Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

n MSI uer.ret 1968. AUGUSZTUS 4.. VASÄUNAP Mit olvasunk? KONSZTANTYIN PAUSZTOVSZKIJ: ,,Mennyit olvasunk?” cím­mel e hasábokon olvastam Dékiss János cikkét. A szerző — elsősorban a dolog meny- nyiségi oldalát figyelvén — arra a megállapításra jutott, hogy bár a könyvtári statisz­tikák tízezres nagyságrendű olvasói növekedést mutatnak, a helyzet korántsem biztató. Dékiss szerint még statiszti­kailag sem. Pedig a szerző nem tette fel a mennyiségnél talán döntőbb kérdést: mit olvasunk? Már a kiadók elárulják ma­gukat. A könyvek oldalán levő, úgynevezett impresszum adatai között megtalálható, hogy a mű hány példányban látott napvilágot. Emlékszem, annak idején, mint örvende­tes rekordot tartották számon, hogy Baranyi Ferenc verses­kötete 10 ezernél nagyobb példányszámban jelent meg; találunk értékes, szépprózai műveket is 4—5 ezres meg­jelenéssel. Számítván az intel- lektuel könyvvásárlókra, köny- nyű rájönni, hogy ezek a kö­tetek csak néhány, főleg na­gyobb könyvtár polcaira jut­nak el. Az új mechanizmus a könyvkiadásban is természe­tesen arra serkent, hogy azo­kat a köteteket adják ki nagy pédányszámban, melyek biz­tosan el is kelnek. Példa rá a sok árleszállítás: sok könyv heverhet a raktárakban, kö­zöttük olyanok is, amelyeket megjelenésük után a fővárosi boltokban nem, vagy csak ne­hezen lehetett kapni. Hogy a féláron való feltámadásáig e kötetek hol aludták Csipke­rózsika álmukat, azt csak a beavatottak tudják. Nos; az új mechanizmusban e sokat vi­tatott helyzet talán még rosz- szabb lesz. Nyilván, hogy a kiadók a bestsellereket adják ki nagy példányszámban és csak a biztosra mennek. Nem akarok szerzőket emlegetni, de világos, hogy nem jelent értékítéletet, ha e divatos szerzők egy-egy kötete több kiadásban, három-négyszer olyan nagy példányszámban jelenik meg, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, hogy csak a valóban kipróbáltakról be­széljek és ne említsem a fia­tal magyar írók alkotásait. , II. A helyzet megváltoztatha­tatlannak tetszik: a könyve­ket természetesen nem a rak­tárak számára kell nyomni, ráfizetésből a könyvkiadás sem élhet meg. A könyvet el kell adni..A könyv áru és bár a jó bornak — a mondás sze­rint — nem kell cégér, mégis az első követelmény a meg­felelő propaganda. Csak az értő irodalmár áll meg a könyvesboltok kirakata előtt, és figyeli a szaporán megje­lenő újdonságokat. A többség szinte tudomást sem szerez róluk. Azon gondolkozom, hogyan lett egy-egy könyvből „slá­ger”? Nem beszélek itt most azokról a szerzőkről, akik neve már biztosíték a közön­ség egy széles rétegének. Nem is háborgók ezen és természe­tesnek tartom, hogy aki P. Howardot keres a könyves­boltban, annak nem fognak Tolsztojt eladni — helyette. De lett már nálunk bestseller valóban értékes művekből is. Gondoljunk csak Fejes Endre Rozsdatemetőjének emlékeze­tes sikerére. Mitől lett ez si­ker? Olyan siker, amiben a kiadó sem bízott, hiszen az első kiadás szinte napok alatt elfogyott! Attól elsősorban, hogy a könyv valóban kitűnő, de ez nem elégséges, hiszen sok kitűnő könyv jelenik meg. Sokkal inkább attól, hogy a könyv körül nem az egysé­ges, uniformizált kritikai hang szólalt meg, hanem viták zaj­lottak, volt, aki elutasította, volt, aki lelkesedett érte. A könyv olyan fogadtatást ka­pott, amilyet kapnia kellett. Nem hiszem, hogy a marxista alapállás mellett egyaránt kell, hogy tetszen egy könyv egyik és másik kritikusnak. Minden kritikusnak van íz­lése, mindegyiknek van kora, és számos olyan egyedi tulaj­donsága, ami a hangsúlyozot­tan marxista aspektus mellett is bizonyos tetszésbeli ellen­téteket jelent. Hol vannak lünk ezek az ellentétek dományoskodó, száraz kák fogadják — ha egy-egy kötet megjelenését melyek szerzői főként esztéti­kai kategóriákhoz, elvont nor­matívákhoz mérik a művet, mintsem saját ízlésükhöz. így aztán nem csoda, hogy a kö­zönség általában nemcsak iro­dalmat, de kritikát sem olvas. És ha már a propagandánál tartunk: nálunk általában a könyvnek van propagandája és nem egy műnek. „Olvass!” „Legjobb barát a könyv!” „Nyáron is könyvet!” Ilyen és ehhez hasonló közhelyek pró­bálnak az olvasás mellett agi­tálni. Hát ez nem megy. Egyes műveknek kell a propaganda, hiszen a jó mozihirdetés sem általában a filmet reklámozza, hanem az adott művet. Sokáig lehetne még a könyv­propaganda hiányosságairól beszélni és szót kellene ejteni a könyvtárak propagandájá­nak gyengeségeiről is. De gon­dolatkeltőnek, gondolom, elég ennyi... in. A „mit olvasunk” kérdés évek óta vitatott. Kezdetben úgy hittük, hogy ebben az or­szágban mindenki Tolsztojt, Illyést, Csehovot és Shakes- peare-t olvas majd. Nem is na­gyon adtunk ki mást, kivéve a sematikus irodalom nem min­dig irodalmi szintű termékeit. Ettől lett aztán az, hogy ha az olvasók nagy része azt hallja, „mai” irodalom, máris legyint egyet. Sok — egyébként mű­velt és tájékozott embertől hallottam a kategorikus kije­lentést: mai magyar írót nem olvas. Meg: nincs mai magyar irodalom, csak propagandisz- tikus művek vannak. Ezek az emberek aztán vagy csak klasszikust, vagy csak régi ponyvát olvasnak. Ezeknek az embereknek hiába érvelünk: mereven elzárkóznak és leg­feljebb akkor vesznek a ke­zükbe egy mai könyvet, ha körötte vihar támadt, vagy ha a szájhagyomány útján ter­jesztett propaganda arról tud, hogy az illető könyvvel „ba­jok vannak”. Nem óhajtok Szolszenyicin híres könyvéről ítéletet mondani. Egy biztos: nem az irodalom csúcsa. Még­is óriási sikere volt, holott a magyar Lengyel József ugyané tárgyban — szerintem — sok­kal színvonalasabb könyvet írt. Itt is a propagandával van baj, mely nem tud megküzde­ni a beidegződésekkel, mely­vaigy mai modernet, semmit sem érnénk vele, mert hatás-1 tálán maradna. Azok, akik e: százezres bestsellereken kese-: regnek, akkor járnak jó: irányban, ha annak az útját! keresik, hogyan lehet az olva- '. só tömegek ízlés és műveltségi j színvonalát felemelni a neme- i sebb irodalomhoz. Azt ugyan- ^ is már megpróbáltuk, hogy ^ egyfajta „demokratizmus” $ alapján az irodalmat szállít- $ suk le a tömegízlés szintjére. § Dékiss cikkében is említödött J a megállapítás, hogy baj van ^ az irodalom oktatással, mely í jelenleg sokszor elriaszt, mint$ ránevel az olvasásra. \ napi $ penzumként kiadott klasszi-jä kus valóban szenvedés. köte-< lező lecke, holott az irodalom í elsősorban szórakozás, pihe- $ nés, kikapcsolódás. $ És ne toljunk minden fele- ^ lősséget az olvasóra. Bai van ^ az úgynevezett „modernekkel” $ is. Egyes irányzatok képvise- $ lói úgy érzik — és ezt bízó- $ nyitják műveikben —. mintha $ a cselekmény, a konfliktus, az $ izgalom nem lenne „irodalmi”. $ Rendre jelennek meg a filozo-^ fikus, közgazdasági és egyéb $ tanulmányok, melyeket re- 5 génynek, novellának, vagy né- 5 ha még versnek is álcáztak. $ Érthető tehát az újabb bor- $ zongás: a dolgozó ember azért 5 vesz könyvet a kezébe, hogy $ szórakozzék, kikapcsolódjon, ! Ha közben lelkileg nemesedik 5 is, mint Tolsztoj, Csehov, Gór- v kij, Móricz, Mikszáth — és itt $ következhetnék egy több olda-í las lista — esetében, az jó, de • azért csak kevesen ülnek le $ este olvasni, hogy: „nocsak $ nemesedjünk, okosodjunk egy ! kicsit”. Aki azért olvas, az 5 vagy sznob, vagy kritikus,; vagy vizsgára készül. $ iv- ! Sok vita tárgya, hogyan le-$ hét eljutni az igazi irodaiomí élvezetéhez. Sok “ifttéllektuel! mondja: „én is ponyvát olvas-; tam gyerekkoromban”. Ez a; nézet azt sugallja, hogy a i ponyva, a bestseller egy-egy ! állomás a színvonalas, értékes; irodalomhoz vezető úton.! Akik ezt vélik, elfelejtik, hogy! közben kijártak néhány isko- j lát, kaptak egy diplomát, vagy i munkakörük lett olyan, hogy | közben akarva-akaratlanul j másként nézték az életet. De : az olvasó tömegeknél arra kell! számítanunk, hogy szükséges; iskoláik elvégzése után, leg-; feljebb csak szakmájukban® fejlődnek tovább. Én nem hi-$ szék ebben a fokozatban, ami! zenére lefordítva így hangzik:! gyerekdal, sláger, operett,; Beethoven és Bartók. Szerin-; tem sokkal inkább a kodályi! út a helyes: népzene, népdal,S komoly zene. Azaz most visz-; szafordítva az irodalmi példa-: ra, a fokozatokban sokkal in- S kább elképzelhető az 'Ander- ! sen, Jókai, Zola, Balzac, S Tolsztoj, Móricz, Déry, Illyés- i út. Ezért nem értem, miért! kell a gyerekeket a valóban; nehéz klasszikusokkal gyötör-! ni, évszámokkal és adatokkal! terhelni a fejüket, holott itt; áll a bevált kodályi út, ahol! a gyerekek mindig az életkori, ! műveltségi helyzetüknek meg- j felelő zenével találkoznak. És! ha az érettségiig nem jutottak ! túl az összes olyan klassziku- > son, akiknek ismerete kötele- : ző lenne, annyi baj legyen: de \ megtanultak olvasni, megsze- \ rették az irodalmat, (Magán- j jellegű megjegyzésem: Annak: idején undorkodva tettem fél-! re a „Falu jegyzőjét” és kim.á- ; soltam a tartalmat egy puska- : ból. Húsz évvel később nagy : örömmel olvastam végig.) * I Korántsem teljes a téma:: sokat lehetne és keLlene még: róla beszélni. Lehet is. (A szerkesztőség örömmel ad i helyet a kérdéshez kapcsolódó hozzászólásoknak.) Ősz Ferenc MACSKA A KAM ALATT fiát. Ljonyka híres volt falu- szerte rettenthetetlen bátorsá­gáról és talpraesettségéről. Rá­bíztuk, csalja ki valahogy a macskát a ház alól. Ljonyka vett egy selyem ho- rogzsineget, és rácsomózta egy napközben fogott hal farkára, majd behajította a búvólyu- kon. A fújásnak hirtelen vége szakadt. Rágcsálást, szilaj ro- pogtatást hallottunk — a kan­dúr megragadta fogaival a hal fejét. Ráharapott halálos harapással. Ljonyka pedig las­san elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró eltökélten sze­gült szembe, de Ljonyka erő­sebb volt, no meg a macska semmi áron nem akarta el­ereszteni az ízletes ajándék- zsákmányt. Egy perc múlva a nyílás száján megjelent a macska fe­je a fogai közé szorított hal­lal. Ljonyka elkapta Csórót, s felemelte a földről. Először vettük szemügyre, amúgy is­tenigazából. A kandúr lehuny­ta szeipeit, füleit feszesen ko­ponyájához szorította, s farkát mindenesetre behúzta maga alá. A rablások ellenére, bi­zony, véznának tűnt ez a tűz- vörös, sárga foltos csavargó. Ruvin hosszasan nézegette, majd némi töprengés után megkérdezte: — No, és — most mi legyen vele? — Verjük meg — mondtam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. — Már „gyerekkora” óta ilyen a „jelleme”. Inkább adjatok neki enni egyszer ren­desen. A macska várt, lehunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevonszoltuk Csórót a kamrá­ba, és pompásan megvacsorál- tattuk; adtunk neki disznósült- pecsenyét, sügérkocsonyát, tú­rós lepényt és tejfelt. A macska több mint egy óráig falatozott. Annyira jól­'SSSSSSSSSSSSSSS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS. \ \ HETI FILMLEVEL \ [ Szerződés i 5 j A prüdéria, a kispolgári ál- ! szentség ellen nem lehet úgy $ harcolni, hogy amin föi- $ háborodik a prűd, az ál- 5 szent kispolgár, azt — men- ! tegetni kezdjük. A Szerződés \ az ördöggel című csehszlovák 5 film ezt teszi; úgy próbálja ! mentegetni a szüzességük el- ! vesztésére állítólag szőve t- $ kezett diáklányokat, hogy — I érintetlenségüket bizonygatja. I A téma magva jó szatírára, $ sőt, nem is lényegtelen tár- $ sadalomkritikára adott volna I alkalmat. A film azonban a \ jó ügyért rossz eszközökkel 5 száll harcba. Erőltetetten ko- 5 irikus szituációkkal, előre ŐSZ $ 5 Mondják — mert magam $ nem láttam —, hogy színda- $ rabként elviselhető volt. Film- 5 ként már-már elviselhetet- j len. Pedig franciák csinálták, 5 akik értenek a komédiázás- $ hoz. Pedig Louis de Flines \ a főszereplő, aki... Álljunk ^ csak meg egy szóra. Funes \ annak idején új szín volt a $ filmvásznon, új arc, új mi- $ mika, s — talán — új karak- I tér. Azóta kénytelenek vol- $ tunk rájönni, hogy egy-egy í Funes-film ugyan új, de ma- S; ga Funes a régi. A szó rossz ^ értelmében. A régi színekkel, ^ mimikával próbálja új sze- $ repeit meg- és feltölteni. Az I egyszer látott grimaszt ha- ^ hotázva hálálja meg a néző. 6 Az ötödiknél még vigyorog, a lakott, hogy ingadozva jött ki a kamrából, leóeveiedett a küszöbre. Pimasz tekintettel nézegetett bennünket. Megmo­sakodott, majd sokáig prüsz­költ, aztán mereven feltartott fejjel hengergőzni kezdett. Ez biztosan annyit jelent, hogy meg van elégedve — gondol­tuk. De már féltünk is, hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. Aztán hátára ponderült, el­kapta a farkát, és harapdálni kezdte: köpött egyet, a kemen­céhez vonult, elnyúlt rajta, és békés horkolásba fagott. Azóta már hozzánk szokott, együtt lakott velünk — és nem is fosztogatott többé. Sőt már másnap reggel pá­ratlan és nemes cselekedetet hajtott végre. A tyúkok fel­másztak a 'kerti asztalra, és nagy tolakodás, karattyolás közepette nekiláttak szedeget­ni egy tányér pohánkakásából. A macska a méltatlankodástól remegve hozzájuk lopakodott, és az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten le­röppentek. Feldöntötték a te­jesköcsögöt, és tollaikat hul- lajtva, kiinaltak a kertből. Elöl sűrű csuklások között egy ostoba, hosszú lábú kakas szedte a lábát. A kandúr utánavetette ma­gát. Csak úgy repült a kakas­ról a toll meg a pihe. És ben- sejében minden ütésre valami puffant, kongott — mintha a macska gumikarddal csapdos- ta volna. A kakas ezután réve- tegen feküdt egy darabig, sze­meit forgatta, és halkan nyög- dicséit. Leöntöttük hideg víz­zel — erre felocsúdott. Ettől fogva a szárnyasak sem mertek rossz fát tenni a tűzre. Meglátják a kandúrt, és máris kotkodácsolva, lökdö­sődve iszkolnak. A kandúr pedig úgy jár-kel a házban és a kertben föl s alá, mintha a gazda, de leg­alábbis felvigyázó volna. Vagy éjjeliőr. Fejéta lábunkhoz dör­zsöli. Vigyázni kell vele, mert 'szőrcsomókat hagy az ember inadrágszárám. > (Fordította: Raáb György) 'SSSSSSSSSSSSSSSSSS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSV íz ördöggel tudott véletlenekkel, majd olyan áldrámával — a film végén — amire már csak le- g'únteni tud a néző. Van eb­ben a filmben sok minden — szép táj, autó, házibuli, vet- kőzés —, csak a mondanivaló kevés, s ami van, arra sem figyel a néző. Miért is figyel­ne? Vajon valóban ott tar­tanánk még mindig, hogy az erkölcsi megítéltetés alapja — lányok esetében — semmi más, csupán az érintetlen­ség? Mert szegényes fan­táziánkkal ennyit, de töb­bet nem tudtunk kihámozni a filmből. KÁR századik után — unatkozik. Funes — őszintén szólva — glig csinál mást, mint ri- pacskodik, minden szituációt túljátszik, minden grimaszá­ban ott ólálkodik a neve­tés-kicsikarás tolakodó szán­déka. Ebben a filmben is újra meg újra ezt tapasztal­juk, s azt, hogy a komédia sem igazán komédia mon­danivaló nélkül. Ha azután a semmi tmondóság összeta­lálkozik az önismétlés re­kordjait sorra megdöntő szí­nésszel, nevetni ugyan nevet­hetünk — mert rekeszizmaink olykor automataként működ­nek —, csak nehogy meg­kérdjük magunktól: min is nevetünk ... ? (m. o.) nek keletkezésében az ötvenes évek kiadói politikája valóban ludas. Holott ma már régen túlhaladtunk ezen, rendre je­lennek meg a napjainkat bí­ráló, kritikus hangú írások — sok címet tudnék sorolni — mégis a közöny, az előítélet a raktárakba kényszeríti ezeket is. A másik alapállás a sznobé. Legalább ilyen veszélyes. Egy sekélyes kis nyugati férc­művet, egy érthetetlen, for­malista zagyvalékot képes az egekbe emelni, miközben azon sopánkodik, hogy a magyar könyvkiadás százezrével adja ki X. író lapos bestsellerét Nos, féltenünk kell-e a ma­gyar olvasót ezektől a százez­res szériáktól? Nem. Az iro­dalomnak is vannak osztályai, nem mindenki léphet a fel­sőbb osztályba. Az, hogy vala­kinek Jókai tetszik-e vagy Camus, hogy Berkesit va*llja-e írójának, vagy Ehrenburgot, az nem elsősorban politikai kérdés, sokkal inkább egy íz­lésbeli és műveltségbeli szín­vonal tükre. Hiába is adnánk minden, kézbe klasszikust, ! Kétségbeestünk. Nem{ud_ • tűk, hogyan csípjük el ezt ; a rőt dögöt. Kirabolt ben­• nünket, minden éjjel olyan : ügyesen bújt el, hogy egyi- : künknek sem sikerült meg- : látnia. Csak egy hét múlva : derült ki — végre-valahára —, : hogy a macskának tépett fü- i lei vannak, és hogy hosszú 1 farkából is hiányzik egy da- ; rab. : Ilyen volt ez a macska. I Ezért, no meg különösen vil- : lógó szemei miatt aztán Gsó- : rónak neveztük el. i Mindent lopott: halat, tej- ; fölt, vajat, kenyeret. Sőt, egy- j szer a kamrában szétszab- : dalt egy konzervdobozt, ame- : lyikben a gilisztákat tartot- : tűk. Nem ette meg, de a : szétrombolt doboz köré oda- ! sereglettek a tyúkok és fel- i falták egész gilisztakószle- : tünket. : S mikorra elérkezett a le- j lemrehívás ideje, a tyúkok : kinn feküdtek a napon és i nyögtek. Mi körülöttük tén- : feregtünk átkozódva — no de : a halászatnak már befelleg- ; zett. 1 : Majd egy hónapba is bele- 1 tellett, amíg a rőt macska : nyomára akadtunk. A falusi j gyerekek segítettek nekünk. : Egy szép napon lélekszakad- j va vágtattak be hozzánk, hogy • Csóró hajnalban átviharzott > a veteményesen, fogai közt ! egy sügéres hordócskával. Le- ! rohantunk a pincébe és fel- ! fedeztük, hogy a kis hordó : bizony eltűnt. Tíz kövér sü- ! gér volt benne, azok, amiket ! a Holt-mederben fogtunk. s ! Ez mar nem is tolvajlás volt, ! hanem rablás. Rablás fé- S nyes nappal. Megesküdtünk, ! hogy elfogjuk a macskát, meg- ! lakói gaztetteiért. í Rajta is kaptuk, még az- ! nap reggel. Az asztalról el- ! csent egy 7Ó1 darab májas- ! hurkát és felmászott vele ! egy nyírfára. Elkezdtük ráz- j ni a fát.. Csóró elejtette a ! hurkát és az éppen Ruvim 5 fejebúbjára esett. A macska ; íentről méregetett bennünket $ vad szemeivel és fenyegetően 5 borzonkodott. De nem volt 5 számára menekvés és két- 5 ségbeesett lépésre szánta el J magát. Félelmetes fújássá) ! levetette magát a nyírfáról, j J a földre vágódott, felpattant! ! mint egy gumilabda és hajrá j ! a ház felé. A mi házunk meg-! $ lehetősen kicsi volt. Elhagyott,; I isten háta mögötti kert kö- i $ zepén állt. Éjszakánként min- * 5 dig felébresztett bennünket a | ; vadalmák koppanása, amint j 5 az ágakról a deszkatetőre po- ; j tyogtalc. A házikóban hor- ; j gászszerszámok, sőrétek, al- j j mák, száraz levelek hevertek ! 5 szerteszéjjel. Csak háltunk : 5 benne. Egész nap, kora reg- ! ! géltől késő estig a megszám- ! : lálhatatlanul sok patakban : j meg tavacskában halásztunk, > > tábortüzeket gyújtottunk a; ! part menti csalitosban. Hogy j > a nagytóhoz érjünk, apró ■ j ösvényt kellett kitapossunk a ! I magas, dús fűben. A virá- ! 5 gok pártakoronái fejünk fe- ! J lett himbálóztak, sárga virág- : ! porral szórták be vállun- S ! kát. j $ Estefelé értünk haza, fá- > 5 radtan, napégetten, vadró- j ! zsáktól összeszurkálva ci-! ^ peitük haza az ezüstszínű ha- ! ! lak csomóit és minden alka- i ! lommal a rőt kandúr kalando- : $ zásairól szóló történetek fo- : $ gadtak bennünket. ^ « 5 No de végül is rajtavesztett.: ! Bemászott a kazán egyik bú- ; J vólyukán a ház alá. Innen pe- j 5 dig nem volt más kiút. 5 ! ^ A nyílást elzártuk egy ha- i $ lászhálóval és vártunk. De i ^ a Kandúr csak nem jött. Mér-: ^ gesen fújt, mint valami föld- : ^ alatti szellem, szüntelen, s: 5 anélkül, hogy akár egy csöp- i í pet is kifáradt volna. ^ ; 5 Elmúlt egy óra, kettő, há-i ^ rom ... Mér régen le kellett; ^ volna feküdnünk aludni, de ő i ^ még mindig -fújt, tombolt a i ^ ház alatt, s mi már kezdtünk! 5 idegeskedni. ^ Ekkor végre előhívtuk i % Ljonykát, a falu cipészének!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom