Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-30 / 177. szám
1968. JULIUS 30., KEDD r»»t Niem K^Cirlap :* A JÚ GAZDA GONDOSSÁGÁVAL Július vége kettős fordulatot hozott állattenyésztésünk idei, meglehetősen viszontagságos helyzetében. Az egyik természeti, a másik gazdasági, vagy ha úgy tetszik, gazdaságpolitikai. A természeti fordulat: az utolsó pillanatban, vagy nem sokkal előtte végre megérkeztek az esők. S az a kukorica, ami eddig kibírta a szárazságot, attól már biztosan termést várhatunk. A lucernák pedig most már remélhetőleg nagyobb hozamot adnak a következő kaszáláskor. Számíthatunk legelőink, rétjeink megújhodására is. Nem kevésbé fontos esemény azonban a gazdaságpolitikai sem: a kormány kimondta, hogy ..gondoskodni kell a teljes gazdasági év tartamára az állatok eltartásáról, a tenyésztési kedv és a termelési biztonság megőrzéséről”. Ennek érdekében az eddigi 400 ezer tonnás abrakimportot még 200 ezer tonnával emelték meg. Nincs tehát ok arra, hogy állatvásáraink a riadalom megnyilvánulásai legyenek. Nem szükséges, hogy a termelők — különösen a háztáji gazdaságok — áron alul elprédálják jószágaikat, mert biztosítva lesz a szükséges takarmány. Nem indokolt, hogy megtörjön az a szépen ívelő lendület, í/mely az idén tavaszig állattenyésztésünkben a legmagasabb állományokat, a legígéretesebb hozamokat mulatta fel. A zöldülő mezők és a növekvő abrak juttatások ma már lehetőséget kínálnak az állomány áttelieltetésére. Persze, ez sem ad okot a könnyelmű, „nagyvonalú” gazdálkodásra. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egyetlen köteg szénát veszni hagyjunk, vagy egyetlen, mérő abrakot ésszerűtlenül használjunk fel, egyetlen másodvetési lehetőséget kihagyjunk. Az Romany átmentésének, a jövedelmező állattartásnak megteremtődtek ismét a lehetőségei, de ezt a lehetőséget csupán a jó gazda gondosságával, és ennek a gondosságnak egy különleges viszonyokhoz alkalmazott, rendkívül lelkiismeretes betartásával használhatjuk ki megfelelően. F. B. Új boltok Újlengyelben Újlengyel községben átalakították az eddig elhanyagolt üzleteket, boltokat. Ezenkívül megnyitották az új iparcikk- és az új élelmiszer-háztartási boltot. VASARNAP Falunap Tápiószecsőn Vasárnap, augusztus 4-én a szakmaközi bizottság, a helyi sportkör és a művelődési ház közös rendezésében nagyszabású falunap lesz' Tápiószecsőn. Az egész napos programon vendégként részt vesznek a Kőbányai Téglagyár dolgozói és sportolói is. Délelőtt a bejáró munkások termelési tanácskozására és sportvetélkedőkre kerül sor. Délután Száz szál virág címmel népi műsort rendeznek Bojtor Imre, Urbán Kati, Gaál Gabriella, Farkas József, valamint a tápiószecsői népi együttes közreműködésével. A falunapot este sportbál zárja. Milliós értékeket mentett meg az öntözés Vereséget elviselni nagy dolog, még nagyobb vereségből győzelmet kovácsolni. Különösen, ha a front túlsó oldalán nem ember áll, hanem a természet, a maga szeszélyes küzdőmodorával, nem mindig „fair play” stílusával. Amikor június 19-én a ráckevei Árpád Termelőszövetkezet 1 millió 400 oz.er forint értékű paprikatermését porba verte, és szinte nyiszlikké szaggatta a jég, Gyöngyösi Gábor elnök a melegágyak között tartózkodott. Mivel letakartatni nem tudta az ágyasokat, mert akkor az összes üvegtáblát zú- zatja össze — meg hát idő sem volt rá —, erőtlen mozdulatokkal igyekezett egy-két ágyást befedni kabátjával. Amint ott guggoit, elkezdett nevetni, később sírt. Aztán a jégverés mellett 92 napig itt sem esett az eső. Ez a két tisztességtelen ellenfél erős embereket is megingat, s leszegi akaratuk szárnyait. Ilyen sorscsapás elég ahhoz is, hogy egy. termelőszövetkezet mérlegében súlyos hiányokat okozzon, s bizonytalanná tegye — legalábbis jó ideig — gazdálkodásának egyensúlyát. — Eddig 'hetven forintot tudtunk fizetni egy munkanapra — emlékezik vissza dr. Hamay Sándor főkönyvelő. — Akkor arra gondoltunk, vajon a jég és az aszály hány milliót fog elvenni tőlünk. — A jégverés okozta kárt nem tudjuk ellensúlyozni a paprikánál, de az aszály ellen irgalmatlan harcot folytattunk — mondja Tezl Károly párttitkár, a segédüzemek vezetője. Az elnök elvtárs kijött közénk — Ács Imre öntözőgépkezelő nagy kiterjedésű birodalmára tekint — és azt kérte: két műszakban menjünk a géppel. Mi hárman és Szabó Antal brigádja naponta 10 holdat csapadékoltunk. Mit jelentett ez a szövetkezet számára? Lássuk a pontos, elfogulatlan elnöki beszámolót: — A huszonhét katasztrális hold fiatal kajszist a kiégés veszélye fenyegette. Értéke százezer forint — sorolja Gyöngyösi Gábor. — ötven hold őszibarackot mentettünk meg, ami egymillió-ötszázezer forintot jelentett. A fiatal, ötvenkét holdas csemegeszőlőnk öntözés nélkül pusztult volna, s ez magában több mint másfél miliiós érték, de sorolhatnám tovább. — Mennyit öntöztek tulajdonképpen? — kérdezem, és az elnök a felhősödé égre pillantva válaszol. — Évente 500 holdnyi területen tudunk öntözni, de legalább ezer holdon kellene! így is szép eredmény. A tsz- ben járva megtudom, 1963-ban a ráckevei Árpád még mérleg- t hiányos volt, és tagjainak j mindössze 14 forintot fizetett! egy munkaegységre. Az elnök j akkor jött ide, és szóhasználatával élve, a tsz dolgaiért ag- I gódó tagság segítségével rövi- j desen „egy kis kincstári ren- : det” teremtett. A tsz 2800 holdjából 1600 j hold a szántóterület és 400 j hold szőlő, valamint 200 hold 1 gyümölcsös deríti már a tagság i arcát. A szövetkezet a jó és J gazdaságilag eredményes rác- j Revei 'hagyományokat folytat- j ta, 10 ezer négyzetméter üveg alatti hajtatóteret, 4000 négyzetméternyi fólia alatti hajtatóteret létesített, ahol nagyszerű gyorsasággal és jó pénzügyi kilátásokkal termeszti a salátát, a paprikát és paradicsomot. Tavaly például csupán a saláta 640 ezer forint bevételt jelentett, s jó hozamot adott a paprika is. Idén június 19-én a paprikát elverte a jég, és súlyos gondokat okozott az aszály is. Ám éppen az öntözés lehetősége fordította a vereséget győzelemre, s mentette meg a fáradságos munka eredményeit. — Az aszály ideje alatt 150 hold szőlőt, 150 hold gyümölcsöst s mintegy 200 holdnyi kukoricát és egyéb pillangósokat tudtunk megöntözni, s időnként az egyébként szükséges 30 mm-es eső helyett 60 mm-es mesterséges esőt produkálni — mondja Gyöngyösi Gábor, és hozzáteszi: — Az öntözőberendezés 1 millió 200 ezer forintba került, de megérte, és már réges-régen meghozta, visszafizette a befektetést., A természet feletti csatában tehát győzni látszik a ráckevei Árpád Termelőszövetkezet, és nem lennénk hű krónikások, ha nem beszélnénk arról, ami győzelmük értékét emeli, a rossz fegyverekről. Ezek a rossz fegyverek pedig a meglevő öntözőberendezések s azok egyes gépei. A tsz 14 kútjából 6 kút — mint érdekes helyi szóval mondják — bevakult. Az üzemelési víznívó 3—4 métert esett, és a csőkutak nem voltak hajlandók több vizet szolgáltatni. Meg szerencse, hogy az új szőlőt hidraulikus vízfúróval telepítették, ami hozzávetőlegesen egy hónapra kellő mennyiségű nedvességet biztosított a talajnak. A csőkutak, sajnos, alkalmazkodva a Duna vizszintjéhez, nem óhajtottak különleges feladatra vállalkozni, tegyük hozzá, nem rajtuk múló okból. Saját magán, illetve vásárlóin múló okból mondta be viszont az unalmast a Mannesman importszivattyú, s ez nem kevesebbet, mint 150 hold öntözési kiesést jelentett. A szivattyúk és csőkutak esete arra kell hogy intse az illetékeseket, hogy az élővíz, vagyis a Dunából kivehető víz és a csőkutak közötti vitában az élővíznek adják a további játéklehetőséget. Csepel-szige- ten, ezen a 200 ezer holdas „óriás kerten”, Budapest zöldség- és gyümölcs-, valamint csemegeszőlőt termő paradicsomát lehet berendezni. Van-e erre elég anyagi fedezet, kellő erő és ember? — ezzel a kérdéssel lapunk másik számaiban még foglalkozunk. A ráckevei Árpád Termelőszövetkezet példája mindenesetre jó irányba mutat, jelzi a nagyüzem fölénye mellett a korszerű termelési technológia fölényét, de jelzi az e földön „termett” áldozatkész emberek megjelenését is, akik kellő szakmai szeretettel, ügyük igazába vetett hittel munkálkodnak sok száz ember anyagi és erkölcsi boldogságáért. Az éjjel-nappal, fáradt, gyulladásos szemmel öntöző Ács Imre és Szabó Antal tsz- tagok s a többiek sok milliós értéket mentettek meg, s nem lehet kedvszegésnek minősíteni, ha azt írjuk: ... És mennyit lehetett volna több vízzel, több géppel, jó berendezésekkel! Szú Is I. Dénes A lovaspászíorok unokái TUDÓSÍTÁS AZ APAJI KISKUN NAPOKRÓL Legalább harminc esztendeje annak, hogy Kunszentmik- lóson évről évre összegyűltek, a kunok és kiskunsági napokat tartottak. Most a Kiskunsági Állami Gazdaság központjában, Apajon elevenítették fel, szombaton meg vasárnap a szünetelő hagyományt. A program fő pontja a régi lovaspászíorok ivadékainak versengése volt nyeregben meg bakon. A túl hűvös és időnként esős idő ellenére estig kitartott a javarészt lőszereid kiskunokból álló közel háromezer néző, amely közé néhány száz külföldi vendég is vegyült. Jöttek versenyzők,' számos kísérővel Kalocsáról, Orgoványból, Soltról, Kecskemétről, a szomszédos Bács- Kiskun megye többi kun községéből és természetesen Dömsödről, Kiskunlachásáról is sokan. A híres apaji lovesúttörők ezúttal bemutatón kívül akadályt is ugrattak és szamárversenyt tartottak. A díjugratást a kis Megyeri Vilmos nyerte. A felnőttek díjugratásában az apaji Bábel József több versenyben lett első, de az egészen fiatal Bábel Mihály szintén nyert díjat. A nevezetes Bábel pásztomemzetség idősebb tagja, Sándor, aki Hamburgban is győzött, a négyfogatú versenyben ezúttal is első lett. Mindent összevéve, olyan jól sikerült az ünnepség, hogy elhatározták, ezentúl minden évben megtartják, mégpedig Apa.jon a kiskunnapokat. KÉPEINKEN: Herman Lajos, apaji lovas jól veszi a másfél méteres akadályt. Igazi ki«kun f#zi szabad tűzön, valódi kiskun módra a kunok kedvenc eledelét, a birkapörköltet. Foto: Gábor Ecseri lakodalmas Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár megyében vendégszerepei az Állami Népi Együttes. Első előadását a nyíregyházi szabadtéri színpadon tartotta. Az „Ecseri lakodalmast” mutatta be nagy sikerrel. Az ezerszemélyes szabadtéri színpad összes jegyei elővételken keltek el. Az együttes augusztus 5-ig tartó szabolcsi turnéja során több községben is fellép. Hagymanemesítés - legyekkel A Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet makói telepén sokirányú hagymane- mesítési kísérletet folytatnak. Korábban a maghozó növények beporzása kézi erővel történt, ma azonban olyan kiterjedtek a kísérletek, hogy nem győznék a hosszadalmas és aprólékos munkát. Erre a célra az intézetben mesterségesen tenyésztett legyeket használják fel. Az egyenként 300—400 méter alapterületű izolálószekrényekkel fedett virágzó hagymaparcellákra úgynevezett steril