Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
«ST MtCttl diirfcro •968. JÜLIUS 2.. KEDD A z orvosi rendelő előtt sokan álltak. Főleg idősebb asszonyok, akik egymás szavába vágva mesélték különleges betegségeik tüneteit. Aztán kinyílt az ajtó, s a fehérköpenyes nővér kiszólt: — A férfibetegek következnek.. . Zoltán, aki ebben a pillanatban érkezett, az asszonyok hangos tiltakozása közepette gyorsan besurrant az ajtón. Kopott, fehér íróasztal mögött ült az orvos. Fáradt mozdulattal hajolt az első beteg fölé. — Mi a panasza? A középkorú férfi a szívére panaszkodott. — Vetkőzzön le — mondta az orvos. Amíg a beteget vizsgálta, Zoltán jól szemügyre vette. Szóval ő az — gondolta. Reménytelen eset. Ennek aztán biztos nincs humora. Úgy álldogált a szoba sarkéban, hogy utoljára maradjon. — Üljön le — hívta végül az orvos. Bürokrata típus — gondolta, ahogy elhelyezkedett a széken. — Tessék — hallotta az orvos hangját. — Az a helyzet, hogy »— kezdte, de az félbeszakította. — Dolgozott ma? — Tetszik tudni, én egyetemre járok. Az orvos most nézett rá először. — Milyen karra jár, kolléga? Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ez az enyhülés kezdete. — Villamosmérnökire, doktor úr. — Most vagyok negyedéves. — És már mondta is: hogy hiányzott egy eLő- .A rőt, s csak egy kis igazolás kellene, „hiszen érti a doktor úr, hogyne értené, ő is járt egyetemre...” Az orvos hátradőlt a széken. — Amikor én jártam egyetemre, akkor még nem volt ellenőrzés, mégis mindig bent voltam az előadáson. — Én is, én is mindig bent vagyok — vágta rá Zoltán —, de most különleges dolog jött közbe. Egészen különleges. Az orvos váraíkozóan nézett rá, a nővér türelmetlenül állt az ajtóban. — Ma volt az eljegyzésem — mondta gyorsan és elhallgatott. — Gratulálok — nevetett az orvos. — És a szülők persze nem tudnak róla, azért kellett délelőtt megtartani. Ez nem is rossz ötlet, gondolta és rábólinitott. — Igen, pontosan így történt — mondta és megtörülte homlokát. A nővér még mindig az ajtóban állt, kintről beszűrődtek a türelmetlen zajok. — A kislány is egyetemista? — érdeklődött tovább az orvos, most már bizalmaskodó hangon. — Igen, az orvosira jár — vágta rá rögtön. „Ez biztos tetszik neki, gondolta”. — Nagyon szeretjük egymást, de hát a szülők ... Élesen csörrenő telefon vágta el mondatát. — Doktor úr! — mondta a nővér. C sak már a kezemben lenne az a rohadt papír — gondolta és türelmetlenül mooorgott a széken. Az asszisztensnő gyilkos pillantásokat dobott felé. Végre befejeződött a telefonbeszelgetés. — És hogy hívják a kislányt? — kérdezte az orvos, ahogy letette a hallgatót. — Andrea — vágta rá rögtön. — Mit mondott? — kérdezte az orvos. Megismételte az előbbi nevet. — És a vezetékneve? — kérdezte az orvos türelmetlenül. Egy pillanatig gondolkodott, s csak azután válaszolt. — Pérély ... Pérely Andrea. Nagyon csinos kislány, csak hát a szülei... Az orvosnak eltorzult az arca. — Miket beszél? — kiáltotta és felugrott a helyéről. Ö az én lányom. A maga menyasszonya?! Éppen most telefonált a feleségem, hogy még nem jött haza. Ismételje meg, amit mondott. Ismételje meg! Zoltán a nem várt vihartól összehúzta magát a széken. A BENEDEK B. ISTVÁN Nyári történet nővér most már érdeklődő pillantásokkal méregette. Az orvos fel-alá járkált a szobában. — Még, hogy ma tartották az eljegyzést — harsogta. — És hogy a szülők... hát mit képzel maga, barátocskám. Mit képzel? Hogy is gondolták az egészet. Úgy rohangált a szobában, .mint a dühös oroszlán. Zoltán közben azon töprengett, hogy is juthatott az eszébe ez a név, ez a Pérely? Hirtelen elnevette magát. — Mit nevet! Most mondja meg, hogy mit nevet! Persze, a hülye szülőkön, akik nem tudnak semmiről! Mit nevet, az istenit, mit nevet! Tíz perc is beletelteit, míg megmagyarázta a dolgot. Az orvos eleinte nem akarta elhinni, hogy ő csak úgy rávágta a nevet, ahogy bejött az ajtón, akkor láthatta a táblán, s amolyan tudatalatti reflexként vágta rá válaszul. Az orvos végül láthatóan megkönnyebbült. — Hát idefigyeljen fiam, maga jól meg tréfált engem, s én még komolyan vettem az egészet. Nagy kópé maga, fiam, ha ezt elmesélem otthon ... Most már egész teste rázkódott a nevetéstől. Az lett a vége a dolognak, hogy meghívta a lakására. ( — Bemutatom a kislányomnak — mondta nevetve. Isteni vicc lesz, jöjjön fel hozzánk, ugye, megteszi. A nővér vágta el a beszélgetést. — Doktor úr! A betegek türelmetlenkednek — mondta dühösen. — Ja, a betegek — kapott észbe az orvos. — Jöhetnek a lányok. Maga pedig — fordult hozzá — okvetlenül jöjjön el hozzánk. Tudja, mit, még ma. Várjuk. — Köszönöm a meghívást — mondta —, de doktor úr, az igazolás, az igazolás ... A betegek beözönlöttek az ajtón, s ő azon vette észre magát, hogy kituszkolták a folyosóra. „Ott egye meg a fene az egészet” legyintett, s ahogy eszébe jutottak a történtek, hangosan nevetni kezdett. R ossz napja volt ez a mai. Délután telefonált egy ■ évfolyamtársa és figyelmeztette, hogy ne is vigyen igazolást, mert a tankörvezető adjunktus látta őt reggel a strandon. Ebből szigorított vizsga lesz. Dühösen szátdo- bálta jegyzeteit, s öltözködni kezdett. Elmegy ehhez a dokihoz, ha már így történt a dolog. Pontban hat órakor nyomta meg a csengőt. Az ajtón cirádásbetüs névtábla: DOKTOR PÉRELY ANDRÁS MED. UNIV. Most már úgyis mindegy — gondolta. Legalább megnézi magának ezt az Andreát. Nyílott az ajtó. Az orvos fogadta. — Áh, a mi tréfáskedvű emberkénk! Tessék, jöjjön csak beljebb. A feleségem betegre nevette magát. A kislányomnak is elmeséltem. Na, jöjjön már beljebb, ne álljon az ajtóban. Régimódi bútorokkal berendezett lakásuk volt. Hosszú előszoba, magas, széles ajtók. — Drágám, bemutatom neked ezt a kedves fiatalembert, aki úgy megijesztett minket... Kissé kövér, de szép arcú asszony állt előtte. Bemutatkozott. Az asszony nevetve nézett rá. — Hát, jó kis tréfái vannak magának, fiatalember. Eljegyzés ... A mi lányunkkal... Nagyszerű kis tréfa volt, de hát üljön le, meséljen el mindent, rögtön behívom Andreát. Tanul szegényke, rengeteget kell tanulnia. — Andrea! Gyere már, kislányom — hívta lányát az orvos. Leültek egy kis asztalhoz. Kényelmes volt a fotel, hátradőlt, és kíváncsian nézett az ajtó felé. Pérelyné mentegetőzött. — Tudja, ma olyan rossz kedve van. Mintha bántaná valami. De hát ezek a gyerekek nem mondanak el az anyjuknak semmit, no de már itt is vanj gyere, kislányom, bemutatom neked a vőlegényedet. A szülők harsányan nevettek. Az ajtóban egy lány állt, nadrágban, pulóverben. Ahogy egymásra néztek, mindketten megdermedtek a meglepetéstől. — Mit állsz ott az ajtóban — nevetett a doktor. A fiú felállt. Elfordította a fejét. Aztán egymással szembekerültek. — Szervusz — mondta a lány kelletlenül —, de nem nézett rá ő sem. — Szervusz — mondta a fiú. — Piszok egy helyzetbe kerültem — gondolta. — Mi az, ti ismeritek egymást, hogy tegeződtök? — kérdezte meglepetten az asz- szony. — Hagyjad, hiszen a menyasszonya — évődöít az orvos. Még mindig egymással szemben álltak. — Hát igen — kezdte a fiú, mi egyetemisták vagyunk, s nálunk ez a szokás. — Igen, ott elég különösek a szokások — tette hozzá a lány gúnyos hangon. — Üljetek már le — mondta az asszony. — Hozok egy kávét, s aztán beszélgethetünk. Ki is ment a szobából. — Hogy tetszik a vőlegényed? — kérdezte az orvos Andreát. A. lány nem válaszolt. Ösz- szehúzódva ült a fotelben, s Zoltán is a mennyezetet nézegette nagy érdeklődéssel. K özben az asszony kihívta férjét. Magukra maradtak. A lány felállt. — Hogy kerülsz te ide? — kérdezte. — Honnan tudtad meg a címemet. Hiszen még a nevemet sem kérdezted. A fiú feléje fordult. Most már nevetett. — Micsoda menyasszonyom is van nekem! Feljövök hozzá, s még csak nem is örül. Ügy látszik, fel kell bontanunk az eljegyzést. — Ne hülyéskedj! Öcska trükkjeid vannak. Apám tele- beszélte a fejemet, hogy micsoda csodálatos véletlenek vannak. Mit mondtál neki? Tudni akarom! Nyílott az ajtó. A doktor dugta be a fejét. A lány gyorsan leült. — Beteghez hívtak — mondta. — Csak ide a házba, hamar végzek. Ne engedd el addig a vendégünket, kislányom — s ezzel kiment. — Fogalmam sem volt, hogy hozzád jövök — kezdte a fiú. — Mesélni azt tudsz! — Nem mesélek. — És délelőtt? Akkor mi volt? — Megmagyarázom. Tudod ... A lány felugrott. — Nem érdekel! Tudd meg, hogy nem érdekel. A fiú is felállt. — Hát jó. Ha nem, nem. Szervusz — és kisietett a szobából. A lány utána nézett. Meghallotta az ajtó csapódását, erre megfordult, bement a szobájába, s ő is becsapta az ajtót. Ekkor jött meg a kávéval Pérelyiné. — Tessék a finom kávé — mondta, ahogy betolta maga előtt az ajtót. — Andrea! Hol vagy? Hol vagytok? Letette a tálcát, és benyitott a másik szobába. — Mi történt? — kérdezte. — És hova lett a vendéged? — Elment — mondta a lány. — Miért? — Nem tudom. Az asszony melléje lépett. — Andrea! Mondd meg, mi történt. Olyan furcsa volt az az egész. Talán csak nem mondott mégis igazat apádnak a rendelőben. Hói voltál délelőtt? Miért nem válaszolsz. Istenem, te eljegyezted magad vele! A mi tudtunk és engedélyünk nélkül! Gondolhattam volna. .. Most már kiabált. Megrázta a lány vállát, aki sírt. — Micsoda szégyen! Ha ezt apád megtudja. Meséld el kislányom! Talán még nem késő... — Mi történik itt? — kérdezte az orvos, aki ebben a pillanatban lépett be a szobába. Kezében még ott volt táskája. A lány sírva feküdt az ágyon. Felesége is sírt. — A lányod — mondta az asszony —, a lányod és az a csibész, akit te a lakásomba hoztál... Az orvos értetlenül nézett. — Igazat mondott neked a rendelőben, de aztán megijedt. És te meg hittél neki. — Nem értem — mondta az orvos. — Andrea! Felelj! Te megtetted ezt a tudtunk nélkül? Felelj! A lány felemelte a fejét. — És ha megtettem, akkor mi van — mondta dacosan. — Nem vagyok már gyerek! Azt csinálok, amit akarok. Az orvos melléje ugrott. — Micsoda? Miket beszélt! Egy ilyen csibésszel összeállsz! Taknyos kölyök vagy még. Nesze! P ofon csattant. A lány arcához emelte a kezét, felugrott, és kirohant a szobából. Pérelyné megindult utána, de férje megragadta a kezét. — Itt maradsz! Ha ő ilyen, akkor látni sem akarom többé, érted! Andrea még a kapuban is futott, csaknem nekirohant az ott ácsorgó fiúnak. — Tudtam, hogy utánam jössz! — mondta. — Micsoda hülye helyzetbe kerültünk. — Hát valóban hülye egy helyzet — mondta a lány. És elmesélte a történteket. — Mit nevetsz most ilyen jókat — kérdezte aztán. — Olyan ez az egész, mint egy magyar film vígjáték — mondta a fiú. — Na, gyere — felmegyünk és megmagyarázzuk az egészet. — Mit tudsz te megmagyarázni — mondta dühösen a lány. Fél órát vártam rád, még azt sem tudod megmagyarázni. Tegnap, ahogy megismerkedtünk, azt hittem . .. — Mit hittél? — Semmit. Majdnem fél órát vártam. — Én is ott voltam. Még az előadásról is elkéstem. Ezért is mentem el apádhoz, ő ugyanis a körzeti orvosunk, mint kiderült. — Akkor sem megyek visz- sza — mondta a lány. — Megütött. Megpofozott az apám. — Hát akkor mit tegyünk? — kérdezte a fiú. — Tudod mit! — mondta a lány —, házasodjunk össze. A fiú kicsit meglepve nézett rá. — Mit beszélsz? — Ha nem akarod — mondta a lány, és megindult az utcán. Zoltán egy darabig nézte, aztán utánaszaládt. — Legalább így kapok halasztást a szigorított vizsgára — gondolta. Vállalatok, gazdaságok, termelőszövetkezetek! Rövid átfutási Idő alatt vállaljuk KÚTFÚRÁSI MUNKÁK KIVITELEZÉSÉT: — csőkút kivitelezési munkát 350 m mélyséqiq, — talajmechanikai és hidrogeológiai fúrásokat 100 m mélységig, — rövid gépi fúrt cölöpözéssel készült alapozásokat (Highway rendszerrel) max. 330 m mélységig. — vízszintes átfúrásokat utak. vasutak alatt, 450-től 850 mm átmérőig, KÖZMŰ- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 5. sz. Főépítésvezetősége, Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 15/e. Telefon: 127 — 014 NAGYKOROS Jó az árpa minősége Megkezdik a kenyérgabona aratását... Minden nagykőrösi termelő- szövetkezetben aratnak. Értesülésünk szerint a kalászosokon sokat segített a legutóbbi kis eső, és a terméseredmények előreláthatóan csak kevéssel maradnak alatta az éves tervekben szereplő mennyiségeknek. A Szabadság Termelőszövetkezetben az eddig learatott őszi árpa holdanként 15 mázsát fizetett. Az Arany János Termelő- szövetkezetben az őszi árpa több mint felét levágták. Eddig 500 mázsa árpát szállított a terményforgalmi vállalathoz. A Dózsa Tsz-ben a múlt hét végéiig 150 hold kétszerest takarítottak le a kombájmosok. A Hunyadi Tsz is kombájnokkal aratta le az őszi árpa nagy részét. Miután azonban a mélyebben fekvő földeken a takarmánygabona még nem volt elég érett, aratását abbahagyták, s hozzáfogtak a magasabb területen levő rozsok vágásához, melyből eddig — többnyire kézi kaszával — 20 hold termése került magtárba. 480 mázsa árpát beszállítottak a terményforgalmi vállalatnak. A Petőfi Termelőszövetkezetben — ugyancsak kombájnokkal — 130 hold őszi árpa termését takarították le. A Rákóczi Tsz-ben eddig 50 hold őszi árpa aratásával végeztek. A héten mindenütt megkezdik az árpa után a rozs és a búza aratását is. A mostani, rendkívüli időjárás ellenére a learatott árpa minősége igen jó. hektolitersúlya meghaladja a korábbi évekét. (kopa) A barackról tanácskoznak Ceglédi szakember a belgrádi kongresszuson A kajszibarack-termelés és -értékesítés problémáinak megbeszélésére július elején Jugoszláviában európai szintű kongresszust tartanak, amelyre a kontinens legkiválóbb szakembereit hívták meg. A belgrádi baracktermelők kongresszusán a jugoszláv, szovjet, francia, olasz, spanyol és román szaktekintélyek sorában hazánkat dr. Nyújtó Ferenc, a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet céglédi gyümölcsösének osztályvezetője képviseli, akinek a gyümölcstermelés fejlesztése körüli érdemeit külföldön is ismerik és méltányolják. ŐRSZENTMIKLOS Táblás házak őrszentmiklós község legutóbbi tanácsülésén a körzeti orvos az egészségügyi helyzetről, a községi Vöröskereszt-titkár a tisztasági mozgalomról számolt be. A tanácstag javaslatára a községi tanácsülés úgy döntött, hogy azok a porták, amelyek a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalomban minden követelménynek megfeleltek, s elérték a száz pontot, ne csak dicsérő oklevelet, hanem tátlát is kapjanak, s minden háznak példái legyenek. A tanácsülés elismerését fejezte ki a községi Vöröskereszt-szervezetnek a mozgalomban elért jó eredményekért. MONOR Helyesen döntött u tanács Az üres helyiség a vegyi szaküzleté Hónapokon át üresen állt a mcnori főtéren a nemrég elhunyt könyvkötő mester műhelye. Több igénylője akadt, köztük a monori 122-es háztartási és vegyi szaküzlet. Annak idején sokan javasolták: kapja meg a helyiséget a vegyi szaküzlet. Ez megoldaná a szaküzlet régi raktárproblémáját, lehetőséget teremtene több árucikk elhelyezésére, árusítására. Az elhúzódó ügy végére most pontot tettek az illetékesek. A vegyi szaküzlet megkapta a helyiséget, reméljük, ez is elősegíti majd, hogy kevesebb lesz a szaküzletben a hiánycikk. FESTŐ-MÁZOLÓ szakmunkásokat közületi karbantartó munkához teljesítménybérrel azonnali belépéssel felveszünk. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapesti telephelyre felveszünk segédgépkocsivezetőket (gyakorlat nélkül) A katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek előnyben. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. Ugyanitt gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk. Vidékiek részére munkásszállás és utazási költségtérítés. JELENTKEZÉS : ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT 1. SZ. SZÁLLÍTÁSI ÜZEMEGYSÉGE (1. ÉPFU' Budapest XIII., Rozsnyai utca 6 (Forgalmi Osztály)
