Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

rtst ét EG 'jJűrkm 1968. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK MIAMI BEACH Alkudozások a színfaluk mögött Szerdán tovább folytatódott a politikai alkudozás az ame­rikai Republikánus Párt el­nökjelölő konvencióján, a flo­ridai Miami Beachben. A színfalak mögött folyó tárgya­lásokon a három versengő jelölt: Nixon, Rockefeller és Reagan nagyszabású erő­feszítéseket tett arra, hegy a csütörtökre virradóra megtartandó szavazáson elnyerje magának a szük­séges számú küldött tá­mogatását. Néhány, a szavazás alaku­lására nagy befolyással levő politikai személyiség, így Romney michigani kormány­zó, Clifford pennsylvaniai szenátor és mások, egyelőre nem hajlandók állást foglalni s a jelek szerint meg akar­ják várni legalább a szavazás első fordulóját az erőviszo­nyok felmérésére. Miami Beachben folytatód­tak az amerikai szegények küldötteinek tüntetései. Aber­nathy lelkész, a szegények menetének vezetője több re­publikánus vezetővel közölte, hogy a nyomorgó amerikaiak nem tartják kielégítőnek a pártprogramban kilá­tásba helyezett nyomor- enyhítő Intézkedéseket. A konvenció szerda este 10 órakor ült össze és meghall­gatta a hivatalos elnökj dőlé­seket. Közös siker A CSKP KB elnökségének ülése Szerdán Prágában közle­ményt adtak ki a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek augusztus 6-i üléséről, amelyen az SZKP KB Poli­tikai Bizottságával Ágcser- nyőn folytatott megbeszélése­ket értékelték. Az elnökség megállapította, hogy a négynapos vita során sokoldalú, termékeny esz- / mecsere folyt. Ugyancsak jelentős eredmé­nye volt az ágcsemyői talál­kozónak a hat kommunista és munkáspárt pozsonyi talál­kozójának megtartása, A CSKP KB elnöksége kifejezésre juttatja, hogy egyetért az elnökségnek a pozsonyi találkozón köve­tett eljárásával és mun­kájával. Az elnökség mindkét talál­kozó eredményeiben vala­mennyi résztvevő közös si­kerét látja. VIETNAMI-AMERIKAI TÁRGYALÁSOK A Párizsban folyó vietnami —amerikai hivatalos megbe­szélések szerdai 16. ülésén mindkét fél kitartott eddigi ál­láspontja mellett. Harriman amerikai nagykövet ismét „viszonosságot” követelt a bombázások teljes megszünte­tése fejében. Ha Van Lau nagykövet élesen bírálta az amerikaiak magatartását a megbeszéléseken, amellyel újabb és újabb feltételeket igyekeznek szabni a VDK elleni. bombatámadások maradéktalan megszünte­téséért. A megbeszélés után tartott sajtóértekezletén Nguyen Tmanh Le a VDK küldöttségének szóvivője válaszolt észak­vietnami csapatok dél­vietnami jelenlétéről fel­tett kérdésekre. Idézte a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítás! Front Köz­ponti Bizottságának legutób­bi állásfoglalását: A több I mint tízezer kilométer távol- j ságból jött agresszorral szem- j ben egész Vietnam több mint : harmincmilliós lakosságának szent joga az ország bármely ' részén harcolni. Ülést tart&ttsis JK&sponíl MSésottsága (Folytatás az 1. oldalról.) addig július első felében már naponta 200 alkalommal bom­bázták a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot. Miközben az Egyesült Államok józan képviselői is mindinkább fel­ismerik, hogy a vietnami há­borúból semmiképpen sem ke­rülhetnek ki győztesen, addig Johnson és Thieu dél-vietna­mi elnök honolului találkozó­ján még a DNFF részvételével megalakítandó dél-vietnami koalíciós kormány gondolatát is mereven elutasították. A Központi Bizottság a magyar nép érzéseit tolmá­csolva ismételten kifejezi teljes szolidaritását vietnami testvéreink harcával és a Magyar Népköztársaság fo­kozza a vietnami nép anyagi, technikai segítését. A Köz­ponti Bizottság úgy véli, hogy a Szovjetunió, a szocia­lista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság, nö­vekvő, sokirányú segítségé­vel, a béke világméretű erői­nek harcos, antiimperialista támogatásával Vietnam hős népe kivívja teljes győzelmét az agresszorok felett. 