Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
MST «Ecvo 1968. AUGUSZTUS 19.. HUHU TÚL AZ ÁLMOKON Dánszentmiklós nem volt igazi falu a második világháborút követő esztendőben. Csupán nagy kiterjedésű tanyavilág, egymástól távoleső majorokkal. Legfeljebb, ha ezren lakták ezt a homokra épült települést. Ha falu nem is volt még, rangot, nevet mégis nagyobbat szerzett, mint sok jelentősebb település. A napokban kezembe került egy, huszonhárom esztendővel ezelőtt kelt Birtoklevél, „amely az ideiglenes nemzeti kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves1 nép földhöz juttatásáról szóló 600/ 1945. M. E. számú, Debrecenben, 1945. március 15-én kelt rendelete alpján állíttatott ki.” Sok tízezer birtoklevél került azokban a hetekben, napokban a nincstelen paraszt- emberek birtokába. Olyan azonban, mint ez a Dánszent- miklóson kelt, aligha akad sok ebben az országban. Hogy miért? A birtoklevél alábbi szövegéből ez is kiderül: „Dánszentmiklós község Föld- igénylő Bizottsága Dánszentmiklós községben a Nyáregyházi úti dűlőben 367. kiosztási szám alatt felvett 5 szántó és 1 SZÖVETKEZETI hold kiterjedésű földingatlant Willing Ferenc dán- szenmiklósi lakos birtokába adja. Jelen birtoklevél ünnepélyesen tanúsítja a birtokszerző azon jogát, hogy a nemzet által adott ingatlant háborítatlanul birtokolja... Kelt Dánszentmiklós, 1945. augusztus hó 3.” Ez a birtoklevél tehát arról tanúskodik, hogy Dán- szenmiklóson már huszonhárom esztendővel ezelőtt megalakult az első szövetkezeti társulás. Willing Ferenc ma is tagja a dánszentmiklós! Micsurin Termelőszövetkezetnek. ötvennégy éves, markáns arcú, magas; erős ember, a szövetkezet növényvédelmi1 felelőse. — Itt születtem a faluban, amely akkor közigazgatásilag Albertirsához tartozott. Apám előbb cseléd, majd dohányos, végül pedig tiszti kocsis volt az uradalomban. Hatan voltunk testvérek, három lány és három fiú. Hat elemit jártam, utána apám napszámosnak sze- gődtetett az Irsai méltóságos úrhoz. Később, 1930 tavaszán a Ceglédi Takarék- pénztár dánszentmiklósi szőlő-, gyümölcsgazdaságának a napszámosa lettem. Százkilencvennyolc holdas birtok volt ez, ezen tanultam ki a kertészkedést, s végül az éves alkalmazottságig vittem a ranglétrán. Az lennék talán még ma is, ha nem söpört volna el annyi mindent a nagy változás. Földet kaptam, öt hold jó szántót és egy holdnyi részt a már megalakult szövetkezeti gyümölcsösből, amikor negyvenöt őszén hazajöttem a hadifogságból. Nem szóltam én ellene semmit, csak örült szívem-lelkem, hogy egybe maradt az a gyönyörű szőlő-gyümölcs tábla, amelyben felnőttem, emberré váltam ... Hogyan maradt egybe? Kérdezze róla Jani bácsit. Ök csinálták igazából, én már csak belejöttem a készbe. Menyhárt János a hetvenedik esztendejét tölti, ma is derék, jótartású ember. Ősz haja, bajusza azonban ékesen árulkodik, nem múlt el felette nyomtalanul az idő. — Én is ebben a faluban születtem. A régi iskolában elvégeztem négy elemit, aztán tizenegy éves koromban szegődtem el a szőlő-gyümölcs gazdaságba lóvezetőnek. Voltam én munkavezető meg pincekezelő is, talán azért is nőtt annyira a szívemhez az a közel kétszáz hold szőlő-gyümölcs. Amikor beszélni kezdték, hogy felosztják a nincstelen cselédemberek között az urak földjét, összejöttünk a csűrben mi, tizennégyen, a gazdaság cseléd-napszámosai. Ménesi Árpád volt a mi vezérünk (ma párttitkár AlbertirV sán), s azt kezdtük el mondogatni egymásnak: nem jól lesz az, ha feldaraboljuk ezt a remekül megmunkált és jól termő szőlő-gyümölcs birtokot. Egy holdakra osztogatva néhány esztendő alatt elpusztul, tönkre megy a legjava. Valami mást kellene kitalálnunk, mondta Ménesi, hogy a mienk is legyen, meg azért egyben is maradjon. Csak néztünk rá, vajon mit akar. Hogyan lehetne egyszerre így is, meg úgy is? De aztán gondolkodni kezdtünk mi is, Németh Jóska, a kocsis, Tabányi Pál munkavezető, Willing Feri felesége, Szabó Mihály, meg a töb- biék. Azt én is éreztem, hogy Ménesinek igaza van. De hogyan is csináljuk, amit mindannyian egyként akarunk? Akkor mondtuk ki végül is: legyen a szőlő-gyümölcs közös, alakítsuk meg a szövetkezetét. Hát így jutott aztán belőle egy-másfél hold az igénylőknek, de csak papíron, mert nem tűztük ki rá a mesgye- karókat, együtt műveltük, együtt értékesítettük, amíg futotta az erőnkből a magunk kis gazdaságának az ellátása mellett... — Igen, a kettő nem ment sokáig együtt. Vagy a közös maradt hátra, vagy a saját — veszi át a szót Willing Ferenc. — Felosztani azonban még akkor sem volt szívünk. Átadtuk hát inkább bérletbe a MOSZK-nak. Ideiglenesen, amíg valahogyan kialakul az életünk. De az nagyon nehezen akart alakulni. Mert földünk ugyan már volt, de hozzá alig valami, amivel megdolgoztuk volna. Gondoltunk hát egy nagyot, csak úgy, a magunk feje után: ha mar egy darab földünk amúgy is közös, miért ne lehetne együtt a szántóterület is? Akkor még nem beszélt senki az országban termelőszövetkezetről, nem is ismerték el hivatalosan a megalakulásunkat, pedig kétszázötvennyolc taggal szerveztük meg a közös gazdálkodást. Mégis, egy ideig mi csak „vadhajtás” voltunk, pedig elnökünk is volt Cseh József személyében és együtt dolgoztunk erőnket megfeszítve valamennyien. Igaz, csak a magunk feje meg tudása után, de azért úgy is boldogultunk. Tanultam én is, amennyire tőlem tellet. Elvégeztem a nyolc általánost, az egyéves növényvédő iskolát, meg a technikummal is megpróbálkoztam, de csak egy esztendőt végeztem el belőle sikeresen. Hiába, az ötödik után már nem megy a fejembe az a sok tudomány. A fizetésemre így sem panaszkodhatni« Tavaly havonta háromezerszáz forintot vittem haza. — En sem bántam meg a korai közösködést — mond véleményt önmaga életének alakulásáról Menyhárt János. — Sokszorosan jobb, boldogabb az életem, mint volt azelőtt. Képzelheti: mi tizenhármán voltunk otthon gyerekek. Meg a két szülő. Hogyan is élhetett mag akkor tizenöt ember egyetlen családban? Ma már nyugdíjas vagyok. Ezért havi négyszáz forintot kapok. A négyszáznyolcvan hold szőlő telepvezetésével bíztak meg. Nem kis feladat. Tizenöt kilométer, ha egyszer körülkerülöm. Három éve még kerékpárral jártam, naponta kétszer. Ma már kétkerekű kordén teszem meg ezt az utat. A fizetésem ezért külön háromezer forint, havonta. Hetvenévesen nagyon nagy pénz. ám ez! Napszámos koromban még álmaimban sem emelkedtem soha ilyen magasságba. Pedig mindig nagyon szerettem álmodozni. Nem holmi fényes palotáról, csak egy csöppnyi házról, amelyben becsülettel leélem majd családom körében az életem. Azóta a valóságban régen túljutottam az álmokon. És ez nem az én érdemem. Mimdany- nyiunké, akik akkor nem féltek belekezdeni az újba, a szokatlanba. Jó, hogy nem féltünk akkor. P. p. IZLETESEBB AZ ÚJ KENYÉR Készülődnek a magvetők - Mozgalmas ősz előtt Tízezer-háromszáz vagon. Ennyi kenyérgabona került tegnap délig a raktárakba Pest megye termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból. Több mint ezer vagonnal értékesítettek többet eddig az idei termésből a mezőgazdasági üzemek. Nagy szó ez az évszázad legaszályosabb tavasza és nyara után. Ráadásul a búza minősége is jobb.a tavalyinál, ízletesebb az új kenyér. Mezőgazdaságunk munkásai most csakugyan a jól végzett munka örömével ünnepelhetnek. Legfontosabb közszükségleti cikkünkből ezen a télen is elegendő jut az asztalra, nem szorul az ország behozatalra. S hogy jövő ilyenkorra is elégedetten szeghessék majd meg az új kenyeret, már résen állnak a szántóvetők. Billédi Ferenc, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője szerint megyeszerte gyors lendülettel halad a talajmunka, a magágy előkészítése. Az ünnepek után kezdik meg a ÚJ ISKOLA Idén még a régi iskolájukba indulnak szeptember 1-től az alsónémedi gyerekek; 650-en tanulnak négy tanteremben, összezsúfolva... Jövőre megváltozik a helyzet. Ezen a héten hozzákezd az Ócsai Községi Tanács építőbrigádja az új, nyolctantermes iskola építéséhez. Az egyemeletes épületben, a 8 tágas, nagyablakos tantermen kívül helyet kap a fizikai és a kémiai előadó is, a hozzátartozó szertárakkal együtt. A tervek szerint, sok szülő kérésére á tornatermen kívül napközi otthon is épül. Fogorvos helyben Dr. Szabó Mária az alsónémedi tanácstól kapta ösztöndíját, míg az egyetemen tanult. Most, már nem egészen két hónap múlva idejöhet gyógyítani Dabasról, ahol jelenleg dolgozik. Mert az orvosi lakás és rendelő, a várakozó- helyiséggel október elejére készül el. A lakást a tanács vette meg, és saját építőbrigádjával újította fel. nagy teljesítményű csávázóígé- pek a búza-vetőmag tisztítását. Előbb a rozsos keverék, majd az árpa és a rozs magja kerül a földbe. Mozgalmas ősz előtt a mezőgazdaság. A kinti tennivalók — az ősziek elvetése, a szüret, a termények és a kertészeti növények betakarítása — a tavalyinál is nagyobb és nehezebb feladatot rónak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóira. A korábbi nagy melegek miatt ugyanis rövidebb az érésidő, a legtöbb munka egybeesik. Az esős, hűvös időszak tovább javította a terméskilátásokat. Cukorrépából, kukoricából és burgonyából a korábbi becslésnél valamelyest jobb hozamok várhatók. Gondok - kóstolóvá! Cegléden a megye fogyasztási szövetkezetei tartottak ankétet. A bevezetőt Szikszói Sándor, az igazgatóság elnöke tartotta, örvendetes, hogy csaknem mindegyik szövetkezet forgalma túlszárnyalta a múlt év hasonló időszakáét. A MÉSZÖV elnöke felhívta a szövetkezeti elnökök figyelmét egy új alapszabály megalkotásának fontosságára. Ehhez kapcsolódva felszólalt Fehér Lajosné, a szövetkezeti nőbizottság elnöke, aki a falusi asszonyok mindennapi gondjairól beszélt. Sok bírálat érte a nagykereskedelmi vállalatokat, valamint a Sütőipari Vállalatot; a sör, a kenyér, a dohány és más cikkek késedelmes szállítása miatt. A megyei találkozóra meghívott 40 háziasszonynak árubemutatóval egybekötött kóstolót rendeztek. MINDENNAPI... PECSENYÉK ILLATA NEM LEHET OLYAN VARÁZSLATOS, MINT A FRISSEN SÜLT KENYÉRÉ. HATHA MÉG OLYAN JÓL KÉSZÜLT, FINOM IS, MINT A CEGLÉDI SÜTÖDÉÉ. Hivatás, szenvedéllyel — Láttam, a Bucsis tanító néniéknek most hozták meg a téli tüzelőt. Egy kislány újságolja egy kisfiúnak, összevillan a szemük. A kislány a felvég, a kisfiú az alvég felé iramodik. S negyedóra múlva már ötödma- gukkal hordják a pincébe a szenet, ne csúfítsa sokáig az iskola udvarát. A tanító néni nagy zacskó cukrot ad nekik; megérdemlik, szorgosak voltak. Távolabbra vonulnak vele, osztozkodnak. — Ez a tanító nénié. Hiába minden szabadkozás. A hatodik rész visszakerül az ajándékozóhoz. Az ártatlan gyermekarcok szinte sugárza- nak. Tántorítliatatlanul Felsőszőllő. Százéves, 274 lakosú település. A vasútállomástól hét, a köves úttól 2, Nyáregyháza lakott területétől, illetve a központi iskolától három és fél kilométernyi távolságra esik. A tél szinte teljesen elzárja a világtól. Egytantermes iskolájában tanít a Bucsis-házaspár. Hetven- esztendős az ember, hatvanöt az asszony. 1950. augusztus 18-án kerültek Felsőszőllőre. Bucsis Imre 49, Bucsisné 46 éve kezdte meg tanítói pályafutását. Életük legjelentősebb szakaszát, jóval több mint két évtizedet, Sári községben töltötték, onnan költöztek át jelenlegi munkahelyükre. Még egy év és nyugdíjba vonulnak, hacsak... Mit kerteljünk, semmi kedvük megválni mindattól, ami nekik .ebben az életben a legkedvesebb, semmi kedvük heverészéssel felváltani a gyermeknevelést. Augusztusban már érzik az iskolaszagot, s akkor már senki nem bír velük. Pedig osztatlan iskolában tanítani nem gyönyörűség. Aki teheti, menekül tőle. Bucsisné az alsó négy, férje a felső négy osztály nebulóinak fejébe töltögeti a tudományt. Szenvedélyesen szeretik hivatásukat, már-már megszállottan, úgy, hogy az már nem is tisztelni, de csodálni való. Holott az élet csak pofozta, öklözte, rugdosta őket. Annyi csapástól, amennyi őket érte, száz ember közül száz földre rogyott volna, zúgolódó, cinikus, végleg megkeseredett mizantróppá torzult volna, ők belenyugvó csendességgel, tán- toríthatatlanul járták a maguk útját. Tárgyilagosak, panasz- talanok. Bölcsek. Inkább arról beszélnek, ami szép volt, ami győzelemnek számított, ami még most is mosolyt csal az arcukra, átmelegíti a szívüket. A plébános felsülései 1931. Ködös, őszi nap. Bucsis Imre lába alatt tocsog a sár. A községházára tart. Hivatták. Belép, s mindjárt érzi: számonkérés következik. A Pest megyei főtanfelügyelő és a megyei népnevelési titkár vizsgálja őt szúrós tekintettel. Oldalt a mázsán felüli plébános ül, az egyházi iskola főfő- atyaistene, arcán kaján vi- gyor. Az ő feljelentése indította meg a vizsgálatot. A vád: Bucsis Imre néhány napra elengedte az egyik tanítványát és igazolta mulasztását. — Az a kislány egyike a legjobb tanulóknak — felel a vádlott. — Édesanyja súlyos betegen feküdt. Az apja kanász, nem hagyhatta ott a jószágot. Négy aprócska, segíteni nem tudó testvére van. Ügy gondoltam, akkor követek el bűnt, ha nem engedem el, amíg az anyja a krízisen átesik. A tanfelügyelő a plébánoshoz fordul: — A tanító úrnak igaza van. A plébános, mint a léggömb, melyből kieresztették a levegőt. Vissza az iskolába. A szá- monkérők követik. Az ablakok alatt vonulnak, száz gyerek ' van odabenn, és semmi zaj, semmi hangoskodás. A tanfelügyelő az osztályban majdnem hanyatt esik. Jókora lyuk tátong a padlón, az orra előtt. — A tanító úr műve — jegyzi meg a plébános. — Tudta, hogy jövünk, készakarva csinálta. A tanító úr: — Fél óra alatt nem lehet ekkora lyukat kikoptatni. Régóta kérem, javítsák meg, rám se hederítenek. A tanfelügyelő tekintetétől a plébános ismét megsemmisül. S másnap asztalos jön, a padlót rendbe teszi. Akit szívükbe fogadtak 1937. Miniszteri tanácsos tart szemlét az iskolában. Öráról órára elégedettebb. Bucsis Imre szekérre ül vele, kikíséri az inárcsi állomásra. — Adjatok be kérvényt az ország bármely iskolájához — mondja a miniszteri tanácsos. — A kérvényt az én címemre küldjétek el. Nektek városi iskolában kell tanítanotok. Kikönyököl a vonat ablakán, s még egyszer megismétli a biztatást. — Méltóságos uram — felel Bucsis Imre —, nagyon köszönjük, de nekünk itt a helyünk. — Imre, én ezért még jobban becsüllek — szól a vonatablakból a magas rangú vendég és még egyszer búcsúzásra nyújtja a kezét... Bucsis Imre olykor átkerékpározik Sáriba. Huszonnyolc
