Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

I 1968. AUGUSZTUS 7., SZERDA r»3T «tetei &űrlap 3 AUGUSZTUS 10—11: • • Ötszázan látogatnak Pest megyéből Szegedre Különvonat viszi Pest me­gyéből szombat reggel Sze­gedre, az ünnepi játékok vá­rosába a biztosítási és önse­gélyező csoportok tagjait. Mint Fogarassy János, az Ál­lami Biztosító megyei igazga­tóhelyettese bejelentette, az ötszáz termelőszövetkezeti tagnak, ktsz- és intézményi dolgozónak gazdag progra­mot állítottak össze a kétna­pos kirándulásra. A részvevők — amellett, hogy megismer­kednek Szeged nevezetessé­geivel — szombat este, a Dóm téren megnézik a János vitéz című dalművet. Vasárnap or­gonahangversenyt hallhatnak, múzeumba látogatnak és meg­tekintik a különböző kiállítá­sokat is. A kirándulás költ­ségeit az önsegélyező csopor­tok intézőbizottsága viseli. Öntözik a szigetet Akik végrehajtották a végrendeletet „Vagyonomat egy olyan osz­tálynak akarom juttatni, egy olyan osztályt akarok segíte­ni, amely a hazának leghűbb eleme és a sors szeszélye foly­tán mégis legritkábban látja áldozatos, verejtékes munká­jának gyümölcsét” — írta a harmincas évek' végén a Ta- hitótfaluból származó Unger István végrendeletében. A sors szerencsés forgandó- sága folytán alaposan meg­gazdagodott Unger-családnak Szemben az „ellenséggel 7/ Szerte a világon az emberek százezrei a vietnami népirtó háború ellen tüntetnek. De­monstrációk zajlanak Wa­shingtonban, Párizsban, Moszkvában és a világ vala­mennyi nagy városában, ami­kor Abonyban a TÜZÉP-te- lep kerítésén megjelenik a ku­sza* krétával írt szöveg: „Vesszen Vietnam. Éljen az USA.” Majd ugyanezen a ke­rítésen egy liorogkereszt. Az emberek megdöbbenve nézik. Ez nyílt fasiszta lází- tás, itt nem valami rendszer- ellenes megnyilvánulásról van szó. A felirat tartalmával még a rendszerünkkel nem szimpa­tizálók sem érthetnek egyet. Vajon ki lehet az, aki felrótta e vérlázító szöveget? A nyomozás hamarosan ki­derítette a tettest és mindenki számára meglepő eredményt hozott: A felirat „szerzője” Bálint László 19 éves fiatal­ember, abonyi lakos, ipari ta­nuló. Az ember első gondolata: nyilván a családi körülményei­ben kell keresni a magyaráza­tot. Nos: a fiú szülei egysze­rű, szegény emberek. Az apa rakodómunkás, világéletében dolgozó ember volt. Soha nem mondhattak magukénak egy talpalatnyi földet sem, a fel- szabadulás előtt az apa és az anya is napszámosként dolgo­zott. A fiú nyolc általános is­kolát végzett, jelenleg a szol­noki 605-ös iparitanuló-intézet diákja, kőművesnek tanul, ha­marosan kezében lesz a szak­munkás-bizonyítvány. Munka­helyén KISZ-tag, szorgalmas, rendes gyereknek ismerik. Fő­nökei semmit nem tudnak ese­téről, úgy mondják, hogy so­ha nem hallottak tőle semmi­féle politikai állásfoglalást. Bálinték egy kis házban lak­nak Abonyban, lakásuk sze­gényes, de rendes és tiszta.. Bálintné idegesen és kissé ijedten fogad. — Az újságban is benne lesz? — kérdi. — Tessék el­hinni, ma sem értem, miért tette. Mi itthon sosem politi­zálunk. Nem is értünk hozzá. Én egyet tudok, hogy ma is szegények vagyunk, de össze­hasonlíthatatlanul jobb dol­gunk van, mint régen. — Milyen gyerek a Lad? — Nagyon jó... Túl jó. So­ha nem jár sehová, nincsenek barátai sem. Az apja még za­varja itthonról, hogy menjen táncolni vagy a barátokhoz. De ez nem megy. Legszíveseb­ben otthon ül. — Mégis mit gondol, miért tette? — Nem tudom. Pontosan emlékszem a napra. Hat óra­kor elküldtem kenyérért. Már hét előtt itthon volt. közben elment a céllövöldébe. Nem tudom, hogy jutott ideje még firkálni is. Azután másnap reggel megint elment valaho­vá. Hamarosan hazajött és egész nap nagyon ideges volt. Mint később kiderült, akkor már látta a körzeti rendőrt a felirat előtt. Este már be is hivatták az őrsre, majd ké­sőbb minket is ... — Letartóztatták? — Nem, csak kihallgatták, aztán hazaengedték. — Beismerte, hogy ő volt a tettes? — Igen... Nemsokára hazajött a fiú. Félszeg, zavart mosolyú fia­talember, alig mer a szemem­be nézni. — Miért tette? A fiú hallgat, majd aka­dozva: — Nem tudom... Voltam a céllövöldében... Egyet sem találtam, ez nagyon bántott... Valamit tenni akartam ... A magyarázat érthetetlen, úgy érzem valaki szájába ad­ta a szöveget, melyet a rend­őrségi kihallgatásán — a jegyzőkönyv tanúsága szerint kerekebben fogalmazva mon­dott: „így akartam feltűnni”. Hosszú ideig másról beszé­lek vele. A lányokról, a mo­dern táncokról, a táncdal­fesztiválról. A fiú felenged, bátrabban beszél. Aztán „po­litizálni” kezdünk. — Hol van ez a Vietnam? — Valahol, Amerika kö­rül... — Mit gondol, miért folyik ott a háború? — Az USA meg akarja sze­rezni Vietnamot és a terüle­tet elvenni. — Vietnamnak egy része van? — Kettő. Észak és Dél. — És mi, melyik részt tá­mogatjuk? — A délit... A mama közbeszól: — Na, tetszik látni! Milyen jól tudja. — Majd a fiúhoz: — Beszélj csak nyugodtan, mondd meg az elvtársnak, amit gondolsz! — Miért rajzolt horogke­resztet? — Nem tudom ... — Kiknek a jelvénye a ho­rogkereszt? — A németeknek. — Miféle németeknek? — Hát, a gestapósoknak. — Mi az, hogy Gestapo? — Hát a németek. — Ki volt a horogkereszte­sek vezére? — Hitler. — Mit tud róla? — Olyan rövid haja van, bajusza és katonaruhában jár. — Még most is? — Igen. — Mit csinált ez a Hitler? — Háborúzott... — Egyebet nem tud róla? A mama közbeszól: — Honnan tudna? Nem is élt akkor! — Mi a fasizmus? A fiú nem válaszol. Mint- ahogy néma akkor is, amikor azt kérdezem, hogy mi a kü­lönbség a kapitalizmus és a szocializmus között. És nem tudja, hogy nálunk milyen rendszer van, nem tudja, hogy milyen párt vezeti az orszá­got. általában semmit nem tud, hacsak azt nem, hogy milyen számokat játszottak a táncdalfesztiválon, azokat ki énekelte és hány pontot ka­pott érte. Könyvet sosem ol­vas, legfeljebb az újságban a sportot. Olvastam az ügyészségen az orvosi szakvéleményt. E sze­rint teljesen normális, bár ér­telmileg nem túlzottan fejlett személy. A nyolc általánost közepes eredménnyel végezte Abonyban, a szolnoki intézet­ben is közepes a bizonyítvá­nya. Semmi kétségem nincs afe­lől, hogy nem tudatos ellen­ség. De nem tudom megfejté­sét adni tette rugójának. Érthetetlen ez a fiú, mint ahogy érthetet­len, hogy egy 19 éves fiatal­ember, aki 1955 és 1963 között járt általános iskolába, jelen­leg is tanul, KISZ-tag, hogyan lehet ennyire tájékozatlan. Miféle KISZ-szervezet lehet az, ahol ez senkinek nem tű­nik fel? Hogyan kaphatott ez a fiú jó jegyet az általános is­kolában történelemből. Lehet­séges, az, hogy közöttünk így nőhetnek fel fiatal emberek? A kerítésen levő feliratot nézve, az ember az ellenség tudatos lazítására gyanakszik. Felháborodik és úgy érzi: a legkeményebben kell fellépnie. Aztán amikor szembekerülök ezzel a fiúval, az előbb érzett gyűlölet és megvetés sajná­lattá változik. Mert amikor a háborúról kérdem, tulajdon­képpen arról sem tud semmit. Látott néhány háborús fil­met — irmon ismeri a horog­keresztet is —, de a filmek­ből nem a háború borzalmát látta, inkább a kalandot, az izgalmat. Persze nem várható el tőle, hogy értse a borzalomnak azt a feneketlen mélységét, amit azok ismernek csak, akik a huszonnégy év előtti szörnyű­ségeket átélték. De az ilyen mértékű érzéktelenségre azt mondanám, hogy talán ter­heltséget jelent, ha nem talál­koztam volna többször — az ő korosztályában — a háború­nak izgalmas kalandként való felfogásával. Bálint László már nem kis­korú. Meggondolatlan — és mondjuk ki: — ostoba tettéért, bíróság előtt kell felelnie, mert kötelességünk, hogy a fasisz­ta lázítást megtoroljuk, még akkor is, ha tudatlan ember­től származik, aki esetleg csák eszköz volt valaki, vagy va­lakik kezében. Ugyanis mindenfajta fasisz­ta eszmék, az ilyen fokú an- tihumanizmus legjobb tápta­laja az ostobaság, a tudatlan­ság. Ez pedig csak motiválja, de nem menti a cselekményt. Nagyon foglalkoztat a kérdés: Lehetséges az, hogy egy ern- | bér, aki 10 éve iskolába jár, egy kommunista ifjúsági szer­vezet tagja, hogyan állhat ezen a fokon? — Mit szoktak a KlSZ-szer- vezetben csinálni? — Klubestek vannak ... meg ilyesmik. A mama ismét segít: — Ugye, kisfiam, hogy te is a demokrácia híve vagy? A gyerek nagyot bólint és a mama önmagát igazolva dia­dalmasan néz rám. Ősz Ferenc egyik tagja: István fiatalon meghalt és vagyona jó részét Tahitótfalu községnek ado­mányozta — közölte akkori­ban a meglepő hírt a Magyar Újság. A Nemzeti Múzeumot építtető Pollack Mihály le­származottja kedves idealiz­mussal szerkesztette meg tes- támentumát, amelyet lapozva Terecsényi Gyula újságíró ilyen szavakkal mártotta pen­náját a lelkesültség tintájába: ... „Tehetett volna az örökha­gyó másként is! Vagyonából macska-, vagy kutyaszanató­riumot is létesíthetett volna, avagy elaggott kanárik élet- elixírjére szánhatta volna va­gyonát, de ő nem így tett”... Valóban, a végrendeletből lelki tisztaság és szerénység csendül ki: ... „deszkako­porsóba fektessenek, kívül az erdőben örök nyugalomra, a legegyszerűbb jelzéssel...” A megboldogult testamen­tumának legérdekesebb és egyben legkomolyabb részé­ben a mezőgazdasággal foglal­kozik: ...„kertté kell vará­zsolni a szigetet... öntözéses gazdálkodást kell folytatni... az OMGE küldjön ki mérnö­köket, térképezzék fel a szige­tet, egységes öntözési tervet dolgozzanak ki... az egyes gazdaságok kijelölésénél ve­gyék figyelembe a sokgyer­mekes családokat.. Unger István így gondolko­dott a munkáról, emberségről, falujáról, amelyről a legke­vésbé vélekedtek így a pa­raszti gazdaságok termékeit a háborúra készülő gépezettel felzabáló honatyák. szövetkezetek 221 ezer forin­tot térítenek. A többit az ál­lam fedezi. & © Míg élt, Unger István szíve azonban nemcsak falujáért, hanem az egész szigetért is dobogott. Lássuk hát, öröksé­gének végrehajtói hogyan sá­fárkodtak — ha nem is az ő — de a nép talentumaival. Leányfalun Szaszovszky Fe­renc igazgató-főmérnök tartja kezét az öntözési csatornák ütőerein. — Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor és Kisoroszi községek kerületeit, vagyis az egész sziget területén öntö­zünk, mintegy ezer holdat — magyarázza az igazgató és mutatja a legújabb „térké­pet”, amelyen a július 15-ig öntözött terület látható s egy szerény, de nagy erőfeszítést mutató szám: 200 holddal töb­bet öntöztek, mint a szerző­dött mennyiség. — Elég lett volna vajon Unger István 50 vagy 100 ezer pengős hagyatéka az öntözés kiépítéséhez? — ezt kérdezem Szaszovszky Ferenctől, aki csodálkozással vegyes sajnál­kozással mondja: — Csak a berendezések fenntartása, üzemeltetése fél­millióba kerül évente. Ebből a Budai Mihállyal, a tahitót- falui szakszövetkezet agronó- musával forgatjuk a sárga új­ságlapot s közben a déli, sár­ga napfényben fürdő vidékre, a Duna szelíd karjaiba zárt szigetre gondolunk — amely­nek földjein már fehér vízsu­garak lövellnek a magasba. — A Dunakanyar Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Társulat jóvoltából négyszáz holdnyi területet öntözhetünk — mondja az agronómus mo­solyogva. Bejárjuk a gazdagon termő, a víztől életerőt kapó növé­nyekkel dúsan benőtt részeket és megtudom: csupán a 200 holdas epertábla öntözése 3 millió forint kártól mentette meg gazdaságukat. Szépen zöldell a 100 holdnyi lucerna is, amelynek termése öntözés nélkül a forró szelek martalé­kává válik. A vízgazdálkodási társulat 300 forintot kér hol­danként egy 40 milliméteres mesterséges esőért. Hatalmas fáktól árnyékolt, hűvös épületben dolgozik a Dunakanyar Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, s az igazgató-főmérnök csendes szobájában merészebb álmo­kat idéz fel, mint amit Unger István, az Astoria-szálló tu­lajdonosa valaha is el tudott képzelni. A szentendrei és a budai járásban nagyarányú öntözési tervek készülnek, amelyek megvalósítása esetén 1969- ben 1400, 1970-ben pedig már 2140 katasztrális holdra zuhog majd az életet jelentő csapadék. És bár Szaszovszky Ferenc nem szívesen beszél a jövőről — mint mondja, csak a szigorú realitások embere —, éppen e tulajdonságoknál fogva tudja jól és kellő szí­vóssággal védeni az öntözés lét j ogosultságát. — Az aszály és a várható, csapadékban szegény eszten­dők ismét reflektorfénybe hozták az öntözést — mondja örömmel az igazgató, és át­adja féltve őrzött táblázatát: 1970- ben 600 hold gyümölcsöt és konyhakertészetet, 1200 holdnyi mezőgazdasági terüle­tet, 110 hold rétet és legelőt, s egyéb területeket tudnak öntözni a mesterséges esővel. Hogy mekkora erőfeszítés, szellemi és anyagi kapacitás kell ehhez? ... Lassan, kicsit hajtott fejjel mondja: — Csalt a terveken több mint egy hónapig dolgoztunk. Szekrényéhez megy és be­csületszóra kötelezett vissza­juttatás fejében mutatja meg tevékenységének iránytűjét, a vékonyka, de annál értéke­sebb tengerkék füzetet: „Pest megye mezőgazdasági vízgaz­dálkodásának megjavítása”, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának határozata. Súlyos milliók kellenek az öntözéshez, az öntözőberende­zések gyártásához, beépítésé­hez és emberek is, gondolkodó, értő, lelkes emberek. „Óhajom, hogy amilyen ön­zetlen szeretet vezetett engem elhatározásomban Tahitótfalu földmíves népe iránt — írta a Pollack-unoka végső sorai­ban — akkor, amikor boldo­gulásukat, jólétüket akartam előmozdítani, oly szeretettel mtmkálkodjanak tervem meg­valósításán” ... A szigettel is ez történik már jó idő óta! Szüts I. Dénes SZOMBATON Megyei szántóverseny Tápiószentmártonban 35 traktoros áll rajthoz Befejeződtek a járási szán­tóversenyek — s a legjobb traktorosok, szám szerint har­mincötén, szombat reggel áll­nak rajthoz Tápiószentmár- ton határában a Kossuth Ter­melőszövetkezet birtokán. Az ötödik és immár hagyomá­nyos megyei szántóversenyt minden eddiginél színesebbé, érdekesebbé szeretnék tenni a rendezők: a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a KISZ és az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete. Augusztus 9-én, délelőtt kerül sor a tá- piószentmártoni kultúrotthon^ ban az ifjú traktorosok szel­lemi vetélkedőjére. A fiatal gépvezetők szakmai ismere­teiket mérik össze, a legjob­bak jutalmat kapnak. A megye különböző vidé-: keit képviselő traktoros ver­senyzők 9-én érkeznek a ve- télkedő színhelyére és szom­bat reggel az ünnepi megnyi­tó után rakétajelre indul el a mintaparcellákon a harmiric-r öt traktor. Délután hirdetik ki a vetélkedő eredményeit. Az első négy helyezettet díjazzák — hűtőszekrény, magnetofon, centrifuga és táskarádió, to- vábbá a KISZ megyei bízottá ságának különdíja szerepel a jutalmak között. A megye leg­jobb traktorosai részt vesznek a kecskeméti országos szántó-* versenyen is. HitelvisáHási kedvezmény porcelán- és kerámiaárukra Az Üveg- és Porcelán Nagy- kereskedelmii Vállalat OTP hitelkedvezményt nyújt a la­kosságnak az ezer forintnál nagyobb értékű háztartási porcelán, kerámia, edény és díszműáruk vásárlásakor. A 20 százalék előleg lefizetése után 12 havi részletre vásárol­ható cikkeket az országban mintegy háromszáz kiskeres­kedelmi bolt árusítja. A kereskedelem a tavalyinál 12—15 százalékkal nagyobb árukészlettel és korábbinál lé­nyegesen bővebb választékkal készítette elő a hitelakciót. A hitelkérő levelek a helyi OTP-fiókokban szerezhetők be. * XT» / Augusztus közepén indul a próbaüzem U 1 öfVill* a Fémmunkás Vállalat új székesfehér- J vári gyárában. Az üzem nagy sorozat­ban állít majd elő alumínium nyílászáró szerkezeteket az építőipar és a külkereskedelem számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom