Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

1968. AUGUSZTUS 11.. VASÁRNAP r*ai jfEcrei kúriai» Elutazott a vietnami szakszervezeti küldöttség A Vietnami Szakszervezeti Szövetség küldöttsége Hoang Quoc Vietnek, a szövetség el­nökének vezetésével, a SZOT elnöksége meghívására július 16—augusztus 10 között baráti látogatást tett Magyarorszá­gon. A küldöttség megtekin­tett üzemeket, termelőszövet­kezeteket, kulturális és egész­ségügyi létesítményeket, talál­kozott különböző területek dol­gozóival, szakszervezeti akti­vistákkal. Részt vett a genfi egyezmény évfordulója alkal­mából rendezett több szolida­ritási eseményen. A küldött­ség több megbeszélést folyta­tott a SZOT titkárságával. Ki­fejezte a vietnami nép köszö­netét a magyar dolgozóknak és a szakszervezeteknek az erkölcsi, politikai és anyagi segítségért. A küldöttség szombaton el­utazott hazánkból. Mezőgazdasági egyiübnúködési megállapodás Szombat délelőtt hazánkba érkezett Georg Ewald minisz­ter, az NDK mezőgazdasági, termelési és élelmiszer-gazda­sági tanácsának elnöke és he­lyettese, dr. Erwin Neu. A vendégeket a Ferihegyi repü­lőtéren dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter első helyettese, dr. Gergely István miniszter- helyettes és dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete fogadta. A látogatás első napján dr. Sághy Vilmos és Georg Ewald új megállapodást írt alá a két főhatóság együttműködéséről. Az első megállapodást 1961- ben kötötték, a mostani új szerződést az időközbeni fej­lődés tette szükségessé. Az okmányok értelmében a két szerv együttműködése el­NEZOPONT A vazallusok A kelták nevezték így, sok­sok évszázaddal ezelőtt hűbé­reseiket. Azokat, akiket függő­viszony kötött hozzájuk, adót fizettek, ajándékot adtak, s akaratuknál erősebb volt uruk óhaja. Akárcsak a mai vazallusok esetében. Igaz, ők, a mai vazallusok, nem földről, jószágról számolnak cl uraik­kal, nem nyújtanak át drága ajándékokat, adót sem rónak le nehéz ezüstpénzekben, mégis, vazallusai uraiknak. Gyűlöletes ez a mai vazallus- ság. Gyűlölni azonban nem elég. Ismerni kell, hogy ne csak gyűlöljük, hanem irtsuk is ezt a magatartást. Ezerféle szál vezet el odáig, ahol kialakul ez az újmódi vazallusság. Mert könnyen hajlik erre a tehetségtelen, aki így remél fölemelkedést; a talpnyaló, aki nem kemény munkával, hanem simulékony­ságával formálgatja karrier­jét; a barát, aki lusta arra, hogy tisztességesen dolgozzon, s ezért inkább dicsér, hozsan- náz, szolgálatokat tesz, csak­hogy a főnök továbbra is ke­gyeiben tartsa; a gyáva, aki magában mindennek elmondja magát, de amikor szólni kel­lene, csak nevetés döcög ki belőle a főnök vicce hallatán, alamuszi mosoly a főnököt magasztaló szavak kísérőié­ként. Hányféle, sokszor már- már alig követhető szálon függ ez a tőlünk idegen, de mégis létező magatartás. Mert nemcsak a főnök és közvet­len környezete formálódhat úr és vazallusok gyülekezetévé, hanem lehetnek — vannak is! — másutt is pórázon tartott szolgák, akik engedelmesen várják a távolból a parancso­kat. Mert hányszor halljuk: van nekem ott egy jó embe­rem ... Es a jó ember elintézi azt, amit a törvények nem en­gednének, ami szabálytalan, eltussolja a disznóságot, hall­gat a bajokról. A jó ember fizetett szolga, mert aki pórá­zon tartja, elhelyezte a sógort, a fiút, építőanyagot „szerzett” a villácskához ... Mennyi disznóság, mennyi pitiáner — és mennyi nagystílű! — szél­hámosság csak azért, mert va­lamivel mindenkinek befog­ják a száját, s senki sem mer odaállni, s azt mondani: ne tovább! A szolgalclkűség — a szer- vilizmus, ahogyan őseink ne­vezték, s lám, csak az elne­vezés, de a lényeg alig válto­zott — veszélyes rákfene. Be­fedi azt, amiről éppen hogy letépni kellene a leplet, elsi­mítja a különben szembetűnő melléxutakat; a szolgalelkű vigyorog ahhoz, amin felhábo­rodni kellene, s a nevetéstől hull a könnye akkor, amikor a szégyentől potyoghatna. A századokon át ropogtatott de­rekú paraszt süveglekapó alá­zatát érteni lehetett, s azt is, hogy a kenyérféltés, a nincs- től, a munkanélküliségtől való rettegés ezer és ezer, máskü­lönben derék munkásember­nek fogta be a száját, s csak a legjobbak voltak azok, akik nem engedtek a negyven- nyolcból. Érteni, magyarázni lehetett mindazt, amit egy velejéig rothadt társadalom ranghierarchiája fölhalmozott. Ám lehet-e magyarázni a mai vazallusok engedelmességét, sunyi jóságát, sanda készsé­geskedését? Magyarázni lehet — tehet- ségtelenség, törtetés, jogtalan előnyök élvezése, bratyiszel- lem, paktáló cimboraság —, de elfogadható-e a magyará­zat; elfogadható-e, hogy köb lektívák mezében klikkek, a vezetés nevében szolgák pórá­zát rángatok tetszelegjenek? Az olvasó már unottan lapoz tovább a megvesztegetett el­lenőrökről, dáridózó előadók­ról, a vállalati anyagból vil­lát, nyaralót építő osztályve­zetőkről, vagy éppen igazga­tókról szóló, legtöbbször már bírósági tudósításoknál. Nem akarjuk eltúlozni a korrup­ció, a tisztességtelen kapcso­latok, általában: az anyagi­szellemi vazallusság veszé­lyét, de — őszintén mondjuk — a kevés is fölháborít. Mert hol a kontroli? A belső és külső kontroll, melyek közül ha az egyik fölmondja a szol­gálatot, a másiknak akkor is működnie kellene?! Hol a kontroll ahhoz, hogy ne ke­rülhessenek emberek szeren­csétlen helyzetbe, mert tűr­niük kell — kell? — mások basáskodását, klikkjük üzel- meit? Hol a kontroll ahhoz, hogy a fák ne nőjenek az égig? Hány esetben voltunk tanúi annak, hogy csak akkor lett ügy az ügy, amikor már a rendőrség, az ügyészség avat­kozott közbe, s kezdte meg a nyomozást?! Hát akik ott vol­tak, akik láttak mindent, hagyták? Miért hagyták? Hát valóban annyira gyenge len- n£ jogrendszerünk, hogy nem védi azt, aki a társadalomnak szolgál? Vagy inkább jog­rendszerünk és a gyakorlat közötti eltérésben van a hiba? így igaz. Jogszerűen könnyű megtalálni az igazságot, de amíg valaki, aki harcba kez­dett, ténylegesen el is jut odáig ... ! És itt kellenek a mainál nagyobb, tökéletesebb biztosítékok arra, hogy új­módi hűbérurak és vazallu­saik már első lépéseikkor or­ra bukjanak a társadalom rak­ta akadályokon. Olyasféle biztosíték, hogy „bevonják a vezetői jogosítványt” attól, aki már harmadszorra, ötödször­re vazallusokkal veszi körül magát és — fülön fogják a bólogatókat. a jó embereket, az összes ilyen meg olyan vazallust, s rajtuk is elverik a port. Az erkölcsi megszé­gyenítés, az ítélkező szigorú­ság nem idegen a humánum­tól, a szocialista humánumtól végképp nem áll messze. Mert a szocialista humánum éppen azt jelenti, hogy megvédjük az arra érdemeseket, de nem pátyolgatjuk azokat, akik úgy hiszik, csak az elnevezés vál­tozott, de a lényeg maradt; a mai keltákat, a mai vazallu­sokat. sősorban a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfite­nyésztés, az agrokémia, a bel­vízi halászat, a talajjavítás, vetőmagnemesítés és szaporí­tás, továbbá az agrártudomány területére terjed ki. A szerző­dés témajavaslatokat is ma­gában foglal az 1970 utáni együttműködésre. Ezeket fi­gyelembe veszik az 1971—75. évi tervkonzultációkon. ÖSZTÖNDÍJ A VÁJÁRTANULÓKNAK A Mecseki Szénbányák • 1968. szeptemberétől tanul­mányi szerződést ajánl és köt a vájártanulónak jelentkező fiatalokkal. Eszerint a tanév 11 hónapjára az tíső évben havonta 200 forintot, a máso­dik évben 300 forintot bizto­sít, a harmadik évben pedig a tanuló már teljesítménybér­ben dolgozik. Az ösztöndíjat igénybe vevő vájártanulóknak arra kell kötelezettséget vál­lalniuk, hogy a munkábalépést követően legalább két eszten­deig a mecseki szénbányáknál dolgoznak. A kezdeményezés a bányászszakma iránti érdek­lődés csökkenésével van ösz- szefüggésben. SZÁMADÁSRA KÉSZÜLVE Lassan lejár a két eszten­dőre szóló megbízatás. A Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában is tag­gyűlés elé terjeszti majd be­számolóját a pártvezétőség, mit végeztek kétszer tizenkét hónap alatt, s mi az, ahol sok még az adósság? Dűs két esztendő volt ez, a számadásra készülve már most megálla­píthatják. Dús: eredmények­ben, de vitákban, elvi, gya­korlati csatározásokban is. Közös nyelven A 84 tagú alapszervezet hét­tagú vezetőségéből hat kiszol­gálta becsülettel a két eszten­dőt, az egyik vezetőségi tag kilépett a gyárból. Mit tarta­nak a két esztendő leglénye­gesebb eredményének? — Azt — hangzik a felelet —, hogy a légkör, a hangulat nagyon sokat változott a gyárban, s hogy a pártvezetőség és a gazdasági vezetés ma már kö­zös nyelvet beszél, kölcsönös a bizalom és megértés, a se­gítségül hívás. Kezdetben nem így volt ez, s része volt eb­ben mindkét félnek. Mind­ennek szerepe volt abban is, ■hogy erőteljesen fejlődött a pártépítő munka: 1967-ben négy, 1968-ban július végéig öt új tagot vettek fel — je­lentkező, elsősorban fiatal több van, de nem sietik el fölvételüket — s ami különö­sen érdekes, egészséges, a fölvettek kivétel nélkül nők! Ez ismét csak új irányt jelez a vezetőség munkájában, mert korábban — annak ellenére, hogy a gyár dolgozóinak fele nő — alig tíz százalékot kép­viseltek a nők a párttagság létszámában. A nők körében végzett politikai munka lát­szólag apró, de nagyon is so­katmondó bizonyítéka volt, hogy a kisebb keresetű nődol­gozók a vietnami nép meg­segítésére rendezett gyűjtés­kor többet adtak, mint a na­gyobb keresetű férfiak... A politikái munka erősödé­sében fontos szerepet játszott a tíz 'pártcsoport, közülük is a húzóköüzem, a tmk és a késüzem pártcsoportja volt a legaktívabb. Ugyanakkor az eddigieknél sokkal alaposab­ban kell foglalkozni a párt­bizalmiakkal, tartalmasabb „eligazításokra” van szükség, s ez elsősorban a vezetőség tagjaitól követel nagyobb föl­készültséget, felelősségérzetet. A vezetőség — minden ered­mény ellenére — ezentúl is kritizálja majd — önmagát. A terhek elosztása A pártszervezet titkára sze­rint — s ezzel a vezetőség többi tagja is egyetért — nem sikerült megvalósítani a ter­hek arányos elosztását, a ve­zetőség néhány tagja a kelle­ténél kevesebbet tett, márpe­dig a megbízatás nemcsak megtiszteltetés, hanem — kö­telezettség is. Az új vezető­ségnek már e tudatban kell kezdenie a munkát, s általá­ban : arányosabb tehervise­lésre késztetni a kommunistá­kat, mert ma még nem ritka­ság, hogy könnyebben • mozdul a fizikai munkás, mint a ve­zető beosztású. A számadás­ban helye lesz annak is, hogy a vezetőség tagjai nagyobb öntevékenységgel dolgozzanak a jövőben. Az élet persze soha nem­csak fekete vagy csak fehér. Mert az említett gondok el­lenére is tartalmas és ered­ményes a pártszervezet ter­melésellenőrző munkája, a vezetőség — a tapasztalat­lanság első félévi tandíja, néhány formális ülés után ■— több esetben, mint a fém­kerámia üzem helyzete, a gyár munkaerő gondjai, a veszteséges gyártmányok vizs­gálata, a munkaverseny kér­dése, valóban a lényegről tudott szólni, s olyan út­mutatásokat adni, amelyeket jól fölhasználhatott a gaz­dasági vezetés. Az igényes­ség — hangzik majd a ve­zetőség állásfoglalása — már a téma kiválasztásánál le­gyen meg: a pártszervezet, a pártvezetőség valóban a lényeges, a legfontosabb kér­désekkel foglalkozzék, de azokkal behatóan, elemző módon. A maguk állította mércét — mondják — az ebben az esztendőben tar­tott vezetőségi ülések már elérték, s ez — ha még nem is mindenki előtt — rangot adott a középszintű gazdasági vezetők előtt is annak, hogy termelésellen­őrzés. A példa követőkre vár A pártvezetőség és a gyár­vezetés között megteremtett jó kapcsolat olyan példa — s a vezetőség erről sem kí­ván hallgatni —, ami ma még követőkre vár. Az üze- mekfcfen, a különböző ter­melőrészlegeknél a gazdasá­gi vezetők még sűrűn egy­magákban döntenek el olyas­mit, amit helyes és szüksé­ges lenne megjavíttatni, meg­hallgatni a részlegnél levő bizalmiak véleményét, mert ezzel elejét lehetne venni sok vitának, utólagos ma­gyarázkodásnak. (Van már kivétel: a tmk inkább ké­sett a bérfelosztással, de igen alaposan megvitatták, s ennek tudható be, hogy az egyetértésre is talált a dol­gozóknál.) Különösen a KISZ- ről feledkeznek meg köny- nyen az üzemekben, holott igen sok a fiatal dolgozó. A vezetőség, a kommu­nisták egyre nagyobb fi­gyelmet szentelnek a tömeg­szervezetek munkájának, s jelentős eredmény, hogy a pártvezetőség és a szakszer­vezeti bizottság kapcsolata sokat változott, jóval har­monikusabb lett, s a kom­munisták örömmel látják, hogy a szakszervezet jó őre a dolgozók érdekeinek, kö­Bővítik az almásfüzitöi timföldgyárat AZ ALUMINIUMPROGRAM KERETÉBEN BŐVÍTIK AZ ALMÁSFÜZITŐI TIMFÖLDGYÁRAT IS. KÉPÜNKÖN: SZERELIK A VASÜTI TEHERKOCSIK GYORS KIRA­KODÁSÁT SZOLGÁLÓ VAGONBUKTATÓT. Műterem a bányakatlanban Művészi alkotások a tenkesi színes márványból A Siklóson, a Tenkes-hegy oldalában bányászott ritka szép színes márványt Európa sok híres középületében hasz­nálták már fel falburkolásra. Legutóbb a moszkvai KGST- palota építéséhez szállítottak belőle. A rózsaszín, sárga és zöld számos változatában elő­forduló nemeskő most új te­rületen mutatkozik be: kép­zőművészeti alkotások is ké­szülnek belőle. A termelés során megsérült, értékesítésre nem alkalmas kisebb kődara­bokból az ifjú képzőművészek nemrég nyílt villányi alkotó­házának szobrász vendégei formáznak különféle figurá­kat. A szomszédos nagyhar- sányi kőbánya ugyancsak se­gíti a fiatal művészek alkotó­munkáját, innen kapják a na­gyobb kőtömböket. A művésztelep szobrász la­kói sajátos körülmények kö­zött dolgoznak. Műtermüket a szabadban, a villányi hegyol­dal kőbányájában, egy katlan­szerű üres részen rendezték be. Az erdőgazdaság széles fa­tuskókat adott részükre, ezek­re állítják a faragandó kőda­rabokat. Az alkotóháznak ado­mányozott szobrokból idővel szabadtéri múzeumot létesíte­nek a távolból is jól látható villányi domboldalon. Ma Szegéden: AIDA A szegedi szabadtéri játé­kok alkalmából ma újabb be­mutatóra, Verdi, Aida című operájának előadására kerül sor. Az Aida előadásain Vaszy Viktor vezényli a ze­nekart. A főbb szerepeket Maria Biescu, a Moldovai SZSZK érdemes művésze, Pedro Lavirgen, a barce­lonai opera tenoristája, Pe­ter Glossop, a londoni Co- vent Garden tagja, valamint Komlóssy Erzsébet, Karikó Teréz, Sinkó György és Gre­gor József énekli. j vetkezetesen számonkéri a j kollektív szerződésben iog- j laltakat. Anélkül, hogy a pártvezetőség csorbítaná a szakszervezeti bizottság ön­álló munkáját, rendszeressé | kell tenni az információ- J cserét, mindennapibbá a kap­csolatokat, elkerülni azokat az eseteket, amikor a pártve­zetőség csak utólag érte- | sül jelentős döntésekről. Nincs fegyverszünet! A körvonalazódó beszamoló- j ban egy-egy mondat erejéig ! megemlítik, hogy ma már rendszeresen részt vesznek a | kommunisták a taggyűléseken, í s hogy a tagdíjfizetésnél is j megszűntek a korábbi gondok. Valamiről azonban jóval hosz- szasabban kell majd szólni, s ez oz ideológiai munka. A pártszervezet leggyengébb te- | rülete ez. A tagok egy része úgy véli, mintha valamiféle fegyverszünet lenne a téves j vagy éppen ellenséges ideoló­giák elleni harcban, s hallgat, amikor szólni kellene, „felső” állásfoglalásra vár. Ahol hall­gatnak a kommunisták ott más J beszél helyettük, s ez a „más” csak kárt és félreértést okoz. A párttagnak — s ezt a beszá­moló taggyűlésen nagy hang­súllyal kívánják elmondani — kötelessége, hogy képviselje a párt politikáját, s ezt az eddi­gieknél szigorúbban kell szá- monkérni, mert a párthoz való formális tartozás fölösleges, szükségtelen teher mindkét félnek. A porkohúszati gyár kommu­nistáinak pártszervezete jó érzéssel adhat számot arról is, hogy egyetlen tagot sem kel­lett fegyelmileg felelősségre vonni kommunistához méltat­lan rossz munka miatt, s arról is, hogy a nagyvállalat pártbi­zottságával, akárcsak a Budai Járási Pártbizottsággal egyre szorosabb, alkotóbb, s éppen ezért — mert nem ellentétes! — mind önállóbb a munka- kapcsolat. A nagyon-nagyon vázlatos „beszámoló-tervezet”, amit a cikkben összefoglaltunk, a mérleg mindkét serpenyőjébe jócskán rak tényeket. Mégis, nem kell jósolni ahhoz, hogy megállapíthassuk: a számadó taggyűlésen a mérleg nyelve a tisztességgel végzett, eredmé­nyes munka javára billen. Mészáros Ottó Al Országos Söripari Váll. AZONNAL FELVESZ FÉRFI BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT 44 órás munkahét. A pénzbenl kereseten felül természetbeni juttatás. Munkásszállást, kedvezményes étkezést, munkaruhát adunk. JELENTKEZÉS; Munkaerőqazdálkodás, Bpest X., Maqlódi út 17. Az EIVRT Vákuumtechnikai Gépgyár (Bp. IV., Szilágyi u. 26.) FELVESZ esztergályos, marós, géplakatos, mechanikai műszerész, villany- szerelő, mintaasztalos, fényező, galvanizáló, öntvénytisztító és kőműves szak­munkásokat, illetve ‘ betanított munkásokat, női betanított munkásokat, gyors- és gépírókat. JELENTKEZÉS NAPONTA 8—14 ÓRÁIG. Közlekedés: 43, 47, 84, 96-os autóbusszal és 12, 12/a villamossal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom