Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

1 1968. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Sajtószabadság Aki a napi híreket, tudósításo­kat figyelmesen olvassa, észre­veheti, hogy a csehszlovákiai belső fejlődés egyik rendkívül ellentmondásos — és tegyük hozzá: nyugtalanító — mozzanata az a mód, ahogyan egyes ottani sajtóorgánumok visszaélnek a szocialista demokrácia,által biz­tosított szabadságjogokkal. A sok közül talán egyetlen példa is világosan szemlélteti, hogy mire gondolunk. Két újság, a Smena és a 1VI1 a da Fronta, arra a napra, amelyen a szovjet és a csehszlovák pártközi megbeszé­lések elkezdődtek, ötperces or­szágos tüntető munkabeszünte­tést javasolt. Könnyű belátni, hogy egy ilyen inditvány, ame­lyet a csehszlovák vezetők visz- szautasítottak, sok mindent szol­gálhat, csak egyet nem: azt, hogy segítse a szovjet—csehszlo­vák pártközi tárgyalások kedve­ző légkörének kialakítását. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy olyan történelmi pillanatban, amely mind az ország belső hely­zete, mind pedig a többi szocia­lista országhoz fűződő kapcsola­tok szempontjából rendkívül fe­lelősségteljes, legalábbis elvárha­tó lenne, hogy azok, akiknek szava a modern technika jóvol­tából egyszerre tíz- és százezrek­hez jut el, felmérjék egy-egy ilyen felhívás várható visszhang­ját, hatását. Semmiképpen sem vezethet jóra az, ha a csehszlo­vák újságok (vagy sok közülük) nem veszik kellőképpen figye­lembe a sajtószabadságnak a má­sik oldalát is: az írástudók, a sajtó felelősségét. Cikkek születnek, nyilatkoza­tok hangzanak el most Csehszlo­vákiában, amelyek arra biztatják a találkozó csehszlovák résztve­vőit, hogy „ragaszkodjanak ön­álló álláspontjukhoz”, vagyis eleve lehetetlenné akarják tenni a megbeszélésen résztvevő felek álláspontiának közeledését. Saj­nálatos módon Ladislav Novo- mesky író is e hangulatkeltők hatása alá‘került és a szlovákiai Smena, című ifjúsági lapban a következőket írta: „Úgy gondo­lom, hogy barátaink számára nem az a fontos, ami Csehszlo­vákiában végbemegy, hiszen tud- niok kell, hogy itt nyugalom és rend van, s az élet normálisan zajlik. Számukra a fontos, ami itt lehetne.” Mondhatná valaki: tőlünk, in­nen a szomszédból nehéz meg­ítélni, hogy egy-egy. hatásában provokatív csehszlovákiai sajtó- hangot "milyen szándék vezérelt. De, ha feltételezzük is az indíté­kok jóhiszeműségét, nem hagy­hatjuk szó nélkül, hogy hatás és következmény soha nem csupán a szándékon múlik. Kivált így van ez a sajtó esetében, ahol a leírt szó — a modern tudomá­nyos kutatások tanúsága szerint — szinte annyiféle hatással le­het, aliányan olvassák. Amikor hetekkel ezelőtt napvilágot látott a „Kétezer szó” című felhívás, éppen az egyik csehszlovák ve­zető, Josef Smrkovsky figyel­meztette ennek az iratnak a szerzőit, hogy az emberek sze­mét nem az általános és hang­és szabadosság zatos csengésű elvi megfogal­mazások ragadják meg, kétezer vagy akár több ezer szóból sem, hanem — az a néhány, amely „kézzelfogható” dolgokat mond: sztrájkra, tüntetésre, bojkottra agitál, mozgósít. Korántsem mindegy tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió milyen irány­ban hangolja — és szervezi — a közvéleményt. A szenvedélyek felkorbácsolása pedig beláthatat­lan következményekkel járhat. A sajtószabadság — éppen a fent vázolt felelősség miatt — semmiesetre sem jelenthet sza­badosságot. Emberileg lehet ért­hető — különösen ott, ahol so­káig más volt a gyakorlat — a szókimondás mámora, de társa­dalmi tényezőként a mámor, a bódulat veszedelmes dolog. Haj­lamossá teheti az embert, hogy megfeledkezzék arról az alap­vető igazságról, hogy sem a de­mokrácia, sem az általa biztosí­tott sajtószabadság nem elvont fogalom, hanem társadalmilag, osztáiyérdekek révén, tartalmát és célját tekintve nagyon is meg­határozott dolog. A csehszlovák sajtó egy részében ez a feledé- kenység odáig fajul, hogy egyik­másik lap szerkesztősége tág te­ret ad az állítólag egyéni véle­ményt képviselő jobboldali, ob­jektíve a szocialista társadalmi rend ellen izgató fellépéseknek, de nem talál helyet a szocializ­mus mellett egyértelműen fel­lépő cikkírók véleményének pub­likálására. Különös, fejtetőre ál­lított sajtószabadság az ilyen, ar­ról nem is beszélve, hogy ha a csehszlovákiai megújhodási fo­lyamat résztvevői komolyan ve­szik azt, amit emberségről és er­kölcsről mondanak, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy va­jon az-e a tisztességes — és te­gyük hozzá — a bátor kiállás, ha valaki kényelmesen együtt úszik az árral, vagy pedig az, ha , állampolgári és újságírói felelős­ségét felismerve vállalja a koc­kázatot, hogy teljesítse küldeté­sét akkor is, ha annak nem egy­értelmű taps a jutalma. A mi felfogásunk szerint az a szocialista demokrácia, az a szo­cialista sajtószabadság, ami a dolgozó emberek boldogulását, vagyis — ahogy mondani szokták — a szocializmus építését a leg­jobban szolgálja. Ez természete­sen korántsem azt jelenti, hogy nem lehet vita, ellenvélemény. Csupán azokra a termékenyítő eszmecserékre hivatkozunk, ame­lyek a hazai, napi- és hetilapok­ban, vagy méginkább az elmé­lyültebb elemzésre, vitára „alka­tilag” alkalmasabb, nagyobb ter­jedelmű, folyóiratok hasábjain gyakorlatilag napirenden van­nak, sokszor „kényesnek” tar­tott témákról is. Szerintünk a sajtószabadság­nak ez a felelős, az ország, az emberek holnapja iránt elköte­lezett felfogása a helyes. S mi­után volt részünk az ellenkező előjelű, vagdalkozó „sajtószabad­ságból” is — és láttuk, hogy mire vezetett, érthető, hogy ag­godalommal fogadjuk, amikor , egy baráti szocialista országban ilyen „tegnapi” sajtószabadosság bontakozik ki. Rekord a Mont Blancon Két francia rendőr 8 óra 48 perc rekordidő alatt mászta meg a Mont Blanc-t és tért vissza a csúcsról. A régi re­kord, amelyet 58 éve nem si­került senkinek megdöntenie 13 óra 10 perc volt. A SZOLIDARITÁS NAPJA SZÓFIÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) A szófiai IX. Világifjúsági Találkozón olyan amerikai katonaszökevény fiatalok is részt vesznek, akik meg­tagadták a vietnami nép elleni harcot. Képünkön: VIT- fiatalok gyűrűje veszi körül a vietnami háború borzal­mait magyarázó egyik volt amerikai katonát. izraeli agresszió ellen, a Levsz- ki moziban ugyancsak az e harcról készített filmeket ve­títették. A haladó ifjúság kül­döttei még három találkozón köszöntötték a nemzeti har­cukat vívó fiatalokat, s nagy­gyűlést, rendeztek tiszteletükre- Még kedden, az esti órák­ban a magyar küldöttek sor­fala fogadta hazánk nagykö­vetségén a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél­vietnami Felszabadítási Front fesztiválküldötteinek egy cso­portját. A kettős találkozók közül talán ez volt eddig a legmelegebb, a legemberibb. A magyar fiatalok azokkal talál­koztak, akiknek harcát a leg­közvetlenebbül segítik, s aki­kért oly sok eredményes ak­ciót szerveztek. A magyar és a katonaru­hába vagy gyönyörű nem­zeti viseletbe öltözött viet­nami lányok összeölelkez­ve beszélgettek, a férfiak jelvényeket cseréltek. Fiataljaink igyekeztek minél többet megtudni az amerikai agresszió elleni harc szemé­lyes vonatkozásairól. Küldötteink személyes aján­dékai legalább olyan örömet szereztek vendégeinknek, mint a „hivatalosaik”, és az észak- és dél-vietnamiak egyaránt azon gondolkodtak, hogy hir­telenében mivel viszonozzák azokat. Delegációnk tagjai szerdán a csehszlovák és jugoszláv kül­döttekkel találkoztak a magyar nemzeti klubban. PÁRIZS Négyórás párbeszéd Elfogták Sukatnót A francia fővárosban szer­dán került sor a VDK és az Egyesült Államok képviselői­nek 15. hivatalos megbeszélé­sére. A vietnami küldöttséget a gyengélkedő Xuan Thuy ál­lamminiszter helyett Ha Van Lau ezredes vezette. Az ame­rikai küldöttség vezetője ez­úttal is Averell Harriman volt. A találkozó több mint négy óra hosszat tartott. A követke­ző, 16. találkozót augusztus 7-én tartják. Kelet-Javán az indonéz hadsereg egységei összetűzé­sek során elfogták Sukatnót, az Indonéz kommunista Párt egyik illegalitásban élő veze­tőjét. CSAK RÖVIDEN... MA NYÍLIK Bogotában a dél-amerikai országok egyik nemzetközi vására, ahol ezút­tal első alkalommal a magyar külkereskedelem is részt vesz. A HOKKAIDO japán szige­ten bekövetkezett bányatűz halálos áldozatainak száma, ötven. U THANT kérésére Jarring közel-keleti különmegbizott ismét meglátogatja a válság-, ban érdekelt országokat. , A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz— 234 jelzésű mester­séges holdat. ÉSZAK-MEXIKÓBAN sza­kadékba zuhanit két tömött autóbusz. Tizenöten életüket vesztették. BEFEJEZŐDÖTT a) szovjet légvédelmi csapatok „Égi pajzs” elnevezésű több napos hadgyakorlata. MEXIKO is aláírta a nem­zetközi atomsorompó egyez­ményt. ACHMED HASSZÄN AL- BAKR iraki elnök leváltotta és száműzte miniszterelnökét és hadügyminiszterét. TOKIÓ Roham a lóversenypályán Száztizenkét ember megse­besült, és tizenhetet letartóz­tattak a tokiói lóversenypá­lyán, ahol az egyik futam után háromezer fogadó megroha­mozta a fogadási irodát, mert csalásnak tartotta a kihirde­tett eredményt, több helyisé­get felgyújtottak és kiraboltak. Út a fenyők koronája felett A Rigát Pszkovval összekö­tő országúton, a Lorupe sza­kadék körül kacskaringózó út nem életveszélyes többé a | gépkocsivezetőknek: több mint | 200 méteres áthidalás épült a I szakadék fölött. Az új autóút j I most a vízmosásból kinövő 30 ! méteres fenyők koronája fö- I lőtt vezet. ROMÁN JEGYZÉK LENGYELORSZÁGHOZ A román sajtó szerdán kö­zölte a román kormánynak a lengyel kormányhoz intézett jegyzékét, amely szerint Len­gyelországban az utóbbi idő­ben elferdítve mutatják be Romániának a nemzetközi kérdésekben elfoglalt állás­pontját. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) építése, mert ennek a követ­kezménye az érdi vagy a gyáli helyzet. — A napokban Gyálról egy levelet kaptam — mondotta 'Mondok Pál —, amelyet hat- vankilencen írtak alá. Azt kérték a levélírók, hogy ve­zessük be a villanyvilágítást az utcájukba. Meg kell monda­nom, hogy a kérés jogos, mert ez ma már mindenkinek alap­vető igénye. A segítség nem fog elmaradni. A vb-ülésen ezúttal csak a gondokról esett szó. Nem len­ne teljes a kép, ha a jelenlegi munkáról nem írnánk. Most folyik az előkészítése és előreláthatólag Bajnokok szobra (II.) Örökzöld olajfák erdeje nio.lett, egy csendes völgy­ben épült fel a „szent liget” stadionja. Az atléták íüld alatti, több mint kétszáz mé­teres boltozatos folyosón ke­resztül juthattak be a pályá­ra, ahol 214 méter hosszú és 32 méter széles küzdőtéren versengtek egymással. Nem messze a stadiontól állt Zeusz temploma. Aki ide belépett, azt csodálatba ejtet­te Pheidiasz művészete. Az ókor egyik legnagyobb szobrá­sza csaknem húszmáteres nagyságban, aranyból és ele­fántcsontból elkészítette a képzeletbéli főisten ülő alak­ját. 1800 esztendővel ezelőtt Dión Chrysosztomosz így írta le, milyen hatást keltett a szo­bor: „Úgy gondolom, hogy aki szembe áll ezzel a szoborral, az megfeledkezik az emberi életben adódó minden szenve­désről, annyi báj ömlik e mű­vészi alkotásról.” Nyolcszáz esztendeig állt Pheidiasz hatalmas szobra Olimpiában. (Konstantinápoly- ba vitték később, ott tűzvész pusztította el.) Zeusz templomának falain domborművek, az egyik a ko­csiversenyt, a másik a birkó­zók különböző mozdulatait örökítette meg. A szent liget­be beáramló tömeg nem győ­zött csodálkozni. A Héra- templom jól érzékeltette a versenyek külsőségének válto­zásait. Oszlopait először fából faragták ki, később fokozato­san kicserélték ezeket kőosz­lopokkal. Aki nem bírta elviselni a görög félsziget júniusi fotró- ságát. az nem messze a sta­diontól, magfürödhetett. Veze­ték szállította Olimpiába a vi­zet egy közeli folyóból. (A csatol na egy része még ma is megvan.) Négy esztendőnként újabb és újabb szobrokat állítottak fel az ókori versenyek szín­helyén. A győztesek ugyanis fokozatosan egyre több jutal­mat kaptak és jobban ünne­pelték őket. Kezdetben csak olajíaágakból font koszorút kapott, aki első tett. Később már szobrot is -állítottak a legjobbaknak, az első győze­lemért csak kisebb járt, de a harmadikért életnagyságú. Pausanias, aki időszámítá­sunk kezdete után kétszáz esztendővel járt Olimpiában és Hellas című munkájában beszámol élményéről, azt ír­ta, hogy a „szent liget”-ben kétszázötven bajnok szobrát csodálta meg. Szigorú szabályok sze­rint kellett felkészülniük az ókori olimpia résztvevői­nek. A verseny előtt kilenc hó­nappal megkezdték a köte­lező gyakorlatanyag elvég­zését. Az utolsó harminc na- po'- már a versenyek színhe­lyén kellett eltölteniök, a sza­bad ég alatt, a földön alud­tak és csak egyszerű, köny- nyű ételeket: kovász nélküli árpakenyeret, sajtot és gyü­mölcsöt kaptak. Kevés számszerű eredmény maradt fenn, de amit felje- gveztek az ókori olimpiáról, az nehezen hihető. Julius Af- ricanus, az időszámításunk kezdete utáni harmadik szá­zadban élő író szerint a spár­tai Chionisz a távolugrásban csodálatos eredményt ért el; 52 lábnyit ugrott. Ez pedig 16,66 méter! (Régóta vitat­koznak ezen a sporttörténé­szek. Reális-e ez az ered­mény? Többen úgy véleked­nek, hogy a spártai atléta há­rom ugrásának hosszúságát adták össze.) Ameszinasz esete már hi­hetőbb. A rendkívül erős bir­kózó az észak-afrikai görög gyarmatokról hajózott vissza hazájába, hogy részt vegyen a versenyeken. Az olimpiá­ra úgy készült, hogy a biká­kat a szarvuknál fogva földre kényszerítette. Ameszinasz meg akarta ijeszteni ellenfe­leit. Ezért a küzdelem előtt Olimpiában is többször meg­ismételte ezt a bravúrt. Sok izgalmat okoztak az ökölvívó-mérkőzések. Olajo­zott testtel álllak szembe egy­mással az ellenfelek és ke­mény bőrszalagot csavartak a kezükre, hogy az ütés ereje nagyobb tegyen. Nem számí­tott, ki milyen súlyú és a mérkőzés addig tartott, amíg az egyik versenyző nem vált harcképtelenné. Még a halál sem volt ritka a stadionban. Aki azonban megölte ellenfe­lét, egy pillanatig sem ma­radhatott a „szent liget”-ben. Így járt Kleomedesz is, aki úgy megütötte ellenfelét, hogy az azonnal meghalt. Az ököl­vívónak el kellett hagynia Olimpiát, a győzelmét pedig nem ismerték el. Kleomedesz állítólag beleőrült, hogy aka­ratlanul társa gyilkosa lett. Az ökölvívásnál csak a ko­csiverseny követelt több ál- 1 dozatot, különösen altkor, amikor négyes fogatok küz­döttek egymással. Az éles ka­nyarokban gyakran történt szerencsétlenség. Akkor is megtartották az olimpiai játékokat, amikor a rómaiak elfoglalták a görög városállamokat. Nyolcvan esz­tendővel időszámításunk kez­dete előtt, váratlan fordulat történt. A rómaiak össze­szedték a „szent liget”-ben gyülekező versenyzőket és ha Pihenő atléta — diszkosszal. Ökori görög szobor. akarták, ha nem, egyszerűd átszállították őket Rómába Azután még különösebb ese is előfordult: Néró olimpia babérra vágyott. Űj verseny­számot, a költői versenyt ik­tatta a programba. Vágya pontosabban parancsa telje­sült. Megnyerte a versenyt megkapta a babért. Igaz, nem volt ellenfele. (Folytatjuk) 1970-re befejeződik Szi- getszentmiklóson' 221, Bu­daörsön 236, Halásztelken 237, Dunakeszin 500 és Ve- csésen 288 lakás közműve­sítése. Érden ugyancsak a tervek sze­rint 1970-re készül majd el az új kenyérgyár, az ABC? áru­ház, a MÁVAUT-pályaudvar, valamint a művelődési ház. Az orvosirendelő-hálózatot állan­dóan karbantartják, illetőleg bővítik. Szigetszentmiklóson például remélhetőleg még idén befejezik, Szentendrén pedig rövidesen elkezdik építeni az új rendelőt. Szigethalmon, Kis- tarcsán, Alsónémedin felépí­tendő új iskolák jelenleg az előkészítés stádiumában van­nak ugyan, de befejezésüket szintén 1970-re tervezik. Papp György osztályvezető elmondotta, hogy még ebben az évben mintegy 4 millió fo­rintot fordítanak az elektro­mos hálózat bővítésére. A tanácsülés magáévá tette a felszólalók véleményét, és a határozati javaslatot, amely a gondok folyamatos megoldá­sát biztosítja — egyhangúlag elfogadta. K. I. Pályázati felhívás A VAGI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET alsoqödi melegkonyhás kisvendéglője szakképzett, gyakorlott vezetőt keres Családtagokkal jelentkezők előnyben. JELENTKEZÉS: VÁC. BELOIANNISZ UTCA 3. (Kereskedelmi Osztály)

Next

/
Oldalképek
Tartalom