3. A Magyar Népköztársa­ság kormánya támogatta és aiáírta az atomsorompó- egyezményt. Az ENSZ 18 ha­talmi leszerelési bizottságá­nak feladata, hogy további lépéseket dolgozzon ki az ed­digi tárgyalások alapján. Támogatjuk a szovjet kor­mány új javaslatait, amelyek elő kívánják mozdítani a nukleáris leszerelést. Meg­valósításuk nagymértékben erősítené a , nemzetközi biz­tonságot, előnyös lenne mind az atomhatalmak, mind az atomfegyverrel nem rendel­kező államok számára. Ha­zánk, külpolitikai elveinkből kiindulva, nemzetközi tevé­kenységével a jövőben is elősegíti az általános és tel­jes leszerelésért vívott har­cot. 4. A tavalyi izraeli agresz- szióval kirobbantott közel- keleti válság politikai rende­zését az izraeli kormány az antiimperialista erők minden törekvése ellenére megakadá­lyozza. Nem veszi figyelembe a Biztonsági Tanács határo­zatát. Ellenkezőleg: újabb és újabb tarthatatlan jogcímeket talál ki agressziójának folyta­tására és igazolására. Az utóbbi időben megtorlás és megelőzés ürügyére hivatkoz­va bombázza Jordániát. Az izraeli kormány a békés ki­bontakozást akadályozó te­vékenységével, amelyet az USA kormánya fedez, fenn­tartja az egész világ békéjét fenyegető feszültséget. A haladó arab államok el­lenállásának erősödése az ag­resszióval szemben, a politi­kai realitás irányába ható céltudatos nemzetközi tevé­kenysége ' azonban mind ne­hezebb helyzetbe hozza az im­perialista köröket. A közel-keleti válság meg­oldására továbbra is a Biz­tonsági Tanács 1967. novem­ber 22-i határozata nyújt el­fogadható alapot. Ennek meg­felelően a közel-keleti hely­zet politikai rendezésének feltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab te­rületekről. Megvalósításuk az arab népek, Izrael népe és a Közel-Keleten élő minden nép, a világbéke érdekeit szolgálná. A jövőben is messzemenő segítséget nyúj­tunk azoknak az arab erők­nek, amelyek az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolása révén a közel- keleti válság politikai rende­zését kívánják elérni. 5. Az európai béke és biz­tonság megteremtése további erőfeszítéseket követel. A reakciós imperialista körök agresszív célokat követve szít­ják a feszültséget és igyekez­nek megmérgezni az európai államok kapcsolatait. Az Egyesült Államok az európai népek érdekeitől ide­gen célokért tartja fenn ka­tonai támaszpontjait Nyugat- Európában, ezért tartózkod­nak nukleáris bombákat hor­dozó repülőgépek Európa lég­terében. Ez a politika abban is kifejezésre jut, hogy az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya között sajátos szövet­ség bontakozott ki az európai feszültség fenntartására. Az imperialista összefogás célja a háború után kialakult euró­pai státus quo megváltozta­tása. Erre építi az NSZK re- vansista politikáját, továbbra is makacsul ragaszkodik az egyedüli képviselet jogtalan igényéhez, nem ismeri el a realitásokat, a két német ál­lam létét, s a fennálló európai határok megváltoztatására és atomfegyverek birtoklására törekszik. Ezekkel a törekvé­sekkel szemben hazánk a Szovjetunióval, a Német De­mokratikus Köztársasággal és más szocialista országokkal, minden antiimperialista erő­vel együtt határozottan fel­lép. Az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezlete helyes utat muta­tott földrészünk problémáinak békés rendezéséhez. A Szov­jetunió és más európai szocia­lista országok több ízben ter­jesztettek elő konkrét javas­latokat az európai béke és biztonság megszilárdítására. Kifejezték elhatározásukat: mindaddig, ameddig létezik az észak-atlanti tömb, a szocia­lista országok mindent meg­tesznek védelmi képességük erősítésére. Az MSZMP Központi Bi­zottsága támogatja a szocia­lista országok, valamennyi európai állam aktív erőfeszí­téseit az európai béke és biz­tonság megszilárdításáért. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar dolgozók változatlan figyelem­mel kísérik csehszlovák test- ■ vérpártunk, a csehszlovák kommunisták, a szocializmus csehszlovákiai híveinek har­cát. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a Bratislavában aláírt közös nyilatkozat nagy jelentőségű okmány. A talál­kozó legfőbb feltételeit a szovjet és a csehszlovák test­vérpárt vezetőinek ágcsernyői eszmecseréje. teremtette meg. A hat testvérpárt tanácskozá­sának összehívására vonatkozó javaslatukkal jó szolgálatot tettek a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes haiadó erő közös ügyének. A Bolgár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői a proletár internacionalizmus eszméitől áthatva írták alá augusztus 3 án Bratislavában a közös ta­nácskozásról kiadott közle­ményt. A Központi Bizottság mély megelégedéssel vette tudomá­sul a hat testvérpárt eltökélt­ségét, hogy szolidaritásukat szilárdan és határozottan A finn „futógép99 (VII.) Felkészüléséről a legkülön­félébb dolgokat mesélték. De a teljes igazságot senki sem tudta meg, mert Nurmi na­gyon tudott hallgatni. Nem árult el semmit edzésmódsze­reiből. A legnagyobb titokban futott a vasúti sínek közötti talpfákon, hogy lépéseinek hosszát növelje és több na­pos gyalogtúrákat tartott, ez­zel viszont kitartását akarta fokozni. Közvetlenül a nagy verse­nyek előtt sokat pihent, órá­kon át feküdt az öltözőben csendben, zavartalanul. Azt mondták róla: „Nurmi minden futás előtt magábaszáll. Hosz- szú ideig teljes magányban, egész hosszúságában elnyúlva pihen. így telítette magát ideg­energiával, erővel és öntudat­tal, de a versenyre egy pilla­natig sem gondolt és nem aludt el.” Stopperórát tartva a kezé­ben jelent meg a startnál. El­lenfeleire legtöbbször rá sem hederített. Futás közben csak az órát figyelte, ahhoz mérte a tempóját. Egyenletes, gazda­ságos volt a mozgása és az irama. Ha 5000 métert futott, akkor volt némi eltérés az egyes körök között, 1924-ben, amikor egyszer 14 perc 28,2 másodperces idővel győzött, így alakultak egyes körei: 67,4, 69, 61,1, 69,7, 71, 71,3, 70,8, 71,4, 70,5, 70,6, 71,2, 64,2. (Az első kétszáz métere egyébként 32 másodperc volt.) Nurmi 1920-ban, Antwer­penben indult először az olim­pián. 5000 méteren állt rajt­hoz. Még tizenhármán pályáz­tak az aranyéremre és első­sorban a francia Guillemot, nagy önbizalommal. Ez a ver­seny, nem úgy,, mint annak idején Stockholmban, már nem volt annyira békés körö­zés. Alaposan felkavarta a sta­dion közönségének a hangu­latát. Eleinte a francia atléta és az olasz Speroni felváltva vezetett, de azután jött Nur­mi. Ö állt az élre, arcán nem látszott sémi erőfeszítés, egyenletes tempóban vezetett, Guillemot árnyékként követ­te. Ez csak fokozta a nézőté­ren a feszültséget. Száz méterrel a cél előtt a francia futó kiugrott a finn ellenfele mögül és óriási haj­rával győzött. Nurmi tehát élete első olimpiáját vereség­gel kezdte. Nem látszott rajta a kudarc, annyira fegyelmez­te magát, hogy még klubtár­sai sem tudták, milyen kedve van. Elindult 10 000 méteren is, ahol kitartása és szívóssága felőrölte Guillemot ellenállá­sát. A francia futónak ezúttal a táv végére nem maradt ere­je. Nurmi biztosan győzött. Rajthoz állt még a 10 000 mé­teres mezei futásban is. Ott még fölényesebben szerezte meg az első helyet és a máso­dik aranyérmét. 1924-ben, a párizsi olimpián Nurmi folytatta győzelmi so­rozatát. Megnyerte az 1500 és az 5000 méteres síkfutást. A kettő között mindössze 71 per­cet pihenhetett csak. Más ta­lán már megelégedett volna a két aranyéremmel, ő azonban megjelent a 10 000 méteres mezei verseny rajtjánál is. Párizsra ezen a napon afri­kai hőség köszöntött. A ver­seny három északi atléta: Nurmi és Ritola és a svéd Wide elkeseredett küzdelmét ígérte. Fokozta a bizonyta­lanságot, hogy az óriási me­leg mindháromnak szokatlan volt. A táv első felében együtt haladtak az esélyesek. Olyan elszántan futottak, hogy lát­szott, mindent vállalnának a győzelemért. A mezőny többi tagja fo­kozatosan leszakadt, nem bír­ták a hőséget és a nehéz te­repet. 7000 méternél a svéd Wide kiesett a ritmusból és botladozni kezdett. A két finn, Nurmi és Ritola, mintha mind­ebből semmit sem vett volna észre, gépiesen, érzéketlen arccal futott tovább. Egyre többen adták fel a versenyt. Wide sem tudta végigfutni a távot, mert teljesen kimerült. Azután Ritola is visszaesett, csak Nurmi bírta a saját, kí­méletlen tempóját. A közön­ség tombolt, amikor nagy fö­lénnyel befutott a célba. Lát­szólag nem érdekelte az ün­neplés, mint ahogy semmi fá­radtság sem látszott rajta. 1928-ban, az amszterdami olimpián Nurmi ismét ott akart lenni a rajtnál. Ekkor azonban még a finnek sem remélték, hogy a párizsi ver­senyek hőse, négy esztendő­vel később, még mindig fő­szerepet játszhat. Ügy tudták róla, hogy már nem is tart rendszeresen edzéseket. (Folytatjuk) Paavo Nurmi a célban, mögötte honfitársa, Ritola. szembeállítják az imperial iz­mus és minden más antikom- munista erő bármiféle kísér­letével. Senkinek sem eng-' dik meg, hogy gyengítse munkásosztály és a komm, nista pártok vezető szerepé aláássa a szocialista rendszei alapjait, éket verjen a szo­cialista államok közé. A szocialista országok ta­pasztalatai megerősítik, hogy a szocializmust csak akkor le­het sikeresen építeni, ha a szo­cialista társadalom megterem­tésének általános törvénysze­rűségeiből és a nemzeti sajá­tosságokból adódó feladatok a proletár internacionálizmv.s eszméinek megfelelően össz­hangban vannak. A szocialista országok társadalmát vezető marxista—leninista pártol: mindenkori kötelessége, hogy a szocializmus építésében jelent­kező új feladatokat alkotó mó­don megoldják és ezzel gaz­dagítsák a maxizmus—leniniz- mus elméletét és gyakorlatát. A marxizmust—leninizmust meg kell óvni mindenféle tor­zítástól, szüntelenül erősíteni kell a munkásosztály és a párt vezető szerepét, védeni és szi­lárdítani a szocialista társada­lom törvényes rendjét és alap­vető vívmányait. Állandó fel­adat a párt és az állami tevé­kenység fejlesztése a demok­ratikus centralizmus alapján, a szocialista demokrácia elmé­lyítése, a gazdasági és kulturá­lis munka színvonalának eme­lése. ' A Központi Bizottság szi­lárd meggyőződése, hogy e testvérpártok kapcsolataiban mindenkor azt kell előtérbe helyezni, ami közös, ami ösz- szeköt. Ezt kívánja valameny- nyi szocialista ország és a kommunista világmozgalom, a békéért, a haladásért vívott antiimperialista harc érdeke. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a hat testvérpárt bratislavai nyilatkozata meg­felel az összes testvéri ország érdekeinek. Jól szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti függetlenség ügyét, a népek barátságát, a békét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága mindenkor kész az antiimpe­rialista kapcsolatok fejleszté­sére, minden kommunista és munkáspárt testvéri összefo­gásának erősítésére. Állhata­tosan törekszik a szocialista országok közötti sokoldalú együttműködés elmélyítésére; szükségesnek tartja a szocia­lista országok nemzetközi te­vékenységének rendszeres egyeztetését és összehangolá­sát. A proletár internacionaliz­mus eszméjétől vezetve, né­peink békéjének és biztonsá­gának védelmében támogatja a Varsó Szerződésbe tömörült országok politikai és katonai együttműködésének fejleszté­sét, védelmi képességének növelését. Helyesli a KGST tevékeny­ségének fejlesztését, a szo­cialista országok kétoldalú gazdasági együttműködésének magasabb színvonalra emelé­sét, a gazdasági együttműkö­dés kérdéseit tárgyaló leg­magasabb szintű tanácskozás közeljövőben történő összehí­vását. 2. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának előkészületei a kitűzött program szerint foly­nak. Pártunk képviselői más pártok küldötteivel együtt ed­dig is aktívan részt vett az előkészítés mimikájában, s az MSZMP továbbra is minden erejével elősegíti a nemzetkö­zi tanácskozás sihezres előké­szítését. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a testvér- pártok képviselőinek moszk­vai találkozója jelentősen hoz­zá fog járulni az imperialista- ellenes akcióegység kialakítá­séhoz. ★ A Központi Bizottság, a kor­mány, pártunk tagságának, ho- zánk dolgozó népének egyet­értésével és támogatásával végzi nemzetközi tevékenysé­gét. Külpolitikai céljainlk el­éréséhez biztos alapot nyúj­tanak a szocializmus építésé­nek eredményei, amelyek né­pünk előrehaladását, boldogu­lását szolgálják, egyben nem­zetközileg gyarapítják mind­azok erejét, akik velünk együtt harcolnak a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a bé­kéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom