Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

PEST HEGYEI í~f£íritm 1968. Jtl.n.S 7., VASÁRNAP SAV ARI AI ÚJDONSÁGOK Javában folynak az előké­születek Szombathelyen az Idei, minden eddiginél szín- pompásabb Savaria Karnevál­ra, amelyet az idén is sok új ötlet színesít. A császári trónt például el­söpörte a játékok mindig újat kereső lendülete: ez évben már nem jelenik meg Clau­dius. A mintegy három és fél ezer jelmezes szereplőn kívül 139 hátasló, 30 szekér, továbbá számos gépkocsi, motor vesz részt a játékban. A római színben például fel­lépnek az Országos Cirkusz Vállalat artistái, ismét szere­pelnek a BM lovasai. Lesz kö­zépkori torna, tűzugratás, sza­lagtépés, huszárkardvágás és még sok érdekesség. Elektronikus cpő Angliában feltaláltak egy készüléket azok számára, akiknek fáj a lába. Hogy megállapíthassák a baj ere­detét, a „színhelyét”, a beteg­nek egy elektronikus cipőt kell felhúznia, amely minden adatot „tud” a lábizmok ba­jairól, úgyhogy az orvos nyomban megállapíthatja a betegséget és előírhatja a gyógykezelést. Álmatlanság ellen... Az / amerikaiak tizennégy százaléka álmatlanságban szenved. Az orvosok nyolcvan százaléka a következőket ja­vasolja leküzdésére: fokozott nemi élet — és kevesebb fe­hérje tartalmú étel fogyasztá­Kint vagyunk a vízből SZINTE HETENKÉNT VIZSGÁLJÁK KÜLÖNBÖZŐ BI­ZOTTSÁGOK A DUNAKANYAR KERESKEDELMI, VEN- DEGLATOIPAR1 ELLÁTOTTSÁGÁT, VITÁZNAK AR­RÓL, HOGYAN HASZNÁLJUK KI AZ IDEGENFORGALMI LEHETŐSÉGEKET A VENDÉGLÁTÓIPARBAN, A SZÁLLO­DÁKBAN ES EGYÉB HELYEKEN. EZÚTTAL ÉN NEM AZT VIZSGÁLTAM, AMI NINCS. ARRA VOLTAM KtVANCSI, HOGYAN HASZNÁLJUK KI AZT, AMI ADOTT, AMIT NEM KELL ÉPÍTENI, MERT MEGVAN: EZ PEDIG A DUNA. NOS, VAJON MIT KEZ­DÜNK EZZEL AZ INGYEN KAPOTT TERMÉSZETI TÜNE­MÉNNYEL? A DUNAKANYAR A VÍZISPORTOK MEKKÁJA LEHET, HA MEGFELELŐEN KIHASZNÁLJÁK. SZENTEN­CIÁK HELYETT LÁSSUK A TÉNYÉKÉT: csónakháza. Ebben javarészt pesti tulajdonosok csónakjait tároljuk. Az úttörőknek egy csónakjuk van, de rossz, így nem is használják. íme: Gyöngyös adja az or­szágnak a jó síelőket, Eger — kitűnő uszodája miatt a jó úszókat, az lenne természetes, hogy az evezőssport élvonalá­ban megtaláljuk a Dunaka­nyar kedvező adottságai miatt esélyes sportolókat. Persze, a Mátrában már az ötéves gye­rek is síel. Itt pedig egyetlen kishajó szolgálná az evezős­sport utánpótlását, az is hasz- nálhatatlanul hever egy csó­nakház mélyén. Kitűnő ellenpéldát szolgál­tat Alsógöd és Felsőgöd. Mind­két helyen kiváló strand van, élvezet letelepedni a gondo­zott környezetben és nyugodt lehet gz a szülő, akinek gyer­meke a nyári vakációban itt fürdik. A felügyelő úszómester csónakja a bójákon túl lebeg a vízen. Mondják: itt nincs is baleset. Strand, ahol tilos fürödni Budapestet elhagyva az első Duna menti köfcség Dunakeszi. 25 000 ember lakja. Parti adott­ságai kiválóak lennének strand létesítésére. És bármilyen hi­hetetlen: a községnek nincsen strandfürdője. Ki-ki ott für­dik, ahol akar, így aztán nem is csoda, hogy évi 10—12 ál­dozatot szed a szeszélyes Du­na. Velner Lajos, a községi ta­nács elnöke ezt mondja: — Megvan a strandunk, de nem tudunk úszómestert fel­venni, a révkapitányság enél- kül pedig nem engedélyezi a bóják kihelyezését, így je­lenleg az a helyzet, hogy a strandunkon kint van a tábla: „Fürödni tilos”. Persze, ezt a tilalmat senki nem tartja be, ami érthető is. 25 000 dunakeszi lakos nem járhat a Duna mellől a Da­gályba strandolni. — És mi a helyzet a vízi­sportokkal? — A tanácsnak van egy Hatszáz bejelentés az eltűnt kisfiúról A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság nagy apparátussal ke­resi az eltűnt 12 éves Blázsik Istvánt. A széles körű nyomo­zás természetesen kiterjed an­nak az ismeretlen férfinak a felkutatására is, akit 1968. jú­nius 16-án a délelőtti órákban a Népligetben együtt láttak az eltűnt fiúval. A bűnüldözők munkájában részt vesznek az önkéntes rendőrök is. A nyomozók tüzetesen át­vizsgálják a főváros zöld­övezeteit és a külterületi városrészeket is, hogy rá­találjanak a gyermekre, és nyomára akadjanak az is­meretlen férfinak, akinek mozaikképét a lapokban közzétették. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányságra eddig több mint 600 bejelentés érkezett az ország szinte minden részéből. A rendőrség minden egyes beje­lentést megvizsgál, ellenőriz. Eddig már több gyanús sze­mély alibijét vizsgálták meg. Néhány nappal Blázsik István I eltűnése után az Országos I Ideg- és Elmegyógyintézetbe 1 beszállítottak egy beteget, aki­ről kiderült, hogy többrendbeli megrontás miatt már volt bör­tönbüntetése. Valószínű azon­ban, hogy nem őt látták a kis­fiúval, mert az elmebeteg fel­tűnően sántít, és ilyen testi hi­báról — az ismeretlen férfival kapcsolatban — az eddigi ta­núk nem tettek említést. Egy debreceni munkásőr figyelmez­tetésére a budapesti rendőrség előállított egy férfit, aki az egyik szórakozóhelyen kije­lentéseivel felkeltette az embe­rek gyanúját. A rendőrségen megállapították, hogy az elő­állított már kilenc esetben volt büntetve, ez alkalommal azon­ban megfelelő alibit bizonyí­tott. A nyomozóhatóságok to­vábbra is igénylik a lakos­ság segítségét. Kérik, hogy a kisfiú eltűnésé­vel kapcsolatos esetleges észre­vételeket, gyanús körülménye­ket jelentsék a rendőrségen. Azonnal felveszünk IFJÚ SZAKMUNKÁSOKAT, V akik most kaptak szakmunkásbizonyítványt, változó munkahelyeinkre, kőműves, ács, épületasztalos, víz-, fűtés-, gáz- és csőszerelő, vasszerkezeti lakatos és hegesztő munkakörre. Teljesítménybér. ■’•állást és napi háromszori étkezést adunk. Jelentkezés személyesen vagy levélben a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS. Kenyérgyár u. 1. Strand, árnyékban A Váci Testnevelési és Sporttanács elnöke, Bébi La­jos így nyilatkozik: — Jelentős evezős sportélet csak a Hajógyár sportkörében van. ök néhány országosan is eredményes sportolóval büsz­kélkedhetnek. A magáncsóna­kosok számára, sajnos, nagy gond a tárolás. A város üze­meinek van néhány csónakja, de ezekben a klubokban nem sportolnak versenyszerűen. Az utánpótlás jelentkezne, de nem tudunk hajót adni. ösz- szesen hat úgynevezett Kilián- kajakkal rendelkezünk. Ezek­re hetekkel előre vesszük fel az előjegyzéseket. A váci strandolási lehetősé­gekre ez a válasz: — Mint közismert, a város­nak csak a túloldalon, a Po­kol-csárda mellett van strand­ja. Ez azt jelenti, hogy aki fürödni akar, annak kompon kell átkelni. Ez, amellett, hogy három forinttal drágítja a fürdőzést, egy óra kiesett időt is jelent. Pedig ez a strand nem is jó, mert dél­után három órakor már ár­nyék borítja, míg a váci ol­dalon egész nap süt a nap. A fegyház fölötti partszakasz ki­váló lenne strand létesítésére, sajnos, évek óta nem tudunk előrelépni ebben az ügyben. — Tervek? — Nem rózsásak. 1972-re talán elkészül egy csónakhá- zunje. Szeretnénk bővíteni a Kilián hajóparkunkat és elér­ni, hogy necsak Vácnak, ha­nem a járásnak is jusson belő­lük­Visegrád, a Dunakanyar leglátogatottabb része. Nos, már meg sem lepődöm, hogy jelenleg itt nincs strand. Bár a tanácson azt mondják, hogy hamarosan lerakják a bójá­kat, de nem hiszem, hogy ez sokat változtatna a helyzeten. A part köves, tele van sze­méttel, rozsdás vasakkal, hor­dalékkal. Ahhoz, hogy itt él­vezhető strand legyen, a für­dő területén feltétlenül meg kellene tisztítani a medret a hatalmas, éles kövektől és a partszakaszt rendezni. Erre a községi tanácsnak feltehetően nincs pénze. így hát aki itt szándékozik megfürödni vagy tilos helyen ereszkedik a víz­be, vagy kiteszi magát annak, hogy az éles kövek, rozsdás vasak felsértik a lábát. Itt jegyzem meg, hogy az égés.. Dunakanyarban nincsen csón,akkölcsönzés. Nem hi­szem, hogy a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnak ne érné meg például Visegrádon egy telepet létesíteni- Ez lenne a sok hazai turista és külföldi vendég érdeke és a vállalat sem fizetne rá. Strand nélkül Visegrádról Szentendre felé haladva Dunabogdányban, a szigeten Kisoroszinál, Tahitót- falun és Leányfalun jobb- rosszabb strandokat találunk. Aztán elérkezünk a Dunaka­nyar fővárosába: Szentend­rére. Tompa Jakabtól, a járási testnevelési és sporttanács el­nökétől megtudjuk: — Sajnos, Szentendrének nincsen strandja. 10 kilométe­res partszakaszunkon egyetlen kijelölt fürdőhely sincsen. Ez természetesen itt sem akadályoz meg senkit abban, hogy tilos helyen is fürödje- nek. És nem kedvezőbb a kép a vízisportokat vizsgálva sem: 4 Kilián-hajójuk van, ez az úttörők rendelkezésére áll. A gimnáziumnak is van néhány csónakja, ezenkívül legfeljebb néhány vállalati túrahajó. A vállalatok sem nagy gon­dot fordítanak az evezős­sportra- Ezek a vállalati vízi- telepek, legnagyobbrészt né­hány ember szórakozását szolgálják. A Budakalászi Lenfonónak volt egy csónak­háza, de úgy látszik szükségte­lennek tartották és eladták egy budapesti vállalatnak. — Szentendrén nagy hagyo­mányai voltak a folyamúszás­nak. Évente megrendeztük a folyamúszó bajnokságot. Ta­valy azonban már elmaradt a verseny, mivel anyagi lehető­ségeink nem voltak arra, hogy teljesítsük a révkapitányság biztonsági előírásait. így ez a sport is elhalt — mondja a JTST elnöke. Ez hát a helyzet a Duna­kanyar legkézenfekvőbb adott­ságainak . kihasználásában. Ezekután egyáltalán néni cso­dálkozom a többi elszalasz­tott lehetőségen sem ... ' ' : Ő. F. ■ , ■■ '\ r 44 címmel filmet készít a rám/ ArlPKlKÓ magyar televízió. A víg­//lldliy IwlCAIIW játék egy operatőr kaland­jait örökíti meg, aki mindenáron ki akar jutni a mexikói olimpiára. Rendező: Zsurzs Éva, operatőr: Czabarka György. Talajrekonstrukció a szobi járásban A megyei tanács nemrégi­ben tárgyalta, hogy a szobi­váci járásban a termelőszö­vetkezetek és az állami gazda­ságok miképpen akarják hasz­nosítani rossz minőségű föld­jeiket. A legtöbben erdőt telepí­tenek. Perőcsényben például 134 hol­dat. A márianosztrai szakszö­vetkezet is erdősítéssel akar­ja megvédeni 33 holdas tulaj­donát. Ez a rész Kóspallag és a kőbánya között terül el, még legeltetésre sem jó. A helyszíni szemlén a bizottság egy ötholdás lejtőt viszont ki­vont az erdősítés alól, mert az ottani patakmeder mélyí­tésével a területet vízmente­síthetik. Ha a csapadék termé- szetes úton levonul, értékes, dúsfüvű legelőt nyernek. Ugyancsak elsietettnek ta­lálták a nagymarosi Dunaka­nyar Szakszövetkezet kérel­mét: a Malom-patak völgyét kár lenne erdősíteni. Megfe­lelő ápolással, vízrendezéssel még hosszú ideig jó legelőül szolgál. Viszont a Dunamező elnevezésű bokros, savanyúfü­ves kaszálót jobb, ha fásítják. A kemencei termelőszö­vetkezet újabb 15 holdra kért málnatelepítési enge<- délyt, amit meg is adtak. így össze­sen 120 holdról gyűjthetik be a termést, amit majd a szobi léüzem dolgoz fel. A nagymarosi tábor A KISZ építőtáborainak sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy országos a túljelentkezés. Pest megyében az idén hat tábor várta a fiatalokat és kéthetes váltásban összesen négyezer-kétszáz középiskolást fogadnak az ország minden ré­széből. Megyénkből hatszáz fiú a Hanságba utazik, nyolcszáz lány pedig a Városföldi Állami Gazdaságban dolgozik. A nagymarosi Ságvári Endre építőtáborba kétszázhárom fiú érkezett Heves megyéből. A későbbiekben Somogy és Bor­sod küldi fiataljait. A gyere­kek a Budapest—Szob vasút­vonal pályaépítésén dolgoz­nak. Délelőtt a táborban csend van, csak néhányan maradtak itthon, hogy szépítsék lakhelyüket. A sátrak elé virágot ültettek. A fiúk... A táborparancsnok Körösi Sándor, a miskolci 101-es szakmunkásképző iskola ta­nára. — Kemény munkát végez­nek a fiúk — mondja —, ezért igyekeztünk olyan programot összeállítani nekik, hogy ki­kapcsolódhassanak, pihenhes­senek. Előadásokat, sportver­senyeket, filmvetítéseket, ha­jókirándulást szervezünk, kü­lönböző együtteseket hívunk meg, aztán tábortűz, strando­lás enyhíti a nap fáradalmait. Itt vagyunk a Duna mellett, de sajnos, ezen a szakaszon életveszélyes fürödni. A táborvezető kalauzol. Be­kukkantunk a sátrakba, min­denütt példás rend. Egy bri­gád — egy sátor — tíz fiú. Állandó épülete csak a kony­hának, az orvosi rendelőnek és a klubnak van. Tíz óra körül a munkahely­re viszik a májkrémet és a kenyeret. Csatlakozom én is. Verőcére megyünk, jó tíz ki­lométer. A munkavezető pályamester elmondja, hogy a fiúknak a felnőtt-teljesítmény 60 száza­lékát kell elvégezniük és álta­lában tartják a normát. Hat óra alatt 45 forintot keresnek, ennyibe kerül ugyanis a tá­borban egynapi ellátásuk. A brigádok versenyeznek, mert aki jól dolgozik, repetát kap, a többiek csak akkor, ha ma­rad. A munka nem könnyű. Először a gaztól tisztították meg a terepet, az­tán szélesítik a töltést. Két hónap alatt tizennégyezer köbméter földet mozgatnak meg. A hőség szinte kibírhatat­lan, sűrűn mennek a piros vi­zeskannákhoz, a víz azonban csak pillanatnyi enyhülést ad. A levegőt a por is szárítja, a fiúkról csorog a verejték. A gyöngyösi Vak Bottyán gim­názium brigádja nem áll egy pillanatra sem. — Amikor jelentkeztek, tud­ták, hogy ilyen nehéz munká­juk lesz? — Hogyne, rajta volt a pa­píron — mondja Ambrus Sándor. Látom, a kezét feltör­te a csákány nyele. — Az én kezemen még nincs hólyag — dicsekszik Eperjesi György. — Persze, mert kihúzod ma­gad — ugratják a többiek. — Várják a déli egy órát? — Csak az ebéd miatt — szól egy vékony fiú, akin iga­zán nem látszik, hogy jó ét­vágya lenne. Megemelem a csákányt En­nek a súlyát írjam föl, biztat­nak. Mennyi lehet? — Reggel hatkor nyéllel együtt 3,80 kiló, délben, 12 órakor hat — kapom a precíz választ Ambrus Sanyitól. — Gyerünk, srácok — szól egyikük —, mert ha nem igyekszünk, lejjebb veszik az ebédet. — Ez csak tréfa — nyugta­tom őket. — Ki tudja?... Az egri esztergályos-szak­középiskola tanulói most mennek harmadikba. Nekik nem szokatlan a fizikai mun­ka. — Mivel töltik a szabacj időt? Ma este például — mondja Joó Sánt dór — jön a Rózsa vokal- együttes. Valamelyik nap ki­rándulunk Visegrádra. Lehet focizni, sakkozni, kuglizni, pingpongozni... Van lemez­játszó, háromszáz lemezzel. Többen hoztak gitárt, a bő­röndökből meg dobot csiná­lunk és műsort adunk a tábor­tűznél. Hamar eltelik a dél­után ... Vonat hozza-viszi a vasút­építőket. A táborban megint csend van, mintha nem is jött volna haza a kétszáz fiú. Fá­radtak, hiába mondják, hogy nem érzik meg. Jólesik a nagy melegben a hideg zuhany. Aztán ebédhez sorakoznak. A menü: rizsle­ves, kelkáposzta-főzelék sült­hússal. Általában ízlik. Délután megindul a levelek áradata a parancsnoki sátorba. — Volt olyan nap — me­séli Körösi Sándor —, hogy 170 képeslap fogyott el. Ki­fosztjuk a környéket... így telik el egy nap a nagy­marosi táborban, munkával és szórakozással. A parancsnok elégedett a. fiúkkal. Nem pa­naszkodik a pályamester sem. Derekasan dolgoznak — igaz, önként vállalták. Az első hat brigád egyébként pénzjuta­lomban részesül, az első két iskola pedig zászlót és okleve­let kap. Soós Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom