Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
MdI IfECVII &CfriaD 1968. AUGUSZTUS 23.. PÉNTEK A Pravda csütörtöki számában „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség” címmel, szerkesztőségi cikkben foglalkozik a csehszlovákiai eseményekkel. A cikk bevezetőben megállapítja: a csehszlovák párt- és állami személyiségeknek azt a történelmi elhatározását, hogy a Szovjetunióhoz és más szövetséges államokhoz fordulnak segítségért, az váltotta ki, hogy testvérháború veszélye fenyegetett, amelyet a csehszlovákiai reakció készített elő. A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP és a szovjet kormány politikájában a Csehszlovákiával, a Csehszlovák Kommunista Párttal való viszony mindig fontos helyet foglalt el. A szláv együvétar- tozás évszázados hagyományait tovább gazdagították azok a megbonthatatlan kötelékek, amelyek a szabadságért, népeink függetlenségéért és szociális haladásáért folytatott közös harcban szövődtek. Csehszlovákia területén több mint százezer szovjet hősi halott nyugszik. Pártunk, a szovjet nép meggyőződése, hogy Csehszlovákia munkásosztálya, parasztsága és becsületes értelmisége most is változatlanul közös ügyünk, az új társadalom építése oldalán áll, hogy baráti érzéseikben hűek népünkhöz és a csehszlovákiai szocializmushoz. Mi szintén hűek vagyunk ahhoz a barátsághoz, amelyet a háborút követő években pártjaink erősítettek meg. Az SZKP megértette a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozatait. Az SZKP vezetői januárban Moszkvában és februárban Prágában a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseiken kijelentették, hogy a szocialista építés útjainak, s a pártvezetés formáinak és módszereinek megválasztása teljesen és kizárólagosan a CSKP Központi Bizottságára tartozik. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizottsága vezetőinek figyelmét már akkor felhívták a jobboldali revizionista elemek felélénkülő tevékenységére. A következő időszak bebizonyította, hogy az események reális alakulása mind jobban eltért a csehszlovák vezetők jóslataitól. Az események bebizonyították. hogy magában a CSKP- ban megkezdődött a széthúzás, az ingadozás és a bizonytalankodás. Az országban felütötték fejüket a reakciósok, a szocia- tistaellenes erők, amelyek a világimperializmusra támaszkodtak. A CSKP Központi Bizottságának márciusi—áprilisi plénuma nem tudta stabilizálni a helyzetet. A plénumon elfogadott akcióprogram számos állásfoglalását — az események tanúsága szerint — a jobboldali elemek sajátos törvényes platformjának használták fel a kommunista párt, a szocializmus alapjai, a csehszlovák és a szovjet nép barátságai elleni támadásukra. A május 4-i moszkvai találkozón a CSKP vezetői maguk is kifejtették, hogy az országban komoly a helyzet. Sőt azt is kijelentették, hogy a csehszlovákiai belpolitikai fejlődés negatív mozzanatai „túllépik kizárólagos belügyeink határait, és a testvéri országokat, így például a Szovjetuniót, Lengyelországot is érintik”. A csehszlovák vezetők akkor a következőket mondták: „Az ellenség tevékenykedik, az eseményeket az ellenforradalom javára akarja fordítani.” A CSKP Központi Bizottsá gának májusi plénumán beismerték, hogy a szocializmus ügyét Csehszlovákiában jobboldalról. fenyegeti a fő veszély. Ugyanakkor a központi bizottság ülésének határozatait nem hajtották végre. A szocialistaellenes erők támadást indítottak a májusi plénum vonala ellen. A szovjetellenes elemek még élesebben léptek fel. Az ellenforradalmi erők megjelentették a „Kétezer szó’-t, amely nyílt felhívást tartalmaz a CSKP, az alkotmányos hatalom elleni harcra. Az SZKP Központi Bizottsága az elmúlt két hónap csehszlovákiai eseményeivel kapcsolatos álláspontját az alábbiakban foglalta össze: 1. Az SZKP Központi Bizottsága kezdettől fogva figyelemmel kísérte a CSKP Központi Bizottságának arra iráA szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség A PRAVDA CIKKE nyúló határozatait, hogy -kijavítsák a hibákat és a fogyatékosságokat a közélet minden területén, tökéletesítsék a pártvezetést, fejlesszék a szocialista demokráciát. 2. Az SZKP Központi Bizottsága állandóan hangsúlyozta, a határozatok eredményes megvalósításának csakis az lehet a biztosítéka, ha megvalósítják a párt vezető szerepét, ha az események alakulásának teljes ellenőrzését a párt tartja a kezében. 3. Az SZKP Központi Bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák nép szocialista vívmányainak s a szocialista csehszlovák államnak a sorsa szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolódik országunkhoz és más testvérországhoz. És ez nemcsak a CSKP belügye. Az SZKP Központi Bizottsága tehát internacionalista kötelességének tartja, hogy minden eszközzel előmozdítsa a CSKP megerősödését, a szocializmus fennmaradását és megszilárdulását a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, megvédje a szocializmust az imperializmus cselszövéseitől. Mindenekelőtt komoly aggodalmat kelt az a helyzet, amelybe a Csehszlovák Kommunista Párt jutott — írja a továbbiakban a Pravda. — A kommunista párt megerősödése, vezető szerepének gyakorlati biztosítása nélkül megtévesztő a szocializmus „tökéletesítéséről” hangoztatott minden szó. A csehszlovák ellen- forradalmi erők következetesen folytatták diszkreditáló hadjáratukat a kommunista párt ellen. A kommunistaellenes erők aktivizálódását elősegítette az, hogy a CSKP vezetőségének egy része helyleien álláspontra helyezkedett, sok kérdésben eltért a marxista—leninista elvektől. A CSKP Központi Bizottságának határozatlan és ingadozó pozícióját kihasználva, a revizionisták, a jobboldali erők durván támadni kezdték a CSKP egész legutóbbi húszéves tevékenységét, s tagadták a jogát a társadalom és az állam vezetésére. A CSKP Központi Bizottságának vezetői pedig ahelyett, hogy ellenálltak volna a párt bomlasz- tását célzó kísérleteknek, továbbra is azt a vonalat követték, hogy a CSKP-t valamiféle alaktalan, laza szervezetté, sajátos vitaklubbá változtassák. A CSKP-ban ténylegesen megszegték a pártélet fontos lenini szervezeti elveit: a demokratikus centralizmust, a párt eszmei és szervezeti egységét. A pártot a frakciózás szentesítése, s a lazán összefüggő „autonóm” szervezetekre való széthullás fenyegette. Sajnos, még a CSKP Központi Bizottsága elnökségének a tagjai között is akadtak olyanok, akik lényegében nyíltan ellenezték a pártépítés lenini elveit. A CSKP vezető szerepét aláásta az is, hogy az országban. tömegkampány indult a pártkáderek szétzúzására. Az egyes vezetők bírálata olyan elvakult követeléssé fajult, hogy a párt vezető munkatársait tömegesen távolítsák el. Számos olyan tapasztalt, párthű munkáskádert eltávolítottak tisztségéből, aki annak idején bátran harcolt a fasizmus ellen és aktívan kivette részét a szocialista építésbőL. A pogrom, a káderek erkölcsi megsemmisítésének a légköre alakult ki. A vezető káderek tömeges szétzúzásának vonala kiterjedt az államapparátus fontosabb láncszemeire, s a szakszervezetekre és az ifjúsági szövetségekre. Csehszlovákiában nem kevésbé fenyegette a szocializmus ügyét az is, hogy a CSKP vezetősége, a politikai és a szervezeti munka lanyhulása mellett a jobboldali, szocialistaellenes erők kezébe engedte át a tömegekre való eszmei ráhatás eszközeinek ellenőrzését. Számos lap, a rádió és a televízió lényegében a nyíltan szocialistáelle- nes célokat követelő, bizonyos csoportok rendelkezésére állt. A reakció Csehszlovákiában támadást intézett a marxista —leninista elmélet ellen. A szocializmus ellenségeinek megnyilatkozásaiban világosan látható a módszeresség és a célratörés. Arra törekedtek, hogy megingassák a kommunizmus eszmei és elméleti bázisát. A leninizmustól való eltávolodás. a leninizimus nemzetközi jelentőségének tagadása derült ki Cestmir Cisarnak a marxi jubileum alkalmából tartott agyonreklámozott prágai ünnepi beszédéből is. Csehszlovákiában olyan légkör alakult ki, amelyben divattá és előnyössé vált a marxizmus—leninizmus elleni támadás és veszélyessé vált a kommunista tanok elvi tételeinek védetmezése. Mindinkább tért hódított az ország egyes történelmi szakaszainak kritikátlan, nem osztályalapokon történő magyarázata, újjászületett a Masa- í-yk-kultusz, pajzsra emelték Benest, aid a müncheni katasztrófába taszította az országot A Pravda felhívja a figyelmet: az, utóbbi időben Csehszlovákiában nem kis erőfeszítések történtek arra, hogy a nép körében olyan hangulatot szítsanak fel, amelyet csak nacionalistának lehet nevezni. Pontosan erre irányult az a hangos propaganda-hadjárat, amelyet a CSKP Központi Bizottsága elnökségének és az j SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tisza- ágesernyői találkozója előtt mesterségesen szerveztek. Ez a hadjárat nem Csehszlovákia dolgozó népének osztályellenségei, nem az imperialisták ellen irányult, hanem legközelebbi barátai ellen, a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok ellen. A CSKP egyes vezetői nyilván feltételezték, hogy a nacionalista szenvedélyek felszításával biztosíthatják helyzetük szélesebb körű támogatását, a lakosság széles rétegei részéről, beleértve a jobboldaliakat, beleértve a szocializmus ellenfeleit is. Ez azonban igen veszélyes út. Veszélyes elsősorban azért, mert egyre jobban eltávolítja őket azoktól, akik a CSKP és Csehszlovákia népének természetes szövetségesei és őszinte barátai. A szovjet—csehszlovák barátság ellenségei kitartóan azt a nézetet terjesztik, mintha Csehszlovákia minden „kaja” azzal volna összefüggésben, hogy fejlődését a legutóbbi időkben valamiféle ráerőszakolt „szovjet típusú szocializmus” irányította volna. A Szovjetuniónak és Csehszlovákiának különböző az államrendszere, sokban különböznek a nemzeti kérdés megoldásának formái, nem azonos a népgazdaság irányításának rendszere — írja a Pravda. — Arról beszélni, hogy a esetiekre és a szlovákokra „valamiféle szovjet típusú szocializmust erőszakoltak rá”, nem egyéb rosszindulatú provokációnál. A szocialista építés tapasztalata arról tanúskodik, hogy a szocialista országok gazdasági kapcsolatai új típusú kapcsolatok. A sokoldalú együttműködés és a kölcsönös segítség az az alap, amelyen lehetőséggé vált a gazdasági élet gyors fejlesztése. Az elmúlt hét év alatt a KGST-országok ipari termelésének növekedése elérte a 76 százalékot, a fejlett kapitalista országokban viszont nem haladta meg a 45 százalékot. Kedvezőtlen színben tüntették fel a Csehszlovákia éé I Szovjetunió közötti kereske- ! delmet. A Szovjetunió 12 év alatt (1956-tól 1968-ig) 17 millió tonna szemes terményt, közel 700 000 tonna gyapotot, 51 millió tonna ásványolajat, stb. szállított Csehszlovákiának. Ha Csehszlovákiának ezeket az árukat szabadon átváltható valutáért kellett volna megvásárolnia, ezért esszéién, körülbelül 3,5 milliárd dollárt kellett volna fizetnie. Ameny- nyiben a Szovjetunió áttérne arra, hogy tisztára üzleti alapon bonyolítsa le kereskedelmét Csehszlovákiával — márpedig Ota Sik, a csehszlovák kormány elnökhelyettese ténylegesen erre orientálódott kritikájában —, ez sok nehézséget okozna a csehszlovák népgazdaságnak. Csehszlovákiában a revizionista és ellenforradalmi elemek láthatóan arra használták ki a gazdasági vitát, hogy az ország gazdaságát a kapitalizmus útjára tereljék. Egyes csehszlovák vezetek megkezdték az ország számos fontos külpolitikai léteiénél:, s a Varsói Szerződésiből és a Szovjetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezettségeinek felülvizsgálását. Csehszlovákia külpolitikájának, mindenekelőtt európai politikájának bizonyos tendenciái komoly aggodalmakat j keltenek. Ezek a tendenciák eléggé kifejezetten nyilvánultak meg többek között Hájek külügyminiszter nyilatkozataiban. Bizonyos kísérletek történtek arra, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződésre. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen. Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, beleértve Csehszlovákiát. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai ténylegesen nyitva vannak. Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati országokból özönlöttek az imperialista hírszerző szolgálatok diverzánsai és kémei Csehszlovákiába. Az imperialista ügynököknek lehetőségük nyílt arra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák területre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németország nem ismeri el az, Európában meghúzott határokat, változatlanul el akarja ismertetni jogát „valamennyi német” képviseletére, továbbra is igényt tart Nyugat-Berlinre, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig sem jelentette ki, hogy teljesen lemond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. Ennek ellenére Csehszlovákiában voltak olyan megnyilvánulások, amelyeknek célja a Nyugat- Németországhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kormány nevében hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy Csehszlovákia európai politikáját sok tekintetben helyzetének kell meghatároznia, annak, hogy Csehszlovákia a , Szovjetunió és Nyugat-Né- metország között terül el. Ez a hozzáállás, amelyből teljesen hiányzik az osztálytartalom, ellentétes minden történelmi tapasztalattal, s nem felel meg a szocialista országok, köztük Csehszlovákia biztonsági érdekeinek, — hangoztatja a Pravda. Figyelmet érdemelnek azok a tények, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó országok csehszlovák területen nemrég megtartott törzskari gyakorlatával kapcsolatban azt mutatták, hogy Csehszlovákia megengedhetetlen magatartást tanúsít a Varsói Szerződésből származó kötelezettségei iránt. A szocialistaellenes és a jobboldali erők a szovjet katonai alakulatok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállásaként tüntették fel. így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövetségesi kötelezettségeket. A Varsói Szerződés résztvevői kénytelenek voltak levonni ebből a megfelelő következtetéseket. Csehszlovákiában lényegében véve kialakult egy politikai ellenzék, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását, — folytatja a Pravda. — így például a néppárt és a szocialista párt vezetősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a kommunista pártot a hatalomból. Megkezdte műkö- sét s a Csehszlovák Kommunista Párt ellen tevékenykedett a szociáldemokrata párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a „231-es klub”. A csehszlovákiai szocialistaellenes szervezetek a legszélesebb körű kapcsolatokat tartották fenn a külföldi emigrá- riás ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal és körökkel. Szó volt egy nyílt ellenforradalmi államcsíny-kísérletről. Az ellenforradalom csendben, fegyveres konfliktus nélkül igyekezett hatalomra kerülni, de szem előtt tartott más lehetőségeket is. Az elrejtett fegyverek leleplezésének ismert ténye arról tanúskodik, hogy a reakció nem zárta ki a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetőségét. „Külföldi katonák szövetsége” néven létrejött a volt bepesi hadsereg tisztjeinek szövetsége. Csehszlovákia határain túl, közvetlen közelében ellenforradalmárok nagy csoportjai gyülekeztek és egyesültek; egyesek közülük behatoltak Csehszlovákiába, fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában történt ellenforradalmár, szocia'istaellenes megnyilvánulások elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy a jelenségek nem ösztönösek, hanem rendkívül szervezettek voltak. Az _ ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő emberek kapcsolatban álltak külföldi kémszolgálatokkal, külföldi imperialista körökkel. Az ellenforradalmi erők egyes szervezői mindamellett az utóbbi időkig igyekeztek a háttérben maradni. A jobboldali erőknek megvoltak az embereik a Csehszlovák Kommunista Párt vezető szerveiben. Jól voltak értesülve e szervek tevékenységéről. A szocialista országok kommunista- és munkáspártjai mindent megtettek a csehszlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozók támogatására, az események veszedelmes fordulatának megakadályozására. Az ágcsernyői találkozón és a pozsonyi tanácskozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői megígérték, hogy megteszik a halaszthatatlan, konkrét intézkedéseket a helyzet stabilizálására, a szocialista vívmányok megszilárdítására és megvédésére. Ámde Csehszlovákia vezető szervei az ágcsernyői találkozó és a pozsonyi tanácskozás után nem tettek semmit az ellenforradalom visszaverésére, a jobboldali, szocialistaellenes erők viszont még jobban fokozták tevékenységüket. Az ágcsernyői találkozón kitűnt, hogy elhatárolódnak az erők a Csehszlovák Kommunista Part Központi Bizottságának elnökségében. Amíg az elnökség tagjainak kisebbsége Alexander Dubcek vezetésével nyílt jobboldali opportunista álláspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezkedett és kijelentette, hogy határozott harcra van szükség a reakciós, antiszocialista erők ellen, a reakció megtörése ellen. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetőségének jobboldali revíziós elemei meghiúsították, hogy végrehajtsák az Agcsernyón és Pozsonyban létrejött megállapodást, amely szerint meg kell védelmezni a szocializmus állasait Csehszlovákiában, harcolni kell az antiszocialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbálkozásait. Ezek az emberek álcázás céljából 3zt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére törekszenek, ténylegesen azonban csak időt akartak nyerni és az ellenforradalom malmára' hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Csehszlovákiában. Csehszlovákia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista demokráciának az útja került veszélybe, amelyre Csehszlovákia népe januárban lépett, hanem a szocializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok számára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és határozottan, nem vesztegetve az időt. Ezért határozta el a Szovjetunió, és több más szocialista állam, hogy teljesíti a csehszlovák párt és állami személyiségek kérését, hogy a testvéri csehszlovák népnek | nyújtsanak haladéktalan segítséget, beleértve a fegyveres segítséget is. A Pravda befejezésül hangsúlyozza: A szocializmus védelme Csehszlovákiában nem csupán eme ország népének belső ügye, hanem a világszocializmus állásai védelmének problémája is. TASZSZ-köziemény Csehszlovákiából érkező jelentések szerint a helyzet az országban egészében véve továbbra is normális. Az ipari üzemekben, a mezőgazdasági vállalatoknál és az állami intézményekben a szokásos mun. ka folyik. Csehszlovákia lakossága, Ludvik Svoboda köztársasági elnök felhívásának engedelmeskedve, megőrzi nyugalmát és állampolgári felelősségének tudatában van. A szövetséges csapatok parancsnoksága, amely érintkezésben van a csehszlovák néphadsereg parancsnokságával, előmozdítja a csehszlovák szocialista állam bel- és külbiztonságának szavatolását. Mint már jelentettük, szocialistaellenes erők megpróbálják megzavarni az ország normális életritmusát. Bonyodalmakat okoznak azzal a számítással, hogy a szocializmushoz hű, józan gondolkozása hazafias erőkkel és a csehszlovák nép segítségére érkezett testvéri országokkal szemben felszítsák a nacionalista szenvedélyeket és ellenségeskedést. Ellenforradalmár erők, lcéppen Prágában veszedelmes cselekedeteket követnek eL Prága központjában felgyújtottak négy szovjet páncélozott csapatszállító járművet és tüzet idéztek elő a szomszédos épületekben. Ezek a diver- zánsok távközlő és közlekedési eszközöket rongálnak meg, akadályozzák a lakosság élelmiszerellátását. Az ellenforradalmárok üzembe helyezték az előre elkészített illegális rádióadókat és nyomdákat. Az ellenforradalmatok által fabrikált és az említett adókon keresztül sugárzott rágalmazó koholmányokat és hazugságokat átveszi az imperialista propaganda és úgy próbálja beállítani ezeket a híreszteléseket, mint Csehszlovákia és a csehszlovák közvélemény hivatalos álláspontját. Mint ismeretes, augusztus j 21-én este a csehszlovák rá- { dióban ismét beszédet mondott Ludvik Svoboda elnök, s azzal a felhívással fordult az j ország lakosságához, hogy őrizze meg nyugalmit védje I meg a szocializmust, a szabad- fő- i ság és a demokrácia pilléreit.
