Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-15 / 191. szám

X. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1968. AUGUSZTUS 15., CSÜTÖRTÖK A szomszédból jár át az orvos Megkapták az iskolát Jogos igények listája — Napirenden; Csévharaszt A hétfői járási tanácsülé­sen a járás második legki­sebb községének, az 1275 lakosú Csévharasztnak gond­jai, eredményei szerepelnek napirenden. H. Kovács János községi tanácselnök írásos beszámo­lója szerint a választások óta a tanácstagok aktivitása rend­kívül megnövekedett. Tavaly nyolc tanácsülést tartottak és határozatképtelenség miatt egyetlenegy sem maradt el. Mind a tanácstagok, mind a választópolgárok ér­deklődése megnőtt Csév- haraszton a közügyek iránt, ezt mutatták többek között a pezsgő hangulatú ülések is, s fokozottabban érvényes ez az idei ülésekre. Az áprilisi tanácsülésen az Egyetértés Tsz gazdálkodá­sát tárgyalták. Örömmel ál­lapították meg, hogy a tsz összjövedelme egy év alatt 100 ezer forinttal nőtt, a tsz tiszta vagyona 1 millió 536 ezer forintról 1 millió 690 ezer forintra emelkedett. A tanácsülésekhez hason­lóan eredményesek Csévha­raszton a tanács végrehajtó bizottságának ülései. Tavaly 26 vb-ülésen kilencven ha­tározatot hoztak, s ami kü­lön kihangsúlyozandó, hatá­rozataik végrehajtását is fi­gyelemmel kísérik. Egyik ilyen vb-ülésen az általános iskola munkájával foglalkoztak. Megállapították, hogy az oktató, nevelő munka az erősen kifogásolható, túl­zsúfolt szükségtantermekben is kielégítően folyt. Hiányos volt a szemléltetőeszköz-ellá­tottság és ezért határozatot hoztak, hogy a község pén­zéből minden évben három­ötezer forintot fordítanak erre a célra. Az iskolaprobléma megol­dásához az állam sietett a község segítségére. Korszerű, négytantermes új iskola építése kezdő­dik meg az idén, s a kétmillió forint értékű épület jövőre készül el. Az új iskola nemcsak az iskolások problémáját oldja meg, hiszen a felszabaduló és még használható helyi­ségekben óvodát és napközi otthont létesíthetnek. Nem megfelelő Csévharasz­Hol töltsük a szabadságot? Kevés a családos beutaló Augusztus az üdülés hó­napja. Nem ritka az olyan eset, amikor képeslap érkezik Prágából, Leningrádból vagy Drezdából, Weimárból. Az em­berek jönnek-mennek, utaz­nak. A minap Karlovy Vary- ból kaptam üdvözletei. Érde­mes spórolni, összerakni a pénzt egy-egy külföldi útra. De mit tegyen az, aki hazánk­ban óhajtja eltölteni a sza­badságát? A kérdést a Monori Vetőmag Alközpont üdülési felelősének tettük fel. — Itthon is van látnivaló bőven, és sokkal kevesebbe kerül. — A SZOT-üdültetésre gon­dol? — Igen. Egy házaspár ötszáz forintból két hetet tölthet el a Balaton partján, vagy a he­gyekben. Mondjon ennél olcsóbb szórakozást. — És bármilyen furcsán hangzik is, dolgozóink — kü­lönösen a fizikai munkások — nemigen élnek a szakszer­vezet kedvezményével. Ha megpróbáljuk őket meggyőz­ni, vonakodnak, húzódoznak. — Vajon miért ez az ide­genkedés? — Nálunk többnyire a fizi­kai dolgozók ,,'kétlakiak”: a napi nyolcórai munka mellett odahaza dolgozgatnak. Egyi­kük, másikuk szőlőművelést vállalt a tsz-től, de van olyan is közöttük, aki építkezik. Ilyenkor összefognak és közö­sen segítenek egymáson. A mindennapi életritmusból ne­héz ezeket az embereket ki­mozdítani. Ezért van az ná­lunk, hogy többnyire a „szel­lemiek” veszik igénybe a be­utalókat. — Az idén eddig hányán vettek részt SZOT-üdültetés- ben? — Nyolc felnőtt és hat gyermek. Lillafüreden, Mátra­házán, Hajdúszoboszlón, Ga­lyatetőn, Hévízen és Siófokon üdültek dolgozóink. Gyerme­keik Debrecenben, Kőszegen és Vajtán töltöttek el két he­tet. — A hátralevő üdülési program? — Szőke János anyagköny­velőnk Bécsbe utazik, SZOT üdülőhajóval. Régi vágya, hogy végre láthassa a híres schöntrunni kastélyt, a Ste- phankirchét. A kirándulás öt­napos, ezernyolcvan forintért. — A második félévre van még egy balatoni és egy mát- rafüredi házaspár-beutalónk. A balatonlelleit többen igé­nyelték, a házaspár-beutalóval valószínű Bebesi Istvánná borsóválogatónő fog elutazni. Ez a beutaló december 15-től december 31-ig szól. Ebbe az intervallumba beleesik a ka­rácsony és a szilveszter is. Szívesen mennek, mert télen a Mátra gyönyörű és az sem mellékes, hogy ez az időszak a „legdrágább” — idehaza. — Milyen a kapcsolatuk a MEDOSZ-szal? — Jó. Burján Imre szb- titkár és jómagam igen sok­szor kerestük fel különböző problémákkal az ottani elv­társakat, akik nagy segítsé­günkre vannak. így volt ez Thámm Lászlóék hajdúszo- boszlói beutalójával is, akik két gyermeküket is vinni akarták. A gordiuszi csomót végül is sikerült megoldani. — Egy észrevételünk azon­ban van, amely évről évre komoly gondot okoz. Kevés a családos beutaló! A szülők többnyire gyermekeiket is magukkal akarják vinni, és erre nincs mindig lehetőség. Hasznos dolog, hogy a SZOT gyermeküdültetési akciót is lébonyolít, ezzel enyhíti a problémát. A megoldás azon­ban az lenne, ha több csalá­dos beutalót adnának, külö­nösen a mezőgazdasági üze­meknek. Nem panaszkodás­képpen mondom, de sok eset­ben élni kell a visszautasítás eszközével. — Terveik? ■ — A fizikai dolgozók között nagyobb agitációt indítani az üdültetés megszerettetésére. Azt szeretnénk elérni, hogy ők is élveznék a SZOT nyújtotta kedvezményeket és megismer­nék a nyaralás örömeit. —en­ton a kulturális élet — ál­lapították meg a község ve­zetői. Kicsi a kultúrterem, 40—50 ember is csak össze­préselődve fér be. Az ital­bolton kívül a községben más szórakozást nemigen talál az Ifjúság. Legalább 100—150 személyes művelődési otthont 'tellene létesíteni, ehhez azon­ban a községnek szüksége lenne mintegy kétmillió fo­rint állami segítségre. Az egészségügyi ellátást Ls csak nagy nehézségek­kel tudják megoldani, ki­elégítően. A szomszéd községből jár át az orvos, a védőnő, az állatorvos. Sok gondja és ezzel össze­függésben sok terve van a Csévharaszti Községi Tanács­nak. Az említetteken Kívül egy ravatalozót szeretnének építtetni, gázcseretelepet sze­retnének létesíteni a község területén, a közrend megja­vítása érdekében körzeti meg­bízottat kérnek — és meg lehetne sorolni az igényeket. A problémák megoldását sürgeti az is, hogy a kö­zeljövőben — előreláthatólag — növekedni fog a lakos­ság lélekszáma. A Monori Állami Gaz­daság csévharaszti üzem­egységében megkezdték 22 millió forintos beruhá­zással egy 250 férőhe­lyes sertéstelep építését. Ez a létesítmény új munka­erők beállítássával jár. A tsz megerősödésével párhuzamo­san pedig várható, hogy a jelenleg Pestre bejárók egy része is otthoni munkahelyet választ. <d. g.) Vb-ülések Csévharaszton, a ma délután fél négykor kezdődő vb-ülésen értékelik az első félévi adó­terv teljesítését és ismertetik a második félévi adótervet. Nyáregyházán 2 órakor ülé­sezik a vb, napirenden a ci­gánylakosság helyzetének megjavítása szerepel. Vasadon is 2 órakor ül ösz- sze a vb. Itt az augusztus 23-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Folytassa Kleo. Nyár­egyháza: A 4-es labor őrültje. Úri: Eltávozott nap. A szőlész-borász Magas, szürke szemű, halk szavú fiú Greskovits Ferenc. Mindent megfontol, amit kimond — és nem mond ki akármit. Vele beszélgetve olyasmit érez az ember, hogy nem szabad semmi feleslege­set kérdezni. Komolyak még a mozdulatai is. Érett ember. Pedig kettővel van csak túl a húszon. Az üllői Zöld Mező Tsz szaktechnikusa, a szőlész­borász. De nemcsak ezzel foglalkozik, ott volt a kom­bájnoknál is, s mindenhol ott van, ahol szükség van rá. A gimnáziumban sokat fog­lalkozott irodalommal, ma is szereti a könyveket, ezt érez­ni a szavaiból. Néha elkanya­rodik beszélgetésünk, közös olvasmányok kerülnek szóba, versek is. De hát végül is „fiatal tech­nikussal” akartam interjút ké­szíteni! — a mezőgazdaság a fő téma. A gimnázium után jött rá arra, hogy a természettudo­mányoknak nagy jövője van. Szerette a biológiát is, felső­fokú mezőigazdasági techni­kumba került. Elvégezte, sike­resen, s annak ellenére, hogy debreceni születésű, Üllőt pá­lyázta meg. Nemsokára egy éve lesz, hogy itt van, a tsz-ben. Reg­gel ötkor kel, s az eligazítás után a határ a munkahelye. Szereti foglalkozását. Agrár­mérnök kollégájával, Győri Józseffel időelemzéseket vé­geznek. Elmagyarázza: ez azt jelenti, hogy a nap minden munkamozzanatát feljegyzik, így előreszámításokat végez­nek; következtetnek a munka- folyamatok pontos idejére. A szavaiból érzem, hogy fontos ez — én nem nagyon értek hozzá. S azt is érezni, hogy Feriben jó adag felelős­ségtudat van. Értelmes, ko­moly ifjú ember — tudja, mit akar. Ő a tsz KISZ-titkára. Tizen­hatan vannak, de keveset tesz­nek azért, hogy élet legyen a KISZ-bsn, ezt őszintén meg­mondja. De azt is, hogy fele­annyit sem törődnek velük, amennyit kellene. Nincs hely, ahol összejöjjenek. Nincs a fiatalokban kellő aktivitás, de főleg azért, mert látják, érzik, hogy nem törődnek velük, nem segítenek nekik. Feri Üllőn szeretne marad­ni. Jövőre tovább tanul — szeptemberben már lejár a szerződése. Hogy aztán mi lesz? Ö biztosan megtalálja mindenütt a helyét. (koblencz) Érdekes lehet „Magyar beatnikek“ - önmagukról Beatnikek, provók, hipste- rek... A mai, elsősorban a nyugati ifjúság sajátos jelleg­zetes figurái. Vállig érő hajjal, mezítláb róják az országuta­kat. Különböző elveket valla­nak — egyben azonban ki­ütközik a közös vonás: láza­dók. Nem, ők nem a társadal­mat kívánják megdönteni, ha­nem attól eltávolodni, kire- keszteni belőle magukat. Azok a fiatalok, akik Ma­gyarországon beatnikeknek vallják magukat,.kevesen van­nak. Olyan fiatalok ők. akik már kinőttek a teenager kor­ból, de nem tudták, vagy nem akarták megtalálni az ifjúsági szervezetek felé vezető utat. HOBBY A GYERTYAÖNTŐ A mai modem lakás egyik legkedveltebb díszítője a díszgyertya. Változatos szí­neivel és formáival kellemes hangulatot kölcsönöz a szo­bának. Házilag történő előállí­tása aránylag olcsó, s rend­kívül szórakoztató időtöltés. Monoron, ifi. Ferenczi Sán­dor legényszobája valóságos kis gyertyaöntő műhely. El­készített, vagy merészebb forma kialakítását sejtető gyertyafigurák, feldolgozásra váró alapanyagok, festéktu­busok hevernek szerte a szoba különböző pontjain. A nyitott ablakon át egy pará­nyi ligetes kert- nyugalomra intő zöldje. — Gyakran szoktam töp­rengeni kint a lombok alatt, mielőtt hozzákezdenék egy vagy több csoportból álló gyertyagarnitúra elkészítésé­hez — mondja. — Ha már kirajzolódik bennem a terv, az ötlet, következik a fes­ték és a viasz keverési ará­nyának meghatározása. Ez ne­héz. Kezdeti kudarcaim bi­zonyítják, hogy rossz szá­mítás következtében a fes­ték vagy egyszerűen túlfo­lyik a bevésett ábrák hatá­rain, vagy a szomszéd szín­nel egyesül. Ez selejt. — Vannak egyéni újítá­saim. Ez az egész gyertya­öntés számomra nem üzlet, hanem hobby, így beszél­hetek ezekről. Háztartási üz­letben kapható egyszerű, ol­csó padlóviaszt olvasztok fel, s a festéket a forró viaszba öntöm. Formának fémet vagy fát használok, de megfelel a használt villanykörte is. Kedvelem a réteges gyer­tyát, ahány réteg, annyi színkeverés. Megkötéskor a még képlékeny masszával egymásra helyezem és össze­ragasztom őket. — Nem akarom senkinek sem a kedvét szegni, de el kell mondanom, hogy nagyon nehéz az üzleti díszgyertyák­kal konkurrálni. Azok jobb minőségűek. Ez az én balsze­rencsém is, ugyanis meg­mondom őszintén, kezdetben „üzleti vágy” is fűtött, ami aztán később, épp a fenti okok miatt hobbyvá, ajándékozási kedvvé szelídült. (baky) Akikkel én találkoztam Mono­ron, pándiak. Családi körülmé­nyeik rendezettek, de ők nern otthon élnek. Valami „belső lázongás” örökös kóborlásra készteti őket. Amikor életük felől érdeklődöm, M. László így válaszol: — Nincsenek nagyratörő céljaim. Életünket a csavargá­sok, kalandozások határozzák meg. Most Monoron vagyunk, holnap már máshol, aztán me­gint, ki tudja hol? Csak a má­nak élünk. M. Lászlónak és K. Imré­nek is van szakmája. Egyikük esztergályos, a másik kárpitos. Mégis, millió munkahely tar­kítja igazolványukat. — Nem akarunk egyetlen foglalkozáshoz láncolva élni. Máshol és mindig mást csiná­lunk. Leszerződünk valahol s ha hozzájutunk valami do­hányhoz, továbbállunk. Amed­dig a pénz tart, élünk, ha a pénz elfogyott és nem kaptunk munkát, éhezünk is. De nem vagyunk bűnözők. Az igazi „magyar beatnik” sohasem lop (?) Ez a törvény. — Télen, a hideg elől haza­húzódunk Pándra. Lehet, hogy holnap kitör az atomőrület, vagy elüt egy autó. Szóval, nem érdemes gyűjtögetni, gör­nyedni. Elgondolkoztató ez az életfi­lozófia. Nyugaton mindez ta­lán érthető, de nálunk semmi ok és semmi szükség az ilyen­fajta lázadásra. A mi ifjúsá­gunk egészségesebb rétegének (szerencsére ezek vannak töb­ben) van célja, és vannak jó­zan gondolataik. Helyesebb őket követni! A pándiaknak is... (b—y) SPORT MONORI ERDŐ TÍZ ÉVE (3.) Szódavíz ürügyén „Kicsivel könnyebben, de továbbra is lassan...' Gyakori panasz mostanában Va­sadon, hogy szür­ke színű és rossz ízű a szódavíz, és olykor nem is le­het hozzájutni. Ejha! kiáltot­tam fel. Minősé­gen aluli a szik­víz és hozzá még nem is lehet kap­ni! Akkor mi a baj? A panasztevő nem értette ezt a kérdést, hümmö- gött. Komolyra fordítottam a szót: — Szóval, írjam meg? — Feltétlenül — mondta —, hátha akkor megszűn­nek ezek a pana­szok. Eddig rendben is van a dolog, de... Ez az eset is két dolgot bizo­nyít: egyrészt, hogy nagyon so­kan nem vesznek maguknak ahnyi fáradságot, hogy kifogásaiknak utána járjanak (néha igazuk van, mert sokszor bo­nyolult), másrészt sokan nem mer­nek szemtől szem­be bírálatot mon­dani. Jogos észre­vételeiket „meg- szelidítik”, meg­tárgyalják a szom­szédokkal, néha szidnak boldog­boldogtalant, de ettől még a hiba nem szűnik meg. Pedig jelen eset­ben is egyszerűbb lett volna kérni a panaszkönyvet, s bejegyezni a pa­naszt. Hátha va­laki magára vette volna az „inget”. De ezt — különö­sen faluhelyen — nem szívesen te­szik- meg. Min­denki ismer min­denkit, nehogy az illetékes „rosszné­ven” vegye. A panasz igaz, mi megírjuk. „Csak aztán ne­hogy baj legyen belőle.” (ő) Azt lehetne mondani, hogy 1964-től egy új, biztatóbb fe­jezet kezdődött a klub életé­ben. Eleinte ugyan nem, de később már meg lehetett tenni az első lépéseket^ előre. — Hogy is volt ez? — Akkor, 64-ben vállaltam az elnökséget — mondja Mé­száros János —, most nem hiszem, hogy még egyszer rmllalnám. Az elrettentő kö­rülményekre jellemző, hogy csak pálya volt, más semmi. Először megpróbáltam pártoló tagokat szerezni. Kezdetben negyvenháromra emelkedett a tagok száma, majd a további szervezés folytán majdnem elértük a nyolcvanat. Na­gyon remélem, hogy to­vábbi emelkedés lesz. Az innen befolyó összég le­hetővé tette, hogy részt ve­gyünk ismét a járási bajnok­ságon. Aztán szinte az utolsó pillanatban megtörtént a nagy fordulat. A járási ta­nács, megértve sportügyünk vajúdását, megadta az első, csekélynek tűnő, de nekünk vagyont érő háromezer-két­száz forintos segítséget. Üj erőre kapott az egyesület. Meglettek az első pár cipők, nadrágok, mezek, s az anyagi támogatás a következő évek­ben sem maradt el. Egy ki­csit tudtunk előre lépni. Ez tehát a sportkör tíz éve. Kétségtelen, nem min­dennapi tíz év volt. A semmi­ből teremtettek egy biztatóbb jövő elé néző egyesületet. Amit elértek, jórészt tehát maguktól érték el. Megérdem­lik valamennyien a dicsére­tet. Rövid cikksorozatomat Tóth István szavaival végzem: „Ér­demes felfigyelni erre a sportkörre, mert élni akar, s ezért több támogatást kér!” Sz. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom