Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
4 1988. AUGUSZTUS 11.. VASÁRNAP Könyvek a Tanácsköztársaságról Az első magyar proletárhatalom megszületésének félévszázados jubileumára „A Tanácsköztársaság története” címmel jelentős monográfia lát napvilágot a Párttörténeti Intézet gondozásában. A kötet számtalan új forrásanyag, illetve a témáról korábban már megjelent feldolgozás alapján ad szintézist a dicsőséges 133 napról, az 1919-es történelmi fordulat első feldolgozásaként monográfia készült Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolatairól, hamarosan elemző mű lát napvilágot a proletárhatalom szociálpolitikájáról. Elutazott a bumtai küldöttség Elutazott Budapestről az a burmai oktatásügyi delegáció, amely dr. Nyi Nyi államtitkár vezetésével egyhetes látogatáson járt Magyarországon. A FÓTI GYERMEKVÁROSBAN Foto: Gábor „NEM VÁRUNK HOLNAPIG..." >4 sietős örömök házában ÚJ SISAK A New York-i rendőrség új, plasztiksisakokat kap. lezárult a megyei szántóverseny A győztes a rádi Tányéros József Még pénteken kezdődött megyénk legjobb traktorosainak nagy eseménye. Az országos szántóversenyt megelőző szellemi vetélkedőn 24 erőgépvezető vett részt, valamennyien a járási szántóversenyek vetélkedőinek legjobbjai. Mind részesei kívánnak lenni annak, hogy az egyre inkább elismert, magasra értékelt traktoros szakma még magasabb színvonalra emelkedjék. A közelmúltban már korszerű gépek érkeztek megyénkbe is, hamarosan újabbak és még modernebbek várhatók. A vetélkedő résztvevői elsősorban általános műveltségükről tettek tanúbizonyságot, csak azután következtek a szakmai kérdések, amelyeket a közlekedésrendészettel kapcsolatos szabályok ismereteiből való vizsga követett. Az ezerforintos vásárlási utalvány, amely a KISZ rendezésében sorra került vetélkedőnek a fő díja volt, a da- basi járásból győztesként kikerült Janicsák L énárdé lett. Második a nagykőrösi G. Nagy Károly, harmadik pedig a budai járásból való Hermann Ferenc. Szántóversenyt még soha nem előzött meg ilyen széles körű érdeklődés, mint a tegnap megrendezett vetélkedőt. Több száz termelőszövetkezet és igen sok állami gazdaság vezetője és munkatársa jött el Tápiószent- mártonba, hogy végigizgulja — nem túlzás a jelző — ezt a kitűnően szervezett és mindvégig remekül vezetett megyei szántóversenyt, amelynek győztesei jó helyezést érhetnek el a közeljövőben Kecskeméten rendezendő országos szántóversenyen. A vetélkedőn a megye legjobb 36 traktorosa vett részt, akik valamennyien jutalmat | kaptak. Az első helyezett Tá- I nyéros József, a rádi Üj Élet Tsz traktorosa lett. Második: Darányi György, Cegléd, Kossuth Tsz. A harmadik: Veress József, az j Űjszilvási Állami Gazdaság 1 traktorosa. KIOSZTOTTÁK A KIS JANKÓ BORI HÍMZÓPÁLYÁZAT DÍJAIT Ülök a gép előtt és szívom a cigarettákat, a papíron még egy árva sor sincs, bej^n a fotós, leteszi a pozitívokat — A néni képei. Virágos kertben, a széken kissé mereven ül. Fényképezik. Amikor vendégeket vár, bizonyára természetesebb. Horgolni szokott. — Sajnálod te is? — Persze, mondom. Legalább ízléstelenkedett, hunyorgatott volna, vagy a lakása lenne piszkos. Éppen ellenkezőleg. A szoba kiadó Erre bizony nem számítottunk. Amikor indultunk, az volt a legnagyobb gondunk, hogy miként kerülhetnénk el a gyanú árnyékát is. — Mit mondjak? — faggatott a fotós. — Csak hallgass. — Majd óvatosan csinálom a képet. — Ha szólok, akkor. Veranda, üvegezett. Tovább. Előtér, beljebb a nappali. Az iménti köszöntésre innen jött válasz. — A kiadó szoba miatt jöttünk. — Ne toporogjanak leikecskéim. Ide üljön, kényelmesebb ... Mennyi időre kell a szoba? Soká maradnak? — Csak néhány órára. Egyre ..; kettőre ... ? Leül, megelégedett mosollyal fürkész mindkettőnket. Másra magyarázza idegességünket, nyugtat. — Meglátják, milyen jól érzik magukat nálam. A kollegina elpirul, zavartan keresgél cigarettát. 2 órára 30 — Mennyi a taksa, néni? — Nem látok senkinek a bukszájába :.. — tűnődve néz. — Két órára harminc — mondja jóindulattal. — És rendőrök nem szoktak jönni? Elteszi a pénzt, közben legyint. — Inkább csak katonák, leikecskéim, de ritkán, A fotós köhögéssel leplezi kitörő nevetését. — Ellenőrizni jönnek-e? — Nyolcvanéves koromig jöttek, de azután már... ? Cegléden mindenki tudja, Bu- jovszki néninél rend van, ilyen tisztaságot melyik egészségügyi házban talál? No, mondja, hol? Most is három napig mostam, vasaltam. Mert fizetés után van a forgalom. Hál’ isten, akkor van... de nézzék, milyen tiszta, lelkecskéim, nézzék csak... — átvezet a másik szobába, öt fekhely, felemeli az ágyterítőt, hószín az ágynemű. Visszamegyünk. — Egyszerre több ágyat is kiad pároknak? — Csak ha nagy a forgalom. Rápacskol a hátamra. — De most maguk lesznek. — Köszönöm. Nincs kedved lefényképezni a nénit? — Meg tetszik engedni? — Meg én... Csak a hajam előbb ... — Jó lesz így is, néni. Tiltakozik: öregasszony sem vénasszony, meg különben is a dédunokájának szánja. Már románok £s lefényképezték és elküldték a képet, majd biztos mi is... Visszaadná a pénzt... Az udvarra viszek egy széket. — Itt szoktam ülni. Persze, mondták, jött egy katonatiszt, a kéményseprőket kereste, a nénit kérdte: mondaná meg, hol találja az izé, a kéményseprőket... Mire a néni : — ne kontói ^alázzon lelkfecském, másfél órára harminc, szép a szoba, csak jöjjenek. Mintha megloptuk volna Visszaballagunk. — Tessék csak. Ott a lavór és a víz, meg a tiszta törülköző, az ágy alatt... Tessék édeskéim... Csukódik az ajtó. Égnek áll a hajunk. — Állati — mondom, s aztán sürgetem a kollégát, fényképezze a szobát, igyekezzen. Székre áll, villantgat, elkészül. — Szívjunk még el egy cigit. Leülünk. — Hát ez könnyen ment. — Mit gondolsz, mehetünk már? — Talán nem feltűnő. Menjünk. Mintha megloptuk volna, úgy indulunk. — Máris, lelkecskéim? Az ablakból utánunk szól: — Adják tovább. Mondják az ismerőseiknek. — Ne tessék kérni, hogy adjuk tovább. — Tegyék meg, lelkecskéim, szóljanak másnak is, a Bu- jovszky . néninél Cegléden szép tiszta az ágy ... — Ypszilonnal tetszik írni? — Igen, lengyel nemesek vagyunk — mondja enyhe gőggel a hangjában. Mit tegyek? Sz. I. Ezek megvédik a fejet, nyakat és arcot a repülő kövektől és palackoktól. Augusztus első napján Sz. L., volt II. éves mérnök- hallgató Visegrádon halálos adag altatót vett be. Szerencsére az orvos időben érkezett. Ügy mondják — véletlen volt. Csakhogy én nem hiszek a véletlenekben. Miért tette? Szerelmi bánat? Sz. L. az egyetemen „fej” volt. Menő. Ezt állítják az évfolyamtársai. Talán nyomasztó anyagi gondok gyötörték? Édesapja a múlt évben tízezer forint prémiumot kapott, Valami gyógyíthatatlan betegség? Sz. L. már a középiskolában is sportolt: úszott és atleti- zált. „Erős fizikumú, kemény kötésű kölyök” — mondta az edzője. Esetleg elégedetlen tanulmányi eredményei miatt? „Az egyetem izgatta a legkevésbé" — mondta egyik barátja. Hát akkor miért? Véletlen volt? De én nem hiszek a véletlenekben. 0 A visegrádi villában testes, ötvenöt év körüli ember nyit ajtót; Sz. J. főmérnök: az apa. Bizalmatlanul fogad, érzem a kézfogásán. Hat éve minden nyáron itt nyaralnak. — Megengedi, hogy leüljek? — Tessék. Mit óhajt? — Miért tette a fia? — Ugyan kérem, véletlen volt. összecserélte a fiolákat. Ilyen szörnyűség eszébe se jutna. Nem nélkülözünk, szerető családi környezet veszi körül... — A fia mit mond? — Ugyanazt, amit én. — Miért akar mérnököt faragni a fiából? — Először, mert jogom van hozzá; az apja vagyok. Másodszor; végre ma a diplomás embert megbecsülik. Az oklevél különbözteti meg az egyik embert a másiktól. — Csak a diploma határozza meg az ember értékét? A