legyeket engednek. Ahogy a rovarok a virágzó növények között röpködnek, elvégzik a mesterséges beporzást. Az idei kísérleteknél 30 000 legyet „dolgoztatnak”. Líra és népszeretet Tompa Mihály emlékezete SZÁZ ÉVVEL ezelőtt, 1868. július 30-án halt meg Tompa Mihály. Nem elfelejtve és mellőzötten: néhány hónappal korábban Szász Károly olvasta fel az Akadémiában a költő versciklusát, s mielőtt örökre lehunyta szemét, még elnyerte a 200 aranyas akadémiai nagydíjat. Különös helye van Tompának a magyar irodalmi tudatban. Életében s hosszú Ideig halála után is a legnagyobbak között tartották számon, már-már harmadikként Petőfi és Arany mellett. Aztán hanyatlani kezdett iránta a figyelem, kiváltképp azok részéről, akik a modem irodalmi áramlatokban találták meg eszményeiket: Ady, a Nyugat, majd a népi írók és a szocialista irodalom körében. Voltak Tompa költészetének olyan értékei, amelyeket észrevették a megújuló irodalom hívei, rokonlelket keresve az előidőkben: a borongó tájképek, az őszi hangulatok líráját, a halálverseket. A beteg költő szomorúsága, a halál közeiének az érzetét kifejező versek sora lettek a Nyugat körében Tompa igazi reprezentálói. S kezdett kialakulni az érzékeny, beteges, halálhangulatú, dekadenciához igazított Tompa Mihály arca. EZEN A KÉPEN több igazság volt, mint a koszorús iskolaköltő szoborportréján, de ez a kép sem fejezte ki a teljes Tompát. A felszabadulás után egymás után jelentek meg a Tompa-művek új kiadásai, s napvilágot látott levelezésének gazdag gyűjteménye is, számos új adattal teljesítve ki a költőre vonatkozó ismereteinket. A lehiggadt Tompa-kép, a Tompa-életmű szigorú tényei s a korszak pontosabb irodalomtörténeti felfogása nyomán kezdett kialakulni. Ha meggondoljuk, hogy Tompa Népregék és mondák című gyűjteménye 1846-ban jelent meg, s 'hogy Szuhay Mátyásával a Kisfaludy Társaság pályázatán jelentkezett 1847-ben, akkor minden erőltetés nélkül kimondhatjuk, hogy ugyanaz az irodalmi hullám és törekvés emelte Tompát, mint amely Erdélyi János népdalgyűjteményét s Arany Toldiját világra sürgette, követve Petőfi népdalait, illetve János vitézét. Hogy a nép uralkodjon a költészetben — ezért Tompa is megtette a magáét. S BAR NEM volt forradalmi demokrata, mint Petőfi, a nagy koreszmék őrá is hatottak — a népet emelő demokráciától az utópisztikus tanításokig. A forradalom és szabadságharc évében Tompa gyógykezelésre kényszerült Gräfenbergbe, de amint hazatért, táborba szállt, hogy kivegye részét a nemzet küzdelméből; így az ő versei is odatartoznak a 48-as líra jellegzetes megnyilvánulásai közé. A Némuljatok el..., Ünnep, Nagyjaink, Előre nélkül nem teljes e forró év lírai képe. A SZABADSÁGHARC bukása után — 1851-ben — Han- vára ment lelkésznek, s itt töltötte élete hátralevő idejét. Ebben az évtizedben talált rá arra a hangra, amely alkalmas volt a nemzeti fájdalom költői kifejezésére: a hűségnek, a megrendültségnek és a rendületlenségnek arra a fájdalmasan zengő tónusára, amely emberi-esztétikai értéke okán lett oly népszerű. Tompa ekkor egyéni csengéssel szólaltatott meg egyéni hangot. A HANVAI MAGÄNY, vélt és valóságos sérelmei mindinkább befelé fordítják a költő figyelmét. Elhatalmasodó betegsége kedélyére nehezedik. Személyes lírája és tájköltészete ilyen körülmények között is maradandót tud adni: a magyar hangulati líra szerves, egyéni zamatú folytatói ekkor írt versei. A Tornácomon, az Őszi tájnak, Bár még... című költeményei, hogy csak példákat említsünk, nem évülő értékei költészetünknek. Halála századik évfordulóján tisztelettel meghajtjuk fejünket költői életműve előtt. S. L.
