. Miért nem írtam megsem egy sort se róla? Többféle mentséget említ­hetnék, de elsősorban azzal mentem magam, hogy bí­rálatomban többféle iroda­lomkritikusi fantommal kel­lett hadakozni; s úgy lát­óik, e Mészöly körül zajló többirányú hadakozás elte­reli a figyelmünket a mű­ről. Tehát a lényegről. Pe­dig azt hiszem, annak is el­jött már az ideje, hogy az irodalomkritika vagdalkozás helyett — elemző tanulmá­nyozás és reális bírálat után — kijelölje Mészöly Miklós (szerintem kivételes) helyét a mai magyar iro­dalomban. Vagy tán el is kés­tünk már? Talán el is késtünk már, mert Mészöly a „Három bur­gonyabogár” című novellából filmforgatókönyvet készítvén Kuszárik Zoltán filmren­dező számára — remekmű­vet alkotott, s mi még min­dig alapfokon, partizánmód­ra igyekszünk körüljárni mű­veit. A forgatókönyvet a Film­kultúra című folyóirat leg­utóbbi, május-júniusi száma közli, s azt hiszem, hogy e néhány figyelemfelkeltő soron túl majd konkrét elemzésre is érdemes lesz az az írói folyamat, hogyan lett az ér­dekes novellából néhány mo­tívum beépítésével forgató- könyv. De nem akármilyen forgatókönyv! Tulajdonkép­pen egy nagyigényű regény önmagában is teljes értékű expozíciója. De az összefüggések elem­zését hagyjuk a hivatott szakemberekre. Miről van szó Mészöly forgatókönyvé­ben? Négy emberről, akik a há­ború utáni Magyarországon krumplit szállítanak egy te­herautón. A krumplit nem tudják lerakni sehol, sehol sincs üres raktár, s ezért szállítmányukkal faluról fa­lura vándorolnak, igyekezvén megszabadulni terhűktől. De nemcsak ettől a tehertől kell szabadulniuk. A krumpliszál­lítással összekötött bolyon­gás, és a szabadulás vágya szimbolikus jelentésű. A krumpli a külső teher. Ezek az emberek attól a belső te­hertől igyekeznek (nevetve, majd mindig elszíntelene- dett nevetéssel) megszabadul­ni, amelyet a háború rájuk rakott. De lehet-e? Mészöly nem közli, csak sugallja a gondolatokat. Az élet jelleg­telen és látszólag 'drámaiat- lan eseményeivel sodortat bennünket, olvasókat, és so­dorja négy főszereplőjét. De ebben a sodrásban, amit jobb szó híján életnek szoktunk nevezni, emberek mozognak, emberek saját belső drá­máikkal, s éppen jól szige­telt belső drámáik okán mind­egyikük másként reagál az életnek nevezett átlalános atmoszférára — és megfor­dítva: maga is atmoszféra­teremtő erővé válik. S ebben az egyhangú, szürke, eldön­tetlen, pocsolyás és sáros háború utáni világban Mé­szöly tolla nyomán minden kis tárgy életre kel. Emberi értelmet és érzelmeket su­gall a tárgyi és természeti vi­lág. Egy megvadult tehén­csorda épp úgy, mint az út­test közepén világító kék bili. Idézem: „PAJA felordít): Odanéz­zstck! Most kerül elébük a kék bili. Paja rávezeti a kocsit, nagy csörrenés. KIS VARGA (féltesttel ki­lóg az ablakon, arca görcs­be rándul): Bal kettes rete- rát... tűz! A bili messze gurul. Nevet­nek, elszíntelenedik a neve­tésük. Csend. Kis Varga ösz- szecsuklottan ül. Lopva mind őt nézik, Arany atyáskodva veregeti Kis Varga térdét. KÖLYÖK (nem érti mi tör­tént): Mi az, hogy bal kettes reterát? ARANY: Polgári célpont, fiacskám. PAJA: Guggolás közben.” Nevetnek, elszíntelenedik a nevetésük. Bolyonganak, célt, új értelmet keresnek a szét­hullott világban, valami biz­tos pontot, aihol megtámasz­kodhatnának. De minden tárgy, minden mozdulat visz- szautal a háborúra, s a szaba­dulás és kötődés ellentétei közt vergődve utaznak tovább. Ho­va? Az író Paja, Arany és Kis Varga figurájával egy egész nemzedék háború utáni han­gulatát és talaj talanságát ké­pes érzékeltetni, a negyedik figurával, Kölyök figurájával pedig e kétségbeesett és sötét életérzésnek egy másik nem­zedékbe való átáramlásának és továbbörökítésének folyama­tát. Azt hiszem, magyar nyel­ven ilyen színvonalon és ilyen mélységben még senki sem vallott erről a háborút járt nemzedékről. Lengyelül már igen. Jerzy Andrzejewski Ha­mu és gyémánt című regénye nem egy rokon vonást mutat a Mészölyével. De míg Andr­zejewski műve realista kör­kép, s mint ilyen inkább szé­lességében ábrázolja ezt a len­gyel nemzedéket, addig Mé­szöly inkább mélységében. S az a véleményem, hogy Mé­szöly korszerűbben fogalmaz. Ismét elődöket és rokonokat keresve: sikerül megoldania azt, amit a francia „új re­gény” stílusnak nem sikerült. Mészöy ugyanis nem egysze­rűen leltárba veszi a világ tár­gyait s e tárgyak közt bolyon­gó embert, hanem feltárja az ember és az általa alkotott tárgyi világ közti kölcsönha­tást is. Az általa leírt tárgyak­ról, tájakról is emberi érte­lem, emberi szenvedés verődik vissza. S ez már nem egysze­rű leírás így. Mint a forgató- könyv utolsó szép soraiban is: „Kis Varga már kint van a havas réten. Fut, lelassít. A magasból repülőgép ereszke­dik alacsonyabbra. Ösztönös mozdulattal belevágja magát a hóba, úgy marad. Aztán há­tára fordul, nézi a kék eget, a békés repülőgépet. Kölyökál­lat módjára hengergőzni kezd a hóban, harapja, markolja, közben felszabadultan nevet. Már csupa hó és sár.” Mészöly Miklós forgató- könyvének tartalmi és formai jelentőségéhez képest csak vázlatosan tudtam szólni. Mű­ve egyenrangú irodalomtörté­nészre vár. Az olvasók tábo­rában, s ha filmszalagra ke­rül, a nézők táborában is, bi­zonyára sikert fog aratni. Nádas Péter olyan bőséges, hogy a mai­nál sokkal nagyobb keres­letet is fedezhetnek vele. Készülhet a sok kristály­víz, üdítő ital. Ezzel szem­ben kevés a munkáskéz, s csak két műszakban dol­goznak a gépek. Ezért csak negyven-ötvenezer liter ás­ványvizet, illetve száznegy­venezer liter üdítőitalt adhat­nak naponta, holott mindkét tételből legalább negyedé­vel több kellene. Mindez vá­lasz arra a reklamációra, amely szerkesztőségünkhöz érkezett, részben a bejáró munkásoktól, részben a fő­város környékiektől. Kér­dés, hogyan próbálnak segí­teni? Egyetlen gyors, kézenfek­vő megoldás kínálkozik. A szezongond enyhítésére fel­hívjuk a vakációzó diákok figyelmét: 16—17 éves fiúk, lányok jelentkezzenek a vál­lalat margitszigeti, Döbren- tei téri, illetve Halom ut­cai üzemébe kisegítő mun­kára. Adminisztratív posztra is keresnek fiatalokat. A „bambigyár” egyúttal meg­lepetést is tartogat a szün­idő alatt pénzt kereső diá­kok számára: akik augusztus­ban legalább három hétig dolgoznak, azok között ót darab háromszáz forintos vásárlási utalványt sorsolnak ki. Dunakanyar fotókiállítás A falakon majd félszáz kép, fekte-fehér és néhány színes fotó. Dokumentumai annak, hol tartanak a jubi­láló, megalakulásának 10. év­fordulóját ünneplő Dunaka­nyar Fotoklub tagjai. Az Alfa 68. kiállítás ma, szombat délután nyílik a váci Ma­dách Imre Művelődési Ház földszinti két nagytermében. Négy új üzletet, egy vágó­hidat, házikenyér-sütödét, üze­mi konyhával felszerelt étter­met és munkásszállodát nyi­tott tegnaip Cegléden a hely­beli Dózsa Termelőszövetke­zet. A Hollós utcában tejet és tejterméket árusítanak ezen­túl — a város kereskedelmi­leg eddig „fehér foltján”, a Szolnoki úton rendezték be a hús-, töltelékáru- és de- lii'káteszüzletet. Ugyanitt nyi­tottak tej- és tejtermék mintaboltot, valamint zöldség­es gyümölcselárusító helyet. Az üzletek, amelyeket a ter­melőszövetkezet saját erőfor­rásaiból és házi építőbrigád­jával hozott létre, elsősorban a ceglédiek jobb ellátását szolgálják, de hozzájárulnak a közös gazdaság eredménye­sebb működéséhez is. Nagyobb Fontos, hézagpótló mű je­lent meg, melyet elsőként üd­vözölni kötelességemnek ér­zem. Teszem ezt azért, mert sok régi megválaszolatlan kér­désemre kaptam belőle felele­tet. Például: Amikor a tavalyi táncdalfesztiválon a Kovács Józsi elénekelte, hogy „Jöjj vissza hozzám”, azonnal be­lém ütött a kérdés: Ki ez, mi­kor és hol született, hol végez­te a tanulmányait. Most csak kinyitom a Sztárparádé című kislexikont, és máris megtu­dom, hogy a piros betűs nap, 1946. május 21. Sőt az sem marad titok, hogy Kovács Jó­zsef „Már legalább kétszer ke- resztül-kasul bejárta hazán­kat”, ami nagy teljesítmény, mert én már akkor undorko- dom, ha Kispestre kell utaz­nom. Érdeklődéssel forgatom a kis kötelet. Elgyönyörködöm a Öva intik más tájakról jött vendégeiket a ceglédiek: csak az új lakótelepre, csak oda el ne látogassanak! Az lenne természetes, ha di­csekednének vele, ők meg szé­gyellik. Ki érti ezt? — Sokáig azt hittük, a vá­ros reprezentációs helyén la­kunk. Később keserűen kel­lett megállapítanunk, hogy té­vedtünk ... Külföldi turisták vetődtek arra a minap. Ami­kor kiszálltak gépkocsijaikból és szétnéztek, egyikük, aki jól beszélt magyarul, így kiáltott fel: „Micsoda faluvég!’’ Azóta szállóigeként él ez a mondás a telepen. Akasztófahumorral idézgetjük egymásnak — szó­rakoztatta a kenyérboltban egy termetes asszonyság a mellette állót. Utánuk követ­keztem, trécselésüket akarva- akaratlan meg kellett halla­nom. S fél óra múlva már ott ődöngtem a nemrég épült, többszintes házak között. Bucka, dudva, éji sötét Hát persze, jártam már én itt, valamikor az év elején! A tél akkor cinkosan sok min­dent eltakart. Most csak a szél próbálkozik, port csapna a szemem közé, el altar vakítani, de nem sikerül neki. Emlékszem, ez a bárkányi bucka akkor is itt terpeszke­dett. Homok, építkezési tör­melék. A hó leolvadt róla, dudva nőtte be. És dudva, dudva mindenütt, az épületek közti térségeken, ezeken a merevedett hullámokhoz ha­sonló, úttalan utakon, melye­ket csak a lakásokból kiszű­rődő fény világít meg alko­nyat után. Pedig már harma­dik évét éli ez a Fáy András nevét viselő lakótelep! — Gyönyörködünk? Gyö­nyörködünk? lehetőség nyílik ugyanis ezen­túl a különböző termékek közvetlen feldolgozására és értékesítésére. Skultéti József elnök is ezt hangsúlyozta a péntek délelőtti ünnepélyes avatáson, ahol a város veze­tői és a társadalmi szervek képviselőd is megjelenítek. A boltok már a premier napján tekintélyes forgalmat bonyo­lítottak le; különösein nagy sikere volt a házikenyémek, s a háziasán elkészített hurká­nak, kolbásznak. Egy-egy üz­let havi 150 ezer forintos for­galomra készült fel, s a szö­vetkezet megkülönböztetett gondot fordít majd a vásárlók igényeinek a kielégítésére. Az üzemi konyha, az étterem és a munkásszálloda a tsz-tagok jobb szociális és munkakörül­ményeit szolgálja. nemes gombafejekben, a „The Cream” együttes fiainak váll­ra göndörödő szép hajában és a hasonfekvő Aradszky Lász­lóban, majd izgatottan kere­sem életrajzi adatait. És bol­dog vagyok, hogy a jövőben egyetlen jobb társaságban sem kell szégyenkeznem, mert nem tudom, hogyan lett Ambrus Kyriből énekesnő, és hogy Ha­rangozó Teréz Bástya község­ből költözött Budapestre ad­minisztrátornak. És hála a le­xikon szerzőinek, beavatnak kedvenceim legszigorúbban vett magánéletébe is. Bárki megtudhatja, ha figyelmesen elolvassa á művet, hogy Poór Pétert „minSen ismerőse Pe­tinek hívja ...", ami jelentős dolog lehet, ha a szerzők érde­mesnek tartják megemlíteni. Valóban jobb tisztázni az ilyen ügyeket, mert nekem is meg­fordult a fejemben, hogy Poór Férfi, neglizsében. Földszin­ti lakásának ablakában kö­nyököl. Fekete aktatáskám láttán nyilván azt gondolja, hivatalos ember vagyok. — Emeljék fel a szemét­pénzt, vagy nyúljanak más címen a pénztárcánkba, de hozzák már végre rendbe a területet. A közvilágítást meg... Szigorú asszony jelenik meg a háta mögött, beráncigálja, és elfüggönyözi az ablakot. Kinek ami tetszik A sorház mögötti kertek egyikében magas,' ormótlan fa­tákolmány éktelenkedik. Ron­da. Szinte ordítja, hogy nem ide való. Még ebből az elha­nyagolt környezetből is kirí. Gépkocsi áll meg a közelem­ben. Vezetőjével szóba elegye­dek. — Akinek szüksége volt rá, 16 ezer forintért vásárolt ma­gának garázst, ez meg, lát­ja... Mi szebb bódét csinál­tunk volna a kertünkben a ko­csinknak, de tiszteljük azt a 150 családot, amelyik itt la­kik. — Maguk a gazdái a telep­nek, miért egyeztek bele? — Azt hiszi, megkérdezett minket bárki is? Galambok röpködnek a fe­jünk felett, a sárhányóra fröccsentenek. — Nem győzzük a piszku­kat törülgetni a teraszon. A fiamat felhatalmaztam, hogy csúzlizza őket kíméletlenül. Hát való ez, galambokat tar­tani százszám egy ilyen mo­dern lakótelepen? Mennék tovább, de megfog­ja a karomat. — Kerüljön egyet, ha látni akar valami különöset Nem mondok előre semmit, úgyis azonnal észreveszi. Az a különös valami egy földszintes, sárga ház. Idétle­nül kuporog, szinte ugyanla­pítják az impozáns épületek. Gnóm az óriások között. Előt­te, mintegy közszemlére kité­ve, téglából eszkábált sufni, két oldalán liliputi kertecs- kékkel, az egészet gyatra kerí­tés övezi. — Műemlék? — kérdezem egy arra elhaladótól. Gúnyosam vigyorog. — Affenét! Még az OTP Pest megyei Igazgatóságán sem tudják, mért nem enged­te lebontatni a városi tanács. — Ezek itt ugyanis mind OTP-öröklakások — teszi hoz­zá magyarázatképp. Reped a fal Egy emberpár vizsgálja ag­godalomtól elsötétült arccal a sorház 4. számú lakásának falát. Hozzájuk lépek, bemu­tatkozom. — Tervezői vagy kivitele­zői hiba? — mutatja Putits István, az OVF vízkutató és fúró üzemvezetőségének dol­gozója a hosszanti főfalom át­húzódó, keresztirányú repe­dést. Nemcsak a homlokzaton Pétert ismerősei hátha nem Petinek, hanem Janónak vagy Lacikának hívják. Az ő élet­rajzából tudom meg, hogy „gyerekkorában családi kör­ben koncertezett, azóta közön­sége a későbbiek során kibő­vült ...” Lám, milyen a sze­rencse: annak idején családi körben én is több koncertet tartottam, azonban az én kö­zönségem nem bővült, sőt ma­napság már a családom sem vált jegyet áriaestjeimre. Itt kell megjegyeznem, hogy en­gem ismerőseim Ferinek ne­veznek. Pápay Faragó László neve alatt olvasom, hogy „a Pos­tás zenedében tanult, de mi­után gyakran hiányzott a szol­fézsoktatásról, eltanácsolták...” Ezután szervezte meg saját zenekarát. Ű az, aki nagyon sokat köszönhet az Országos Rendező Irodának, „mert álta­la ismerkedett meg feleségé­vel, Ambrus Kyrivel. A 192 oldal terjedelmű hasz­nos kézikönyv az Ifjúsági Lap­kiadó Vállalat gondozásában jelent meg... Ősz Ferenc az új lakásba, tavaly vettük észre a bajt. Mérnökökkel né­zettem meg, azt mondták, süly- lyedés okozza. Próbáltuk el­tüntetni, 1900 forintért festet­tünk és tessék... Állítólag bambatölcsér vélt ezen a he­lyen, alaposabb betonozásra lett volna szükség ... Egy fél élet munkáját beleöltük... Nem tudjuk, hová forduljunk. — Az OTP Pest megyei igazgatóságához, vagyis ahhoz, akitől vásárolták a lakást. Előveszik a műszaki leírást. „A lakások bejárata előkert- böl nyílik.” Hol az élőkért? — A tömböt még nem telek - könyvezték. A parcellázási tervet a városi tanács most vizsgálja felül. Nem tudjuk, remélhetjük-e, hogy még az idén eldől, melyik épülethez mennyi telek tartozik? Végigvezetnek a lakásom, hibát hiba után mutatnak és nem dicsérik a kivitelezőket. Tamáskodók Távozóban, a házak falától egy méterre levő szénnyvíz- csatornanyílásokból, bűz csap­ja meg az orromat. A nyílá­sokat elzáró cementlapok közt, ahol a kettő összeér, rések árulják el a gondatlanságot. A túlsó oldali sorház előtt már higiénikusan záró csa- tomafedők láthatók. Bekukkantok a Bem utcai lakókhoz is, akiknek panaszai­ról február 20-i számunkban írtam. Türelmetlenül várják a garanciális hibák kijavítását, és az elszabott 18 kémény meghosszabbítását, hiszen nemsokára itt az ősz. Közlöm velük: augusztus 10 és 15 között keresik fel őket, jegyzőkönyvezik és 30 napon belül megszüntetik az összes hibát, rendeltetésüknek megfelelőkké teszik a kómé- nyeket. — Hisszük, ha látjuk — ta­máskodnak. Megértem őket. Rosszak « tapasztalataik. Polgár István Autó és mezőgazdasági gépek szerelésében jártas, önálló szerelőket, kezdőket is, műhelymunkára és vidéki munkahelyeinkre FELVESZONK. 8 általános iskolát végzett, erős fizikumú, valamint a katonaidőt letöltött fiúkat C—100-as erőgépekhez, kotrókhoz segédvezetőnek FELVESZÜNK. A szükséges gyakorlati idő letelte után nehézgépkezelői vizsgát tehetnek. 8 általános iskolát végzett fiúkat szerelők mellé felveszünk és a szakmunkásvizsga letételét lehetővé tesszük. MUNKÁSSZÁLLÁS VAN. Jelentkezni lehet SZENTENDRE, Római sánc u. 9. sz. alatt. Pályázati felhívás A VÁCI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET alsóqödl meleqkonyhás kisvendéqlője szakképzett, gyakorlott vezetőt keres Családtaqokkal lelentkezők előnyben. JELENTKEZÉS: VÁC, BELOIANNISZ UTCA 3. (Kereskedelmi Osztály) CEGLÉD: Házikenyér, vágóhíd, szálloda Üzleteket nyitott a Dózsa Tsz látszik, hanem — behívnak — MORFONDÍROZOK: Egy fontos mű h k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom