Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-15 / 191. szám

1968. AUGUSZTUS 15., CSÜTÖRTÖK ff*F jfccrgf KXirhm A váci gimnázium kálváriája Beázás - csak zápor esetén ii. A második félidőt ez év április 1-től számíthatjuk, amikor a váci NEB vizsgá­lati jegyzőkönyve megérke­zett a megyei NEB-hez, tö­ménytelen sok pontba fog­lalva a feltárt hibákat. Me­gint csak néhányat ragad­junk ki, mutatóba: „I. A tető csapadékvíz-el­vezetése nem megfelelő, a víz befolyik az épületbe. A vizs­gálat idején bontották ki a csöveket, melyeknek 100 mil­liméteres belső átmérője — szerintünk — szűknek bizo­nyult; ráadásul, a tetőt bo­rító bitumen befolyt a csö­vekbe, s további szűkületet okozott; a 45 fokos ívek eldugultak; a tetőn a beömlő nyílás nem szakszerűen, szű­rő, illetve lombkosár nélkül készült, így az összegyűlt falevél és a bitumenre terí­tett gyöngykavics a lefolyót eltömíti, s ez beázást oko­zott. A szűrőt, illetve a lombkosarakat az eredeti költségvetés előírta ... 2. A WC szerelése nem felelt meg a követelményeknek. A fq cső 100 milliméteres, 10 öb­lítő van — egy 5—5 méte­res szakaszba — bekötve, s mivel vízszintes fekvésénél fogva ezt a terhelést nem bírja, gyakran eldugul... 3, A radiátorokat nem tömi- tették kellően, s annyira foly­tak, hogy több helyen ki kel­lett iktatni a fűtőtesteket.., 4. A villanyvilágítás nincs áramkörökre bontva, így, ha az egyik folyosón bekap­csolják a villanyt, minden emeleten kigyullad. A veze­tékekben áraintalanítás után is áram van, a biztosítékok nem szakszerűen készül­tek ... 5. A válaszfalak erő­sen megsüllyedtek, összere­pedeztek ... 9. A villámhárí­tás nem megfelelő, nincs ösz- szekötve földvezetékkel, a tornaterem pedig egyálta­lán nics ellátva villámhá­rítóval ...” Ennyit a frissen feltárt hi­bákról. Ezek után következ­tek azok, amelyek már a műszaki átadáskor jegyző­könyvbe kerültek, s amelye­ket a mai napig sem javítottak ki. Ezt annál is inkább állít­hatom, mert augusztus lil­én saját szememmel győződ­tem meg az igazságról. Láto­gatásom abból az apropó­ból történt, hogy augusztus 15-ét szabták meg a hibák kijavításának végső határide­jéül, s kíváncsi voltam: hol tartanak öt nappal koráb­ban? Hogy rövid legyek: sehol. Az Országos Szakipari Vál­lalat például — amelynek lel­kén olyan „apróságok” szá­radnak, mint a konnektorok hibás bekötése, illetve be nem kötése, a tornaterem és a gondnoki lakás parkettájá­nak dunántúli lankára emlé­keztető domborzata stb — három garanciális szemlére szóló meghívás közül egyet­len egynek sem tett eleget! Mondanom sem kell, hogy a szemlék emiatt meghiúsul­tak ... Most valamit arról, amit ma­gam láttam. 'Mindenekelőtt azt a lendületet, amellyel a városi tanács igyekszik elvégezni a gimnázium környékének te­reprendezését. Sajnos, a leg­égetőbbel, a gondnoklakás környékével várnia kell: arra csak a barbakán helyreállítása után kerülhet sor... így a la­kás egyelőre vízbe, az ügyben érdekeltek pedig élénk vitába merülnek az átnedvesedés okát illetően. A Középület Tervező Iroda és a kivitelező vállalat azt állítja, hogy a szi­getelés a terv előírásai szerint és a szabványnak megfelelően készült; szerintük a falak nedvességét csakis a barbakán körül lesüllyesztett terepen összegyűlt esővíz okozhatja. Az üzemeltető szerint o lakás már a terepsüllyesztés előtt átvizesedett. A városi tanács építési és közlekedési osztálya — amely egyébként sokat tett a gimnázium ügyéért — eb­ben a kérdésben azt állítja, hogy a romkert (a gondnokla­kás előtti udvarrész) víztelení­tési problémája megoldott do­log. Indoklásul azt írja, fhogy „... A romkert parképítése so­rán az építési és közlekedési osztály... a betervezett víz­nyelőrácsot és a csatlakozó csatornát ez év tavaszán meg­építette, ezáltal az összegyű­lendő csapadék akadálytala­nul lefolyhat..." Lefolyhat — de nem folyik. Hogy is folyna, amikor a víz­nyelőrács legalább 15 centi­méterrel fekszik magasabban, mint a környező talaj szintje.. A tervben 54 forintos belga kilincsek szerepelnek. Az aj­tókra 13 forintos magyar műanyag - kilincsek kerül­tek. Nem tudom, milyen lehet a belga kilincs, de a mala­cokkal úgy összebarátkoztam, hogy ahányat megfogtam, mind a kezemben maradt. Ahol mégis van kilincs, pusz­tán annak köszönheti letet, hogy ott meg o zár nem mű­ködik, s az ajtót csapkodás­sal lehet becsukni. így a «- lines marad, csupán a Wall- kyd-festes potyog. Az viszont kilószámra. Láttam olyan - június 19-i keltezésű _ jegyzőkönyvet, amely sze r int a tető lefolyócsöveit ki­cserélték, azóta beázás csu­pán a kémia-előadóteremben fodult elő, az is zápor esetem Helyesbítenem kell,_ sajnos. az ebédlő is beázik, sót, f zápor sem stimmel, mert kintjar- tamkor alig szemerkélt, mégis beázott. Ugyanebben a jegy­zőkönyvben olvastam, hogy kivitelező vállalat szabvany- szerűen beköti a vlll^nahárít^- kát. Be ugyan nem kötötted, de megnyugtatták az igazga­tót hogy a villám úgysem tde fog becsapni, hanem a szón\- szédos templomtoronyba, mert az magasabb. Vállalta a kivi­telező, hogy a hangszóró-be­rendezés vezetéket felülvizs­gáltatja; nem történt meg. Vállalta, hogy a tető kavics­léceire magasítót gyártat ame­lyet az üzemeltetőnek kell fel­szereltetnie. (!) Nem gyártatott. A válaszfalak repedéseit kija­vítja — ígérte a jegyzőkönyv­ben; nem javította ki. Folytassam? Mondjam el, hogy a Reluxa redőnyök csak­nem mind leszakadtak, hogy a salakfelvonóval állandóan baj van, hogy a kémiai előadó­teremre nem terveztek első é- títő vásznat, 'hogy az ebédlőt nem lehet szellőztetni, hogy a gázelszívó berendezést beuve- yezték. nehogy elszívjon, .hogy bár néhány fűtőtestet kicserél­tek, másokat felszereltek, de a csövek továbbra iS folynak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a generálkivitelező viseli mindennek az ódiumát; annak is amit a tervező rontott el, annak is, amit az alvállalko­zók. Azon is lehet meditálni, hogy... Különben nem te­szem. Meditáljanak az ügyön azok akik ezt a csupa-hibas épületet átvették, s akik las­san két esztendeje képtelenek pontot tenni az ügy végére. Mi — mindenesetre — még visszatérünk rá.-. Ny in Éva Mindenki járt már A Hiva­talban. Várakozott, küldözget­ték asztaltól asztalig, s nem­egyszer az azonnali ügyintézés helyett azt a - választ kapta: jöjjön legközelebb. Igen, A Hivatalba menni, majd min­den esetben sok bosszúságot, elfecsérelt órákat jelentett es jelent gyakran még ma is. Pe­dig az elmúlt esztendőkben sok hasznos intézkedés történt mar az ügyintézés egyszerűsí­tésére, ésszerűsítésére és gyor­sítására. Erről beszélgettünk dr. Ádám Mihállyal, a megyei tanács vb-titkárával. m Ml tette szükségessé, hogy „ “egyel tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban az al- lamlgazgatási munka egyszerű­sítéséről, a lakossági ügyinté­zés gyorsításáról tárgyalt? — Az államigazgatási mun­kában. a már végrehajtott egyszerűsítési és ésszerűsítési intézkedések ellenére, még lé­tezik olyan elavult jogszabály, az élettől elszakadt vagy azzal ellentétes, olykor bürokratikus eljárási rendszer, ami a lakos­sági ügyintézést lassítja. Meg mindig nem tudtuk száz sza- zalékig teljesíteni azt a párt- határozatot, hogy a döntések ott történjenek, ahol az ügy­ben legközvetlenebbek az is­meretek, legjobb az informá­ció. Ezért a végrehajtó bizott­ság most azoknak az állam- igazgatási szakembereknek kéri és igényli a segítségét, akik napi munkájukban a jog­szabályok és határozatok vég­rehajtásával foglalkoznak és így közvetlenül érezhetik ázok negatív vonásait. « Milyen új intézkedések születtek az utóbbi esztendő- ben a lakossági ügyintézés meggyorsítása érdekében? — Egy példát említenék csak a sok közül, az építést engedélyek kiadását. Az el­múlt időkig csak a járási ta­nácsok adhattak építési enge-r délyt. A kérelem elintézésének ideje elvben harminc nap volt. A gyakorlatban azonban sokkal több ennél. Ezért szü­letett meg az a határozat, mi­szerint a megyei tanács eddig huszonkét községnek biztosí­totta az elsőfokú építésható­sági jogkört, ahol ennek adva voltak a szakemberfeltételei. m Mivel kívánja ösztönözni a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága az államigazgatási szakembereket az új, ésszerű javaslatok kidolgozásara? — Az említett végrehajtó­bizottsági ülésen szerényen tízezer forint jutalomkeretet kértünk a várhatóan beérkező egyszerűsítési és ésszerűsítési javaslatok személyi jutalmazá­sára. örömmel mondhatom gl, hogy a végrehajtó bizottság azonnal és egyhangú mini­mum húszezer forintban szab­ta meg az e célra fordítható összeg alsó határát, A végle­hajtó bizottság nem tűzte ki cé­lul nagy jelentőségű államjogi vagy államigazgatási jogi pá­lyázat megírását, csupán ösz- szegyűjteni szeretné mindazon okos és gyakorlati jellegű ja­vaslatokat, amelyek szinfe minden tanácsi ülésen vagy értekezleten elhangzanak az­zal kapcsolatban, hogy mit és hogyan kellene vagy lehetne jobban csinálni. Véleményünk szerint ezek a javaslatok a gyakorlat embereinek vitákon és tapasztalatokon 'alapuló he­lyes véleményét tükrözik, • Milyen javaslatokat vár a végreliajtó bizottság? — Az alapvető, általános igény az. hogy a javaslatok gyakorlati jellegűek, konkré­tak legyenek, megoldást adja­nak olyan kérdésekre, melyek ma az államigazgatási munkát nehezítik, fékezik. A Elmondana néhány, eirel kapcsolatos példát? — Szívesen. Például idősze­rűnek és főként célszerűnek tűnik az állami tulajdonban levő házingatlanok eladásának jogát -a járási tanács vb ha­tásköréből átadni a községek hatáskörébe. Vagy egy másik, nagyon is gyakorlati példa. Egy, tizenegy esztendővel ez­előtt kelt kormányhatározat a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága jogává tette az állami erőből épülő lakóházak, laká­sok elosztását. Járási jogú vá­rosaink szakvezetői már nem­egyszer javasolták: kerüljön e jogkör azon városi vagy köz­ségi vb hatáskörébe, ahol az állami lakóházak épülnek. Ez a javaslat véleményem szerint is indokolt és ésszerű. A har­madik példa: a bírói ítéleten alapuló lakáskiürítések döntő többsége a gyakorlatokon meg- aldhatatlan. Igazságot ugyan szolgáltatunk, csak éppen vég­rehajtani nem tudjuk azt. A negyedik problémakör szintén ezzel kapcsolatos. Nagy léte­sítményeink — Dunai Cement- és Mészmű, Dunamenti Hőerő­mű Vállalat. Dunai Kőola j- ipari Vállalat — készenléti la­kásai közül sokban ma már nem a gyár dolgozói laknak. Ezeket a lakásokat azonban azért építették, hogy otthont teremtsenek a gyár dolgozói­nak, a gyár közvetlen közelé­ben. A gyakorlat jelenleg az: aki kilép a vállalattól, válto­zatlanul a készenléti lakásban lakik. A Meddig lehet beküldeni a javaslatokat? — A határidő október else­je. Bízunk benne, hogy a vég­rehajtó bizottság felhívása nem marad eredménytelen és sok elavult jogszabály, bürok­ratikus ügyintézési módszer megváltoztatására kapunk ész­szerű javaslatot. P. P. Nemzetiségek Magyarországon HAZÁNKAT a különböző nemzetközi fórumokon — ENSZ-ben, UNESCO-ban — nemzeti államként tartják szá­mon. Nálunk alig öt százalék­nyi nemzetiség él, általában magyar többségű környezet­ben, szétszórtan. Ezzel együtt hazánk bonyolult nemzetiségi problémákat örökölt az úri Magyarországtól. A régi ural­kodó osztályok nemzetiségeket elnyomó politikájukkal — túl­zás nélkül mondhatjuk — szé­gyent hoztak a magyar névre. Visszaélve István király nevé­vel, a „Szent István-i állam- eszme” jegyében harsányan hirdették, hogy a Duna-me- dencében mi vagyunk hivatot­tak a vezető szerepre. Erre az eszmére alapozták „országgya­rapító” politikájukat. Amikor néhány éve bemu­tatták a „Hideg napok” című filmet, szenvedélyesen Össze­csaptak a nézetek. Egyesek azt mondták, szükség van az ilyen alkotásokra, amelyek a reális nemzeti önismeret kialakulá­sát szolgálják, mások azt ve­tették ellene, mire való szé­gyenünket ország-világ elé tárni? Nos, még a második véle­ményben is van valami pozi­tívum: a szégyenérzet azt il­letően, ami valóban szégyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egyrészt azért nem, mert történelmünk hala­dó korszakai — 1848, 1919 — arra is mutattak példát, hogy népünk legjobbjaiban él a szándék a probléma normális megoldására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rend­szerünk ebben a vonatkozás­ban is „lemosta a gyalázatot” nemzeti becsületünkről. MEG NEM ÜLT EL hazánk­ban a második világháború vi­hara, amikor 1944. november 30-án közzétették Szegeden a Magyar Kommunista Párt programjavaslatát, amelyben egyebek közt a következők is olvashatók voltak: „Szakíta­nunk kell a magyar imperia­lista rögeszmével, Nagy-Ma- gyarország reakciós ábrándjai­val. Egyszer és mindenkorra szakítani kell azokkal a törek­vésekkel, amelyek a magyar­ság vezető szerepének ürügye alatt a Duna-medencében élő népek feletti uralomra irá­nyulnak.” A magyar kommu­nisták — Lenin nemzetiségi politikáján alapuló — szándé­ka alkotmányunkban is szen­tesítést nyert. Az állampolgá­rok törvény előtti egyenjogú­ságának kimondása jogegyen­lőséget biztosított a határaink között elő viszonylag kis szá­MORFONDÍROZOK Hozzászólás az „Automatá dhoz Érdeklődéssel kezdtem ol­vasni a Pest megyei Hírlap augusztus 4-i számában Ősz Ferenc „Automata” címmel megjelent morfondírozását. Tudatában vagyok annak —, amelyet már oly sok alkalom­mal bebizonyított —, hogy a lap alapvető céljai közé tarto­zik a műszaki fejlesztéssel és újítással kapcsolatos propa­gandamunkán belül az újat keresők segítése, felkarolása, érdemeik elismerése. E meg­győződés késztetett arra, hogy a cikket ne hagyjam válasz nélkül. Az „automata” születéséről és történelméhez nélkülözhe­tetlen körülményeiről az aláb­biakat közlöm: A konzervgyár tás egyik lé­nyeges művelete az exhausztá- lás, amellyel az üvegbe töltött termék zárás előtti kívánt hő­mérsékletét lehet biztosítani az igényelt minőség elérése céljából. Ezen műveletet az iparban — egyéb módszer hiányában — jelenleg úgy vég­zik, hogy az üvegbe töltött ter­méket egyenként alumínium­ládákba szedik. Az alumí­niumládákat ezután a forró vízzel telt Icádba rakják, majd a kívánt hőmérséklet elérése után a ládákból kiszedik. En­nél egyszerűbb megoldás a művelet elhagyása, aminek tésre sem „az ügyes automata tartozékaként minden kanyar­hoz egy-egy embert” és arra sem számítottak, hogy „más asszonyok fürge keze noszo­gatja továbbhaladásra az üve­geket”. Mellettük szóljon, hogy az új alkotás törvényszerű kísé­rője a kísérletezés. Az új gép gyártásának fokozataira ren­deleti előírások is vonatkoz­nak, azért, hogy az előre nem várt, illetve a próbáknál mu­tatkozó hiányosságok kiküszö­bölése a prototípus gépnél kis ráfordítással megtörténhessen. Valószínűnek tartom, hogy a szerző előtt is ismeretesek olyan új törekvések, amelyek kecsegtető remények után elő­re nem számított vagy nem számítható körülmények foly­tán kudarcba fulladtak. Ügy érzem, még ilyen esetben sem méltányos a jó szándékú, de eredménytelen kísérletezők el­marasztalása. A megjelent cikk káros volt, nemcsak az érdekeltek, hanem a témát ismerők között is. E kivételes eset azonban semmi­esetre sem tárna,szlott bennem kételyeket, sőt, biztos tudatá­ban vagyok annak, hogy a jö­vőben is hasznos segítői és tá­mogatói lesznek a műszaki fejlesztésnek. Bízom abban, hogy az alko­tók a tapasztalt hibák felszá­molásával eredményesen já­rulnak hozzá az ipar műszaki fejlesztéséhez. Mühl Jenő, Nagykőrösi Konzervgyár műszaki főmérnöke mú nemzetiségnek is. A 49. § pedig nemcsak azt mondja ki, hogy biztosítani kell a nemze­tiségek számára az anyanyel­vű oktatás és a nemzeti kul­túra ápolásának lehetőseget, hanem súlyos büntetést is ki­látásba helyez azoknak, akik hátrányos megkulonboztetest alkalmaznának a nemzetise­gekkel szemben. Alkotmá­nyunk 49. §-a szellemeben egész sor törvény biztosítja a nemzetiségek jogait. a törvények szövege nem maradt írott mateszt — ezt külföldön is elismerik. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokrati­kus Szövetségének főtitkára idézi például egyik cikkeben a hajdani magyar viszonyokat jól ismerő Szentfülöpi König Antalnak egy nyugat-nemet- országi lapban megjelent írá­sából: „Nem túlzás, ha a kö­rülmények ismereteben meg­állapítom, hogy a magyaror­szági németek kultúrájának ápolása érdekeben az elmúlt hat évben több erőfeszítés történt, mint azelőtt száz ev alatt. Ezt a tényt mindenütt tudomásul kell venni es el kell ismerni.” És ami igaz leg­nagyobb (kb. 200 000 fo) nem­zetiségünket illetően, ugyanaz elmondható a százezernyi szlovák, a hetvenezernyi dél­szláv, vagy a húszezernyi ro­mán vonatkozásában is.