főmérnök hallgat, gondolkodik, azon töpreng, menynyi a kérdésemben a provokáció és mennyi a kíváncsiság. Folytatom, ne legyenek kétségei: — Nem a becsületesen ’ elvégzett munka a döntő? Függetlenül az oklevéltől? Szombaton, a mezőkövesdi művelődési házban a híres matyó hímzőasszonyra, Kis Jankó Borira emlékeztek. Ebből ae alkalomból immár hatodszor rendeztek országos himzőpályázatot, amelyre hazánk népművészeti tájairól — Kalocsáról, Buzsákról, Szek- szárdról, Bácsalmásról, Túráról, valamint a matyó és palóc falvakból — mintegy háromszáz népművész és díszítő- művészeti szakköri tag küldött be pályamunkát. A zsűri mintegy 150 pályázó munkáját javasolta bemutatásra a Kis Jankó Bori kiállításon. Az ünnepségen adták át az idei Kis Jankó Bori-díjakat és a 3000—3000 forint pénzjutalmakat a mezőkövesdi Káló Istvánnénak, és a recski Bárdos Sándornénalr, a népművészet mesterének és Diósgyőri Józsefnének, aki az általa tervezett alkotást kihímezte. Ezenkvül 13 pályázó között még mintegy 14 ezer ícrint pénzjutalmat osztottak ki. Az ünnepség után Kis Ivor Sándor, a népi iparművészet tanácstitkára, a mezőkövesdi művelődési házban megnyitotta a VI. országos Kis Jankó Bori emlékkiállítást. Sz. J. főmérnök úr adós maradt a válasszal. 0 A fiúval az Irodalmi presz- szóban találkozom. Lompos, fekete pulóver, elől rövidre nyírt, hátul nyakbanőtt hosz- szú haj. Jellemző jellegte- lenség. Az egyik Kossuthot a másikról gyújtja. — Nos? — kérdem. — Miért szállt rám? — Mert érthetetlen számomra a tette, meg azért, mert nem hiszek a véletlenekben. Persze a maga élete, azt csinál vele, amit akar ... — Kösz. Legalább őszinte és nem akar lelkizni. Mire kíváncsi? — Tettének okára. — Jó, de hosszú a sztori. — Nem baj, ráérek. A fiú int a pincérnek. Két konyak. Tiltakozom. Leint és elkezdi: — Otthon a szüleim kívánta forma szerint élek, de házon kívül úgy, ahogy én szeretnék. — Ez nem indok. Talán az egyetem? ... — Egy fenét, az izgat a legkevésbé. — Az édesapját pont fordítva. — Igen, mert mérnököt akar AZONNAL ALKALMAZUNK KUBIKOSOKAT, KUBIKOS BRIGÁDOKAT, FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. VALAMINT SZERZŐDÉSSEL TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOKAT. Teljesítménybér, szállás, napi háromszori étkezés. Termelőszövetkezeti tagok csoportos jelentkezése esetén szállításukról külön autóbusz beállításával gondoskodunk. Jelentkezés levélben és személyesen: 26. sz. Építőipari Vállalat Dunaújváros, Kenyérgyár u. 1. Akrobata amúrok Különös „akrobata mutatványokra” figyeltek fel nemrégiben a dinnyést tógazdaság dolgozói: a növényevő amurokkal betelepített halastavak füves partja mentén a halaik két- három méter magasra is fel-felugorva, s a gyepre vetődve pár pillanatig valósággal „legeltek”. Mivel a mutatványok mind gyakrabban ismétlődtek, a halászok keresni kezdték a furcsa jelenség okát. Rájöttek, hogy az amurokat az éhség kényszeríti a különös partravetődések- re. A másfél-két kilogrammosra hízott amúrok ugyanis nem találtak elegendő táplálékot a tavakban, a hínárt és a tavaly még dúsan tenyésző vízinövényzetet már teljesen ki- pusztították. Az „ingyen takarító - munkásokat” tavaly telepítették be a gazdaság halastavaiba, hogy néhány év alatt majd megtisztítsák a káros növényzettől. A halak azonban a vártnál falánkabbak, illetve szorgalmasabbak voltak, s egy év alatt tükörtisztára „legelték" a vizet, közben fél kilogrammosról másfél kilósra híztak. Az idén már alig találtak táplálékot a területükön, s koplalásra kényszerültek. A halászok, hogy a szépen gyarapodó halakat megmentsék a kényszerű „fogyókúrától” és a szaltózástól, most naponta friss zöldtakarmányt szórnak a vízbe, egy részüket pedig néhány, még hínáros tóba helyezik. VELETLEN Egy öngyilkossági kísérlet okai Vagy nem az? Boldogtalan ember