^ A Magyarországon élő nem­zetiségek gazdasági viszonyai _ túlnyomó többségükben pa­raszti foglalkozásúak — az or­szágos átlagnak megfelelően alakultak. Nemzetiségi anya­nyelvű óvodák, általános es középiskoláik működnek, s több egyetemünk biztosítja a lehetőséget, hogy ezek megfe­lelően képzett oktatoszemely- zethez jussanak. A nemzetisé­gi dolgozókat tömörítő szövet­ségek lapokat jelentetnek meg („Neue Zeitung”, „Na- rodne Novine”, „L’udové No- viny”, . Foaia Noastra’), even­ként nemzetiségi naptárt ad­nak ki, országosan ismert mű­vészegyütteseket működtet­nek. K övetkezetes, marxista—le­ninista nemzetiségi politikánk nem maradt hatástalan nem­zetiségeinkre sem. Többségük­ről elmondhatjuk: tudatosan vállalják a szocialista ma­gyar haza építését, az endek- azonosulást s a közösseget a magyar lakossággal. Tehetik ezt anélkül, hogy feladnak nemzetiségüket, nyelvüket, sa­játos kultúrájukat, anélkül, hogj^ beolvadnának a ma­gyarságba, amit nem is köve­tel tőlük senki. A nemzetiségi szövet­ségek 1958 óta a Hazafias népfrontban fejtik ki tevé­kenységüket, politikai és kul- urális félvilágosító munkaju­tat. A nemzetiségi szövetsé­gek főtitkárai tagjai a Ha­zafias Népfront Onszágos Ta- lácsának, s megfelelő képvi- ielettel rendelkeznek a nem­zetiségi lakosok a helyi nép- irontbizottságokban és tanú­sokban épp úgy, mint nép- LÖztársaeágunk országgyűlie- ében. (Pedig a területi képvi- leleti elv — épp a nemzeti- égek szétszórtsága miatt lem is biztosítaná ezt a lehe- őséget, ám a Magyar Szocia- ista Munkáspárt intemacio- íalista nemzetiségi politikája olyamatasan biztosítja, hogy ényegében magyar többségű álasztók nem magyar képvi- előt küldjenek a parlament­ié.) A „Hideg napok”-ról több épfrontbizottság filmankétot rendezett. Valamelyiken az egyik felszólaló a költőt idéz­te. mondván, „a múlt csak példa legyen most". Tegyük hozzá: példa lehet a jelen is. Példa elsősorban önmagunk, (je — hivalkodás nélkül mondhatjuk — bárki száma­ra is. A SZOMSZÉD ORSZÁGO­KAT elválasztó folyók fölött átívelő hidakat szokás a barát­ság hídjának nevezni. A Ma­gyar Népköztársaság szocia­lista nemzetiségi politikája olyan híd hazánk és a kör­nyező országok között, amely a barátságot és a köicsönös capcsolatokat szüntelenül erő­síti. Juhász Róbert l Egyszerűség és gyorsaság Beszélgetés a megyei tanács vb-titkárával következménye viszont a gya­kori selejt. A Nagykőrösi Konzervgyár kollektívája vállalkozott eme körülményes és igen munka- igényes művelet gépesítésére. Hangsúlyozom: a hazai ipar egyáltalán nem rendelkezik a műveletet folyamatosan végző gépi berendezéssel. A beren­dezés tervezésében és kivite­lezésében közreműködőket al­kotóvágyuk és szakmaszerete­tük vezérelte az ipar részére bizonyíthatóan hasznos beren­dezés elkészítésére. A beren­dezés a II. negyedév végén ké­szült el, majd sikeres hideg­járatás után júliusban besze­relték az üzembe. A meleg­vizes járatásra a cikk írójá­nak látogatásakor került sor. Az üzemi körülményeket biz­tosító járatásra én adtam uta­sítást azért, hogy a szerző ál­tal is helyesen meglátott hiba okát felderítve, annak kikü­szöböléséről gondoskodjunk. A szerző tehát nem egy el­fogadott és üzembehelyezett típusgépet, hanem egy proto­típus kísérleti gépét látta, amelynek a látottakon kívül is vannak „gyermekbetegsé­gei”, ezek azonban semmi­esetre sem haladják meg a semmiből született új gép ál­talánosságban fellelhető hi­báit. A tervezők nem terveztek be míp n kísérleti tWemeT te-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom